Emlékeztető

 

A

z egész nép átkelt a megáradt Jordánon (Józs 4,1-24). Hatalmas csodát éltek meg Izráel fiai, az áradó, veszélyes folyót Isten kettéválasztotta, és így száraz lábbal, mint egy úton keltek át. Amikor odaértek a folyóhoz és látták mennyire veszélyes talán féltek, de nem hátráltak meg, és nem mondták leheleten küldetés ez. Itt nem lehet átkelni. És valóban, emberileg ez lehetetlen vállalkozás volt. És amint láttuk nem is a maguk erejéből keltek át, hanem Istenre bízták magukat. Figyelték az Urat, hallgattak az útmutatására, és amikor Ő azt mondta menjetek, elindultak. Csodálatos ez. Először maga az Úr ment a vízbe, és a nép Őt követte. Ez a titok, a veszélyes terepen Ő maga megy előttünk. A világ is veszélyes, könnyen elsodor az ár, azonban ha Őt követjük, ha mindig a nyomában megyünk, baj nélkül jutunk el a célig. Amikor a Szövetségládát vivő papok lába a Jordánba gázolt, a víz kettévált, és veszély nélkül kelhettek át a gyermekek is. Isten jelenléte az addig életveszélyest biztonságossá alakítja. Isten nélkül  a megáradt Jordán halálos veszedelem, Istennel biztonságos út.

Az átkelés után Isten ismét szól. Mindez jelzi, nem hagyja népét magára. Nem azt mondja, a nehezén túl vagytok, most már magatok is boldogultok. Mi Isten nélkül nem boldogulunk. Azért szól, mert van még egy feladatuk. Emlékköveket kell elhelyezniük. Nem lehet tovább sietni, megúsztuk, siessünk tovább, kerüljünk minél messzebb a folyótól. Emlékköveket kell felállítani. Isten tudja, hogy szükségük lesz az emlékeztetőre. Olyan könnyen elfeledjük Isten tetteit. Sőt még az a veszély is fennáll, hogy egy idő után már nem Neki tulajdonítjuk a sikert, a győzelmet.

Isten népe soha nem feledheti, hogy az Úr segítette meg Őt. Tőle jött a szabadulás. Akit az Úr kimentett a bűneiből, aki áldást kapott, ne feledje, mit tett vele az Úr. Az emlékeztető azért is kell, hogy bizonyság legyen a következő generáció számára. Elmondjuk-e, hogy ezek a kövek mit jelentenek? Mert vannak emlékkövek. Ilyen kövek lehetnek a templom épületei, és minden olyan eszköz, ami Istenről beszél. De Rámutatunk-e? Vagy csak megcsodáljuk az épületet, dicsérjük az építőt, a támogatót, vagy az Úr szabadításáról beszélünk? Elmondjuk milyen nagy dolgot cselekedett az Úr az életünkben. Ilyen emlékeztető a Biblia is, de emlékeztet-e minket Istenre?

Saját életünkben is vannak emlékeztetők. Ha az Úr belépett az életünkbe mindenképpen kellenek, hogy legyenek. Az Ő szabadításának mindig van nyoma. Ilyen emlékeztető a megváltozott élet. Istenről beszél. Ha megkérdezik, hogyan lettünk ilyenek, elmondjuk, az Úr vitte végbe. Emlékeztetők lehetnek az igéslapok is, amiket egy-egy alkalmon kapunk. Időnként vegyük elő, olvassuk el újra, és akkor felidéződik mindaz, amit akkor és ott mondott az Úr.

Pál apostol is emlékeztet, úgy látszik, erre szükség van (Ef 2,11-22). Telik az idő és felejtünk. Elfelejtjük kik voltunk, honnan hozott ki az Úr. És könnyen elfelejtjük azt is, hogy ami jó, az az Úr munkája. A változást Ő vitte végbe. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy kik voltunk, mire mentünk az Úr Jézus nélkül. Egy tanítvány soha nem felejtheti el, hogy ő is bűnös ember, és mindent az Úrnak köszönhet.

Krisztus nélkül, Isten nélkül éltetek a világban. Aki nem ismeri meg az Úr kegyelmét, aki még nem adta át az első helyet az életében, Nélküle él. Lehet vallása, járhat alkalmakra, de amíg nem Ő irányít, és nem azt teszem, amit mond, addig Nélküle élek. Isten nélkül élni azt jelenti, az életem dolgait Nélküle alakítom. Nincs Istennek beleszólása abba, mit és hogyan teszek. Mindenről én döntök. Azonban ez az élet akkor is Isten nélküli, ha beletartozom egy egyházi közösségbe, ott feladataim vannak. Mert szolgálhatok úgy is, hogy nem ismerem az Urat. Isten nélkül azonban nincs reménység, nincs békesség. Amíg Ő nem foglalhatja el a trónt, a látszat ellenére darabjaira hullik az életem. A szívem üres marad, és nincs remény, mert csak a földi életben gondolkodom. Akinek nincs Istene könnyen értelmetlennek találja az életet. Azonban Isten Jézusban emberré lett, így van esély, hogy új tartalommal teljen meg az életünk.

Mindenki Jézusban kerülhet Isten közelébe. Jézus nélkül nem találunk oda, sőt Nélküle egymás közé is válaszfal emelkedik. Ezt a válaszfalat Ő bontja le. Mindenkit Ő békéltetett meg a kereszten Istennel. Ő a békesség forrása. Jézusban való élő hit nélkül, nincs igazi békesség. Jézus által van szabad utunk az Atyához. Ő tette szabaddá az utat, és ez nagyszerű. De erre az útra rá is kell lépnünk. Jézus nélkül ellenségeskedést látunk. Ellenségei vagyunk Istennek és egymásnak. De ahol a Krisztus megjelenik ott az ellenségeskedésnek is vége. Miért? Mert az ellenségből testvér lesz és tanítvány. Pál apostol nagyon jól tudja ezt, hiszen megtapasztalta.  A tanítványok ellensége volt, üldözte őket. De amikor az Úr legyőzte a szívét, békességre jutott. Testvérré vált azokkal, akiket addig üldözött. Még Anániás sem akarta ezt elhinni, de meglátta az imádkozó Sault és rácsodálkozott Isten hatalmára. Ma is az Úr képes a legdühösebb szívet is megbékéltetni Önmagával. Aki megbékél Istennel, megbékül a másik emberrel is.

 

 

A BÉKE MESSZE TŐLED

 

 

1.  

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.  

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.  

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.  

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.  

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

 

Isten áldásával.

Ajándék

 

I

sten csodálatos, nincs Hozzá fogható, és dicséretre méltó (Józs 2,1-3,17). Egyedül Ő méltó a dicséretre, és arra, hogy leborulva imádjuk Őt. Miért! Mert azt látjuk, hogy amit ígér, azt meg is cselekszi. Soha nem hagyja magára népét. Józsuénak elmondta, ha elindul és tovább vezeti a népet, vele lesz. És azt látjuk, hogy ehhez mérten munkálkodik az Úr. Ott van Józsuéval és az egész néppel. Megerősíti őket abban a bizonyosságban, hogy a földet nekik adja. Két kémet küld ki Józsué, akik átélik, hogy előttük jár az Úr. Megtudják, Isten híre megelőzte őket.  A Jerikóiak már hallottak Isten hatalmáról, és tisztában vannak azzal is, hogy az Úr Izráelnek adta azt a földet. Azonban a reakciójuk nem jó. Megrémülnek, ahelyett, hogy megadnák magukat, és Istenhez fordulnának.  Mert Izráel korábbi győzelmei jelzések Isten hatalmáról, és egyben üzenet, várlak benneteket, forduljatok Hozzám. Istentől nem menekülni kell, hanem Hozzá fordulni. Még a rossz hírek, a félelmetes dolgok is Isten hívogató szavát hordozzák.  Jöjjetek hozzám! Meghalljuk? Menekülés vagy rettegés helyett, segítségül hívjuk, és Rábízzuk az életünket?

A kémek bizonyságot tettek, elmondták semmi kétség, Isten kezükbe adta azt a földet. Az Úr megerősíti az övéi hitét, bizonyosságot ad munkája felől. Ezt követően Józsué a Jordán mellé irányította a tábort, és felhívta a figyelmüket, hogy az Úr Szövetségládájára figyeljenek, az fogja őket vezetni. Most egy ismeretlen úton indulnak el, nem jártak még ezen soha. Ezért megy előttük az Úr és vezeti őket. Kövessétek a Szövetségládát, kövessétek az Urat! Mi sem ismerjük sem az élet, sem az új élet útját, hiszen először járunk rajta. Azonban az Úr elküldte az Úr Jézust, a jó Pásztort, és mi követhetjük Őt. Kövessük Jézust, és nem tévedünk el.

A Szövetségládát vivő papok lépnek először a Jordán vizébe. Hittel teszik, hiszen még tele van a meder, árad a folyó, de a láda jelzi, velünk van az Úr. Itt van az élő Isten, nem kell félni, valóban nem fog elsodorni a víz. Isten nagyobb, és elkészíti az utat az átkeléshez. Ma a kereszt a bizonyíték, hogy Isten ígéreteit megtartja. A kereszt jelzi, Itt van Isten köztünk. Nézzünk fel a kereszten értünk meghalt Jézusra! Amikor hullámhegyek tornyosulnak elénk, bizonyosodjunk meg, Isten jelenlétéről, ígéreteinek valóságáról. Hogyan tehetjük meg? Úgy, hogy Jézusra nézünk, Őt figyeljük. Ő pedig Isten igéjén keresztül szól hozzánk.

Azonban a papoknak el kellett menni egészen a folyóig, majd be kellett lépniük a vízbe. El kell indulni és megtenni azokat a lépéseket, amit az Úr mond, mert a csoda csak akkor történik meg. Akkor válik szét a Jordán vize, amikor a folyó vizébe léptek. Nem vált ketté hamarabb. A csoda mindig a hitből fakadó lépést, az engedelmességet követi. Amikor ez megtörtént, az egész nép átkelt. Isten jelenléte oltalmazta népét.

Pál hallott az efézusiak hitéről, ez azt jelenti, hogy amikor Pál elment onnan, növekedtek hitükben (Ef 1,15-2,10). Még olyan pogány területen is tudtak növekedni, előrehaladni. Hogyan? Kegyelemből, Isten Lelke által. Az Úr a legnehezebb terepen is tud áldást adni. Ezért hálás Pál. A hálaadás rá a jellemző. Mindig hálát ad, mert nem természetes, hogy van gyülekezet. Nem magától értetődő, hogy vannak, akik meghallják az evangéliumot. A természetes az Istentől eltávolodott szív, a változás az Úr munkája. Azért is imádkozik, hogy az Atya töltse be őket Szentlélekkel, mert a  Lélek tudja igazán megismertetni velük és velünk is Istent. Mert ez a lényeg, ismerjük meg Istent. Ismerjük meg kicsoda Ő, és ismerjük meg Isten hatékony erejét.  Isten ma is munkálkodik, hatalmasabb minden erőnél és hatalomnál, aki ezt látja, az nem fél. Istennek az a hatalma munkálkodik az övéiben, amelyikkel feltámasztotta az Urat. A Lélek Krisztusra irányítja figyelmünket, és megmutatja, Ő mindenkinél  hatalmasabb. Ő a földi hatalmasságoknál is nagyobb, ezért Isten gyermekei mindig Őreá néznek. Miért? Mert Krisztus az Egyház feje. Nem a világ, hanem a Krisztus a Fő, ezért nem félünk. Nézzünk az Úrra, forduljunk mindig Őhozzá! A gyülekezet feje a Krisztus, így Ő a Főnök, a Tanácsadó.

Azt is elmondja az apostol, amíg a Krisztust meg nem ismerjük, halottak vagyunk vétkeink és bűneink miatt. Ez azt jelenti, hogy Isten számára használhatatlanok. Mert a halott képtelen bármire is.  Aki még távol van Tőle, lelki halott. Ezekre jellemző, hogy engedetlenek Istennek. Sátánhoz és a világ életmódjához igazodnak. Pál elmondja, mi is ilyenek voltunk, amíg Isten Krisztusban meg nem könyörült rajtunk. A régi természetnek engedtünk, kívánságait hajtottuk végre. Minket sem jóságunkért választott az Úr. Nem azért, mert különbek lennénk, hanem irgalmából életre keltett Krisztus által. Aki meghallja az örömhírt, és rádöbben, lehet másként élni, lehet új életben járni, és az Urat hívja segítségül, annak újjá lesz az élete.

Nagyszerű üzenetet mond Pál, kegyelemből van üdvösségünk. Nem nekünk kell ledolgozni adósságunkat, mert Krisztus mindent kifizetett, és így érte Isten elengedi tartozásunkat, megbocsátja bűneinket. Hit által élhetjük át Isten kegyelmét. Pál hangsúlyozza, hogy ez Isten ajándéka. Ajándék, amit el lehet fogadni. Mivel ajándék így nem lehet megfizetni, vagy kiérdemelni.  Azért kapjuk a kegyelmet, és leszünk új emberré, hogy már az Ő akarata szerint éljünk.

 

 

Itt van Isten köztünk

 

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

 

 

Isten áldásával.                      

Légy bátor és erős!

 

A

z utolsó fejezetet olvassuk Hóseás próféta könyvéből, és még mindig hívogatást olvasunk (Hós 14,1-10). Annak ellenére, hogy Isten évtizedeken keresztül küldi üzenetét, és nem látunk érdemleges változást, még mindig nyitva van a kapu. Isten az utolsó pillanatig nyitva tartja a kegyelem kapuját, és felszólít, hogy lépjünk be rajta, térjünk vissza Hozzá. Térj vissza, mert az Úr a te Istened, így hív minket is. Ő a mi Istenünk, és nincs más. Forduljunk végre el a világ bálványaitól, és induljunk el Felé! Nagy az Úr kegyelme, hogy még mindig vár, szeretettel vár. Ő nem akarja, hogy elvesszünk. Kit hív, az elbukott Izráelt. Miért bukott el? Bűnei miatt. Nem más a felelős. Jó lenne ezt meglátni, Isten még mindig hív, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Azt üzeni, elbuktam, de még talpra lehet állni. Miért buktam el? A bűneim miatt. Azért, mert a bűn útját, a széles utat választottam, és nem az Úr követését.

Azt is elmondja még az Úr, hogyan térjünk vissza. Ez fontos, mert nem lehet úgy menni, hogy nem történt semmi. A „bocsi”, nem megoldás. Az sem, hogy másokat teszek felelőssé.  Meg kell látni miattam történtek úgy a dolgok, ahogy történtek. Hogyan térjünk vissza? A bűnbánat szavaival. A bűnbánat azt jelzi, látom a magam felelősségét. Látom a bűneimet, és kérem az Úr bocsánatát. A bűnbánat, a bűntől, jelen esetben a bálványoktól, és az emberi segítségtől való elfordulást jelenti. Ki kell mondani, Asszíria nem segít, és saját csinálmányaink sem segítenek.

Isten erre ígérettel válaszol, kigyógyítom őket hűtlenségükből. Ezért jöjj vissza az Úrhoz, mert Ő kigyógyít az alapproblémádból. Senki nem tud rá gyógyulást kínálni, csak az Úr. Mi az alapprobléma? A hűtlenség, és ezt csakis a hűséges Isten képes meggyógyítani. Hogyan? Megmagyarázhatatlan szeretettel. Szeret, mert így akarja. Ezt nem lehet megmagyarázni. Az igazi szeretet megmagyarázhatatlan. Ezt látjuk a kereszten, mert a keresztet sem lehet megmagyarázni, csak átélni. Így szeret az Úr.

A honfoglalás idejére kalauzol el minket az ige (Józs 1,1-9).  Mózes meghalt, de tovább kell menni. Nem állhatnak a határon, mert a határ még nem jelenti azt, hogy be is léptünk az országba. Át kell lépni a határon, és birtokba kell venni az ígéret földjét. Isten országát, az örök életet sem elég a határról megtekinteni, hanem be kell abba lépni és birtokba kell venni.

Isten megszólítja Józsuét, aki eddig Mózes segítője volt, neki kell az élre állni és elindulni. Ne várj másokra, indulj az Úrral, az Úrért! Mert Mózes meghalt ugyan, de Isten ígérete tovább él. Isten szava nem hal meg, nem veszíti érvényét. Amit Isten elkezdett azt befejezi. Megtörténhet, hogy közben változnak az eszközök, de Isten végigcsinálja, nem adja fel, nem hagyja félbe. Nektek adok minden helyet, mondja az Úr, de a megvalósuláshoz el kell indulni, lépni kell. Ahová lépnek az a hely az övék, de ehhez át kell lépni a határt, és haladni kell előre. Amit érint a lábuk az a föld az övék. Mindezt nem egyedül kell megtenni, hanem Vele. Veled leszek! Ha elindulsz, megyek veled, és nem hagylak magadra. Soha nem hagylak magadra. Nem, soha magam, az Úr így ígérte ezt meg. Nem véletlen mondja az Úr: Ne félj! Mert ha Ő velem van, és Ő nem hagy soha magamra, nem kell félnem. Kitől is félnék, ha a Teremtő, Megváltó Isten velem van?

Segítséget is ad, nem üres kézzel küld. Az igét adja a kezembe. Ha szüntelen olvasom, elmélkedek rajta, akkor mindig tanácsot kapok. Akkor megértem Őt, és akaratát. Olvassam szüntelen, ne hagyjam abba soha az ige olvasását, tanulmányozását. Ha így teszek, nem vallok kudarcot, nem bukok el, mert Isten szava a legnagyobb sötétséget is megvilágítja.

Az apostol továbbra is az Úr Jézus Krisztusra mutat, Ő a győztes (Rm 16,17-24). Ő az, Aki összetiporja a sátánt. Jó ezt tudnunk, Jézus legyőzi a gonoszt. Nem engedi, hogy övéit eltiporja. Az Úr tiporja el, zúzza össze őt.

Elmondja Pál, hogy hitük és az Úrnak való engedelmességük híre mindenhová eljutott. Vagyis mindenütt beszélnek arról a változásról, amin a rómaiak keresztülmentek. Beszélnek a mi életünk változásáról, a mi hitünkről is? Azért beszélnek róla, mert észrevehető. Észrevehető a hitem, a bennem élő új ember?

Az utolsó versekben Istent dicsőíti az apostol. Mégpedig azért, mert Ő meg tudja erősíteni őket a hitben, Hogyan? Az evangélium által. Isten szavában erő van. Minél többet foglalkozunk vele, és viszünk át belőle a gyakorlatba, annál erősebbé válunk. Isten az igét használja fel övéi formálására. Minden munkát az igén keresztül végez el bennünk. Ezért fontos, hogy minél többet foglalkozzunk az igével.

Az igével való foglalkozás célja, eljussunk a hit által való engedelmességre. A cél az engedelmesség. És ez nem valami önkényuralmi módszer, hanem ez a javunkat szolgálja. Ha Istennek engedelmeskedünk, az mindig a javunkra van. A probléma pont az Ő akaratával szembeni engedetlenségből fakad.

Pál elmondja, hogy Ő Isten akaratából lett Jézus Krisztus apostola (Ef 1,1-14). Nem Ő akart apostol, vagyis küldött lenni. Ő nem akarta Jézust képviselni a világban. De Isten akarta, és átformálta őt. Azért lett apostol, mert Krisztus megragadta az életét, és újjá tette. Most már nem Saul, nem a fanatikus rabbi, hanem a Jézusért szenvedni is kész tanítvány. Az Úr minket is az Ő képviselőivé akar tenni. Arra hívott el, hogy az Ő nagykövetei legyünk. Olyan emberek, akik Isten országáért élnek, annak nevét öregbítik.

Az apostol áldja Istent, mert Krisztusban megáldott minket minden áldással. Krisztusban lehet áldott az életük, Általa minden áldást megkapunk, amire a tanítványi életünkhöz szükségünk van. Mégpedig azért, hogy szentek és tökéletesek legyünk. A hívő élet célja a megszentelődés, egy olyan élet amelyről kitűnik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hiszen Jézus Krisztus által erre hívott el Isten. Kegyelmével ajándékozott meg Jézusban. Nem érdemeljük, hogy fiak legyünk, kegyelemből kapjuk meg ezt az ajándékot. Mégpedig azért, mert Jézus vére által megtisztíttatunk bűneinktől. 

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

Isten áldásával.                      

Nincs más Szabadító

 

A

z ige bemutatja mivé lesz az ember amikor elfordul Istenétől és bálványimádóvá lesz (Hós 13,1-16). Az ige mindig a lényegre mutat rá, nem a felszínnel, a látvánnyal foglalkozik. Mert hiába van szépen felöltöztetve egy bábu, az csak bábu marad. Az öltözet nem változtatja meg a valóságot. A bálványkultusz mögött halott lélek található. Lelkében halottá vált Izráel. A bálványimádás elzárta az Úrtól, így szíve érzéketlenné vált Isten felé.  A bűn és a világ szenvedélyei elszigetelnek Isten szavától. Annyira betöltenek, és a boldogság érzetét keltik, hogy már nem is vesszük észre, hogy belül üresek vagyunk. Egy darabig elvagyunk mindazzal, amit ez a világ nyújt, de egy idő után jelentkezik az üresség. Rádöbbenünk, hogy halottá válunk. Az ember az Istennel való élő kapcsolat nélkül halott. Amikor a Baállal vétkezett, meghalt. Még volt Izráel, még működött az ország, de Isten úgy látja, hogy halott. Lelki halott. Mert van lelki halál, és ez megelőzi a fizikai halált. Élhet valaki évtizedeken keresztül úgy, hogy lelkében már halott. A laodíceai gyülekezet nagyon élőnek tűnt az emberek előtt, de már kevésbé volt élő. Belül már aludtak, olyanok voltak, mint a halottak. Az Úr Jézus Krisztus azért jött el, hogy életre keltsen. Kihív a lelki sírunkból, a sivárságból, és megelevenít.

Efraimban található Bétel, ahol az aranyborjúkat felállították, és kultuszukat kialakították.  Ehhez társult Baál imádata. Az élő Istent, Aki megszabadította őket, és vezette a pusztában, majd hazát adott nekik, elhagyták. Megdöbbentő, hogy attól, Aki csak ajándékokat adott nekik elfordultak, és olyan bálványt kezdtek el imádni, aki mindent, még gyermekeik életét is elvette tőlük. A Baál kultuszhoz az emberáldozat is hozzátartozott. Isten nem kér emberáldozatot, Ő védi, oltalmazza az életet. Isten nem az ember életét kéri áldozatként, hanem a Fia életét adta oda értünk. Ő mutatta be az egyetlen és igaz áldozatot.

Az ige elmondja, nincs más Isten, nincs más szabadító Rajta kívül. Igen, minden más rabbá tesz. Egyedül az Úr képes megszabadítani. Forduljunk Hozzá, és hívjuk segítségül Őt. És aki megtapasztalja, hogy Ő a szabadító, forduljon el eddigi isteneitől. Tagadja meg őket azzal a bizonyossággal, hogy nem Istenek. Egyetlen Isten van, a Jézus Krisztus Atyja. Ő megtapasztalható. Izráel meg is tapasztalta Isten szabadító hatalmát és gondoskodó szeretetét. Ő vitte be őket a földre, és vette körül áldásával, végezte el, hogy népévé legyenek. Azonban annyira belemerültek az élet dolgaiba, hogy elfeledkeztek Istenről. A világ az általa kínált jóléttel eltávolít Istentől. Annyira belegabalyodunk a sok lehetőségbe, hogy elfelejtjük Istent. Nem marad Rá idő, hiszen ki kell használni mindazt, amivel a világ kecsegtet. A jó alkalmakat nem halaszthatjuk el. Azonban a legjobb alkalom Isten megismerése. Azok a legjobb alkalmak, amik Istennel ismertetnek meg. Meg kell őket ragadni, mert az időnk letelik.  Fel kell ismernünk, a valóság, az ember élete a földön letelik. Bármilyen modern a tudomány, meg fogunk halni. A halál után Isten elé kell állnunk. Hogyan állok elé? Magam, vagy az Úr Jézussal?  Az Ő vére takarja el vétkeimet, Általa lehetek újjá. Jézus Krisztusban reménységet kapok, mert Általa Isten legyőzte a halált. Pál kiált fel ezekkel a szavakkal, halál hol a te fullánkod? Ő már tudja, hogy az Úr Jézus feltámadása által győzött. Aki Krisztusban hisz, annak örök élete van.

A befejezéshez érkezik a levél, de mielőtt végleg lezárná a borítékot, üdvözleteket ad át (Rm 16,1-16). Köszönti azokat, akikről már hallott, akikről tudja, hogy szeretik az Urat, és sokat munkálkodtak érte.   A felsorolt személyek ismerik az Urat, és Neki szolgálnak. Fébé számára ajánlást ad. Pál ismeri, de a római gyülekezet még nem. Elmondja, hogy ez a nőtestvér a segítője volt. Tehát nemcsak hitt a Krisztusban, hanem maga is tevékenykedett, munkálkodott érte. Azt kéri, segítsék őt a gyülekezetbe való beilleszkedésben, és abban is, hogy ott is szolgálhassa az Urat.

Priszka és Akvilla Pál munkatársai, már Rómában vannak, és az apostol elmondja, hogy készek voltak életüket is kockáztatni Pálért, az evangéliumért. Mit kockáztatok én az Úr Jézusért? Mit vállalok érte?  Mennyi mindent vállalunk szórakozásért, hobbiért, kényelemért. Ezek a dolgaink sok pénzbe is kerülnek. Semmi gondot nem jelent a szenvedélyeinkre való pénz kifizetése. Nem gondolkodunk, amikor nagy összeget kell kifizetni a szórakozásunkért egy belépőjegyért. Nem sajnáljuk ezekért az időnket sem. Vajon Krisztus szolgálatáért, az evangéliumért, mit tudunk odaadni?

Pál elismeri, hogy vannak, akik előbb lettek hívők, mint ő. Értékeli a többi testvér életét és szolgálatait. Nem azt mondja, hogy ő a legnagyobb, látja, mennyien szeretik Jézust, és milyen sokat tesznek érte. A Krisztusba vetett hit mozgósít. Amit Tőle kaptak, igyekeznek másoknak is tovább adni.

Vannak, akik különféle próbákat álltak ki, de ezek által bebizonyították mennyire szeretik az Urat. Az Úr nem óv meg a nehéz helyzetektől, hanem maga is jelen lesz bennük. Ott lesz azokkal, akik vállalják érte a próbát, a szenvedést. Ő tesz képessé a helytállásra, a kitartásra. Az apostol meglátja mások Úrért végzett munkáját és elismeri azokat.  De vajon mit mondana rólunk? Mit látna Pál a mi életünkben? Másrészt azt is gondoljuk végig, meglátjuk-e mi a másik munkáját? Ki tudjuk-e mondani a másikról, hogy sokat fáradozott az Úrért? Vagy csak magunkat emeljük ki, és magunkat láttatjuk? Pál önmagára úgy tekintett, mint aki nem maga fáradozik sokat, hanem az Úr munkálkodik benne és általa.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.                                  

Bízz az Úrban szüntelen!

 

I

sten elmondja milyen is Izráel, hazug és hamis (Hós 12,1-15). Meg akarja Istent téveszteni, úgy gondolja a formális hit elég az Úrnak. Elég, ha úgy tesz, mintha az Úr útját járná és közben más szokásokat követ, bálványoknak áldoz. Milyen a kapcsolatom Istennel? Teljes szívvel az Övé vagyok, az Ő útján járok, vagy csak eljátszom mindezt? Izráel népe kiváló színészi képességekkel rendelkezett, hívőnek mutatta magát, de közben a saját útját járta. Nem hallgatott Istenre, nem fordult vissza Hozzá. Nem hitte el az üzenetet, hogy vissza kell az Úrhoz térnie, mert különben fogságra jut Asszíriába. Megtérés helyett a taktikát választotta. Politikai és gazdasági téren akarta megoldani a helyzetet. Úgy vélte, ha szövetségre lép a két nagyhatalommal minden rendbe lesz. Kétkulacsos politikát folytattak, úgy gondolták ide is és oda is megfelelünk, lelavírozunk és minden rendben lesz. Gazdasági érdekeket is bevetettek, azonban ezzel nem lehet Isten ítéletét kivédeni. A taktikázás, a politikai kapcsolatok nem segítenek. Ha Isten életváltozást és változtatást kér, nem lehet mással kivédeni. Isten azt kéri, hogy Őt keressük teljes szívből. Ne megúszni akarjuk az élet nehézségeit. Ne emberi megoldásokkal próbálkozzunk, hanem kiáltsunk Hozzá. Népének Ő az egyedüli segítsége. Ha nem hallgatunk Rá, vesztünkbe rohanunk.

Isten elmondja, ha nélküle akarja megoldani a problémát a népe, és csak az a célja, hogy jól jöjjön ki a nehéz helyzetből, és emberektől vár megoldást, értelmetlen, hiába vesztegeti erejét. Ha nem térnek vissza az Úrhoz, senki sem mentheti meg őket Isten ítéletétől. Minden Isten nélküli manőver értelmetlen, az erő elpocsékolása. Fontos üzenet ez nekünk is. Ha Istent kihagyjuk és nem halljuk meg hívogatását, minden próbálkozásunk magunk megmentésére erőnk eltékozlása. Miért? Mert magunkat nem tudjuk megmenteni. Isten a Vele való élő kapcsolatra teremtett, és ha ehhez nem térünk vissza, elveszünk. Isten szeret, és azt akarja, hogy végre megismerjük Őt és országa gazdagságát.  Nem kell félnünk, hogy elveszítjük biztonságunkat, ha Istenre hallgatunk. Az igazi biztonság Nála van. Az Ő országa mindent biztosít, amire szükségünk van.  Isten kínálatát hit által fogadhatjuk el. Ő nem akar kizsákmányolni, nem pénzért adja az életet, a kegyelmet és a boldogságot. Mindez a Vele való élő kapcsolat gyümölcse. Azt akarja, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Sátán elveszi az életet a bővölködés látszatával, mert ő anyagilag tesz egy ideig bővölködővé, mindent megad, azt is, amire nincs szükségünk, és így magához, és a világhoz láncol. Az Úr azonban felszabadít, igazi és áldott életre.

Júda még kitart Isten mellett, ő még Isten útján jár, vagyis megmutatja meg lehet maradni a hitben akkor is, ha mások már letértek erről az útról. Júda még hűséges, még ragaszkodik Istenhez. Mit mond rólam az Úr? Amit Júdáról, még az Ő útján járok? Még hűséges vagyok? Ha igen, adjak hálát Neki, mert ő tart meg. Közben azonban vigyázzak is, hogy el ne essek. Isten szól Júdának is, és hívogatja, hogy térjen vissza Hozzá. Miért? Mert látja a szívét, azt a természetet, amit Jákóbtól örökölt, de ahogyan Jákób régi énje legyőzetett, úgy Isten mai népe is újjá lehet. Engedjük, hogy az Úr megérintse szívünket, újjá tegye természetünket. Jákób története rámutat, az Úr új emberré tud tenni. A csalóból lehet Izráel. Mi is új nevet kaphatunk Krisztus által. Engedd, hogy Ő megragadjon,  ne ellenkezz, és átéled, mássá leszel. Kezdj el Istenben bízni, és tedd ezt szüntelen. Az Úr megbizonyította hatalmát, nincs lehetetlen Előtte, bízz Benne belső és külső viharok idején is. Bízz Benne tovább. Ne csak addig, amíg emberileg van remény, hanem szüntelen bízzál az Úrban!

Az apostol látja a növekedést a római gyülekezetben, már képesek egymást tanítani és helyreigazítani (Rm 15,14-33). Azonban ennek ellenére szükségét látta, hogy ő maga is tanácsolja őket. Hol tartunk a növekedésben? Tudok én is tanácsolni másokat a Szentlélek által? De közben azt is meglátom, hogy nekem is tanulnom kell? A hívő élet állandó tanulás, de nem újabb és újabb diplomák megszerzését jelenti, hanem azt, hogy az Úrtól kell tanulnunk. Ő visz előre a megszentelődés útján.

Pál nem maga döntött úgy, hogy a népek tanítója lesz. Nem önszántából szánta életét erre a munkára, az Úr adott neki erre kegyelmet, Ő hívta el Krisztus szolgálatára. Örömüzenetet hirdet a nem zsidók számára. Csodálatos, örömhír bízatott rá. De nemcsak őreá, hanem minden hívőre, tanítványra.  Örömhírt adhatunk tovább. És ez csodálatos, amikor állandóan rossz híreket hallunk, mi jó hírt adhatunk tovább. Látjuk mi az örömhírt? Elő merünk vele állni?

Pál nem a maga erejére épített, felajánlotta magát Krisztusnak, és így Ő végzett minden munkát Pál által. Az evangéliumot nem lehet saját erőből, csakis a Krisztus erejére építve végezni. Jó látni, hogy Pál mennyire nem magáról beszél. Krisztust állítja középpontba. Nem azt mondja, nézzetek ide mennyit dolgoztam, és mit értem el. Azt kéri, nézzetek Jézusra, nézzetek Őreá, mert minden Általa lett. Így látjuk mi is? El tudjuk mondani, hogy mindent Krisztus végzett általunk, mi eszközök voltunk. És nem minket, hanem Őt kell látnia mindenkinek.

Tervezi, hogy majd hozzájuk is elmegy, de tervei az Úr kezében vannak. Már tudja, hogy mit visz hozzájuk, Krisztus áldásának a teljességét. Tehát magát Krisztust viszi, Őt mutatja majd be nekik. Az Ő áldásának tejes gazdagságát adja át. Mert nekik is Krisztus minél jobb megismerésére van szükségük. Jó látni, nem igazodik a nagyváros elvárásaihoz, hanem azt viszi és adja majd át, amit az Úr rábízott. Valóban nem szégyelli az evangéliumot. Bárhol is legyen, Krisztusról beszél. Mert Ő az élet, Őt kell minden embernek megismerni. Őt kell megismerni, mert Ő az élet és a békesség forrása. Sok szomjas ember van, aki szeretne már friss, üdítő vízhez jutni, de nem talál. Hívjuk Jézushoz, Ő az élő víz forrása, Nála megújul az élet, felfrissül a szív. Isten ingyen kínálja a vizet, jöjj a forráshoz!

 

 

SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN

 

 

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Ez az egyetlen út.

 

1. Szemed hiába néz és kutat,

néha nem látod tisztán utad,

azt sem, a holnap mit hoz, mit ad,

de hidd, az Úr megsegít.

 

2. Rohansz, amíg le nem száll az est,

nincsen nyugalmad, mindig sietsz,

gyakran kihal belőled a kedv,

de Vele békére lelsz.

 

3. Mások nem járnak itt már veled,

néznek, irigyen súgják neved,

ám te, mit ők csinálnak, ne tedd,

veled az Úr, lát és véd.

 

 

Isten áldásával.                                                                                                                                                                                

Túlcsorduló öröm és reménység

 

E

z a fejezet csodálatosan mutatja be Istent (Hós 11,1-11). Mennyi szeretettel van tele, mindent megtett Izráelért, és mindent megtesz értünk a mi megmentésünkért is. Nem akarja, hogy szolgaságban teljen el az életünk. Mert a világ, a bűn egyenlő a szolgasággal. A szabadság azt jelenti, Isten útján járok, és nem engedelmeskedek testem kívánságainak, régi természetem vágyainak. Isten szeretetből hívta ki őket Egyiptomból. Megszerette a tehetetlen, elnyomott népet. Még gyermek volt Izráel, még a bűn útján jártunk, még nem is ismertük Őt, amikor megszeretett, és szeretetből adta értünk a Fiút. Kihív a szolgaságból. Ezt teszi a mai napig, hív az Ő szabadságára. Istennek fáj látni az ember pusztulását, ezért hív magához. Isten nem arra teremtett minket, hogy a sok nyomorúság, betegség, bűn, szenvedély tönkretegyen. Ő nem akarja a családok széthullását. Ha Hozzá megyünk, meggyógyulunk, rendbe jövünk. Isten útján olyan dolgokat tapasztalunk, amit a világban nem. Isten országa tárul ki előttünk, és átéljük, hogy áldottak és boldogok leszünk. Mert a boldogság, kapcsolat Istennel. Az Ő jelenléte jelenti a boldogságot.

Azonban tragikus dolgot olvasunk, minél inkább hívta őket az Úr, annál inkább távolodtak? Ez a tragédia, és megmutatja, nem Istennel, hanem velünk van a baj. Ma is hív minket, ennyire talán soha nem ért el hozzánk az Ő hívó szava. De mi is egyre inkább távolodunk. Ahelyett, hogy odamennénk Hozzá, Édesatyám itt vagyok, bocsáss meg, fogadj vissza: Távolodunk. Egyre messzebbre megyünk. Miért? Mert vonzz a világ, azt gondoljuk az ember elég magának. Nincs szüksége önmagán kívül senkire. És ez a nagy tévedés. Szükségünk van Istenre, mert nélküle értelmetlen az élet. Isten nélkül, nincs reményünk, nincs jövőnk.

Nem értették meg, hogy az Úr gyógyította meg őket. Vajon a mai ember felismeri, hogy az Úr a gyógyítója? Nem, mi is a bálványainknak tulajdonítjuk, amikor rendbe jövünk. A pénzünk, a tudományunk oltárán áldozunk. Mert a pénz és a tudás érte el, hogy meggyógyultunk. Micsoda vakság ez. Az élő Isten, a Jézus Krisztus Atyja adja a gyógyulást. Azért teszi, hogy megismerjük Őt, és hálás szívvel magasztaljuk.

Emberi kötelékkel, a szeretet kötelékével vonta őket magához az Úr. Megtapasztalták szeretetét, és mi is átélhetjük. Nincs Istenhez hasonló, szereti a bűnös, nyomorult embert. A kereszten megnyilvánuló szeretete vonz magához. Engedjünk a vonzásnak, menjünk a kereszthez, és bízzuk magunkat Arra, Aki így szeret! Megesett rajtad a szívem, ők nem akarnak visszatérni Istenhez, de Isten sem akarja, hogy elvesszenek. Mennyire más Isten, mint az ember. Az ember makacsul ellene áll Isten szeretetének, de Ő továbbra is hívogatja. Azonban ha végleg elutasítja Isten kegyelmét, marad a fogság. Most még itt a lehetőség az újrakezdésre. Még visszatérhetünk Hozzá, Isten kész a bűnbánónak megbocsátani. Még föltekinthetünk a keresztre, és átélhetjük bűneink bocsánatát, életünk gyógyulását.

Pál apostol, mint mindig most is Krisztusra mutat (Rm 15,1-13). Őt állítja középre, és kéri, nézzétek Őt! Nézzétek, ő nem a maga javát kereste. Nem azt nézte mi az előnyösebb, hogyan jöhet ki jobban az adott helyzetből. Mindig a tanítványaira, az Őt keresők javát nézte. Támadások, értetlenségek közepette is meggyógyította azt, aki ezért ment Hozzá. Hiába nevezték Isten káromlónak, Ő azt mondta a bénának, kelj fel és vedd az ágyadat és menj haza!  Sőt a kereszten magára vette a gyalázkodást, a mi bűneinket, hogy megszabadulhassunk. Így mi is mindig az Úrra nézzünk. Aki hitben erősebb, az ne csupán a maga javát keresse, hanem törekedjen arra, ami a másik javát szolgálja, ami őt erősíti. Aki erősebb, az türelmes szeretettel hordozza a másikat, és szolgáljon neki!

Pál most az igéhez, az Írásokhoz irányít minket. A Biblia nem egy kultúrtörténeti mű, egy régi érték. Nem, hanem élő üzenet. Azért írták meg, hogy használjuk, és tanuljunk belőle. Isten azért íratta meg a Szentírást, hogy legyen mihez nyúlni, legyen miből tanulni. Azért van a Biblia, hogy megismerjük Istent, és megtanuljuk az Ő szerinte való életet. Legtöbb problémánk abból származik, hogy nem tanulunk a Bibliából? Vajon minden magát keresztyénnek nevező ember kézbe veszi, olvassa? És úgy olvassuk, hogy meg akarjuk belőle tanulni az életet? Amit megtanulunk, azt beépítjük a mindennapjainkba? Ha igen, akkor látszódik a növekedés, látszódik a változás. Az ige tanít meg türelmes kitartásra, és tesz képessé arra a Szentlélek által, hogy megragadjuk a reménységet. Az Úrral való kapcsolat által tanulunk meg egyetértésben és harmóniában élni. Aki összhangban van az Úrral, az összhangba kerül a testvérrel, a másik emberrel is.

Isten a reménység forrása, írja Pál. Isten az élet forrása, így a reménységé is. Aki Hozzá jön hittel, azt Ő a Szentlélek által betölti örömmel. Istenhez tartozni öröm, túlcsorduló öröm. Már az nagy öröm, hogy én bűnös ember kegyelmet kapok, és új életet kezdhetek. Az öröm forrása a Vele való élő kapcsolat. Ha kapcsolatban vagyok Vele, örvendező lesz a szívem. Mert Hozzá tartozni olyan örömöt jelent, mint a gyermeknek szüleivel együtt lenni. Hit által békességgel és reménységgel, a Szentlélek által a reménységünk túláradóan bőséges lesz. Azt jelenti ez, az élet nehéz pillanataiban sem csüggedünk el, mert tudjuk, Kihez tartozunk, és hová tartunk.    

 

Ó, könyörgést meghallgató

 

1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És

a buzgóság szárnyain, :/: Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy

az örök élet Már e földön az enyém lett.

2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Fel-

tekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint

a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.

3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon aj-

tómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden köny-

nyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.

4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük

együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te ki -

rályi székednek Előtte letelepednek.

5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld

ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura,

Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.

 

 

Isten áldásával.

Új szántás

 

I

sten szól népéhez, küldi követeit, azonban az idő egyre telik (Hós 8,1-10,15). Nincs változás, és az ítélet közel. Ezt fejezi ki a kürt megfújására történő felszólítás. Amikor a város őrszeme megpillantotta az ellenséget belefújt a kürtbe. Baj van, itt az ellenség, ébredjetek, legyetek készen a harcra. A kürt hangja az addigi békés, nyugodt életet változtatta meg. Az emberek szívét megérintette a veszély. A próféta szava is kürt, figyelmeztet a veszélyre. Azt jelzi, kevés az idő, de még mindig kiálthatsz Istenhez. A kürt szava fel akar rázni, oda akar terelni az Úrhoz. Vajon halljuk-e a kürt szavát? Olyan hirtelen érkezik a veszedelem, mint ahogy a sas lecsap a zsákmányára. Váratlanul és hirtelen jön a baj. Miért? Mert hamis biztonságban élnek.

Isten elmondja hogyan is látja őket. Úgy, mint akik azt gondolják Isten népe, pedig nem az Ő tanítása szerint élnek, a szövetséget megszegték. Mindent Isten nélkül csináltak. Nem hívták Őt segítségül, nem kérdezték, amikor királyt és vezetőket választottak.  Nem kérdezték kit hív el az Úr.  Csak a szakértelemre figyeltek, és az emberi érdekekre, de Isten akaratára nem voltak kíváncsiak. Most azt mondják, ismerik Istent, de az Úr tudja, hogy a szívük távol van Tőle. Mit lát a mi életünkben? Mi is azt mondjuk, ismerjük az Urat, de valóban ismerjük Őt? Kapcsolatban vagyunk Vele? Kérdezzük Őt? Keressük, hogy mi is az Ő akarata?

Izráel a bálványokhoz fordult. Tőlük várta életére az áldást. Hűtlenek lettek Istenhez, elhagyták Őt, úgy gondolták a bálványoktól jön az áldás. Azt jelentette ez, hogy a környezetük szokásaihoz igazodtak. Nem Istent keresték, nem neki adtak hálát, hanem mindent az embernek, a tudásnak köszöntek. Átvették azokat a szokásokat, amiket a népeknél láttak. Isten helyett a világra figyeltek. Nagy kísértés ez ma is. Elutasították Isten embereit, őrültségnek tartották, amit a próféta mondott. Úgy látták a próféták szavai gúzsba kötik őket. A szabadságot a világ adja. Sokan gondolkodnak ma is hasonlóan. Isten üzenetét elvetik, bolondságnak mondják. A Bibliát már nem használják útmutatóként. Pedig Isten az élet használati utasításaként adta a kezünkbe. Lámpás a lábunk előtt. Ha nem használjuk, eltévedünk. Ha nem használjuk az igét, és nem Istenhez fordulunk, magunk maradunk, és hamis istenekhez fordulunk, mert nem is marad más. Hiszen az élet nem habos torta, jönnek bajok, betegségek, telik az idő, közelít a halál, ha nincs Isten, marad a bálvánnyá vált ember. Mindenre ad már segítséget, azonban azt látjuk, hogy ezek nem igazi segítségek. Az ember lehetőségei véget érnek, de Istennek semmi sem lehetetlen.

Az Úr ad még lehetőséget, azt kéri, minden eddigi megoldást felejtsenek el. Kezdjék el keresni Őt. Itt az ideje, hogy Őt keressük. Új szántóföldet kell feltörni, a régi helyett teljesen újra van szükség. A régi nem mehet tovább, új kell, mégpedig Istennel. Akkor elmaradhat az ítélet. Aki meghallja az Úr hangját, az újat kezdhet, ott ahol van. Akkor, amikor szól az Úr. Vele lehet újat kezdeni.

A római levél is sürget, azt mondja itt az idő, hogy felébredjünk az álomból (Rm 13,11-14,23).  Miért mondja ezt? Azért, mert Pál nem akarja, hogy meglepetés érjen minket. Úgy látja, alszik Isten népe. Miben nyilvánul meg? Elhiszi, hogy az ember, a világ jó. Eljött a kegyelem időszaka, sokan beletartoznak egy keresztyén közösségbe, és azt gondoljuk, akkor jó az ember, sőt egyre jobb lesz minden. Pál azért szól, hogy ébredjünk, mert nem egyre jobb lesz minden, hanem egyre rosszabb. Miért? Mert vallás ugyan van, de a szívünk távol van az Úrtól.

Nem mindenkinek változott meg az élete, nem mindenkit hat át Krisztus Lénye. Sokan még a világhoz a nem hívő emberekhez igazodnak. Pál azonban azt szeretné, ha a gyülekezet más lenne, mint a világ. Isten népének az élete világosság kell, hogy legyen. Fontos, hogy mi ne higgyük el a testkultuszt, ne a testnek, hanem az Úrnak éljünk. Pál rámutat, már nem vagyunk a test uralma alatt, azonban a világ igen. Ezért ügyelnünk kell, hogy a testet, a régi természetet ne tápláljuk, és ne teljesítsük kívánságát. Sokszor ezt látni, a test a régi, a Krisztus nélküli természet mondja meg, mit tegyünk, és minden erőnket az viszi el, hogy kielégítsük vágyait.  Mindig kiabál, mindig akar valamit a test. Ez a világ pont a test vágyaira épít. Sok pénzt lehet általa keresni. Minden a testről szól. Pál azonban rámutat, az új embert, az új természetet tápláljuk. Mivel? Igével.

Az apostol rámutat nem tart mindenki hitben ugyanott. Az erősebbek, ne ítéljék el a gyöngébbet, hanem segítsék őt a növekedésben. Hiszen nem egyszerre jutunk hitre, így van, aki előrébb tart. Aki előrébb tart, aki erősebb, az élje is ezt meg. Az erő azt jelenti, tudok lemondani dolgokról a másik érdekében. Képes vagyok nemet mondani, ha a másikat megbotránkoztatnám, vagy a hitét, életét veszélyeztetném. Ha a másiknak probléma az alkoholfogyasztás, lemondok róla a jelenlétében. Nem azt fogom mondani, ha hívő vagy megihatsz egy pohárkával, hanem azt mondom, akkor én sem fogyasztok alkoholt. Én sem élek olyan dologgal, ami a testvéremet visszavetheti a hitben.

Az apostol rámutat, az erősebb hívő felelős a gyengébb testvérért. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a másikért is meghalt az Úr. Isten országa nem evés és ivás. Nem az evésnek ivásnak kell az együttlét középpontjában lenni, hanem Isten igéjének. Az Úrral vagyunk kapcsolatban, és ez a lényeg. Isten országa középpontjában az Úr van. Isten Lelke kell, hogy vezessen bennünket. És Ő egymás felé is irányít. A Lélek ad erőt, hogy figyelembe vegyük hol tart a másik, és ne botránkoztassunk. Arra igyekezzünk, ami az összhangot és az épülést szolgálja.

 

 

Örök élet reggele

 

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

 

 

Isten áldásával.

Az egyetlen adósság

 

A

z Úr gyógyítani akarja népét, gyógyítani akar minket is (Hós 7,1-16). Látja, hogy a látszat ellenére betegek vagyunk. És ez nem csupán testi, hanem elsősorban lelki betegséget jelent. Gyakran a lelki problémák hatnak a testi állapotra is. Mert úgy tűnik, minden rendben van, egyre jobb az élet, de ott belül a lelkünkben mégis baj van. Miért? Mert ha nem az Úr foglalja el a trónt, akkor üres az életünk. Azonban Izráel ezt nem látta, becsapta a világ, amiben élt.  Akkor derültek ki bűneik, amikor Isten gyógyítani akarta őket. Amikor Isten közelít, gyakran azt mondjuk, minden rendben van. Semmi baj az életemben, de ha az ige megszólít, feltárul a valóság. Isten megmutatja a valós állapotot. Ezért tekintsünk az igébe, és lássuk meg, hol tartunk, kik vagyunk. És amikor kiderül, nem egyezik a látszat a valósággal, akkor ne mentsük magunkat, hanem boruljunk le Urunk elé, és mondjuk el, Uram, ez vagyok én, egy veszendő utolsó bűnös, de kérlek könyörülj rajtam.

Isten szomorúan mondja, Izráelnek eszébe sem jut már, hogy Ő látja az életüket. Azt gondolják, Isten nem törődik velük, nem figyel oda rájuk, tehetnek, amit akarnak. A világ, a pogány szokások csábítják őket, és ők engednek neki és csapdába kerülnek. Körbezárták őket saját bűneik, csapdába kerültek, és innen önerőből nem tudnak kijönni. A bűn rabul ejt, azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megszabadítson. Aki felismeri, hogy bezárult a kör, az kiált és megtapasztalja az Úr hatalmát. Ő nem akarja, hogy a világ tönkretegyen. Nem akarja, hogy a látszatnak éljünk. Izráelt a látszat elégítette meg. Elhitte, hogy a külső egyenlő a valósággal. Összekeveredtek a népekkel, átvették szokásaikat, pedig nem nekik kellett hozzájuk igazodni. Az volt a feladatuk, hogy a népek felé éljék meg az Istennel való kapcsolat erejét. Amikor azonban Isten népe igazodik a világhoz, olyan lesz, mint a meg nem fordított lángos. Egyik fele lehet szép és vonzó, de a másik fele sületlen, és így használhatatlan. Kifelé sok minden szépnek látszik az egyházban is, de vajon milyenek vagyunk belülről? Nem mi igazodtunk a világhoz, vettük át sok szokását, és nem az egyház volt hatással a világra? A víz bekerült a hajóba. Olyanok lettek, mint a meg nem fordított lángos.

Ez a világ nagyon megtéveszt, annyira beleépít önmagába, hogy nem vesszük észre a változást. Őszül már a haja, de észre sem veszi. A bűn átalakít, de nem akarjuk meglátni. Azt mondjuk, nem az Isten nélküli élet a hitetlenség következménye a betegségünk, a rossz állapotunk. Nem vesszük észre, hol tartunk, úgy gondoljuk, a legnagyobb rendben van minden. A világ, a sok gond,  felemészti erőnket, pedig Urunk arra hív, hogy mindent tegyünk az Ő kezébe. Aggódásmentes életet kínál.  Ő nem felemészti az erőnket, hanem inkább megújít, megerősít.

Isten segíteni akar rajtunk, de segítségül hívjuk-e Őt? Izráel fiai továbbra is vakok maradnak, mert nem térnek vissza Istenhez. Pedig ez volna a megoldás. Ehelyett mit tesznek? Más népekhez kiáltanak, a nagy hatalmakat hívják segítségül. Nem akarják megtanulni, hogy ne emberben, ne a nagy erőben bízzanak, hanem egyedül az Úrban. Vajon mi már megtanultuk ezt? Mi már szívből kiáltunk? Ha igen, akkor az Úr megszabadít minden bűnből, rabságból, és új élettel ajándékoz meg.

Az ige felhívja a hívők figyelmét, hogy senkinek semmivel ne tartozzanak (Rm 13,8-10). Vagyis rendezzék az életüket, amikor hitre jutnak. Talán az apostol Zákeusra gondol, ő amikor beengedte az életébe az Úr Jézust, felismerte, hogy vannak rendezni valói. Tartozik, érdekes módon nem úgy tartozott, ahogy mi, nem voltak adósságai, mégis úgy látta adós. Hogyan? Adós, mert elvett másoktól, jogtalanul szerzett pénz volt nála, és ezt visszaadta, sőt a négyszeresét adta vissza azoknak, akiktől elvette. Adósa volt a szegényeknek. Hogyan? Tőlük hogyan kért volna kölcsön? Nem úgy volt adós, hanem meglátta, hogy adós, mert neki azért van annyija, mert az ő révükön gazdagodott meg.

Ma sok ember adós, hiteleket vesz fel, és Pál azt írja, ne ilyen adósságunk legyen, hanem a szeretet. Az legyen az egyetlen tartozásunk, hogy vannak, akiknek még nem mondtuk el az evangéliumot. Pál apostol a római levél elején azt írja, hogy ő mindenkinek adós az evangéliummal. Ez az egyetlen adósságunk, az evangélium.

Az evangélium nem bonyolult, azt mondja el, hogy az Úr Jézus másképp él, mint a világ. Nem elvesz, kifoszt, hanem ad. Az életét adta oda a kereszten értünk.  Az Ő vére belépést jelent Isten országába, és ha már belépünk, mi is megtanuljuk annak az országnak a működési elvét. Ez az elv, az adás. A Tőle kapott szeretet, az annak ellenére való szeretet továbbadása. Ez a szeretet nem elvár, hanem ad, mert tudja, hogy ő maga is ezt szeretné. És Urunk arra tanít, hogy amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek, mi azt tegyük velük. És ne várjunk a másikra, hanem legyünk kezdeményezők. Az agapé szeretet megélésében legyünk aktívak!

 

 

CSODÁLVA, IMÁDVA TEKINTEK

 

1.  

Csodálva, imádva tekintek

Kegyelmének tengeribe,

És hallgatom édes örömmel,

Mit Róla tanít az Ige.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

2.  

Ó, mennyi időt veszítettem,

Sóhajtva a terhek alatt,

De hogy magam Őneki adtam,

Lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

3.  

Gyöngéd keze szívemet érte:

„Meggyógyítalak, fiam, én”.

S megfogva ruhája szegélyét,

Erő s öröm szállt énbelém.

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

4.  

Most vélem a béke Királya,

Vezéreli lépteimet,

S oly édes az ajkán e szózat:

„Békém adom én teneked!”

Szent vére bűnt befedez,

Tisztára mossa ruhám;

Bizalmamat ebbe vetem,

Reményem a Jézus csupán.

 

Isten áldásával.

Ő meggyógyít

 

A

 próféta felszólítja népét, hogy térjenek vissza az Úrhoz (Hós 6,1-11). De nem csupán a népet biztatja erre, hanem többes szám első személyben szól, vagyis azt mondja nekik, menjünk együtt vissza Hozzá. Én is megyek Veletek, mert nekem is szükségem van Isten közelségére. Talán némelyek azt mondták, minek menjünk, Isten megvert, Ő adta ránk a bajt a szenvedést. Hóseás elmondja, igen, Ő megengedi a bajt, a nyomorúságot, sőt ha nem térnek vissza Hozzá még a fogságot is. De mindezzel célja van. Keres minket, nem mond le rólunk, nem engedi el a kezünket. Azt akarja, hogy rádöbbenjünk, a baj velünk van. Mi nem hallgattunk Rá, és annak megvan a következménye. Azonban Isten az élet útjára szeretne irányítani.

A próféta ismeri az Urat, tudja, ha megsebez, akkor be is fog kötözni, betegségeinket meg is gyógyítja.  Számára Isten a gyógyító. Azt üzeni, ne a bálványokhoz, vagy más emberekhez menjetek betegségeitekkel, bajaitokkal, hanem az Úrhoz. Ő gyógyító, és meg is akar gyógyítani. Nem gyönyörködik a bűnös szenvedéseiben, segíteni akar, de ehhez a mi közreműködésünkre is szükség van.  Nekem kell visszatérni Hozzá. Nekem kell kiáltani, és mondani itt vagyok Uram, könyörülj rajtam.

Isten számára nincs lehetetlen, lelki halott állapotunkból is feléleszt. Ő tud igazán megeleveníteni, kapcsolatba hozni Önmagával. Az a cél, hogy a színe előtt éljünk. Minden napunk jelenlétében teljen el, és mint a katona, parancsára várjunk. Ebben a kapcsolatban benne van az Úr megismerésére való törekvés. Mivel Ő élő személy, meg lehet, és meg is kell ismerni. Nem elég valamit tudni Róla, hanem arra kell törekedni, hogy személyes kapcsolatba kerülve megismerjük, ki is Ő. Izráel már nem ismeri az Urat, elfeledkezett Róla. Azonban még kap lehetőséget arra, hogy újra megismerje Őt. Szomorú látni, hogy Isten népének mondják magukat, de Istent nem ismerik. Pontosan úgy, ahogyan sokan keresztyénnek nevezik magukat, de Istent nem ismerik. Nem tudják kicsoda Ő, és mit tett értük. Azonban Isten most azt kéri, törekedjünk az Ő megismerésére. Annyi mindent megismer az ember, most szánjunk időt Istenre. Legyen ott, hogy meg akarok Vele ismerkedni. Ennek érdekében kezdjük el olvasni az igét, Isten benne jelenti ki mindazt, amit tudnunk kell Róla. Ő magát a keresővel megismerteti.

Amikor Istent keressük, magunkat is megismerjük. Meglátjuk, hogy Ádám által megszegtük szövetségét.  Vétkeztünk ellene, azonban ha ezt meglátjuk, és őszintén keressük, helyreállhat Vele a kapcsolatunk. Lényeges, hogy nem egy vallás gyakorlásáról van szó. Nem áldozat bemutatását kéri, hanem az Ő megismerését. Azt akarja, hogy tudatosan adjuk át Neki az életünket. Nem kultuszgyakorlást kér, hanem személyes kapcsolatot, engedelmeskedést. Azt akarja, hogy hallgassunk a szavára. Azért hívja őket, mert rettenetes dolgokat látott náluk. Megdöbbentő, hogy Isten népe életében rettenetes dolgok vannak. Mit lát az Úr az életünkben?

Az apostol elmondja, a gyülekezet is beletartozik a társadalomba (Rm 13,1-7). Amíg ez a társadalom nem késztet Isten akaratának az áthágására, amíg nem fordít szembe az Úrral, addig engedelmeskedjünk neki. A hívő ember elsősorban az életével, az ige megélésével hat. Tedd a jót, vagyis tedd azt, amit az Úr tanított az övéinek, azt, amiről az előzőekben beszélt Pál. És ha ezt éljük, ha ezt fogják tapasztalni, akkor a világ is változni fog.  Azért van jelen a gyülekezet, hogy világítson, átformáljon. És ha minél többen a Krisztus útján járnak, nem kell félni. Isten gyermekei könnyebbé tehetik a társadalom életét. Mert ahol Krisztust követik, ott megszűnnek korábban természetesnek vélt dolgok. Már nem lesz bosszúállás, hanem az ellenségek felé is szeretet fog áradni. Pál azt üzeni, hogy tegyük a jót még az ellenségünkkel is, és ha ez történik, akkor az ellenségekből testvérek lesznek. Pál maga is jól tudja ezt. Korábban az Úr gyűlölőjeként élt, de a damaszkuszi úton megfordult az élete, egy újat kezdett Jézussal. Most már testvér lett. Azt a hitet, amit korábban üldözött, most elkezdte hirdetni.

Isten a világ hatalmasságát is felhasználhatja akarata végzésére. Az ószövetségben is látjuk, hogy amikor Izráel letér Isten útjáról, egy nagyhatalom által az Úr visszatéríti őket. Amikor letérünk a keskeny útról, Isten utánunk jön, és azon a területen szólít meg, amelyiken érzékenyek vagyunk. Azért teszi, mert meg akar menteni minket. Ő nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy éljünk.

Azonban ha a hatalom arra szólít fel, hogy ne hirdessük az evangéliumot, hogy ne tegyünk bizonyságot, nem mondjuk el, hogy az Úr nevében van szabadulás és gyógyulás, már nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni. A hívő ember elsősorban az ő Urának enged. Megbízásunk van, hogy Őt szolgáljuk, Róla tegyünk bizonyságot, és Őt valljuk meg Urunknak. Amikor olyat kérnek, ami ezzel jelentkezik, akkor arra mondjunk nemet.  Mert Istennek kell inkább engedni, mintsem embereknek.

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.

Az Úrnak szolgáljatok!

 

I

sten  a vallási és a politikai vezetőkhöz is küldi igéjét (Hós 5,1-13). Azt kéri, hallják meg, amit mond. Álljanak meg, és hallják meg, vagyis vegyék komolyan, amit a próféta által Isten mond nekik.  Jól ismeri őket, ezért Ő nem megtéveszthető. Nem lehet a bűnt vallásosságba csomagolni. A két hegyen bálványkultuszt vezettek be, és oda terelték a népet.  Mindezt igazi Isten imádatként igyekeztek feltüntetni. Sátán a megtévesztés nagymestere.  Sötét dolgait vallási kultuszba csomagolja, mégpedig úgy, hogy az emberek előtt ez igaznak tűnjön fel. Összekeveri Isten imádatát a pogány kultusszal, és ezt úgy teszi, hogy a nép jónak tartja. Meggyőzi őket, ugyanarról az Istenről van szó, csak most egy kicsit másképp tisztelik. Ez a mai napig bejön a gonosznak.  Hangoztatja az egységet, és elhiteti, hogy amikor mindenki együtt tart istentiszteletet, akkor valóban Isten imádatáról van szó. Azért szól az ítélet a papok és a királyi ház ellen, mert nekik kellene, elsősorban a papoknak Istenhez terelni az embereket. Nekik kellene a hamisságot leleplezni, és rámutatni, nem ugyanazt az Istent imádja mindenki. Nem csupán a formában van eltérés, hanem akik nem Krisztust imádják, azok Istent sem imádják, mert Istenhez Krisztusban visz az út. Ezek a papok udvari papok voltak. Azt mondták, amit  a király elvárt, és amit a nép hallani szeretett volna. Nagy veszély, hogy nem Istenhez igazodunk, hanem az emberekhez, mert nem szeretnénk rossz fényben feltűnni.

Az egész kultuszban az csapda, hogy észre sem veszik, hogy elfordultak Istentől, nem látják, hogy hűtlenné váltak. Kérjük, Isten Lelkének világosságát mutassa meg, jó úton járunk-e? Mert Ő jól ismer minket is, nem lehet Őt megtéveszteni, tudja, mi van a szívünkben. Látja az Úr, mihez és kihez rögződünk, mi van az első helyen az életünkben. Azt is látja, milyen lélek van bennünk, őket a paráznaság lelke, a hűtlenség lelke töltötte be.  Megnyitották szívüket a bűn előtt, a hamis kultusz előtt, és az annyira átformálta őket, hogy természetesnek találják a Baal kultusz életformáját. Ma is így működik a világ, már természetes lesz a bűn, annyira hozzászokunk. Az egészben a legnagyobb baj az, hogy itt nem a világról, a hitetlenekről, hanem Isten népéről van szó. Isten mindig a maga népe életét vizsgálja meg. Megítéli, ha nem különbözik a világtól a hívők élete.  Vajon ma mit lát Isten? Mert nem az a lényeges a világ milyen szokásokat követ, hogyan él? Az a lényeges, az egyház milyen úton jár? Nem az a probléma, ha a világ paráználkodik, a pénzt imádja, az embertől vár segítséget, politikában bízik, hanem az a baj, ha mindez az egyházban is megtalálható. Isten azért ítéli meg Izráelt, mert elvárta, hogy más legyen az életük. Isten a mai hívőktől is elvárja, hogy más legyen az életük, mint a világ élete.

Izráel és Júda is látta a problémát, de a megoldást, az életgyógyulást, a biztonságot már nem Istentől várta, hanem Asszíriától. Az idegen kultusz megrontotta az élő Istenben való bizalmukat. A nagyhatalomhoz, a politikához dörgölőztek, azt gondolták, majd ő tud segíteni. Az Úr elmondja nekik, tévesen gondolkodnak, mert az általuk nagynak tartott király nem tudja őket meggyógyítani. Hányszor mi is a világ hatalmánál, tudásánál keressük a gyógyulást. Isten szól, nem tud meggyógyítani, nem orvosolja a sebeket. Azért jött el az Úr Jézus, hogy meggyógyítson. Ehhez azonban meg kell látni vétkeinket. Fel kell ismerni, hogy rossz helyre mentünk, és az Urat kell segítségül hívni. Aki Őhozzá folyamodik, az gyógyulni, szabadulni fog.

Most már a gyakorlati életről beszél az apostol (Rm 12,9-21).  Arról a magatartásról, ami mássá teszi Isten népét.  Akik az Ő útján járnak azoknak az élete a nem hívőket is elgondolkodtatja. Az ilyen életvezetéshez kegyelmi ajándékot kapunk.  Tehát az új életet nem nekünk kell valahogy megélni, hanem az Úr tesz rá képessé. Akit Isten Lelke betölt az kegyelmi ajándékokat is kap. A Lélek tesz képessé a krisztusi életformára. Mert mindaz, amiről Pál beszél Krisztusban érkezett meg a világba. Ő bemutatta hogyan is kell élnünk.

Az Úrnak szolgáljatok, ez az új irány, már az Úr van a középpontban, az életem a Neki való szolgálatról szól. Nagy veszély a belefáradás, a meglankadás, azonban ezt megelőzhetjük, ha Isten Lelkének tüze lobog bennünk. A Szentlélek kapcsolatban tart Istennel és az ige által szítja az Úr iránti szeretet lángját. A Szentlélek tart karban, nem engedi, hogy a tűz elhamvadjon. Fontos, hogy állandóan imádkozzunk. Csodálatos lehetőség az imádság, állandó összeköttetés az Úrral. De ezzel a lehetőséggel élni is kell. Hiába van kiépítve a közvetlen vonal, ha nem hívom az Urat.  Pál arra bátorít, használjuk a vonalat, és imádkozzunk szüntelen. Ez azt is elmondja, Isten mindig ott van a vonal másik végén. 

A tanítvány számára az Úr Jézus a minta, és Pál ezt tudja, és azt is, hogy amit elvár a hívőktől, azt maga az Úr is megcselekedte. Így válik Ő mintává. Amit tanított az Úr, azt élte is. A kereszten is imádkozott ellenségeiért. Nemcsak elvárja, hogy mi így tegyünk, hanem maga is kérte az Atyát, hogy bocsásson meg az Őt bántalmazóknak, a gyilkosainak. Jézus mást mutat, mint a világ. A világ bosszút áll, Krisztus megbocsát. Azt kéri, hogy ne álljunk bosszút, és ne fizessünk rosszal a rosszért. Miért? Mert ezt teszi az Isten nélküli világ, és ha mi is így teszünk, az nem lesz hiteles élet. Természetesen magunktól ez nem megy, de az Úr új, isteni természetet ad, és ez már képes jóval fizetni a gonoszért. Pál Filippiben imádkozik a börtönőrért is, majd megmenti az életét, amikor ő el akarja azt dobni magától.  Pál krisztusian gondolkodik és cselekszik, és ezt kéri minden tanítványtól. A világ elvár, a másik adjon, Pál azt mondja, te adj, az ellenségednek is, ha éhezik, vagy szomjazik. És ha így teszünk, arra lehet, hogy majd felkapják a fejüket, és akkor beszélhetünk Megváltó Urunkról.

 

 

NAGY ISTENEM, HA NÉZEM A VILÁGOT

 

1.  

Nagy Istenem, ha nézem a világot,

Melyet teremtett szent „legyen” szavad,

Ha itt a földön millió lényt látok,

Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

2.  

Ha nézek föl az ég dicső boltjára,

Hol tündököl csodás csillagsereg,

Hol pompás két aranyhajóként járva

A nap s a hold az űrben fönt lebeg,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

3.  

Uram, Igédben hogyha megtalállak,

Ha látom ott kegyelmes tetteid,

Választott néped amint egyre áldod,

Türelmesen viselve bűneit,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

4.  

Ha Jézust látom itt a földön járva

Alázatos, türelmes szolgaként,

Látom, hogy áldást áraszt a világra,

S kereszthalálra adja életét,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

5.  

Ha földre nyom a búnak, gondnak terhe,

Szegény szívem halálosan beteg,

S hozzám hajol az Úrnak szent kegyelme,

S lelkem az Ő irgalma menti meg,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

6.  

Ha majd az Úr elszólít e világból,

És színről színre láthatom meg Őt,

Ha majd felém dicső arca világol,

S én térdre hullok szent színe előtt,

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

Szívem Feléd ujjong örömtele:

Mi nagy vagy Te, mi nagy vagy Te!

 

Isten áldásával.