A megoldás Jézus

 

R

endkívüli időjárás volt Dávid uralkodása egyik szakaszában (2Sám 21,1-14). Nem volt eső, minden kiszáradt, így azután a rossz termés következtében éhínség alakult ki. Három egymást követő évben történt ez. Egymás után háromszor történt meg ez. Dávid felfigyelt erre. Ez nem volt megszokott Isten népe életében. Ők az Úr áldását tapasztalták. Az éhínség azt jelezte Dávidnak, valami nincs rendben. Nem a természetben keresték a probléma okát. Nem a klímaváltozást okolták. Dávid tudta, valami más probléma van. Visszaemlékezett, hogy a nehéz időszakok Isten figyelmeztetését hordozták magukban.

Dávid Istenhez fordul ebben a nehéz helyzetben. Kérdést intéz az Úrhoz. Az ige tanít minket, ne tartsuk természetesnek, ha vannak problémák. Ne térjünk napirendre felettük. Forduljunk az Úrhoz kérdéseinkkel. Menjünk oda ilyen dolgokkal is. Kérdezzük meg Istent mi az oka a nehezebb időszaknak. Miért van, hogy most másképp mennek a dolgok, mint korábban? Dávid Isten elé vitte az éhínséget, Tőle várta a választ. Nem tért napirendre felette, nem tulajdonította csak az időjárásnak, ami történik. Ne térjünk mi sem napirendre a problémáink felett. Ne mondjuk, véletlen, vagy egyszerűen nincs szerencsém. De tágabb, nemzeti értelemben, sőt a világ életének alakulásával is érdemes megkérdezni Istent. Érdemes kiáltani, és Ő megmutatja a probléma okát. Nem lehet mindent természetes okokkal magyarázni.

Isten válaszol Dávidnak, és megtudja, hogy miattuk van az éhínség. Náluk van a probléma.  Ne másokat okoljanak, hanem rendezzék a Saul által elkövetett esküszegés következményét. Józsué szövetséget kötött ezzel a néppel, hogy nem írtja ki őket, hanem ottmaradhatnak Izráel földjén. Saul azonban nem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a szövetséget, és a kiirtásukra törekedett. Az éhínség a szövetségszegés, a vérengzés következménye. Három év kellett mire Istenhez fordultak. Mennyi idő kell nekünk, amíg Istenre gondolunk és Hozzá fordulunk? 

Az is elgondolkodtató, Isten komolyan veszi a szövetséget, a másoknak adott fogadalmat. Eszünkbe jut-e egyéni vagy családi problémák esetén, hogy Istent keressük? Gondolunk-e arra, hogy megvizsgáljuk megtartottuk-e a szövetséget? Megfogadtuk Isten előtt a hűséget, de eltértünk Tőle. A következmények figyelmeztetések. De szövetség van Isten és az Ő népe között is. Hűségesek vagyunk?  Dávidnak rendeznie kellett a múlt vétkeit. Isten rámutat, hogy rendeznünk kell az életünket Vele és egymással. A rendezés módja a kereszt. Az Úr Jézus Krisztus magára vállalta bűneink büntetését. Kérdezzük az Urat, majd tegyük, amit mond.  Az elmúlt évek vírus helyzete is felkínálta az Úrhoz való fordulás lehetőségét. De kerestük és kérdeztük Őt? Igyekeztünk helyreállítani Istennel a kapcsolatunkat?

Amikor rendezték a múltat, Isten megkönyörült. Tehát nem magától szűnt meg az éhínség, hanem Isten könyörületéből.  A könyörületet azonban meg kell, hogy előzze a bűnbánat, a rendezés. Dávid elfogadta, hogy náluk van a probléma, és megtette, amit Isten mondott. Ennek eredménye, Isten könyörülete. Isten megkönyörül, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.

Pál apostol ismerteti az ember természetes állapotát (Rm 7,14-25).  Ez nem egy kedves kép rólunk. Nem hízeleg nekünk. Arról beszél, hogy el vagyunk adva a bűnnek.  Ahogyan a fordítás mondja, a bűn rabszolgája vagyok. Ez azt jelenti, hogy a bűn a rabszolgatartó. A bűn uralkodik felettem, ki vagyok szolgáltatva neki. Nem a törvénnyel van a probléma, hanem velem. A bűn rabszolgájaként nem tudok mást tenni, mint engedelmeskedni neki. A bűn a testen keresztül tart szolgaságban.

Az apostol elmondja, hogy a bűn bennem lakik. Bennem van, hoztam magammal. Nem tudok tőle megszabadulni, ráadásul öröklődik. Nem számít a bűnnel szemben a tudás, és a jó szándék sem.  Akarom a jót, írja az apostol, de nem tudom megtenni. Nincs rá képességem, így azt teszem, amit nem akarok a rosszat.  Hányan fogalmazzák ezt meg akár sírva is, én ezt nem akartam, vagy nem így akartam. Mégis a rosszat tette meg, mert képtelen volt ellentmondani neki. Az ige rámutat, a bűn bennem van, és olyan erővel lép fel, hogy magam képtelen vagyok ellentmondani neki.

Azonban azt látni kell, amikor Pál arról beszél, hogy már nem is én teszem a rosszat, hanem a bennem való bűn, nem a hívő emberről beszél. Nem, hanem az ember alaphelyzetéről. Így jövünk a világba. Tehát ez nem felmentés, és különösen nem a hívők felmentése. Nem tehetünk semmit, a bűn bennünk van, ő cselekszik, ezt el kell fogadni. Azért írja ezt így le Pál, hogy megmutassa, önerőből képtelenek vagyunk megváltozni.  Külső segítségre van szükségünk. Mégpedig egy szabadítóra. Egy olyan személyhez kell fordulni, aki erősebb a rabtartónknál. Pál ismeri azt a személyt, az Úr Jézus Krisztus az. Igen, a Messiás Jézus meg tud szabadítani. De csak Ő. Tehát van megoldás, Őhozzá kell fordulnunk.

Az apostol felkiált, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg. Tudja, hogy egyedül nem megy. Isten nélkül reménytelen a helyzet. De azonnal fel is kiált, és hálát ad Istennek, mert látja Jézust. Megismerte a Megváltót, és tudja, hogy Általa van szabadulás. Van reményünk, és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Nem kell beletörődni a bűn uralmába, mert van megoldás. Kiálthatunk az Úrhoz, Ő győzött a kereszten. Így fel tud szabadítani, és ha ez megtörténik, már nem leszek kiszolgáltatva a rabszolgatartónak, szabad leszek, és képessé válok nemet mondani. Jézus nélkül nincs esélyünk, csattan a korbács, és megyünk, megfogod a poharat, rágyújtasz a cigarettára, elveszed a másét, és így tovább. Krisztussal azonban már ellen tudok állni, ki tudom mondani, nem. Azt teszem, amit Jézus mond, mert Ő az élet felé irányít.

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

 

Isten áldásával.