2022. május 23., hétfő

Új szántás

 

I

sten szól népéhez, küldi követeit, azonban az idő egyre telik (Hós 8,1-10,15). Nincs változás, és az ítélet közel. Ezt fejezi ki a kürt megfújására történő felszólítás. Amikor a város őrszeme megpillantotta az ellenséget belefújt a kürtbe. Baj van, itt az ellenség, ébredjetek, legyetek készen a harcra. A kürt hangja az addigi békés, nyugodt életet változtatta meg. Az emberek szívét megérintette a veszély. A próféta szava is kürt, figyelmeztet a veszélyre. Azt jelzi, kevés az idő, de még mindig kiálthatsz Istenhez. A kürt szava fel akar rázni, oda akar terelni az Úrhoz. Vajon halljuk-e a kürt szavát? Olyan hirtelen érkezik a veszedelem, mint ahogy a sas lecsap a zsákmányára. Váratlanul és hirtelen jön a baj. Miért? Mert hamis biztonságban élnek.

Isten elmondja hogyan is látja őket. Úgy, mint akik azt gondolják Isten népe, pedig nem az Ő tanítása szerint élnek, a szövetséget megszegték. Mindent Isten nélkül csináltak. Nem hívták Őt segítségül, nem kérdezték, amikor királyt és vezetőket választottak.  Nem kérdezték kit hív el az Úr.  Csak a szakértelemre figyeltek, és az emberi érdekekre, de Isten akaratára nem voltak kíváncsiak. Most azt mondják, ismerik Istent, de az Úr tudja, hogy a szívük távol van Tőle. Mit lát a mi életünkben? Mi is azt mondjuk, ismerjük az Urat, de valóban ismerjük Őt? Kapcsolatban vagyunk Vele? Kérdezzük Őt? Keressük, hogy mi is az Ő akarata?

Izráel a bálványokhoz fordult. Tőlük várta életére az áldást. Hűtlenek lettek Istenhez, elhagyták Őt, úgy gondolták a bálványoktól jön az áldás. Azt jelentette ez, hogy a környezetük szokásaihoz igazodtak. Nem Istent keresték, nem neki adtak hálát, hanem mindent az embernek, a tudásnak köszöntek. Átvették azokat a szokásokat, amiket a népeknél láttak. Isten helyett a világra figyeltek. Nagy kísértés ez ma is. Elutasították Isten embereit, őrültségnek tartották, amit a próféta mondott. Úgy látták a próféták szavai gúzsba kötik őket. A szabadságot a világ adja. Sokan gondolkodnak ma is hasonlóan. Isten üzenetét elvetik, bolondságnak mondják. A Bibliát már nem használják útmutatóként. Pedig Isten az élet használati utasításaként adta a kezünkbe. Lámpás a lábunk előtt. Ha nem használjuk, eltévedünk. Ha nem használjuk az igét, és nem Istenhez fordulunk, magunk maradunk, és hamis istenekhez fordulunk, mert nem is marad más. Hiszen az élet nem habos torta, jönnek bajok, betegségek, telik az idő, közelít a halál, ha nincs Isten, marad a bálvánnyá vált ember. Mindenre ad már segítséget, azonban azt látjuk, hogy ezek nem igazi segítségek. Az ember lehetőségei véget érnek, de Istennek semmi sem lehetetlen.

Az Úr ad még lehetőséget, azt kéri, minden eddigi megoldást felejtsenek el. Kezdjék el keresni Őt. Itt az ideje, hogy Őt keressük. Új szántóföldet kell feltörni, a régi helyett teljesen újra van szükség. A régi nem mehet tovább, új kell, mégpedig Istennel. Akkor elmaradhat az ítélet. Aki meghallja az Úr hangját, az újat kezdhet, ott ahol van. Akkor, amikor szól az Úr. Vele lehet újat kezdeni.

A római levél is sürget, azt mondja itt az idő, hogy felébredjünk az álomból (Rm 13,11-14,23).  Miért mondja ezt? Azért, mert Pál nem akarja, hogy meglepetés érjen minket. Úgy látja, alszik Isten népe. Miben nyilvánul meg? Elhiszi, hogy az ember, a világ jó. Eljött a kegyelem időszaka, sokan beletartoznak egy keresztyén közösségbe, és azt gondoljuk, akkor jó az ember, sőt egyre jobb lesz minden. Pál azért szól, hogy ébredjünk, mert nem egyre jobb lesz minden, hanem egyre rosszabb. Miért? Mert vallás ugyan van, de a szívünk távol van az Úrtól.

Nem mindenkinek változott meg az élete, nem mindenkit hat át Krisztus Lénye. Sokan még a világhoz a nem hívő emberekhez igazodnak. Pál azonban azt szeretné, ha a gyülekezet más lenne, mint a világ. Isten népének az élete világosság kell, hogy legyen. Fontos, hogy mi ne higgyük el a testkultuszt, ne a testnek, hanem az Úrnak éljünk. Pál rámutat, már nem vagyunk a test uralma alatt, azonban a világ igen. Ezért ügyelnünk kell, hogy a testet, a régi természetet ne tápláljuk, és ne teljesítsük kívánságát. Sokszor ezt látni, a test a régi, a Krisztus nélküli természet mondja meg, mit tegyünk, és minden erőnket az viszi el, hogy kielégítsük vágyait.  Mindig kiabál, mindig akar valamit a test. Ez a világ pont a test vágyaira épít. Sok pénzt lehet általa keresni. Minden a testről szól. Pál azonban rámutat, az új embert, az új természetet tápláljuk. Mivel? Igével.

Az apostol rámutat nem tart mindenki hitben ugyanott. Az erősebbek, ne ítéljék el a gyöngébbet, hanem segítsék őt a növekedésben. Hiszen nem egyszerre jutunk hitre, így van, aki előrébb tart. Aki előrébb tart, aki erősebb, az élje is ezt meg. Az erő azt jelenti, tudok lemondani dolgokról a másik érdekében. Képes vagyok nemet mondani, ha a másikat megbotránkoztatnám, vagy a hitét, életét veszélyeztetném. Ha a másiknak probléma az alkoholfogyasztás, lemondok róla a jelenlétében. Nem azt fogom mondani, ha hívő vagy megihatsz egy pohárkával, hanem azt mondom, akkor én sem fogyasztok alkoholt. Én sem élek olyan dologgal, ami a testvéremet visszavetheti a hitben.

Az apostol rámutat, az erősebb hívő felelős a gyengébb testvérért. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a másikért is meghalt az Úr. Isten országa nem evés és ivás. Nem az evésnek ivásnak kell az együttlét középpontjában lenni, hanem Isten igéjének. Az Úrral vagyunk kapcsolatban, és ez a lényeg. Isten országa középpontjában az Úr van. Isten Lelke kell, hogy vezessen bennünket. És Ő egymás felé is irányít. A Lélek ad erőt, hogy figyelembe vegyük hol tart a másik, és ne botránkoztassunk. Arra igyekezzünk, ami az összhangot és az épülést szolgálja.

 

 

Örök élet reggele

 

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

 

 

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése