2017. november 30., csütörtök

Az evangélium az igazság beszéde



I
sten nagyon szeret. Szereti azokat is, akik még nem az Ő útján járnak (Ez 31,1-18). Honnan tudjuk? Az igéből. Azért üzen még mindig Egyiptomnak, mert meg akarja menteni őket. A fáraó istennek tartja magát, de az Úr tudatja vele: ember ő, nem isten, Ő, Izráel Istene az egyedüli Úr. Ő az ég és a föld teremtője. Még van lehetősége megtérni, leborulni az élő Úr előtt, és átadni hatalmát. A mostani üzenet történelmi példát állít elé. Asszíria is világbirodalom volt, azonban felfuvalkodott. Nem Istent dicsérte hatalmáért, és így vissza is élt vele. Úgy gondolta, ő mindenkit leigázhat, kegyetlenkedhet. A hatalommal is el kell számolni, ha nem arra használjuk, amire kaptuk, felelősségre von az Úr.
A saját magunk számára is fontos, hogyan éljük meg lehetőségeinket. Miként viszonyulok a rám bízottakhoz?  Gyakran megkísérti az embert, hogy úr akar lenni, hatalmaskodóvá válik. Ha egy kicsit föntebb van, mint a másik, már érezteti hatalmát. 
Igénk azonban rámutat: a legnagyobb birodalmak ideje is letelik. Jön egy másik, amelyik majd ugyanúgy fog vele kegyetlenkedni, ahogyan ő tette másokkal. Mindenkinek letelik az ideje. Életünket arra kaptuk, hogy megismerjük és szolgáljuk az Urat. Úgy éljünk, ahogyan Ő vezet, ahogy igéjében kijelenti azt számunkra.
Ezek a fejezetek rámutatnak, milyen veszélyes is a jólét és a hatalom. Nagyon könnyen önmagában kezd el bízni az ember. A sokféle mai tudomány is sokakat arra indít, hogy az emberbe vessék bizalmukat. Vannak, akik úgy vélik, Isten ideje lejárt, átveszi helyét a mesterséges intelligencia. Azonban nem így van, mert Isten nem csupán egy magasabb rendű intelligencia, hanem élő személy. Élő valóság, Aki ma is szól és cselekszik. Hatalmát ma is megtapasztalhatjuk. És legyen áldott a Neve, tapasztaljuk is. Elég segítségül hívni nyomorúságaink közepette, és átélhetjük szabadítását. Isten ma is ugyanaz! Ő nem változik. Kiálts Hozzá, és átéled megbocsátását, áradni fog a kegyelem. Mert amit kijelentett, az ma is igaz. Ő állja a szavát. Ha kiállt Hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban.
Ne bízzon senki kevélyen önmagában. Ez nagy kísértés ma. Önmagunkban bízunk, sőt, mindenki az önbizalmat kívánja megerősíteni. Pedig inkább Istenbe vetett bizalmunkat kell erősíteni, és ha ez megtörténik, nem félünk a kudarctól. Mert bizalmunk nem a magunk erején, lehetőségén, képességén nyugszik, hanem Isten hatalmán. Az első ma is: szeresd az Urat, a te Istenedet, és minden más ebből fakad és ezután következik. Önmagunk szeretete akkor kerül helyes mederbe, ha az Urat szeretjük mindenekfelett. Ha megelőzzük Istent, elbizakodottá válunk. De láthatjuk, hogy nincs mire kevélynek lenni. Semmivel nem jutottunk előrébb a régi koroknál. Technikánk ugyan jobb, de mint emberek továbbra is bűnösök vagyunk. Csak az Úr Jézusba vetett hit segíthet rajtunk. Ő képes újjá formálni, és egy új, isteni természettel megajándékozni. Amíg a bűnös természet uralkodik bennünk, nem lesz igazi, minőségi változás.
Egy újabb páli levelet olvasunk, amely tovább erősít minket (Kol 1,1-8). Hiszen csodálatos üzenetek vannak ebben is. Megtudjuk, hogy az evangélium az igazság beszéde. Így tehát, amikor az igazságot keressük, forduljunk bátran az igébhez, mert az igazságot mondja el, Istenről, rólunk és Isten országáról. Pál is az igében ismerte meg az igazságot. Mert a damaszkuszi út után elkezdte krisztocentrikusan tanulmányozni az Ószövetséget, és egyre jobban megerősödött abban a hitében, hogy Jézus a Krisztus. Felragyogott előtte a kereszt titka, a drága kegyelem. 
Ennek a gyülekezetnek a tagjai is az evangélium hirdetése által jutottak hitre és növekednek Isten megismerésében. Az evangélium hirdetése hoz életet az elveszett bűnös ember számára. Az igét, Isten beszédét nem lehet semmilyen technikával helyettesíteni. A keresztről aláhulló vér tisztítja meg ma is a bűnös ember szívét.
Jó olvasni Pál hálaadó szavait. Mindjárt ezzel kezdi, mert ezzel van tele a szíve. Hálás azért, hogy terjed az evangélium, hogy vannak, akik befogadják. Gondok, problémák, támadások mindenfelé kísérik szolgálatát, de nem ezekre néz. A hála szavát semmi sem nyomhatja el. Hálát ad a gyülekezetért, a testvérekért, hogy vannak Kolosséban is, akik hisznek. Nagy dolog ez, hálát adunk-e Urunknak, hogy még mindig vannak hívő testvérek? Akkor is, ha sok a probléma is? Ha látunk is langyosságot, de vegyük észre az életet is. Kérjük Urunkat, adjon látást az ige munkájának felismerésére, hogy ne csak a romlást vegyük észre, hanem lássuk meg azt is, amikor kikel az elhintett mag.
Pál meglátja, hogy az evangélium nem áll meg ott, hogy eljut valahová, hanem növekszik és gyümölcsöt terem. Az ige, az új élet nem stagnál, hanem növekszik. Ha nincs növekedés, akkor baj van, akkor már itt a hanyatlás. Mert ha az ige bejut a szívbe, ahogyan a mag is nem csupán kikel, hanem addig növekszik, amíg gyümölcsöt nem terem. Az elvetett magnak termést kell hozni. Ha nem hoz termést, haszontalan, és a gazda kiszántja, kivágja. Uram, adj növekedést életemben, adj gyümölcsöt, mert azért hintetted el a magot a szívemben, hogy teremjen. Bocsáss meg, ha megelégedtem a szárba szökkenéssel, Te ennél többet akarsz adni. Adj, Uram, még több gyümölcsöt. Tisztogass meg, hogy még többet teremhessek, a Te dicsőségedre.


Mélyen meghajlok ím színed előtt

1.

Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe' mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

2.

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

3.

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.

2017. november 29., szerda

Megfeszítve a világ számára



S
ok mondanivalója van az Úrnak, és ezt a próféta hűségesen tolmácsolja (Ez 30,1-26). Pedig nem örömteli, hanem kemény, ítéletes igék ezek. Mégis mondja, mert tudja, hogy az ítéletes igék által is ébresztget az Úr. Mi is ilyen hűséggel adjuk tovább a ránk bízott üzenetet? Mondjuk akkor is, ha keményebb eledelt kaptunk? Bűnbánatra akar segíteni, és rádöbbenteni arra, hogy rossz irányba haladunk. Ha nem térünk meg, és nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat, életvitelünket, akkor megítéltetünk.
Egyiptomnak szól az ítéletes beszéd, az Úr napjának van nevezve, amikor Babilónia királya legyőzi majd. Mindez azért következik be, mert hamis reményt kínáltak Isten népének. Megtévesztették őket, holott az Úr megmondta Izráelnek, hogy ne szálljon szembe Babilonnal. Ők azonban Egyiptomra hallgattak. Isten most elmondja nekik, hogy el fognak bukni az új, nagy birodalommal szemben. Isten népe számára is figyelmeztetés ez, mert nem hittek az Úr szavának. Isten mindig előre szól, és azt kéri, hogy Neki higgyünk, Benne bízzunk, és ne emberi hatalmakban. Isten Egyiptom felett is Úr. A mai nagyhatalmak felett is hatalommal bír Ő.
Azt is jó látni, hogy eljön majd az Úr napja, amikor megítéli a világot. De ez az ítélet már minden ember számára szól majd. Az ítéletet csakis a Jézus Krisztusban való élő hit által lehet elkerülni. Aki leborul a kereszt alatt, és megbánja bűneit, kegyelmet nyer. Azonban a kegyelem nem olcsó, hanem azt jelenti: megbocsátottak, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek, és azért, hogy most már új életet éljünk.
Nagyon fontos tudnunk, hogy a kegyelem nem csupán tantételekről és hitigazságokról szól. Isten egy új életre szabadít meg. Megment a bűnből, és azt akarja, hogy most már gyermekeiként éljünk, az atyai ház törvénye szerint. Azt jelenti, hogy most már nem a sötétség cselekedeteit tesszük, hanem mássá lesz az életünk. Ez  a másság megnyilvánul a munkához, az anyagiakhoz való viszonyulásban is. Most már nem azért élünk, hogy meggazdagodjunk, hanem Isten országáért. Azért munkálkodunk, hogy terjedjen az evangélium. Érzékennyé válunk mások problémái iránt, és készek vagyunk a kereszt felé terelgetni az embereket.
Ma a siker, a pénz keríti a hívők egy részét is hatalmába (Gal 6,11-18). A még több, a még jobb érdekében kevesebb idő marad a lélek dolgaira Már nem vonz az ige, nem jelent problémát, ha kimarad. Langyossá váltunk. De az Úr ezt nem fogadja el. Nem mondja, minden rendben, hanem azt kéri, térjünk meg. Hol tartunk? Belesüppedtünk már a világba? Nincs különbség köztünk és a nem hívők között? Urunk azt akarja, hogy legyen különbség, és ha másképp nem ébredünk fel, megengedi a nyomorúságot, a szenvedést is. Mindent a javunkra akar fordítani. Mert mi van a javunkra? Mindaz, ami az örök élet felé segít, ami megtart Isten országába. Ha valami jó, hasznos, de eltávolít az Úrtól, az nem válik a javunkra. Mondjunk mindenre nemet, ami az Úr és mi közénk áll. Vállajuk az egyszerűbb életet, mert nem biztos, hogy életszínvonal terén lépést kell tartanunk a világgal. Isten ma is ígéri, hogy gondja van ránk. Ennek csak annyi feltétele van, hogy minden gondunkat Őreá vessünk.
Mindig kísért a testi módon való tetszeni akarás. Ez nem más, mint a világ kegyeinek keresése. Azonban a belső tartalom felhígul. A világnak való megfelelés, a felhígulás azt eredményezi, hogy már nem üldöznek a keresztért. Miért? Mert keresztről már szó sincs. Gyakran azért jön a langyosság, mert így elkerülhetjük az üldözést, de az is előfordul, hogy azért nem támad a világ, mert már nem különbözünk tőle.
Pál úgy tekint a világra, mint ami megfeszíttetett a számára, vagyis már nincs rá hatása. Nem bűvölik el ennek a világnak kincsei, lehetőségei. Ő már nem akar valaki lenni, mert ő maga is megfeszíttetett a világ számára, Ő már csak Krisztusnak él. Hogyan állunk a világgal? Megfeszíttetett már a számomra? Vagy nagyon is eleven és vonzó? Csábít mindaz, amit ez a világ kínál? Ma a hívőkre is nagy hatással van a világ. Nem Krisztus egyszerűségéhez, indulatához akarunk hasonlítani, hanem arra vágyunk, hogy ne maradjunk el a világ színvonalától. Ugyanolyan fizetésre, elismerésre, autóra, technikai eszközökre vágyunk, akkor is, ha mindez a hitéletünk rovására megy. Urunk irgalmazzon, és adjon még ébredést nekünk.
Pál életére a Krisztusért való szenvedés volt a jellemző. Bátran vállalta Jézus bélyegeit, a bántások nyomait. Áldással zárja levelét. Az Úr Jézus kegyelme legyen velük, igen, a kegyelemre van mindig szükségünk. A kegyelem őrizzen meg minket a keskeny úton.


KRISZTUS AZ ÉNEKEM

1.  
Krisztus az énekem,
Krisztus az életem,
Mindenem énnekem Ő!
Elfogy az énekem,
Elfogy az életem,
Megmarad énnekem Ő!

2.  
Elfogy az életem,
Ámde az égbe’ fenn
Rám örök üdv hona vár.
Vár oda Jézusom,
Szívem is arra von,
Hadd megyek én haza már!

3.  
Elfogy az énekem,
Ámde az égbe’ fenn
Angyalok kórusa zeng.
Ott fogom hallani,
És vele vallani:
„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”



Isten áldásával.

2017. november 28., kedd

Amíg időnk van



E
gyiptom hamis reménység volt Izráel számára (Ez 29,1-21). A vezetők, ahelyett, hogy teljes mértékben Istenben bíztak volna, az egyiptomiaktól várták oltalmukat. Tőle kértek segítséget. De most Egyiptom is megítéltetik, mégpedig azért, hogy Isten népe meglássa, hogy az emberi segítség mit sem ér. Akkor sem jelent semmit, ha az adott kornak nagy a hatalma, mert lejár a birodalmak ideje is. Pont azért kerül Egyiptom ítélet alá, hogy Izráel népe rádöbbenjen: mindig minden az Úr szava szerint történik. Isten igéje igaz, mindenkor valósággá válik, amit Ő mond. És ha azt kéri, hogy bízzunk Benne, érdemes Rá várni, mert soha nem késik. Megpróbál, hogy tudunk-e türelemmel és hittel várni. Legyen példánk a kitartásara, a bizalomra az az apa, aki Jézushoz vitte beteg fiát, ám Ő akkor épp nem volt jelen. Erre megkérte az ott lévő tanítványokat, hogy gyógyítsák meg a fiát, de nem tudták. Erre az apa nem ment el, tovább várt, és amikor Jézus megérkezett, tovább bízott Benne. Nem ment el a kedve a tanítványok kudarcát követően. Így várjunk mi is Urunkra. Egyetlen ember sem képes megadni azt, amire vágyunk. Ne cseréljük fel az igazi szabadságot, békességet, örömöt, az új életet emberi pótlékokra. Amit a világ kínál, ideig-óráig tart, de amit az Úr ad, az örök érték. Mert Önmagát adja.
Egyiptom olyan volt, mint a nád, összetört, amikor kézbe fogták, és sebeket okozott azoknak, akik rátámaszkodtak. A nád nem tud megtartani, hanem inkább megsebez. Amikor mástól várunk segítséget Isten helyett, mindig sebeket kapunk. Az emberi a segítség mit sem ér. Azonban áldott legyen Isten, hogy elküldte Fiát, Aki bekötözi a sebeinket, sőt, Ő maga kapott sebeket, hogy általuk meggyógyuljunk. Krisztus sebei gyógysebek, az élet árad belőlük. Ne menjünk máshová, ne támaszkodjunk másra, még ha jónak ígérkezik is az ötlet. Isten azt üzeni: ne legyen más Istened rajtam kívül.
Aki az Úrhoz fordul a legreménytelenebb helyzetben, az megtapasztalja hatalmát és segítségét. Meglátja, hogy Isten előtt nincs reménytelen helyzet, nincs olyan pont, ahol azt mondaná: nem tudok mit tenni. És amikor ezt így átéljük, többé nem vetjük másba a bizodalmunkat. Nem futkosunk emberekhez, nem anyagi megoldásokat várunk, hanem rábízzuk magunkat Urunkra.
Egyiptomot kicsivé teszi az Úr, ez által Izráel is kijózanodik, meglátja: nem várhatok Tőle segítséget. Milyen kár, hogy csak utólag jövünk rá, hogy milyen kicsi, erőtlen az, akiben bíztunk. Kiábrándulnak az emberi megoldásból, helyére kerül Egyiptom, és naggyá válik az Úr. Minél nagyobb lesz életünkben Jézus, annál jobban eltörpülnek a bálványaink. Akik korábban hatalmasnak, erősnek, biztos megoldásnak tűntek, azok végre a helyükre kerülnek, a földre szállnak, és mi kimondjuk: csak ember, csak pénz. Egyszer ki kell ezt mondani, Uram, a pénz csak egy darab papír, a hatalom, a karrier is semmi Melletted. Engedjük, hogy az Úr növekedjen, és akkor, velünk együtt, minden más kisebbé válik.
Pál rámutat: az egymás elleni harctól, a meddő vitától forduljanak el, és figyeljenek egymásra (Gal 6,1-10). Segítsen a másiknak az, aki hitben előrébb tart. Lássuk meg, hogy ha valaki elbukott, de ne elítéljük, hanem segítsünk neki talpra állni. Mert az Úr Jézus Krisztusban talpra lehet állni. Nem szükséges fekve maradni, mert az Úr megkönyörül, felemel, megerősít és továbbsegít. Ám mindez akkor megy végbe, és sikerül felállni, ha a bűnt komolyan vesszük. Nem mondjuk, nem történt semmi, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Nagyon lényeges, hogy beszéljük meg, mi miatt estünk el, tartsunk bűnbánatot. Merjük kimondani: vétkeztem, mert magamra támaszkodtam. Úgy gondoltam, elég csak néha csendben lenni, igét olvasni. A gyülekezeti alkalmat pedig nyugodtan kihagyhatom, elvagyok én nélküle is. De ez nem így van. Jézus életközösségre, állandó kapcsolatra hívott el, összekötött Önmagával, az Ő Lénye éltet. Ha megszakad a kapcsolat, levegő nélkül maradunk. Levegő nélkül pedig meghalunk. Helyre kell állítani az élő kapcsolatot, nem lehet nála semmi sem fontosabb.
A másik helyreigazítását alázattal kell végezni, láttatva, hogy én is kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Nem a magam erejéből vagyok előrébb, hanem az Úr kegyelme által. Az alázat mindig Jézus lábánál tart. Az a jó lelkigondozó,  aki mindig ott ül az Úr lábainál, és a vele szemben lévő is látja, hogy a lelkigondozó is lelkindozott, az Úr lelkigondozottja.
A legjobb saját életünket, tetteinket mérlegre tenni az ige fényében. Hajlamosak vagyunk mással foglalkozni, miközben a saját gerendáinkkal nem törődünk. Olyan könnyen hárítjuk másra a felelősséget, de ha mindenki az Úr elé viszi a saját életét, döntéseit, adott tetteit, másképp fogjuk látni a helyzetet. Amit másnak tulajdonítottunk, azt a magunk vétkének látjuk, és kimondjuk, amint Jónás is tette: Miattam lett ez a dolog.
Nagyon fontos: amit vet az ember, azt fogja aratni is. A gazból nem lesz búza. Ha a testnek vetünk, annak pusztulás lesz a következménye. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy új emberré tegyen, és új vetőmaggal, drága nemes maggal, az igével ajándékozzon meg. Ha igét vetünk, ha a Lélek vezet, akkor életet aratunk, üdvösséget. Pál rámutat: többről van szó, mint a földi élet hosszáról, az egészségről, az örök életről. És néha erről megfeledkezünk, csupán földi életünket akarjuk megjobbítani, de a jobb élet is letelik, és nem mindegy, mi vár az út végén. Boldog, akit Krisztus vár. Ki vár Rád? Ismered Jézust? Övé az életed? Megtisztított már a drága vér? Újjászült már az ige, és csak Neki élsz?
Amíg időnk van - most még van. Ha olvassuk ezeket a sorokat, akkor még van időnk. Mire? Megtérni, újat kezdeni. De le fog járni az idő, és nem tudjuk, mikor. Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Hát ne keményítsük meg, ne zárjuk be az Úr előtt, hanem inkább nyissuk ki.


Ó, JÖJJ SZÍVEMBE ÁLDOTT JÉZUS


Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Így száll imám most feléd.
A lelkem oly csüggedt és fáradt,
Jöjj szívembe jöjj ma még!

Refr:
 Szívembe jöjj! Szívembe jöjj!
 Jöjj szívembe most, Úr Jézus!
 Ó, jöjj még ma, és lakj abba,
 Jöjj szívembe most Úr Jézus!

Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!
Segíts, a bűn terhe nyom,
Hogy bátran álljak majd elődbe
Amaz utolsó napon!

Refr:


Isten áldásával.

2017. november 27., hétfő

Gyümölcs a Lélek által



A
z Isten nélküli és felfuvalkodott élet vége a pusztulás (Ez 28,1-26). A felfuvalkodottság pusztulásba viszi az embert. Tírusz mindenkinél nagyobbnak tartotta magát, úgy vélte, több, mint ember, isten ő. azonban Isten tudatja vele tévedését; ő csak ember. Bárhová jusson is a tudomány, és bármennyi kincset halmozzon is fel, emberek maradunk. Bár meglátnánk Teremtőnket, és elfogadnánk Őt, hiszen jó Hozzá tartozni, jó Belőle és Neki élni. Az Ő kezéből származunk, Ő akarta és akarja, hogy itt legyünk. Nem kizsákmányol, hanem inkább mindent nekünk adott. Ezért hálás szívvel borulhatunk le Előtte. Nincs semmi, amit ne Tőle kaptunk volna. Ha ezt nem látjuk, elbizakodunk, gőgössé válunk, mert saját kezünk szerzeményeinek tartjuk dolgainkat.
Tírusz is magának tulajdonított mindent, saját tudásának, erejének köszönte boldogulását. Elfelejtette, hogy minden ajándék. A mai ember is hasonló szemlélettel él, nem Istennek ad hálát, amikor előbbre jut, nem Neki köszöni meg sikereit, eredményeit, hanem magára büszke. A mai reggel csendjében boruljunk oda Urunk elé, és köszönjük meg az életünket, minden tulajdonunkat, tehetségünket, és azt, amiben épp vagyunk. Ne legyen magától értetődő, ahogyan élünk, hanem köszönjük meg a lehetőségeket. A munka és a tanulás, a kinyílt világ lehetőségeit. Nem volt ez mindig így. Őseink nem éltek ilyen jó anyagi körülmények közt, nem volt meg ennyire mindenük, nem tudták megvalósítani terveiket, de hála volt a szívükben. Legyünk mi is hálásak, és kérjük a megelégedettség ajándékát. Nem kell másokkal versenyt futni, mert egy a szükséges dolog - válasszuk mi azt, Máriához hasonlóan.
Nagy veszély rejlik a vágyak és álmok beteljesedésében. Minél többre jutott Tírusz, annál felfuvalkodottabb lett. A gyors meggazdagodás, a siker, a hatalom nem mindig válik előnyünkre. Gyakran átalakulunk, egészen mássá leszünk, úgy gondoljuk, mi mindent megtehetünk, mert gazdagok vagyunk vagy hatalommal rendelkezünk. A vagyon sok esetben lényünk sötét oldalát erősíti meg, valami más jön elő belőlünk, mint akik eddig voltunk. Nem mindig jó, ha megkapjuk, amire oly nagyon vágyunk, mert ha Isten helyére kerül, bálvánnyá válik. Ne engedjük, hogy bármi központi szerepet töltsön be az életünkben, mert olyan könnyen eltávolodhatunk az Úrtól. A Laodíceai gyülekezetnek is mindene megvolt, de Jézus az ajtón kívülre szorult. A saját emberi erőforrások, az általuk létrehozott, újjáépített épületek felfuvalkodottá tették őket. Úgy nyilatkoztak, nincs szükségük semmire. Igen, ők már elegek voltak maguk számára, és ennél nyomorultabb állapot nincs. Aki ide jut, az nyomorult, és minden gazdagsága ellenére vak és szegény. Ez már sátán vonása, ő is felfuvalkodott, nem volt elég neki az, amit kapott, de Isten megítélte. Azóta is Isten ellen fordítja az embert, de odamenekülhetünk Jézushoz, Aki viszont összekapcsol az Atyával.
A megszabadított ember átkerül Isten Szentlelkének vezetése alá, most már Ő a főnök, de nekem kell rá figyelnem (Gal 5,16-26). A Lélek jelen van, hatalmasan működik, de nekem kell Rábíznom magam, és engedni, hogy vezessen. Isten Szentlelke az ige által mutatja az irányt, így ma is az igén keresztül tanácsol. Ezért mondja Pál apostol, hogy a Lélek szerint éljetek, mert a Lélek mutatja ugyan az utat, de a test a maga kívánságával mindig más útvonalra akar terelni. A hívő ember életében is ereje van a testnek, és a sátán igyekszik is ezt kihasználni. Jó módszer a kívánság felgerjesztése, elénk ad valamit, amivel még nem rendelkezünk, de a másiknak már van, és azt mondja, szerezd meg. Vagy arra serkent, hogy nyugodtan éljük ki vágyainkat, ahogyan azt mindenki teszi. Urunk Jézus nemet mondott a kísértőnek, amikor ebbe az irányba akarta terelni. Neki is azt súgta, borulj le előttem, és tied lesz a világ minden kincse, de Ő ezt az ige által elutasította.
Az Úr Jézus is bemutatta, hogy lehet nem teljesíteni a test kívánságát. Önmagunkban ehhez nincs erőnk. Azonban, ha Krisztusnak átadjuk magunkat, Vele és Általa lehetségessé válik az önmagunk fölött való győzelem. Sokan nem akarnak önmagukkal harcolni, inkább átengedik a test irányításának magukat, és így saját maguk rabszolgái lesznek. A testnek élnek, egyre többet dolgoznak, hogy kielégítsék kívánságait, ám a testnek semmi sem elég. Így azután lelkünkről teljesen megfeledkezünk, és átállunk a fogyasztásra. Az élet azonban több a fogyasztásnál, a test kiszolgálásánál, az élet maga az Úr Jézus, a Vele való élő kapcsolat. Erre hív Ő most, élő, mindennapos kapcsolatra. A test hatalma alól egyedül Ő képes felszabadítani.
Isten Szentlelke felold a törvény uralma alól, vagyis, nem kötelező már tenni, amit a test diktál. Krisztusban szabadságunk van nemet mondai. Mondj nemet a testnek, és engedj a Léleknek, Aki gyümölcsöt terem. A testnek cselekedetei vannak, mindig valamit tenni akar, meg akarja mutatni, mit tud, a Lélek pedig termi gyümölcsét. És ezt erőlködés nélkül teszi. A Lélek gyümölcse Isten ajándéka az életünkben, az új élet termése. A szőlőtő a Krisztus, mi vagyunk a szőlővesszők, és csak annyi a feladat, hogy maradjunk meg Benne. Ha ez megtörténik, akkor az Ő életnedve által gyümölcstermővé válunk. A gyümölcstermésben nincs erőlködés, az jön magától, a Lélek által. A test cselekedetei izzadságszagúak, mindig produkálni kell, és bizony, olyan cselekedetek ezek, amikre nem lehetünk büszkék. A test cselekedetei az óemberből, a bűnös természetből fakadnak, és sok nyomorúságot okoznak. Azonban Isten a kereszt által meg akar szabadítani tőlük.
A Lélek gyümölcse Krisztusból fakad, nem belőlünk árad, ezért van rá esélyünk. Csak bele kell oltatni életünket Krisztusba, és teremni fogunk, olyan gyümölcsöt, amire mindenki vágyik, ennek ellenére mégis hiánycikk, vagy beérjük a hamisítvánnyal, az ideig-óráig való szeretettel, békességgel, örömmel. Mert amit a világ kínál, az nem az igazi gyümölcs, az hamisítvány. Hasonlít a nagy üzletek gyümölcskínálatához, szépek a szemnek, kívánatosak, de az ízük nem hasonlít arra a gyümölcsre. Az ördög mindig gyorsan érlelt gyümölcsöt kínál, hamarabb leszedeti velünk, de az nem olyan lesz, mint amilyennek lennie kell. Nem véletlenül mondja Salamon: Jeruzsálem leányai, ne keltsétek fel a szerelmet, amíg nem akarja. És látjuk, hogyan is néz ki az élet, ha idő előtt felébresztjük azt, aminek még nincs itt az ideje.
A test helye a kereszten van, ezért is mondja az Úr, hogy vegyük fel naponta a keresztet, vagyis mindennap engedjük, hogy a test szenvedélye, kívánsága meghaljon. Nincs más megoldás a test kívánságára és a tőle való szabadulásra, csak a kereszt.


Már keresztem vállra vettem


1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.


Isten áldásával.