Megfeszítve a világ számára

S

ok mondanivalója van az Úrnak, és ezt a próféta hűségesen tolmácsolja (Ez 30,1-26). Pedig nem örömteli, hanem kemény, ítéletes igék ezek. Mégis mondja, mert tudja, hogy az ítéletes igék által is ébresztget az Úr. Mi is ilyen hűséggel adjuk tovább a ránk bízott üzenetet? Mondjuk akkor is, ha keményebb eledelt kaptunk? Bűnbánatra akar segíteni, és rádöbbenteni arra, hogy rossz irányba haladunk. Ha nem térünk meg, és nem változtatjuk meg a gondolkodásunkat, életvitelünket, akkor megítéltetünk.

Egyiptomnak szól az ítéletes beszéd, az Úr napjának van nevezve, amikor Babilónia királya legyőzi majd. Mindez azért következik be, mert hamis reményt kínáltak Isten népének. Megtévesztették őket, holott az Úr megmondta Izráelnek, hogy ne szálljon szembe Babilonnal. Ők azonban Egyiptomra hallgattak. Isten most elmondja nekik, hogy el fognak bukni az új, nagy birodalommal szemben. Isten népe számára is figyelmeztetés ez, mert nem hittek az Úr szavának. Isten mindig előre szól, és azt kéri, hogy Neki higgyünk, Benne bízzunk, és ne emberi hatalmakban. Isten Egyiptom felett is Úr. A mai nagyhatalmak felett is hatalommal bír Ő.

Azt is jó látni, hogy eljön majd az Úr napja, amikor megítéli a világot. De ez az ítélet már minden ember számára szól majd. Az ítéletet csakis a Jézus Krisztusban való élő hit által lehet elkerülni. Aki leborul a kereszt alatt, és megbánja bűneit, kegyelmet nyer. Azonban a kegyelem nem olcsó, hanem azt jelenti: megbocsátottak, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek, és azért, hogy most már új életet éljünk.

Nagyon fontos tudnunk, hogy a kegyelem nem csupán tantételekről és hitigazságokról szól. Isten egy új életre szabadít meg. Megment a bűnből, és azt akarja, hogy most már gyermekeiként éljünk, az atyai ház törvénye szerint. Azt jelenti, hogy most már nem a sötétség cselekedeteit tesszük, hanem mássá lesz az életünk. Ez  a másság megnyilvánul a munkához, az anyagiakhoz való viszonyulásban is. Most már nem azért élünk, hogy meggazdagodjunk, hanem Isten országáért. Azért munkálkodunk, hogy terjedjen az evangélium. Érzékennyé válunk mások problémái iránt, és készek vagyunk a kereszt felé terelgetni az embereket.

Ma a siker, a pénz keríti a hívők egy részét is hatalmába (Gal 6,11-18). A még több, a még jobb érdekében kevesebb idő marad a lélek dolgaira Már nem vonz az ige, nem jelent problémát, ha kimarad. Langyossá váltunk. De az Úr ezt nem fogadja el. Nem mondja, minden rendben, hanem azt kéri, térjünk meg. Hol tartunk? Belesüppedtünk már a világba? Nincs különbség köztünk és a nem hívők között? Urunk azt akarja, hogy legyen különbség, és ha másképp nem ébredünk fel, megengedi a nyomorúságot, a szenvedést is. Mindent a javunkra akar fordítani. Mert mi van a javunkra? Mindaz, ami az örök élet felé segít, ami megtart Isten országába. Ha valami jó, hasznos, de eltávolít az Úrtól, az nem válik a javunkra. Mondjunk mindenre nemet, ami az Úr és mi közénk áll. Vállajuk az egyszerűbb életet, mert nem biztos, hogy életszínvonal terén lépést kell tartanunk a világgal. Isten ma is ígéri, hogy gondja van ránk. Ennek csak annyi feltétele van, hogy minden gondunkat Őreá vessünk.

Mindig kísért a testi módon való tetszeni akarás. Ez nem más, mint a világ kegyeinek keresése. Azonban a belső tartalom felhígul. A világnak való megfelelés, a felhígulás azt eredményezi, hogy már nem üldöznek a keresztért. Miért? Mert keresztről már szó sincs. Gyakran azért jön a langyosság, mert így elkerülhetjük az üldözést, de az is előfordul, hogy azért nem támad a világ, mert már nem különbözünk tőle.

Pál úgy tekint a világra, mint ami megfeszíttetett a számára, vagyis már nincs rá hatása. Nem bűvölik el ennek a világnak kincsei, lehetőségei. Ő már nem akar valaki lenni, mert ő maga is megfeszíttetett a világ számára, Ő már csak Krisztusnak él. Hogyan állunk a világgal? Megfeszíttetett már a számomra? Vagy nagyon is eleven és vonzó? Csábít mindaz, amit ez a világ kínál? Ma a hívőkre is nagy hatással van a világ. Nem Krisztus egyszerűségéhez, indulatához akarunk hasonlítani, hanem arra vágyunk, hogy ne maradjunk el a világ színvonalától. Ugyanolyan fizetésre, elismerésre, autóra, technikai eszközökre vágyunk, akkor is, ha mindez a hitéletünk rovására megy. Urunk irgalmazzon, és adjon még ébredést nekünk.

Pál életére a Krisztusért való szenvedés volt a jellemző. Bátran vállalta Jézus bélyegeit, a bántások nyomait. Áldással zárja levelét. Az Úr Jézus kegyelme legyen velük, igen, a kegyelemre van mindig szükségünk. A kegyelem őrizzen meg minket a keskeny úton.

KRISZTUS AZ ÉNEKEM

1.  

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2.  

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3.  

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

Isten áldásával.