Isten Fia

A

 tegnapi részből még megfogott az a gondolat, hogy Isten a sorsfordító (Ez 17,1-10). Bárhogyan alakul az életünk, nincs bebetonozva, nem mondhatjuk, hogy nem változhat meg a sorsunk. Nem, mert Isten kész a sorsfordításra. Aki felismeri a bajt, a rossz irányt, de meg szeretne fordulni, és Istenhez kiált, azt Ő kiemeli a nyomorúságból. A magunk feje utáni járás sok bajt okoz nekünk, de Isten ott van, és felkínálja a segítséget. Ahogyan Izráel népének is megígérte, hogy letelik a fogság, és helyreállítja őket. Megfordítja sorsukat, és a sok baj és szenvedés után áldást tapasztalnak. Isten munkája nem függ a mi lehetőségeinktől, sem adott helyzetünktől, Neki ma is van hatalma, meg tud szabadítani, meg tudja változtatni életünket, és annak nyomán élethelyzetünket is.

Az Úr mindig közel van, és így bármikor elérhető. A rossz történések közben is jelen van, tanácsot és vezetést kínál. A fogság sem Isten tudta nélkül történt, ítélet volt bűneik miatt, de az Úr folyamatosan szól hozzájuk a próféta által. Ő tanítja őket jó döntést hozni. Most egy példázaton keresztül kapják meg Isten üzenetét. A saskeselyűk a két akkori nagyhatalmat, Babilóniát és Egyiptomot jelzik. Az első Babilónia, az akkori világhatalom. Eljött és elvitte fogságra Izráel népének vezetőit, a királyt és a főembereket, de kinevezett egy királyt, aki hűbérese lett. Amíg megmaradnak a babilóniai király mellett hűségben, tovább élhet, fejlődhet az ország. Mindez Isten kegyelme volt, nem az egész népet adta az ellenség kezére, csak egy részét, mindezt ébresztőnek szánta. Úgy gondolta az Úr, hogy most már bízni fognak Benne, megváltoztatják életüket, hátat fordítanak a bálványoknak, és egyedül Tőle várják oltalmukat.

 Isten így akarta jelezni: ne féljenek, ha bíznak Benne, Ő megtartja őket földjükön. De ha nem, akkor ők is fogságba jutnak. Olyan nyomorultak vagyunk, annyira nem merjük teljes életünket Istenre bízni. Mindig külön fogódzókat keresünk, soha nem elég, amit az Úr kínál. Bár megragadnánk kezét, és örülnénk jelenlétének. Mindig a külső körülményeket akarjuk megváltoztatni, külső segítségben és az emberi logikában bízunk.

Azonban a logika nem mindig segít, van, amikor megtéveszt, mert Isten nem a mi gondolkodásunkat követi, másrészt az Ő hatalma korlátlan. Nagyon fontos, hogy minél jobban megismerjük Őt. Júda népének is az volt a problémája, hogy nem ismerte Urát. De mi ismerjük? Tudjuk, kicsoda Ő? Ismerjük életünkre vonatkozó tervét? Isten népe azért tévedett, mert nem fogadta el még az első fogság előtt, hogy ha nem térnek vissza az Úrhoz, a babilóniai birodalom le fogja őket igázni. Azt képzelték, mindenképpen megmenti őket Isten. Nem hallották meg a próféták szavát, akik elmondták, hogy ha továbbra is engedetlenek, hűtlenek maradnak, Isten megengedi a pusztulást. De hagy maradékot, és ha ők hallgatnak a szóra, meg fognak maradni. Isten megtartja őket. Emberi logikájuk azonban úgy értelmezte a dolgokat, hogy Isten nem mentett meg minket, tehát más oltalmat kell keresni. Bűnbánat helyett Istentől vonták meg bizalmukat, és hiába mondta a próféta, hogy ne menjenek Egyiptomba, ők mégis egy másik hatalomtól vártak segítséget, megoldást. Mindig emberi eszközökben, lehetőségekben gondolkodunk. Azonban Isten gyermekeinek nem a világ hatalmaira kell támaszkodni, hanem kizárólag az Úrra. Az egész Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy ha bízunk az Úrban, nincs az a veszélyhelyzet, amiből ne lenne képes kimenteni, szabadulást adni. Aki Őt segítségül hívja, az soha nincs reménytelen helyzetben. Nagyon lényeges azonban, hogy teljesen engedelmeskedjünk az Úrnak, bízzunk Rá minden lépést, és csak az Ő útmutatása alapján cselekedjünk. A Vörös-tengernél is láthattuk, hogy ha nem kapkod, és nem maga akar magán segíteni a nép, megtapasztalja a szabadulást, a leglehetetlenebb helyzetből is. Isten ma is ugyanaz, Ő nem változik, nem fogy az ereje sem. Csak bízzunk Benne, dicsérjük Őt!

A Szentíró őszintén elmondja, hogy sok mindent leírhatott volna, annyi minden történt Jézus által abban a néhány évben (Jn 20,30-31). Jézus szolgálati ideje egyvégtében történés volt. Áradt az élet vize, és megelevenítette azokat, akiket elért. Termővé tette a szívüket. Mert amíg az élet vize el nem ér, csak tövist és gazt termünk. Ahogyan a földet is meg kell munkálni, mert amíg ez nem történik meg, csak gyomnövény terem. És az terem magától. A legrosszabb talajnak is megvan a maga gyomja. Jézus a magvető, Ő hinti a szívünkbe az igét, műveli meg szívünket, végzi el, hogy gyümölcstermő talajjá váljon.

János azonban nem szenzációt akart, nem is az volt a célja, hogy minél több példány fogyjon majd evangéliumából, és az új kiadások hátuljára ráírják majd, hány milliós példányban kelt el. Nem üzlet volt a célja, hanem a bizonyságtétel, ami által hitre akarta segíteni olvasóit. Azért írt, hogy ez által élő hithez juttassa az embereket, láttassa Jézust, a Krisztust, Aki által teljes értékű és boldog lehet az életünk. Jézus nélkül is elérhetünk sok mindent a világban, meggazdagodhatunk, szerezhetünk hatalmat, lehetünk fontos emberek, de igazi, nagybetűs Élethez nem jutunk. Jézus nélkül az ember a bűn, a világ, a fogyasztás rabszolgája. Hajt, rohan, maga sem tudja, miért. Az élete munkáról, vásárlásról, élvezetek hajszolásáról szól. Megdöbbentő, hogy még az idős emberek is újabb költekezésekre vannak szorítva, cserélje le a megöregedett eszközét. Ne legyen nyugalmunk, azt akarja a sátán, hogy állandóan kelljen valamit javítani, cserélni, nehogy csönd legyen bennünk és körülöttünk. Sátán célja: elvenni a csöndet, állandó pörgésben tartani, mert ha nincs csönd, nehezebben halljuk meg Istent. Ha mindig menni kell valahová, nem marad időnk Istenre.

János azonban belekiált írása által a világba: emberek, álljatok meg, eljött a Krisztus, ha semmitek nincs is, csak Ő, mindenetek megvan, mert Ő az Élet. Őbenne található az igazi és örök élet. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, életet nyer. Jézus nevében van az igazi élet, a bűnbocsánat és az üdvösség. Őt akarja láttatni János. Úgy olvassuk mi is, hogy a végén leborulva valljuk meg: én Uram, és én Istenem. Ha még nem látom Jézusban személyes megváltómat, olvassam újra ezt a könyvet. Olvassam addig, amíg felragyog előttem a kegyelem. Felragyog, hogy Jézus az Isten Fia, és ha ez megtörténik, minőségi életváltozáson megyek keresztül.

AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED

1.       

Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,

Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.

Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,

Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.

2.       

Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.

Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.

A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,

Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.

3.       

De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,

Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.

Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,

S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.

4.       

Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,

Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.

Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,

Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.

Isten áldásával.