Iránytű

A

z egyéni felelősségről szól igénk, arról, hogy mindenkinek személyesen kell életével, tetteivel az Úr előtt elszámolnia (Ez 18,1-20). Akkor és ott ez a kijelentés sokak számára új volt, megszokták a kollektív felelősséget, az istentiszteleten a közös bűnvallást és bűnbocsánatot. Ezzel azonban sokan visszaéltek, és az Úr most elmondja, hogy mindenkinek vállalnia kell a saját életét. Nem háríthatjuk másra a felelősséget, nem mutogathatunk másra, miatta történt így, hiszen volt lehetőség a változtatásra. Azonban a másik, a családtag érdemei se jelentenek nekem üdvösséget, ha Isten nélkül éltem. Nem borulhat le más a kereszt alatt, nekem kell megtennem.

Isten a megélt hitre figyel, nem elég, ha valaki elméletben hisz, Ő a gyakorlatot várja, és ez alapján teszi mérlegre az életünket. Ez nagyon lényeges, mert ma is gyakran látni elméleti hitet. Hiszünk Istenben, eljárunk templomba, de  a világ gyakorlata szerint cselekszünk. A másik emberel kapcsolatos ügyeinket nem az igéhez igazítjuk, hanem úgy alakítjuk, ahogy a nem hívőktől látjuk. Ez igaz a pénzügyeinkre, vállalkozásainkra, lazábban vesszük a dolgokat, a megélhetés kedvéért. Mások is így csinálnak, miért ne tennénk mi is úgy.

Isten azt akarja, hogy igéje szerint éljünk. És ezt az emberi kapcsolatainkban valósíthatjuk meg. Hogyan viszonyulunk a házassághoz, figyelembe veszem-e, hogy a másik férjnél van, vagy nős? Vagy úgy vagyok, mint a világ - dicsőség, ha elcsábítom? Büszkeségnek tartom, ha évtizedekkel fiatalabb élettársam van? Elválunk és újraházasodunk futószalagon, ahogy ez ma megszokott? Isten nem igazítja igéjét és akaratát a korszellemhez, ma is ugyanúgy látja az életet. Az övéitől tisztaságot, becsületességet vár. Abban mutathatjuk meg a hitünket, ha nem használjuk ki a másikat, nem tartom vissza a járandóságát, vagyis időben fizetek, adok az éhezőnek. Összecseng mindez az Úr Jézus példázatával, amikor az alapján ítéltetnek meg az előtte állók, hogy adtak-e Neki, amikor éhezett, meglátogatták-e, amikor beteg volt. És amikor megkérdezik, hogyan is tehették ezt meg, akkor az Úr így szól: amikor megtettétek eggyel az én legkisebb atyámfiaival, velem tettétek meg. Hogyan állunk a gyakorlat terén? Bizony, mínuszban vagyunk.

Az ige rámutat: a szülő jó példája, élő, gyakorlati hite nem öröklődik. Nem biztos, hogy a gyereke is automatikusan ezen az úton fog járni, és komolyan veszi az Úr akaratát. Ez az út keskeny, és kevesen járnak rajta, ezért lehet, hogy a gyermek tévútnak gondolja, mert a széles út a maga tömegével sokkal vonzóbb. Nagy kísértés, hogy a keskeny utat meg akarjuk szélesíteni, könnyebbé akarjuk tenni, és különösen a szoros kaput próbáljuk bontogatni, hogy könnyebben beférjenek rajta.  Ez a mai világ szellemisége, nem a kaput kell megszélesíteni, hanem nekem kell a kapu méretéhez igazodni, és letenni mindazt, ami nem fér be. Annyira ragaszkodunk a régi emberünkhöz, a világ szennyéhez, hogy inkább nem megyünk be, ha nem vihetjük megszokott kisded dolgainkat. Pál apostol mindent maga mögött hagyott, semmit nem cipelt magával.

Azt is a szívünkre helyezi az ige, hogy mások nem hihetnek helyettünk, és mások kegyes élete által nem lavírozhatunk be a mennybe. Nekem kell személyesen megismerni az Urat, és élni akarata szerint. Ahogyan nem lehet mást megműteni énhelyettem, úgy más nem állhat az Úr elé helyettem. Saját bűneinket kell vinnünk a kereszt alá, és nekem van szükségem új szívre és új életre. A fiú nem bűnhődik apja bűne miatt, de Krisztus bűnhődött a mi bűneink miatt. Amit itt a fiúnak nem kell elhordoznia, azt megtette helyettünk Isten Fia, az Úr Jézus. Ő meghalt helyettünk, bűneink miatt, hogy nekünk életünk legyen. Mindezt azért tette, hogy mostantól Őneki éljünk. Vele lehetséges új életet kezdeni. Általa talpra tudunk állni, és ad erőt az új életben való megmaradáshoz is.

Az Úr személyesen lelkigondozza Pétert (Jn 21,15-19). Ő van a legnagyobb lelki válságban, így neki személyes foglalkozásra van szüksége. Az Úr ismer, tudja, hol tartunk, és eszerint közelít felénk, foglalkozik velünk. A kérdés: jobban szeretsz-e, mint ezek? Fontos kérdés, hogy szeretem-e az Urat. Legyen ez ma a személyesen hozzám intézett kérdés: Szeretsz-e engem? És válaszoljuk meg! Megszokássá silányult a kapcsolatom Vele, vagy valóban és még mindig szeretem? Megújul-e az Iránta való szeretetem?

Péter kérdése bővült: jobban szeretsz-e ezeknél? Hogyan látod magad? Még mindig többre tartod magad a többinél? Mert Péter úgy gondolta, ő különb, jobban szereti Jézust, még meghalni is képes Érte. Kiderült azonban, hogy ő sem szereti jobban Jézust önmagánál. Mert nem a többinél kell jobbam szeretnem, hanem magamnál. Péter magát szerette jobban, mint Jézust, az életét féltette. Jobban szeretem-e magamnál az Urat, kész vagyok-e Érte mindennap megtagadni magam? Mert Ő ezt kéri, tagadja meg magát, aki követni akarja, mondjon nemet az egójára, és vállalja az Úrért a szenvedést, a lemondást, és saját akaratát rendelje alá az Úr akaratának. Meg tudom, meg akarom-e ezt tenni?

Péter nem mondja, hogy jobban szereti Jézust, mint a többi, hanem azt feleli, te tudod, hogy szeretlek. Már nem fogadkozik, nem akar bizonyítani, hanem rábízza magát az Úrra. Fogadkozás helyett éli az Úr akaratát, szavak helyett az életével mutatja meg szeretetét. Mutassuk fel életünkkel szeretetünket.

Háromszor kérdezi meg az Úr Pétert, mert ő is háromszor tagadta meg Urát. Mindháromszor elmondja, meg van bocsátva. A múlt eltöröltetett, és az Úr visszaállítja őt a szolgálatba. A régi le van zárva, most előre kell tekintenie. Jézus számára továbbra is tanítvány, és olyan jó látni, hogy Urunk a bűneit megbánónak megbocsát, bízik benne. Benned is megbízik! Neked is megbocsát, amikor bűnbánattal jössz. Visszahelyez a szolgálatba, nem nyilvánít megbízhatatlannak, hanem képessé tesz a hűségre.

Péter iránytűt kap Jézustól, és ha erre figyel, ha hozzá igazodik, meg fog maradni az úton, a helyes irányban. Az irányjelző: Kövess engem! Vagyis állj be mögém, és maradj meg mindig a nyomomban. Ne lépj ki mögülem soha. Ha így cselekszel, nem látod a hullámokat, az ellenséget, csak mindig engem. És ha engem látsz, nem fogsz félni, mert nem lesz mitől félni. Életünk és cselekedeteink iránytűje Jézus!

Jézus mögött haladva képesek leszünk a soron következő feladatot elvégezni. Amikor eljön az idő, Péter is kész lesz életét adni másokért. Addig Jézus nyomában megtanulja elfogadni azt is, amikor más övezi fel, más dönt helyette. Bizony, meg kell tanulnunk tanítványként megélni azokat a szituációkat is, amikor mások döntenek felőlünk, amikor ki leszünk szolgáltatva. De az Úrral abban a helyzetben is élő kapcsolatban lehetünk.

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.