Eljön az Úr

 

A

 gonosz erőteljesen munkálkodik (Ezsd 4,17-24). Mindent megtesz a templom építésének a megakadályozására. Mennyire fél a világ Isten gyermekeitől. Pedig nem kellene félni, mert Isten az övéi által kegyelmét és áldását közvetíti a világba. Ha ezek az emberek, akik most akadályoznak, teljes szívből Istenhez fordulnak, eltávolítják a hamis isteneket és azok kultuszait, ha Isten törvénye szerint élnek, áldást élnek át. Azonban ők nem akarják Istent megismerni, csak a maguk módján kívánják tisztelni. Gyakran ez a probléma, a magunk módján hiszünk és élünk, és nem úgy, ahogyan Isten azt igéjében kijelentette.

Ezek az emberek nem Istent akarják igazán megismerni és szolgálni. Nekik a terület és a zsidók feletti uralom kell. Feljelenteni, bevádolni könnyű és az élteti ezeket. És ez szomorú. De megmutatja, mi van az ember szívében. Isten megismerése a Vele való élő kapcsolat nélkül megkeseredett emberek vagyunk. Őbenne találhatjuk meg az életünk értelmét és célját. És mi ez? Ő maga? Ő az élet értelme. Az a szent Isten, aki nem tönkreteszi az ember életét, hanem megtanít jól élni. Isten ideadta igéjét, amiből megtanulhatjuk az életet. Megismerhetjük Őt és önmagunkat is. Megtanít az ige elfogadni magunkat, elfogadni ember voltunkat, és azt, hogy Őreá van szükségünk. Az Ige rámutat, Isten beavatkozására van szükség. Arra, hogy bűnös szívünket újjá tegye. Mert az irigység és a gonoszság minden formája a szívünkből származik. És amíg a szív, a régi természet nem lesz újjá, semmi nem változik. Természetesen az életkörülmények változhatnak, cserélgethetjük a vezetőket, de maga az ember nem változik. Ha változik, akkor inkább egyre rosszabb lesz. A bűnt semmi nem tudja megakadályozni a terjedésben, vagy megszüntetni, csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit. Csak Ő segíthet rajtunk. De akarjuk ezt? Történetünkben ezek az emberek nem akartak változni és nem akarták Isten akaratát megismerni. Ezért maradt számukra az akadályoztatás. Elhitték, hogy Isten munkáját meg lehet akadályozni és népe fölött lehet győzni. A gonosz mindezt elhiszi, és el is hiteti Isten ellenségeivel.

Ahogy olvassuk, ezt a fejezetet úgy tűnik sikerül az ellenség terve.  Az akadályozók felhatalmazást kapnak a királytól tervük kivitelezésére. És ők sietnek a királyi parancsot végrehajtani.  Milyen is az ember. Semmi erőszakos dolgot nem akar Isten népe, csak templomot, Isten rendelőjét megépíteni, ahol még ők is gyógyulhatnának, mégis fegyvert használnak ellenük. Az Istent nem ismerő ember mindig a fegyverek erejét veszi igénybe.

Az építés félbeszakadt, de Isten akaratát senki nem akadályozhatja meg. Eljön az idő, amikor majd folytatódik az építkezés. Addig is Isten népe, a hazatértek, imádkoznak.  Mert vannak dolgok, amikben korlátozhatják Isten gyermekeit, azonban az imádkozás korlátlan lehetőség. Talán úgy érezzük, korlátozva vagyunk, de ne feledjük, Isten elé odaborulhatunk. Ő mindig megközelíthető. Talán azért is élünk meg akadályoztatást, hogy még inkább Őreá bízzuk magunkat. Meg kell tanulnunk elmélyülten imádkozni, és az Úrra várni. Az imádság mindig hittel és reménnyel teljes legyen. Ha telik is az idő, ne adjuk fel, higgyük, hogy amit Isten megígért, azt meg is teszi.

A Jelenések könyve kerül sorra újszövetségi napi olvasmányként (Jn 1,1-8).  Nagy szükségünk is van a benne megszólaló bátorító és megerősítő üzenetre. Ma is sok probléma kerül elénk, a gonosz erőteljesen munkálkodik, és a gazdasági élet is nehezedik. Ez a könyv üzenet a mai tanítványok számára, a legnehezebb helyzetben, a legsötétebb időkben sincsenek magukban, Uruk velük van. Neki van üzenete az övéi számára. Ez a könyv tulajdonképpen börtönnapló. János apostol Patmosz szigetén száműzetésben él. A Jézusról szóló bizonyságtétel miatt kemény rabmunkára ítélik az idős apostolt. És ő nem csügged el, figyel felfelé, és megtapasztalja, hogy az Úr ott is szól. Még egy börtönsziget kőbányájában is meg lehet hallani az Úr szavát. Mert ez nem a körülményeinktől, hanem szívünk állapotától függ. János mindig és mindenhol tanítvány, szíve az Úr szeretetével van tele. Állandóan az Ő szavát várja.

Az ad kijelentést Jánosnak azokról a dolgokról, amiknek hamarosan meg kell történniük. Ezek nem ijesztgetésül vannak leírva, hanem felkészítésképpen. Ne a világ megjobbulását várjuk, hanem keressük Urunk oltalmát és akaratát. A legsötétebb időkben is legyen Isten népe világosság. Azért van itt, hogy világítson. Akkor is ha ez a világ gyakran el akarja nyomni a gyülekezet lámpájának a kanócát.

János az Úr Jézusra mutat és elmondja, ne féljetek, mert Ő szeret minket. És nemcsak a múltban, hanem ma is szeret.  Hogyan szeret? Nézzünk a keresztre és meglátjuk! Életét, vérét adta értünk. Ilyen Urunk van, kész volt meghalni, csakhogy a bűn hatalmától szabaddá tegyen. Mindez megmutatja, hogy az ember legnagyobb problémája a bűn és erre egyedüli megoldás az Úr Jézus halála. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.  Nemcsak ennyit adott, bár ez hatalmas lehetőség, mert önerőből soha nem leszünk szabaddá.  Őáltala van szabadulás,és egyben országa polgárai lehetünk. Aki Krisztusé, az egy másik országba is tartozik. Az már Isten gyermeke, a legnagyobbhoz tartozik, és ez azt jelenti, nincs szükség az aggodalomra és a félelemre. Isten országában ezeknek nincs helyük. Aki Isten gyermeke az tudja, hogy mennyei Atyja ismeri szükségeit és gondoskodik róla.

Ő el fog jönni, ezt erősíti meg János. Amikor eljön, nem gyermekként, hanem Úrként érkezik. Mindenki meglátja, és akkor, akik elutasították, megfeszítették sírnak. Siratják az elszalasztott lehetőséget. Ma még szól az ige, lehetőségünk van elismerni, hogy Ő az Úr. Ma még Rábízhatjuk magunkat, és akkor majd örömmel várhatjuk Őt. Ő a kezdet és a vég, minden az Ő kezében van. Nem az ember tartja kézben a történelmet, hanem Ő. Azonban ha nem hallgatunk Rá, sok szenvedést okozhatunk magunknak. Mert az engedetlen ember útját a uszítás kíséri. Az Úr eljövetele az újjáteremtést hozza el. A bűnös ember pusztít, ezt ma is látjuk, az Úr Jézus Krisztus viszont gyógyít, helyreállít, új lehetőséget, és végül új teremtést hoz.

 

 

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

 

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad.

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága

vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede-

lemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell!

Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk har-

cinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzede -

lemér'!

 

 

Isten áldásával.

A jót kövesd!

 

A

z Úr kegyelméből elkezdődött a templom építése (Ezsd 4,1-16). Lerakták az alapkövet, és úgy tűnik minden rendben.  Azonban ez csak a látszat, az ellenség nem örül annak, hogy Isten felállítja rendelőjét.  A gonosz azt akarja, hogy tönkremenjünk. A vallás nem probléma csak az élő hit. Az a gond sátánnak, amikor az emberek megismerik Istent és rádöbbennek, hogy Ő jó. Megtapasztalják hatalmát és szeretetét, és átélik bűnbocsátó kegyelmét. Ha ez így történik, az ember élete gyógyul, a gonoszság visszahúzódik, és egyre többen imádják és dicsőítik az Urat. Sátán ezt nem képes elviselni. Ő azt akarja, hogy folyamatos legyen a pusztulás, és aki mélybe jutott az onnan ne jusson a felszínre. Mindezt úgy viszi végbe, hogy a legtöbb ember nem látja meg ezt, eleinte minden szépnek, jónak tűnik, de eljön az idő, amikor a valóság feltárul. Isten azonban hív, megszabadít és olyan élet felé terel, ahol az Ő áldása látszódik meg rajtunk. És ez nem vallás, élő kapcsolat Vele. A hazatért zsidók ezt a kapcsolatot élik meg az oltár körül, és ezért építik a templomot. Azt akarják, hogy a kapcsolat stabil legyen, és hosszú távon gyógyulhasson az életük.

Jön az ellenség, mindent bevet, úgy érkezik, hogy mindenki a zsidók összeférhetetlenségéről beszéljen, ha nem úgy sikerül a terv, ahogyan azt szerették volna. Felajánlják segítségüket a templom építéséhez. Ez nagyon szép, és kedves, milyen jó, hogy ilyen segítőkészek. Hol itt az ellenség? Ezek nem ellenségek, gondolnánk, hanem barátok. Hogyan lehet ilyen jó szándékot, rengeteg segítő kezet, óriási anyagi támogatást visszautasítani. Mert ugyebár, ha jön a pénz az jó, és úgy vagyunk, amint a sláger szövege mondja: „Honnan jössz, nem érdekel, csak gyere …, és ennyi kell.”

Az ellenség valóban világosság angyalává változtatja magát. Még azt is elmondja, hogy ők is Izráel Istenét imádják. Azonban az építés vezetői jól látják, hogy ez megtévesztés. Ők nem Istent imádják, hanem valami több vallásból összegyúrt saját istenséget. Ezért elutasítják őket. Ezek az emberek megtéveszteni akarják Izráel népét, úgy gondolják, amit ők imádnak azonos Istennel. Azonban ez keveredés, és ezt elutasítják. Miért is? Hát tényleg nem egy Isten van? Olyan jó, ha minél többen egy cél érdekében összefogunk, jöhet a pénz, és jöhet mindenki. Azonban ők tudták, Isten népe közé csak születni lehet. Így van ez ma is. Az lesz Isten gyermeke, aki a Szentlélek munkája által Isten igéjéből újonnan születik. Ez több mint egy vallás felvétele, azt jelenti, Isten tett bennem valamit, most már oda a régi természetem, újjá lettem, és Ő lakik hit által bennem. Ő uralja az életemet, én pedig engedelmeskedek Neki.

Ezek az emberek Istennek akarnak megfelelni és nem embereknek. Talán azt mondjuk, rosszul döntöttek, mert így a maguk számára nehezítették meg az életet és az építést. Azonban Isten mindig övéi mellett van. Ő nem támogatja a világgal való összefogást. Mert nem az a misszió, amikor a világot beengedjük az egyházba, átvesszük szokásait, és összefogunk vele. Ezeknek az embereknek volt bátorságuk elutasítani az ellenség szépnek látszó tervét. Ne engedjük magunkat megtéveszteni. Az apostolok sem támaszkodtak a világra, még csak a zsidóság vallási vezetőire sem. Egyedül a Szentlélekben bíztak, Őreá figyeltek.

Az ellenség nem adja fel, vádoló levelet küldenek a királynak, azonban Isten népe nagyobb király, a menny és a föld Istenének az oltalma alá tartozik. Ne figyeljünk az ellenségre, hanem mindig nézzünk az Úrra.

Harmadik levelet is ír az öreg János apostol, és még mindig csak egyszerűen presbiternek, vénnek mondja magát (3Jn 1-15). Ezzel rámutat ő is Jézus tanítványa. Nincs pozíció a gyülekezetben, testvérek vagyunk.

Gájusz a címzett, aki szeretett barát, Krisztust szereti Gájusz, és a Benne való hit kapcsolja össze Jánossal. A Krisztusba vetett hit összekapcsol addig ismeretlen embereket egymással.  Hit által testvérekké válunk, mert Krisztus van gondolkodásunk és életünk középpontjában. Nem emberekről, hanem az Úrról szól a történet. Neki élnek és szolgálnak, Őt ismertetik meg a másik emberrel.

Testvérek elmondták Jánosnak, hogy Gájusz éli is a hitét. Ez azt jelenti ragaszkodik Krisztushoz, számára Krisztus az Ő élete és tanítása az igazság. Rólam is el tudják mondani, hogy ragaszkodom az igazsághoz és az igazságban járok? Látható, hogy minden területen az Úr igéjéhez igazítom az életemet? Gájusz ragaszkodott az Úrhoz, a Tőle való igazsághoz. Nem volt könnyű,, de ebben a gyülekezetben Jézusra figyeltek, a keskeny úton jártak. A világ mindent megtesz, hogy erről az útról letérjünk, de ők megmaradtak Jézus nyomában és nem engedtek a nyomásnak.

János elmondja Gájusz lelkileg egészséges. Ez nagy dolog, és nagyon fontos, hogy egészségesek legyünk hitben és lélekben. Elmondható rólunk is, hogy a lelkünk egészséges? Talán épp azért küzdünk annyi problémával, mert nem egészséges se a lelkünk, se a hitünk. Csakis az ige által válik a hitünk és lelkünk egészségessé. Akkor mondhatjuk el, hogy egészséges a lelkünk, ha eljutottunk a felnőtt hitre. Amikor nem más táplál minket, hanem önállóan tudunk táplálkozni, különbséget teszünk egészséges és egészségtelen táplálék között.

Gájusz szolgál, befogadja majd tovább indítja az Úr nevéről bizonyságtévőket. Ezek vándortanítók voltak. És nem üres kézzel engedi el őket, hanem támogatja a szolgálatukat. Ezek a tanítók, csak hívő testvérektől fogadtak el támogatást. A nem hívőktől, pogányoktól semmi támogatást nem vettek át. Isten ügyét csak tiszta pénzzel, és tiszta szívvel, hála adománnyal lehet támogatni.

Vannak rossz példák is, de János azt kéri, hogy a jót kövessék. Nem mindegy kit követünk, mire hallgatunk. A jót akkor tudjuk követni, ha képesek vagyunk megkülönböztetni a rossztól.  Amint látjuk itt meg tudták különböztetni a jót, mert ismerték Jézust. Hiába mondták mások, hogy jó ha a világtól támogatást fogadnak el, ők ezt rossznak látták, elutasították. A hit bátorság is.

 

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.

Hála

 

M

ár a második év kezdődött meg azok számára akik hazatértek (Ezsd 3,8-13). Ez idő alatt elkészítették az oltárt, mert az oltár működése beindítja Isten rendelését. A templom Isten háza, az a hely, ahol jelen van, ahol fogadja az embert, az Ő népét. Itt rendel Isten.  Talán furcsán hangzik ez, de ha azt mondjuk Isten háza, akkor ne egy megközelíthetetlen úr palotájára gondoljunk. Isten megközelíthető, és a gyógyulni, szabadulni vágyó embert fogadja. Az oltár körül gyógyul az életünk, mert itt tapasztaljuk meg, hogy a bűneinkért valaki meghalt, ki van fizetve az adósság, eleget van téve a törvénynek, és így lehull a teher. Az oltárnál szabadulunk fel és éljük át, hogy Isten gyermekei lehetünk. Számunkra az oltár az Úr Jézus keresztje, Ő tett eleget értünk. Drága vérét adta, hogy megtisztulhassunk. Akit megmart a bűn, de feltekint a keresztre, megszabadul, életet nyer. Jöjjünk bűnbánó, de mégis örömteli szívvel a kereszthez. Köszönjük meg, hogy van Kihez jönni. Nagyon nehéz és reménytelen helyzetben volnánk a kereszt nélkül. Azonban áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett. Ezért dicsérjük Őt, és jöjjünk, és nézzünk fel rá, hogy leszakadjon a teher rólunk, és fehér ruhába öltözve új életet élhessünk.

Az oltár elkészültével, Isten jelenlétében megerősödve, oltalmában elrejtőzve hozzákezdtek a templom alapjának a lerakásához. Csodálatos, ezért indultak haza, és tartják a célt. Nem viszi el őket a saját dolguk. Nem azt mondják, sok időt igényel az újrakezdés, hiszen minden elhanyagolt állapotban van, a templom ráérhet.  Ők nem így gondolkodnak. Minden ráérhet, a templom az első. Miért, mert tudják, hogy ez a pusztulás pont azért következett be, mert Istentől elfordultak, saját dolgaikat, bálványaikat tették az első helyre. Azért következett be a babiloni fogság, mert Isten ráérhetett.  Mintha ma is ezt látnánk, minden sürgős, minden első helyre kívánkozik, de Isten ráér. Ő nem fontos, azonban az ilyen gondolkodás rossz irányba visz. Eltávolodunk az Úrtól, és pusztulás lesz a vége. Az Isten nélküli élet lerombolódik. Az újrakezdés, az újjáépítés mindig Isten által történik. Előbb szívüket emelik Istenhez, vagyis lélekben kezdik meg az újjáépítést. Ők már tudják, ha a lélek beteg a külső ragyogás nem ér semmit.

Azt látjuk nincs rohanás, kapkodás. Amikor elkészül az alap, megállnak és hálát adnak, és dicsérik az Urat. Megköszönik, hogy idáig is eljutottak. Nemrégen még el sem tudták képzelni, hogy még hazatérhetnek, és elkezdhetik a templom építését. Hihetetlen mindez, de most már tudják, Isten előtt semmi sem lehetetlen.  Istennel a lehetetlen is valóra válik. Igen, ha megtérnek Hozzá, csodálatos dolgokat tapasztalhatnak meg. Újjáépülhet az életük, a városuk, a templom, megtapasztalják Isten országa csodáját. Mindezért hálásak. Nem természetes ez, így azután dicsérik az Urat. Együtt dicsérik az Urat, hogy lerakhatták az Úr házának alapkövét. Isten kegyelme ez, és ezért magasztalják Őt. Együtt dicsérik az Urat. Dicsérjük mi is együtt Őt! Sírtak és örültek, Isten előtt szabadjára engedték érzelmeiket, mert akik látták még a régi templomot, csak sírni tudtak. Felfoghatatlan pillanat ez, de ezek a könnyek örömkönnyek. Amit nem gondoltak az valóság lett. Megélték Isten szavának a beteljesedését. Az igazi öröm mindig az, amikor láthatjuk, Isten szava megvalósul. Ma is megvalósul minden ígéret, akkor is ha talán ez elképzelhetetlen. De Isten szava nem tér vissza üresen, elvégzi azt, amiért el lett küldve.  A teremtő szó ma is munkálkodik.

János második levelét olvassuk ma, az apostol presbiternek nevezi magát (2Jn 1-13). Presbiter, vagyis vén, és ezzel jelzi, hogy hitben előttük jár. A vén nem csupán idős embert jelent, hanem olyan személyt, akinek a hitben már nagy tapasztalata van. Aki igazán megismerte Jézust, és az Ő útján jár. A vén kifejezést, az élete is alátámasztja. A körülötte lévők, a gyülekezet ismerik, és tudják, valóban vén, hitben és igeismeretben. Látják-e rajtunk mindezt?  Több évtizedes gyülekezetbe való tartozás után el lehet e mondani, hogy vének vagyunk? Vagyis olyan emberek, akik hitben és igeismeretben odáig növekedtek, hogy mások tanítására is alkalmasak?

Az úrnő a gyülekezetet jelenti, érdekes megnevezés, de nemcsak azért mondja így, mert rejtve ír, hogy ne tudják meg a besúgók kiről van szó. Nem, hanem azért is használja ezt a kifejezést, mert a gyülekezet a királyok Királyának a menyasszonya, ezért úrnő, és azért is, mert így Krisztusban érték. Hogy nézünk magunkra, a gyülekezetre? Látjuk, hogy Úrnő, látjuk, hogy nemes vonású, mert Isten országának értékei találhatók meg benne. Krisztus teszi úrnővé, értékké a gyülekezetet.  A Vele való kapcsolat által nemesedünk, és egyre inkább Őhozzá válunk hasonlóvá. Látszik a hasonlóság?

Kegyelem és békesség legyen veletek, ezt kívánja János, és ez elég. Mindezekben maga az Úr van jelen, hiszen ezek az Ő ajándékai. Nélküle nincs kegyelem, és békesség sincs. Kegyelem megtapasztalása nélkül nincs békessége az embernek. A kegyelem jelenti azt, hogy Isten Jézusra helyezte életem ítéletét. Ő halt meg azért, hogy élhessek. Ha látom bűneim, és bűnbánattal érkezem, átélem a helycserét. Jézus megy a keresztre, nekem eltörlik a halálos ítéletemet, és már az Ő dicsőségére élhetek.

János a szívünkre helyezi, vigyázzunk magunkra, nehogy valami tetszetős tanítás elsodorjon az Úrtól. Mert Ő nem csak elméletet vár, hanem azt, hogy az igazságban éljünk. Vagyis, tegyük, amit mond. Vigyázni kell, annyiféle tanítást lehet hallani, sok érdekes és tetszetős, azonban a mérce, az ige. A mérce Krisztus tanítása, maga az Úr. Minden tettet és gondolatot állítsunk mellé.  Azt tegyük meg, ami megáll az ige mérlegén. Ne emberi tanításokhoz, törvények megtartásához ragaszkodjunk, hanem a Krisztushoz. Maradjunk meg abban, amit az Úr kijelentett, ragaszkodjunk ahhoz, amit megtapasztaltunk, hogy a názáreti Jézus az Isten Fia.

 

 

Adjatok hálát az Istennek

 

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét :/:

És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/:

Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne

felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4-22. - - -

23. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/:

Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő

szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

Az Úr oltalmában

 

A

 babiloni fogságból való hazatérés idejébe csöppentünk bele a napi igét olvasva (Ezsd 1,1-3,7). Sok idő telt el Józsué kora óta, és mivel nem tartották meg fogadalmukat, hanem idegen isteneknek hódoltak be, és szolgáltak nekik, Isten beteljesítette szavát. Isten szava mindig beteljesedik. Azonban ha komolyan vesszük,a mit mond és bűnbánattal visszatérünk Hozzá, elmarad az ítélet. Izráel népe nem hallgatott a prófétai szóra, így fogságba kerültek. De Isten nem mondott le róluk. Kijelentette, hogy nem fog ugyan gyorsan véget érni a fogság, de hetven év múlva hazaviszi őket. Ez teljesedett be, elérkezett a hazatérés ideje.  Círusz perzsa király megadta az engedélyt a hazatérésre, és a templom újjáépítésére. Isten a birodalmak vezetőit is felhasználja célja elérésére, népe megmentésére. A nagy király engedelmeskedik Istennek. És ez óriási dolog. Egy király, egy vezető nehezen fogadja el, hogy fölötte is van valaki, és nehezen engedelmeskedik. Círusz megtette, amit Isten mondott neki.

Azonban ez nem elég, a népnek is reagálni kell, élnie kell a felkínált lehetőséggel. Ott kell hagyni a megszokott, a már jól bejáratott életet, a vállalkozást. Ez nem volt könnyű, így nem ment mindenki. Ott tudom-e hagyni Istenért a megszokottat, a jót?  Azért sem volt könnyű az út vállalása, mert nulláról kellett újrakezdeni. Elpusztult az ország, idegenek vették birtokba Júdát és ők nem nézték jó szemmel a zsidók hazatérését.

Igénk azt üzeni, ne féljünk, mert a nulláról is újra lehet kezdeni. Ha Istenhez fordulok, Vele talpra tudok állni. Nagyon bátorító üzenet ez. Azonban csak hit által működik, csak az tud elindulni és nekifogni, aki látja az Urat. Aki túlnéz a problémákon és a keresztre tekint, megbátorodik. Azonban Isten segítségét már ott megtapasztalták. Ha nem is indult haza mindenki, de sok ottmaradó támogatásáról biztosította őket. Az Úr ad segítőket az újrakezdéshez. Vele kezdhetünk újra.

Jó látni, a hazatértek nem csüggedtek el a látványtól, nem veszítették el lelkesedésüket. Milyen könnyen elveszítjük bátorságunkat és feladjuk az Úr munkáját. Különösen, ha a semmiből kell elkezdeni és ellenséges indulatot is tapasztalunk.  Ők nem csüggedtek, hanem neki fogtak a munkának. Pedig nem lakott mindenki Jeruzsálemben, mindenki ott telepedett le Júdában, ahonnan elhurcolták őt, vagy a családját. De most elmennek a fővárosba, és neki fognak a az oltár építésének. Az oltárral kezdik. Miért? Mert ott folynak az áldozatok, és ez összeköti őket az Úrral. Tapasztalják jelenlétét. Az áldozatok bemutatása közben pedig átélik bűneik bocsánatát. Meglátják, bűneik miatt jutottak ide, és Isten kegyelmére van szükségük.

A mi oltárunk a kereszt, és nekünk is az előtte való leborulásra van szükségünk. Ne feledjük, hogy az Úr Jézus bemutatta értünk az áldozatot. Érte részesülünk kegyelemben. Az új kezdés Általa lehetséges. A keresztre tekintve nyerünk erőt.  A hazatértek példáját követhetjük, mert bár féltek, rettegtek, neki fogtak az oltár építésének. Nem a félelemre, hanem az Úrra néztek. Az oltáron bemutatott áldozat erősítette őket. A félelmet az Úrnak való szolgálat tartja távol. Amíg az Úr dolgát végezzük, megbátorodik a szívünk.

A Krisztusba vetett hit ajándék, ezt nem lehet megtanulni (1Jn 5,1-21). Mert ez a hit tudja, hogy Jézus a Krisztus. Az a názáreti Jézus, Aki ezen a földön tevékenykedett, több mint ember, Ő Isten felkentje.   És aki ezt hiszi, az Istentől született, vagyis Isten munkálta ki ezt benne. Nem magától jött rá, nem emberek, vagy teológiák vésték bele, hanem, mint Péternek is, Isten jelentette ki. Azután ezt személyesen meg is tapasztalta. Aki Jézussal találkozik, megtapasztalhatja, hogy Ő valóban Isten.  Átélhetjük, hogy van hatalma a szívünket újjá tenni. Ő az, Aki legyőzi a régi, bűnös természetünket és új emberré tesz. Erre egyedül csak Isten képes. És ha Ő ezt megvalósítja, valóban Isten. Bűnöket is Isten bocsáthat meg, és ha Jézusban bűnbocsánatot kapunk, Ő Isten, és ez azt vonja maga után, hogy leborulva imádjuk Őt.

Aki szereti Istent, az megtartja parancsolatait, vagyis engedelmeskedik Neki. Az Új élet Istennek engedelmeskedik. Mégpedig azért, mert aki Istentől született, már tud engedelmeskedni, mert képes legyőzni a világot. Az Új élet Istentől van, ezért győztes élet. Eddig a világ győzött fölöttünk, most már mi győzhetünk a világ és önmagunk fölött is. Hogyan győzhetünk? Hit által. A mi Krisztusba vetett hitünk, győztes hit. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus az győztesen halad előre. Nem kell félni a vereségtől, mert ki győz, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Miért győzhetünk? Mert a Jézusban való hit által Isten táborába tartozunk. Ő a főparancsnok. Győztes hadvezérünk van. Amíg Jézusra figyelünk, győzhetünk. Ez azt is jelenti, a hívők Isten harcosai. A bűn és a gonosz ellen harcolunk. Ezzel bátorít minket az Úr, ne adjuk fel a küzdelmet, mert Vele győzni fogunk. Le lehet győzni a világot a Krisztusba vetett hit által, akkor is, ha még a gonosz tombolását látjuk.

János rámutat, Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Ő már akkor Isten Fia, amikor megfogan. Isten, amikor a bölcsek leborulnak Előtte és Simeon a kezébe vette. Ő Isten volt emberré létele előtt, és Isten Fiaként halt meg értünk. Ezért lehet Ő engesztelő áldozat a bűneinkért. Őbenne nyerünk örök életet. Aki Krisztust befogadja hit által, annak élete van. Az örök életet Krisztusban nyerjük el. Akié a Fiú, akiben benne él az Isten, annak örök élete van. Jézus nélkül nincs örök élet.

Mint Isten gyermekei teljes bizalommal fordulhatunk Őhozzá. Mit jelent ez a bizalom? Azt, hogy az Atya meghallgatja gyermekeit. Természetesen benne van, hogy azt a kérést hallgatja meg, ami akaratával egyezik. Isten nem hallgatja meg ártó kéréseinket, vagy azt, ami ütközik akaratával.

A Jézussal való élő kapcsolat által ismerhetjük meg Istent. Ő tesz képessé Isten megismerésére, sőt, Ő jelenti ki nekünk igazán Istent. Aki Jézust keresi, az ismeri meg az Atyát. Őbenne láthatjuk meg, hogy milyen is az Isten.

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.

 

Isten szeretet

 

A

 nagy generáció ideje letelt, elmennek, akik Isten hatalmas tetteinek bizonyságai voltak (Józs 24,16-33).  Elmennek azok, akik megélték az ígéretek beteljesedését. Azonban mielőtt elmenne Józsué, Izráelt döntésre szólítja fel. El kell dönteni kit akarnak szolgálni, az Urat,  Aki annyi mindent megtett értük, vagy az ott élő népek isteneit. A döntés hitvallás is. Megvallják, kiben látják a jövőt, az Úrban, vagy a helyi istenségekben. Nagy kísértés az a gondolat, hogy váltani kell, igazodni kell az ott élőkhöz, a más népekhez. Isten azonban arra hívta el övéit, hogy ők legyenek a többi nép számára a minta. Életük vonzerő legyen a körülöttük élők számára. Józsué az Úr mellett döntött, nem figyelt másokra, hanem kilépett és azt mondta: „Én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.” Tudom így vállalni az Urat? Ha a környezet másképp döntött, én akkor is az Úr mellett maradok. Miért? Mert megtapasztalta Isten valóságát, hatalmát, és nem enged a divatnak. Tudja, hogy a népe számára sincs más garancia a megmaradásra, mint az élő Istenbe vetett hit, a Neki való engedelmesség.

A nép is dönt, Istent választják. Még emlékeznek az Úr tetteire. Milyen jó, ha emlékezünk Isten munkájára, mindarra, amit az életünkben elvégzett. És nemcsak az emlék a lényeg, hanem az, hogy tudjuk, Isten vitte végbe mindazt, amit átéltünk. Mi hogyan emlékezünk? Életünk nagy eseményeit Neki tulajdonítjuk? A rendszerváltás, amit megéltünk Isten műve a számunkra? Látjuk, hogy azért történt, hogy a szolgaság házából kilépve egyedül Neki éljünk és szolgáljunk? Bizony ez a nemzedék nem mellette tette le a voksot. Mi az idegen isteneket, a pénzt, a hatalmat, az emberi tudást, a technikát választottuk. Azonban Isten még mindig megszólít, és azt akarja, döntsünk mellette. Forduljunk Hozzá vissza teljes szívünkből! Valljuk meg, hogy mindent Neki köszönhetünk. És ez így van, az Úr Jézus által keres minket, bemutatja országát, és felcsillantja annak gazdagságát. Aki előtt felragyog a kegyelem, az Őt választja.

A nép felbuzdulva fogadja meg, hogy az Örökkévaló Istent fogja szolgálni, mert megtapasztalták, hogy Ő az Istenük. Józsué azonban rámutat, nem elég ezt szavakban megvallani, hanem el kell távolítani maguk körül, az életükből a bálványokat. El kell vetnünk az idegen isteneket, ki kell vetni az életünkből mindazt, ami nem Istenhez kötődik, nem Róla vall.  Miért? Mert megosztja a szívünket az idegen isten. Két Úrnak akarunk szolgálni és az nem megy. Általában az élő Úrtól fordul el az ember. Nem lesztek képesek az Urat szolgálni, ha közben más isteneket is szolgáltok. Nem lehet is-is az életünkben. Isten igazsága is és a világ hazugsága. Isten féltőn szerető Isten, egyedül akarja a szívünket birtokolni, és ezzel Ő nem rabságba sodor, hanem ellenkezőleg, felszabadít a világ hatalma alól. Ha azt mondjuk, hogy mi az Úrhoz tartozunk, a keskeny úton járunk, és mégis vannak idegen istenek az életünkben, ha a világnak élünk, Isten megítél. Ellenetek fordul, mondja Józsué. Isten nem tűri el a hűtlenséget, és nem nézi el bűneinket. Ne csak mondogassuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért, hanem forduljunk is el tőlük. Ha nem tesszük, az Úr megtisztítja népe életét. A bűn útján járó, a világgal összekeveredő egyház rossz bizonyságtétel. Azt sugározzuk, mindegy hogyan élünk, nem kell különbségnek lenni a hívők és nem hívők élete között. Fel kell ébrednünk, amíg lehet, mert Isten szent életet vár. És ez Krisztus által lehetséges is. Ő nem vár el olyat, amihez ne adná meg az erőt, a képességet.

János az agapé szeretetről beszél, és ez ajándék (1Jn 4,7-21). Isten Lényének jelenléte az életünkben.  Mert Isten maga agapé. Aki hit által befogadja Őt, az átéli az agapé ajándékát. Átéli, hogy kegyelemből van üdvössége, és megtapasztalja Isten szeretetének hatalmát és erejét.  Az agapé megszabadít a bűntől, és betölti lényünket Önmagával. Azt kéri az apostol, hogy mi Isten szeretetével, agapéjával szeressük egymást. Az agapé nem elnéző, hanem mentő szeretet. Az agapé rámutat mindarra, ami bűn, ami rossz az életünkben, és változtatásra késztet. Az agapé Krisztushoz irányítja az embert.

János bemutatja Isten Lényét. Elmondja, hogy Ő agapé. Ezt tapasztalta meg maga is, amikor Jézust megismerte. Rádöbbent, hogy Isten szeretete Jézusban nyilvánult meg. Isten nemcsak beszélt, hanem elküldte Fiát a világba, hogy éljünk Általa.  Ő mutatta be Önmagát engesztelő áldozatul bűneinkért. Így szeret, kész volt bűneinkért életét adni. Nincs más út az életre, csak Jézus Krisztus. Aki meglátja, hogy Ő előbb szeretett, az örömmel jön Hozzá. Ez a szeretet arra késztet, hogy mi is így szeressünk, ezt képviseljük.

Akit betölt Isten szeretete, vagyis az Ő Lénye, abban nem marad hely a félelem számára. Isten Lénye kiszorítja a félelmet.  A félelem nem tud megmaradni ott, ahol az Úr van jelen. Engedjük, hogy Urunk Lénye teljesen betöltse a szívünket. Ne maradjon semmi idegen erő számára hely, hanem növekedjünk a kegyelemben és az Úr szeretetében. Igénk azt mondja, lehet félelem nélkül élni. Aki Őhozzá tartozik nem fél, mert az Őt szerető, érte meghaló, majd feltámadó Úr tölti be a szívét. Ha a világ Ura van a szívünkben, nincs mitől félni, mert a legnagyobbhoz tartozunk, és jelenléte kiűzi félelmeinket. Nincs miért félni a legnehezebb helyzetben sem, mert ez a világ csak a testet ölheti meg, de lényünket nem. És aki Krisztusban van, az új teremtés, az már az Övé.

 

 

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

 

1. 

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.

Újra elmondom hát: szeret az Isten,

Hisz maga Isten a szeretet.

 

2. 

Bűnök rablánca kötözött engem,

Bűnök rablánca, Ő tépte szét!

Újra elmondom hát: szeret az Isten,

Hisz maga Isten a szeretet.

 

3. 

Halál várt énrám, a bűnnek zsoldja!

Halál várt énrám, örök halál.

Újra elmondom hát: szeret az Isten,

Hisz maga Isten a szeretet.

 

4. 

Elküldte Jézust, a hű Megváltót.

Elküldte Jézust, s szabaddá tett!

Újra elmondom hát: szeret az Isten,

Hisz maga Isten a szeretet.

 

5. 

Kegyelme hívott szent Igéjével,

Kegyelme hívott Szentlelkével.

Újra elmondom hát: szeret az Isten,

Hisz maga Isten a szeretet.

 

Isten áldásával.

Valóság

 

E

ltelt az idő Józsué felett is, látja véget ér földi élete, ezért összehívja Izráel nemzetségeit Sikembe (Józs 24,1-15). Azonban idős korában is kapcsolatban van Istennel. Kap Tőle üzenetet és azt tovább is adja. Mert ugyan testben megöregedhetünk, és elgyengülhetünk, de a belső ember egyre erősebbé válhat. Az erősödik meg, aki folyamatosan táplálja az új embert. Józsué nem most keresi Istent, egész életében az Ő szolgálatában állt Arra hív minket az Úr, hogy egész életünkben Rá figyeljünk, és élő kapcsolatot ápoljunk Vele. Mindez azt is üzeni, ez lehetséges. Isten kész az Őhozzá fordulót kísérni, Vele lenni. Mindig is azt akarta, arra teremtett, hogy napi kapcsolatban éljünk Vele.  Beszélgetni akar velünk. És ez lehetséges, az ige és az imádság, az istentisztelet által beszélgethetünk Vele. Lényünk is ezután vágyakozik. Mert Isten belénk építette ezt a vágyat, saját képére teremtett, ezért nem igazán találunk békességet, megnyugvást, amíg meg nem találjuk Őt.

Józsué nem magáról beszél a nép vezetőinek. Nem saját tetteit emeli ki, hanem Istenről tesz bizonyságot.  Azt is látnunk kell, Isten színe elé állnak, Isten előtt mondja el Józsué, amit tovább ad, a nép pedig Isten színe előtt hallgatja és tesz majd vallást. Amikor az igét hallgatjuk, azzal a szívvel tesszük, hogy most Isten színe előtt vagyunk? Így azután mindent komolyan teszek, úgy állok hozzá, hogy valóban itt van Isten, látja és hallja, ami történik? Az igehirdetés által Isten szól, amennyiben az igehirdető is Isten színe előtt állt, és Tőle kapta, amit mond. Ha ez így van, akkor nem ember szól hozzám, hanem maga az Úr. Az Úr Jézus azt mondta, hogy aki titeket hallgat, az engem hallgat (Lk 10,16). Ezek az emberek úgy hallgatják Józsuét, hogy Isten szól hozzájuk általa. És így minden, amit mond, az hozzájuk szól. Isten hozzám szól ma is. Azt akarja, hogy beletekintve az igébe meglássam önmagam, és felismerjem, hogy Ő az élet, Ő a segítség. Mindabban, amit Józsué elmond világossá válik, hogy Izráel története, Isten története. Mindent Neki köszönhetnek.

Jó ezt látni, Isten története az én történetem is, mégpedig onnantól kezdve, hogy Ő belépett az életembe. Amíg nem ismertem Őt és a bűnben éltem, a magam történetét éltem. De amikor az Úr megkönyörült és kiemelt a bűnből az Ő története kezdődik meg bennem. Pál úgy mondja, élek többé nem én, hanem Ő él bennem.  Egy egészen új kezdődik el. A tanítványság Krisztus története bennem és általam. Isten elmondja, mindent Ő tett, azért vannak Kánaán földjén, mert Isten kiválasztotta és elhívta Ábrahámot. Amíg ez nem történt meg, Ábrahám is idegen isteneknek szolgált. Amíg nincs személyes kapcsolatom Istennel, amíg nem élem át a bemutatkozását, és nem kezdem el Őt követni, nincs igazi élő hitem. Jó látni, hogy minden jót az Úr cselekedett az életemben. Nem én erőlködtem, mozgósítottam lelki energiámat, hanem Ő emel ki a régi életből, és visz át országába.  És ebben az országban is minden Róla szól, minden általa megy végbe.  Izráel története jelzi, ha hűséges vagyok az Úrhoz, és mindenben Ráhagyatkozom, Ő megoltalmaz, elhárítja a problémákat, győzelmekkel ajándékoz meg.  Meg kell tanulni, hogy a leglehetetlenebb, legreménytelenebb helyzetben is Hozzá kiáltsunk. Soha ne magunk akarjuk megoldani a dolgainkat, hanem engedjük, hogy az Ő akarata és munkája valósuljon meg.

Józsué bemutatja Istent nekik, rámutat arra, hogy mindezt ők maguk tapasztalták meg. Tudják, hogy ki és milyen az Isten, így nekik kell dönteni, kit akarnak szolgálni.  Most még kapnak lehetőséget, választhatják a hamis isteneket is, de innentől kezdve a döntésüket vállalni kell. Válasszatok, mert két Úrnak szolgálni nem lehet. Kinek szolgálok én? Krisztusnak, vagy a világnak? Józsué kijelenti, ő és háza népe az Urat szolgálja, akkor is, ha maga marad. Ki tudom mondani, én az Urat szolgálom? Megtapasztaltam szeretetét és kegyelmét, így nem tudok és nem is akarok mást követni, csak Őt, azt a Jézust, Aki életét adta értem.

János apostol rámutat, a keresztyén hit, növekedő életforma (1Jn 4,1-6). Eljut a hívő ember oda, hogy meg tudja vizsgálni a lelkeket, a tanításokat. Miért szükséges ez?  Mert nem minden tanító, igehirdető üzenete van Istentől. Lehetséges ez? Beszélhet valaki úgy Istenről, hogy nem Tőle származik az amit mond? Ezek szerint igen. Mert a keresztyén igehirdető, bizonyságtevő már nem csupán Istenről beszél, hanem Jézust vallja meg Messiásként. Ha valaki számára Jézus nem testben megjelent Isten, nincs Istentől, amit mond. Nem csupán az a lényeg, hogy ki beszél, hanem az is, mi hangzik el. A legdöntőbb, kicsoda neki és nekem Jézus.  Ő maga is azt kérdezte, kinek mondanak engem az emberek, és ti kinek mondotok engem. Ez a legfontosabb, ezt kell megvizsgálni, kicsoda a másiknak Jézus? Ismeri-e, mint személyes megváltóját? Aki ismeri az Urat, az meg tudja vizsgálni a tanításokat is.  Aki az igéből él meglátja abból, amit hall vagy olvas, hogy igaz-e, amit olvas vagy nem. Ma, amikor rengeteg igei bizonyságtétellel találkozunk nagyon fontos, hogy különbséget tudjunk tenni, és képesek legyünk elutasítani, azt, ami nem áll meg az ige talaján. Ne azt figyeljük, azt mondják-e, amit hallani akarunk, hanem arra tegyük a hangsúlyt, jelen van-e benne a Krisztus, az élő Isten Fia.

Az Úrral való kapcsolat valóság, Ő él bennem, és ha ez így van, akkor nem vagyok magamra utalva.  Mivel Ő bennem él, Ő nagyobb mindannál, ami a világban van.  Ne feledjük el, Krisztus mindennél nagyobb. Ha ezt tudatosítom, nem félek, nem vonulok vissza, hanem tovább megyek a keskeny úton és megharcolom a hit harcát. Krisztussal lehet győzni. János is úgy ír, hogy olvasói győztek. Nem hátráltak meg, felvállalták a konfliktust, és győzelmet arattak. Mert Krisztus által van győzelem.

Krisztus nagyobb, mint ennek a világnak az ura, ezért bátran hirdethetjük az evangéliumot. Mondhatjuk azt, amit az Úr ránk bíz, és nem kell a világhoz igazodni. A tévtanítók a világ dolgait mondják, azt, amit a többség hallani akar, ezért a világ hallgat rájuk. Mondjuk így, sikeresek. De ez ne keserítsen el, mert aki nincs Istentől, az nem hallgat az Úr hangjára, nem hallgat az Úr követeire. Kire hallgatok? Az Úr szavára, vagy a világ üzenetére? Ma is azt kell mondanunk, amit az Úr ránk bíz, akkor is, ha így nem leszünk népszerűek. A világ dolgainak megvannak a hírnökei, mireánk az evangélium bízatik, mert ezt csak Isten gyermekei adhatják tovább. Vállaljuk bátran egyedülálló üzenetünket. Nincs más segítség, csak a testben megjelent Krisztus, Aki az élő Isten Fia, a názáreti Jézus.

 

 

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

 

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

 

Isten áldásával.

Ajándék

 

M

ég hat törzsnek kellett területet adni (Józs 19,1-51). De ezt nem Józsué végzi, nem ő dönti el, hogy ki hol telepedjen le. Isten elé viszik. A sorvetés azt jelenti, Istenre bízzák. És majd minden törzs úgy fogadja, hogy Istentől kapta azt a földet ahol él. A sorsvetés által mindenki előtt nyilvánvaló, Isten döntött így, nem lehet egymást felelőssé tenni. Isten nagyszerűen rendezi az életük dolgait. Mindezekből mi is megtanulhatjuk minden dolgunkat Istenre bízni. Ha ezt tesszük, nem egyedül kell döntéseket hozni, mert Ő megmutatja a jó utat.

Simeon Júdán belül kapott részt, így megtanultak együtt élni és együtt Istent dicsőíteni. Másrészt Isten nem terhelte túl Júda törzsét. Nem rakott rájuk nagyobb terhet, mint amit el tudnak hordozni. Isten tanítja őket megosztani a feladatokat, együtt munkálkodni. Ami pedig a legfontosabb, nem azért kapták a területet, hogy azután a munkának éljenek, és ne maradjon idejük Istenre.  Letelepedve is a fő feladatuk Isten dicsőítése és a Róla való bizonyságtétel. Jó látnunk, hogy az Úr ma sem rak ránk több terhet, mint amit el tudunk hordozni. És a terhek hordozásában segít, mert a saját igáját, kínálja. Ez azt jelenti, nem kell egyedül húzni az igát, megoszthatjuk Urunkkal a terheinket. Hiszen az ige arra szólít fel, hogy vessük Őreá minden terhünket.

Minden törzs megkapja Istentől a maga részét. Azonban ezeket a területeket birtokba kell venni, és le kell telepedni rajtuk. Ez sikerült is a törzseknek, Dán kivételével.  Dán törzse nem tudta elfoglalni a maga területét. Miért? Nem tudjuk pontosan, de ez jelzi, ott sem volt mindenki sikeres. Mi lehetett az ok? Elképzelhető az Istennel való kapcsolat lazulása. Dán nem figyelt igazán Istenre. Nem Benne bízott, így kudarcot élt meg. Mert a területek birtokbavétele sem megy saját erőből. Meg kell tanulni, hogy Isten gyermekeiként sem megy egyedül. Azért vagyunk az övéi, mert rádöbbenünk, hogy egyedül nem megy és szükségünk van Rá. Igen, nekünk szükségünk van Istenre. Nem arról van szó, hogy Ő csak elindít az életbe. Nem. Arra van szükségünk, hogy Ő fogja a kezünket, és úgy vezessen. Dán ezt nem akarta, ezért nem tudta elfoglalni a maga területét. Egyedül képtelen vagyok győzelmet aratni. Ott a probléma, ha magam akarom birtokba venni Isten ígéreteit. Nemcsak a terület szétosztását, hanem az azon való életet is az Úr jelenlétében kell végezni. Akkor jutunk előbbre, és tudunk új területeket foglalni, ha Vele megyünk. 

Nagyszerű dolgokat mond el az apostol erről a gyülekezetről, annak minden rétegéről (1Jn 2,12-17). Jó látni, nemcsak idősek vannak, hanem minden korosztály képviselteti magát. Mit is mond róluk? Megtapasztalták, hogy Isten Jézus Krisztusért megbocsátotta bűneiket. Átélték Isten kegyelmét. Nem formalitás a hitük.  Az apák megismerték az örökké élő szent Istent. Személyes kapcsolatuk van Vele, és így Isten nem egy eszme, hanem élő valóság. Istent meg lehet ismerni. Ismerem? Törekszem megismerni? Azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy megismerhessük Őt. Emberré lett, itt élt ezen a földön, oda lehetett menni Hozzá. Mi is odamehetünk, segítségül hívhatjuk Őt. Megtesszük?

Ez a gyülekezet törekedett Isten megismerésére, és közben harcolt is a gonosszal. Nemcsak harcoltak ellene, hanem le is győzték. Ebből láthatjuk, Isten gyermekei győzhetnek a gonosz felett. Sátán Krisztusban legyőzhető.  Ne rémüljünk meg, és ne futamodjunk meg. Isten győzteseket akar. Olyan követőket, akik bátran szembeszállnak a gonosszal és addig harcolnak, amíg le nem győzik. Miért győztek? Mert Isten igéje bennük élt. Az ige által voltak erősek. Él bennem Isten szava? Belőle merítem az erőt? Isten igéje által győzhetünk a gonosz minden formája és megnyilvánulása felett. Az ige felkészít a harcra, megmutatja a helyes utat.

Azonban az apostol rámutat olyan veszélyre, amit nem könnyű felismerni és elkerülni. Ez pedig nem más, mint ennek a világnak a szeretete. Olyan szeretetről van szó, ami Istennek jár, a világ csalogatja a szívünket, és azt akarja, hogy már ne az Urat szeressük, hanem mindazokat a dolgokat, amiket ő kínál. Észrevétlenül csábítja el a szívünket. Azt tapasztaljuk, hogy már nem az Úr van az első helyen. Már nem Neki élünk, hanem valami mindig nagyon fontossá válik ebből a világból. Annyira magához vonz, hogy Isten egy idő után kimarad, már nem jut Rá idő és erő.

Határozottan mondja: Ne szeressétek ezt a világot, se ennek a világnak a dolgait. Hát nem ebben a világban élünk? De igen, de mi már nem ebbe a világba tartozunk. Aki Krisztusban újjá lett, az már Isten országa polgára. Isten világának állampolgárai vagyunk. Ebben a világban az Ő országát képviseljük. Fel kell mutatnunk azt a másik országot. Nekünk kell vonzóvá tenni Isten világát.

Ami ehhez a világhoz, ennek az értékeihez, javaihoz akar kötni az a mi régi természetünk, ami elsősorban a test vágyaira épül. Ha ezeknek engedünk, eltávolodunk Istentől.  Két Úrnak szolgálni nem lehet, mondja az Úr Jézus. Aki a világot szereti, az eltávolodik Istentől. Aki ennek a világnak a kínálatát szereti, azért küzd, az arra pazarolja az erejét, az idejét, ami elmúlik. Ez a mostani világ elmúlik, mondja az apostol. Elmúlik, mert ez a világ a bűn uralma alatt van. Azonban Isten új teremtést hoz létre, és akik Őt szeretik, Vele lehetnek együtt az új földön. Aki Isten akaratát cselekszi, az örökké él. Micsoda ajánlat, aki Isten szavára figyel, annak engedelmeskedik, az örökké él.  Így azután meg kell fontolnunk, hogy a mulandó értékekért elveszítjük az örökkévalót, vagy a mulandót engedjük el az örök életért. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a világ felgerjeszti a kívánságainkat, de mindenért fizetni kell. Ez a világ semmit sem ad ingyen. Még az Isten által mindenki számára készített javakkal is üzletel, hasznot akar belőle. A Szentírás arról beszél, hogy Isten az Ő kegyelmét Jézus Krisztusban ingyen kínálja. Nem kér tőlünk pénzt, nem kell Isten ajándékaiért fizetni, mert az Úr Jézus megfizette az árat a kereszten. A világ mindent elvesz tőlünk, Isten pedig megajándékoz Krisztusért. Azonban ezt az ajándékot el kell fogadnunk. Ez a világ elmúlik, és vele mindaz, amire most büszkék vagyunk, amiért annyit áldozunk. Amit Isten ad, az örökre megmarad, mert Ő maga az Élet.

 

 

GYŐZHETETLEN ÉN KŐSZÁLOM

 

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága árom,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

 

Isten áldásával.

Világosság

 

S

ilóban gyűltek össze Izráel fiai, és ott helyezték el a kijelentés sátrát, miután meghódították azt az egész földet (Józs 18,1-28). Milyen csodálatos, a korábban elnyomott, rabszolgasorban tartott nép most saját földdel rendelkezik. Azonban ez nem az emberi felemelkedésre mutat, nem az ember akaratát, tehetségét dicséri, hanem Istent dicsőíti. Ő formálta őket néppé, és ajándékozta meg azzal az országgal. Isten az ott élő népeket is kezükbe adta.  Megtapasztalták Isten hatalmát. Jó megtapasztalni az Úr munkáját az életünkben. Ki tapasztalja meg? Az, aki nem magára tekint. Az, aki nem az emberi lehetőségek mentén halad, hanem engedi, hogy az Úr vezesse.  Isten nagy dolgokat tett népéért, de a többi népnek is megmutatta hatalmát. Tettei mindig bizonyságtételek is. Azt akarja, hogy azok, akik még távol vannak Tőle, a közelébe kerüljenek.

Silóban fölállították a Kijelentés Sátrát, az a hely ez, ahol átélik az Örökkévalóval való találkozást. A Sátor a találkozás helye. Minden olyan hely, ahol Isten igéjét hirdetik, a találkozás helye. Isten az Önmagával való találkozásra hív. Találkozni akar velünk. Akarok Istennel találkozni? Fontos, hogy halljam,  mit mond nekem?

Maradt még hét törzs, akik nem vették birtokba örökségüket. Józsué bátorítja őket, fogjanak hozzá. Foglalják el a még szabadon maradt területeket. Nem tanácsos maguk között hagyni az ellenséget. Nem jó el nem foglalt területeket meghagyni, mert a gonosz rajtuk keresztül hatni fog az életünkre. Minden területet, gondolkodásunkat, beszédünket, akaratunkat, egész lényünket engedjük át az Úrnak. Nem mindegy mi hat ránk, a világ, vagy Isten igéje. Tegyük ki magunkat mindennap Isten igéje hatásának, engedjük, hogy átjárjon minket, mint a víz a szivacsot. Ne engedjük, hogy olyanok legyünk, mint a patak kavicsa, kívül nedves, de belül száraz.  Bizony gyakran így vagyunk, csak a felszínt érinti Isten szava, de belül érintetlenek vagyunk. Pedig pont a belső a fontos, Urunk a farizeusoknak és írástudóknak is elmondta, nem  a külső a lényeg, nem az ami látszik, hanem ami belül van. Mi van belül, mi van a szívünk mélyén.

Van még egy fontos gondolat, Lévi törzse nem kapott saját birtokot, mert az ő örökségük maga az Úr. Kiváltság, hogy papként szolgálhatják az Urat. Kiváltságként látom, hogy megismerhettem az Úr Jézus Krisztust és Neki szolgálhatok? Kiváltság, és öröm ez a számomra, vagy siratom magamat, és inkább azt szeretném, amit a világ kínál? Nincs nagyobb dolog ezen a földön, mint megismerni az Örökkévaló szent Istent. Ráadásul ez nem is magától értetődő, hanem az Ő drága kegyelme. Ennyire szeret, hogy magához vonz, és a szolgálatára méltat. Köszönjük meg, hogy Jézusban megismerhetővé tette magát, és Övé lehet az életünk.

János apostol olyan dolgokról ír, amiket a gyülekezet tagjai ismernek (1Jn 2,7-11). Ezekről beszéltek nekik, amikor elvitték hozzájuk az evangéliumot. Most erre emlékezteti őket, feleleveníti, amit a kezdetekben hallottak. Mindig vissza kell térnünk ahhoz, amit már tudunk, amit megismertünk az igéből. Tévtanítók jártak ebben a gyülekezetben, ezért kéri János, ne az új dolgokra figyeljenek, hanem azt idézzék fel, amit korábban tanítottak nekik.

János is az igét hirdette nekik, tehát Isten kijelentését. Átadta mindazt, amit Isten elmondott az övéinek, és amit megtapasztalt. Az Ige Jézusban lett testté, igen, Isten eljött hozzánk, és így megismerhető.  Törekedjünk Őt megismerni. Nem új parancsolatot hozott, hanem a régit töltötte be és élte meg. Nem új dolgokra kell ácsingóznunk, valami szuper tudásra eljutni, hanem élni azt, amit az Úr kijelentett nekünk. Elcsendesedve gondoljuk végig, éljük-e az igét? Látható-e az életünkben Isten akarata? Észre lehet-e venni, hogy mi Isten parancsai szerint élünk?

Rámutat János arra a valóságra, hogy a világ sötétségben van, és csak ott található világosság, ahol az ige megjelenik. Mert Jézus a világ világossága. Jézus és a tanítványok megjelenésével a sötétség szűnni kezd. Még csak kezd, nem szűnt meg. Ezt látjuk, nagy a sötétség, azonban Isten gyermekei világítanak, beleviszik a világosságot a sötétségbe. Urunk arról is beszélt, hogy a hívők lámpások, amiket a sötétben gyújtanak meg. Amikor hitre jutunk, Isten meggyújtja a lámpást és azt akarja, hogy a sötétben világítsunk. A csillagok fénye sem nappal látszik, hanem éjszaka. Amennyi fényt a világba sugárzunk annyi lesz a világosság. Minél inkább ragyogunk, vagyis éljük az igét, annál inkább visszahúzódik a sötétség.

Az igazi világosság az, ami a Bibliában található. Ne higgyünk semmilyen világrengető dolognak. Csak Isten szavára figyeljünk. A másik emberhez való viszonyunk mutatja meg, hogy hol is tartunk. Ha gyűlölet van bennünk iránta, akkor az még sötétség. Mondhatjuk, mennyire hívők vagyunk, és lehet rengeteg ismeretünk, de ha gyűlölet van bennünk, bizony még sötétségben vagyunk. Miért, mert Jézus indulata nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Ő szereti az elveszett, bűnös embert. Ha gyűlölet lenne Benne, nem jött volna el, másrészt bosszút állt volna saját magáért. Azonban azt látjuk, Jézus imádkozott az Őt megfeszítőkért. Esélyt adott nekik, mert azt szeretné, ha életre jutnának. Adjunk mi is esélyt a megbocsátás által a másiknak. Mutassuk meg, hogy van kegyelem, lehetséges megváltozni és másképp élni, mint eddig.

 

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.

Úgy, ahogyan Jézus élt

 

T

ovább folytatódik a terület felosztása, a törzsek és nemzetségek letelepedése (Józs 17,1-18). Manassé törzsének nemzetségeiről olvasunk, ők József leszármazottai. Mindenki a neki megfelelő területet kapja, mert Isten ismeri népe fiait. Ismer Ő minket is, tudja, mi van a szívünkben, ismeri gondolatainkat, és képességeinket is.

Senki nem marad ki, és nem kerül hátrányba. Celofhád lányai sem. Bátran odaálltak Józsué elé, és Isten szavára hivatkoztak. Nem saját igényt jelentettek be, hanem az Úr szavára hivatkoztak. Ezért jó ismerni az igét, tudnunk kell, mit mondott és ígért az Úr, mert csak akkor tudunk rá hivatkozni. Ezek a lányok mernek az igére hivatkozni, az ígéretekhez ragaszkodni. Ragaszkodjunk Isten ígéreteihez. Merjük felvállalni, azt, ami meg van írva. Merjük mondani, Uram, de ezt mondtad, ez van megírva igédben, és én ehhez ragaszkodom. Celofhád lányai Mózes nevében mentek Józsuéhoz, és sikerrel jártak. Az Úr Jézus Krisztus arra bátorítja övéit, hogy az Ő nevében kérjünk bátran az Atyától és meg fogjuk kapni.

József utódai kevésnek tartották azt a földet, amit kaptak. Úgy látták ők sokan vannak, de mégsem űzték ki az őslakosokat. Ismétlődő probléma, nem engedelmeskedtek Istennek. Miért? Mert nem az Úrra és az Ő erejére néztek. Az ott élők fejlettsége, katonai ereje elbizonytalanította őket. Ne az ellenségre, ne a világ erejére nézzünk, hanem az Úrra. Lássuk meg, ahogyan korábban győzelmet adott, úgy Vele most is győzhetünk. Ne kössünk a bűnnel, a gonosszal kompromisszumot, hanem űzzük ki az életünkből. Manassé fiai nem űztek ki őket, mert arra gondoltak, ingyen munkaerők lehetnek ezek a népek. A haszon, a gazdasági fellendülés befolyásolta őket. Később azonban ezeknek a népeknek a szokásai sok gondot okoznak, sok embert eltántorítanak az Úrtól. Ne feledjük, hogy a kis leopárdokból lesznek a nagy leopárdok, a kis bűnökből a nagy bűnök. Amiket ma még uralok, az holnap fölém kerekedik.

Újabb területeket akarnak kérni, Józsué azonban rámutat, ha terjeszkedni akarnak, foglaljanak el új helyeket az őslakosoktól.  Ők nagy és erős nép, Isten gyermekei, és az Úrral képesek lesznek területeket foglalni. Ne az ellenség erejére, fejlett eszközeire, hanem az Úrra nézzenek. Mindig az Úr szavára figyeljünk, és tegyük, amit mond. Ne az legyen a szempontunk, logikus vagy nem, hanem az, ha az Úr mondta, sikerülni fog. Péter sem gondolta jó ötletnek az éjszakai kudarc után, nappal és a mélyben kivetni a hálókat, de mégis megtette, mert Jézus mondta. Megteszem, mert az Úr mondta, ez vezessen ma is.

János határozottan rámutat, azért ír, hogy aki az Úr gyermeke, ne vétkezzen (1Jn 2,1-6). Ne vétkezzen, mert lehet nem vétkezni az Úr ereje által. Azért is fontos ez, mert így egy más életet mutatnak fel a hívők. A környezet meglátja, nem egy új kultuszról, hanem egy új életformáról van szó. Aki Krisztusban hisz az már nem jár a bűnben, hanem Isten tetszésére, és az Ő akarata szerint él. Pont ez volt a bizonyságtétel, nem az addigi hagyományok, a kultusz szokásai szerint élnek a keresztyének, hanem Isten törvényei szerint. Ma is az az igazi bizonyságtétel, amikor látható a hívők és a nem hívők élete közötti különbség. És ez a különbség nemcsak tantételben, hanem életvezetésben, szokások kialakításában is látható.

Az apostol elmondja, ha valaki mégis vétkezik, van megoldás, van, Akihez oda lehet menni. Az Úr Jézust bűnbánattal felkereshetjük.  Itt nem szándékos bűnben élésről van szó, hanem ha mégis vétkezik, mert nem ismerte Isten akaratát, akkor nem kell kétségbeesni. Van megoldás. Mi a megoldás? A kereszt, Jézus áldozata. Ahogyan a hitre jutáskor átéltük, hogy Érte megbocsát az Atya, ez érvényes most is.

Jézus nemcsak áldozat a bűneinkért, hanem közbenjárónk is az Atyánál. Kegyelmet kér, elmondja, hogy az áldozat be van mutatva. Ha őszintén megbánom a bűneim, a vér eltörli. Jézusért újrakezdhetem, Érte megjavulhat a kapcsolatom az Atyával. Ő jár közben értünk. Nélküle nem működik se a hitünk, se az életünk.

János rámutat, nem elég azt mondani ismerem Istent, mert az életünk megmutatja, hogy valóban ismerjük-e Őt. Jézus is beszélt látható hitről. Amikor a bénát négyen vitték Hozzá, látta a hitüket, és az alapján cselekedett. A hit az életünkön, az engedelmességünkön keresztül válik láthatóvá. Az élő hit, engedelmes.  Ha azt mondom, hogy ismerem Istent, sok bibliai idézettel támasztom ezt alá, de nem engedelmeskedek Isten akaratának, hazug vagyok. Vizsgáljuk meg életünket az Ige fényében! Teszem, amit mond az Úr? Most még lehet korrigálni, ma még elindulhatok az engedelmesség útján. A mérce magas, mert azt írja János, aki hívőnek mondja magát, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt. Valóban úgy élek, ahogyan Ő? Amit teszek, azt Ő is megtenné? Azok a minták láthatók az én életemben is, amik Jézust jellemezték? Úgy kell élni, ahogyan Jézus élt, ilyen egyszerű ez. Nem tudást kér, hanem krisztusi életet. Egyszerű ez, de nehéz, mert nekünk nem megy. De ha elmondhatom, hogy többé nem én élek, hanem Ő él bennem, akkor menni fog. Mert a jézusi életet csak Ő tudja élni.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

Isten áldásával