Az Úr ébreszt

 

A

z önjelölt király Zimri csak egy hétig volt király, őt követte Omri, akit a hadsereg is támogatott (1Kir 16,15-34). Katonai erővel a háta mögött megszilárdította hatalmát. Azonban nincs jelen Isten a döntéseikben. Már teljesen eltávolodtak szabadítójuktól, attól az élő Istentől, Aki Egyiptomból kihozta őket, és ezt a földet nekik ajándékozta. Izráel mindent Istennek köszönhet. Hisz egész léte az Ő kegyelmétől függ, és mégsem veszik már Őt számításba. Elfordultak a Mindenható Istentől és a bálványokhoz hajolt a szívük. Vajon mi felismertük, hogy minden Isten ajándéka az életünkben? Mindent Neki köszönhetünk. Az is kegyelem, hogy megismerhetjük Őt.  Lehetővé teszi, hogy a bűnből megszabadulva az övéi lehessünk. Ha Isten nem jön utánunk, mi nem találjuk meg. Elmegyünk mellette, és annak köszönhetjük, hogy mégis kapcsolatba kerülhetünk Vele, hogy Ő eljött a világba. Áldott az Úr Jézus Krisztus, hogy vállalta értem és értünk az emberi életet. Eljött, hogy megmentsen. És nemcsak megment, hanem végig vezet az úton. Nem hagyja magára övéit sohasem.

Minden új király választhat, azt teszi, amit az Úr jónak lát, vagy azt, amit rossznak? Isten mindig ad lehetőséget eldönteni melyik úton megyünk. Elődeinket, azoknak életmódját, hagyományait követjük, vagy nyitunk Isten felé. Sok problémát okoz, amikor emberekhez igazodunk. Kritikátlanul átvesszük őseink, és kortársaink szokásait, és eszünkbe sem jut megkérdezni, ezt az Úr jónak látja? Úgy gondoljuk, ha a többség ezen normákhoz tartja magát, akkor az Istennek megfelel. Azonban az Úr útján mindig a kisebbség jár. Ha figyeljük a Szentírást látjuk, hogy mindig a maradék az, aki hallgat az Úrra. Ha a többséghez igazodunk, rossz útra tévedünk.

Omri annyira elődei útján járt, hogy sikerült őket is túlteljesítenie. Ez megmutatja, ha Isten nélkül élünk, egyre rosszabbá válunk. Nem felfelé ível az életünk, hanem egyre lejjebb jutunk. Természetesen ezt csak Isten szemével látjuk így. Aki az igén keresztül nézi az életet, az látja a valóságot. Mert Izráel népe Omri uralmát jónak értékelte. Ők csak a külsőt, a csomagolást látták. A sok belharc, önkény után stabillá vált az ország. Beindult az anyagi növekedés, fejlődtek, és nem látták meg, hogy Istentől egyre távolodnak. Átvették a környező népek bálványait, és velük a laza életvitelt. Már nincs tízparancsolat, nincs Isten szava. A népnek tetszik, mert a szabadosság, a bűn kezdetben sokaknak tetszik, majd amikor problémák támadnak belőle, rádöbbennek, hogy a bűn tönkretesz. A bajok idején láthatják meg, hogy a bálványok tehetetlenek. Nagyon elszomorító, az élő Isten népe, akinek annyi tettét átélték, odajutott, hogy az isteneik tehetetlenek. Idejutunk mi is, a nagyot előrelépő életünket a bálványok beszippantották, bár meglátnánk, hogy ezek tehetetlenek, ezért nem tudnak segíteni! Omri idejében, azonban nincs, aki Istenhez fordítsa a figyelmüket.

Aháb még inkább elmélyíti a bálványimádást, de Isten is cselekszik. Előkészíti Illést, aki hatalmasan tesz bizonyságot Istenről. Isten mindig ad olyan embereket, akiken keresztül Isten hatalmával szembesülünk. A legnagyobb bálványkultusz idején is küld az Úr üzenetet. Fel akar ébreszteni, és lehetőséget ad a visszatérésre. Ő nem mond le népéről, de vajon meghalljuk-e szavát? Meglátjuk-e a figyelmeztetést?

Az Úr Jézus Názáretbe ment, oda ahol ismerték, vagy legalábbis azt gondolnánk, hogy ismerik (Mk 6,1-6). Azonban csak az ácsmesterig jutnak el, sőt ott leragadnak. Úgy gondolkodnak, mint mi is gyakran, ha Isten valakit elhív, akkor azt a mi szabályaink szerint teszi. Megbotránkoznak, mert Jézust ácsként ismerték meg, és úgy gondolták, hogy Isten nem rúgja fel a hagyományokat, ha elküldi a Messiást, akkor vagy a papok, vagy az uralkodó osztály tagjai közül kerül ki. Nem látják, hogy Isten nem a mi mintánkhoz tartja magát, azt nézi mi van a szívben. Az Úr ma is így munkálkodik, szolgáit gyakran más helyekről hívja el, más utakon vezeti. Megszoktuk, hogy a társadalom útvonalát kell bejárnia az igehirdetőnek is, ha más úton jön nem fogadjuk el. Azonban gondoljunk bele, milyen nagy erejű igehirdető lehetett a Légiótól megszabadult ember Gadarában. Ha végigjárja az iskolákat, de nem tapasztalja meg az Úr szabadítását, hatástalan marad.

Ha jól hallgatják és figyelik Jézust, rádöbbennek, hogy Isten áll előttük. Mindazt, amit Ő tesz, az ember képtelen megtenni. Ne ragadjunk le a formáknál, Isten egy üstfoltozón keresztül is hatalmas munkát végzett. Könyvét, a Zarándok útját, a mai napig sokan olvassák. Mert, akit elhív azt folyamatosan formálja és szolgálatra alkalmassá teszi. Hogyan figyelem Jézust? Hogyan hallgatom az igehirdetést? Meghallom Isten szavát egy hozzám hasonló emberen keresztül? Esetleg elvárásaim vannak, és ha annak nem felel meg az ige hirdetője, a bizonyságtévő személy, akkor meg sem hallom?

A hitetlenség akadály, akadályozza Jézus munkáját. Mert Ő ma is a hit csatornáját használja fel ereje közvetítéséhez. Csakis hit által ismerhetjük és érthetjük meg Őt. Hit által azonban hatalmas dolgok mehetnek végbe. Életek változnak meg, a gonosz hátrább húzódik, ott, ahol hiszik, hogy Jézus Krisztus ma is ugyanaz. Ha, akkor  ott csodálkozott a názáretiek hitetlenségén, mennyivel inkább csodálkozik a miénken. Csodálkozik, hogy annyi igehirdetés, bibliaolvasás, és oly sok életváltozás csodája után, mégsem hiszünk. Mi már ismerjük a keresztet, tudjuk, hogy minden értünk ment végbe rajta. Ennek ellenére oly kevesen fordulnak Hozzá. Megtapasztalhatjuk irgalmát, bűnösöket mentő szeretetét, mégis ez keveseket győz meg. Téged meggyőzött már a Krisztus? Jézus továbbment, hátrahagyja az igét, vajon később komolyan veszik? Megváltoztatják Jézusról hozott véleményüket? Amikor az Úr továbbmegy, még mindig ad lehetőséget arra, hogy változtassunk. Még meggondolhatjuk, és Utána mehetünk. Azonban nem tudjuk, meddig nyílik erre lehetőség.

 

 

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

 

 

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

 

 

Isten áldásával.

 

Csak higgy!

 

I

zráel véres és zűrzavaros időszakában, üdítő az Úr által megszólított prófétáról olvasni (1Kir 16,1-14). Még most is van szava az Úrnak. Igét küld a Tőle elfordult királyoknak. Jól látható, a hatalom megrészegíti az embert. Nincs már imádság, nem kap szerepet Isten akarata. Az önzés, a hatalom mindenáron való megszerzésének a vágya mozgatja őket. Mi mozgat engem? Szintén a hatalom, vagy a gazdagság megszerzésének a vágya, vagy az Úrnak való engedelmesség? Baasá amikor megszerzi a trónt, ugyanazon az úton halad tovább, mint elődje.

A prófétát Isten küldi, és ő tolmácsolja az Úr szavát. Ne gondolja, hogy Baasá magának köszönheti a sikert, a hatalmat. Isten az, Aki kiemelte a porból. Tehát nem a saját képességein, hanem Isten kegyelmén múlt. Minden előrelépésünk kegyelemből van, mert Isten engedi. Baasá ezt elfelejtette. Szem előtt kellett volna tartania, Istent, keresni és hálás szívvel leborulni előtte. Azonban ez a király sem az élő Istent imádta, nem az Ő tiszteletét erősítette meg a nép előtt, hanem Jeroboám útján, tehát a bálványimádás útján járt. Baasá lehetőséget kapott a jó útra térésre, a változtatásra, de nem élt vele.

Miben nyilvánult ez meg? Isten ítéletét kellett végrehajtania Jeroboám háza népén, de ezt nem úgy tette, mint aki Isten akaratának engedelmeskedik. Nem volt alázat a szívében. Bosszúból, és a hatalomért cselekedett. Saját érvényesüléséért vitte végbe tetteit és nem az igazságért. Nem mindegy milyen motivációval cselekszem. A magam dicsőségére teszem, amit teszek, vagy alázattal Istenre mutatok. Úgy, ahogyan a próféta tette, Nem a saját személye, érvényesülése a cél, hanem Isten üzenetének a tovább adása. Nem arra figyel, hogyan reagálnak majd az emberek, mit szól a király, hanem egyedül csak Isten akarata lebeg a szemei előtt. Úgy éljük meg mi is hitünket, hogy mindig Isten akarata, és ne a magunk vágyai, az érvényesülésünk vezessen.

Baasá háza népén is beteljesedik az ítélet. Isten keresi Izráelt is. Mindig jelez, mert ezek a gyakori uralkodó váltások is jelzések. Ha nem fordultok Hozzám, nem kerestek, nem kéritek ki a tanácsomat, akkor erőszak váltja az erőszakot. Amíg saját ambíciók határozzák meg a királykérdést, nem léptek előre. Élának nem volt fontos sem Isten, sem a nép.  Szenvedélyének élt.  Az alkohol határozta meg. Rossz példát mutat. És ez lesz a veszte. De mindez megmutatja, ha nincs jelen az Úr az életünkben, akkor valami másra van szükség. Sokaknak ugyanúgy, mint Élának az alkohol jelenti a pótlékot. Mert Isten nélkül csakúgy élhet az ember, ha valamivel pótolja a hiányát. Istent azonban nem lehet pótolni, Ő pótolhatatlan. De ha mégsem Ő foglalja el életünk trónját, akkor a világ valami mást fog a helyére ültetni. Akkor jön az ital, a drog, a másik ember, akit bálványozunk, vagy akár saját magunk. A pótszerektől azonban vakká, és rabbá válik az ember. Azonban Isten nem hagy világosság nélkül, elküldte a Fiút, Aki által megszabadulhatunk. És ha Ő betölti a lényünket nem fogunk pótszerekre szomjazni. Aki nem töltekezik be Szentlélekkel, az megrészegedik az italtól, a gazdagságtól, a világ szellemiségétől. Most még lehetőségünk van Istenhez fordulni, és az Űrt Vele betöltetni.

Két ember élete találkozik ebben a történetben (Mk 5,21-43). A betegség miatti tehetetlenség sodorja őket Jézus felé.  Eljött egy olyan élethelyzet, amiből nem láttak kiutat. Nem találnak segítséget, nincs reményük. És ekkor hallanak Jézusról, és elindulnak felé. Ez az indulás a változás irányába mozdítja őket. Mert a változás Jézussal érkezik meg. Nélküle nincs remény, nincs esély. Semmi nem segít, még a vallás sem, csak egyedül Jézus. Érdekes személy, Jairus. Zsinagóga elöljáró, vallásos ember, aki szolgál is Istennek. Eddig minden rendben is volt, úgy látta teljes az élete. Betöltötte a szolgálat. Azonban halálos beteg a lánya, és most döbben rá, vallása nem segít. Üres a hite. Hogyan lehetne üres, hiszen ott van mindig a zsinagógában, végzi a szolgálatokat, az emberek rendelkezésére áll, tanulmányozza a tekercseket? Ennek ellenére azt tapasztalja, a bajban nem segít a vallása. Miért? Mert vallása van, de Istennel való élő kapcsolata nincs. Isten nélkül a vallás nem sokat ér. A bajban nem kap segítségét a vallásától, hiába van komoly pozíciója, hiába köztiszteletben álló személy, ez nem ad segítséget. A lánya halad a halál fel. Van egyáltalán valami remény? Igen. De nem onnan ahonnan várnánk, nem az ószövetségi h it segít rajta. Honnan jön a segítség? A názáreti Jézustól. Meghallja, hogy ismét a tó  partján van, és kimegy Hozzá. Nem törődik azzal, mit szólnak ehhez kollégái, vagy  a nép. Jézus a remény, hiszi, ha Jézus megérinti a leányát, az életben marad. Hogyan jövünk Jézushoz? Ezzel a a hittel, ha Jézus megérinti az életemet, ha szól, akkor rendbe jövök?  Jézus az én reménységforrásom?

Közben megérkezik a vérfolyásos asszony. A tömegben két segítségre vágyó ember, és jézus ezekre figyel. Az asszony hall Jézusról. Amikor meghallotta, amit Róla mondtak, eljött. Hányszor hallottál már Jézusról, mennyi igét olvastál, hány bizonyságtételt könnyeztél meg, megmozdultál már? Elindultál már Jézus felé? Ha igen, akkor hogyan? Hittel, úgy, ahogy ez az asszony? Elég megérinteni, elég egy szó, egy ige, és meggyógyulok? Hiszed, ha Jézushoz jössz, meggyógyulsz? Mert Jézus mindig a hitre válaszol. Nem az érintés, hanem a hit közvetíti az asszonynak a gyógyulást. Maga az Úr Jézus is ezt mondja: A hited megtartott. Nem az érintésed, nem az hogy, megfogtad a köntösöm, hanem a hited. Hit nélkül hiába érintjük meg, hiába olvassuk a Bibliát. Mert az Úr hit által munkálkodik.  És hit által az Úr többet ad, mint amit az asszony várt. Egészséges lett. Nemcsak a vérzésből gyógyult meg, hanem egészséges is lett.

Ez a történet a hit története. A hit áll a középpontban. Az Úr is a hit fontosságát emeli ki. Nincs másra szükség, csak a Belé vetett hitre. Amikor megtorpansz, és úgy látod nem érdemes tovább menni, nincs már remény, akkor halld meg: Ne félj, csak higgy! Igen, most is, továbbra is higgy Bennem, mondja az Úr. Ne arra nézz, amit látsz, és ne arra figyelj, amit mások mondanak. Ne, hanem higgy Bennem, hallgass az én szavamra, és akkor meglátod, van tovább. Még a hal árnyéka völgyéből is vezet tovább út Jézussal. Hová vezet? Az életre. Mert Ő az út, igazság, és az élet.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

Csak Ő tehet szabaddá téged!

 

A

z ország kettészakadása után állandó konfliktus alakult ki a két országrész között. És ezt fegyverrel akarták megoldani. Sátán munkája ez, szembefordítja egymással Isten népét, és ezzel kihúzza a bizonyságtétel méregfogát. Mert mit látnak a szomszédos népek? Isten népe egymással van elfoglalva, egymásnak okoznak sebeket. Pedig Izrelt is arra hívta el az Úr, hogy a pogányok felé legyenek bizonyságtétellé. Életüket látva a még nem az Úrban hívőknek is hitre kellett volna jutni. Ezzel szemben erejüket az egymással való harc kötötte le. Azóta sem sokat változott a gonosz módszere, igyekszik szembefordítani egymással Isten gyermekeit. Megpróbálja elérni, hogy egymással legyenek elfoglalva, eltérő hitgyakorlatokon vitázzanak, és így kevesebb idő és energia marad az elveszettek mentésére. Nekünk nem egymás, hanem a gonosz ellen van harcunk. Az a küldetésünk, hogy minél több embert életre segítsünk. Nekünk az Urat kell ismertté tenni, országának erejét beleélni ebbe a világba. Hadd lássa mindenki, hogy lehet fegyver nélkül is élni és harcolni, mert a hívők fegyvere az Isten igéje. Az ige pedig nem halált okoz, hanem megelevenít.

Ászá király nem az Úrhoz fordul, amikor Baasá ellene támad, hanem teljesen maga, politikai eszközökkel akarja megoldani a nehéz helyzetet. Emberektől, egy pogány néptől kér segítséget. Ne kövessük példáját, ne emberi segítségben bizakodjunk, hanem mindig forduljunk egyenesen az Úrhoz.

A félelem munkálkodik Ászában, de ahelyett, hogy teljes szívvel az Urat keresné, olyan lépésre szánja el magát amin, hosszú távon nincs áldás. A templom kincseit Damaszkuszba küldi, az Istennek szánt értékeken veszi meg a pogány király segítségét. Nagy mélység ez. Nagy mélység, amikor a pogányokhoz, amikor egy világi hatalomhoz fordul az egyház. Isten népe nem léphet a világgal, a politikával szövetséges kapcsolatba. Aki ma barát, az holnap ellenség lesz. Jó pénzért mindent megtesznek, köpönyeget forgatnak. Ászá ezt nem gondolta végig. De vajon ma végiggondoljuk. Ha Damaszkusz felbontja Izráellel a szövetséget Júda kincseiért, akkor nem ismétlődhet ez meg bármikor? Nagy csapda ez. Urunk őrizzen minket a világtól, annak segítségétől, és oltalmától! Isten népének az Úr az oltalma.

Azt is olvassuk Ászá öregségére megbetegedett, és ez úgy tűnik, nem tartották olyan természetesnek a megbetegedést, mint a mai korban. A betegség a bűn következményeként jelent meg a földön. Nem tartozik Isten rendjéhez, nem Ő akarta. Ez azt is jelzi, hogy Isten gyermekei lehetnek egészségesebbek, mint a világ. Nem kötelező minden betegségen keresztül menni. Urunk nem a betegséget, hanem a gyógyulást, a tisztulást akarja. Az északi országrész még inkább távolodik az Úrtól. Nincs dinasztia, Isten megítélte Jeroboám családját. De Izráel nem fordul az Úrhoz, nem kérdezi, kit akar a trónra ültetni. Izráel modern ország, mindent ők döntenek el. Ők választanak, sőt Baasá maga szerzi meg a hatalmat. Istent teljesen kiszorították mindennapi életükből, döntéseikből. Azonban Ő még nem távolodott el tőlük, még mindig van lehetőség Hozzá fordulni. Mi is egyre jobban kiszorítjuk az igét, és magát az Úr Jézus Krisztust is az életünkből. Egyre kevesebb teret kap az ige a mindennapokban, ennek ellenére még mindig tart a kegyelmi időszak. Bárcsak élnénk Vele. Az Úr jósága, hogy még nincs végünk.

A tanítványok a vihar elcsendesedését követően kérdezgetik, kicsoda ez (Mk 5,1-20)? Még mindig nem akarnak látni. Az Úr tovább vezeti őket és megmutatja nekik, ki is Ő. Nem fordul vissza, hanem megy tovább, a gonosz támadása ellenére is. Mert a vihar által a gonosz munkálkodott. Célja elpusztítani Jézust a tantíványokkal együtt. Ne menjen a keresztre, de azt is meg akarja akadályozni, hogy Gadarába eljusson Jézus. Ez az ő felségterülete, sok embert le tudott igázni, és nem akarja, hogy eljusson oda a szabadító és a szabadítás. Amíg egyik ember akarja a másikat felszabadítani, és ehhez lázadást szít, fegyvereket használ, sátánt nem zavarja. Jézus, és az Ő neve és hatalma zavarja a gonoszt, hisz a neve is jelzés, szabadító. Jézus nevének a hallása zavarja és nyugtalanná teszi a sátánt, ezért nem akarta, hogy megérkezzen Gadarába. Azonban a Teremtőt senki nem állíthatja meg.

Ez nagyszerű, és reménységet adó. Ha Jézus megindul feléd, senki nem állíthatja meg. És Ha Ő jön, akkor megérkezik a reménység, az élet. Ez az ember is a jövővel találkozott Jézusban. Azzal a jövővel, amiről ő már lemondott. Úgy gondolta olyan mélyre jutott, hogy onnan nincs vissza út. A sírok közül nincs visszatérés, súgja a sátán. Jézus jelzi, még onnan is van. Nincs az a mélység ahonnan Ő ne tudna visszahozni.

Milyen mély és pusztító erők laknak bennünk, Jézus nélkül. Fékezhetetlen indulatok és erők munkálnak az emberben, hányszor ezt tapasztaljuk ma is. Jézus megjelenése üzeni, még ezeket az erőket is meg lehet fékezni, de csak Ő képes rá. Olyan megdöbbentő, minden emberi próbálkozást elfogadtak, jóváhagytak, de a jézusit nem. A Szabadítót nem kap engedélyt, mennie kell. Pedig Ő erőszak, újabb betegség generálása nélkül is, teljesen megszabadít, mégsem kell. Nagyon szomorú, sőt tragikus ez. Mai világunkra is ez a jellemző, az ember bármit feltalál, el van fogadva, ha használ, ha árt, vagy ha fogalmuk sincs a hatásokról, engedélyt kap, sok ember életében alkalmazzák, de Jézus hatalma nem kell. Nem Tőle várunk megoldást, még az is előfordul, hogy az egyház sem ismeri el Jézus hatalmát. Nem hisszük, hogy van hatalma mindenféle betegség fölött.

A továbbiakban megláthatjuk, Jézus teljes győzelmet arat. A megszállott teljesen szabaddá, éppé lesz. Értelmileg is meggyógyul. Tudja kicsoda, előtte, már önmagát is elveszítette, már csak légió volt. A gonosznak távozni kell Jézus szavára. Engedjük, hogy Ő közelítse meg az életünket. Ha ez megtörténik, a gonosz ereje megtörik. Jézus szava felold és talpra állít. Csak Ő tehet szabaddá és senki más. A sok eredménytelen emberi terápia után indulj el végre Jézus felé! Kérd Őt, és Ő megkönyörül rajtad!

 

 

HOZZÁM KIÁLTS! – ÍGY SZÓL AZ ÚR TENÉKED

 

1.  

Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2.  

Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3.  

Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4.  

Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

 

5.  

Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

 

 

Isten áldásával.

Ne hagyd aludni Jézust!

 

A

 déli királyság életébe kapunk bepillantást (1Kir 15,1-15). Egymás után következik két király, az első Abijjá apja vétkeit folytatta, és nem volt a szíve olyan teljesen az Úré, mint Dávid király szíve. Az apját tekintette példaképnek, és az ő életét nem tette az Úr elé. Nem kérdezte, lehet-e minta az apám? Vagy meddig és miben követhetem? Mi az amiben az őseim mintáját, példáját nem követhetem? Ezekre a kérdésekre csakis Isten közelében kaphatunk választ. Az ige világosan beszél arról, hogy nem minden jó őseink, vagy népünk életében. Mielőtt valaki példakép lenne, mérjük az életét Isten igéjéhez. Abijjának az ige és Dávid élete volt a mérce. Dávid megmutatta hogyan lehet követni az Urat, mi az,  ami Isten előtt megáll, és mi nem. A Szentírás nem hallgatja el Dávid vétkét sem Őszintén beszél a nagy király bűnéről, bukásáról. Azt is elmondja, hogy Dávid bűnbánatot tartott és elfogadta Isten ítéletét is. Az életünk normáját mindig a Szentírás adja. Nem igazodhatunk a korszellemhez, mert akkor felhígul az életünk. Ma, pont a korszellemhez való igazodás fenyegeti a hívők életét. Mivel Abijjá apja vétkeit folytatta, rövid ideig volt király. Talán nem is azért, hanem mert nem váltott irányt, hanem amikor az Úr rámutatott, ez így nem jó, megmaradt a vétkek útján.  Isten ki akar emelni a vétkekből. Azt akarja, hogy aki Hozzá tartozik, az hagyja el a bűnt.

Abijjá után Ászá lett a király, és ő meglátta, hogy nem az apja hagyatékát kell követni, hanem vissza kell menni Dávidig. Ez nagyon fontos üzenet, mindig vissza kell menni addig, akiről az Úr úgy nyilatkozik, hogy gyönyörködik az életében. Ez a személy pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Az igazi reform, amikor Jézusig megyünk vissza. És vissza is kell mennünk mindig, mindenben Őhozzá, mert ennél kevesebb nem elég. Ha egy neves elődig kanyarodunk vissza, az az emberek előtt szimpatikus lehet, és jó döntésnek tarthatják, azonban Isten Jézust adta mintaként. Maga az Úr is azt mondta, akiket megszólított, engem kövessetek. Ez nem változott, Őt kell követnünk. Az Ő életformája és az Ő tanítása a minta. Ezeket követve célba jutunk, és az életünk bizonyságtétel lehet.

Ászá az életgyakorlatában is megmutatta, hogy teljes szívvel követi az Urat. Minden bálványt, a kultikus prostitúció minden formáját felszámolta. Isten népe életében ilyen bűnök nem lehetnek jelen. Nem lehetett könnyű döntés, de még az anyját is lefokozta, mert bálványt csináltatott. Komolyan veszi, hogy neki kell példát mutatni, és még az anyja, a családja élete fölött sem huny szemet. Ászá szíve teljesen az Úré volt egész életében. Kiállta a próbát, és nemcsak egy darabig, hanem végig az Úré volt a szíve. Nem elég csak egy darabig az Urat szolgálni, egész életünkben tisztán kell tartani a szívünket. Nem is egyszerű ez, mert a gonosz mindent megtesz, hogy elcsábítson. De az Úr védelmet ad, ahogyan egy ének szövege mondja: „Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át”.

Ismerős történet, Jézus és a tanítványok hajóba szállnak, aztán jön a vihar (Mk 4,35-41). Minden szépen indul, együtt és egy helyen Jézussal, de lecsap a vihar, és hirtelen megváltozik minden. A szép képet, gondtalan életet a küzdelem és a félelem váltja fel. De nem a pusztulás következik, mint ahogy gondolnánk. A pusztulást, a halált legyőzi az élet. És ott, ahol már semmit sem várnak, Jézussal folytatás következik. Meg tudják nincs okuk félni. Aki Jézussal van, soha és semmilyen körülmény közepette nincs oka félni. Ezt leintjük, nem úgy van az, ha kitör a vihar félni kell. Azonban az Úr rámutat, nem kell félni! Nem véletlenül kérdezi: Miért féltek ennyire? Mennyire? Pont annyira, mint azok, akiknek a hajójában nincs Jézus, vagy amikor még ők is Jézus nélkül hajóztak.

Mivel Jézus szavára szállnak vízre, és indulnak a túlsó partra, meg kell látnunk, hogy Urunk teszteli tanítványait. Arra kíváncsi hogyan szállnak újra hajóba? Hogyan élik meg a vihart úgy, hogy most már az Ő követői? Van-e különbség a mostani hajózásuk és a korábbi, a Jézus nélküli között? Urunk leteszteli a mi életünket is. Tudatosítjuk-e, hogy Jézus a hajóban van? Vagy úgy haladunk előre, mintha nem lenne velünk? Mit jelent ez? A tanítványok nem vették igénybe Jézus segítségét. Ott volt velük, de nem vonták bele a hajózásba. Úgy gondolták, ez nekik megy, rutinfeladat, és Jézus nélkül is kiválóan megoldják. Úgy, mint máskor. Azonban aki Jézus tanítványa, arra felfigyel a gonosz, ezért már más a helyzete. Ha Jézus ott van az életünkben, komolyabb viharok jönnek. Jézussal egy hajóban nem élhetünk rutinból. Mindig számítanunk kell a segítségére. Igénybe kell vennünk Őt. Ne hagyjuk aludni Őt! Ha beszállt a hajóba, ne engedjük, hogy elaludjon, hanem számítsunk Rá. Kérjük, legyen mellettünk, segítsen, mert ha nem számítunk Rá, nem fogja ránk erőltetni magát.

Gyakran mi is hasonlóak vagyunk a tanítványokhoz, jelen van ugyan Jézus az életünkben, de nem igényeljük a segítségét. Vagy úgy gondoljuk ez rutinfeladat, Nélküle is megy, vagy azt tartjuk, Ő ehhez nem ért. Ha nem hívjuk Őt segítségül, ha azt látja nincs Rá szükség, eltávolodik, itt alszik. Mit csináljon, ha a tanítványoknak nincs Rá szükségük? A laodíceai gyülekezetnek pedig az ajtaja előtt áll és zörget. Ők sem igényelték az Úr segítségét.

Nem igénylik Jézus segítségét, de amikor nagy a baj szemére vetik, hogy nem törődik velük. Most Őt hibáztatják, miért nem segít? Hányszor vagyunk mi is így, nem igényeljük az Úr közelségét. Majd mi megoldjuk, amikor nem sikerül megoldani, Őt hibáztatjuk. Az Úr rámutat, nincs ok a félelemre, mert ha Ő a hajóban van, a vihar nem pusztíthatja el őket. Jézus a viharnak is Ura. Ő a Teremtő, és itt majd úgy is lép fel. De a tanítványoknak, is tudnia kell ezt, másrészt, van hitük, vagyis kellene, hogy legyen hitük. Mit jelenthet itt a hit, amit Jézus számon kér rajtuk? Olyan hit, ami a viharban is helytáll, és belé veti bizalmát. Olyan hit, amelyik épít és számít Jézus hatalmára.

Azonban ennek ellenére, amikor hívják, segít. Forduljunk Hozzá minél hamarabb, és éljük át, hogy külső és belső viharok felett is Ő az Úr. Szavára lecsendesedik a szívünk, de a környezet viharai is elmúlhatnak. Jézus szava ma is dünamisz. Erre ismét félnek, és kérdezgetik egymást: Ki ez? Hát ki adjon erre választ, ha nem a tanítványok. Nekik már tudniuk kell. Mi tudjuk? Vagy mi is csak csodálkozunk, kérdezgetünk. Ennyi idő után már megvallani kell, Ő az Úr, csodák csodája, Ő az én Megváltóm, Istenem.

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.

Növekedés

 

J

eroboám fia megbetegedett, a király pedig Ahijjá prófétához fordul (1Kir 14,1-31). Meglepő, hogy most nem a bálványokat keresi, nem az aranyborjúhoz fordul, és nem a maga által beiktatott papokhoz. Valószínűleg korábban már ezt megtette, de mivel nem mutatkozott javulás megpróbálja még Isten emberét. Amikor az ország hitéletét kellett kialakítani, nem kereste őt. Akkor nem fordult ahhoz az emberhez, akin keresztül értesült arról, hogy Isten neki adja Izráel trónját. Baj van, senki nem tud segíteni a fiún, így Istenhez fordul. Milyen gyakran vagyunk úgy, járjuk a magunk útjait, és amikor baj, bajt követ, és nem találunk kivezető utat, Istent keressük. Hátha majd Ő segít rajtunk. Ha őszintén keressük Őt, akkor jó, hogy megyünk. Még az utolsó pillanatban is kereshetjük, mert Ő kész megkönyörülni.

Jeroboám azonban nem bűnbánattal keresi a prófétát, nem bánja meg az Úr előtt, hogy bálványimádásba vitte Isten népét. Sőt a feleségét küldi, őt is álruhában. Úgy gondolja, így elérheti, hogy személye ne befolyásolja a próféta szavait. Azonban a királynak nem a prófétával, hanem Istennel van dolga. Őt akarja megtéveszteni, de Őt nem lehet. Isten tisztában van velünk. Magunkra ölthetünk más ruhát, akár műtéti beavatkozásokat is elvégeztethetünk, Isten ismer. Mert Ő a szívünket figyeli, és belül azok maradunk, akik voltunk. Igénk most felszólít, vessük le álruháinkat, és úgy jöjjünk, ahogy vagyunk. A tékozló fiú őszintén ment haza. Vállalta önmagát. Nem öltözött át, nem húzott tiszta ruhát, mert akkor eltakarta volna a valóságot. Nem kell mást mutatnunk, Isten a valóságot várja. És ha úgy jövünk, amint vagyunk, felragyog előttünk a kegyelem.

Mivel a király családjában nincs őszinte Istenhez fordulás, Isten ítéletét kell meghallania a feleségnek. Isten a vak prófétával tudatja, ki érkezik hozzá. Fizikai szemeivel ugyan nem lát, de annál élesebb a lelki látása. Érzékeny Isten szavára. Mire vagyok érzékeny? Hallom Isten szavát? Látom akaratát?

Júdába is bepillantást ad az ige, de ott sem jobb a helyzet. Roboám sem összetört szívvel keresi az Urat. Pedig volna miért Hozzámenni, és kegyelmét keresni. Júda sem az Úr útján jár, országukat nem Isten kegyelme, a Vele való élő kapcsolat által akarják megszilárdítani, hanem a kánaáni őslakosok szokásainak, hitvilágának a beépítésével. Nagyon maiak ők, azt gondolják, mint a mai ember. Ha mindenféle szokást összekeverünk és beépítjük az életünkbe, abból áldás fakad. Ha meg még a különféle hitvilágokat is egyesítjük, jó irányban haladunk. Azonban Isten világosan elmondta, mit kíván a népétől, lefektette előttük az utat, és adott útmutatót is. Isten nem hagy sötétben, mert Ő a világosság. És ez a fény Jézusban érkezett el a földre. Jézus a világ Világossága, nem szükséges sötétben járni. Lehetünk a világosság gyermekei. Ne keverjük a világ szokásaival össze a hitünk dolgait. Mindig csak az Úr nyomában maradjunk. Ő világos útmutatást ad. Egyértelműen jelzi, merre menjünk tovább. Hogyan jelzi? Ő megy előttünk, nekünk csak a nyomaiba kell lépnünk.

Egyiptom is jelezte, ő az úr, és Júda vigyázzon. Most már nincs olyan hatalma, mint Salamon idejében. Roboámnak azonban tudnia kellett, az Úr az Oltalom. Nem kell félni, és nem kell manőverezni. Nem a birodalmakkal való szövetség jelenti a biztonságot, hanem az Úrral való szövetség.  Nekünk sem kell a világ barátságát keresni, Istennek van hatalma az övéit megoltalmazni.

 Továbbra is Isten országát mutatja be az Úr Jézus Krisztus (Mk 4,30-34). Ez az ország egészen más, mint a földi országok, és másként is működik. Ezt az országot az Úr hozta el. De nem úgy jelenik meg, mint más birodalmak. Nem fegyverrel igáz le más népeket. Nem! Az igehirdetés útján terjed.  Olyan, mint a vetőmag. Élet van benne, és ha belejut a talajba, kifejti hatását. Élet támad belőle. Sőt majd az Úr rámutat, hogy a gabonamag elhal a földben, és úgy lesz belőle új élet. Isten országának a vetőmagja, az Ige, elhal, életét adja sokakért. Egész más ez, mint a világ. Nincs erőszak, csak vetés, és ahol befogadják a magot, ott új élet, új világ indul el.

Mustármaghoz hasonlítja az Úr az Országot. Kicsi, és mégis hatékony. Erő van benne. Isten szava jelentéktelennek tűnik, sőt így volt Isten népe is. Az Úr egy kicsi csoporttal indult, és lassan fává nőtt.  Isten országában nincs türelmetlenség, eléri a célját. Fontos ne a külső alapján ítéljük meg, hanem a tartalom alapján. A benne lévő erőre figyeljünk. Mert ahová a mustármag bejut ott átalakul az élet. Amíg Isten ereje van az egyházban, addig megnyilvánul, nem is kell mindenáron népszerűségre, befolyásra törekedni. Ha éljük az igét, az majd hatni fog.

Isten országának  jellemzője a folyamatos növekedés. Kicsi kezdetből óriási fává növekszik. Ma is nagy hangsúlyt kell fektetnünk a növekedésre. Nem az a lényeg, hogy megóvjuk magunkat, hanem növekedjünk hitünkben. Ez a növekedés meglátszik. Amíg kicsi a növény nemigen alkalmas arra, hogy oltalmat nyújtson. Így van a mi életünkben is, addig kell növekedni, amíg szolgálatra alkalmassá válunk. Ne elégedjünk meg azzal, ha kibújt a növény a földből. Segítsük növekedését.

A növekedés feltétele a táplálkozás. A táplálék pedig Isten szava. Ezért is hirdeti az Úr az igét. Azonban vannak olyan dolgok, amik nem azonnal válnak érthetőkké. Ha nem értjük, menjünk Hozzá! Azért szól példázatokban, hogy a Vele való állandó kapcsolatra ösztönözzön. Ha érteni akarom Isten akaratát, keressem Őt! Isten minden titka Őbenne tárul fel. Ma is keressük Őt, és engedjük, hogy a növekedés folytatódjon. Ne elégedjünk meg egy kis bokorral, hanem nőjünk olyan naggyá, hogy mások, a védtelenek oltalmat találhassanak árnyékunkban!

 

 

Kimegy a Magvető

 

 

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

 

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

 

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

 

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

 

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

 

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

Vigyázz!

 

M

ai igénk drámai, felragyogtatja Isten kegyelmét, de figyelmeztet is (1Kir 13,1-34). Figyelmeztet, mindennél fontosabb az Úr szavának való engedelmesség. Ne figyeljünk másra, még akkor sem, ha ő is hívő, de amit mond, az ellenkezik azzal, amit az Úr mondott, ne hallgassunk rá. Isten nem változtatja meg a szavát, amit nekünk mondott azt várja el. Ha mégis mást akar üzenni, akkor azt nem mások által teszi, hanem személyesen szól.

Az ország kettészakadt, Jeroboám pedig hamis kultuszt, hamis hitet épít ki az északi országrészben. Megtéveszti az embereket hatalma megszilárdítása végett. Nem az élő Istennel való szövetséget erősíti meg, hanem aranyborjút készíttet, olyat, mint Áron is készített a pusztában. Isten akkor is megítélte népét, és ezt teszi majd most is. Az igéből megláthatjuk működtek próféták azon a területen, így lett volna a királynak lehetősége Isten akarata felől érdeklődni, azonban ő nem ezt tette.

Isten azonban nem mond le róluk, prófétát küld a Bételi oltárhoz. Az üzenet ítéletes, azonban még ez későbbi időre szól, vagyis most még lehet változtatni. Fel lehet számolni a bálványimádást, és oda lehet fordulni az Úrhoz. Még van idejük. Isten mindig szól, de ha nem hallgatunk Rá, az ítélet is bekövetkezik. Ő nem akar elveszíteni minket, ezért mindent megtesz, hogy visszafordítson a rossz útról, de ehhez engedelmességre van szükség.

A próféta üzenete által Isten világosan üzeni, nem fogadja el a bálványimádást, a köré épített istentiszteletet. Nem azonos Istennel az aranyborjú. Semmilyen más bálvány nem azonos Istennel.  Nem mondhatjuk azt, hogy minden hit az élő Istenről szól, csak más formában. Istent imádni abban a formában kell, ahogyan azt Ő kijelenti és elvárja. A király nem akarja Isten üzenetét elfogadni, csak egy embert, egy prófétát lát, és azt gondolja, ez ennek az embernek a véleménye. Ezért el akarja fogatni őt. Sokan ma is azt gondolják, az igehirdetés csak egy ember véleménye, és így is reagálnak rá. Megharagszanak, vagy el akarják távolítani az ige hirdetőjét. Azonban megbénul a keze. És ez jelzi, valóban Isten szól. De a király, nem akar változtatni, nem akar Istennek engedni. Milyen keményfejűek is vagyunk. Megyünk a magunk útján, és figyelmen kívül hagyjuk az Urat. Jó, hogy Ő keres, nem adja fel, de élni kell a felkínált kegyelemmel.

Jeroboám hangot változtat, hízeleg és meghívja magához a prófétát. Jó kis trükk ez, és nem is ismeretlen. Ha nem megy fenyegetéssel, majd megy ajándékkal, szép szóval. A próféta azonban nem hajlítható, legalábbis a hatalom által nem. Bátor, és nemet mond. Igen, a királynak nemet mond, nem kell az ajándék. Tudok én nemet mondani az ajándékra, a hatalomnak, mert ragaszkodom ahhoz, amit Isten mondott? A prófétát nem tudja a király eltántorítani Isten akaratától, mert ragaszkodik hozzá, az a mérvadó. A király szavánál is nagyobb Isten szava. Így látjuk mi is? Nekünk is nagyobb Isten szava, mint az aktuális vezető szava? Vagy minket az ajándék befolyásol? Hányszor úgy vagyunk, ha adnak valamit, azt el kell fogadni, nem lehet elutasítani. A próféta vállalta a király haragját is, és inkább az Úr akaratához ragaszkodott.

Azonban van egy nagy figyelmeztetés, vigyázzunk, mert sátán nem mindig ellenség formájában jön, jöhet próféta, testvér alakjában. A királyt könnyű volt elutasítani, de amikor egy másik próféta jön, és azt mondja: „Én is olyan próféta vagyok, mint te!” És folytatja azzal, hogy őhozzá is szólt az Úr, ilyen helyzetben már nem könnyű megállni. Hiszen a hamis próféta szava üzeni, ne légy gőgös, ne gondold, hogy csak veled beszél az Úr. Nagyon kell vigyázni, mert a külső nem jelent semmit. Lehet a másik ember próféta, de ha az Úr a nekem adott parancsot megváltoztatja, akkor azt személyesen nekem fogja megmondani. Ha először is nekem szólt, másodjára is így tesz. Azonban ebben a szituációban látni kellett volna, hogy nem az öreg próféta személye a lényeg, hanem a helyzet. Isten megítélte ezt a helyet, a bűnnel nem vállal közösséget, így az Ő szolgája sem teheti ezt meg. Vagyis Isten nem változtatta meg akaratát, nem adott más üzenetet, az öreg próféta hazudik. Ez csapda! Vele akarja hitelesíteni a hamis kultuszt. Valószínűleg az öreg próféta is ebből él. Ne hallgassunk senkire, csak egyedül az ige szavára. Amit Isten bűnnek, hamisnak mondott, azt egy kis idő elteltével sem fogja másként látni. Ne tévesszen meg minket a külső. Még annyit, a király tovább megy a hamis úton, és ehhez maga választ és nevel ki papokat. Mindegy ki, ha vállalja, csak jöjjön, mert hiány van. Nincs már isteni kritérium. Vajon nálunk van, vagy már mi is így vagyunk, mindegy ki jelentkezik lelkésznek, presbiternek, gondnoknak, csak töltsük be a helyet valakivel.

Továbbra is Isten országáról beszél az Úr (Mk 4,26-29). Isten vetőmagja az ige, általa végzi munkáját. Hasonlóan, mint a földműves. Hinti a magot, mert az aratáshoz vetni kell. Hirdetnünk kell az igét, mégpedig azzal a hittel, hogy a magban élet van.  A magvetés a mi dolgunk, a föld dolga pedig, hogy befogadja az elhintett magot. Hisszük, hogy Isten szava ma is maga az élet? És ha belekerül a talajba, a szívbe, akkor ott munkálkodik, és új élet fejlődik ki belőle? Isten szava által történhet ma is változás. Nélküle nincs esély, termő életre. Persze a világ megtéveszt, és sok mindent kínál, az emberek úgy gondolják, azoktól a dolgoktól boldogok lesznek. Sok emberi lehetőség kínál segítséget is, azonban rá kell jönni, az életet, a szívet egyedül Isten tudja megváltoztatni. És Ő szaván keresztül végzi ezt a feladatot. Ezért fontos, hogy Isten szavát eljuttassuk az emberekhez.

Az elhintett magban erő van, ami magától fog dolgozni. Nem kell erőltetnünk, hanem hagyni, hogy hasson. Miért dolgozik magától? Mert bele van kódolva az élet. Ha bekerül a talajba és ott megfelelők a feltételek, a maga idejében ki fog kelni. A mag akkor is munkálkodik, amikor mi még nem látjuk. Időre van szükség, amíg láthatóvá válik. Így van ez az ember esetében is, türelemre van szükségünk, amíg a mélyben dolgozik az ige. Ne várjunk azonnal eredményt, változást.

Amikor elindul az új élet a növekedés folyamatán megy keresztül. Amikor kidugja fejét a földből, még nincs befejezve, még nem terem. A termésig hosszú út vezet. Így van az új életben is, amikor megjelenik, még nincs termés, törődni kell vele és várni. Gyakran hamarabb akarunk termést látni, mint ahogy a fejlődése mutatja.

A lelki életben is eljön az aratás ideje. Figyeljünk erre, nehogy lemaradjunk Nehogy váratlanul érjen minket. Van aratás, amit a tanítványok végeznek, például Samáriában, és van, amit az angyalok. El ne menjünk ezek mellett figyelmetlenül.

 

 

 

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

 

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

 

 

 

 

 

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

Halljátok!

 

I

sten kijelentette Salamonnak, hogy mivel más istenekhez fordult a szíve, ki fogja szakítani kezéből az országot (1Kir 12,1-33). Azonban erre majd csak a halála után kerül majd sor. Salamon meghalt és a fia, Roboám vette át a hatalmat Izráelben. Azonban Isten ítéletes kijelentése és az új uralkodó trónra lépése előtt volt idő megelőzni a szakadást. Mert Isten kegyelmes, ezért előre szól, és ezek a döntések nincsenek kőbe vésve, elmondja, mit tervez, meg fogja ítélni Salamont, de mivel ez jövő időben hangzik el, a jelenben a bűnbánat, a visszatérés lehetőségét foglalja magában. Tehát ha Salamon megbánja hűtlenségét, és ennek megfelelően cselekszik, az ítélet elmaradhat. Sőt még Roboám is esélyt kapott. Nem azonnal történt a szakadás, elmentek hozzá Izráel követei, és ha jó döntést hoz egyben maradhat az ország. Isten mindig időben szól, mert Ő nem rosszat akar, hanem azt, hogy rádöbbenve bűneinkre, visszatérjünk Hozzá. Rajtunk áll élünk e ezzel a lehetőséggel. Isten mindig keres, mert a jó útra akarja állítani a lábunkat. De nekünk kell szavát meghallani, és jól dönteni.

Roboámnak tudnia kellett arról, amit Isten az apjának mondott, és így meg volt a lehetősége, hogy korrigálja apja hibáit. Isten ad lehetőséget a hibajavításra, de ha nem tesszük tovább megy az ítéletes esemény. Bűneinknek, engedetlenségünknek beérik a gyümölcse. Pál apostol így ír: Amit vet az ember, azt aratja is. Vetés és aratás összefügg egymással. Ha bűnt, engedetlenséget vetünk, akkor abból fogunk veszedelmet aratni. Azonban Isten lehetővé teszi, hogy visszatérjünk Hozzá.

Roboám nem él a lehetőséggel. Az enyhítés, a kedvezés, a másikban az ember meglátása helyet, a kemény kéz politikáját akarja folytatni. Erővel akar nagyobb lenni. Ő meg akarja mutatni, ahelyett hogy Istent tenné naggyá az életében, és az országban. Nem a vénekre, hanem a barátaira hallgat, akik mindenben az ő kedvére igyekeznek tenni, mert ez az érdekük. Nem mindegy kire hallgatunk. Nagy veszély, amikor azoknak a szavát vesszük komolyan, akik tőlünk függnek, akik nekünk tartoznak hálával. Ők nem fogják az igazságot képviselni, saját érdekeiket tartják szem előtt. Meg kell azt is látnunk, hogy nem keresik Isten akaratát, egyéni ambíciók alapján születik meg a döntés. Ha Isten népe függőségi viszonyba kerül a hatalommal, mert tőle kap pénzt, pozíciót, nem tud az igazság mellett maradni. Ha az igazságot hirdeti, elveszíti befolyását, hatalmát, az anyagi lehetőségeket. Ezért mindig az Úrra, az Ő igéjére figyeljünk, és ne függjünk mástól, csak az Úrtól.

Végül Roboám elfogadja, hogy az Úr akarta ezt így. Nem élt a lehetőséggel, így beteljesedett Isten ítélete. Jó, hogy legalább ebben hallgat az Úrra, és elmarad a testvér háború. Ideje megérteni erőszakkal nem lehet változtatni a dolgokon, nem lehet ilyenformán Istenhez fordítani embereket.

Azonban Jeroboám sem úgy élte meg ezt a helyzetet, ahogy kellett volna. Prófétától kapta Isten kijelentését, tudta, hogy nem csupán egy rossz döntés eredménye, ami történt, hanem Isten akarata. Istentől kapta a tíz törzs fölötti királyságot. Így azután neki, prófétákat kellett volna megkérdezni a vallási élet hogyan továbbjáról. Nem kommunikál Istennel, nem borul le előtte, hanem maga dönt.  És ez a döntés is rossz. Leborulok az Úr előtt, és megkérdezem, hogyan is menjek tovább? Vagy én is magam döntök?

Egyiptomból, a népét elnyomó országból hozza be az istenszobrokat. Tudnia kell, hogy Isten ezt megtiltotta. Őt nem lehet kiábrázolni. Jeroboám nagy lehetőséget szalasztott el. Isten kegyelmes volt hozzá, Ő azonban nem maradt meg a Tőle való függőségben. Legtöbbször ott hibázunk, amikor függetlenek akarunk lenni. Isten az Önmagával való függőségre teremtett, akkor vagyunk igazán szabadok, amikor az Ő vezetése alatt élünk.

Az Úr Jézushoz ismét nagy tömeg áramlik, és Ő tanítja őket (Mk 4,1-25). Tudja, tanulnunk kell. De nem egy iskolába írat be, hanem Ő maga tanít, mégpedig Isten országára. Tudja a világ dolgainak megvannak a maga műhelyei, és propagandái. A világ a maga ismereteit eljuttatja az emberekhez, azonban tudnunk kell azt is, hogyan éljünk Isten országában. Ezt mondja el az Úr. Bevezet Isten országába, feltárja annak működését, alapelveit. Azzal is tisztában van, hogy sátán ezt nem igazán akarja. Azért is áraszt el ma annyiféle információval, és vonja el a figyelmünket látványosságokkal, hogy ne halljuk meg az Úr szavát. Az a célja, ne kerüljünk be Isten országába. Száguldjuk úgy le az életünket, hogy észre se vegyük, itt van az Úr, keres és hív az Ő követésére.

Urunk felhívja a figyelmünket a megtévesztésre is. Mégpedig a vallásosság megtévesztésére, elhiteti, elég, ha megfelelek egy vallás, egy felekezet normáinak, akkor Istennek is megfelelek. A többi már nem lényeg, súgja a sátán. Azonban ez hazugság. Mert Jézus beszél kívül levőkről, akiknek nem adatik meg Isten országának a megértése, és megismerése. Kik ők? Hát nem pogány emberek, hanem pont a vallásos zsidók, beletartoznak Izráel családjába, és azt gondolják ez elég. Nem látják meg az idők jeleit, nem ismerik fel, hogy Jézusban eljött a Messiás. Ők úgy gondolkodnak, majd még ezután fog eljönni. Mi hogyan gondolkodunk? Megláttuk, hogy Jézus a Megváltó, és Őreá van szükségünk?

Elmondja, Isten országa az ige hirdetésén alapszik. Ő hirdeti az igét, és ezt kell tennie Isten népének, minden időben. Ez bízatott ránk. Mert változás és igazi élet, csakis vetés által jön létre. Vetés nélkül nincs élet, a föld vetőmag nélkül gyomot terem. Az életünk is csak gyomot terem, amíg nem jut bele az élő mag, az ige. Isten szíva szül újjá. Fontos még a föld állapota, mert attól függ a mag sorsa. Nem mindegy milyen a talaj. Elő kell készíteni, fel kell szántani, és ezt a bűnbánat végzi el. Amikor meglátom kemény a szívem, én képtelen vagyok változtatni, de odamegyek az Úrhoz, és kérem, bocsássa meg bűneimet és könyörüljön rajtam.

Az Úr megmagyarázza a példázatot, és így megtudjuk mit is tehetünk. A gazt úgy tudjuk eltávolítani, ha komolyan vesszük az igét, és aggódás, saját ötletelés helyett, minden gondokat Őreá vetjük, abban a hitben, hogy Neki gondja van ránk. Aki megismeri az Urat, tudja, hogy Ő gyermekeiről gondoskodik. Mert nem rajtam múlnak a dolgok, nem kell már félnem a megélhetés miatt, mert Ő tudja, mire van szükségem ezzel a hittel, az igére való ráállás felszabadulok az Isten országában való örömteli életre.

A jó föld, a tiszta föld, a gondozott föld. Ez befogadja az igét. A világ hatásaitól megtisztított szív válik befogadóvá. Urunk figyelmeztet, vigyázzatok, hogy mit hallotok. Nem mindegy mit hallunk, kire hallgatunk. Mindig az Úr szava legyen a mérce, és bátran hallgassunk arra, amit Ő mond. Ne csak elméletben hallgassuk Őt, hanem a gyakorlatban is. Ezen dől el, hogy igazán tanítványok vagyunk-e? Aki megéli a hitét, az Úr szavait, annak az élete világít mások számára. Ne rejtsük el lámpásunkat, hanem ahol vagyunk, láttassuk. Mindenki lássa meg, hogy az Úr tanítványai vagyunk.

 

 

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

 

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

 

 

Isten áldásával.

Aki cselekszi

 

A

 nagy hatalom és gazdagság mögött a bűn, az Istentől való elfordulás található Salamon életében (1Kir 11,26-43). Messziről minden nagyon szép, ragyogó és pompás, és ebből az emberek arra következtettek minden rendben van. Növekszik és erősödik az ország, nemzetközi tekintélyre is szert tett. Jól megy az üzlet, a különféle bálványszobrok készítése nagyot lendített a kézművesiparon. Azonban nem látják, hogy mindez az Úrtól fordította el a király szívét. Salamon átvette a más országból behozott hamis istenségek tiszteletét. Szíve elfordult az élő Istentől, akitől mindent kapott. Isten tette királlyá Izráel fölött, és Tőle kapta a bölcsességet. Azt is úgy, hogy maga az Úr ajánlotta fel neki, hogy bármit kérhet. Akkor bölcsességet kért. Isten megáldotta, és ahogy növekedett a hatalma úgy lazult Istennel a kapcsolata. Azt látjuk a hatalom, a jólét, az anyagiakban való növekedés nem Isten közelébe viszi, hanem inkább önállósítja. Úgy látja, maga is képes Izráelt vezetni, nincs már szüksége Isten vezetésére, segítségére, naggyá lett, és maga megold mindent. Azonban ez nem megfelelő magatartás, aki magára épít, letér a keskeny útról, és elnyomóvá válik. Élő-e még a kapcsolatom az Úrral? Őreá hagyatkozom-e mindenben, vagy már vannak dolgok, amiket saját erőből ó, összeköttetésem révén elrendezek? Isten azt akarja, hogy életünk végéig tőle függjünk.

Isten kijelentette, hogy a bálványimádás miatt elszakítja Salamontól az országot, igaz, nem az ő, hanem majd a fia uralkodása idején. Így kerül képbe Jeroboám. Isten őt választotta ki, arra, hogy majd a tíz törzs vezetője legyen. Micsoda nagy kegyelem ez, alázatra kell, hogy késztessen, Isten feladatot bíz rám. Jeroboámnak látnia kell, valami olyat kap, amit magától el sem tudott képzelni, Izráel királya lehet. Isten népét vezetheti. Istennek szolgálhat. Vajon, hogy él ezzel a lehetőséggel? Alázatban marad? Amikor Isten bevon országába, feladatot bíz ránk, legyen hála a szívünkben, soha ne feledjük, nem vagyunk méltók rá. Nem vagyunk méltók, hogy az Úr belépjen az életünkbe, és szolgálatra válasszon. Mindez kegyelem. Adjunk hálát érte, és figyeljünk mindig szavára.

Salamon élete végéből megláthatjuk, hogy semmi sincs bebetonozva. Ne gondoljuk, ha az Úr adott valamit, az örökre a miénk, és azt teszünk vele, amit akarunk. Minden az Úré, és sáfárságra kapjuk, Neki kell elszámolni mindennel, az életünkkel is. Ez majd Jeroboámra is vonatkozik. Akkor marad tartósan övé az uralom, ha megmarad az Úr útján. Isten emeli fel Jeroboámot a rabszolga felügyelői pozícióbál, és teszi királlyá, azonban van feltétel, ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok, ha az én utaimon jársz, akkor veled leszek. Ezt nem szabad elfelejteni, amennyiben ez a feltétel teljesül, Ő velünk van. Ha nem, eltávozik, vagy elszakítja az országot Jeroboám kezéből. Mindez arra mutat, nem véletlenül történnek tragédiák, a magukat keresztyénnek nevező népek, nem az Úr útján és Isten figyelmezteti őket. Meghalljuk? Változtatunk? Visszatérünk Hozzá? Isten arra hív el, hogy végig alárendeljük magunkat Krisztusnak, és akarata szerint éljünk. Ha ez nem történik meg, megítéli népét is, mert meg akarja tisztítani. Isten jelez, és ezt a jelzést lássuk meg. Amíg nem késő forduljunk Hozzá alázattal, bűnbánattal.

Jézushoz tanítás közben érkezik meg az anyja és vele a testvérei (Mk 3,31-35). Megdöbbentő, hogy be sem mennek, nincs bennük érdeklődés, nem akarják, maguk megtudni, mi történik bent. Hívatják, mintha gyermek lenne. Tulajdonképpen megalázzák, pedig nekik is bent kellene lenniük abban a házban. Máriának kellett volna elsőként a lábai elé ülni és hallgatni Őt. Miért? Mert tudta kicsoda Jézus. Az angyal elmondta neki, és mégsem eszerint cselekszik. Nem hallgatják, nem isszák a szavait. A vezetőkre hallgatnak, hozzájuk igazodnak, félnek. El akarják kerülni a konfliktust. Fontosabb a maguk kényelme, a látszat békesség. Mi is gyakran a látszatot ápoljuk. Ne kerüljünk senkivel konfliktusba, inkább nem szólunk az evangéliumról, és nem vállaljuk Krisztus akaratát. Azonban ez nem a Krisztus útja. Ő is vállalt minket, azért ment a keresztre, hogy megmentsen.

Keresik Jézust, olvassuk, de ez nem őszinte. Nem azért mert meg akarják ismerni. Azt gondolják, ők jól ismerik. Nem akarnak közelébe kerülni, nem akarnak kiépíteni a megszokott mederből. Valóban keresem Őt? Vagy csak a megszokott formáknak teszek eleget?

Jézus nem megy ki, de választ ad az Őt hallgatóknak. Feltesz egy kérdést:  „Ki az én anyám, és kik az én testvérem?” Már a kérdés jelzi, hogy valóban újat hozott. Nem a régi keretekbe gyömöszöli bele Isten országát. Nem a sablonokhoz tartja magát. Új tartalmat ad az emberi kapcsolatoknak. Rámutat, nem a külső határozza meg a Vele való kapcsolatot, hanem a szív állapota, és az Isten akaratának való engedelmesség.

Isten országában mindent az Úrhoz fűződő kapcsolat határoz meg. Jézus kapcsolja össze az embereket. Akik az övéi, azok testvérekké válnak, függetlenül a vérségi kapcsolatoktól. Jézus kereszten kiöntött vére fűzi össze a Benne hívőket. Az tartozik Jézushoz, az Ő családjába, aki cselekszi az Ő akaratát. El kell gondolkodnunk, hogy valóban keresztyének vagyunk-e? Csak a hagyomány mondja, hogy Jézuséi vagyunk, vagy az életünk is Róla beszél. Aki keresztyén, az keresi és cselekszi az Ő akaratát. Az mindenben az igéhez igazodik.

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.

 

Teljes szívvel

 

A

z eddigi fejezetekben Salamon uralkodásának pozitívjaival találkoztunk (1Kir 11,1-25). És általában ezekre figyelünk, a templom és királyi palotakomplexum teljesen leköti figyelmünket. Elragadó az ország megszervezése, kiépítése. Salamon minden szinten hatalmas építő munkát végzett. Azonban az ige beszél a kevésbé csillogó területről, az árnyoldalról is. Mi nem beszélünk ezekről, csak a jót emeljük ki, és azt gondoljuk, hogy a nagy tettek eltakarják a bűnt. Úgy véljük a hatalmas épületek, a szervező munka eltereli Isten figyelmét. Azt látjuk nem így van, mert Ő mindig a belsőre, szívünk állapotára figyel. Azt tartja szem előtt vajon teljesen az Övé-e a szívünk? Mert Ő a teljes szívünket kéri. Adhatunk hatalmas áldozatot, belenyúlhatunk mélyen a zsebünkbe, de ha a szívünk nem az Övé, ha nem Ő ül a trónon és nem Ő irányít, mindez nem ér semmit. Istent nem lehet lenyűgözni, megvásárolni. Ő vásárolt meg a gonosztól Jézus vére által. Ezért azt akarja, hogy szívünk teljesen az Övé legyen.

Valószínűleg nem vártuk, hogy Salamon idegen isteneknek épít templomot. És elképzelhető azt gondoljuk, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Érdemeire kell figyelni, azonban Isten ügyet csinál belőle. Megharagudott rá. És mindig megharagszik, amikor elfordulunk Tőle, amikor bálványokat imádunk. Hajlamosak vagyunk szemet hunyni a bűn felett, legyintünk, és azt mondjuk, ő is ember volt. Miért is? Mert mi magunk is ezt az utat árjuk. Elcsábítanak a bálványok, Talán azért nem foglalkozunk Salamon bukásával, mert az a terület, ahol az árnyék ráborult az életére ma is sokakat érint. Ez pedig a férfi nő kapcsolat. Itt nem az igére figyelt, hanem a politikusok, a királyok szokásait követte. A pogány népeknél többnejűség volt a divat. A minél több feleség, a minél nagyobb pompa a hatalmat fejezte ki. Azonban Isten népe között nem a királynak kell kiemelkedni, hanem az élő Istennek. Őt kell felmutatnunk. Salamon elbukott, mert a másik nem felé a nem hívők szokásait követte. Itt nem az igére figyelt, nem ahhoz igazodott. Már a több feleség sem Isten akarata szerint való volt, de a más népekkel való keveredés, összeházasodás még inkább nem. Felemás igát vett magára. És ennek meglett a következménye. Salamon sem tehette meg, hogy nem jár idegen asszonyai kedvében. Az ő szokásaikat is el kellett fogadnia. Meg kellett őket érteni, és ezért helybe hozta isteneiket, kultuszt épített köréjük. De ez azzal járt, hogy a szíve is elfordult az Úrtól. Nem véletlenül óv Pál apostol a hitetlenekkel való felemás igától. Amint látjuk, nem a pogány feleségek váltak Isten hívőkké, hanem Salamon igazodott hozzájuk. Ez ma is sok esetben így van. Talán észre sem vesszük, vagy nem tulajdonítunk neki jelentőséget. Azonban Isten odafigyel rá. Mert az ige bizonyságtétele szerint, nincs olyan, hogy mindenki ugyanabban az Istenben hisz. Tehát nem elég az, hogy hiszem az Istent. Meg kell vizsgálni, milyen az az isten, akiben a másik hisz. Valóban Jézus Krisztus atyjában hisz, és Őt szolgálja? Azért lényeges ez, mert Jézus nélkül senki sem mehet az Atyához. Azt is kijelenti az ige, hogy a bálványimádásnak következménye van. Isten megítéli, kiszakítja Salamon kezéből az országot. Az egységnek vége lesz. Kettészakad az ország. A felemás iga szakadást hoz. Ezért óvakodjunk Tőle, és igyekezzünk megmaradni az Úrban való hűségnél.

Jézus egyre jobban vonzza az embereket. Ilyet még nem láttak (Mk 3,22-30). Mindenki Hozzá igyekezik, így nem keresték a vallási élet hivatalos vezetőit. Jézust keresik, mert kapnak tőle. Nincs olyan ember, aki segítségre szorul, Hozzáfordul, és Ő azt elküldené, vagy úgy menne el, hogy Jézus nem tud rajta segíteni. Jézusnál kész a segítség, nincs olyan probléma, ami megoldhatatlan lenne a számára. Ha valaki mégis úgy megy el, ahogyan érkezett, az azért lehetséges, mert hit nélkül közeledett Hozzá.

Azonban Jézus választ igényel, aki találkozik Vele, döntenie kell. És nem mindenki dönt jól. Családja sem, mert vannak akadályozó tényezők, az egyik a családi kapcsolat. Milyen nehéz is családban hitelesen megélni a hitet. Gyakran, amikor valaki nem hívő családból jut hitre, és megváltozik az élete, és egészen másként éli már meg a dolgokat, nem normálisnak nézik. Jézusra is azt mondták, magánkívül van. Ellenzőn keresztül figyelik Őt, és nem elfogulatlanul. A tetteit, tanításait kellene nekik is megvizsgálni, és meglátnák, egészen másról van szó. Azonban így a kényelmesebb, nem vállalják a Jézus melletti döntéssel járó szenvedést, problémát. Vállalom-e mindig az Urat?

Itt vannak a farizeusok is, ha a család így nyilatkozik, akkor ők is ezt a vonalat igyekeznek tovább vinni. Milyen szomorú, kezükben az írás, ismerik Isten ígéreteit, de nem látnak. Hányan olvasnak ma is Bibliát, de nincs látás. Nem ismerik meg Jézust, nem látják az Ő akaratát. Őket a vallásos hagyományaik gátolják. Meg van a válaszuk, aki ilyet tesz, aki eltér a megszokottól, akiben erő munkálkodik, csak a gonosztól való lehet. Miért is gondolják így, mert nem ismerik Istent, és azért is, mert irigyek Rá. Ő általuk egyetlen ember élete sem változott meg, Jézus által sokaké. Azért keresik, mert megszabadulhatnak Általa a bűn és a gonosz hatalmából. Jézus új, Istennek tetsző életre szabadít fel.

Az Úr Jézus rámutat, sátán nem harcol önmaga ellen, hisz akkor elpusztulna az országa. Ha Ő győz a gonosz felett, azért van, mert itt van Isten, és Ő nagyobb sátánnál. Ő az erősebb fegyveres.  Jézus elhozta a szabadulás reménységét. Nem kell elfutni, feladni, hanem Őt hívhatjuk segítségül.

Ő eljött és megkötözte, lefegyverezte sátánt. Mi már így tekinthetünk rá. Le van fegyverezve, igaz számunkra így is félelmetes, de Jézus nevében van erő, és győzelem. Mi már minden rosszal Jézus nevében fordulhatunk szembe.

 

 

 

Jöjjetek Krisztust dicsérni

 

1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus

népe jöjjetek.

2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében

Már levetjük mind a bút.

3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldog-

ságos ég felé.

4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket

Mennymagasból látni jött.

5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik,

édes Jézusunk.

6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek

Édes hangú angyalok.

 

 

Isten áldásával.