A magvető az igét veti

A

 láda hét hónapig volt a filiszteusoknál, küldözgették egyik helyről a másikra (1Sám 6,1-12). Látniuk kellett volna, hogy Dágón nem Isten, csak egy bábu, ezért tehetetlen. A láda által Isten őket is hívogatja, lehetőséget ad a bálványtól való megszabadulásra. Ők azonban ragaszkodnak a tehetetlen szoborhoz, és inkább a ládát küldik el. Mennyire vak is az ember, amikor nyilvánvaló a tévedése, hogy rossz irányba halad, mégsem akar változtatni. Ma is sokan a bálványaikhoz ragaszkodnak, ők védelmezik istenségeiket, ahelyett, hogy meglátnák, a bálvány nem képes segíteni. Hányan védelmezik hitetlenségüket és azokat, amik rabságban tartják őket. Pedig Isten keres, keresi a szívünket, szabadsággal akar megajándékozni. Jézust követve válunk igazán szabaddá, Vele teljesedhetünk ki. Jézus követése közben megszabadulunk félelmeinktől is.

Ezek az emberek a ládával akarnak tenni valamit. Mi is mindig így gondolkodunk, a környezetünkkel, a másikkal szeretnénk tenni valamit. A másikat akarjuk megváltoztatni, ahelyett, hogy mi változnánk. A bálványimádás, az élő Isten nélküli élet megkeményíti a szívet, tévedésben tart. Úgy gondolják, jó ez így, csupán Izráel Istenével van baj. Maradnak az eddigi útjukon, nem akarják Istent. Te maradsz a régi úton, a bűnök és nyomorúságok útján, vagy megragadod az Úr kinyújtott kezét? Ezek az emberek maradtak a régi úton, csak a számukra kellemetlen dolgoktól akartak megszabadulni. Egy céljuk volt, eltávolítani a ládát. Mi is mindig csak ennyit látunk, ez a célunk, meg akarunk szabadulni egy betegségtől, kellemetlen munkatárstól vagy főnöktől. Úgy véljük, minden megoldódik, ha valamit, valakit eltávolítunk.

Az is tipikus, hogy ajándékkal akarják kiengesztelni Istent. Készek kincseket adni, csak magukat ne kelljen átadni az Úr szolgálatára. Mi is adunk, ha bajban vagyunk, egy keresztelőt, konfirmációt, néha perselypénzt, de Isten nem ezt várja, Ő a szívünket kéri. Azt üzeni, adjuk Neki teljes szívünket, értelmünket, egész lényünket. Ne csak egy darabkát adjunk magunkból.

A két borjas tehén megdöbbentő jelzés, nem a borjaik vonzzák őket vissza, hanem az élő Isten akarata. Annyira vonzza őket Isten, hogy nem tehetnek mást, ott hagyják még borjaikat is. Uram, ilyen vonzást adj a szívembe, hadd törekedjek mindig Feléd, hogy ne vonzzon semmi vissza. Ne engedjük, hogy bármi visszahúzzon, törekedj az Úr felé. A körülmények nem biztos, hogy megváltoznak, de megváltozol te magad. Az Úr békessége költözik a szívedbe, jelenléte nyugalmat, magabiztosságot kölcsönöz, mert az Úr az élet. Jézus az Isten országába vonz, ott a helyünk, ott találjuk meg önmagunkat is.

Urunk ismét tanítani kezd, fontos, hogy megismertesse Isten országát az emberekkel (Mk 4,1-20). Ez fontosabb a test gyógyításánál, hiszen az ismét megbetegszik, de a lélek üdvösségre juthat. Jézus mindig a leglényegesebbre koncentrál, viszont a mi figyelmünket annyi, de annyi lényegtelen dolog köti le. Sátán azt akarja elérni, hogy mindennel foglalkozzunk, csak az Úrral ne. Lelkünk dolgait lesepri, ha megbetegszünk, szakemberhez küld, aki majd maga próbálja problémáinkat megoldani, és nem küld Jézushoz.

A tanítványok nem értik a magvető példázatát, de megkérdezik Jézust. Igaz, érthetnék és érthetnénk már, azonban jó, hogy lehet kérdezni. Éljünk a lehetőséggel, és forduljunk Urunkhoz. Merjünk mindent megkérdezni Tőle.

Isten országának titka Jézus eljövetele által megérthető, Ő kijelenti azoknak, akik keresik. Az ország Jézusban tárul fel előttünk, sőt, Általa léphetünk be oda. Elhozta a világba ezt az országot, mert igazán ott vagyunk otthon. Isten atyai szeretetére, vezetésére, bátorítására van szükségünk. Minden problémánk a Tőle való elszakadásból fakad, azonban vissza lehet térni Hozzá.

A magvető az igét veti, ezt teszi az Úr Jézus, és ezt bízza a tanítványokra is. Az igében van az új élet lehetősége. A búza magában hordozza az új életet, és amikor a földbe kerül, kihajt, és teremni fog. A szívünkbe kell hullani az igének, ehhez hallani kell. Tehát a fülünkön keresztül jut az ige a szívünkbe. A magvető feladata a vetés. De már itt közbelép a sátán, eltereli a magvetésről, az igehirdetésről a figyelmet, szinte másodlagosnak állítja be, és leterheli a tanítványokat, a lelkészeket ezernyi más feladattal. Mindezt azért, hogy az ige hirdetésére ne maradjon elég idő és erő. Hét közben őrölje fel erejét mindenféle elfoglaltsággal az Úr szolgája, és az Úr napján legyen fáradt, hogy ne szóljon erővel az Úr szava. Sátán azt akarja, hogy ne legyen időnk és erőnk az igével foglalkozni, sőt, töltsük ki minden mással az istentiszteletet, csak az igehirdetés minél rövidebb legyen. Pedig Urunk világosan mondja: a magvető az igét veti, nem érdekli más, még az sem, hová hull a mag. Nem látja értelmetlennek a köves, gyomos földet sem. Az ő dolga a vetés. Ha aratni akar, vetni kell. Vetés nélkül nincs aratás, nincs élet. Bármilyen kevés legyen is a termés, vetni kell hozzá. Sátán pont ezt akarja, ne legyen vetés, ne hulljon az ige, mert az Úr igéje az ő vereségét, pusztulását jelenti. Semmitől nem fél a gonosz, csak Jézustól és az igétől. Egyház lehet, épülhetnek épületek, lehetnek bálok, egyéb zenés és kulturális programok, csak az ige ne szólaljon meg.

Az igehallgatókat is munkába veszi a sátán. Tulajdonképpen ő egyetlen istentiszteletet sem hagy ki, ha mégis vetnék az igét, akkor ő igyekszik megakadályozni, hogy az a szívekbe hulljon, és felnövekedve termést hozzon. A vetés után gondozni is kell azt, hiszen a magnak sok ellensége van. A madarak felkapkodják, már az istentisztelet alatt elviszi, mindenre fogsz emlékezni, csak az igére nem. Talán annyit habogsz, jó volt, szép volt, vagy esetleg nem volt jó, de nem tudod megmondani, mi volt a jó, mi szólt hozzád. Így azután nem is fogsz engedelmeskedni neki. Azért szól az ige, hogy engedelmeskedjünk neki, tegyük, amit mond.

Ha mégis bekerült a szívünkbe az ige, akkor mindent fontossá tesz az ördög, csak ne vele foglalkozzunk. Vagy eltántorít a csúfolódók által, vagy az élet dolgait bonyolítja meg úgy, hogy túlterheltek legyünk. És ha nagyon el vagyunk foglalva, honnan szabadíthatunk fel plusz időt, ha nem a csendességből, az igeolvasásból. Ne engedjük, hogy eltántorítson, hanem alkalmazzuk az igét. Jézus az igével győzte le a sátánt a pusztában. A cél a termés, azért szól az ige, hogy gyümölcsöt teremjen. Tehát nem a szórakoztatás, hanem az új élet és annak formálása az ige feladata.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.

Gyakorlati keresztyénség

I

zráel serege nagy vereséget szenvedett (1Sám 4,12-5,12). Elvették Isten ládáját, és meghalt Éli két fiai is. A hírt egy benjámini férfi viszi meg Silóba. Éli szíve remegett Isten ládája miatt, féltette, és tudta, hogy nem volt helyes elvinni a ládát a harctérre. Nem ott van a helye, hanem a sátorban. Isten jelenlétét a láda által sem lehet kikényszeríteni. Élinek nem volt már ereje és hatalma a láda elvitelének a megakadályozására. Korábban kellett volna cselekednie, de elmulasztotta. Amikor mi elmulasztjuk a bűnbánatot és a belőle fakadó döntéseket meghozni, az Úr cselekszik, de akkor már ki kell várni az események menetét. Uram, hányszor nem időben cselekszünk, azt gondoljuk, megoldódnak maguktól a dolgok, halogatjuk a megtérést, a teljes életfordulást. Itt személyi változásokra is szükség lett volna. Élinek, mint Izráel bírájának, fiait le kellett volna váltani. A bűnbánatot mindig cselekedeteknek kell követni, nem elég az elméleti bűnbánat, változtatni is kell. És van, amikor a változáshoz személycserék szükségeltetnek.

Isten népe megfutamodott, és ez nagyon szomorú kép, hátat fordítanak az ellenségnek, és mentik az életüket. Azonban ez az engedetlenség következménye, meg kell látniuk, hogy az Úr nélkül nem érnek semmit. Isten nélkül vereségre vagyunk ítélve. A tanítványok életében az engedelmességnek nagy szerepe van. Ha nem veszem komolyan az Úr szavát, az ellenség győz felettem. Izráel népe nem figyelt az Úrra, hanem bálványokhoz igazodott, és ennek menekülés a következménye. Az Úr csak a bűntől megtisztult és engedelmes népének ad győzelmet.

A tragikus vereség közben is van reménység. Isten jelez, Éli menye fiút szül, biztatják, ne félj. Ne félj, mert Isten a kegyelem Isten. A bűnnek megvan a következménye, de az Úr mindig új kezdést kínál. Ehhez a bűnbánaton, az őszinte megtérésen keresztül vezet az út. Fel kell ismerni, hogy nem a láda, hanem Isten jelenlététől függ a dicsőség. Ha a ládát el is viszik, de helyreáll az élő kapcsolat, ismét győzedelmeskedik a nép. Az Úr újra kínálja kegyelmét, ha eddig nem hallgattunk is Rá, lehetőséget az újrakezdésre. Mert Vele újra lehet kezdeni, még a mély ütésből is talpra lehet állni. Az új kezdés azt jelenti, most már teljes mértékben Rábízom magam, és mindent a vezetése szerint teszek. Nem igazodom a pogányokhoz, hanem világítok a számukra. Az új kezdés a bűnnel való teljes leszámolás után indulhat el.

A filiszteusok úgy gondolták, Izráel legyőzése Isten legyőzését is jelenti. A ládát győzelmi jelvényként vitték bálványuk templomába. Ám Dágón szobra arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Isten jelez, Ő az Úr, Dágón csak bálvány. Izráel ugyan vereséget szenvedett, de nem azért, mert Dágón erősebb, hanem azért, mert Izráel Istene megengedte a filiszteusoknak a győzelmet. A filiszteusoknak meg kell érteniük: Isten él és uralkodik. Nekik is meg kell térni. Ők azonban nem így gondolkodtak, továbbadták a ládát, vagyis meg akartak szabadulni tőle. De ez nem megoldás. Bűnbánatot kellene tartaniuk, amint majd később a niniveiek teszik. Ám a filiszteusok erre nem döbbennek rá. De te rádöbbentél-e, hogy nem az Isten elől való menekülés segít, és nem a Bibliától, az istentisztelettől kell megszabadulni, hanem az Isten nélküli gondolkodástól és életvezetéstől. Rádöbbenünk-e, hogy az Úrra van szükségünk? Menekülés helyett hívjuk segítségül Őt.

A filiszteusok egyik helyről a másikra küldözgetik a ládát, ahogyan vannak, akik úgy próbálják lelki nyugtalanságukat csillapítani, hogy egyik közösségből mennek a másikba. Ehelyett inkább elcsendesedni, magunkba tekinteni kellene, mert az ige eléri szívünket ott, ahol vagyunk. Nem a hely, hanem az életváltozás segít. Ezt pedig az Úr végzi el. Mire van szükség? Bűnlátásra, bűnbánatra és a kegyelem alázatos elfogadására.

Az Úr Jézus végzi a lélekmentést, és ezt nem díjazzák, hanem támadásokban van része (Mk 3,22-35). Amíg a názáreti ácsműhely csendjében pénzt kereső tevékenységet folytatott, senkinek nem volt gondja Vele. De amikor eltér a megszokottól, és előáll az Atya tervének megvalósítására, azt mondják, megzavarodott. Pedig amíg az ácsműhelyben dolgozott, kellett volna furcsállni, hisz Mária tudta, hogy Szabadító született, és ezt a munkát nem ácsként fogja végezni. Mindig akkor tartanak megzavarodottnak, amikor felvállaljuk az Urat, amikor engedelmeskedünk Neki.

Az írástudók még tovább mennek, azt mondják, ördög van Benne. Döbbenetes, nem is ismerik igazán, és ahelyett, hogy az ige alapján tennék mérlegre, elmarasztalják. Miért? Mert nincs élő kapcsolatuk Istennel, nem ismerik sem Őt, sem a hatalmát. A tudomány kiszorította az élő kapcsolatot. Fontos a tudás, de nem pótolja Isten személyes ismeretét, sem az élő kapcsolatot.

Az Úr azonban nem sértődik meg, békessége megmarad, mert a hegyről jött az emberek közé. Töltődj fel az Úrral való közösségben, és nem fogsz megsértődni a negatív kritikák miatt sem.

Sátán nem bomlasztja a saját világát, hanem összefog Isten és az ember ellen. Mi esélytelenek vagyunk vele szemben. Bár elhiteti, hogy egyedül is minden gondunkat megoldhatjuk, így nincs szükségünk az Úr Jézusra. Ez hazugság. Jézus nélkül nem boldogulunk, csak küszködünk, és egyre rosszabb lesz minden.

Jézus az erősebb fegyveres, Ő megkötözi a sátánt, és így szabadok lehetünk. Jézus a  kereszten győzött fölötte. Győztes Urunk van. A mi feladatunk ezt a győzelmet átvenni, és élni általa. Jézus a mi beteg életünk egyetlen gyógyszere, ha valaki ezt elutasítja, nincs számára gyógyulás. Ha elutasítjuk Jézust, Isten kegyelmét utasítjuk el. Bűnbocsánat Jézus érdeméért lehetséges, aki elveti Jézust, az nem látja szükségét az orvosságnak, de megmaradnak bűnei is. Jézus keresztje nélkül elveszünk.

Aki azonban komolyan veszi Jézust, elfogadja kegyelmét, bekerül Isten családjába. Mert azok a családtagjai, akik cselekszik Isten akaratát. Az elméleti keresztyénségből is meg kell térni, hogy eljussunk a gyakorlati keresztyénséghez. A mai világnak erre van szüksége, a megélt hit formálja át az emberek életét.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.

Vele lenni

S

ámuel áldott életet élt, megtudta egész Izráel, hogy az Úr prófétájául rendelte (1Sám 4,1/b-11). Élete és szolgálata volt a bizonyság. Meglátszott a mindennapjain, hogy Istenhez tartozik, Ő küldte. Erő és bizonyosság volt szolgálata mögött. Megcselekedte, amit az Úr mondott neki, az engedelmessége által ismerték fel Isten jelenlétét. Nem volt könnyű szolgálata, mert egy elpogányosodott, kiüresedett Izráelben hirdette Isten akaratát. A nép vezetői is eltávolodtak az Úrtól, nem tartottak Vele élő kapcsolatot. Formálissá vált a hitük, és csak baj esetén fordultak Istenhez. Akkor szinte elvárták, hogy segítsen rajtuk. Nincs jelen bennük alázat. Milyen a hitem, az Úrral való kapcsolatom? Élő, vagy már kiüresedett?

Izráel hadba vonul a filiszteusok ellen - olyan rutinszerűnek tűnik ez. Megtámadtak, harcolunk és győzünk. Istennek az a feladata, hogy jöjjön és szabadítson meg. Nem olvassuk, hogy kérdeznék Istent, nem lángol bennük az Úr iránti szeretet, és nem az Úr akaratának megcselekvése viszi őket előre. Milyen a tanítványságom? Nem vált már rutinszerűvé, teszem, mert megszoktam? Elmegyek istentiszteletre, olvasom az igét, de már nincs jelen Isten, nincs kapcsolat, nincs igazi tartalma az életemnek? A kiüresedett hit erőtlen, nincs vonzása. Hogyan is lenne, hisz az üres, tartalmatlan élethez nem kell hit, ezzel küszködik a világ is.

Vereséget szenvednek, de nem ehhez vannak szokva. Annyira látszik, hogy megszokásból mennek a dolgok. Kiderül azonban, nem így működik az élet és a hit. Ha nincs jelen Isten, nincs győzelem, Isten nélkül kevesek. A vereség sok esetben jelzés, ébresztő, döbbenj rá, az Úr nélkül kevés vagy. A vereség eszméltet: baj van, kiálts az Úrhoz.

A hadinép keresi a vereség okát, de nem gondolnak arra, hogy velük van a baj. A megoldások között nem szerepel a bűnbánat, az életváltozás. Kudarcok esetén keressük-e magunkban az okokat? Arra jutottak, hogy a szövetségládát kell a helyszínre vinni, és akkor biztos a győzelem. Mágikusan gondolkodnak, azt képzelik, a múltból meg lehet élni. A régi történetek megfutamításra késztetik a filiszteusokat. Ők megrémülnek, mert Isten hatalmának híre hozzájuk is eljutott, azonban az Úrról szóló hír nem pótolja Istent magát.

A hadinép ujjongásban tört ki, azt gondolták, itt a láda, itt a győzelem is. Elég, ha elmegyek a templomba, ha gyorsan megkeresztelkedek vagy konfirmálok, de mindez nem segít igazi megtérés, valós belső tartalom nélkül. Istent nem lehet kényszeríteni vallásos dolgok megcselekvésével. Ő a szívünket keresi, és engedelmességet, ráhagyatkozást kíván. A láda jelenléte nem segített, mert nem volt jelen az Úr. Őt nem lehet vallásossággal pótolni, és az életváltozást sem helyettesíthetjük. Isten megtérést vár el, azt, hogy komolyan vegyük, amit mond, szakítsunk a bűnnel, és igazítsuk az igéhez életünket. Ezt várja el az egyháztól is. Az ünnepségek sorozata nem pótolja a lelki megújulást. A reformáció bűnbánatból fakad, és mindig belső változással jár.

Az ellenség is hamar rájött, hogy a láda nem azonos Istennel, és legyőzték Izráelt. Amikor az Úr megmondja, miben kér változást, mit kell elhagyni, és ezt nem tesszük meg, magunkat csapjuk be. Őt nem lehet megtéveszteni, Nála nem létezik látszatmegoldás, Ő valós tetteket vár.

Az Úr Jézus a hegyre megy, mielőtt kiválasztaná tanítványait (Mk 3,13-21). A hegyen csönd van, és az Atya közelsége. Jézus megbeszéli az Atyával a tanítványok névsorát. Nem könnyű feladat ez, mielőtt megtenné, visszavonul a csöndbe. Legyen nekünk is ez az életritmusunk, előbb az Úr elé állunk, megbeszéljük Vele terveinket, megkérdezzük, Ő hogyan is akarja.

A hegyen való tartózkodás próba is a leendő tanítványok számára. Aki komolyan akarja követni, annak fel kell mennie a hegyre. Az Úr megpróbál, amikor elhív, mert nem csak lelkesedésre, hanem kitartásra is szükség van. Sokaknál pont ez hiányzik. Egy darabig követik az Urat, de amikor a terep nehezebbé válik, elfordulnak Tőle. Ő azt akarja, hogy végig kitartsunk. Soha nem ígért könnyű életet, azt mondta, szoros a kapu, keskeny az út, de ez életre vezet. Az fog kitartani, aki látja a célt, az életet az út végén.

Jézus nem beosztottakat, munkásokat keresett, akiknek megvan a munkaideje, és amikor az letelik, hazamennek, megpihennek. Az Úr arra hív, hogy Vele legyünk, ez a leglényegesebb. Önmagával való élő kapcsolatra, állandó közösségre hív. Hányszor mai szemmel tekintünk az Úrral való kapcsolatra, letudjuk a kötelező programot, mert sokszor így éljük meg a csendességet, az istentiszteleti alkalmakat, és aztán elválnak útjaink. Ha lejár a munkaidő, azt csinálok, amihez kedvem szottyan, a szabadidőm az enyém. Jézus másképp gondolja, arra hív, hogy állandóan Vele legyünk, egy élő kapcsolat alakuljon ki. Nem véletlenül nevezte magát szőlőtőnek, a tanítványokat pedig szőlővesszőknek, mert csak addig van élete, és addig terem a vessző, amíg a tőkén van. Jézus nélkül gyümölcstelenek vagyunk, sőt, elszáradunk. Vizsgáljuk meg életünket, rajta vagyunk-e még a szőlőtőn? Az egyház akkor lesz hatékony, eredményes, ha Jézus Lénye kering benne. Ha lehet tapasztalni, hogy jelen van az Úr.

Azután küldi el őket. Közös felkészülés nélkül nincs kiküldés. A Jézussal való kapcsolat azt is jelenti, Ő készít fel a szolgálatra. Nem ismeretekkel halmoz el, hanem Őt kell megismerni. Az Úr iskolájában Jézus a tananyag. Akiben benne van az ige, az válik alkalmassá az ige hirdetésére. Amit hirdetek, az előbb nekem szól, bennem végzi el munkáját, és azt adom tovább, amit Tőle kaptam. Az  Úrtól kapott ige élő és ható. Amikor az Úr jelen van az igehirdetés által, ott az ördög eltávozik, életek felszabadulnak. Urunk ma is végzi általunk szabadító munkáját. De csak így működik, előbb Vele vagyok, majd Vele indulok az emberek közé.

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.

A megváltozott élet a hiteles bizonyság

É

li főpap tudta, hogy milyen tanácsot kell adni Sámuel számára, tudta, mit kell felelni, ha szólít az Úr, mégsem tette meg (1Sám 3,10-21). Valamilyen szinten ez jó volt így neki. Belesüppedt ő és az egyház a lelki posványba. Ami megfelel Élinek, az nem felel meg Istennek. Így van ez a mi életünkben is, Istennek nem felel meg a posvány, ki akar belőle emelni. Nekünk gyakran megteszi, mert csak a kényelemre, a nyugalomra összpontosítunk. Isten azonban életet akar. Az élet dinamikus, növekvő, tehát növekedő tanítványi életet vár az Úr.

Az Úr újra szólította Sámuelt. Milyen kegyelmes is az Úr, többszöri visszaalvás után is keres, nem adja fel. Hányszor feküdtünk vissza aludni azután, hogy az Úr megszólított. Nem akartunk tudni a hívásról, még jobban elmélyültünk saját dolgainkban, az élet élvezeteiben, a bűnökben. És Isten nem adja fel, ad újabb esélyt. Sámuel most már tudja, hogyan kell reagálni, és úgy is tesz. Ezt tanuljuk el tőle, amit megtudok az igéből, azt tegyem is. Fontos, hogy ne csak tudjam az igét, hanem éljem is.

Az üzenet Élinek és Izráelnek szól. Mivel a szelíd szót nem hallották meg, hangosabban fog szólni hozzájuk. Kemény események történnek, és ezt majd hallani fogják és érteni. Az ember az Úr szelíd és halk hangját nem hallja, nem akarja komolyan venni, mivel Isten szeret, érdekünkben keményebben fog szólni. Ha nem halljuk meg az evangéliumot, mélyebben érintő eseményeket is megenged. Általuk akar a posványból kimozdítani. A cél a kimozdulás. Azt jelenti ez, végre azt tesszük, amire elhívott az Úr. Hirdetjük és éljük az igét.

Sámuel ezt tette egész életében. Nem csak gyermekkorában, hanem felnőtt korban is figyelt Istenre, és megtartotta a szavát. Az igéből semmit sem hagyott beteljesítetlenül, vagy minden igét, minden szót megcselekedett. Nem válogatott az igékben. Mi se válogassunk, hanem kezeljük egyforma tekintéllyel az Úr minden igéjét.

Jézus fő munkaterülete a Genezáreti tó partja volt (Mk 3,7-12). Sok ember megfordult ezen a területen, és az Úr hirdette számukra az evangéliumot. Élete, tettei vonzották az embereket. Sokaság követte Őt, mert hallottak az Általa véghezvitt nagy dolgokról. Az Úr olyan dolgokat cselekedett, amikre senki sem volt képes, ezzel demonstrálta Isten hatalmát. Az élete rámutatott: Istenre van szükségünk, mert Nélküle szinte minden szinten elakadunk. Életünk csak az Úr kegyelme által változik meg tartósan és maradandóan.

Jézus tettei jelzések voltak, akik hallottak felőlük, vagy átélték azokat, rá kellett, hogy döbbenjenek, kivel állnak szemben. A csodák nem önmagukért történtek, hanem azért, hogy rámutassanak: Jézus a lényeg. Nem a csoda, a gyógyulás, hanem a Jézussal való élő kapcsolat, bűneink bocsánata eredményez új életet. Mindaz, amit tett, rámutat: Jézus a Krisztus, Őt küldte nekünk az Atya.

A sokaság azonban megrekedt a csodáknál, megelégedtek a test gyógyulásával, és nem vágyódtak a lelki gyógyulásra, a bűnbocsánatra. Jézus egy csónakot tart készenlétben, mert nem tolongókat, hanem őszinte keresőket akar. Nem adja személytelenül a gyógyítást. Voltak, akik csak egy érintést akartak, azonban a gyógyulást nem lehet lopni, nem mágikus módon működik, hanem életváltozást is kínál. Ehhez pedig őszinte életvallomásra van szükség. A vérfolyásos asszony is megérintette Jézust, de addig nem mehetett el, amíg el nem mondott mindent őszintén.

Mennyire jellemző ránk is, hogy csak a bajban keressük Jézust, akkor sem Ő magát, csak a segítségét. Csak a bajtól akarunk szabadulni, Isten azonban a Fiút adja nekünk. Nem mindig gyógyít meg, vagy nem minden esetben szűnnek meg a bajok, amikor Jézust befogadjuk az életünkbe. Az Úr azt akarja, hogy a bajok és problémák közepette is Vele legyünk közösségben.

A gonosz nagyon nem szereti Jézust, és semmi nem bosszantja jobban, mint az emberek szabadulása, megtérése, új élet kezdése. Igyekszik mindent elkövetni Jézus hatásának a csökkentésére. Népszerűvé akarják tenni, és így próbálják olcsóvá tenni a kegyelmet. Ingyen van, az igaz, de nem olcsó, mert az Úr Jézus életébe kerül. Nagy árat fizet Ő értünk. A sátán alakoskodik, úgy tesz, mintha szívből borulna le Jézus előtt. Sátán mindig felhasználja elhitetéséhez a hit dolgait is. Kitesz egy Bibliát az asztalra, vagy igét idéz, és azt gondolják sokan, minden rendben van, pedig csak lépre akar csalni. Aki azonban ismeri az Urat, nem dől be a trükköknek, hanem elutasítja az ördög minden próbálkozását.

Az Úr Jézus nem engedi meg a tisztátalan forrásból származó bizonyságtételt. A gonosz propagandájára nem tart igényt. Mi is figyeljünk oda, ki tesz bizonyságot, ne legyen mindegy, ki szól. Ne engedjünk annak a gondolatnak, az a lényeg, hogy az ige hirdettessék. Nem csak az a lényeg, hanem az, hogy hiteles is legyen az, aki hirdeti. A tisztátalan lélek nem hiteles, mert kiabálja ugyan Jézusról, hogy Isten Fia, de nem változott meg a személye. Maradt gonosz továbbra is. A tisztátalan lelkek leborultak ugyan Előtte, mert felismerték, kicsoda, de ez nem őszinte leborulás, mert nem engedik, hogy Úrrá legyen felettük Jézus.

Csak az mondhatja el, kicsoda Jézus, aki a saját életében tapasztalta meg hatalmát. Aki el tudja mondani, ilyen voltam, de ilyenné lettem Jézus kegyelme által, annak hitelessé lesz a bizonyságtétele.  A legjobb, amikor nem is mi beszélünk azonnal, hanem maga a környezet ismeri fel a változást. Amikor megdöbbennek, mert ismertek korábban, és látják, hogy most már egészen mások vagyunk. Egy új úton járunk, ahol Jézus jár elöl. Amikor meglátszik a változás, mondjuk el bátran: ezt nem én tettem, hanem az Úr.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.