G
|
yakran
keresünk imakönyveket, segítségként, pedig a Bibliában ezt is találunk (Zsolt
72,1-19). A zsoltárok imádságos könyv, imák gyűjteménye. Ebből most a
hetvenkettedik imát olvassuk, de ne csak elolvassuk, hanem engedjük, hogy
lelkünk mélyére hatoljon, átjárjon, és Istenhez emelje szívünket. Az imakönyv
célja, hogy közelebb vigyen Istenhez. A zsoltárok is ezt cselekszik, Hozzá visznek
közel, megtanítanak az Úrban gyönyörködni, és figyelni akaratára.
Most is azt üzeni, bízzunk az Úrban, kérjünk Tőle hittel segítséget, mert
megmenti a segítségkérő szegényt. Ez bizonyságtétel, a zsoltáros maga is
megtapasztalta ezt, azért ajánlja, hogy kiáltsunk Hozzá. Benne van az a drága üzenet
is, hogy nem anyagi vagy társadalmi szempontok alapján hallgat meg az Úr. Ő
azon segít, akinek szüksége van segítségre, és ezt el is fogadja. Mert segíteni csak azon lehet, aki engedi,
hogy segítsenek rajta.
Megmenti azt is, akit mindenki magára hagy, aki mellett elmennek, aki úgy
érzi, nem kellek senkinek. A harmincnyolc éve beteg mellett is megállt az Úr
Jézus, ezzel jelezte, hogy rosszul látja a dolgokat, van embere. Az Ő embere az
Emberfia. Igen, van emberünk, de nem az, akire gondolunk, hanem a mi emberünk Jézus.
Ma sokan várnak csodákra, keresik a csodatévőket, de igazi csodát csak
az Úr tud tenni. Ő az, Aki kihoz a halálból, és ennél nagyobb csoda nincs. Az
Élet győzelme a halál fölött - ez az igazi csoda, ezt tette meg Isten, amikor
kihozta Jézust a sírból. Ne várjunk természeti vagy egyéb csodára, mert az Úr
az életünkben akar csodát végbevinni. Nincs nagyobb csoda, mint amikor a bűn
hatalmából megszabadul valaki, és új életre jut. Csoda az Úr által elvégzett
életváltozás, erre csak Neki van hatalma. Ő tudja legyőzni a bűn, a pénz, a
kívánságok utáni vonzalmunkat, Ő képes a nyelvünk megszabályozására.
Pál lelkigondozói levele is véget ért (2Tim 4,9-22). Magához hívja Timóteust, mert Démász
elhagyta. Pál is megtapasztalta a hűtlenséget, bízott Démászban, és számított
rá. Amikor szüksége lett volna rá, elment. Hányszor tapasztalunk ilyet, a
bajban, amikor igazán jó lenne, ha mellettünk állnának, magunkra hagynak. Hány házastárs élt át, amikor elmúlik a
szépsége, megváltozik az anyagi helyzete, megromlik az egészsége, a másik, aki
talán meg is esküdött, hitetlenül el nem hagyom, magára hagyta. Ilyen az ember.
Pál azonban nem omlik össze, mert nem csak emberekben, hanem az Úrban bízik,
amikor mindenki elmegy, az Úr marad.
Miért hagyta el Démász? A világhoz ragaszkodott, vagyis ő nem erre vágyott,
nem úgy tervezte, hogy egy fogoly gondozója lesz a római börtönben. Nem ilyen karrierre számított. Hányan pont
ezért fordulnak el Jézustól, mert sikert, vagyont, hatalmat várnak, ha követik.
Isten országa nem ezt kínálja. Isten országával gyakran jár együtt szegénység,
üldözés, bántalmazás. Pál vállalta, Démász nem. De én vállalom-e mindezt
Jézusért?
Kapott kárpótlást is az apostol, Démász helyett Lukácsot, az Úr csodálatos,
mindig ad másik testvért, aki tovább jön velünk a szolgálat útján. Vannak elmaradók,
a világot választók. Ezt is el kell fogadnunk. Vannak olyanok, akik egy darabig
velünk jönnek, aztán visszafordulnak. De ez a visszafordulás hátratekintéssel
kezdődik, amikor nem ítéltem szemétnek mindazt, ami korábban érték volt. Ha még
fontos, vagy elkezdem sajnálni, amit Sodomában hagytam, akkor vissza fog húzni,
vagy sóbálvánnyá változtatni.
A tárgyaláson is magára hagyják Pált, nem áll mellé senki. Nem akadt
senki, aki védelmére kelt volna, aki azt mondja, nem bűnöző, hanem épp életeket
ment. Senki nem szól az érdekében, nem mondják, pont arra van szüksége Rómának,
az egész világnak, amit Pál tesz. Senki nem tesz bizonyságot arról, amit Pál
által kapott az Úrtól. De ő ezért nem haragszik senkire. Azonban az Úrra lehet számítani, ott van Ő a
kihallgatáson is, és az apostol megtapasztalja jelenlétét, hatalmát. Ne félj, ha
mindenki magadra hagy, Ő soha.
Az ördög soha nem nyugszik, ordító oroszlánként ront ránk, de van
szabadulás. Ne azt várjuk, hogy az oroszlán nyugton legyen, vagy meghaljon,
hanem hívjuk segítségül Urunkat, Ő nagyobb az ordító oroszlánnál. Ha rátekintek,
elmúlik félelmem. Sőt, meglátom, ez az oroszlán korlátozott a mozgásában, mert
az Úr már láncra verte.
Az igazi megszabadulás, amikor bevisz az Úr az Ő országába. Utunk vége a
menny, ne álljunk meg hamarabb, ne elégedjünk meg kevesebbel.
Áldásoddal megyünk
1.
Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,
Néked énekelünk boldog éneket.
Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
Őrizd életünk mindennap!
2.
Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!
Néked énekelünk vidáman, boldogan.
Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,
Őrizd életünk mindennap, mindennap!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése