Életprogram

A

 zsoltáros Istenhez fordul, áldását kéri, és azt, hogy ragyogtassa ránk orcáját (Zsolt 67,1-8). Nem indulhat el úgy a napja, nem fog úgy a dolgaihoz, hogy előtte hogy ne kérné az Úr áldását. Nekünk szóló útmutatás ez, Isten gyermekei mindig az Úrral kezdték napjukat, Hozzá fordultak, és bármihez kezdtek, áldását kérték. Az áldás kifejezi Isten jelenlétét, rámutat, nem akarok Nélküle semmihez sem hozzáfogni. Nem magamban van az erőm, hanem Ő az én erőforrásom. Az áldás nem elvont fogalom, hanem Isten keze nyomát jelzi az életünkön, munkánkon. Pál apostol életében is Isten áldása elsősorban a lelkek mentésében nyilvánult meg, szolgálatának volt eredménye. Sokfelé és sokan hallották az evangéliumot, és megismerték az Úr Jézus Krisztust. Kérjük az Úr áldását, kérjük, hogy legyen állandóan jelen az életünkben. Mert a legnagyobb áldás Ő maga, az, amikor Vele lehetünk, amikor szól, vezet és munkálkodik.

Kérhetjük, hogy ragyogtassa ránk orcáját - mit is jelent ez? Amikor Mózes lejött a hegyről, sugárzott az arca, mert Istennel találkozott, mert az Úr ráragyogtatta orcáját. Ezt kérhetjük ma is, hogy tegye sugárzóvá az orcánkat. Annyiszor keserűek, csüggedtek vagyunk, nem látszik, hogy kihez tartozunk. Mózes ragyogott, amikor lejött a hegyről, mert az Úr dicsősége meglátszott rajta, és ez a ragyogás áthatolt a gondokon, bajokon. Ha az Úrban gyönyörködök, ragyogóvá válik az arcom. Ha magamra, a környezetemre tekintek, minden sötétté válik. Tekintsünk Jézusra, mert ha így teszünk, örömre derülünk. Fontos, hogy komolyan vegyük az ige útmutatását ezen a téren is, nézzünk Jézusra bátran, gyönyörködjünk benne a valóságban, ne csupán egy szép igevers legyen, hanem gyakorlati útmutatás, amit komolyan veszünk.

Micsoda kívánság: ismerjék meg utadat a földön. Mi az én szívem kívánsága? Mi tölt be, min gondolkodom? Ez a vágyam nekem is, hogy megismerjék az emberek az Úr útját? De hogyan ismerhetik meg? Úgy, hogy, aki már ismeri, az megmutatja annak, aki még nem ismeri. Ez a küldetésünk, megismertetni az Úr útját, először a hazavezető utat, majd az otthoni élet útját, módját. Nem elég hazatalálni, meg kell tanulni az otthoni életet. El kell sajátítani Isten országának a rendjét, az ottani szokásokat. És ez egy egész életre szóló program. Soha ne mondjuk, nincs mit tennem, vagy én már haszontalan vagyok. Isten országában mindig van feladat, soha nem mondhatom el, hogy már nincs mit tenni. A magam életében is van tennivaló, az Úr állandóan formálni akar, és mindig lesz kinek bizonyságot tenni. Mindig mutatni kell az utat, mert nagyon sokan nem találják.

Jó azt a bizonyságtételt is hallani, hogy az Úr vezeti a népeket. Néha úgy tűnik, kaotikus ez a világ, jó hallani, hogy ennek ellenére az Úré a vezetés, Ő a legmagasabb fórum. Így azután nem vagyunk kiszolgáltatva az emberek kényének-kedvének, mert Ő az Úr mindenek felett.

Szégyellem magam, mert hányszor az evangéliumot is szégyellem, vagyis nem merem vállalni, amikor szenvedés járna vele (2Tim 1,8-18). Mert amíg örülnek neki, és szeretik hallani a bizonyságtételt vagy a bibliai történetet, szívesen beszélünk róla. De amikor elutasítanak, csúfolnak, elveszítjük bátorságunkat, és nem merjük vállalni Urunkat. Pál azt kéri, ne szégyelljük, vagyis bátran vállaljuk az Urat, de merjük vállalni az Isten népét is, a gyülekezetünket. Meg merem-e vallani, ha lelkészgyermek vagyok, vagy csak ott, ahol ezért elismerés jár, de kint a világ színpadán már szégyellem? Mert az a lényeg, hogy mindenütt vállaljam, kihez tartozom, ne csak egyházi berkekben, hanem a világ országútján is. Pont a világban járóknak van szükségük a bizonyságtételre. Talán nem jut el azonnal a szívükig, de az életük egy nehéz pontján mégis fénysugár lehet, amit tőlünk hallottak. Ne adjuk fel, ha nem látunk azonnal eredményt. Néha azt gondoljuk, a bizonyságtételnek azonnal hatni kell, mint az injekciónak, és ha nem így történik, csalódunk, és nem mondjuk tovább a jó hírt. Ne engedjünk a csüggedésnek, két évezrede szól a jó hír, és még mindig nem lett minden ember Jézus tanítványa. De az elődeink nem adták fel, hittel hirdették, és még mindig van egyház, szól az ige, lehetőség van a kegyelem megismerésére, az örök életre.

Ma is Ő a szabadító, a tanítást lehet tagadni, a Biblia hitelességét kétségbe lehet vonni, de az újjászületett életek ma is Őt dicsőítik. Nem lehet letagadni Isten munkáját, amikor egy alkoholista megszabadul, nyilvánvalóvá válnak Isten munkái. Jézust el lehetett küldeni, de amikor a gadarai hazament, mindenkinek meg kellett látni a változást. Nem lehetett letagadni, hogy már nem megszállott, hogy már szabad. Ha a te életed újjáformálta Jézus, és szabad vagy a bűn igájából, azt senki nem tagadhatja le. A legütőképesebb bizonyságtétel a megváltozott élet.

Olyan hírt adhatunk tovább, amit a keresztyéneken kívül senki más: Jézus megtörte a halál erejét. Senki nem tud a halállal mit kezdeni, csak egyedül Ő. Győzött a halál fölött, feltámadása által. Ez a mi jó hírünk, nem a halálé az utolsó szó, hanem Jézusé. Van feltámadás, van élet! De van a lelki halálból is feltámadás, és az is Jézus által. Aki a bűnben vesztegel, lelkileg halott, de Jézus feltámadása ad reménységet: én is lehetek élő. Nem kell a halálban maradni, eljött a világ Világossága.

A mai önvizsgálati kérdésünk: Tudom-e, kiben hiszek? Vagyis ismerem-e Őt? Úgy ismerem-e, mint személyes megváltómat? Túl jutottam-e már a tanbeli, dogmabeli megismerésen, és eljutottam-e a Vele való élő kapcsolatra? Élő Megváltóm van?

Ó HÁLA AZ ÚRNAK

Ó hála az Úrnak,

zengjünk Néki hát,

Mert úgy szeretett

hogy id'adta Fiát.

A kínra, halálra

küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet

a bűnös előtt.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Ó teljes az üdv amit ád ez a vér,

Ó drága a kincs amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét jön a leggonoszabb,

Az Úr néki még ma bocsánatot ad.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Szent az mit az Úr mond és szent amit ad,

És szent az öröm mely az Úrban vigad.

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem áldd a Királyt,

az Övé ez a föld,

Szívem áldd a Királyt,

Neve mindent betölt.

Jöjj bűnös az Úrhoz,

mert Jézus az út,

Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!

Isten áldásával.