Vele lenni

S

ámuel áldott életet élt, megtudta egész Izráel, hogy az Úr prófétájául rendelte (1Sám 4,1/b-11). Élete és szolgálata volt a bizonyság. Meglátszott a mindennapjain, hogy Istenhez tartozik, Ő küldte. Erő és bizonyosság volt szolgálata mögött. Megcselekedte, amit az Úr mondott neki, az engedelmessége által ismerték fel Isten jelenlétét. Nem volt könnyű szolgálata, mert egy elpogányosodott, kiüresedett Izráelben hirdette Isten akaratát. A nép vezetői is eltávolodtak az Úrtól, nem tartottak Vele élő kapcsolatot. Formálissá vált a hitük, és csak baj esetén fordultak Istenhez. Akkor szinte elvárták, hogy segítsen rajtuk. Nincs jelen bennük alázat. Milyen a hitem, az Úrral való kapcsolatom? Élő, vagy már kiüresedett?

Izráel hadba vonul a filiszteusok ellen - olyan rutinszerűnek tűnik ez. Megtámadtak, harcolunk és győzünk. Istennek az a feladata, hogy jöjjön és szabadítson meg. Nem olvassuk, hogy kérdeznék Istent, nem lángol bennük az Úr iránti szeretet, és nem az Úr akaratának megcselekvése viszi őket előre. Milyen a tanítványságom? Nem vált már rutinszerűvé, teszem, mert megszoktam? Elmegyek istentiszteletre, olvasom az igét, de már nincs jelen Isten, nincs kapcsolat, nincs igazi tartalma az életemnek? A kiüresedett hit erőtlen, nincs vonzása. Hogyan is lenne, hisz az üres, tartalmatlan élethez nem kell hit, ezzel küszködik a világ is.

Vereséget szenvednek, de nem ehhez vannak szokva. Annyira látszik, hogy megszokásból mennek a dolgok. Kiderül azonban, nem így működik az élet és a hit. Ha nincs jelen Isten, nincs győzelem, Isten nélkül kevesek. A vereség sok esetben jelzés, ébresztő, döbbenj rá, az Úr nélkül kevés vagy. A vereség eszméltet: baj van, kiálts az Úrhoz.

A hadinép keresi a vereség okát, de nem gondolnak arra, hogy velük van a baj. A megoldások között nem szerepel a bűnbánat, az életváltozás. Kudarcok esetén keressük-e magunkban az okokat? Arra jutottak, hogy a szövetségládát kell a helyszínre vinni, és akkor biztos a győzelem. Mágikusan gondolkodnak, azt képzelik, a múltból meg lehet élni. A régi történetek megfutamításra késztetik a filiszteusokat. Ők megrémülnek, mert Isten hatalmának híre hozzájuk is eljutott, azonban az Úrról szóló hír nem pótolja Istent magát.

A hadinép ujjongásban tört ki, azt gondolták, itt a láda, itt a győzelem is. Elég, ha elmegyek a templomba, ha gyorsan megkeresztelkedek vagy konfirmálok, de mindez nem segít igazi megtérés, valós belső tartalom nélkül. Istent nem lehet kényszeríteni vallásos dolgok megcselekvésével. Ő a szívünket keresi, és engedelmességet, ráhagyatkozást kíván. A láda jelenléte nem segített, mert nem volt jelen az Úr. Őt nem lehet vallásossággal pótolni, és az életváltozást sem helyettesíthetjük. Isten megtérést vár el, azt, hogy komolyan vegyük, amit mond, szakítsunk a bűnnel, és igazítsuk az igéhez életünket. Ezt várja el az egyháztól is. Az ünnepségek sorozata nem pótolja a lelki megújulást. A reformáció bűnbánatból fakad, és mindig belső változással jár.

Az ellenség is hamar rájött, hogy a láda nem azonos Istennel, és legyőzték Izráelt. Amikor az Úr megmondja, miben kér változást, mit kell elhagyni, és ezt nem tesszük meg, magunkat csapjuk be. Őt nem lehet megtéveszteni, Nála nem létezik látszatmegoldás, Ő valós tetteket vár.

Az Úr Jézus a hegyre megy, mielőtt kiválasztaná tanítványait (Mk 3,13-21). A hegyen csönd van, és az Atya közelsége. Jézus megbeszéli az Atyával a tanítványok névsorát. Nem könnyű feladat ez, mielőtt megtenné, visszavonul a csöndbe. Legyen nekünk is ez az életritmusunk, előbb az Úr elé állunk, megbeszéljük Vele terveinket, megkérdezzük, Ő hogyan is akarja.

A hegyen való tartózkodás próba is a leendő tanítványok számára. Aki komolyan akarja követni, annak fel kell mennie a hegyre. Az Úr megpróbál, amikor elhív, mert nem csak lelkesedésre, hanem kitartásra is szükség van. Sokaknál pont ez hiányzik. Egy darabig követik az Urat, de amikor a terep nehezebbé válik, elfordulnak Tőle. Ő azt akarja, hogy végig kitartsunk. Soha nem ígért könnyű életet, azt mondta, szoros a kapu, keskeny az út, de ez életre vezet. Az fog kitartani, aki látja a célt, az életet az út végén.

Jézus nem beosztottakat, munkásokat keresett, akiknek megvan a munkaideje, és amikor az letelik, hazamennek, megpihennek. Az Úr arra hív, hogy Vele legyünk, ez a leglényegesebb. Önmagával való élő kapcsolatra, állandó közösségre hív. Hányszor mai szemmel tekintünk az Úrral való kapcsolatra, letudjuk a kötelező programot, mert sokszor így éljük meg a csendességet, az istentiszteleti alkalmakat, és aztán elválnak útjaink. Ha lejár a munkaidő, azt csinálok, amihez kedvem szottyan, a szabadidőm az enyém. Jézus másképp gondolja, arra hív, hogy állandóan Vele legyünk, egy élő kapcsolat alakuljon ki. Nem véletlenül nevezte magát szőlőtőnek, a tanítványokat pedig szőlővesszőknek, mert csak addig van élete, és addig terem a vessző, amíg a tőkén van. Jézus nélkül gyümölcstelenek vagyunk, sőt, elszáradunk. Vizsgáljuk meg életünket, rajta vagyunk-e még a szőlőtőn? Az egyház akkor lesz hatékony, eredményes, ha Jézus Lénye kering benne. Ha lehet tapasztalni, hogy jelen van az Úr.

Azután küldi el őket. Közös felkészülés nélkül nincs kiküldés. A Jézussal való kapcsolat azt is jelenti, Ő készít fel a szolgálatra. Nem ismeretekkel halmoz el, hanem Őt kell megismerni. Az Úr iskolájában Jézus a tananyag. Akiben benne van az ige, az válik alkalmassá az ige hirdetésére. Amit hirdetek, az előbb nekem szól, bennem végzi el munkáját, és azt adom tovább, amit Tőle kaptam. Az  Úrtól kapott ige élő és ható. Amikor az Úr jelen van az igehirdetés által, ott az ördög eltávozik, életek felszabadulnak. Urunk ma is végzi általunk szabadító munkáját. De csak így működik, előbb Vele vagyok, majd Vele indulok az emberek közé.

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.