Hirdesd az Igét!

E

gy idős ember imádságát olvassuk, aki egész életében megtapasztalta Istent (Zsolt 71,1-24). Mindig Hozzá menekült, felismerte: mindig mehet az Úrhoz. Igen, Istenhez mindig mehetünk, akár fent vagyunk, akár a halál árnyéka völgyében járjunk is. Őt mindig meg lehet szólítani, soha nem küld el magától. Most is menekülhetek Hozzá, ez a világ sokfajta menekülési lehetőséget kínál, hajt és űz, jelszava: menekülj el a valóság elől. A zsoltáros pedig meglátta, a legjobb az Úrhoz menni, nem kell elmenekülni, hanem Előtte őszintén szembenézhetek magammal. A menekülő ember maga elől menekül, nem akar változni, hanem ezt mindig másoktól várja el. Ha nem változnak a körülmények, akkor minden rossz.

A zsoltáros Istenhez menekül, az évtizedek alatt rájött, hogy nem lehet másokra várni, ha boldog akarok lenni, nekem kell változni, a változást pedig az Úr kegyelme végzi el. Annyira gyámoltalanok vagyunk, Isten nélkül semmire sem jutunk, pedig mindig azt gondoljuk. Ő segített erre a világra is. Nélküle nincs életünk. Az élet gyakran hoz nehéz időszakot, vannak, akik ezt igyekeznek kihasználni, úgy gondolják, amikor Istenre várunk, az a gyengeség, a tehetetlenség jele. Nem így van, mert akkor vagyunk erősek, ha merünk az Úrra hagyatkozni. Az Ő kegyelme mindenre elég. Ha magam akarom megoldani, ha erőre építek, kudarcot vallok. Reménykedhetek azonban Istenben, szüntelen bízhatok Benne. Szüntelen remélni azt jelenti, mindig Benne bízom, és soha nem magamban. Ez a bizalom megmarad akkor is, ha azonnal nincs eredmény. Bizony, könnyen feladjuk, nem várunk az Úrra, hanem mi cselekszünk. Istenre várni érdemes, mert nagy élmény látni, amikor cselekszik. Izráel népe hányszor megtapasztalta, milyen jó, ha várnak az Úrra, csodálatos szabadításban lett részük. Amikor kapkodunk, mindig összezavarodnak dolgaink. A gyermek bízik a szülőben, vár rá.

Pál nagyon kéri Timóteust, hogy hirdesse az igét, akkor is, ha nem látja eredményét (2Tim 4,1-8). Ne fáradjon bele. Mennyi mindent mondott már neki az apostol, és Timóteus számára ez nem nyűg. Elfogadja a vezetést, a kiigazítást, és alázattal végzi a rábízottakat. Miért? Mert szeme az Úrra tekint. Látja maga előtt Isten országát és az Úr eljövetelét. Aki látja mindezeket, nem csügged, nem válik reménytelenné, és nem fárad bele az életbe, a szolgálatba. Ne vedd le Róla szemeid, hanem meríts erőt az Úrból. Gondolj rá, Ő el fog jönni, és készülj erre a találkozásra. Hogyan készülhetünk? Ha végezzük, amit ránk bízott. Mit bízott ránk? Az ige hirdetését!

Csodálatos, Pál azt üzeni: hirdesd az igét, beszélj az evangéliumról, támaszkodj az Úr szavára. Legyen az ige a fegyvered, mert csak ez ad igazi változást. Szánj még több igét az igére, a tanulmányozására, és a hirdetésére is. Gyakran erőtlennek látjuk magunkat, és mindez azért, mert nem fordítunk elég időt az ige olvasására. Nem tapasztalunk változást, de miért? Mert elhanyagoltuk az igét. Isten munkaeszköze az Ő szava. Ne várjunk változást önmagunkban sem, ha nem engedjük, hogy átjárjon Isten igéje. Nem az egymással való birkózás hoz változást, hanem Isten szava végzi azt el. Ahogyan a vetőmag ad életet és termést, úgy az ige is ezt cselekszi. Ehhez azonban be kell jutni az életünkbe.

Ne feledjük, Isten igéjét semmivel nem lehet helyettesíteni. Lehetnek programjaink, szórakoztathatjuk a gyülekezeti tagokat, de életet csak az ige képes adni. Azonban Isten egyháza nem szórakoztató központ. Nem azt kell nyújtanunk, amit a világ, hanem Isten országa gazdagságát kínálhatjuk az ige hirdetése által. Ezt azonban meg kell hallanunk, be kell fogadnunk. Nagyon elkényelmesedtünk mára, meg sem halljuk, amit az apostol mond. Állj elő az igével, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Mi mindig azt figyeljük, mikor alkalmas nekünk, nem szeretnénk kényelmünket feladni, azonban eredmény akkor lesz, ha az alkalmatlan időket is kihasználjuk.

Légy józan mindenben, nagyon fontos ez. Mert nem is könnyű józannak maradni ebben a világban, sok újféle látás terjed az egyházban is. A józanságot az ige szolgáltatja. Vállalom Isten szavát minden körülmények között.

Pál úgy látja, Krisztus szolgálatát életével fogja megpecsételni. De nincs benne keserűség és félelem. Tudja, haza fog menni, azzal a Megváltóval él tovább együtt, akit a földi életben szolgált. Eljött az elköltözés ideje. Milyen szépen mondja, elköltözöm. Összeszedem a cókmókomat, és átköltözöm a mennybe. Jó így látni a meghalást, az Úrhoz költözöm, van hely a számomra, és mindig Vele lehetek.

De ez nem elmenekülés, úgy látja, elvégezte a rábízottakat, megharcolta a nemes harcot. Bár én is úgy mehetnék, elvégeztem, befejeztem, amit az én Uram rám bízott. Azt is tudja, korona vár rá. Szeretném elnyerni a koronát. De én haszontalan szolga vagyok. Uram, könyörülj rajtam, hogy végig hű tudjak maradni, mert Te hű voltál mindhalálig.

Így szól ma tehozzád Jézus

1. 

Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.

Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.

Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!

Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!

2. 

Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!

Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!

Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.

Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.

Isten áldásával.