Boldog jövő

 

E

z a fejezet csodálatos jövőt fest le Isten népe számára (Zak 8,1-23). Sok örömöt vetít eléjük, és a jelenlegi gondok közepette arra irányítja figyelmüket. Isten jövőképet ad nekik, boldog jövőképet. Mert az igazi boldogság mindig Tőle jön. Isten nélkül nyugtalanság, bizalmatlanság és félelem van jelen a szívekben. A város és a templomépítés feladatai és nehézségei között sokan nem tudnak előrelátni. Csak azt látják, amiben épp vannak, és az nem könnyű, sőt vannak, akik elkeserítőnek látják. Elveszítették reménységüket az ellenség folytonos zaklatása miatt. Nemhogy a boldog és tartós jövőt, a jelent sem látják biztonságosnak, élhetőnek. Félnek, mert csak magukat látják, némelyek azt is mondogatják, nincs velünk az Isten.

Isten ebben a reményvesztettségben szólítja meg őket Zakariás által. Ezzel üzeni, nem vagyok távol, ismerem a helyzetet. Nem vagytok magatok, ne féljetek. Jó ezt olvasni, ne félj, nem vagy magad, csak ne a körülményekre, és ne a problémákra nézz. Az volt a baj, hogy az akadályokat, az ellenség manővereit látták, és nem néztek felfelé. Ne engedjük, hogy bármi lefelé húzzon, hanem nézzünk ezeken túl, egyenesen az Úr Jézus Krisztusra. Ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra szegezzük a tekintetünket. Isten ígéreteire építsük napunkat. Mindegy mit látunk, hallunk, vagy hogyan érezzük magunkat, Isten ígérete ezek közepette, és ezek ellenére megvalósul.

Megtértem, vagy visszatértem a Sionhoz. A boldog jövő alapja ez, Isten visszatért hozzájuk. Velük jött, mert Ő hozta őket haza a fogságból. És talán ez a probléma gyökere, nem Istennek tulajdonítják a hazatérést, úgy látják, ők jöttek magukban. De ez nem igaz, nemcsak lehetővé tette az Úr a hazajövetelt, hanem velük jött, végig velük volt az úton, sőt hordozta őket. Ahogy a pusztában, úgy a Babilonból hazavezető úton is az Úr hordozta őket.

Ott van Jeruzsálemben az Úr, velük van, ezt kell meglátniuk. Ha látják, másképp tekintenek az életükre. Meg fog telni a város idős emberekkel, és sok gyermek fog az utcákon játszadozni. Ez a kép békés jövőt vázol fel. Amikor hallják a prófétai üzenetet, többen felkiáltanak, ehhez csoda kell. Csodának látszik mindez a szemeikben, de Isten számára nem csoda. Ha még nem is látszódik mindezt, Ő már elvégezte, és be fog teljesedni. Ha csodának tűnik, amit Isten kijelent, az akkor is meg fog valósulni, bízzunk a szavában.

Áldás lesznek a népek között, tíz nem zsidó ragad meg egy zsidót, hogy vele mehessen, mert hallották, hogy velük van Isten. Bizony ez lesz a csoda, és ma hihetetlennek tűnik. Ehhez bennük kell nagy változásnak végbemenni. Az Úr Jézus Krisztusban eljött az igazi változás lehetősége. Aki Krisztusban van, az áldássá lesz. Krisztusban megszűnik az átok, és áldást közvetíthetünk. De avjon így van? Isten mai gyermekeit, a keresztyéneket is így megragadják, és hozzájuk akarnak tartozni, mert azt hallják, látják, hogy Isten velünk van? Mennyit mondjuk, velünk az Isten! De látható ez? És olyan változást vitt végbe bennünk, hogy a nem hívők vágyakoznak közénk tartozni, Istent megismerni? Gondolkodjunk el ezen, vonz-e másokat az életünk? Látszik-e, hogy a tanítványok más nép?

Ha azt kell mondani, belénk nem kapaszkodnak, és nem akarnak olyanok lenni, mint mi, és nem akarnak Krisztushoz tartozni, lássuk meg, az nem Isten hibája. És nem is csupán a nem hívőké. Valószínűleg a magukat keresztyénnek valóké. Miért? Mert ha nem ragadnak meg minket, hogy köztünk éljenek, ha nem akarnak Krisztus népéhez tartozni, azt jelenti, nem látszik, hogy velünk, köztünk van az Úr. Nincs miért belénk kapaszkodni. Abba kapaszkodunk, aki segítséget jelent. De ha a hívők élete nem különbözik a nem hívőkétől, hogy segíthetnek másoknak?

Az emberek között elterjedt a vezetők reakciója, tudják, meg akarják ölni Jézust (Jn 7,25-30). Kiderülnek a dolgok, de lehet, szándékosan szivárogtatnak, ismerje meg a nép a vezetők álláspontját. És ha ezt tudják, elfordulnak Jézustól. Ha a vezetőség indexre teszi Őt, ha nem kívánatos személyként tartják nyilván, akkor nem merik majd követni. Félni fognak a szankcióktól. A világ semmit sem változik, csak a média, most másképp szivárogtatnak. De ma is az a cél, hogy ne akarjanak másképp gondolkodni az emberek, ne térjenek el a hivatalos állásponttól, tartsák azt veszélyesnek. Az Úr Jézus azonban azért jött, hogy személyesen ismerjük meg Őt, és mindenki maga hozza meg a döntést. Ne mások véleménye, de ne is az önmagunk féltése befolyásoljon, hanem Isten igazsága. Aki meglátja Jézusban az Igazságot nem fél, és az vállalja Őt akkor is ha veszélyes.

Az Úr Jézust nem befolyásolja a megfélemlítés, a propaganda, nyíltan szól továbbra is. Nem magára tekint, nem az érdekeit tartja szem előtt, az Atya akaratára figyel. Isten tervét igyekszik megvalósítani, a mi megmentésünkért fáradozik, és nem bújik el. A veszélyt is vállalja a bűnös ember mentéséért. Őt nem lehet megfélemlíteni, és eltántorítani az Atya tervének a megvalósításától. Mi is vállaljuk bátran és nyíltan az Urat.

Az emberek azonban leragadtak a külsőségeknél. Tudják honnan való Jézus, és úgy gondolják, a Krisztus származását senki sem fogja tudni. Ismét emberi hagyományokra figyelnek, elvárásaik vannak, megszabják, minek kell megfelelnie a Messiásnak, és ha azt nem teljesíti, elfordulnak Tőle. Nem az életére tekintenek, nem a beszéde és a tettei alapján hoznak döntést. Az Úr rámutat, azt mondják, ismerik Őt, mégsem látják meg, hogy Istentől jött. Nem ismerik fel, hogy Őbenne Isten van jelen. Igazán ismerem én az Urat? A magam életében megtapasztaltam hatalmát? Tudom kicsoda, és ezért teljesen Rábíztam magam?

Jézus határozottan kijelenti, ő ismeri az Atyát, mert Tőle jött, az Ő küldötte. Isten küldte Őt a világba, a saját Fiát, hogy általa bemutassa, kicsoda is Ő. És ha nyitott szívvel figyeljük, akkor látni fogjuk, hogy valóban Isten fia. Ha ezt látom, megfogadom a szavait, és aszerint kezdek élni. Az is benne van ebben, hogy aki Jézus tanítványa, az Isten követe, az Isten országának a képviselője. Őt képviselem?

 

 

 

FÖNN A CSILLAGOK FELETT

 

 

1.  

Fönn a csillagok felett, halleluja, ámen!

Boldog lelkek zengenek, halleluja, ámen!

Aki itt elfáradott, aki hordoz bánatot,

Azt a béke várja ott, halleluja, ámen!

2.  

Ott az üdvözült sereg, halleluja, ámen!

Istennek zeng éneket, halleluja, ámen!

Onnét száll a földre le Isten Lelke, hogy vele

A szívünk legyen tele, halleluja, ámen!

3.  

Én is zengek éneket, halleluja, ámen!

Kegyelméért Istennek, halleluja, ámen!

Dicsértessék Jézusom, ezt kiáltom, ezt mondom

Itt s előtted egykoron, halleluja, ámen!

 

 

Isten áldásával.

 

 

 

 

 

Egészen meggyógyít az Úr

 

A

 fogságból hazatértek igyekeznek visszatérni a fogság előtti időkhöz (Zak 7,1-14). Felépítik házaikat, megművelik földjeiket, tehát beindul az élet. Közben fáradoznak a városfal és a templom helyreállításán. Az évek telnek, két évvel vagyunk előrébb a látomássorozat óta, amit Zakariás kapott. Most ismét szól hozzá az Úr. A próféta mindennapi dolgai között is figyel felfelé, nem merül úgy el a napi gondokban, hogy ne hallaná meg, amikor Isten szól. Telnek a napok, két év múlik el, úgy, hogy nincs konkrét üzenet, és ő nem tompul el. Nem veszíti el az Úr szava iránti érzékenységet, hanem továbbra is belső várakozásban, készenlétben van. Nem mindennap halljuk kiemelkedően az Úr szavát, időnként talán úgy is érezzük, nem szól az Úr, ilyenkor sátán elhinti bennünk, nem érdemes figyelni, várni, látod, Isten nem felel. Ne hallgassunk rá, és ne adjuk fel, legyünk a szívünkben készen bármikor meghallani az ige szavát. Ne merüljünk el a világ dolgaiban, hanem a napi tevékenységek között is éljünk, úgy, ha szól az Úr a rendelkezésére állhassunk. Zakariás most is meghallja Isten szavát. Nem mondta, Uram, várj, most sürgős elintéznivalóm van. Ha nem megyek oda ahol várnak fontos dolgokról maradok le. A prófétának mindig az Úr az első.

Ebben az időszakban a Jeruzsálemen kívüli területekről küldtek fel embereket a papokhoz és a prófétákhoz, a vallási élet hivatalos vezetőihez. A kérdés, tartsák-e azokat a gyászünnepeket, és böjtöket, amiket a fogság idején bevezettek. A fogságban új szokásokat vezettek be, mivel távol voltak a templomtól, keresték a módját, hogyan tisztelhetik Istent idegen földön. Így újfajta alkalmak is bevezetésre kerültek, ezek közé tartozott a gyásznap. Ezen az ünnepen sírtak a múlt tragédia felett, siratták az elpusztult várost és templomot, illetve elveszített hazájukat. Sokan reménytelenül sírtak, úgy gondolták, innen nem lesz már visszatérés. Aztán az Úr hatalmasat cselekedett, megmutatta, hogy Ő az egész világ Ura. Igaz ezt korábban is kijelentette, de a fogságra vitel idején, úgy vélték, ez mégsem így van. Miért? Mert a jelenlegi állapotokra tekintettek és nem az igébe kapaszkodtak.

Isten üzen nekik a próféta által.  Először is őszinte magukba nézést kér. Mondják meg őszintén, amit ott tettek, azt Istennek tették-e? Őt keresték-e, vagy csak magukat siratták. Rá kell döbbenniük, hogy ezek a vallásos cselekedetek róluk szóltak. Így kerültek középpontba, így mutathatták meg milyen kegyesek ők, és mennyire szeretik népüket és hazájukat. De nem Istent, nem az Ő akaratát keresték. Nem a remény szólalt meg bennük. Hiszen a fogságban már elhangzott Isten ígérete a hazatérésről. Nem gyászolni kellett volna, hanem reménységgel tekinteni a jövőbe, várni kellett volna Isten munkáját. Miről szól az istentiszteletem? Önmagam siratásáról, a régi dolgokra, a régi dicsőségre való emlékezésről, vagy az Úrral való kapcsolatról? Őt keresem, Ő nekem a fontos?

 Ez a gyászünnep csak magukról szólt, mártírként élték meg. Mennyi bajt zúdít ránk az Úr, mi ezt nem érdemeljük. Kimaradt a bűnbánat. Nem úgy álltak az Úr elé, Urunk miattunk, a mi engedetlenségünk miatt történt a fogság. Azért veszítettük el a hazánkat, a templomot, mert vétkeztünk ellened. Ez azonban hiányzott, nem látták meg bűneiket. Nem akarták felismerni, hogy hitük kiüresedett, a formák megvoltak, de a tartalom, a személyes kapcsolat hiányzott.

A próféta által Isten arra akarja őket rádöbbenteni, ő nem az üres lélektelen kultuszt igényli, hanem az élő kapcsolatot. Ebben a kapcsolatban egymás felé is új tartalommal, lelkülettel nyilvánulhatnak meg. Isten a megélt hitre irányítja figyelmüket. De ez a megélés, ne kényszerűségből, megfelelésből fakadjon, hanem szeretetből. Azért teszem, amit teszek, azért nyitok a másik ember felé, mert az én Uram is így tesz. Az élő kapcsolat által megismerem az én Uramat, meglátom milyen is Ő. Kialakul a szívemben, hogy én is olyan akarok lenni, mint Ő. Az Úr Jézus a földön bemutatta az Atyát, aki hittel jön Jézushoz, és új emberré lesz, az maga is úgy akar élni, mint az Úr. Meglátom Jézus életében, ilyen az Isten. Lám, Ő odatartotta a másik arcát, szertejárt és gyógyított, helyreállított mindenkit, aki maga is vágyakozott erre. Tudom, én képtelen vagyok így élni, de kérhetem, Uram, tedd újjá a szívemet. Hálát adok Neked, hogy ezért jöttél, ez a Te akaratod, hogy belülről újjá legyünk, és így új módon, mássá legyen az istentiszteletünk is. Uram, segíts önmagunkba tekinteni, és meglátni, milyen is az életünk, az istentiszteletünk? Csak formalitás a hitünk, vagy élet, és cselekedet, úgy amint Nálad is láttuk. Akit Te megtalálsz, abból ez az élet irgalmas és gyakorlati élet árad.

Jézus nem az emberekhez, hanem az Atyához igazodik (Jn 7,14-24). Isten órájára figyel mindenkor, és amikor úgy látja eljön az idő, akkor mozdul, akkor oda megy, ahová mennie kell. Nem is saját vágyai, érzelmei mozgatják az Urat, nem azért maradt, mert nem volt kedve felmenni Jeruzsálembe, és nem is azért mert félt. És amikor most felmegy az ünnepre nem is azért teszi, mert jó ott lenni, hanem azért megy, mert fel kell mennie. Az Ő jelenléte bizonyságtétel Isten országáról, arról, hogy új idők jöttek.  Szabad másképp gondolkodni és élni, mint eddig. Szabad és lehet Istenre hangolódni, személyes kapcsolatba lépni Vele. Mindez Jézus által történhet meg. Viszi Jeruzsálembe a nagy hírt, Isten kinyitotta a menny ajtaját, be lehet lépni rajta, ingyen kegyelemből. Mert a belépődíjat Jézus fogja kifizetni. Így hívogat, jöjjetek, a vendégeim vagytok Isten országában, mégpedig örökre. A számla ki van fizetve. Mi pedig már tudjuk, hogy a számlát a kereszten vérrel, és élettel fizette ki.

Amikor Jézus tanít, csodálkoznak, mert ismeri az Írásokat, és másképp szólja, mint ők. Tudják, hogy nem járt az ő képzésükre, nem kapott tőlük felhatalmazást, akkor hogyan? Nem akarják meglátni, hogy Jézus nem bemagolt igéket idéz, hanem az élet szavát hirdeti. És ezeket a tettei támasztják alá. Egész Lénye Istenről beszél, és amit tesz, hatalmasan hirdeti, Isten meglátogatta az embereket. Elhozta az igazi életet. Aki kinyújtja érte a kezét, abban csodálatos dolgok mennek végbe. Aki Jézust beengedi az életébe, egészen meg fog gyógyulni. Lelkében testében újjá lehet az ember Általa. Ő nem felületi kezelést ad, hanem teljes gyógyulást. Nemcsak egy betegségből gyógyít meg, hanem minden testi és lelki betegségből, és felszabadít a bűn hatalma alól, egy új Neki tetsző életre.

Aki figyeli Őt, az meglátja, valóban az Úrhoz hívogat. Ő nem azért tanít és gyógyít, hogy így egy új iskolát beindítson. Nem a megélhetését kívánja így biztosítani, és nem is valamilyen pozíciót kíván elérni. Jézus önként. ingyen és szeretetből fordul felénk. Azért munkálkodik, hogy igazán feltáruljon előttünk Isten országa. Nem vallásos rendszereknek akar megfelelni, hanem épp ebből akar kiszabadítani, új élő kapcsolatra. Azt akarja, hogy ne csak a törvényt, hanem magát Istent ismerjük meg. Őbenne és Általa találkozzunk az Atyával, és szeressük meg. Szeretetkapcsolatra hív az Úr.

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

 

Isten áldásával.

Az élet beszéde

 

Z

akariás továbbra is látomásokat kap, ezek azonban nem szórakoztató elemek, hanem Isten üzenetének az eszközei (Zak 6,1-15). Isten küldi szavát népének. Isten nem hagyja övéit magára, és ma sem hagy magunkra. Szava által irányítja életünket. Elmondja mi a terve, és azt is, mit vár népétől. Azonban ahhoz, hogy meglássuk az Úr üzenetét, meg kell fordulni, mint a prófétának is. Vagyis a saját utunkról, gondolatainkból vissza kell fordulni Hozzá. Mielőtt elindulnánk, hogy megtegyük, amit elterveztünk, forduljunk oda az Úrhoz. Ne menjünk egy lépést sem, amíg Felé nem fordulunk. A megfordulásban benne van az elfordulás. Az én Uramhoz, Jézushoz fordulok, Rá figyelek, de ezzel a mozdulattal hátat fordítok környezetem véleményének. Hátat fordítok mindannak, amit eddig hallottam. Azt jelenti mindez, tudomásul veszem, hogy ezek már mögém kerültek, és csak az Úrra figyelek, Tőle várom az eligazítást.

Szükséges a szemeim felemelése is, az Őreá való tekintés. Szeretünk lefelé, magunkra, a problémáinkra nézni, azonban akkor nem látjuk az Urat, nem halljuk a szavát. Miért? Mert csak magunkra figyelünk, problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Sok ember azért nem lát megoldást, mert állandóan lefelé, magára néz, magától vár megoldást, magával foglalkozik. Igénk most rámutat, a megoldáshoz, felfelé kell tekinteni. Önmagamtól elfordulni és felemelni a tekintetemet. Úgy, ahogyan a zsoltáros mondja: „Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette.” (Zsolt 121). Miért emeli tekintetét e hegyekre? Mert ott a templom, és ennek látványa emlékezteti, a segítség Istentől jön. Ne keress máshol, ne figyelj másfelé, mert az igaz segítség mindig az Úrtól érkezik.

A lovasszekerek mutatják, minden az Úr kezében van. Tőle indulnak a világ dolgai. A lovasok az Úr melletti szolgálatukból jönnek, az Úr szavára indulnak, és itt egy olyan helyzetet hoznak létre, ami lehetővé teszi Isten népe számára a megmaradást, az építkezést. A fogság, majd az azt követő népek közötti forrongást felváltja a csendesség időszaka, azért, hogy ők elvégezhessék munkájukat. Isten lehetőséget ad az övéinek a felkészülésre, az építkezésre. Elsősorban a lelki építkezésre kell figyelnünk arra, hogy feltöltekezve megerősödjünk, amikor a lovasok, nem csendességet, hanem vihart és felfordulást hoznak.

Ezt követően A Sarjadékról, Csemetéről kap látást a próféta. Megerősíti és kiegészíti a korábbi üzenetet. Eljön a Csemete, vagyis beteljesedik az ígéret, és megjelenik a Megváltó. El fog jönni az, Aki egy személyben király és pap lesz. És ez a személy az Úr Jézus Krisztus. Ő a mi királyunk és főpapunk. A kereszt az Ő oltára, ahol Önmagát mutatta be élő áldozatul bűneinkért. Ő az, Aki megépíti a templomot. De már nem egy kőből készült épületet, hanem a testünket teszi a Lélek templomává. Milyen csodálatos, a testem templommá válhat. Ehhez azonban meg kell tisztulni, és ezt is az Úr végzi el. Innentől kezdve az én feladatom, hogy tisztán tartsam, ügyeljek, hogy mit viszek a templomba. Nagy lesz az Ő dicsősége, nagy az Úr, de nagy Ő az én életemben is? Király Ő, és uralkodhat felettem?

Jézus Galileában munkálkodik, bár ünnep készül, de Ő nem akar Júdeába menni, mert tudja, hogyan gondolkodnak felőle, és mit terveznek Ellene (Jn 7,1-13). Nagyon jól tudja mi van a szívekben. Tisztában van azzal, milyen reakciók jelentek meg a vezetőkben. Ismeri az Úr a mi szívünket, a mi reakciónkat is. Megrendítő, hogy nem szaggatják meg a szívüket Jézus tetteit látva, tanítását hallva, hanem meg akarják ölni. Könnyebb Jézust eltávolítani, mint megváltoztatni az életüket. Valószínűleg látják, nem tudnak más emberek lenni. De azt is látni kéne, hogy Jézus tud egyedül mássá tenni. Csak Hozzá kellene fordulni. De ők nem akarják az Ő segítségét. Miért? Mert nem akarják elengedni azt, amit a világ kínál. Jól berendezkedtek, és a Jézus melletti döntéssel ezt a jó kényelmes életet rúgnák fel. Ők inkább a világhoz ragaszkodnak, mint Jézushoz. Mi a helyzet velünk? Nem így vagyunk mi is? Annyi mindent elértünk, oly sokra jutottunk, és ezt nem akarjuk megkockáztatni. Nekünk együtt kellene Jézus és a világ, de ez nem megy együtt.

A családtagjai sem hisznek Benne, nem mert nem akarják vállalni azt, amit látnak. Inkább elküldik Júdeába, jelentse ki magát a világnak. Azonban Jézus mindig azoknak jelenti ki magát, akik körülötte vannak. Azt akarja, hogy ők is megismerjék Őt, és vállalják. Az Úr ma nekem akarja kijelenteni magát és nem a világnak, nem másoknak. Könnyen odamondjuk, a másiknak van szüksége Jézusra. Azonban Ő azért szól hozzánk, mert tudja, hogy mi szorulunk rá legjobban kegyelmére. Ne másokhoz küld Jézust, hanem nyisd ki előtte az ajtót. Ne küld úgy másokhoz, hogy Te még nem ismerted meg. Mond, Uram, jöjj és kezd velem a munkát! Könyörülj rajtam!

Az Úr elmondja, szinkronban van az Atyával. Még nem jött el megfeszítésének ideje, ezért nem megy fel még Jeruzsálembe. Azonban az ő idejük mindig készen van. Ők mehetnek, nem kell támadástól tartaniuk, mert ők úgy élnek, mint a világ. Azonban Jézus rámutat, hogy a cselekedeteik gonoszak. Milyen érdekes, nem megdicsér, nem azt mondja, hogy ez a világ ilyen jó, és az ember nagyszerű. Hanem lerántja a hamisság leplét, és megmutatja az ember valódi szándékait. Megmutatja, mi van az emberben. Gonoszság. A tetteink beszélnek, elmondják, kihez tartozunk, és mi van bennünk. És Ő azért jött, hogy ettől megszabadítson, és új emberré tegyen. Csakis Által lehet mássá az életünk.

 

 

Úr Jézus, mely igen drága

 

Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, :/: Mely bölccsé tévén az elmét, Szűli az

Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, :/: Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen

bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!

 

 

Isten áldásával.

 

 

Te vagy a Krisztus!

 

I

sten további üzeneteket ad Zakariásnak, azonban ehhez az is szükséges, hogy ő maga felemelje szemeit (Zak 5,1-11). Azt jelenti ez, figyelnünk kell felfelé. A mindennapi feladatok, az élet dolgai közepette is állandóan nézzünk felfelé, mert csak akkor látjuk meg Isten üzenetét. Ha csak lefelé, magunkra figyelünk, ha teljesen lefoglalnak az élet gondjai, nem látjuk meg Isten akaratát.

A repülő könyv utal Isten szavára, az igére. Ezen keresztül kommunikál az Úr. Az igét adja mértékül az övéinek. Azt is kijelenti, az Ő szava alapján lesznek mérlegre téve. Nem másokhoz hasonlít az Úr, nem emberi vélemények alapján hoz rólunk döntést, hanem az ige által. Nem is hirtelen hozza meg döntését, hanem elküldi igéjét, amit mindenki megismerhet, így tudja, mit vár el az Úr, és azt is tetteinek mi lesz a következménye. Mert életünknek következménye van. Arra hívott el, hogy bizonyságtevői legyünk ebben a világban. Azonban a bűnös élet nem világít, rossz bizonyságtétel. Jósuát is azért öltöztetteti az Úr tiszta ruhába, mert csak újjászületett élettel tudjuk Őt megfelelően képviselni. Isten gyermekei életére odafigyelnek, és nem mindegy mit látnak. Az Úr azt akarja, hogy különbözzön Isten gyermekeinek az élete a világ fiainak az életétől.

A próféta nem maga próbálja megfejteni a rejtélyeket, hanem mindig kérdez. Megkérdezi az angyalt, aki megmutatja a különböző látomásokat. Az ige megértése, mindig Istentől jön. Csakis Őt kérdezve és Rá figyelve érthetjük jól a Szentírást.

A mérőedényről szóló látomás azt mondja el, egyedül Isten tudja a bűnt az életünkből eltávolítani. Mi képtelenek vagyunk megszabadulni tőle. Az istentelenség a legnagyobb bűn, az hogy az ember Isten nélkül akar élni. Nem akarja, hogy az Úr beleszóljon az életébe. Ezáltal maga szabja meg élete menetét, maga dönt arról mi a jó, és mi a rossz. Azonban ebből rengeteg nyomorúság származik. Az Úr Jézus is rámutatott, a bűn az, hogy nem hisznek Benne. Miért nem hisznek Benne? Mert nem akarják, hogy Úr legyen életük felett.

Az mérőedényt benne az istentelenséget gólyákhoz hasonló lények szállítják el. Tehát Isten távolíttatja azt el. Ő veszi le rólunk a bűn terhét, és szabadít fel új életre. Isten népe életében már nincs jelen a bűn hatalma. Aki az Úrhoz tartozik, nincs kényszerhelyzetben, az már tud a bűnre nemet mondani. Jézussal megújulhatunk.

A Jézussal való találkozás, az ige hallása mindig döntésre késztet (Jn 6,66-71). Ezek az emberek döntöttek, sokan elfordultak az Úrtól, nem jártak tovább Vele. Egy darabig követték, hallgatták Őt, de amikor mást hallottak, mint amit hallani szerettek volna, otthagyták. Az Úr nem kényszerít senkit a követésére, szabad elmenni is. Semmilyen szervezetbe nem akar tömöríteni, Ő azt szeretné, ha megismerve Őt, önként és szívből követnénk Őt. Követnénk, vagyis mindennap Vele járnánk az utat.

Meglepő módon nem a távozni akarókat igyekszik maradásra bírni. Hasonló helyzetben mi azt tennénk. Neki nem a létszám az első számú, hanem a szív vágyakozása, a teljes odaszánás. Csak az jöjjön, akinek Jézus kell, aki Őt akarja szolgálni. Ő a még mellette levőket kérdezi meg, hogy el akarnak-e menni? Felkínálja nekik is a döntési lehetőséget. Ha menni akarnak, most menjenek. Az Úr nem kap senki után két kézzel, aki nem akarja Őt vállalni, akinek a kényelmes élet felel meg, az elmehet. Nem lazít a programján sem. Elvárásait nem igazítja az emberek vágyaihoz. Ő az embereket akarja az igéhez, az Atya akaratához igazítani.

Az Úr kérdez: Vajon te is el akarsz menni? Mit válaszolok? Péter azonnal felelt, és azt mondja, ami a szívében van. Jó végiggondolni a válaszunkat, mert ma sokan elmentek Tőle, de formailag, látszólag azért ott vannak. Péter megvallja hitét. Megvallja, kinek ismerte meg Jézust. Az első része a vallomásnak az az őszinte felismerés, hogy kihez is mehetne, nincs kihez menni, mert Jézusnál örök élet beszéde van. Meglátták, hogy amit az Úr Jézus ad, azt senki más nem képes megadni. Péternek van élettapasztalata, tudja, mit kínál a világ, és azt is látja, mit ad Jézus, és ő ezt választja. Ő az örök élet beszédére, és így Jézusra adja voksát. Nem a világot, hanem Isten országát választja. Te mit választasz! Mit mondasz Jézusnak? Ki tudod mondani, hogy az igét választod, az örök élet beszédére szomjazol, és akkor is ez kell, ha más egyéb dolgokat elveszítesz? Komoly döntés volt ez, mert amikor Jézusra igent mondanak, nemet is mondanak korábbi életükre. Emberi, világi szemmel veszteséget szenvedtek. Lemaradt az addigi munkájuk, elengedték a megélhetés kézben tartását, és teljesen Jézusra bízták magukat.

Péter elmondja, hogy az eddig tapasztaltak alapján határozottan kijelentik, Jézus a Krisztus. Ő Isten Felkentje, Ő az, Akit a zsidóság vár. Ő az élő Isten Fia. Ez is határozott kijelentés, nekik Isten élő valóság. Neked is az? Mi is azt valljuk, hogy a Biblia Istene élő Isten. Ő az Aki megteremtette a világot, és életet adott nekünk? Kicsoda nekem Jézus? Erre válaszolni kell, mégpedig az alapján, ahogyan megismertem. Mert Péter itt nem mások véleményét mondja el, nem is azt, amire megtanították. Tehát ez a válasz nem lecke, nem Káté, ez személyes megtapasztalásból fakad. Ehhez pedig keresni, kutatni kell az igét, és figyelni Jézust? Vegyük kézbe az Újszövetséget és olvassuk szomjas szívvel, és figyeljük az Úr Jézust. Figyeljük Őt, amint él, ahogyan tanít, amiket cselekszik, és mire végig olvassuk, meg lesz a saját vallomásunk. Mert aki őszinte és nyitott szívvel találkozik Vele, aki mindent elenged, az átéli, hogy Ő valóban az Isten Fia.

 

 

Örök élet reggele

 

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

 

 

Isten áldásával.

 

Nem erővel

 

A

 magyarázó angyal ismét megszólítja Zakariást, teljes figyelemre ösztönzi (Zak 4,1-14). Mintha azt mondaná, most mindent zárj ki a figyelmedből, és arra koncentrálj, amit mutatok. A felköltés azt jelzi, most teljes lényeddel, és ne csupán fél szívvel figyelj. Amikor az Úr szól, teljes figyelmünket igényli. Egy új képet mutat neki az angyal, aminek a jelentését nem érti. Azonban odafordul és megkérdezi. Szabad, sőt kell kérdezni, ha nem értjük Isten üzenetét. Így kellene olvasnunk az igét, állandóan kérjük az Urat, hogy Ő magyarázza meg, az olvasottakat. Ne mások magyarázatára építsünk, ne intézzünk el egy-egy igeszakaszt, hogy megnézünk egy magyarázatot, hanem tusakodjunk mi magunk a megértésért. Mert ha keresünk, akkor találunk. Keresés nélkül azonban ne várjunk semmit.

Ez a látás Zerubbábelnek szól, Isten üzenetét közvetíti. Zerubbábel volt abban az időben a nép politikai vezetője, és az Úr neki üzen. Nagyon fontos üzenet ez. Arról szól, Isten népe má, mint a többi népek, az Úr választotta ki és hívta el, majd szabadította meg, és vitte be Kánaán földjére. Mivel az Úr népe ők, nem kezelhetik a dolgaikat úgy, mint a többi népek. Nem lehet az a minta, ahogy a pogányok élnek. Az Úr Jézus a tanítványoknak elmondta: „Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Mt 20,25-26). Itt az a hangsúlyos, hogy ne ahogyan a népek fejedelmei. A népek fejedelmei, veszély esetén más népekkel kötnek szövetséget, fellázadnak az elnyomás ellen, bálvány isteneket hívnak segítségül. Isten népének vezetője ne így tegyen. Az Ő szövetségesük maga az élő, a Teremtő Isten. Az Úrnak van hatalma az övéit megoltalmazni. Ma is érvényes, ne a világgal kössünk szövetséget, ne az Ő módszereiket használjuk. De akkor mi tegyünk?

Az Úr rámutat nem az erőszak a megoldás.  Az ember mindig az erőben, a politikai hatalom érvényre juttatásában látja a megoldást. Azonban nem ez Isten módszere. Isten az Ő Lelkét adja, annak munkája által viszi végbe a változásokat. Isten nem alkalmaz erőszakot, a Szent Lélek által győz meg az igazságról. De ez a meggyőzés sem kényszer, mi dönthetjük el, melyik úton járunk. Az Úr azt üzeni, bízzunk Benne, és bízzuk Rá magunkat. A legjobb megoldás mindig, amit az Úr mutat. Azonban gyakran veszteg kell lennünk, amíg átéljük az Úr szabadítását.

Zerubbábel és a nép akadályt lát maga előtt. Olyan nagy akadályt, mint egy hegy. Hányszor mi is úgy vagyunk, egy hegy toppant elénk, elzárja utunkat, és képtelenek vagyunk tovább menni. Mi az ami most hegyként tornyosul eléd? Mi az ami azt sugallja, nem mehet tovább az az ügy, amit az Úr rád bízott? Ha átgondoljuk most igazán nagy hegy áll előttünk, amit emberi erővel képtelenek vagyunk félretolni. A vírushelyzet mindent lebénít, nem lehet kapcsolatot tartani egymással, nehezen tudunk előre haladni. Azonban az Ige azt üzeni, ne a hegyre nézzünk. Az Úr a legnagyobb hegyet is félretolja övéi útjából. A bizonyságtétel, Isten országa elé nem állhat semmi.  Sőt az Úr azt mondta, mi magunk mondhatjuk hittel, hogy az előttünk álló hegy, álljon el az útból.  Ne torpanjunk meg, hanem mondjuk a hegyünknek, állj félre, ugorj a tengerbe, és ha nem kételkedünk, megtörténik, amit kérünk. Isten üzeni, eltávozik az akadály az útból, és felépül a templom, meg fogják áldani. Benne van a bátorítás, ne félj! Ne add fel! Bízz bennem, és meglesz!

Vízválasztó előtt állnak a tanítványok, dönteni kell, Jézus, vagy a világ (Jn 6,60-65)? Követik Őt tovább a keskeny úton, vagy visszafordulnak a széles útra. Mert a keskeny út egészen másról szól, mint a széles. A keskeny úton lélek és élet van. Igen, az Úr követése nem a testről szól. Nem az emberi okosságról, a test kényelmének kielégítéséről. Isten országában a Lélek vezet. Isten országa keskeny úton halad, mert Isten akarata megvalósulásáról szól. Isten országa önmegtagadásról, keresztről szól, és bizony ezt a test nem akarja. Mi nem akarunk keresztre kerülni, pedig Pál apostol is arról ír, Krisztussal együtt keresztre van feszítve. Már nem a saját akarata érvényesül, hanem a Krisztusé. Elcsendesedve nézzük meg, miről szól az életünk? Mit helyeztünk mi előtérbe? Isten akaratát, vagy a sajátunkat? Mintha ma a hívők élete is a jólétről, a kényelemről szólna. Figyeljünk az Úrra, mert az Ő beszédei nem a testről, hanem Isten Lelkének munkájáról adnak útmutatást.

Sokan zúgolódnak, nem ezt akarták hallani, ők azért keresték Jézust, mert a test vágyainak a kielégítését várták tőle. Egy kényelmes ellátásra vártak, de nem Őt, nem az Ő életét akarták. Világosan elmondja, hogy Ő Istentől jött. Ő testi születése előtt ott volt az Atyánál, és majd oda is fog visszamenni. Ezért, boldog az, aki ezt látja, és aki befogadja Őt. Újra és újra a szívünkre helyezi az Úr, hogy a legfontosabb az Ő befogadása, az Ő életének, tanításának a követése.  Meg akarja fordítani az irányukat, eddig csak a jólétre figyeltetek, és azt vártátok, hogy Isten ezt biztosítsa. Vegye el a kényelmes élet útjából az akadályokat. Most pedig arra hív az Úr, hogy mindezeket elengedve, Lélek szerint kezdjenek el járni. Legyen Jézus mindennél fontosabb.  Amikor zúgolódnak, majd elmennek, azt jelzi, Jézusért nem akarnak semmit vállalni. Nekik Istentől van elvárásuk, és nem arra figyelnek, amit az Úr vár tőlük. Mit vár? Hogy az Ő akaratához igazodjanak. Mi az Ő akarata, hogy higgyünk a Fiúban.

Jézus nem tömeg evangéliumot hozott, nem akar mindenkit bekényszeríteni a háta mögé. Ő hív, és várja, hogy Hozzá menjünk. Elmondja, csak az mehet Hozzá, akinek az Atya megadja. Kinek adja meg? Hát személyválogató Ő? A lehetőség mindenki előtt nyitva áll, de azoknak adja meg a belépést, akik be is akarnak lépni. Nem tesz hívővé az akaratunk ellenére. Aki keresi Őt, aki új életre, szabadulásra vágyakozik, annak az Atya megadja, hogy megismerje Jézusban a Megváltót. Péternek is kijelentette az Atya, a Lélek által, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia.  Így jelenti ki  mai is az őszinte keresők előtt a Lélek Isten igazságát.

 

 

Jöjj, az Úr vár reád

 

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

 

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

 

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.

 

Magára vette szennyes ruhámat

 

A

 prófétának bele kell kiáltania a nép fülébe Isten ígéretét (Zak 2,1-17). Ezt hallják meg, erre figyeljenek és ne emberi véleményekre. Sokan támadják őket, akadályozzák a városfal kijavítását, a templom helyreállítását. Az emberek könnyen elcsüggednek és feladják. Azonban Isten üzeni, az Ő szavába kapaszkodjanak, abból merítsenek erőt. Az üzenet pedig ez: Bővelkedni fognak még városaim, lesz még bőség, lesz még áldás a nép életén. Ebbe kell kapaszkodni, akkor is ha még nem így látszódnak a dolgok. Most még ellenségeket látnak, félnek, elcsüggednek, mert úgy tűnik erősebbek a támadók. Azonban Zakariás látomást kap, amiben Isten kijelenti, az ellenség szarva letöretik. A nép, amely szétszórta Júdát maga is szétszóratik. Nagyszerű üzenet ez. Amitől félünk, ami diadalt tartott felettünk, egy idő után legyőzetik. Minden hatalom egy idő után megsemmisül, vagy legalábbis elveszíti nagy hatalmát. Mindennek lejár az ideje. Ezért nem kell az Úr gyermekeinek, egyetlen hatalomnak, rendszernek sem kell behódolni, mert ami ma fenyeget, az holnap már letűnik a porondról. Másrészt Isten gyermekeinek maga az Úr az oltalma.

Igénk azt is elmondja, hogy az Isten nélküli hatalmak jellemzője a szétszórás. Az az ember, aki nem ismeri Istent, aki a maga útján jár, az szétszór, és elpusztít. Ellenben Isten népe nem a szétszórás, a rombolás, hanem a lelki építés útját járja. Mert Isten akarata nem mások ellen irányul, Ő nem a rosszat, a pusztulást akarja. Amikor egy leprás ment hozzá, és azt mondta, ha akarod meg tudsz tisztítani. Jézus így felelt neki: Akarom. Jézus mindig a jót akarja, a bűntől való megtisztulást, a gyógyulást, a szabadulást, a kapcsolatok helyreállását, az üdvösségünket. Ezt a különbséget láthattuk Barabbás és Jézus életében. Barabbást azért ítélték el, mert gyilkolt, Jézust, azért, mert gyógyított, életet adott vissza. Az emberek nem a gyógyítót, az életet mentőt, hanem a gyilkost választották. Bizony ezt látjuk állandóan, az emberek többségének inkább a pusztító kell, mintsem az Úr Jézus Krisztus, aki meggyógyítja a pusztítótól kapott sebeinket.

Azt is látjuk, hogy még nem jött ki mindenki Babilonból. És Isten ad még lehetőséget, hogy akik maradtak, mert féltek az úttól, vagy jól érezték magukat a fogságban, még hazajöhessenek. Még van idő, még lehet dönteni Isten országa mellett. Az üzenet így szól: Fussatok ki az északi földről. Fussatok, vagyis nagyon igyekezzetek, és ne nézzetek hátra csak előre, mert eljön az idő, amikor már nem tudnak hazamenni. Az Úr Jézus minket is kihív a világból, még van időnk a futásra, a menekülésre, de nem tudjuk meddig. Hív az Úr, hogy mindennek fordítsunk hátat, ami nem tőle való, és kövessük Őt. Hagyjuk magunk mögött, ami megkötöz, ami a világhoz láncol, és Őt válasszuk.

Az Úr azt ígéri, hogy aki elhagyja a világot, és elindul Őt követni, arra úgy tekint, mint a szeme fényére. Úgy óvja az Úr az övéit, mint a szeme fényét. Hálásak lehetünk Neki. És ez az ige felszabadít, bátran követhetjük Őt, mert az Úr vigyáz ránk.

Zakariás annak a kornak a főpapját, Jósuát látja (Zak 3,1-10). Az Úr angyala előtt áll, olyan ez mint egy tárgyalás. A bűnös áll a bíró előtt, és mellette áll a vádlója is. Nehéz helyzet, a főpap nem mond semmit, tűri a gyalázást, a rágalmat. Mondhatnánk, rábízza magát Istenre. Ő ismeri az életét, nem kell magyarázkodni, és igazságos ítéletet hoz majd. Szennyes ruhában látjuk a főpapot, hol és hogyan koszolódott be? Belekeveredett a világba? Eltávolodott az Úrtól? Már nem tőle kérte és várta a segítséget, hanem a világtól, más népek vezetőitől? Aki a világgal barátságba kerül, az Isten ellenségévé válik. Ezért tudja vádolni a sátán. Úgy gondolja, nyert ügye van. Figyeljünk mindig az Úrra, ne távolodjunk el Tőle, ne keveredjünk a világgal, a nem hívőkkel, és ne vegyük át az ő életvezetésüket. Mert ha így teszünk, hiteltelenné válunk. Az egyház, ha a világ szerint él, elveszíti súlyát. Nem lesz erő a bizonyságtételében. Mert nemcsak a szavaink, hanem az életünk is bizonyságtétel. Azzá kell válnia.

Jó látni, az Úr elhallgattatja a sátánt. Nem hallgat rá, és nem is kell, mert az Úr nagyon jól ismeri a szívünket. Jósua pedig vállalja, azt aki. Vállalja bűneit is. Mi hogyan állunk az Úr előtt? Ilyen alázattal? Vállalom, hogy nem vagyok más, csak tűzből kikapott üszög? Az Úr védelmébe veszi, mert a tűzből kikapott üszög is érték a számára, sőt az Ő kezében hasznossá fog válni. A te életed is érték, még ha üszkös fadarabnak gondolod is magad. És az Úr kezében hasznossá fogsz válni.

Igénk elmondja, hogy szennyes a ruhánk, és ezt mi nem tudjuk levetni, képtelenek vagyunk magunktól átöltözni, de Isten magára vállalja. Ő öltöztet át. Szennyes ruhánkat pedig az Úr Jézus vette magára a kereszten. Az új ruhát, az új életet Tőle kapom, kegyelemből. Csupán arra van szükség, lássam, szennyes vagyok, és nem vagyok méltó, hogy Isten gyermeke legyek. Ezen túl pedig engedjem, hogy az Úr levegye a szennyes ruhát, és új, tiszta, ünnepi ruhába öltöztessen. Az ünnepi ruhára azután vigyázzunk, abban nem járhatunk olyan helyeken, mint korábbi öltözetünkben. Ezért nem mindegy hogyan élünk. Az Úrnak engedelmeskedő új életet jelent az ünnepi ruha. És addig marad tiszta és ünnepi, amíg az Úr útján járunk.

Az Úr kijelenti a Sarjadék, a Csemete eljövetelét, Aki majd elveszi a bűnt. És Ő már eljött, az Úr Jézusról beszél az ige, és mi átélhetjük kegyelmét. Általa lehet újjá, mássá az életünk. Jézus nélkül marad minden változatlan. Marad a sötétség, az emberi eszközök, megoldások, marad az erőszak, a pusztulás. A gyógyulás Jézusban érkezett meg a földre.

A zsidók zúgolódnak ellene, mert rájöttek, hogy ismerik a családját, és azt gondolják, ezzel magát Jézust is ismerik (Jn 6,41-59). Nem akarják Őt igazán megismerni, mert akkor a tetteire és beszédeire figyelnének, azok alapján pedig igyekeznének Hozzá. Úgy gondolják egy olyan családból, egy ácsműhelyből nem jöhet olyan személy, akire nekik figyelniük kellene. Úgy gondolják, ha Isten elküldi a Messiást, az aktuális király családjából érkezik, és ha tanítani akar, akkor az ő egyetemükön fog végezni. Csak az léphet fel isteni igénnyel, akinek ők adnak diplomát. Azonban Jézus az Atyától tanul. Tőle veszi ismereteit, és hatalmát. Így egy egészen másféle életet él, mint, amit az emberek megszoktak. És ez nem illik a képbe. Jézus más, mint mi. Körülötte nem pusztul, hanem megépül az élet. Amerre jár, gyógyulnak, rendbe jönnek az emberek. A farizeusok nyomán szembenállás, feszültség, pénzsóvárság, politikai játék alakul ki. Figyeljünk Jézusra! Jézus az Élet, és aki Hozzá jön, maga is életet nyer, kegyelemből.

Az megy Hozzá, akit az Atya vonz. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Isten válogat, és már eldöntötte ki mehet Hozzá. Ha így lenne, elhárítanánk a felelősséget, felmentenénk magunkat, Isten engem nem vonz Jézushoz. Itt arról van szó, az megy Jézushoz, aki nemcsak vallást akar, hanem magára Istenre van vágyódása. Akit vonz az Atya, az megy Jézushoz, mert átéli, hogy Benne Isten van jelen. Az jön, mert mindennél jobban vágyakozik Isten kegyelmére. Van-e vágyódás bennem? Keresem-e igazán Istent? Fontos-e nekem honnan jöttem, és hová tart az életem? Ha igen, hol keresem a választ? Kinél érdeklődöm. Aki Jézushoz jön, életet talál, örök életet. Mert Jézus az Élet. Igen, Ő az Élet, Ő a gyógyulás, Ő a Megtartatás. Mert mit használ ha, megmentjük emberi eszközökkel földi életünket, de Jézus nélkül elveszítjük az örök életet?

Jézus rámutat, Istent senki nem látta, csak az, aki az Atyától van, vagyis Ő. Így ha Istent meg akarjuk ismerni, Jézushoz kell jönni. Ő mutatja meg az Atyát, mert Ő Isten képe, és annak kisugárzása. Egy emberről is a legjobb ismertetést a gyermeke tudja adni, Így Isten elküldte Jézust, hogy bemutassa nekünk Őt.

Jézus az élet kenyere, a Vele való élő kapcsolat által lehet életünk. A kenyeret naponta fogyasztjuk, így kell naponta kapcsolatban lenni Vele, és élni az igével. Az Isten szava táplálja a lelkünket az életre. Jézus nélkül nincs igazi életünk, nincs üdvösségünk.

 

 

Magára vette szennyes ruhámat

 

1. Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

 

2. Kín mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte

A Golgotára.

 

3. Szerelmes szíve szakadt meg értem

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, és eltörölte

Mind, mind a vétkem.

 

4. Jézus te drága mit adjak Néked

Összetört szívem hozom elédbe.

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom elédbe.

 

Isten áldásával.

 

Amint vagyok

 

Z

akariás próféta könyvét kezdjük el olvasni (Zak 1,1-17). A próféta a babiloni fogságból való első hazatérés utáni időszakban hirdeti Isten üzenetét. Haggeus kortársa.  Nincs király, és a templom romokban. Nehéz időszak ez. Isten megszólítja Zakariást és üzenetet küld népének, ezzel jelzi, hogy a hazatérés után sem hagyja őket magukra. Zakariás próféta családba született,  a nagyapja is próféta volt. Azonban ez is kevés, a prófétaságot nem lehet megtanulni, át kell élni Isten elhívását. Zakariás  nem azt mondja, amit a családban tanult, hanem, amit Istentől kapott. Neki is személyes és élő kapcsolatra kell lépnie Istennel. Nem elég a családi örökség, Isten friss, élő üzenete kell. A próféta itt és most hirdeti azt, amit Isten mond. Ma is azt kell mondanunk, amit Isten korunkban mond. Isten nem konzervet, hanem friss táplálékot ad. A mannát is mindennap adta a népnek a pusztában. A tegnapi manna megromlott, és ez így van ma is. A tegnapi üzenet, a tegnapi igehirdetés, a mástól átvett igehirdetés nem segít. Személyesen kell keresnem Istent és figyelnem a szavára.

Az üzenet, amit kap a próféta, Isten haragjáról szól, az atyáikra haragudott meg az Úr. Azért volt a fogság. A mögöttük lévő időszakból indul ki Isten. Sokan kérdezték, miért történt a fogság? Miért engedte Isten? Most megkapják a választ. Azért, mert nem tértek meg Istenhez az őseik, nem fordultak el gonoszságaiktól, és nem hallgattak Istenre. Nem véletlenül történt mindaz, amit átéltek. Azonban nem kellett volna annak úgy lennie, egyetlen oka az engedetlenségük. Ha hallgatnak a prófétákra és elfordulnak a bálványoktól, Isten elfordítja az ítéletet. De ez nem történt meg.

Az újrakezdés őszinte megtéréshez kötődik. Ezt nem lehet kihagyni. Azzal kell kezdeniük az életük rendezését, hogy Istenhez térnek. Ahhoz az Istenhez, Aki hazahozta őket. Hagyjanak fel végre a politikai játszmákkal, ne emberektől, a politikai helyzet alakulásától várják életük jobbra fordulását. Teljes mértékben bízzák magukat szabadítójukra, arra, Aki hazahozta őket. Csak Isten igéjére, ígéreteire figyeljenek. Mert minden elmúlik, de Isten ígéretei mind beteljesednek. Beteljesedtek Isten szavai a múltban, és valóra válnak a jelenben is.  Isten népe élete nem a külső körülmények alakulásától függ. Ne arra figyeljenek, mi történik a világban, hanem építsenek az Úr szavára. Bízzanak Isten ígéreteiben.

A hazatértek a Méd-Perzsa birodalomtól való függetlenségben bíztak, de Isten kijelenti a látomásban, csend van, békesség van. Senki nem lázad Dárius ellen, nincs esély az elszakadásra. Ezt úgy élték meg, hogy mi lesz akkor velük? Isten azonban üzenetet küld a prófétának, amiből megtudják, az Úr nem hagyja őket magukra. Ő velük van. És ez elég! Ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? És ez azt üzeni, nem a politika alakulásától függ az Úr népének az élete, hanem a Krisztussal való kapcsolattól. Ha a külső körülmények nem is a legjobbak, az Úr hatalma nem változik. Ő meg tud tartani, meg tud segíteni. A gyülekezet segítsége és oltalma az Úr. Fontos még az is, hogy Isten másképp gondoskodik népéről, mint ahogy azt ők elgondolják.

Isten vigasztaló szókkal felelt, és kell-e nagyobb vigasztalás annál, amit mond. „Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!” Ennél több nem kell, ha Ő szeret, akkor minden rendben, akkor majd Ő megoldja a dolgokat.  Csodálatos ige ez, mert ma is jól látható, Isten szereti Jeruzsálemet, és szereti mostani népét is. Szeretetének hatalmas jele a kereszt. Ha csüggedés fenyeget, csak nézzünk a keresztre és felragyog előttünk Isten szeretete. Meglátjuk, hogy Jézusban áldást készített. Általa ez a miénk is lehet. Isten szeretete azt jelenti, a látszat ellenére felépül a templom, és bővelkedni fognak városai. Jézus is azt mondta, Ő azért jött, hogy életük legyen és bővelkedjenek. Ezért mindig felfelé nézzünk, az Úr szavába kapaszkodjunk. Amit az Úr ígér, azt megtartja, maga cselekszi meg.

A nép kenyeret kér Jézustól, pont úgy, ahogyan a samáriai asszony kérte a vizet, hogy ne kelljen többé kútra járnia (Jn 6,35-40). Nem látják a lényeget. Nem ismerték fel még mindig, hogy ki áll előttük. Én felismertem? Látom már a lényeget? Az Úr válaszol, elmondja Ő a kenyér, az élet kenyere. Ne élelmiszert várjanak, ne kiapadhatatlan készletet akarjanak, hanem Őt.  Ő az élet, ezért mindenkinek Őreá, a Vele való élő közösségre van szüksége. Nem kenyér oldja meg a problémájukat, nem a jólét, hanem egyedül Krisztus. Már a megkísértésekor rámutatott nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából jön.

Az Úr összevonja a kenyeret és a vizet, aki hozzá jön és hisz benne, se meg nem éhezik, se meg nem szomjazik. Hozzáteszi, soha nem szomjazik meg és éhezik meg a Benne hívő ember. Ez a kijelentés a lelki éhségünk és szomjúságunk csillapításáról beszél. Aki Vele élő kapcsolatba kerül, az lelkében soha nem éhezik és szomjazik meg. Az ige által olyan táplálékot kapunk, ami megelégít a nehéz időkben is. A probléma azonban az, hogy nem mennek így Hozzá. Csak kenyeret akarnak, de nem Őt magát. Honnan tudjuk? Senki nem borul le Előtte, hogy kegyelmét kérje. Senki nem kiált: Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam!

Látták tetteit mégsem hisznek Benne. Annyi mindent láttunk, sok bizonyságtételt hallottunk, olvassuk az igét, de hiszünk Benne? Hiszünk Benne, mint Megváltónkban, Aki valóban életet jelent?  Hisszük, hogy Őbenne és Általa van örök életünk?

A lehetőség még mindig fennáll, mehetnek Hozzá. Eddigi hitetlenségük ellenére segítségül hívhatják. Nem számít kicsodák, milyen volt eddig az életük. Nem érdekes milyen bűnök terhelték őket. Nem számít, mit gondolnak magukról, jöhetnek. És aki jön, azt Ő nem veti ki, nem küldi el. Csodálatos üzenet, van reménységünk, jöhetünk, amint vagyunk. Nem kell előbb rendbe rakni magunkat, hisz úgysem tudnánk. Csak jönni kell, bűnbánattal, alázattal, és Ő megkönyörül. Nem vet ki, azt jelenti, Ha hittel jövök, akkor életet nyerek. Nem zár ki a kegyelemből, nem vet ki az életből. Mert aki Őt befogadja, életet nyer.

Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát tegye. Isten akarata pedig az, hogy megtartsa azokat, akiket az Atya Neki adott, akik Hozzá kiáltanak, akik Vele akarnak élni. Az Isten akarata, hogy aki hisz a Fiúban, annak örök élete legyen.

 

 

Amint vagyok, sok bűn alatt

 

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 

 

Isten áldásával.

Higgy Jézusban!

 

A

 próféta hallja Isten üzenetét, és ez mutatja, nemcsak figyel az őrhelyen, hanem amikor Isten szól, nyitva is van a füle (Hab 3,1-19). Meghallja az Úr üzenetét. Ezért vesszük kézbe a Bibliát, megyünk istentiszteletre, hogy meghalljuk, amit az Úr mond. Kitűnik, hogy Ő nem hagyja sötétségben népét, felkészíti az elkövetkező történésekre. A nép minden tagját érinti a közelgő ítélet, de aki meghallja az Úr szavát, és valóságnak tartja a próféta szavait, azt nem éri váratlanul az ellenség támadása. Isten azért ad kijelentést, hogy általa felkészüljünk az eseményekre, és helyes, az Úr akarata szerinti válaszokat tudjunk adni. Isten népe nem a folyóba hullott falevél, amit a víz sodor. Isten népe a vízen úszó hajó, amit a Kormányos irányít. Aki az Úrra figyel, és ad a szavára az nem a tömeggel sodródik, hanem ha kell, szembefordul az árral. Isten segít megállni, bizonyságtevővé válni.

A próféta vágyakozik Isten munkájának a beteljesedésére. Kéri az Urat vigye végbe munkáját. Az Úr Jézus azt tanította, hogy imádkozzunk Isten országa eljöveteléért, az Ő akaratának megvalósulásáért. A próféta akkor is kéri Istent vigye végbe munkáját, ha az ítéletes. Azért sürgeti, mert ismeri Őt. Tudja, hogy Isten kegyelmes, ha a nép őszinte bűnbánatot tart és elfordul a bálványoktól, megkönyörül rajtuk. Isten nem elpusztítani akar, hanem megszabadítani a bűntől és a kárhozattól. Mi már kegyelmét tapasztaljuk Istennek. Nem a bűneinkre tekint, sem méltatlan voltunkra, hanem a kereszten bemutatott áldozatra. Jézusért kész megbocsátani még a latornak is.

Jó olvasni a próféta bizonyosságát, én örvendezni fogok az Úrban, az én szabadító Istenemben. Előre tekint és látja Isten szabadítását. Tudja, hogy nem az ítéleté az utolsó szó, hanem a szabadításé. Isten szabadító. Jézusra gondolni a legnehezebb élethelyzetekben is, mert a neve is a szabadításra mutat. Amikor elkeserednénk, a Jézus név reménységgel tölt el. Van Szabadító, van Megmentő. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (Rm 10,13).

A próféta utolsó szavai bátorítást jelentenek. Az Úr az én erősségem, ha én gyenge vagyok is, de van, aki megerősít engem. Pál apostol is erről tesz vallást: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4,13). A szentírók azért írták mindezeket le, hogy ne feledjük el és vegyük elő gyakorta, különösen, amikor erőtlenek vagyunk, és bízzunk az Úr munkájában. Ne a magunk erejére nézzünk, hanem mindig az Úrra, Aki meg tud erősíteni.

A sokaság kérdése jó, fontos kérdezni Jézust, mit tegyünk (Jn 6,28-34)? Életbevágó kérdés, mit akar az Atya, hogy tegyünk? Mikor tesszük az Ő dolgait? Benne van az is, hogy cselekedetekben gondolkodunk. Meg akar felelni Istennek. Meg akarjuk mutatni, hogy eleget tudunk Neki tenni. A gazdag ifjú kérdése is az volt: mit tegyek? Mindig tenni akarunk, mert abban benne van a teljesítményünk, az látszik mások előtt is.

A kérdésre az Úr válaszol, és nem azt mondja, amit gondolnak. Isten országába nem teljesítmény alapján juthatunk be, hanem hit által, kegyelemből. Mit vár el Isten? Azt, hogy higgyünk abban, Akit Ő küldött. Nem az számít, mit teszünk, hanem az, hogy hiszünk-e Jézusban, mint az Isten Fiában, Megváltónkban. A Benne való hit által nyerünk életet. Tehát nem az a lényeg, amit építünk, sem a sok szolgálatunk, ezek csak hálából fakadó tettek lehetnek. Az üdvösség kegyelemből és Jézusért van. Nem elég Istenben sem hinni, mert Jézus az út az Atyához. Isten azért adta Jézust a világba, hogy higgyünk Benne. Higgyük, hogy Általa változhat meg az életünk. Nem mi hozunk változást, hanem egyedül Ő.

Benne hinni azt jelenti, felismerem, Ő a Messiás, Ő az Akit Isten az ószövetségben megígért, ezért befogadom az életembe, és Rábízom magam. Tehát Jézusban hinni a mindennapokban azt jelenti, Ő a Király. Már nem én alakítom az életem, hanem Ő. Mindennap Elé járulok, és várom napi parancsát, és amint megkaptam és megértettem azt, indulok és teszem. A gazdag ifjúnak adott válaszban látjuk, Isten azt akarja, hogy mindent, eddigi értékeinket, eszméinket magunk mögött hagyva, kövessük Őt. Pont ez nem ment annak az embernek. Megtett volna bármit, betartott volna újabb szabályokat, de mindent hátrahagyva, megszabadulva a vagyontól is, és elindulni Jézus nyomában, hát ezt nem akarta. Miért? Mert Jézust követve minden megváltozott volna. Azt jelentette volna, hogy teljesen Jézustól függ. Ezt jelenti nekem is hinni Benne, hogy teljesen Tőle függök? Nem a vagyoni helyzetemtől, nem a kapcsolataimtól, a világtól, hanem egyedül Őtőle? Mindent úgy teszek, ahogyan Ő mondja, és arra megyek, amerre vezet? Bizony ez nem könnyű, Jézus nyomában nemcsak napfény van, hanem szenvedés, üldözés. De aki hittel követi megtapasztalja kegyelmét, csodálatos hatalmát.

Nagyon megdöbbentő, olyat éltek át ezek az emberek, amit azelőtt soha. Ki tartott jól olyan tömeget néhány kenyérből és halból? Senki. De ők nem látták meg Jézusban Istent. Nem ismerték fel, hogy aki ilyet tesz, az több mint ember. De már mögöttük van a vihar, Jézus hajó nélküli átkelése a tavon. És nem elég. Ők valami varázslat után vágynak. Pedig amiket az Úr Jézus tett olyan jelek, hogy megrendítik az életünket. Mert ezek nem bűvészmutatványok, hanem Isten országa hatalmának a megnyilvánulásai. Ezekhez hasonlók ma is megtörténnek, a lelki és fizikai problémákból, a bűn karmaiból sokakat megszabadít. És, aki átéli, hogy Jézus megváltoztatta az életét, az nem kér jeleket, hanem leborul Előtte és imádja.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

Örök életre megmaradó eledel

 

H

abakuk meglátja, prófétai szolgálata őrszolgálat (Hab 2,1-20). Olyan, mint a katonáé, az őrszemé, figyelnie kell. Mire figyel? Az Úr szavára. Odaáll a bástyára és vigyáz, vagyis teljes lényével Isten üzenetére koncentrál. Vigyázni, figyelni kell, nehogy az ellenség váratlanul lepjen meg. És ezt az Úrra való várakozás, a szavára való figyelés akadályozhatja meg. Sátán mindent megtesz, hogy elterelje figyelmünket a jelenlegi helyzetről, azt akarja, ne vegyük észre trükkjeit, és csak akkor észleljünk, amikor késő, Isten népe mindig harcban áll, a gonosz állandóan támad, le akar rohanni, el akar szakítani az Úrtól. Gyakran úgy teszi, hogy ez ne is tűnjön fel. Nem mindig fegyverrel érkezik, hanem olyan formában, ami nem is tűnik támadásnak. Ezért kell figyelnünk. Legyünk olyan kapcsolatban az Úrral, mint az őrszem. Legyen állandóan készen, az Úr Jézus is elmondta, a tanítványoknak úgy kell a világban élni, hogy bármikor készen legyenek, mert sem a napot, sem az órát nem tudjuk. Nemcsak az Úr eljövetele történik hirtelen, hanem a gonosz is úgy dolgozik, hogy hirtelen elnyelhessen. Ha nem figyelünk felfelé, belesimulunk a világ szellemiségébe, és nem is vesszük észre, hogy elszakadtunk Urunktól. A hívő embernek őrszolgálata van, úgy kell élnünk, mint a katonának. Mert a tanítvány Krisztus katonája.

Mire kell figyelnünk? A próféta vigyáz, hogy lássa, mit szól hozzá az Úr. Mindennap az Úr szavára kell várnunk. Feszülten figyelve, hogy mit is mond nekünk az Úr? A gonosz pont azt akarja elérni, hogy ne várjunk az Úr szavára. Türelmetlenséget ültet belénk, annyira elfoglal, hogy ne legyen időnk figyelni Isten szavára. Pedig ez a lényeg, meghallani, amit nekünk szól. Meghallani, amit mai népének üzen. Az ellenség rengeteg információval árasztja el a világot. Nem is csupán bulvárhírekkel, hanem különféle biblia magyarázatokkal is. Ezeken rágódunk, boncolgatjuk, igazak, vagy hamisak, és közben megfeledkezünk a Bibliáról. Nagy veszély, hogy az érdekesebbnél-érdekesebb emberi találgatásokra figyelünk, és nem az igére. Az ige megértéséhez alázatra, türelemre, felfelé figyelésre, kutatásra, és a Lélek munkájára van szükség. Ha figyelünk felfelé, akkor értjük meg a körülöttünk történő eseményeket. Azonban az emberi magyarázatok, azonnal válaszokat kínálnak. Érdekes elképzeléseket mondanak napi eseményekről, olyanokról, amik foglalkoztatnak minket. Azonban Isten első renden az igét adta. És ha ezt olvassuk, nem tévedünk el. A különféle emberi magyarázatok félre visznek, félelmet okoznak, mert nem tudjuk, a sok közül melyiket fogadjuk el. Állj az őrhelyre, térdelj az ige mellé, és figyelj Uradra! A Szent Lélek Isten megtanít mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amire szükségünk van.

Fontos, hogy bízzunk az Úr szavában. Jegyezzük meg, raktározzuk el, és ha nem akkor valósul meg, amikor gondoltuk, ne ijedjünk meg. Soha ne gondoljuk, hogy Isten ígéretei feledésbe merülnek. Ha késik is, bízzál Benne, ez a lényeg, bízzak az Úrban, bízzak, abban, hogy amit mondott megtörténik, ha várni is kell rá. Mert Isten ad időt népének, és az egész emberiségnek. Amikor ítéletről beszél, akkor is ad időt, hogy megfordítsuk életünket, és ne kelljen ítélni. Mert Isten mindig menteni akar. Ma is személyesen minket keres, azt akarja, hogy halljuk szavát, és legyünk készek engedelmeskedni Neki.

Isten az igében kijelentett üdvterve a vége felé siet, el fog jönni, nem marad el. Nagy vigasztalás mindez, mert azt jelezi, biztosan haladunk az új teremtés felé. Nem fog elmaradni semmi, amit az Úr kijelentett. Eljön Ő, és eljön a világ ítélete is. Mindez a vége felé siet, de ez az ige nem félelmet akar kelteni. Nem rémhírt, a pusztulás hírét adja elénk, hanem a bizalom szavai ezek. Bízz az Úrban, mert a kezében van az egész világ élete. Nem véletlenül sodródunk. Izráelnek is meg kell látni, hogy a fogság után, új kezdés jön. Az ítéletet a kegyelem, az új kezdés követi. Isten azt akarja, hogy még ebben a földi életben átéljük, hogy az Úr Jézus magára vette ítéletünket, és így új teremtéssé legyünk Általa. Aki felismeri, hogy ítélet alatt van, de bűnbánattal keresi Őt, azt az Úr kegyelmében részesíti. A megkegyelmezett bűnös pedig már az Úr országában élhet egy új, Őt dicsőítő életet. Itt már minden róla szól. Eltűnik a világ szellemisége, és Jézus indulata uralkodik és visz előre. A világ szellemisége ragadozó, mindig többet akar. Telhetetlen, kifoszt másokat, egyéneket és népeket, de Isten meg fogja ítélni, Babilont és az új Babilont is. Jézus Lényének alaphangja mindezekkel szemben, az adás, Önmagát adta a kereszten, hogy életünk legyen. A világ szellemisége elvesz, kiszipolyoz, Jézus ad, életet, bővelkedést.

Az emberek duplán szembesültek az Úr Jézus természetfeletti hatalmával (Jn 6,22-27). Átélték a megvendégelés csodáját, majd keresik Jézust, és nem találják. Kutatnak, megállapítják, hogy nem volt a környéken más hajó, de mindez nem viszi Hozzá közelebb őket. Ők nem Jézust, az Isten Fiát keresik, hanem egy nagyszerű vezért, egy ragyogó képességű politikust, aki könnyebbé teszi az életüket. Mindent megad nekik, amire vágynak. Azonban Jézus nem üzletközpontú életre hív. Ő nem belőlünk él, nem nagyobb haszonra törekszik. Beszédéből kiderül, pont azt akarja, hogy életünket más szempontra állítsa. Eddig a megélhetés, az ezért való szüntelen fáradozás állt a középpontban. Most Isten országát helyezi szemünk elé.

Amit ez a világ nyújt, amibe egész életünket, minden energiánkat belefektetjük, elvész. Semmi nem marad meg. És ezt látjuk, erre épít ez a világ. Minden elromlik, tönkremegy, lemerül, elfogy, ezért állandóan pörögj, szerezz, dolgozz. És ez, e világ fejedelmének kedvez, mert annyira belemerül az önfenntartásba, a szerzésbe, hogy már nem jut erőnk, figyelmünk Istenre. Azt gondoljuk ez a világ az isten, mindent megad, egyre többet kínál, és nem vesszük észre, hogy rabok vagyunk, kimerülünk. Görnyedezünk a terhek alatt. Pedig az Úr hív: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Csodálatos lehetőség, szabadok lehetünk.

Az Emberfia ad, Ő nem elvesz, hanem ad. Ez Rá a jellemző. Új életet ad, és ebben gondoskodást. Örök életre megmaradó eledelt kínál, vagyis aki Isten országa polgára lesz, arról az Atya gondoskodik. Hányszor elmondta, több az élet, és ne aggódjunk, hanem keressük először Isten országát és igazságát. Ne az foglalkoztasson, nyerünk-e néhány fillért, vagy épp veszítünk? Isten országáért éljünk, örömmel és hálaadással. Végezzük, amit az Atya ránk bíz, Ő pedig gondoskodik rólunk. Megadja azt, amire szükségünk van. Hisszük ezt? Ha igen, a gyermeki bizalommal, és hálaadással álljunk elé, amint Pál is írja: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

 

 

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

 

 

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

 

 

Isten áldásával.