Nem erővel

 

A

 magyarázó angyal ismét megszólítja Zakariást, teljes figyelemre ösztönzi (Zak 4,1-14). Mintha azt mondaná, most mindent zárj ki a figyelmedből, és arra koncentrálj, amit mutatok. A felköltés azt jelzi, most teljes lényeddel, és ne csupán fél szívvel figyelj. Amikor az Úr szól, teljes figyelmünket igényli. Egy új képet mutat neki az angyal, aminek a jelentését nem érti. Azonban odafordul és megkérdezi. Szabad, sőt kell kérdezni, ha nem értjük Isten üzenetét. Így kellene olvasnunk az igét, állandóan kérjük az Urat, hogy Ő magyarázza meg, az olvasottakat. Ne mások magyarázatára építsünk, ne intézzünk el egy-egy igeszakaszt, hogy megnézünk egy magyarázatot, hanem tusakodjunk mi magunk a megértésért. Mert ha keresünk, akkor találunk. Keresés nélkül azonban ne várjunk semmit.

Ez a látás Zerubbábelnek szól, Isten üzenetét közvetíti. Zerubbábel volt abban az időben a nép politikai vezetője, és az Úr neki üzen. Nagyon fontos üzenet ez. Arról szól, Isten népe má, mint a többi népek, az Úr választotta ki és hívta el, majd szabadította meg, és vitte be Kánaán földjére. Mivel az Úr népe ők, nem kezelhetik a dolgaikat úgy, mint a többi népek. Nem lehet az a minta, ahogy a pogányok élnek. Az Úr Jézus a tanítványoknak elmondta: „Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok” (Mt 20,25-26). Itt az a hangsúlyos, hogy ne ahogyan a népek fejedelmei. A népek fejedelmei, veszély esetén más népekkel kötnek szövetséget, fellázadnak az elnyomás ellen, bálvány isteneket hívnak segítségül. Isten népének vezetője ne így tegyen. Az Ő szövetségesük maga az élő, a Teremtő Isten. Az Úrnak van hatalma az övéit megoltalmazni. Ma is érvényes, ne a világgal kössünk szövetséget, ne az Ő módszereiket használjuk. De akkor mi tegyünk?

Az Úr rámutat nem az erőszak a megoldás.  Az ember mindig az erőben, a politikai hatalom érvényre juttatásában látja a megoldást. Azonban nem ez Isten módszere. Isten az Ő Lelkét adja, annak munkája által viszi végbe a változásokat. Isten nem alkalmaz erőszakot, a Szent Lélek által győz meg az igazságról. De ez a meggyőzés sem kényszer, mi dönthetjük el, melyik úton járunk. Az Úr azt üzeni, bízzunk Benne, és bízzuk Rá magunkat. A legjobb megoldás mindig, amit az Úr mutat. Azonban gyakran veszteg kell lennünk, amíg átéljük az Úr szabadítását.

Zerubbábel és a nép akadályt lát maga előtt. Olyan nagy akadályt, mint egy hegy. Hányszor mi is úgy vagyunk, egy hegy toppant elénk, elzárja utunkat, és képtelenek vagyunk tovább menni. Mi az ami most hegyként tornyosul eléd? Mi az ami azt sugallja, nem mehet tovább az az ügy, amit az Úr rád bízott? Ha átgondoljuk most igazán nagy hegy áll előttünk, amit emberi erővel képtelenek vagyunk félretolni. A vírushelyzet mindent lebénít, nem lehet kapcsolatot tartani egymással, nehezen tudunk előre haladni. Azonban az Ige azt üzeni, ne a hegyre nézzünk. Az Úr a legnagyobb hegyet is félretolja övéi útjából. A bizonyságtétel, Isten országa elé nem állhat semmi.  Sőt az Úr azt mondta, mi magunk mondhatjuk hittel, hogy az előttünk álló hegy, álljon el az útból.  Ne torpanjunk meg, hanem mondjuk a hegyünknek, állj félre, ugorj a tengerbe, és ha nem kételkedünk, megtörténik, amit kérünk. Isten üzeni, eltávozik az akadály az útból, és felépül a templom, meg fogják áldani. Benne van a bátorítás, ne félj! Ne add fel! Bízz bennem, és meglesz!

Vízválasztó előtt állnak a tanítványok, dönteni kell, Jézus, vagy a világ (Jn 6,60-65)? Követik Őt tovább a keskeny úton, vagy visszafordulnak a széles útra. Mert a keskeny út egészen másról szól, mint a széles. A keskeny úton lélek és élet van. Igen, az Úr követése nem a testről szól. Nem az emberi okosságról, a test kényelmének kielégítéséről. Isten országában a Lélek vezet. Isten országa keskeny úton halad, mert Isten akarata megvalósulásáról szól. Isten országa önmegtagadásról, keresztről szól, és bizony ezt a test nem akarja. Mi nem akarunk keresztre kerülni, pedig Pál apostol is arról ír, Krisztussal együtt keresztre van feszítve. Már nem a saját akarata érvényesül, hanem a Krisztusé. Elcsendesedve nézzük meg, miről szól az életünk? Mit helyeztünk mi előtérbe? Isten akaratát, vagy a sajátunkat? Mintha ma a hívők élete is a jólétről, a kényelemről szólna. Figyeljünk az Úrra, mert az Ő beszédei nem a testről, hanem Isten Lelkének munkájáról adnak útmutatást.

Sokan zúgolódnak, nem ezt akarták hallani, ők azért keresték Jézust, mert a test vágyainak a kielégítését várták tőle. Egy kényelmes ellátásra vártak, de nem Őt, nem az Ő életét akarták. Világosan elmondja, hogy Ő Istentől jött. Ő testi születése előtt ott volt az Atyánál, és majd oda is fog visszamenni. Ezért, boldog az, aki ezt látja, és aki befogadja Őt. Újra és újra a szívünkre helyezi az Úr, hogy a legfontosabb az Ő befogadása, az Ő életének, tanításának a követése.  Meg akarja fordítani az irányukat, eddig csak a jólétre figyeltetek, és azt vártátok, hogy Isten ezt biztosítsa. Vegye el a kényelmes élet útjából az akadályokat. Most pedig arra hív az Úr, hogy mindezeket elengedve, Lélek szerint kezdjenek el járni. Legyen Jézus mindennél fontosabb.  Amikor zúgolódnak, majd elmennek, azt jelzi, Jézusért nem akarnak semmit vállalni. Nekik Istentől van elvárásuk, és nem arra figyelnek, amit az Úr vár tőlük. Mit vár? Hogy az Ő akaratához igazodjanak. Mi az Ő akarata, hogy higgyünk a Fiúban.

Jézus nem tömeg evangéliumot hozott, nem akar mindenkit bekényszeríteni a háta mögé. Ő hív, és várja, hogy Hozzá menjünk. Elmondja, csak az mehet Hozzá, akinek az Atya megadja. Kinek adja meg? Hát személyválogató Ő? A lehetőség mindenki előtt nyitva áll, de azoknak adja meg a belépést, akik be is akarnak lépni. Nem tesz hívővé az akaratunk ellenére. Aki keresi Őt, aki új életre, szabadulásra vágyakozik, annak az Atya megadja, hogy megismerje Jézusban a Megváltót. Péternek is kijelentette az Atya, a Lélek által, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia.  Így jelenti ki  mai is az őszinte keresők előtt a Lélek Isten igazságát.

 

 

Jöjj, az Úr vár reád

 

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

 

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

 

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

 

 

Isten áldásával.