Krisztus keresztjében van erő

A

háb megharagudott az Úrra és prófétájára, amiért Isten megítélte őt (1Kir 21,1-29). Nem azt mondta, helyesen cselekedtél, hanem rámutatott vétkeire, arra, hogy rosszul döntött, amikor Benhadaddal szövetségre lépett. A király azonban nem bűnbánattal oldja feszültségét, nem Isten elé állással, hanem Nábót szőlőjének a megszerzésével. Úgy véli, ha szerez, ha szaporítja tulajdonát, akkor majd minden megoldódik. Hányszor véljük mi is azt, ha újabb dolgokat szerzünk, akkor minden megoldódik. Ma nem szőlőt, hanem házat, új autót, egy újabb mobilt vásárolunk magunknak. Tárgyakban, eszközökben, luxusban keressük a menedéket. A legdrágább eszközök megszerzésével akarjuk megmutatni, vagyunk valakik. Azonban nem a pénz, nem a luxus tesz emberré, és nem is ezek adnak boldogságot. Szívünk továbbra is üres marad. Az Úr megismerése, a Vele való kapcsolat adja meg azt, amire a lélek vágyik.

Azonban elsősorban nem is egy új szőlő megvásárlásával van a baj, hanem azzal, hogy mindenáron Nábót szőlőjét akarja. Vehetne magának bárhol, de neki csak ott és csak az kell. Ez a gonosz, amikor csak az kell, amit megkívántam, amikor nem tudok a legújabb képétől szabadulni, és akkor is kell, ha abban más tönkremegy. Nem az a baj, hogy kell, hanem az, hogy nincs tekintettel másra, neki kell, és nem érdekes, ez másnak mibe kerül. Hányan vannak így, nem érdekes, ha a szülők nem bírják anyagilag, de neki akkor is kell, és akkor is a legdrágább, a márkás cucc kell.

Ahábot semmi sem hatja meg, és amikor nem kapja meg, amire vágyik, belebetegszik, mint egy kisgyermek. Nem bírja elviselni az elutasítást. Őt, mint királyt elutasítják. Pedig mehetne máshová, hiszen Nábótnak csak az van, és ez családi örökség, de a király hajthatatlan, és egyre betegebb. Így éri el célját. Felesége hamis segítséget ad neki. Hányszor képzelt betegséggel zsaroljuk egymást. Pedig van más megoldás, az Úr felé lehet fordulni. Jakab apostol elmondja számunkra, hogyan lehet másként: szabad Istentől kérni mindazt, amire szükségünk van. Azért vannak a viszályok, mert mindent megszerezni, elvenni akarunk. Az Úr számunkra megadja a kérés lehetőségét és ajándékát (Jak 4,2-3). Az a kiváltsága van annak, aki átadja az életét Jézusnak, hogy most már mint gyermek az édesapjához, a szüleihez, úgy mehet Istenhez. Most már teljes bizalommal fordulhatok Hozzá, és Ő megadja számomra, elsősorban a türelmet és a megelégedettséget. És ha elégedetten fogadom, amit ad, akkor meg is fogja adni, és a szívemben is békesség lesz.

Magunkat be lehet csapni, ahogyan Aháb is tette, úgy gondolta, nem ő, hanem Jezréel vénei a felelősek, ők ölték meg Nábótot. De Istent nem lehet becsapni vagy megtéveszteni. Ő látja életünket, tisztában van dolgainkkal. Így azután megjelenik a próféta, és hozza az Úr ítéletét. Azt is látjuk, hogy amikor valaki nem akar hallgatni az Úrra, egyre lejjebb kerül. Aháb is, előbb sértődötten duzzog, mert Isten nemet mondott neki, aztán elutasítják, és a végén megöleti Nábótot. A próféta megjelenése azonban mindig a kegyelem megjelenését is magával hozza. Azt üzeni, ha komolyan veszi Isten szavát, van kegyelem, még innen is vissza lehet térni.

A fejezet végén feltárul előttünk Isten Lénye, meglátjuk a bűnösök iránti mentő szeretetét. Amikor Aháb megalázza magát, elmarad az ítélet, még kap időt a rendezésre. Mennyire más az Úr, mint mi. Aháb könyörtelen és kegyetlen volt, Isten pedig könyörületes. Keressük ma is ezt könyörületes Urat. Áll még a kereszt, ahová mehetünk, ott tisztulunk meg és kezdhetünk új életet. Ez az élet már Jézussal együtt folyik. Ő megy előttem, én pedig haladhatok a nyomában. És ha Őt követjük, megtanulhatjuk Tőle az irgalmasságot.

Pál apostol bizonyságtételét olvassuk mától kezdve, a korinthusiaknak vall Jézusról (1Kor 1,1-17). Mert számára Krisztus az élet, Benne gazdagságot talált, és megtapasztalta, hogy nincs hiánya semmi kegyelmi ajándékban. Mindezt azért mondja el, mert Jézus elfogadásával ők is megkapták mindezt, ők is meggazdagodtak Őbenne. Gazdagodott a beszédük, az ismeretük. Igen, aki Krisztusban van, annak megváltozik a beszéde, az érdeklődési köre. Miért? Mert a száj azt szólja, amivel a szív tele van. És mivel a megtért embernek Krisztus van a szívében, csak Róla és az Ő országáról tud beszélni. Ez tölti be, és ez árad túl rajta keresztül. Olyanná válik, mint a megáradt folyó, amely kilép a medréből és elárasztja a környező földeket, és így életképessé teszi őket. Az élet vize árad belőlünk, és ahová eljut, termővé változtatja az addig terméketlen életeket.

Rámutat még arra az apostol, hogy Isten hűséges, ha elhívott a Jézussal való közösségre, akkor nem is hagy magunkra. Isten nem hűtlen, nem ígérget, és nem hagy aztán magunkra, és nem mondja, most már csináld tovább magad. Ő ott van övéi mellett, és segít, hogy végigjárjuk az utat. A hűtlenség ránk jellemző, mi fordítunk hátat Istennek és egymásnak is. Ő azonban fogja a kezünket. Azt akarja, hogy végig közösségben, kapcsolatban legyünk Jézussal, mert Ő az élet. Nélküle nincs üdvösség, nincs boldogság, nincs céltudatos életvitel. Vissza kell térnünk az Ő szárnyai alá, mert csak Vele teljesedik ki az életünk. Aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, de aki elveszti az életét Krisztusért, megtalálja azt. Az elvesztés Krisztusért azt jelenti, teljesen Rábízom magam, elengedem az életem, és hagyom, hogy Ő irányítsa azt.

Az életváltoztató erő a keresztről árad felénk, így a kereszt hirdetése által érkezik meg az életünkbe. A keresztről szóló beszéd a legfontosabb üzenet, mert ott aratott döntő győzelmet az Úr a gonosz, a bűn felett. Nagy kísértés, hogy elhallgatjuk, és olyat mondunk, ami tetszik az embereknek. Ügyeljünk, hogy a keresztről szóló beszédet ne helyettesítsük emberi bölcselkedéssel. Mit ér a szép beszéd, ha kimarad a lényeg, ha kimarad a kereszt, az értem meghalt Jézus. Az Úr a kereszten törölte el bűneimet, és onnan árad felém a kegyelem. A kereszt tövében hull le a teher és élem át a szabadulást.

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.

Csak egy ige

M

indent meg tudunk magyarázni, mindenre van jó felelet, még a nyilvánvaló dolgokra is (1Kir 20,23-43). Benhadad is tudta, hogy Izráel Istene élő Úr, és Ő győzte le az arám sereget. De nem alázkodik meg, nem borul az Úr elé, és nem kéri kegyelmét, hanem megmagyarázza a vereséget. Úgy, ahogy mi is megmagyarázzuk vereségeinket, elrontott életünket. Mindig van ötletünk arra, hogyan bújjunk el az Úr elől. Az arámok azt találták ki, hogy Isten a hegyek Istene, ezért a völgyben már nincs hatalma. Így azután újraszervezik a hadsereget, és ismét megtámadják Izráelt. Micsoda tévedés, és milyen nyomorúság. Nagy tévedés, és az Úr félreismerését mutatja, amikor azt gondoljuk, hogy Istennek korlátozott ha atalma, és csak bizonyos helyeken érvényesül akarata. Nagy nyomorúság is ez, mert félrevezet, és végül már készek vagyunk elhinni ezt. Az ördög így téveszt meg, elhiteti a hazugságot, a valótlanságot, és mindezt úgy tálalja, hogy jól is hangzik. De amikor majd életünk mélypontján segítségül akarjuk hívni, megszólal a hang: ebben a helyzetben már Isten sem tud rajtad segíteni. A Szentírás azonban megcáfolja mindezt, és arról tesz bizonyságot, hogy Istennek mindenre van hatalma. Őt nem lehet területi Istenként kezelni, mert Ő a mindenség Ura. Az Úr Jézus Krisztusban láthatjuk, mennyire nem korlátozott Urunk hatalma. Ő a leprástól kezdve, a megszállottakon át, a halottak feltámasztásáig bebizonyította, nincs az a betegség, bűn, nyomorúság, amelynek hálójából ne tudna kiszabadítani. Menjünk Hozzá bátran, ne engedjük magunkat megtéveszteni, mert Ő meg tud és meg is akar gyógyítani. Azért jött, hogy könyörüljön és segítsen rajtunk.

Hatalmas haderő állt Izráel kicsinyke seregével szemben, az Úr azonban könyörületes, és keresi a hűtlen Izráelt is. Nem hűtlenségükre néz, hanem a velük is megkötött szövetségre. Azt akarja, hogy végre megnyíljon Előtte a szívük. Prófétát küld hozzájuk, akik által üzeni, a király kezébe adja ezt a nagy tömeget. A lehetetlen lehetségessé válik, Isten kegyelme által. És mindez azért történik, hogy végre leboruljanak Előtte, és engedelmeskedjenek Neki. Isten mindig küld jelzést az övéinek, ami által bátorítja őket, és reménységet ad a számukra. Mindig küld egy igét, mert az igében erő, töltés van. Az ige ereje emel fel minket, és ad reménységet reménytelen helyzetekben is.

A nagy győzelmet követően nincs hálaadás. Nem magasztalják az Urat, hanem maguknak tulajdonítják a győzelmet. Az Izráelt vétekbe vivő király új lehetőséget kapott, de nem élt vele. Nemhogy az Úr előtt hódolna meg, hanem szövetséget köt a legyőzött arám királlyal. Döbbenetes ez, Isten ellenségével köt szövetséget. A gonosszal azonban soha nem lehet szövetséget kötni, a mi szövetségesünk az Úr. Mindig Benne bízzunk, és soha ne a bűnnel szemben gyakoroljunk irgalmasságot. Mert sokan tesznek így: amiből az Úr megszabadítja őket, ahhoz visszatérnek. Nem szakítanak vele végleg, hanem azt mondják, most már békességben élek vele. Ez azt jelenti, tovább iszok, csak kevesebbet, ismét odaülhetek a játékgép elé, azonban ez veszélyes játék, mert az Úr azért szabadít meg, hogy új életet kezdjek. Isten gyermekének nincs szüksége a gonosz semmilyen formájú támogatására. Nekünk elég a kegyelem. A gonosz mindig gonosz marad, a sátán soha nem változik meg, legfeljebb álruhát ölt. Mivel Aháb nem vette komolyan az Urat, megítéltetik, és még ő haragszik meg Istenre, még neki áll feljebb. Engedetlenek vagyunk, és amikor annak meglesz a következménye, még mi sértődünk meg, mi haragszunk meg az Úrra. Az Úr könyörüljön rajtunk és emeljen ki ebből a sértődött állapotból.

A feltámadott Úr Jézus a tizenegy tanítványnak is megjelent (Mk 16,14-20). Ez is kegyelem, és az Ő szeretetét jelzi, hiszen már hányszor kaptak híradást, mennyi bizonyságtétel elhangzott feléjük, mégsem hitték, hogy az Úr él. Így keres engem és Téged is, mennyiszer hallottad már az örömhírt, zengett húsvét győzelmes üzenete, és csak mesének tartottad, és most újra szól az Úr. Miért? Mert azt akarja, hogy mindenki, téged is beleértve, megtérjen és éljen. Ő életet készített minden ember számára, és azért halt meg, hogy ez a miénk lehessen.

Ahhoz, hogy örök életünk legyen, élő hitre van szükségünk. Azt kéri, higgyünk a bizonyságtételeknek, az igehirdetéseknek. Hányszor hallottuk már, amikor valaki elmondta, hogy szabadította meg az Úr, miként ajándékozott neki új életet - hittel vettem? Odaborultam az Úr elé és kértem kegyelmét? Vegyük komolyan az Úr jelzéseit, mert a tanítványoknak is szemére vetette hitetlenségüket. Az Úr előtt a hitetlenség nem menő, hanem bűn.

Hitetlenségük ellenére megbízza őket, és kiküldi bizonyságtételre az egész világba. Az evangélium az egész világnak szól. Jézus győzelmét mindenkinek el kell mondani. Miért bízza meg őket mégis? Mert amikor megjelent a számukra, hittek, most már ők is tudják, hogy valóság, amit hallottak, Jézus valóban feltámadt és él. Az Úr mindig személyesen mutatkozik be és győz meg arról, hogy Ő él.

Az Úr Jézus rámutat egy fontos sorrendre: akik hisznek, azokat követik jelek. Első a hit, és hit által kapunk örök életet, és a hitünket követik a jelek. Aki hisz, azt jelek követik, és azok teszik hitelessé az életünket, bizonyságtételünket. És aki hisz, annak nem kell félni a próbák idején sem, mert a próbákban helytállnak, az akadályokat legyőzik, az ellenség fölött diadalt aratnak. Csodás jelek történnek, az ellenség ereje megkopik, hatalma alól sokan felszabadulnak. De mivel ezek jelek, az Úrra mutatnak, azt jelzik, Jézus cselekszik a tanítványok által. Igen, nem mi, hanem Ő a győztes.

 Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.

Érted

A

rám fenyegetéssel kell szembenéznie Ahábnak, Izráel királyának (1Kir 20,1-20). Az ellenség körülzárta Samáriát, emberileg kevés az esély, ám az Úr nem hagyja őket magukra. Mindez csodálatos, és hálára kell, hogy kötelezzen, mert nem természetes Isten segítsége. Miért? Mert Aháb király nem hallgat az Úrra. Kiépítette a bálványkultuszt az országban, és amikor Isten tüzet adott a Kármel hegyén, akkor sem tért meg. Nem tisztította meg az országot a Baaltól és az Áséráktól, hanem továbbra is engedetlen maradt. Mennyit keres az Úr, hányszor szólongat és mutatja meg hatalmát, és ennek ellenére olyan nehezen bízzuk Rá életünket. Továbbra is ragaszkodunk bálványainkhoz és járjuk a saját útjainkat.

A király az asszír támadás idején sem fordul az Úrhoz. Az ellenség felvonulása és fenyegetése lehetőség arra, hogy végre az Úrhoz forduljanak és Tőle kérjenek segítséget. Minden élethelyzet lehetőség, hogy Istent hívjuk segítségül, hogy felismerjük, nincs más, akihez mehetnénk, egyedül csak Ő. Vagyis menni lehet sokfelé, hiszen a világ és a gonosz is kínál annyiféle lehetőséget, és bizony, mi gyakran bedőlünk. Ugrunk a kínálatokra, mert elhisszük, hogy nem kell Isten, Nélküle is rendbe jön az életünk, megtaláljuk a békességet, a boldogságot. Azonban az Úr Jézus nélkül mindez csak ábránd. Úgy járunk, mint a vérfolyásos asszony, aki tizenkét éven keresztül egyik orvostól a másikhoz járt, de csak egyre többet szenvedett, senki nem tudott rajta segíteni.

Azonban Aháb nem az Úrhoz, hanem a véneihez fordul. Mindig megtaláljuk azt a fórumot, ahová fordulhatunk, és kihagyjuk az Urat. Olyan szomorú, amiért nehezünkre esik Istent hívni. Azonban megrendítő az Úr hűsége, még mindig keresi őket, nem dobja félre Izráelt, hanem segít rajtuk. Mindezt azért teszi, hogy végre meglássák, Ő az Úr. Meg kell látni már, hogy csakis az Úr Jézus és az Ő Atyja segíthet rajtunk. Minden bálvány, minden eddigi reménységünk tehetetlen bábu. De vajon meglátjuk-e mindezt? Eljön-e számunkra az a pillanat, amikor örvendezve bízzuk Rá magunkat? Aki már átadta az életét, annak is naponta meg kell újulnia. Nem elég az, hogy valamikor Istenre bíztam magam, hanem ma is le kell borulnom Előtte. És nagyon jó, hogy még Hozzá fordulhatunk, hiszen egyedül nehéz lenne végig megállni a hitben, végigjárni az utat.

Aháb nagy győzelmet kapott az Úrtól, de vajon meglátja-e, hogy Isten adta neki a győzelmet, és ez nem a saját érdeme? És én meglátom-e, hogy az Úr ajándéka minden győzelem az életemben? Olyan gyakran elbízzuk magunkat, azt gondoljuk, magunknak köszönhetjük a győzelmeket. Azt is észre kell vennünk, mennyire rombol és pusztít az alkohol. Benhadad neki köszönheti a vereséget. Az ital alkalmatlanná tette a hadvezéri feladatokra, és vezéreit is a harcra. Az ital nyomán fejetlenség alakul ki. Az Úr gyermekeinek nincs szüksége az italra, mert csak tiszta fejjel láthatjuk meg Isten akaratát. Az alkohol, és minden drog helyett az Úr Szentlelkét adja, Ő tölt be minket. És ha Ő jelen van, nincs szükség semmilyen pótszerre.

A drága jó hír, hogy Jézus él, tovább terjed a feltámadás napján (Mk 16,9-13). Jézus kijött a sírból, és sem Őt, sem a Róla szóló evangéliumot nem lehet feltartóztatni. Hömpölyög a jó hír, bár nem talál mindjárt nyitott szívekre, nem járja át azonnal a tanítványok szívét. Átjárta-e az én szívemet az örömhír, Jézus él? A hét első napjának reggelén történnek a dolgok. Reggel, amikor egy új napnak indul neki az ember, nem mindegy, hogyan indulunk. Az Úr jó hírrel tölt fel, indulj velem. Indulhatsz Velem, mert élek. És ez a hír nemcsak mások által érkezik meg hozzánk, hanem Ő maga is megjelenik. Mivel él, lehet Vele találkozni. Mária  Magdalénának jelenik meg először. Miért neki? Mert neki sok bűne bocsáttatott meg, ezért nagyon szereti Jézust. Az Őt szerető szívek számára megjelenik, azoknak kijelenti magát. Aki szereti Őt, annak fáj Jézus hiánya, és Ő jön, hogy megvigasztaljon. Jön ma is Hozzánk, mert jelenléte vigasztal és ad erőt a számunkra.

Mária, amikor találkozik az Úrral, boldog lesz, betölti a találkozás által a bizonyosság, Jézus feltámadt él, elérhető. És ez arra ösztönzi, vigye meg a hírt tanítványainak. Igen, aki megismerte Jézust, átélte szeretetét, szabadítását és új életet kapott Tőle, annak tovább kell adnia ezt a bizonyosságot, ezt a drága hírt. Ezt nem lehet magunkban tartani. Elmondjuk-e másoknak is szeretetét?

A gyászolók és sírók számára ez a legfontosabb üzenet, Jézus él, és ezért Ő meg tud vigasztalni. Feltámadása reménység, előremutat a Benne hívők feltámadására és örök életére. Jézus Krisztusban Isten örök életet ajándékoz a Benne hívők számára. Fogadjuk el hittel és alázattal ezt az ajándékot, mert senki más, csak Jézus által van üdvösségünk.

A boldog bizonyságtételre hitetlenség a válasz. Még a tanítványok sem hitték, hogy valóság a feltámadás. Nem hitték, hogy él az a Jézus, aki meghalt a kereszten. Pedig él, mert Istennek nagyobb a hatalma a halálnál is. De ne keseredjünk el a hitetlenség láttán sem. Ne mondjunk le a bizonyságtételről, a szolgálatról, mert az Úr sem mond le róla. Utánamegy a tanítványságukat feladó tanítványoknak is. Személyesen keresi meg őket. Így keres Ő ma is, személyesen, szívtől szívig viszi az üzenetet. Érted haltam meg, és érted élek. Ennyire szeret, és ennyire fontosak vagyunk Neki.

Halld, az ég harangi zengnek

1.

Halld, az ég harangi zengnek

Messze földön szerteszét,

Hírül adva mindeneknek

Isten üdvüzenetét.

Áldott Isten nagy kegyelme,

Hogy leküldte szent Fiát!

Benne higgy, s az élet Lelke

Meggyőz benned sírt, halált!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

2.

Jöjj, az ég harangi hívnak,

Vár királyi lakoma.

Vége itt nyomornak, kínnak,

Bűnös elfér mind oda.

Jöjjetek, ti fáradt lelkek,

Jézusunk életkenyér,

Higgyetek, s mindenre leltek,

Jézus mindennel felér.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

3.

Halld, az ég harangi intnek:

Ó, siess, elkéshetel,

Sátán tőre fog megint meg;

Jöjj, hogy egy se vesszen el!

Nézd, az ajtó még kitárva,

Szűk s szoros felé az út,

Hit, remény, szeretet vár ma,

Kívül lelked vészbe jut.

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

4.

Halld, az ég harangi zúgnak,

Már az ünnepév közel.

Örvendj, népe égi Úrnak,

Üdvözültek sergivel!

A Király jön nemsokára,

Légy kitartó, kis sereg!

Boldog lesz, ki homlokára

A koronát nyerte meg!

Szent harang, égi hang

Zendül szerte hangosan:

Drága hír, Jézus él,

Most kegyelme napja van.

Isten áldásával.

Van még esély

A

z Úrtól kapott étel erejével Illés eljutott a Hóreb hegyéig, mert az Úr ereje, a Lélek töltése képessé tesz a továbbhaladásra (1Kir 19,9-21). A Hóreb hegye az Isten jelenlétének a helye, itt jelentette ki magát Mózesnek és a népnek. Illés azonban nem Istent keresi, hanem a barlang mélyébe húzódik és alszik. Elmenekül, pedig itt szembenézhetne önmagával és az Úrral is. De ő nem akarja ezt, inkább belesüpped önmaga siratásába. Te hová menekülsz? Hová futsz sértődöttségeddel, csalódásoddal? Jöhetsz az Úrhoz, nem kell menekülni, mert a menekülés nem megoldás.

Isten utánamegy a magába süppedő és elbújó prófétának. Ádám is elbújt, mennyire menekülünk, ahelyett, hogy segítségül hívnánk az Urat. Ráadásul naivak is vagyunk, mert elhisszük, hogy el lehet bújni az Úr elől. Azonban Ő utánunk jön és ránk talál. Jó, hogy megtalál, mert megszólít, és a szava ír és gyógyító erő. Az ige szól hozzánk, mert az Úr azon keresztül kommunikál velünk. Ehhez azonban kézbe kell venni. Mikor olvastad utoljára? Nem bújtál el te is a magad barlangjába? Mivel vetted magad körül? Mibe menekültél? Most vedd újra kézbe a Szentírást, és átéled, hogy az Úr megszólít és formál.

Az Úr megszólít: mit csinálsz itt? Igen, Ő most téged szólít. Mit csinálsz itt? És ebben benne van, hogy mit keresel itt? Máshol van a helyed. Neked nem összezuhanva magadat siratni kell, hanem az Úr győzelméről és hatalmáról bizonyságot tenni. Illés önmagát siratja a válaszban. Ő egy szerencsétlen, egy mártír, mert mindenki éli világát, csak ő szolgál az Úrnak. Hányak szívében ütik fel fejüket e keserű szavak. Mindenki megy a maga útján, és sikerül is nekik minden, jól élnek, megkapnak mindent, nekem pedig még az életem is veszélybe került. Nincs értelme tovább élni. Azonban az Úr kihívja ebből az elesett állapotból, a menedékhelyről. Gyere ki, és állj az Úr színe elé! Gyere ki a búvóhelyedről, barlangodból, mert ez a gyógyulás feltétele. Ki kell jönni, meg kell mozdulni, ha nehéz is. Az Úr ad hozzá erőt. Állj az Úr színe elé! Ne menekülj tovább sehová és semmibe, állj az Úr elé, mert veled akar beszélni. Állj elé, mert arra van szükséged, hogy jelenlétébe kerülj, mert az Ő jelenléte meggyógyít. Állj Elé, és ismerd meg Őt annak, Aki. Mert nem jól ismered Őt. Engedd, hogy megismertesse magát veled.

Az Úr elvonul a próféta előtt halk és szelíd hang formájában. Így aztán rádöbben, hogy Isten nem erőszakos, nem másokat pusztító - ezek az indulatok bennünk vannak. Isten indulata szelíd, maga Jézus is azt mondta, tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Rá is döbben, hogy az Úr a szelíd hangban van. Ő csendben szól, nem kiabálja túl a mi zajainkat, és ha meg akarjuk hallani, amit mond, csendre van szükségünk.

Az Úr új megbízatást ad Illésnek, és majd ebben fog ismét talpra állni. Ha teszi, amit az Úr mond, megtapasztalja hatalmát, és meglátja azt is, nincs egyedül. Nincs, mert az Úr ad más testvéreket. Nemcsak Illés, hanem még hétezren maradtak hűek. Nem mindig látjuk meg a másik testvért, azt gondoljuk, magunk vagyunk, de ne lefelé, hanem felfelé nézzünk. Nézzünk az Úrra, és induljunk szolgálni, és közben meglátjuk a testvéreket is.

Illés elindul, elhívja Elizeust, aki veszi a jelzést, komolyan veszi a próféta tettét. Kész mindent otthagyni, hogy tanítvány legyen. A tizenkét pár ökör jómódot sejtet, és otthagyja ezt a nyugodt, megbízható jövőt, és vállalja a bizonytalant Illés mellett. Majd meg fogja tudni, hogy az Úr szolgálata nyújtja a biztos jövőt, és Elizeus rábízza magát Istenre, és nem is fog csalódni. Mindent Istennek ad. Elbúcsúzik a szüleitől, majd bemutatja az ökröket hálaáldozatként az Úrnak, a többi húst pedig a népnek adja. Nem búcsúztatja el a legényéletet vagy a fiatalságát, mert ez számára nem búcsú, hanem egy új és teljes élet kezdete. Ezt követően visszatér Illéshez, és elindul követni. Mi már az Úr Jézus nyomában indulhatunk, de hogyan megyünk? Kész vagy mindent magad mögött hagyni és teljesen Rábízni magad?

Megfeszítették Jézust, majd József eltemette, a vezetők ünnepeltek, és mindenki azt gondolta, vége (Mk 16,1-8). Vége a Jézus-ügynek, lezárult ez a fejezet, de nem így történt, Isten új fejezetet kezd meg, és ez még ma is íródik. Jézus története nem zárult le, folytatódik a mai tanítványokon keresztül. A hívők élete Őróla beszél, mert a feltámadott Úr végzi munkáját az életünkben, Ő szabadít meg, és Ő veszi le rólunk a terheket.

Sőt, Ő távolítja el az akadályokat is előlünk. Hányszor megtorpanunk egy kis problémától, azonban az Úr elhárítja azt. Ami nekünk egy nagy szikla, az Úr számára kicsiny kis kő. Ezért ne torpanjunk meg, és ne lássuk életünk dolgait lehetetlennek, mert az Úr megkönyörül, Számára nincs lehetetlen.

Igen, Számára nincs lehetetlen, így előhozta Jézust a halálból, erről tett bizonyságot a fehér ruhás ifjú, az Úr követe. Ne féljetek! Jézus nincs itt, feltámadt. Csodálatos hír, Jézus nincs a sírban, Ő él. Élő Urunk van, ezért hívd Őt segítségül, és magad is meg fogod tapasztalni, hogy él. Ha Őt keresed, a félelmed is el fog múlni, mert az élő Úr mellett nem fogsz félni, kezében jó helyen van az életed.

Az ifjú után az asszonyok lesznek a következő hírnökök, amit megtapasztaltak, továbbadják. Péter számára is van üzenet, igen, a tagadó számára is. És ez azt jelenti, hogy nekem is üzen az Úr, velem is találkozni akar, mert ha még Péter is kap esélyt, akkor én is, és te is. Ezért soha ne add fel, soha ne fordulj el az Úrtól, hanem ragadd meg az esélyt.

VAN MÉG SZÁMOMRA IS BOCSÁNAT!

1.  

Van még számomra is bocsánat!

Van Jézusom, Ő az enyém!

Nem mardos a bűn, sem a bánat,

Mint a fecske, ujjongok én.

Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,

Az életem ára a szíve vére lett.

A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,

Nem vádol többé engemet.

2.  

Ha kísértés hulláma tör rám,

Szembe velem Jézusom jő.

Roskaszt, tövises a keresztfám,

Hű vállára átveszi Ő.

S hazám felé utamat ha nem tudom,

Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.

A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,

Felhőként vezet utamon.

3.  

Az ég alját fürkészve nézem,

Hajnalcsillag felkel-e már?

Vigyázom és hallgatom ébren,

Hárfák hangja zendül-e már?

És én is elkezdem az én énekem,

Repesve, új hangon zeng dicséretem,

Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus

Jön, hogy engemet felvegyen.

Isten áldásával.