A Lélek által

J

úda és Izráel egyaránt letért az Úr útjáról, bosszantották életükkel Őt, mert a környező népek szokásaihoz alkalmazkodtak (1Kir 14,1-31). Izráel népe Jeroboám vezetésével nyíltan bálványimádóvá vált. Aranyborjúkat neveztek ki istennek, azoknak készítettek oltárt és mutattak be áldozatot. Isten figyelmeztette a királyt prófétája által, ha nem rombolja le a hamis oltárt, meg fognak ítéltetni. De Jeroboám nem hallgatott az Úr küldöttére, megmaradt a bálványimádás mellett. Isten mindig szól, próbál a helyes útra igazgatni, de nem hallgatunk Rá. Megyünk a magunk feje után, azt tesszük, ami éppen most népszerű. Az Úr azonban a szívünket kéri, azt akarja, hogy őszintén és teljes szívből szolgáljunk Neki.

Jeroboám fia megbetegszik, és most nem a bálványokhoz és azoknak papjaihoz, hanem az Úr prófétájához fordul. Feleségét küldi Ahijjához, ahhoz a látóhoz, aki kijelentette számára Izráel kettészakadását és az Úr tervét. Tőle tudta meg, hogy Isten őt választotta ki a tíz törzs fölötti uralkodásra. Mivel Ahijjá jót mondott neki, hozzá küldi feleségét, mert úgy gondolja, akkor most is jót fog mondani a számára. Ahijjá azonban nem érdekből mondja az üzenetet, ő hűséges, és mindig, mindenkinek Isten szavát tolmácsolja. Nem emberekhez igazodik, nem mond a királynak jót azért, mert ő jól megfizeti. Azt mondja, amit mondania kell. Ahijjá tisztában van azzal, hogy a próféta Isten eszköze. Az üzenetet az Úr küldi, ő csak kézbesíti. Ilyen kézbesítők a mai igehirdetők is. Vagy legalábbis így kellene magunkra tekinteni, az Úr küldi rajtunk keresztül a címzettekhez az üzenetet.

Jeroboám álruhában küldi a feleségét, így próbálja megtéveszteni a prófétát, és a jó hírt bebiztosítani. Azonban Istent nem lehet megtéveszteni, ez a módszer nála nem működik. Ő azt várja, menjünk, amint vagyunk. Ha sok bűn alatt, akkor úgy. Nem kell álöltözetbe bújni, mert Ő a bűnösöket várja, várja a bűnbánó embert, és kész megbocsátani. A bűneit őszintén vállaló és azt megbánó embert várja az Úr.

Jeroboám alapvető problémája a feledékenység és az ebből fakadó gőg. Elfelejtette, hogy nem a saját erejéből jutott el ilyen pozícióba, nem maga szerezte meg a trónt, hanem kapta. Isten emelte ki a mélységből, a bűnből, mert terve volt vele. Ahogyan korábban Dávidot kiemelte juhok közül, úgy emelte fel Jeroboámot is az Úr. Ám ő erről megfeledkezett, nem alázatos és hálás szívvel élte ezt meg, hanem gőggel. Meg akarta mutatni, hogy ő képes egy országot megszervezni, hitéletét kiépíteni Isten segítsége nélkül is. Bizony, gyakran megfeledkezünk arról, hogy amit elértünk, ahová eljutottunk, azt mind Istennek köszönhetjük. Adjunk hálát az Úrnak, köszönjük meg lehajló kegyelmét, mindazt, amit tett velünk. Mert mi sem a saját erőnkből tartunk ott, ahol épp vagyunk. Isten kegyelme tette lehetővé, hogy lehet ma tanulni, van lehetőség Őt szolgálni.

Roboám ugyan nem készített borjúszobrokat, de átvette a pogány népek életmódját, szokásait. Ők is azt tették, amit az Úr által kiűzött népek tettek. Nagy veszély ma is, hogy átvesszük a körülöttünk élők szokásait. Mi is aszerint élünk és cselekszünk, ahogyan a nem hívők teszik. Isten azonban nem fogadja el az igazodást, számára nem érv, hogy változnak az idők, és nekünk is változni kell. Isten engedelmességet, hűséget vár. Ő ideadta az élet útmutatóját, és azt kéri, figyeljünk rá, éljünk az abban lefektetettek szerint. Amit az igében ad a számunkra, az kipróbált, az bevált.

Tovább követve a kereszt felé vezető úton megragad engem, hogy az Úr imádsággal készül mindarra, ami vár rá (Mk 14,32-42). Nem kikapcsolódni próbál, nem menekül, hanem a Getsemáné-kert csendjében imádkozik. Mi életünk nehéz helyzeteiben nem mindig élünk ezzel a lehetőséggel. Urunk megmutatja, hogy bármilyen nehéz helyzetre is imádság által lehet jól felkészülni és ráhangolódni. Kövessük ebben is az Ő nyomdokait, vonuljunk félre, és vigyük Elé a ránk nehezedő terheket, azokat a gondokat is, amik gyötrelmet okoznak. Ne feledjük, az imádság lehetősége mindig kéznél van.

A három oszlopapostolt is maga mellé veszi, megkéri, hogy virrasszanak, vagyis legyenek lélekben és imádságban vele. Legyenek együtt vele gyötrelme órájában. Jó, amikor tudunk együtt lenni és imádkozni egymásét.

Jézus számára Isten most is Atya, most is ugyanaz az Atya, Aki korábban volt, Ő pedig a Fiú, Aki kész megcselekedni, amit az Atya kér Tőle. Most is úgy látja, hogy az Atya számára minden lehetséges. Hányszor csak addig látjuk ezt, amíg megszabadulunk a bajoktól, a szenvedésektől. Ha valami nem oldódik meg azonnal, vagy nem szűnik meg a betegség, már nem látjuk Istent mindenhatónak.

Jézus nem ragaszkodik a maga akaratához, hanem kimondja, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem, amint te, Atyám. Jézus számára Isten akkor is Atya marad, ha nem úgy történik, ahogyan Ő akarja, ha meg fog halni a kereszten. Majd látjuk, hogy a kereszten is Atyának fogja szólítani. Az a jó, ha meglátjuk, Isten akkor is Atyánk, ha nem teljesíti minden kívánságunkat. Ő szeret, ha szenvedéseken vezet is keresztül.

Amikor Jézus visszatér a három tanítványhoz, alva találja őket. Péterhez így szól: Simon, nem tudtál egy órát sem virrasztani? És ebben benne van, ha ennyit nem tudtál megtenni, akkor hogyan tudnál börtönbe menni vagy meghalni értem. Hányszor hősies tettekről, mártíromságról álmodozunk, és egyszerű helyzetben sem álljuk meg a helyünket. Mi is úgy vagyunk, mint a tanítványok, a test erőtelen. Bár mi még azt sem mondhatjuk el magunkról, hogy a lélek kész. Azonban mi is gyakran a test miatt bukunk el. Mennyi terv elbukott, hányszor voltunk engedetlenek, mert a test legyőzött minket.

Kitartani és győzni önmagunk fölött csak a Szentlélek ereje által válunk képessé. Tárjuk ki szívünket Isten Lelke előtt, és ha Ő birtokba vesz, a test is alárendeli magát Neki. Csakis a Szentlélek által lehetünk erőteljes tanítványok.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.