I
|
smét
szembesülünk azzal, hogy a Biblia valóban az élet és az igazság könyve (1Kir 11,1-25). Nem titkolja el a főszereplők, a
kiválasztottak életének sötét oldalát sem. Nem próbálja szépíteni az életüket,
hanem őszintén elmondja hibáikat, és rámutat, ők is kegyelemre szoruló bűnös
emberek. Nem emberi tulajdonságuk teszi őket naggyá, hanem a bennük munkálkodó
kegyelem. Isten jelenléte, munkája nélkül ők is olyan nyomorult emberek, mint
mi. A Szentírás soha nem fényez, hanem úgy mutat be, amilyenek vagyunk. A
világban pont az ellenkezőjét látjuk, mindig mindenkit tisztára akarnak mosni,
és egy-egy vezetőnek csak a jó oldalát tárják elénk. A Bibliát pont az teszi
hitelessé, hogy elmondja azokat a történeteket is, amikre nem lehetünk büszkék.
És ezek a történetek bizonyítják, hogy nem emberi mű, mert ha emberek írták
volna, ennyi negatívumot nem tettek volna bele.
Salamon a nőkapcsolatok terén bukott el. Ezt a területet nem vitte Isten
igéjének fegyelme alá. Nem az Úr szavát vette komolyan, hanem a világhoz
alkalmazkodott, pogány uralkodókat követett, úgy alakította a házasságát,
ahogyan azok tették. Az Úr előtt ez bűn volt. Ami a világ szerint elfogadott és
haladó, az Isten igéjének a mérlegén nem áll meg, és az mindenkor bűn. Azonban
azt mindenképpen vegyük észre, hogy a Biblia nem tussolja, nem hallgatja el,
pedig megtehetné. Hiszen ma gyakran még egyházi szolgálatban állók is úgy
nyilatkoznak, ez a magánélet területe, és senkinek semmi köze hozzá. Az Írás
azonban beszél róla, és rámutat, itt hibázott nagyot Salamon.
Hibázott, mert nem figyelt ebben a kérdésben az Úr szavára, és ez a
nemtörődömség bűnbe sodorta. A pogány
feleségek a bálványimádás felé hajlították a szívét. Egy idő után nem mondhatta,
hogy ő ebben a kultuszban nem vesz részt, nem megy el az adott feleségével a
templomba. A felemás iga rossz hatása itt is megmutatkozik. Mert nem Salamon
hajlította a bálványoktól az Úrhoz a feleségek szívét, hanem pont fordítva
történt. A csodálatosan induló király nagyon rosszul fejezi be. Elfordulásának utódai számára is megvan a
következménye.
Mivel nem hallgatott az Úrra, nem tartotta meg a szövetséget, Isten
megítéli, elszakítja az országot tőle. Vagyis nem lesz tovább egységes. De itt
is láthatjuk, nem azonnal cselekszik az Úr, hanem ad lehetőséget a megtérésre,
a változtatásra, a bálványoktól való megszabadulásra. Így van ez a mi
életünkben is. Nem azonnal tapasztaljuk meg az ítéletet, hanem mindig előre
szól az Úr. Vagy nekünk, vagy a szolgáinak, és rajtuk keresztül nekünk. Ezért
mondja az Úr Jézus többször is, feltámadása után is: akinek van füle, hallja
meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A Lélek a gyülekezet szolgálattevőjének
szól, ő továbbadja a közösségnek, nekik pedig meg kell hallani belőle az Úr
szavát. Ahogyan az Úr Jézus mondta is: aki titeket hallgat, az engem hallgat
(Lk 10,16).
Az Úr Jézus tovább folytatja övéi felkészítését (Mk 13,9-20). Elmondja,
mire számíthatnak a világtól, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy semmi jóra. Ha a
tanítványok hűek Jézushoz és élik az igét, akkor gyakran nehéz helyzetbe fognak
kerülni. Sőt, nemcsak a társadalommal, hanem saját családjukkal is
összeütközésbe kerülnek. Miért? Mert a világ hamar félreteszi a krisztusi
életformát, mert az önzés viszi előre. Nem számít más, csak a hatalom és a pénz.
Ennek érdekében mindent feláldoznak, nincs már becsület, tisztesség, sem
hűség. Azt mondják, túlhaladott már a
keresztyénség, nem korszerű, nem időszerű, valami másra van szükség. Így azután
konfliktus alakul ki a Jézushoz hű tanítványok és a világ felfogása szerint
élők közt. De ebben a helyzetben sem hagyja az Úr magára övéit, mert Szentlelke
által bennük él, vezeti és tanácsolja őket, így minden helyzetben a legjobb
megoldást, a legjobb döntést tudják meghozni. A döntésben mindig az Úr dicsősége
áll az első helyen.
Fontos, hogy ha kettős őrlődésbe kerülünk is, ne feledjük, hogy a mi
feladatunk nem a magunk védelme, nem a harc, hanem az evangélium hirdetése.
Azért vagyunk itt, hogy a jó hír minden néphez eljusson. A mai helyzetben is mindig ez lebegjen a
szemünk előtt, az evangélium népekhez való eljuttatása a feladatunk, mert
egyedül az Úr szava ad változást, az képes átformálni az embert. Jézus Lénye
veszi ki kezünkből a fegyvert és ad békés megoldást.
Amikor eljön a nagy nyomorúság ideje, az élet mentése áll az első helyen.
Ezért mondja az Úr, hogy ne menjen be a házba, aki a mezőn van, hanem mentse az
életet. Mert az élet minden földi kincsnél drágább. És nem csupán az utolsó
időkre nézve igaz ez. Bár meglátnánk, hogy az élet drága, Istennek a Fia
életébe került. Sokat fizetett azért, hogy mi kegyelemben részesüljünk. Mert a
kegyelem ingyen van, de nem olcsó. Így
tehát mi is figyeljünk az életre, lássuk meg értékét, becsüljük meg, mert ma
olyan könnyen kioltjuk. Olyan könnyen kihasználjuk, nem figyelünk oda sem a
magunk, sem a másik ember életére. Nagyon
közömbösek lettünk, csak az az érdekes, hogy nekünk jó legyen, a többi nem
számít. Azonban Isten a szívünkre helyezi az élet védelmét és mentését, már most.
Tegyünk meg mindent, hogy örök életre mentsük az embereket.
Az Úr a nehéz időkben is odafigyel népére, értük megrövidíti a nyomorúság
napjait. Így azután most is láthatjuk, milyen áldást is jelent Isten népének a jelenléte. A választottakra nézve rövidít
a szenvedés napjain. Dicsőítsük mindezért Atyánkat, és figyeljünk minden nap
szavára. Figyeljük az eseményeket, és legyünk készek az Ő jövetelére.
Már keresztem vállra vettem
Már keresztem vállra vettem
Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.
Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?
Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése