Teljesen az Úré

A

z idő halad előre, tizennyolc év telt már el az ország kettészakadása óta, a két nép pedig távolodik egymástól (1Kir 15,1-15). Ez az időszak lehetett volna a közeledés időszaka, lehetett volna az újrakezdés időszaka, de nem így történt. Nem jól használták fel az időt. Mindegyik országrész a maga pozícióját erősítette, és nem Isten akaratára figyeltek. Most Júdára esik pillantásunk, uralkodóváltáson esett át az ország, Roboámot fia, Abijjá követte a trónon. De nem történt megújulás. Miért? Mert Abijjá folytatta apjának a vétkeit.

Ez szépnek látszik, a fiú folytatja apja hagyományait, továbbviszi az ő vonalát. Azonban ez csak elsőre tűnik szépnek és jónak, mert Izráel királyának mindig az Úr akaratához, az igéhez kell igazodni. Így azután meglátjuk, hogy nem minden hagyomány jó, nem mindenben kell őseinket követni, életüket, hagyatékukat mindig az ige mérlegére kell helyeznünk. Csak azt vegyük át és vigyük tovább, ami egyezik az Úr szavával. Abijjá nem ismerte fel, hogy van, amit el kell vetni az örökségből, mert apja sem járt mindenben az Úr útján. Abijjá a vétket vette át és vitte tovább.

Mi volt ennek az oka? Az ige így mondja: A szíve nem volt teljesen az Úré. Nem látta meg, hogy a hit nem egy kiegészítő szerep, hanem élő kapcsolat Istennel. Nem csupán a törvények betartásáról szól, hanem arról, hogy Isten irányítsa az életünket. Abijjá nem adta szívét az Úrnak, vagy nem teljesen adta Neki. Ez a kérdés: az Úré-e a szívem? Teljesen Ő birtokolja, vagy más számára is hagytam helyet? Minden azon dől el, kié a szívem. Kié a szívem? Válaszoljam ezt meg, ne menjek úgy tovább, hogy nem tudom, ki is a szívem gazdája? Mert itt dől el az életem minősége, ha az Úré, akkor Ő fog vezetni, Ő határozza meg tetteimet. Ahogyan Pál apostol is megtapasztalta, többé már nem ő élt, hanem élt benne a Krisztus.

Júda királyai számára Dávid élete a mérce, minden királyt hozzá mér az ige, és Abijjá nem felet meg ennek a mércének. Mert bár Dávidnak is volt bűne, amit nem is hallgat el a Szentírás, ennek ellenére teljes szívből az Úrnak és az Úrért élt. Dávid számára az volt a fontos, amit Isten helyesnek lát. Mindig azt kereste, mit akar az Úr. Ez számunkra is fontos, ne az legyen a mérce, mi szerintem a helyes, hanem az, mit tart helyesnek az Úr. Amit az Úr helyesnek tart, az nem mindig egyezik korunk véleményével. Dávid ragaszkodott ahhoz, amit az Úr kijelentett. Merjük-e vállalni ma is, hogy az a jó, amit Isten jónak mond, és amire Ő azt mondja, bűn vagy rossz, az bizony bűn és rossz ma is?

Abijját Ászá követi, és vele megújulás érkezik Júdába. És ez nem szavakból, hanem tettekből áll. Mitől ez a különbség? Szíve teljesen az Úré volt. Itt a különbség, ez határozza meg az irányvonalat. Ászá döntött, és átadta szívét az Úrnak. Felismerte, hogy Isten nélkül ő is csak rossz irányba tart, ezért szüksége van Isten uralmára. Mivel szívében az Úr uralkodott, és így mindenben figyelt Rá, meglátta, mi az, ami helyes az Úr előtt. Amit felismert, azt megcselekedte. Mivel az Úrra tekintett, volt bátorsága eltávolítani az összes bálványt, és kiűzni a férfiparáznákat. Nem arra figyelt, mi előnyös, mi hoz hasznot, hanem egyedül az Úr akaratára figyelt. Tudta, ez kedves Isten előtt, és vállalta a következményeket. Minden ilyen reform, az Úrhoz való visszatérés, a bálványoktól való megszabadulás átalakulást hoz. Kihat a gazdasági életre is, hiszen a bálványszobrok munkát és így jó megélhetést jelentettek. Ezek megszűnése pedig azt, hogy valakik elveszítik eddigi biztos alapjukat, és át kell képezni magukat. A megtérés és ezt követően az Úr útján való járás gyökeres változást hoz. Van, amikor hatással van a munkánkra, befolyásolja megélhetésünket, mert általa más irányba terelget az Úr. Merjük-e vállalni ezt a fajta hozzáállást? Nem az a lényeg, mivel jár ez életemre, jövőmre nézve, hanem az, hogy megszabaduljak a bűntől, és teljes szívvel az Úré legyek.

Ászá még az anyakirálynővel is szembekerült, de volt bátorsága és ereje cselekedni. Még az anyakirálynővel, a családtaggal sem volt elnéző. Nem könnyű a családban képviselni az Úr akaratát, ám Ászá ezt megcselekedte. Ászá élete teljesen az Úré volt, és nem könnyű, nem népszerű. Ő azonban mindent vállalt, mert tudta, hogy Isten is mellette van. Tudta, hogy a megtisztulás, a bálványoktól való megszabadulás erkölcsileg, lelkileg erőssé teszi a népet. A lelkileg erős nép pedig mozdíthatatlan.

Az alvóknak fel kell ébredni, de mire ébrednek, elfogják Jézust (Mk 14,43-52). A vezetők emberei megérkeztek, a tanítványok pedig döbbenten állnak. Most szembesülnek Jézus szavainak valóságával. Most jönnek rá, hogy amire nem figyeltek, az megtörténik. Most élik át az „alvás” következményeit, mert lélekben már régóta szunnyadtak. Álomvilágban éltek, trónról, hatalomról, gazdagságról álmodoztak, és nem hallották meg, hogy Jézus útja a szenvedésé.

Mivel aludtak, és nem imádkoztak, felkészületlenek és kapkodnak. Ha alszunk, és nem imádságban állunk az Úr elé, felkészületlenül érnek az események. És akkor mi is úgy járunk, mint a tanítványok. Kapkodunk és elfelejtjük Jézus akaratát, már nem tudjuk, hogy Ő milyen megoldásokat alkalmaz. A kapkodó tanítványnak csak a kard, az odacsapás marad. Amikor az Úr népe fegyvert használ és erőszakot alkalmaz, mindig arról tesz bizonyságot, hogy már egy ideje alszik. Alszik, és így váratlanul lepi meg a történés, és nem tud mást, mint odacsapni. Aki nincs élő kapcsolatban az Úrral, annak hirtelen fogalma sincs, hogy mit is kell tennie, mi az, amit az Úr vár tőle. Fegyverrel való harcot, a másik megsebesítését, pusztítást biztos nem vár. Mert Ő az életet képviseli, inkább odaadja a saját életét, mintsem elvegye másokét.

Júdás a csókot használja fel jelként. Megrázó ez, a csók a szeretet kifejezője, és Júdás kezében az árulás szimbóluma is lett. Bizony, hány helyen a csókot az árulás, a tagadás, a szétválás követi. Az Úr ébresszen fel Lelke és igéje által dermesztő álmunkból, hogy látva életünk eseményeiben ne kapkodva, hanem Krisztusra nézve, átgondolva és józanul dönthessünk.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.