A kegyelem

M

ár harmadik esztendeje tart az ítélet, nincs eső, szárazság és azt követő éhség gyötri az ország lakóit (1Kir 18,1-19). A király próbálja enyhíteni a nyomorúságot, de csak a lovakkal gondol, azokat, a harci eszközöket akarja menteni, az emberekkel nem törődik, az emberi élet nem fontos a számára. Mennyi minden fontossá lett nekünk is, amivel sokat foglalkozunk, rengeteg időt szánunk rá, de jut-e idő egymásra? Fontos-e az emberi élet, az, hogy mi van a másikban, mi bántja, mi epeszti lelke mélyén?

Óbadjáhú szavaiból megtudjuk, hogy Ahábot először az Illés utáni bosszú hajtotta, minden követ megmozgatott, csakhogy elfoghassa, ám az Úr megoltalmazta szolgáját. Mindenütt keresték, csak a Kerit-patak mellett és Sareptában nem. Ilyen országos mozgósítás idején is tudja az Úr, hol található olyan hely, ahol biztonságban van a próféta. Ennyire rábízhatjuk magunkat, nem kell félni gonosz időkben sem, mert az Úr az oltalom. A Benne való hit, a Vele való élő kapcsolat mindig biztonságérzetet nyújt a számunkra. Egyre húzódik a szárazság időtartama, a bálványok tehetetlenek, mégsem fordulnak Istenhez, nem kérik a segítségét, nem tartanak bűnbánatot. Gyakran tapasztalható ez ma is, nyilvánvaló már, hogy Isten nélkül csak a kudarcok jönnek, hogy senki nem tud segíteni, mégsem keressük bűnbánattal az Urat, és nem kérjük segítségét.

Ezzel szemben Isten megkönyörül rajtuk, látja népe gyötrelmét, és úgy dönt, ad vizet a számukra, lesz eső. Elküldi Illést Ahábhoz, és ő el is indul. Illés teljes harmóniában van az Úrral, azt teszi, amit mond neki. Olyan jó látni az Úr irgalmát, nem azt akarja, hogy gyötrődjünk, hanem, hogy rádöbbenjünk szeretetére és kegyelmére, és térjünk vissza Hozzá. Ő keres minket, fontos számára az életünk, és soha nem mond le rólunk. Ezért küldte el az Úr Jézust is. Őáltala keres minden embert, mert senkiről sem mondott lett, a legmélyebben levőről sem. Azt akarja, hogy minden ember megtérjen, és így életre jusson. Mindent megtesz azért, hogy halljuk az evangéliumot, mert ebben van az Úr életformáló hatalma. Az evangélium az emberiség gyógyszéruma. Jézus követése nyomán találhatjuk meg a problémánkra a megoldást.

Aháb azonban nem gyógyszérumot keres, hanem felelőst. Amikor találkozik Illéssel, nem bűnbánatot tart, és nem is örvendezik, hogy itt van az Úr embere, hanem őt okolja a kialakult helyzetért. Aháb nem néz szembe magával, lelki vak, nem látja, hogy ő vitte vétekbe Izráelt, ő rontotta meg az országot.

Annyira jellemző ránk is, hogy azonnal mást okolunk, mást tartunk felelősnek. Az Úr azért adja kezünkbe igéjét, hogy abba beletekintve végre magunkban lássuk meg a hibát. Vegyük észre, hogy nem a másik, nem is a környezet, az ország, a politika, a másik ember, hanem én magam vagyok felelős életem alakulásáért. Ha valami elromlik, ahhoz nekem is közöm van. A próféta megjelenése azt üzeni, ha meglátjuk a hibát, és saját felelősségünket, nem kell reménytelennek látni magunkat. Illés felbukkanása azt üzeni, van megoldás, van segítség. Ez a segítség az Úrtól érkezik. Csak Általa van megoldás. Ehhez azonban el kell távolítani a bálványokat. Meg kell hozni a döntést: Jézus vagy Baal? Te kit választasz?

A fenti kérdésre kapásból mondjuk: én Jézust választom. Azonban Márk írásában láttuk, Pilátus előtt más volt a válasz, Barabbást akarták. Mert az istentiszteleten, és amikor szépen mennek a dolgaink, buzgón teszünk vallást Jézus mellett, de amikor nehezednek dolgaink, amikor nem sikerül valami, és szenvedéssel nézünk szembe, akkor is Őt választjuk? Amikor becsapnak, megaláznak, félretesznek, hamisan vádolnak, akkor is Őt, az Ő indulatát választjuk? Ha őszinték vagyunk, akkor megvalljuk, hogy bizony, nem. Elég, ha rálépnek a lábunkra, már a gyűlölet tör elő szívünkből. Valljuk meg ezt Urunknak, és kérjük az Ő indulatát, kérjük, adja meg, hogy mindig Őt válasszuk, Őt kövessük.

Jézus a kereszt felé tart, és közben megjelenik Cirénei Simon (Mk 15,20-32). Csak belecsöppen a történetbe, rosszkor van rossz helyen, mert felszólítják, vigye a keresztet. Ám, amit ő rossznak lát, abból az Úr jót hoz ki. Jót, mert majd a fiai már ott lesznek abban a gyülekezetben, ahol Márk is van, tehát ismeri őket, vagyis keresztyének ők is. Ez azt jelenti, hogy ha csak odasodródott is Jézus mellé, ha esze ágában sem volt most Jézussal találkozni, az Ő lénye mégis nagy hatással volt rá. A szenvedő Jézus személye, a Belőle áradó megbocsátás és szeretet új emberré formálta. Velünk is megtörténik, hogy muszáj igét hallgatni, meghívnak egy családi eseményre és menni kell istentiszteletre, hallani kell az igét. Alig bírjuk ki, mert talán nekünk érthetetlen is, meg hosszú is, de az Úr még ilyen helyzetben is meg tud szólítani. Ne adjuk fel a reményt, ahogyan Simont Jézus közelébe segítette, ugyanúgy azokat is oda tudja segíteni, akikről el sem tudjuk képzelni, hogy valaha igeközelbe jussanak. Az Úr előtt nincsenek akadályok, Számára nem léteznek lehetetlenek.

Keresztre feszítették az Urat, az világ Teremtőjét az ember elvetette, Azt, Akinek az életet köszönheti, megöli. Döbbenetes, iszonyú mélység. Nem fogadja el a kábítószert, majd nem hallgat a kísértőre sem. Nem menti magát, nem száll le a keresztről. Ő soha nem magát menti, hanem mindig másokat. A kereszten is lehetőséget ad a latrok számára. Ó, érthetetlen kegyelem, még itt is felragyog, még a kereszten, a halál előtt egy lépéssel is kapnak esélyt, mert Jézus az esély. Meglátom-e, hogy Jézus az esély? Felismerem-e, hogy rég utamon jár a kegyelem, keresi életemet, de enyém a döntés, elfogadom-e? Tudjuk, csak az egyik ember élt a kegyelemmel, csak az egyik látta meg, hogy rászorul. A másik elutasította, mi ragadjuk meg Urunk felénk nyújtott kezét, és éljünk a kegyelemmel. Mert az Úr érted ment a keresztre, kegyelme téged is keres, és számodra is ez az egyetlen jó megoldás.

Ó, érthetetlen kegyelem

                   

     

Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.

Isten áldásával.