Uram, segíts rajtam!

A

 fogság nemcsak a hűtleneket, hanem a hitben hűségeseket is érintette (JerSir 3,1-33). Mindenki átélte a nyomorúságot, a szenvedést. Jeremiás leírja mindazt a lelki gyötrődést, amit átéltek, amin keresztülmentek. Nehéz volt feldolgozni mindazt, ami érte őket, sokan lelki krízist tapasztaltak, még a gúnyolódást is el kellett viselni. Hiszen a hívőket kinevették: látjátok, nem segített Istenetek. Mert nem önmagába néz a bűnös ember, nem azt látja, hogy jogos az ítélet, mert vétkeztem az Úr ellen. Ilyen vallomáshoz bele kell tekinteni Jézus lényébe, ahogyan Péter is tette, és akkor meglátjuk magunkat annak, akik igazából vagyunk. Péter szívéből előtört a vallomás: menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram.

A fogságban sokan elcsüggedtek, úgy látták, reménytelen a helyzetük, nincs esélyük a visszatérésre. Istent is távol érezték maguktól. Tehát nagy mélységben, lelki nyomorúságban voltak. A csüggedés olyan gyorsan benyomul a szívünkbe, elreménytelenít és feladásra késztet. A csüggedés lefelé nyom, egyre távolabb sodor az Úrtól. Sötét felhőkkel borítja be fejünk fölött az eget, és úgy tűnik, már mindig ilyen sötét marad. A gonosz igyekszik is egyre jobban elreményteleníteni, mindent megtesz, hogy ne is akarjunk felfelé nézni, túllátni a felhőkön. A gonosz azt akarja, hogy csak magunkra nézzünk, de ha így teszünk, elkeseredünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Figyeljünk másokra? Siránkozzunk, hogy nekik milyen jó a dolguk? Pont ezt akarja a sátán, nézz másokra, és lásd meg, hogy akik Isten nélkül élnek, azoknak mennyivel jobb a soruk. Az istenteleneknek minden sikerül, de te itt szenvedsz. Ez nem jó ötlet, soha ne másokra, hanem mindig az Úrra nézzünk. És tegyük ezt hittel, vegyük komolyan, amit mond, hiszen annyit olvastuk: nem feledkezem meg rólad.

Mit tehetünk a csüggedés mocsarában? Azt, amit Jeremiás javasol: újra gondoljam át a dolgokat az Úr előtt. Ez fontos. Mielőtt félretennénk az igét, szakítanánk a gyülekezettel, gondoljuk ismét végig mindazt, amit az ige Istenről mond. Mindig Őt keressem, és úgy, ahogyan Ő bemutatja magát. Ha közelítek Hozzá, rádöbbenek, hogy szeret az Úr. Csodálatos felismerés, olyan jó, amikor ez átmelengeti szívünket. Szeret az Úr, igen, szeret, és fontos vagyok a számára, és ezért nem feledkezik meg rólam. Drága testvérem, engedd a szívedhez az igét, szeret az Úr, és ha ezt hittel fogadod, oszolni kezd a sötét felleg. Mert soha ne feledd, az árnyék mögött fény lapul, és amire nézek, az vagyok. Nézhetsz az árnyékra, de túl is lehet tekinteni rajta, és akkor felragyog a világosság.

Lehet, azt mondjuk, szeret az Úr, de nem látszik meg az életem alakulásán. Pedig szeret, mert ha nem így lenne, már végünk lenne. Szeretetéből ad még időt, hogy jobban megismerjük, hogy végre őszintén keressük Őt. Ha levenné rólunk kezét az Úr, már végünk lenne, hiszen ahogy mi élünk, azzal pusztítjuk magunkat. Szeret, mert a fogság még nem a vég. Mi gyakran úgy éljük meg a nehéz pillanatokat, hogy ez a vég, nem, ez által is keres és formál az Úr.

Szeretetét akkor fogjuk igazán megtapasztalni, ha már reggel keressük. Ez fontos, mielőtt a szívünk és a gondolataink a világ dolgaival, a magunk felől való aggódással megtelne, keressük Urunkat, mert Ő is már reggel jön elénk. Minden reggel megújítja kegyelmét és szeretetét. Jó mennyei Atyánk előtt csendben lenni és Vele kezdeni a napot, egész más így indulni a munkába, így nekifogni dolgainknak. Mert ha Tőle indulok, Vele, a Tőle való békességgel mehetek tovább. Azzal a hittel, hogy nem vagyok magam, velem van az én Uram.

Jóságát azok tapasztalják, akik Hozzá fordulnak, akik Rá várnak. Jó csendben várni az Úr szabadítására. Bizony, ez nem könnyű, mert mi szeretnénk aktívak lenni, mi akarjuk megoldani életünket. Igénk azt üzeni, tanuljunk meg csendben Rá várni. Fontos, hogy ne féljünk a terhektől, a szenvedéstől, mert ezek is formálnak. A terhek hordozása formál emberré. Ne meneküljünk előle, hanem vegyük fel Urunk igáját, és akkor nem egyedül, hanem Vele hordozhatjuk. Mert az Ő igája jó.

Az élet soha nem könnyű, mindig vannak bajok, nehéz és számunkra megoldhatatlan szituációk, azonban a Szentírás elmondja, hogy ezekben a helyzetekben is van hová menni (Mt 15,21-28). Szabad felkeresnünk Jézust, higgyük, hogy Ő az egyetlen reményünk, és az igazi megoldás, ha Őt keressük. Mostani igénkben egy nem zsidó asszony keresi fel Jézust. Nem könnyű a helyzete, mert nem zsidó, hanem pogány, és így még plusz hátránnyal indul. Azonban ő nem a hátrányra figyel, hanem hittel tekint az Úrra. 

Mindezt azért teszi, mert nem ő ment zsidó területre, hanem Jézus lépte át a határt, és ebből ő azt szűrte le, ha idejött, akkor én is bátran mehetek Hozzá. Mert Jézus itt is ugyanaz. Ő nem fog elküldeni, hanem jött és hozza számunkra is Isten kegyelmét. Urunk senki elől nem zárja el a kegyelem forrását, hanem inkább feltárja azt. 

Ez az asszony Jézus után kiáltozik, nem szégyell nő és pogány létére egy tanító után kiáltozni. Hányszor pont Jézust, az igét, a szabadulás, az új élet utáni vágyat szégyelljük. Sok világi szöveget, tisztátalan beszédet és viselkedést hányszor egyáltalán nem szégyellünk. Az asszony Uramnak szólítja, felismeri, Jézus Úr, az élet Ura, az ő életének is az Ura. Kicsoda nekem Jézus? Kinek látom Őt?

Azonban most nem úgy folytatódik a történet, ahogy várnánk, Jézus nem válaszol. Van ilyen is, nem válaszol azonnal, de ez is válasz. Megpróbálja a hitünket, és üzeni, ne add fel. Próba ez a tanítványok felé, hogyan élik meg ezt a helyzetet, mi van a szívükben? A tanítványok ismét kezükbe veszik az irányítást, de nem bátorítanak, nem azt mondják, gyere bátran, kérd tovább Jézust. És nem is viszik oda, Uram, könyörülj rajta. Ők nem odaviszik, nem közbenjárnak érte, hanem elküldetnék Jézussal. Ismét ők mondják meg, mit tegyen az Úr. Olyan szomorú ez, mennyire önzők tudunk lenni, még Jézust is kisajátítanánk. Pedig Ő mindenkihez jött, és inkább örülnünk kellene, ha egy elveszett bűnös Hozzá jön, és segítségét kéri.

Jézus válasza a tanítványokhoz szól, azt mondja, amivel korábban kiküldte őket, de ebben benne van: igen, ti még itt tartotok, de vegyétek észre, hogy továbbléptünk, elindultam a pogány népek felé. De nem veszik észre, csak magukra gondolnak. Jézus minden Hozzá érkezőt meg akar szabadítani, minden emberért jött.

Az asszony azonban megy tovább, nem figyel a tanítványokra, csak egyedül Jézusra. Nem mások véleménye számít neki, hanem egyedül Jézus. Hányszor másokra hallgatunk, és nem az igére. Amit környezetünk Istenről gondol, ahhoz tartjuk magunkat, az asszony azonban meg akarja ismerni Jézust. Hittel közeledik Felé, hiszi, hogy nem utasítja el őt az Úr. Hidd te is, és haladj Felé tovább, borulj le lábai elé, és úgy kérd: Uram, segíts rajtam! Csodálatos imádság. Nem törődik másokkal, hanem kiált: bajban vagyok, segíts! Kiálts te is! Ő meghallgat. Ez a legjobb megoldás, ezt bármikor meg lehet tenni.

Még mindig nincs gyógyulás, tovább vezeti őt az Úr. Meg kell próbálni a hitét, mert Jézus nem kuruzsló, varázsló, csodadoktor, hanem az Isten Fia. Ő a bűnösökért jött. Nem csak a lányt akarja meggyógyítani, hanem az asszonyt is. Mert neki személyesen is szüksége van a Megváltóra, a kegyelemre.

Az asszony nem sértődik meg, hanem beáll a helyére, pogány kutya vagyok, és nem is akarok más lenni, de a kutyák is kapnak morzsát. Uram, Te a kutyát sem küldöd el. Csodás hit. Elég a morzsa is. Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, hát ez az asszony sem akar többet, a morzsa hitből élet fakad, gyógyulás, új kezdés, történés. Mondjuk mi is, Uram, elég a morzsa, és megtapasztaljuk a csodát, az új életet.

 Lelkem drága Jézusa

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Tárd ki a szíved, tárd ki hát!

M

a még a kegyelem idejét éljük, olyan időszakot, amikor kereshetjük az Urat, megtapasztalhatjuk a Vele való új élet lehetőségét (JerSir 2,1-22).  Isten szeretetét mutatja, hogy lehetővé teszi a számunkra Jézus megismerését és a Vele való életet. Mert azért keres, szól hozzánk, mert látja, hogy segítségre van szükségünk. Nem jól mennek dolgaink, mert Nélküle, az ige vezetése nélkül alakítjuk életünket. Azonban amikor Ő az igén keresztül szól, bűnbánatra hív, jelzi, ha szeretnék újat kezdeni, ha szabadulni akarok a bűn hatalma alól, ez lehetséges. Azért jött el az Úr Jézus, hogy szelíd szavával hívogasson, de ezt meg kell hallani, és engednünk kell neki.

Izráel népe, amikor figyelt az Úr szavára és engedelmeskedett neki, az élet magaslatain járt. Megtapasztalta csodáit, átélte lehajló szeretetét; elég, ha az egyiptomi szabadulásra, a pusztai vándorlásra és a legnagyobb királyok idejére gondolunk. Isten ott volt köztük, mindig számíthattak Rá, akár ellenség támadása vagy ínséges időszakok során. Milyen hatalmas szabadítást adott Dávid által a filiszteusok általi fenyegetettségből, amikor ez a pásztorfiú legyőzte Góliátot. Dávid pásztor volt, de szíve egybeforrt Istennel, így sok élethelyzetben megtapasztalta Isten hatalmát. A pásztorfiút trónra emelte, ő lett Isten népének pásztora - micsoda magaslat, milyen felelősség, Isten népét vezetni az élet útján, vezetni a friss és üdítő forrásvizekhez. Amennyiben halljuk a hívást, mint Dávid, és rábízzuk életünket Urunkra, sok csodálatos dolgot tapasztalhatunk meg. Az Úr Jézus követése idején gyógyul az életünk, nincs nagyszerűbb barát, hűségesebb társ, mint Ő. Induljunk el követni, ha még nem tettük ezt meg, Jézus nyomában élet, a bűn alóli felszabadulás fakad, hiszen Ő eltörli bűneinket, és elvégzi bennünk, hogy mi is képesek legyünk megbocsátani. A megbocsátás gyógyítja a kapcsolatokat.

Isten népe azonban nem figyelt az Úrra, nem engedelmeskedett Neki. Hűtlenné váltak. Jól indultak, de eltértek az Úrtól, bálványokhoz fordultak. Ennek meg is lett a következménye, megtapasztalták a fogságot, az élet mélységeit. Bizony, könnyen juthatunk ma magasba, lehetünk népszerűek, szerepelhetünk a sajtóban, és sok pénzre is szert tehetünk. Látszólag az élet napos oldalát járjuk, ám mi van a szívünkben? Van-e békességünk, örömünk? Pál azt írja: Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek! De van-e az Úrban való öröm a szívemben? Neki örülök-e, amikor felébredek, Őt köszöntöm-e, vagy már tele van a szívem a világ dolgaival? Igyekezzünk mindig Őt keresni, legyen örömünk forrása, mert ha elhagyjuk, lelkileg mélységbe kerülünk, válságba jutunk. Azért hangsúlyozom, hogy lelkileg, mert Izráel is, amikor a hűtlenség útján járt, külsőleg jól élt. Megvolt mindenük, azonban Istennel való kapcsolatuk megromlott. Így van ez gyakran ma is, mindenünk megvan, de van-e még beszélgetés a házastársak között, megértjük-e még egymást? Van-e békességünk? Ismerjük-e még Istent, vágyunk-e Vele lenni?

Izráel a magasságból mélységbe jutott, mert bizony, az élet bármikor megváltozhat, akinek ma munkája van, holnap munkanélkülivé válhat, aki örül a háznak, holnap hajléktalan lehet, vagy egy betegség véget vet az egészségnek, és ott fekszünk egy ágyon magatehetetlenül. Egyikőnk sincs ezek ellen bebiztosítva, de mindezekben átélhetjük, hogy jelen van az Úr. Isten a mélység Istene is, nem hagy magunkra, mint ahogy a fogságban élőket sem hagyta magukra. Küldte számukra a prófétákat, így küldte el Hozzánk Fiát, Jézust, Általa a mélységből is van felemelkedés, mert az Úr karja erős. Ragadjuk meg e kezet, és engedjük, hogy talpra állítson minket.

A próféta feltárja előttünk az életfordulat lényegét. Le kell leplezni az Úr előtt a bűnt. Izráel erre nem volt hajlandó. Nem álltak meg bűnbánattal: Urunk, vétkeztünk, mert elhagytunk téged, az élő víz forrását. Mivel ezt nem tették meg, fogságba jutottak. Isten megítélte őket. Tehát nem véletlen tartanak ott, ahol vannak. A bűneik és bálványimádásuk miatt. A mi nyomorúságunk is abból fakad, hogy nem nézünk őszintén szembe bűneinkkel, és nem kérjük Urunk kegyelmét. Pedig most a kegyelem esztendeje tart, élhetünk vele.

Jeremiás jajgatásra szólít fel, a bűn miatti sírásra. Menjünk a kereszt tövébe, vigyük oda bűnös szívünket, és öntsük ki az Úr előtt. Tárjuk ki nagyra az Úr előtt szívünk ajtaját, ne hagyjuk, hogy kívül maradjon, hanem hívjuk be Őt. Minden bűnt, bajt, gondot, sérelmet kiönthetünk, és az Úr vére eltörli. A megüresedett szívbe pedig engedjük be Jézust. Üres szívben tud helyet foglalni, amíg telve a szívünk, nem fér oda be.

A most következő történetben is fontos szerepet kap az egyedüllét, az imádkozás (Mt 14,22-20). Jézus bemutatja, hogy az elcsendesedés és az imádkozás nélkülözhetetlen a lelki egészség és az Istennel való élő kapcsolat szempontjából. Számunkra is irányt mutat, kövessük példáját, és hozzunk érte áldozatot. Ez bizony enélkül nem megy. Jézus is meghozta ezt. Alvás nélkül töltötte az éjszakát, és konfliktusba került a tanítványaival.

A csendesség idején a hegyen töltekezett, illetve hordozta tanítványait. Mert ha nem is volt velük a hajóban, ott voltak a szívében és az imádságában. Jézus nélkül hányódik az életünk, egy helyben toporgunk, nem jutunk előbbre. Ha úgy érzed, csak hányódsz, vizsgáld meg, Jézus a hajódban van-e?

A hányódás idején Jézus elindul feléd és megszólít: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Olyan jó, hogy mindig a megfelelő pillanatban szól, de meghallom-e, hogy nem kell félni és eljött a bizalom ideje? A Pásztor szól, és ha felismerem a hangját, elmúlik a félelem. Péter szívében elmosódott a hang, nem ismeri fel, hogy a Pásztor szól, és ezért akar járni a vízen. Amíg Jézusra néz, minden rendben van, de mihelyst leveszi Róla a tekintetét, süllyedni kezd. Ha süllyedőben vagy, az azért történik, mert levetted Róla a tekinteted. A szélre, a vízre, a problémákra nézel, és nagyobbnak látod Jézusnál. Lásd meg, Ő a nagyobb!

Ha süllyedsz is, ne veszítsd el a fejed, még most is lehet kiáltani. Sőt, ez az egyetlen megoldás, kiálts: Uram, ments meg! Ez a megoldás: Uram, ments meg. Ne szégyellj kiáltani. Az Úr pedig megragad, kiragad a pusztulás verméből, erős a keze, ne félj. Ott vagyunk biztonságban, erős kezében.

Amikor Jézus beszáll Páterrel a hajóba, megszűnik a vihar. Jézus jelenléte csendesíti el a vihart. Engedd be életed hajójába, ha azt akarod, hogy lecsendesedjen a szél.

A farizeusokkal való beszédből fontos a szívünkre irányuló megjegyzést kiemelni. Vizsgáljuk meg: szívünk közel van-e az Úrhoz? Nem elég csak a szánkkal tisztelni az Urat, Ő a szívünket keresi.

Az a hangsúlyos, mi van a szívünkben, mert onnan származnak megnyilvánulásaink. Ha Ő van benne, akkor áldás, az igazi élet fog kiáradni belőle.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.

A keveset is vidd oda Neki!

A

 Jeruzsálem feletti kesergés folytatódik. Mert mindig kesergés van ott, ahol a bűn, a vétek felüti a fejét (JerSir 1,7-22). Nem hallgatott Izráel az Úrra, és most kesereg a próféta, aki a magára maradt Jeruzsálem szemével mondja el panaszait. A próféta világosan látja, hogy mindez a bűn, az Úrnak való engedetlenség következménye. Vétkeim igáját hordozom. Micsoda vallomás ez, bizony, mély látás, amikor valaki felismeri, vétkeim igáját hordozom, vagyis nem véletlenül történnek a sorscsapások, hanem életünk következményei. Pál apostol írja: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7). Bizony, olyan nehezen jutunk el ide, tulajdonképpen még most is csak Jeremiás látja ezt, megmondta ő már előre, hogy ez lesz a következmény. Istennek nem lehet büntetlenül hátat fordítani. A bűn zsoldja a halál, írta szintén Pál apostol, és erről megfeledkezünk. A bűn is fizet, mert semmi nincs fizetség nélkül, de pusztulással, halállal, vagyis kárhozattal fizet. Halljuk meg az Úr szavát, Ő kegyelmi ajándékképpen az örök életet kínálja. Ébredésre van szükségünk, hogy meglássuk a különbséget. Ha a bűnt követjük, halállal fizet, de ha áttérünk a keskeny útra, életet kapunk ajándékba, mert Isten az Élet.

Hányszor mi is panaszkodunk, ahogyan Izráel is tette, nem voltak megelégedve az Úr által nyújtott életfeltételekkel. Mindig a másé kellett volna, mindig a pogányok életvitele után vágyakoztak. Most azonban visszagondolva rádöbbennek, milyen jó is volt Isten népeként, az Ő törvénye szerint élni. Mindig úgy véljük, Isten akarata, az iga, rablánc, mert a bűn csábító, de amikor letérünk a hit útjáról, amikor idegen füvekre lépünk, rádöbbenünk: Isten országa mindennél jobb. A tékozló fiú is csak az idegenben döbbent rá, mit is hagyott el, és mennyivel jobb otthon. A disznók vályúja mellett ismerte fel, hogy otthon még a béresnek is jobb, és már nem akart lenni más, mint béres, az atya házában. Igen, az Atya házában béresként is jobb élni, mint a világban nagy befolyással, hatalommal, de a bűn igézetében. Milyen jó, hogy van visszatérés, de ehhez végig kell gondolni, hol járok most. Elfelé távolodom, a bűn útját taposom? Mert csak az tud visszafordulni, aki megcsömörlött a bűntől. Akinek jobb a bűn, mint az atyai ház légköre, az marad és elveszik.

A nép a fogságban ismeri fel, hogy szembeszállt Isten parancsával, most döbbennek rá, hogy nem elég vallásoskodni, a templomba eljárni, többre van szükség. Mire? Istennek való engedelmességre, az igéhez való igazodásra.  Láttuk, Heródes is úgy gondolta, hogy Keresztelő Jánostól kell megszabadulni, mert már kellemetlen, hogy folyton a bűnnel, a törvényhez való igazodással jön. Heródes nem a másik nemhez való kapcsolatát igazította Isten szavához, hanem azt akarta saját elképzeléséhez igazgatni. A legnagyobb problémánk, hogy nem igazodunk az igéhez, inkább a világ lazaságát követjük, elfogadjuk a korszellemet, ám annak mindig megvan a pusztító következménye.

A bűn beteggé tesz, a fogság pedig bűnbánatra juttat. Ott ismerik fel, hogy betegségük orvosa az Úr. Jeremiás és majd a fogság prófétái azt üzenik, Isten nem mond le róluk. Innen is van visszatérés, nincs az az élethelyzet, amiből ne lehetne visszatérni az Úrhoz. Nincs az a mélység, amibe ne jönne utánunk az Úr, és ne hozna fel. Mert nem mi jövünk vissza, hanem Ő az, aki utánamegy az elveszett báránynak, és hazaviszi. Urad nem mondott le rólad, elindult utánad, ne bújj el előle, hanem inkább jelezz: itt vagyok, jöjj, ments meg engem.

János halálhírét megviszik Jézusnak, aki ezt hallva félrevonul, és az Atya jelenlétében, imádságban dolgozza ezt fel (Mt 14,13-21). Jézus sem rohan tovább, szüksége van csendre, és ezt megtalálja. A tragikus hírt is meg lehet az Atyával osztani, sőt, minden hírt vigyünk Elé, mert csak mennyei szemszögből látva fogjuk helyesen értékelni, csakis az Atya előtt értjük meg, mi miért történt.

Azonban Jézusra nagy szükségük van embereknek, nem tudnak élni Nélküle, Utána mennek. Énrám is igaz ez, nem tudok élni Nélküle? Keresem Őt, és minden percet felhasználok arra, hogy Vele lehessek? Szükségük van a szavára, az igére, ami munkálkodik bennük, ami meggyógyítja életüket. Jézus szava gyógyír, nekem is erre van szükségem. Adjunk hálát, hogy minden nap ehhez az orvossághoz fordulhatunk. Úgy tekintünk rá valóban, mint orvosságra?

Jézus eredetileg egyedül akart lenni, mégis az emberekre szánja napját. Sőt, az emberek is egész napjukat Vele töltik, mert jó Jézussal lenni. Jó-e nekem Jézussal lenni, vagy gyorsan legyen már vége az istentiszteletnek, érjek már a végéra a napi résznek? Pedig nekünk is arra van szükségünk, hogy minél több időt Vele töltsünk.

Eljön az este, és tanítványok megdöbbennek, hogy Jézus nem bocsátja el az embereket. Nem azt teszi, amit várnak. Miért? Mert próbálja őket, vajon hogyan reagálnak, milyen megoldást találnak. Eszükbe jut, hogy lehet tenni valamit? Rádöbbennek, hogy az élet kenyere van velük, és nem kell aggódni? Lehet, hogy a tanítványok részéről az emberek elküldése csak megszabadulás, eljött a munkaidő vége, hagyd abba, nekünk is jár egy kis szabadidő. Törődj most velünk, holnap is nap lesz, majd akkor eljönnek újra. Azonban Jézus számára a ma a fontos, minden percet megragad, mert tudja, a napok gonoszak. Ma kell menteni a keresőt, most van szükség a kegyelemre. Isten szótárában a ma megelőzi a holnapot. Nincs majd holnap, most. Most mentsd az elveszettet, ne halaszd holnapra. A kegyelem mindennél fontosabb, nem tűr halasztást.

A megoldás nem az elküldés, hanem a kicsinek, a meglevőnek a felhasználása. Ti adjatok nekik enni. Veletek van az élet kenyere, adjátok tovább. A kicsit előbb tegyük az Úr kezébe, mert ott van jó helyen, és akkor lesz elég. Ez fontos sorrend, előbb az Úr kezébe, és csak azután az emberek elé. A kevés Jézus nélkül valóban kevés, de Jézussal bőven elég. Ő meg tud elégíteni sokakat. Számára nincs lehetetlen.

 Az Ő kezében az öt kenyér és két hal több, mint elég, még marad is: néhány darabból tizenkét tele kosárral. Ez Isten gazdagsága, Isten országának valósága. Tekints fel ma is az égre, és Jézusban a kevés is sok lesz. Mert a csoda maga Jézus. Tőlünk is azt kéri az Úr, hogy a meglévő kevés bizalmunkat, hitünket, erőnket, képességünket, időnket vigyük Elé, bízzuk Rá, és megtapasztaljuk, hogy elég lesz.

Az Úr csodásan működik

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

„Ne késs tovább, ma kérd Atyád bocsánatát!”

J

eremiás próféta könyvét olvassuk, ez az írás a nép fogságba menetele után született (JerSir 1,1-6). A próféta leírja az elpusztult Jeruzsálem szomorú látványát, és keresi a választ arra, hogy miért is történt mindez. A pusztulás mindig szomorúságot hoz, hiszen az élet természete a növekedés, de most nincs növekedés, mert a nép fogságba került. A szép város maga maradt, lakosai távolba kerültek, nincs, aki ünnepekre járjon, papjai sóhajtoznak. Nagyon lehangoló látvány ez, amit soha nem gondoltak, amit Jeremiásnak sem hittek el, pedig mennyit figyelmeztette őket, most valósággá lett. Az Istenére nem hallgató Izráelt Babilon fogságba hurcolta. Minden tragédia ott kezdődik, amikor elhagyjuk az igét, amikor nem fontos számunkra az Úr szava. Vegyük komolyan az igét, az Úr szavát, és higgyük el, nem magunk tartjuk meg magunkat, és ha nem tartunk bűnbánatot, nem oltalmaznak meg épületeink, kezeink alkotásai sem. Egyedül az Úrnál van a kegyelem, csakis Isten Lelke által születhetünk újjá és juthatunk új életre.

Ezek az emberek ragaszkodtak hazájukhoz, népükhöz, gyökereikhez, csakis otthon képzelték el az életet, otthon voltak boldogok, otthon volt békességük. Most idegenbe kerültek, és hiába nagy ország fogadta őket magába, nem találják helyüket, nem találják önmagukat. Pedig volt egy bizonyos szabadságuk, ott kellett élni, de dolgozhattak, és közösségként élhették meg napjaikat, mégis távol voltak az Istentől kapott földtől, a hazától, a templomtól, és így nem volt nyugalmuk. Az idegen föld nem helyettesítette Isten országát. Hányan hagyják el szülőföldjüket, adják fel gyökereiket a jobb életért, jobban mondva a jobb anyagi lehetőségért, de a belső nyugalom, a lélek jóléte nem biztos, hogy megtalálható. 

Hány ember hagyja el Isten országát, megy a maga útján, mert úgy véli, boldogul Isten nélkül is. Azonban sokan olyanná válnak, mint a legelőt nem találó szarvas. Erőtlenné válunk, mert a világ nem képes megelégíteni lelkünket, csak egyedül az Úr. Lelkünk egyetlen igazi tápláléka az ige, benne találjuk meg a friss forrásvizet, és az üde legelőt. Jöjj most el az élet vizéhez, jöjj, meríts belőle, és nyugtalan szíved lecsillapodik. Meríts az ige élő forrásából, és békességre találsz. Ne keress másfelé, ne bolyongj a nagyvilágban, Ő hív és vár. Jöjjetek énhozzám mindnyájan - és ebben a mindnyájanban te is benne vagy. Ilyen szeretettel hív, halld meg a hívást, indulj el Felé, és békességre lelsz. Az ígéretét is megtartja: fogad és leveszi a bűn igáját vállaidról. Ő azt adja, amit ígér, nem csap be. Mi is ha magunkhoz hívjuk a gyermekünket kenyeret ígérve neki, és nem követ adunk a kezébe. A gyermek egyetlen feladata, hogy jöjjön és átvegye a táplálékot. Ez a mi dolgunk, jöjjünk üres és nyitott kézzel, és vegyük át Isten ajándékát, a drága kegyelmet.

Jeremiás látja, hogy kiürült a város, nincs, aki ünnepekre járjon, üres a templom is. Ma is hasonlókat látunk, kevesen tartják az ünnepeket, minden fontos, de a karácsonyt követő ünnepek már kevésbé. Egyre kevesebben keresik az Úr jelenlétét, a világ csábít, sőt, már nem is csábít, hanem teljesen magához láncolta az embereket. Jeruzsálem azért volt üres, mert nem tartózkodott otthon a nép. Ők nem tudtak menni az Úr házába, mi mehetnénk, még sem igazán megyünk. Nem keressük az Urat, pedig szükségünk van Rá. A Vele való élő kapcsolat nélkül nincs igazán életünk. A bűn kizsákmányol és elpusztít. Az Úr tud alóla felszabadítani. Induljunk el Urunk felé, ne hagyjuk, hogy hiába várjon. Használjuk, hogy még mehetünk. Ne később sirassuk kárba veszett éveinket, a visszahozhatatlan időt. Most még jöhetünk, senki nem akadályoz, kereshetjük Isten országát és igazságát. Ne késs tovább, ne várj tovább, ma kérd Atyád bocsánatát.

Jézus munkásságának híre elterjedt, szinte mindenki hall róla, az is, aki talán nem is akar (Mt 14,1-12). Jézusról mindenkinek hallani kell, mert örök életünk függ Tőle. Isten megadja ezt a lehetőséget, valamilyen formában hozzánk is eljut a hír, mi is találkozunk Vele. Halljuk a nevét, vagy részt veszünk egy igehirdetésen, tanulunk Róla az iskolában, vagy halljuk, amit mások mondanak Róla, és látjuk a Benne való hit által megváltozott embereket. Mit kezdünk a Jézusról hallottakkal? Mennyire fontos, hogy igazán megismerjük Őt?

Heródes nyugtalan lett, mert a lelkiismerete megszólalt, előjöttek bűnei.  Megölette Keresztelő Jánost, és amikor Jézusról hall, azt gondolja, János támadt fel, és bosszút áll rajta. Isten célja, hogy meglássuk, kik vagyunk, döbbenjünk rá vétkeinkre, és fedezzük fel, hogy így is jöhetünk, gyilkos indulattal, vérző élettel, mert az Úr megbocsát. Csak annyi szükséges, hogy ismerjem fel, bűnös vagyok, valljam ezt meg az Úr előtt, és kérjem bocsánatát. És ekkor felragyog a kereszt titka, meglátom, hogy az én bűneim miatt halt meg Jézus. Azért adta oda Őt az Atya, hogy én élhessek Általa.  Áldott légy, Uram, hogy értem vállaltad a keresztet, és engem is vállaltál ott a Golgotán. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz. Ha vádol a lelkiismereted, ne elhallgattatni akard, ne menekülj előle, hanem borulj le a kereszt alatt, és felszabadulsz, új életre jutsz. 

Keresztelő János bátran vállalta Isten akaratát, és ezt meg is mondta a fejedelemnek. Nem félt, és nem is szövetkezett vele, nem hallgatta el Isten igéjének igazságát egy kis támogatásért, előnyért, hanem rámutatott: nem szabad együtt élned vele. Heródes elszerette testvére feleségét, és ez az Úr szerint bűn, és János ezt vállalta. Ma már semmilyen területen sem merjük vállalni az igét, mert támogatóktól, gyülekezeti tagoktól esnénk el. Féltjük magunkat, a létszámot, és inkább elhallgatjuk és felhígítjuk az igét.

Heródes szerette volna megöletni Jánost, tehát el akarta távolítani ezt a kellemetlen hangot. De sokan gondolkodnak így, életük megváltoztatása helyett eltávolítják életükből az igét. Könnyebb megsértődni, távol maradni, mint megvallani vétkeinket, és kérni az Úr bocsánatát. Az eltávolítás nem megoldás. El lehet válni, el lehet költözni más országba, de ha én nem változom meg, minden marad a régiben. A megváltozást pedig Isten szava végzi el. Jézus nélkül, a Hozzá való megtérés nélkül nincs igazi változás.

Heródes félt megöletni Jánost, de mivel ezt gondolta megoldásnak, és nem tartott bűnbánatot, elérkezett a megfelelő idő. Mert az ördög elhozza a gonosz tettre, a bűnre való alkalmat. Heródes nem állt meg, nem hallotta meg az Úr szavát János hangja által, és gyilkossá vált. Az alkalom egy születésnapi bulin érkezett meg. Mennyire szeretjük a bulikat, azt gondoljuk, ott jó dolgok történnek, és kiderül: nem. Azonban meg kell látnunk, hogy az ilyen bulik által sok mindent el lehet érni, a gonosz sok mindent véghez tud vinni. Döbbenetes, hogy elég az ingyenes étel, ital, zene és a tánc, és már megtesszük, amit kérnek és várnak tőlünk. A tánc, és a mulatság elvakította Heródest, és engeded a gonosznak, teljesíti Heródiás lányának kérését. Heródes nem hallgatott az Úr szavára, nem szakított a bűnös kapcsolattal, és egyre lejjebb kerül. Mindig akkor álljunk meg, amikor az Úr szól, merjünk Tőle segítséget kérni.

A gonosz kezében jó eszköz az alkohol, hányszor érte már el, hogy hatása alatt olyat tett az ember, amire józan állapotban nem lett volna képes. Mennyi tragédia születik ma is a hatása alatt. Azonban az Úr Jézusnak az alkohol fölött is van hatalma, le tudja oldani a felrakott rabbilincset. Ő meg tud szabadítani évtizedes rabságból is. Ne félj, jöjj Hozzá, és kérd, szabadítson meg a bűn minden bilincsétől. Legyen akár ital, drog, számítógépfüggőség vagy tisztátalan vágyak függősége, van szabadulás, mert Jézus él. Minden függőségből lehetséges megszabadulni, hit által, mert az Úrtól jön a szabadulás (Jón 2,10)!

Siessetek, hamar lejár

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2.

Ha késlekedsz, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

4.

A szűk kapu ma még nyitva,

Vár téged is Isten Fia!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Isten áldásával.