A
|
sok szenvedést, nyomorúságot átélt nép
szívében mindig ott van a bosszúvágy (Ézs 63,1-14). Szeretnének a szenvedésért
visszafizetni, és ez mennyire mai, ott van a szíveinkben a visszafizetés, a
törlesztés vágya. Ha szétnézünk magunk
körül, akkor ezt látjuk a népek közt, és az
egyes emberek életében is. Bármilyen sérelem ér, add vissza, ha módodban
áll, még nagyobb erővel, mint ahogy kaptad. A próféta azonban rámutat, nem kell
nekünk bosszút állni, nyugodtan bízzuk életünket, a sérelmeinket is Istenre,
mert eljön majd az ítélet ideje, és a bűnt számon kéri. Tehát ez a fejezet a
maga nyelvezetével arra inti Isten népét, hogy ne a bosszúállassal foglalkozzon,
hanem a bizonyságtétellel. Az ítélet
ideje eljön, ám addig még az ellenségnek is lehetőséget kell biztosítani a
megtérésre. Urunk Jézus egyenesen arról
beszélt, hogy szeressük és tegyünk jót vele. De vajon erre törekszünk-e? A
szeretet árad-e belőlünk a minket gyűlölők felé? Bizony, gyakran elfelejtjük, hogy újszövetségi
nép vagyunk, mi is Isten ellenségei voltunk, és az Úr nem bosszút állt, hanem
felkínálta kegyelmét számunkra. Ma is a kegyelem az egyedüli orvosság a sebekre, a kegyelem által gyógyulhatnak a kapcsolatok, az életek.
Azt is megláthatjuk, hogy Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre. Ő
hatalmas és erős Isten, véghezviszi terveit. Sőt, mindig akkor történik baj, amikor mi akarunk besegíteni az
Úrnak. Ábrahám és Sára is úgy gondolta,
olyan sokat kell várni a gyermekáldásra, majd besegítenek Istennek, ezáltal
azonban még jobban megbonyolították a dolgokat. Amikor kivesszük az Úr kezéből
életünk irányítását, mindig összekavarodnak dolgaink, mi úgy véljük, Nélküle
jobban boldogulunk, de az élet nem ezt bizonyítja. Az élet arról beszél, hogy Isten
nélkül élhetetlenné válik életünk. Hideggé lesz a világ, mert Isten a szeretet,
de ha eltávolodunk Tőle, a szeretet meghidegül. Közeledjünk Hozzá, bízzunk
Benne, mert Ő munkálkodik. Igen, Isten munkálkodik, akkor is, ha mi nem így
látjuk, és terve célba érkezik.
Isten munkája Izráel népe életében is meglátszik, ezért hálás a próféta.
Ő tudja, hogy egész történetük Istenről szól. Nem az emberi tudásról,
bölcsességről, képességekről, nagyságról, hanem egyedül az Úrról. Mindent Neki
köszönhetnek, Neki adhatnak hálát. Létük Istenről beszél és Őreá mutat. De így
van ez a mi életünkben is, nem rólunk, hanem Róla szólnak a dolgok. Bár
felismernénk, hogy eddigi történetünk az Úrról szól, kegyelme végigkíséri
utunkat, és hogy még élünk, és nincs végünk, egyedül Neki köszönhető. Mennyi
mindent megteszünk, hogy minél rövidebb legyen földi életünk, a bűn útján járva
mennyi rombolást viszünk végbe, és Ő lehajol, megkegyelmez, és új pályára
állít.
A próféta látja saját bűneiket, és bűnbánat fakad a szívében. Lássuk meg
bűneinket, menjünk az Úr elé leborulva, mint ahogy Péter is így ment, valljuk
meg: Uram, én bűnös ember vagyok. Isten kegyelme a bűnös ember előtt ragyog
fel, az előtt, aki magát megalázván jön, és kéri az Úr bocsánatát. Ahogyan
Izráelnek volt esélye az új életre, úgy van nekünk is. De ez nem a mi
képességeinktől vagy lehetőségeinktől függ, hanem az Úrtól. Ő kínálja az új élet lehetőségét, amikor
megszólít és hív: Jöjj és kövess engem. Innentől kezdve az én felelősségem, hogy élek-e az új élet
lehetőségével. Mert ha elindulok, Léviből Máté, Isten ajándéka lehetek. Fontos látnunk, hogy az Úr nem a körülmények,
hanem a szívünk, az életvitelünk megváltozását kínálja. Megtörténhet, hogy Jézust követve elveszítem
az eddigi hamis anyagi biztonságomat, talán munkámat is, de Általa mégis
kiteljesedik az életem, és megtapasztalom gondviselését. Mert Övéinek gondját
viseli. Isten országában helyére kerülnek a dolgok, mint Zákeus életében, a
hamisan szerzett vagyont visszaadja és szétosztja, mert szíve szabad lett és
tiszta. Most már nem a pénztől, hanem Jézustól függ a jövője. Így bízzuk Rá
magunkat, és legyen békességünk, ha kezébe tettük életünket, nem a
környezettől, hanem Tőle függ az életünk.
Újabb példázat hangzik, és ez is Isten országáról szól (Mt 13,24-30).
Hasonló a mennyek országa - tehát ezt hasonlítja egy szántóvető emberhez, és
amint a magvető jó magot vet a földbe, úgy Isten is. Isten országa hozza a jó magot,
az igét a világba. Ez fontos, Isten mindig jót vet, Ő teremtette meg a világot,
és Ő azóta is a jót veti bele. Azonban az ember a rosszat választotta, de Isten
ennek ellenére is keres bennünket és országába hívogat.
Isten a mai napig hinti a jó magot, szól, az ige belehull a világba.
Általa elérhetővé válik egy új élet. Aki meghallja, annak az életében gyökeret
ver az ige, és új élet támad belőle, mert Isten romolhatatlan igéje által
születhetünk újjá.
Azonban meg kell látnunk: van ellenség, Isten munkájának ellensége a
gonosz, aki akkor végzi munkáját, amikor az ember alszik. Elhinti a gonosz magvait. Jó állandóan figyelni, az igéből látást és
erőt meríteni, mert a konkoly is jelen van. Belehullik a kételkedés, kishitűség
magja a szívünkbe. Azonban az ige olvasása, az Úrnak való engedelmesség
megőriz a hit útján.
A konkoly mindjárt nem is látható, úgy tűnik, minden rendben, de egyszer
csak kikel és megmutatkozik. A
gyülekezetekben is jelen van a konkoly, a sátán elhelyezi, hogy általa
megfojtsa az igét, a hitet.
Jó, ha tudjuk, hogy Isten jó magot vetett, nem Ő adta a konkolyt, hanem az
ellenség. És ebben benne van, hogy Isten országának, Isten népének ma is van
ellensége. Nem mindenki akar jót neki. Nem
arról van szó, hogy az ember jó, és egyre jobbá válik. Nem, mert az embert
szíve gonosz, és csak akkor válik jóvá, ha újat kapunk a régi helyett. Ezt a
szívcserét Urunk végzi, csak Ő tud új szívet adni azoknak, akik kérik Tőle. Ne
a régit akarjuk gyógyíttatni, lássuk meg, új szívre van szükségünk.
A régi szív régi problémamegoldást alkalmaz. A régi természetünk a
gyomlálásban látja a megoldást. Azonban nem ez a megoldás, mert így még több
sérülést, fájdalmat okozunk. Urunk azt tanácsolja, hadd nőjön együtt. Tehát ne
szaggassunk, hanem engedjük együtt nőni a kettőt. Adjunk hálát azért, hogy ha
konkolyos is a búza, de van még búza, és növekszik. És amíg itt az ige, Isten
országa, van esély, hogy változik körülöttünk az élet. Isten országa nem akkor valósul meg, ha a
másikat eltávolítjuk, hanem ha az ige kifejti hatását. Isten dolga lesz majd a konkoly és a búza
szétválogatása, az aratáskor. A mi dolgunk az evangélium hirdetése. Hadd nőjön
most együtt a búza és a konkoly, akkor is, ha néha ez fájdalmas a számunkra, de
a kiszaggatás nem megoldás. Az Úr megoldása: hagyjuk együtt nőni mindkettőt.
Csak az ÚRNAK NAGY KEGYELME
1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk,
Mert reánk tör, hogy elnyelne
Gonosz ellenségünk.
Száz veszéllyel utunk telve
S nincsen erőnk nékünk,
Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk.
2. Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma,
Azért mihelyt napunk felkel,
Kezdjünk háladalba!
Szívünk és szánk szép énekkel
Krisztust magasztalja;
Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma!
3. Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom,
Mi kell nékem földön-égen,
Ha ez egy jót bírom?
Éljek bármi nagy szükségben,
Még sincs miért sírnom:
Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom.
4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
A sebükre balzsamot hoz,
Imáiknak szárnyat.
Föl, szívünk, a csillagokhoz,
Félre, földi árnyak!
Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése