Egyedül Jézus

A

z  Úr tovább folytatja beszélgetését népével, meg akarja értetni velük, hogy Ő nem bocsátotta el őket, nem mondott le róluk (Ézs 50,1-11). Milyen gyorsan Istent tesszük felelőssé a bajokért, Rá hárítjuk a dolgokat, és azt mondjuk, magunkra hagyott, sőt, már el is fordult tőlünk. Az Úr határozottan kijelenti, fordítva van, a nép fordult el Istentől, bálványokhoz pártolt, Isten pedig engedte, hogy menjenek. Az Úr megengedi, ha el akarunk Tőle menni, és közben várja, amikor majd rádöbbenünk, milyen rosszul döntöttünk. Azonban Izráel nem hallgatott az Úrra, nem akart eszmélni, és a végén fogságba került. Isten nem hagyta őket itt sem magukra, állandóan szólt hozzájuk, de nem akarták meghallani az üzenetet. Sőt, legtöbbször meghallották, csak ők nem azt akarták hallani, amit Isten mondott. Velünk is gyakran pont ez a baj, az Úr szól, halljuk, olvassuk, de mégsem halljuk meg, mert mást vártunk. Azonban pont arra van szükségünk, hogy azt halljuk meg, amit az Úr mond, és vegyük komolyan, saját elvárásunkat pedig engedjük el.

Isten többször próbálkozott, kereste őket, ám nem feleltek neki. Isten most is hív, de válaszolsz-e Neki? Minden igeolvasás és istentisztelet az Úr közelítése, mert az ige által szól hozzánk. De halljuk-e, és főleg készek vagyunk-e felelni Neki? Mert Ő beszélgetni akar, nem parancsokat osztogat, hanem párbeszédre vágyik. Azt akarja, hogy szavát meghallva önként kövessük Őt.

Annyira félreismerjük az Urat, azt gondoljuk, életünk egy-egy helyzete túllépi hatáskörét és meghaladja erejét. Ez csak velünk történik meg, de Vele nem. Ő ma is kész rajtunk segíteni. Isten nem csupán Izráel területén tud cselekedni, Ő Úr Babilonban is. Az igéből pont azt láthatjuk, hogy ahol a mi lehetőségeink véget érnek, ott kezdődnek az Úréi. A gyógyítási történetek is erről beszélnek, és a természeti csodák is. Amikor az ember nem boldogul például a megszállottakkal, Jézus megszabadítja őket. Vagy a halál mennyire meghaladja képességünket, és Jézusnak elég annyit mondani: Lázár, jöjj ki, és a negyednapos halott elhagyja sírját.

Azonban az Úr elküld egy engedelmes szolgát, aki figyel Istenre, kész minden reggel figyelmesen hallgatni Rá, és az üzenetet továbbadni. Az üzenet továbbadása nem egyszerű feladat, megélni Isten akaratát még nehezebb, de ez a szolga vállalja érte még a szenvedést is. Urunkat fedezzük fel ezekben az igékben, Ő jött el így, és figyelt mindig az Atyára, és akarata beteljesedéséért még az életét is odaadta a kereszten.

Számunkra is példa lehet mindaz, amit itt olvasunk. Fontos a korai kelés, már reggel kezdjem Vele a napot, és kérjem, nyissa meg fülem, hogy kész legyen meghallani, amit mond. Jó az igével kezdeni a napot, mert így az Úr szava szabhatja azt meg, és erővel, tanáccsal felvértezve jól tudunk dönteni a váratlan helyzetekben is. Fontos még az is, hogy mások erősítésére, tehát szolgálatra is kapjuk az üzenetet. Azért kapjuk, hogy adjuk tovább.

A szolga tanácsa: bízzunk az Úr nevében. Mert az Úr, ami Urunk Jézus Krisztus a világ Világossága, Általa nem járunk sötétben és nem fogunk eltévedni.

Máté a béna meggyógyításának történetét mondja el, figyeljük meg, mennyire a lényegre irányítja tekintetünket (Mt 9,1-8). A másik két evangélistával ellentétben nem sokat beszél az emberekről. Nem hangsúlyozza, hány ember viszi a bénát. Arról sem beszél, milyen akadályokkal néztek szembe, és milyen erőfeszítésre, leleményességre volt szükség, hogy Jézus elé juttathassák ezt az embert. Az a lényeges számára, hogy Jézust lássuk, aki Úr az emberi problémák fölött, aki hatalmát javunkra használja. Amikor a bénát Jézushoz juttatják, a segítők kisétálnak az evangéliumból. Már nem ők a lényegesek. Máté nagyon ügyel rá, hogy semmi emberi ne vonja el Jézusról a figyelmet. Bizony, mi mennyire szeretjük magunkat láttatni: igaz, Jézus szabadít, de mi hirdettük az igét, vagy mi juttattuk el arra az alkalomra, ahol hitre jutott. Annyira szeretjük, ha mi is képben vagyunk, gyakran észre sem vesszük, hogy többet beszélünk magunkról, mint Jézusról. Ha másképp nem megy, akkor hosszabban ecseteljük a bűnös életünket, mint az újat, többet beszélünk a bűnről, mint Jézusról.

Jézus a hitükre figyel, nem az a lényeges, kicsodák, hanem, hogy hitből hozták ezt az embert. Hiszik, hogy Ő képes meggyógyítani, és a beteg számára Jézus a megoldás.

Jézus a bénát szólítja meg: bízzál, fiam! Szeretetteljes bátorítás ez. Nem bíztál eddig a gyógyulásodban, abban, hogy még te is kezdhetsz új életet. Most bízz, bízz bennem, bízd Rám magad. Ezt kéri most tőlünk is, bízzuk Rá magunkat, életünk minden kérdését. Akkor is, ha eddig sok csalódást megértünk, most engedjük, hogy Ő kezdjen velünk. Engedjük közel az életünkhöz, és hagyjuk, hogy úgy kezeljen, ahogyan Ő jónak látja.

Bűnbocsánattal kezdi az Úr. Megbocsátja bűneit, feloldja lelki megkötözöttségét, mindazt, ami a múltjából megkötözte, amitől nem volt képes megszabadulni, ami béklyóba verte életét. Jézus mindig a lényegre mutat, nem ad félmegoldást, hanem mélyre hatol. A legnagyobb problémánk a bűn, és Ő ezt akarja megoldani.

Ha Jézus bűnmeghatározására figyelünk, akkor elképzelhető, hogy az egyik problémája, bűne pont az volt, hogy nem hitt Benne. Nem hitte, hogy Ő Isten Fia, és így helyreállíthatja az életét. Valószínűleg nem is Ő akart Jézushoz menni, de odavitték, most Előtte van, és az Úr biztatja, minden bűne megbocsáttatott, ne aggódjon, és a bocsánatban erő van, gyógyító erő.

Ezt látjuk, amikor kimondja számára, majd felszólítja, hogy vegye az ágyát és menjen haza, akkor ezt gond nélkül meg tudja tenni. Jézus szavában erő van, valóban elég szólnia, és ahol e szót hittel fogadják és engednek neki, az megvalósul. Így azután Jézus szava által az eddig lebénult élet cselekvőképes lesz. Jézus szavára képesekké válunk olyan dolgok megtételére, amikre korábban nem. Ha Tőle érkezik a parancs, és engedünk neki, akkor azt meg tudjuk valósítani. Így váltak képesek a tanítványok is az evangélium továbbadására. A Szentlélek Isten képessé tette őket a bizonyságtételre.

A béna gyógyulása után szintén kisétál a történetből, megy haza, és élete bizonyságtétel lesz. Szavak nélkül is beszélni fog, mert aki meglátja, mindjárt kérdezni fog. Neki pedig elég csak válaszolni, és Jézusra mutatni. Legyen a mi életünk is szavak nélküli bizonyságtétel.

Amikor a béna elmegy, Jézus marad a középen, és az emberek megdöbbenve dicsőítik Istent. Dicsőítik, mert nem mindennapi dolog a hatalom és erő ilyen jellegű felhasználása. Jézus nem energiát nyer a természetből, sem nem fegyvert készít, nem az üzletre koncentrál, hanem az ember javára és Isten dicsőségére éli meg az Atyától kapott hatalmat.

 Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hűszájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.