M
|
a még a
kegyelem idejét éljük, olyan időszakot, amikor kereshetjük az Urat,
megtapasztalhatjuk a Vele való új élet lehetőségét (JerSir 2,1-22). Isten szeretetét mutatja, hogy lehetővé teszi
a számunkra Jézus megismerését és a Vele való életet. Mert azért keres, szól
hozzánk, mert látja, hogy segítségre van szükségünk. Nem jól mennek dolgaink, mert
Nélküle, az ige vezetése nélkül alakítjuk életünket. Azonban amikor Ő az igén
keresztül szól, bűnbánatra hív, jelzi, ha szeretnék újat kezdeni, ha szabadulni
akarok a bűn hatalma alól, ez lehetséges. Azért jött el az Úr Jézus, hogy
szelíd szavával hívogasson, de ezt meg kell hallani, és engednünk kell neki.
Izráel népe, amikor figyelt az Úr szavára és engedelmeskedett neki, az
élet magaslatain járt. Megtapasztalta
csodáit, átélte lehajló szeretetét; elég, ha az egyiptomi szabadulásra, a
pusztai vándorlásra és a legnagyobb királyok idejére gondolunk. Isten ott volt
köztük, mindig számíthattak Rá, akár ellenség támadása vagy ínséges időszakok
során. Milyen hatalmas szabadítást adott Dávid által a filiszteusok általi fenyegetettségből,
amikor ez a pásztorfiú legyőzte Góliátot. Dávid pásztor volt, de szíve egybeforrt Istennel, így sok
élethelyzetben megtapasztalta Isten hatalmát. A pásztorfiút trónra emelte, ő
lett Isten népének pásztora - micsoda magaslat, milyen felelősség, Isten népét
vezetni az élet útján, vezetni a friss és üdítő forrásvizekhez. Amennyiben
halljuk a hívást, mint Dávid, és rábízzuk életünket Urunkra, sok csodálatos
dolgot tapasztalhatunk meg. Az Úr Jézus
követése idején gyógyul az életünk, nincs nagyszerűbb barát, hűségesebb társ,
mint Ő. Induljunk el követni, ha még nem tettük ezt meg, Jézus nyomában élet, a
bűn alóli felszabadulás fakad, hiszen Ő eltörli bűneinket, és elvégzi bennünk,
hogy mi is képesek legyünk megbocsátani. A megbocsátás gyógyítja a kapcsolatokat.
Isten népe azonban nem figyelt az Úrra, nem engedelmeskedett Neki.
Hűtlenné váltak. Jól indultak, de eltértek az Úrtól, bálványokhoz fordultak.
Ennek meg is lett a következménye, megtapasztalták a fogságot, az élet
mélységeit. Bizony, könnyen juthatunk ma
magasba, lehetünk népszerűek, szerepelhetünk a sajtóban, és sok pénzre is szert
tehetünk. Látszólag az élet napos oldalát járjuk, ám mi van a szívünkben? Van-e
békességünk, örömünk? Pál azt írja: Örüljetek az Úrban, ismét mondom,
örüljetek! De van-e az Úrban való öröm a szívemben? Neki örülök-e, amikor
felébredek, Őt köszöntöm-e, vagy már tele van a szívem a világ dolgaival? Igyekezzünk mindig Őt keresni, legyen örömünk forrása, mert ha elhagyjuk,
lelkileg mélységbe kerülünk, válságba jutunk. Azért hangsúlyozom, hogy
lelkileg, mert Izráel is, amikor a hűtlenség útján járt, külsőleg jól élt. Megvolt mindenük, azonban Istennel való kapcsolatuk megromlott. Így van ez gyakran ma is, mindenünk megvan,
de van-e még beszélgetés a házastársak között, megértjük-e még egymást? Van-e békességünk? Ismerjük-e még Istent,
vágyunk-e Vele lenni?
Izráel a magasságból mélységbe jutott, mert bizony, az élet bármikor
megváltozhat, akinek ma munkája van, holnap munkanélkülivé válhat, aki örül a
háznak, holnap hajléktalan lehet, vagy egy betegség véget vet az egészségnek, és
ott fekszünk egy ágyon magatehetetlenül. Egyikőnk sincs ezek ellen bebiztosítva, de mindezekben átélhetjük, hogy jelen
van az Úr. Isten a mélység Istene is, nem hagy magunkra, mint ahogy a
fogságban élőket sem hagyta magukra. Küldte számukra a prófétákat, így küldte el Hozzánk Fiát, Jézust, Általa
a mélységből is van felemelkedés, mert az Úr karja erős. Ragadjuk meg e kezet,
és engedjük, hogy talpra állítson minket.
A próféta feltárja előttünk az életfordulat lényegét. Le kell leplezni az Úr előtt a bűnt. Izráel
erre nem volt hajlandó. Nem álltak meg bűnbánattal: Urunk, vétkeztünk, mert
elhagytunk téged, az élő víz forrását. Mivel ezt nem tették meg, fogságba
jutottak. Isten megítélte őket. Tehát nem
véletlen tartanak ott, ahol vannak. A
bűneik és bálványimádásuk miatt. A mi nyomorúságunk is abból fakad, hogy nem nézünk őszintén szembe bűneinkkel, és nem kérjük Urunk kegyelmét. Pedig most a kegyelem esztendeje tart,
élhetünk vele.
Jeremiás jajgatásra szólít fel, a bűn miatti sírásra. Menjünk a kereszt
tövébe, vigyük oda bűnös szívünket, és öntsük ki az Úr előtt. Tárjuk ki nagyra
az Úr előtt szívünk ajtaját, ne hagyjuk, hogy kívül maradjon, hanem hívjuk be
Őt. Minden bűnt, bajt, gondot, sérelmet kiönthetünk, és az Úr vére eltörli. A
megüresedett szívbe pedig engedjük be Jézust. Üres szívben tud helyet foglalni,
amíg telve a szívünk, nem fér oda be.
A most következő történetben is fontos szerepet kap az egyedüllét, az
imádkozás (Mt 14,22-20). Jézus bemutatja, hogy az elcsendesedés és az imádkozás
nélkülözhetetlen a lelki egészség és az Istennel való élő kapcsolat
szempontjából. Számunkra is irányt mutat, kövessük példáját, és hozzunk érte
áldozatot. Ez bizony enélkül nem megy. Jézus is meghozta ezt. Alvás nélkül töltötte
az éjszakát, és konfliktusba került a tanítványaival.
A csendesség idején a hegyen töltekezett, illetve hordozta tanítványait.
Mert ha nem is volt velük a hajóban, ott voltak a szívében és az
imádságában. Jézus nélkül hányódik az életünk, egy helyben toporgunk, nem
jutunk előbbre. Ha úgy érzed, csak hányódsz, vizsgáld meg, Jézus a hajódban
van-e?
A hányódás idején Jézus elindul feléd és megszólít: Bízzatok, én vagyok,
ne féljetek! Olyan jó, hogy mindig a megfelelő pillanatban szól, de
meghallom-e, hogy nem kell félni és eljött a bizalom ideje? A Pásztor szól, és
ha felismerem a hangját, elmúlik a félelem. Péter szívében elmosódott a hang,
nem ismeri fel, hogy a Pásztor szól, és ezért akar járni a vízen. Amíg Jézusra néz, minden rendben van, de
mihelyst leveszi Róla a tekintetét, süllyedni kezd. Ha süllyedőben vagy, az azért történik, mert
levetted Róla a tekinteted. A szélre, a vízre, a problémákra nézel, és
nagyobbnak látod Jézusnál. Lásd meg, Ő a nagyobb!
Ha süllyedsz is, ne veszítsd el a fejed, még most is lehet kiáltani. Sőt, ez az egyetlen megoldás, kiálts: Uram, ments meg! Ez a megoldás: Uram, ments meg. Ne szégyellj
kiáltani. Az Úr pedig megragad, kiragad a pusztulás verméből, erős a keze, ne
félj. Ott vagyunk biztonságban, erős kezében.
Amikor Jézus beszáll Páterrel a hajóba, megszűnik a vihar. Jézus
jelenléte csendesíti el a vihart. Engedd be életed hajójába, ha azt akarod,
hogy lecsendesedjen a szél.
A farizeusokkal való beszédből fontos a szívünkre irányuló megjegyzést
kiemelni. Vizsgáljuk meg: szívünk közel
van-e az Úrhoz? Nem elég csak a szánkkal tisztelni az Urat, Ő a szívünket
keresi.
Az a hangsúlyos, mi van a szívünkben, mert onnan származnak
megnyilvánulásaink. Ha Ő van benne, akkor áldás, az igazi élet fog kiáradni
belőle.
Istenre bízom magamat
1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja
dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit
félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát
kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne
csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram,
te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám
vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és
rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását,
Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak,
végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert
az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése