Mire hallgatunk?

A

z Úr felvázolja népe előtt a jövőt: eljön a szabadulás, és Jeruzsálem ismét az Úr nevéről tesz bizonyságot (Ézs 62,1-12). Mégpedig az élete lesz bizonyságtétel, meg fog látszani rajtuk, hogy az Úrhoz tartoznak. Isten az Ő mai népét is kézbe veszi, formálja, alakítja, és megláttatja rajtuk dicsőségét. Az egyházat figyelve meg kell látni, hogy az Úr kezében van, Ő hordozza. De vajon látszik-e? Életünket szemlélve látják-e Urunkat, felismerik-e munkáját rajtunk?  Mert arra vagyunk elhíva, hogy életvitelünk által meglátszódjék, kihez tartozunk. A mindennapi életnek is Róla kell beszélnie.

Akit az Úr Jézus elhívott és kiemelt a bűnökből, az többé nem elhagyatott, mert a hívő az Úr menyasszonya. És Ő nem hagyja magára menyasszonyát. Jó látni, hogy Hozzá tartozhatom, és Ő törődik velem. De vajon gyönyörködik-e bennem az Úr? Nem vagyok-e hűtlen Hozzá? Mert Ő gyönyörködni akar az övéi életében. Mikor tud bennünk gyönyörködni? Amikor engedelmesek vagyunk. Amikor azt tesszük, amit mond, és mindennél Ő a fontosabb a számunkra.   

Az Úr őröket állított Jeruzsálem falaira, akiknek figyelni, vigyázni és bizonyságot tenniük kell. Milyen őrök vagyunk? Nem a néma kategóriába tartozunk? Képviseljük mi az igét, és belekiáltjuk a világba, térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa? Beszélünk mi az igéről, Jézus értünk való áldozatáról, és rámutatunk a bűnökre? Vagy elnémultunk, nem merünk már Isten akaratáról beszélni, különösen nem merjük a bűnt bűnnek nevezni, mert az sértené a környezetünket?

Urunk azonban azt akarja, hogy hirdessük az evangéliumot, vállaljuk, hogy a mai ember számára is Jézus Krisztus jelenti az örömhírt, a megoldást. Ma annyiféle lehetőséget kínál ez a világ, így nagyon kevesen hiszik, hogy életükre nézve Jézus a megoldás. Kevesen fordulnak Hozzá és kérik segítségét, de vajon mi Őt hívjuk-e az élet gondjai közepette? Vagy mi is a világ sok-sok lehetőségét vesszük igénybe?

Mit is hirdessünk? Jön már Szabadítód! Ennél nagyszerűbb üzenet nincs, mert sok megkötözött ember van, és sokan élnek reménytelenségben, félelemben, de jön a Szabadító, jön Jézus. Ő tud megszabadítani minden nyomorúságból. Hívd, és jön. De úgy is reménységet jelent az ige, hogy az Úr visszajön, és minden nappal közelebb vagyunk Hozzá. Várd az Úr érkezését, bízzál, mert Ő nem késik.

Mennyire közvetlen Jézus, kétszer látjuk igénkben leülni (Mt 13,1-23). Először a tenger partján a homokba ül le, nem félti ruháját, nem zavarja, hogy körülveszik az emberek. Majd a halászhajóban foglal helyet, nem undorodik a halszagtól, a szennyezett padtól, benne van az élet valóságában. Így válik megközelíthetővé az emberek által. Isten beleérkezett a mi halszagú, olajos, büdös világunkba. Ő nem finnyáskodik vagy érzékenykedik, oda megy, ahol meg tudjuk találni, jelen van az élet véres valóságában, mert azt akarja, hogy Rátaláljunk.

Kimegy a házból, megjelenik az emberek közt, a munkások közt, viszi számukra Isten szeretetét, az örömhírt. Az emberek pedig letelepednek köré, majd amikor a hajóba száll, akkor is ottmaradnak a parton. Ennyire közvetlen Ő. Vajon így képviseljük Őt, általunk bizalom nyílik Jézus felé az emberek szívében?

Példázatokban beszél a jelenlévők felé, így teszi lehetővé, hogy amit mond, azt magukkal tudják vinni. Ha mindent nem is értenek meg azonnal, de megragad bennük a képanyag, és majd otthon is tudnak róla gondolkodni, beszélgetni.

A mindenkinek elmondott példázatot a tanítványok számára elmagyarázza az Úr. Ehhez azonban kérdezni kell Őt. Ez a mi feladatunk, amit nem értünk, azt kérdezzük meg Tőle. Ne szégyelljük, hogy nem értjük, Jézushoz oda lehet menni, szabad kérdezni. Tehát nem az a gond, ha nem értjük mindjárt az igét, vagy nem minden részletet értünk, a gond az, ha nem is akarjuk érteni. Gyakran nem kérdezünk, hanem továbbmegyünk, ha nem értem, hát nem értem. Tanuljunk a tizenkettőtől, ők meg akarták érteni az elhangzottakat, és ezért kérdeztek.

Ránk is vonatkozik: nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országnak titkait. Ez nagy kiváltság, éljünk vele. Örüljünk, hogy szól az ige, és törekedjünk megérteni azt. A sátán célja elhitetni, hogy unalmas és érthetetlen könyv a Biblia, ma már nem lehet vele mit kezdeni. De nem így van, a Biblia az élet könyve, érthető, csak akarni kell megérteni. Akarni kell azt érteni, amit mondani akar, és ne azt akarjam érteni, amit hallani szeretnék.

Az ige hirdettetik, hull az életünk talajába. Azonban van ellensége, mert a gonosz azt akarja, hogy hallgassuk, de ne értsük, ne váljon életté, és ne cselekedjük. Az ördög érdeke, hogy ne váltson ki hatást az ige bennünk. Ha hallgatjuk is, de ne szülessünk újjá általa. Többféle módon igyekszik célját elérni, minden korban tudja, melyik módszer a legmegfelelőbb. Ma talán a legtöbb esetben a világ gondja és a gazdagság csábítása által von el az Úr közeléből, és fojtja meg. Azonban, aki az Úrba veti bizodalmát, aki hiszi, hogy ha számára első Isten országa, akkor gondoskodik róla az Úr, az ellen tud állni a gonosznak. Annak a szívében teremni fog az ige. Mit terem? Új életet, ami mások számára is láthatóvá válik. Terem bizonyságételt az Úr munkájáról. Az ige mindennap hull, de befogadom, vagy már megszoktam? Mire hallgatunk: az Úr szavára, vagy a világ, a gazdagság csábításra?

Kimegy a magvető

Kimegy a magvető,

Hinti szét a magot;

Aranyló magocskák,

Jó földbe hulljatok!

Ne útfél fogadjon,

hol a láb eltapos,

károgó madarak

éhesen lesnek ott.

Ne kemény köves föld,

szomjazó kis gyökér

bárhova indul ott,

mindenütt követ ér.

Tövises földbe se

jussatok, hulljatok,

Hol a gyom rabol el

levegőt és napot.

Égi mag, Ige-mag

hova hull, hova jut?

Annyi szív csupa gyom,

vagy kemény, mint az út.

Új szívet kérek én

Tőled, ó, Istenem,

Te segíts, hogy e szív

puha, jó föld legyen!

 Isten áldásával.