A
|
Jeruzsálem feletti kesergés folytatódik. Mert
mindig kesergés van ott, ahol a bűn, a vétek felüti a fejét (JerSir 1,7-22).
Nem hallgatott Izráel az Úrra, és most kesereg a próféta, aki a magára maradt
Jeruzsálem szemével mondja el panaszait. A próféta világosan látja, hogy mindez
a bűn, az Úrnak való engedetlenség következménye. Vétkeim igáját hordozom.
Micsoda vallomás ez, bizony, mély látás, amikor valaki felismeri, vétkeim igáját
hordozom, vagyis nem véletlenül történnek a sorscsapások, hanem életünk
következményei. Pál apostol írja: „amit
vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7). Bizony, olyan nehezen jutunk
el ide, tulajdonképpen még most is csak Jeremiás látja ezt, megmondta ő már
előre, hogy ez lesz a következmény. Istennek nem lehet büntetlenül hátat
fordítani. A bűn zsoldja a halál, írta szintén Pál apostol, és erről
megfeledkezünk. A bűn is fizet, mert semmi nincs fizetség nélkül, de
pusztulással, halállal, vagyis kárhozattal fizet. Halljuk meg az Úr szavát, Ő
kegyelmi ajándékképpen az örök életet kínálja. Ébredésre van szükségünk, hogy
meglássuk a különbséget. Ha a bűnt követjük, halállal fizet, de ha áttérünk a
keskeny útra, életet kapunk ajándékba, mert Isten az Élet.
Hányszor mi is panaszkodunk, ahogyan Izráel is tette, nem voltak
megelégedve az Úr által nyújtott életfeltételekkel. Mindig a másé kellett
volna, mindig a pogányok életvitele után vágyakoztak. Most azonban visszagondolva rádöbbennek,
milyen jó is volt Isten népeként, az Ő törvénye szerint élni. Mindig úgy véljük,
Isten akarata, az iga, rablánc, mert a bűn csábító, de amikor letérünk a hit
útjáról, amikor idegen füvekre lépünk, rádöbbenünk: Isten országa mindennél
jobb. A tékozló fiú is csak az idegenben döbbent rá, mit is hagyott el, és
mennyivel jobb otthon. A disznók vályúja mellett ismerte fel, hogy otthon még a béresnek
is jobb, és már nem akart lenni más, mint béres, az atya házában. Igen, az Atya
házában béresként is jobb élni, mint a világban nagy befolyással, hatalommal,
de a bűn igézetében. Milyen jó, hogy van visszatérés, de ehhez végig kell
gondolni, hol járok most. Elfelé távolodom, a bűn útját taposom? Mert csak az
tud visszafordulni, aki megcsömörlött a bűntől. Akinek jobb a bűn, mint az
atyai ház légköre, az marad és elveszik.
A nép a fogságban ismeri fel, hogy szembeszállt Isten parancsával, most
döbbennek rá, hogy nem elég vallásoskodni, a templomba eljárni, többre van szükség. Mire? Istennek való engedelmességre, az igéhez való igazodásra. Láttuk, Heródes is úgy gondolta, hogy Keresztelő
Jánostól kell megszabadulni, mert már kellemetlen, hogy folyton a bűnnel, a
törvényhez való igazodással jön. Heródes nem
a másik nemhez való kapcsolatát igazította Isten szavához, hanem azt akarta
saját elképzeléséhez igazgatni. A legnagyobb problémánk, hogy nem igazodunk az
igéhez, inkább a világ lazaságát követjük, elfogadjuk a korszellemet, ám annak
mindig megvan a pusztító következménye.
A bűn beteggé tesz, a fogság pedig bűnbánatra juttat. Ott ismerik fel,
hogy betegségük orvosa az Úr. Jeremiás és majd a fogság prófétái azt üzenik,
Isten nem mond le róluk. Innen is van visszatérés, nincs az az élethelyzet,
amiből ne lehetne visszatérni az Úrhoz. Nincs az a mélység, amibe ne jönne
utánunk az Úr, és ne hozna fel. Mert nem mi jövünk vissza, hanem Ő az, aki
utánamegy az elveszett báránynak, és hazaviszi. Urad nem mondott le rólad, elindult
utánad, ne bújj el előle, hanem inkább jelezz: itt vagyok, jöjj, ments meg
engem.
János halálhírét megviszik Jézusnak, aki ezt hallva félrevonul, és az Atya
jelenlétében, imádságban dolgozza ezt fel (Mt 14,13-21). Jézus sem rohan
tovább, szüksége van csendre, és ezt megtalálja. A tragikus hírt is meg lehet az Atyával
osztani, sőt, minden hírt vigyünk Elé, mert csak mennyei szemszögből látva
fogjuk helyesen értékelni, csakis az Atya előtt értjük meg, mi miért történt.
Azonban Jézusra nagy szükségük van embereknek, nem tudnak élni Nélküle, Utána mennek. Énrám is igaz ez, nem
tudok élni Nélküle? Keresem Őt, és minden percet felhasználok arra, hogy Vele
lehessek? Szükségük van a szavára, az
igére, ami munkálkodik bennük, ami meggyógyítja életüket. Jézus szava gyógyír, nekem is erre van
szükségem. Adjunk hálát, hogy minden nap ehhez az orvossághoz fordulhatunk. Úgy
tekintünk rá valóban, mint orvosságra?
Jézus eredetileg egyedül akart lenni, mégis az emberekre szánja napját.
Sőt, az emberek is egész napjukat Vele töltik, mert jó Jézussal lenni. Jó-e
nekem Jézussal lenni, vagy gyorsan legyen már vége az istentiszteletnek, érjek
már a végéra a napi résznek? Pedig
nekünk is arra van szükségünk, hogy minél több időt Vele töltsünk.
Eljön az este, és tanítványok megdöbbennek, hogy Jézus nem bocsátja el az
embereket. Nem azt teszi, amit várnak. Miért? Mert próbálja őket, vajon hogyan
reagálnak, milyen megoldást találnak. Eszükbe jut, hogy lehet tenni
valamit? Rádöbbennek, hogy az élet
kenyere van velük, és nem kell aggódni? Lehet, hogy a tanítványok részéről az
emberek elküldése csak megszabadulás, eljött a munkaidő vége, hagyd abba,
nekünk is jár egy kis szabadidő. Törődj most velünk, holnap is nap lesz, majd
akkor eljönnek újra. Azonban Jézus számára a ma a fontos, minden percet
megragad, mert tudja, a napok gonoszak. Ma kell menteni a keresőt, most van
szükség a kegyelemre. Isten szótárában a ma megelőzi a holnapot. Nincs majd
holnap, most. Most mentsd az elveszettet, ne halaszd holnapra. A kegyelem
mindennél fontosabb, nem tűr halasztást.
A megoldás nem az elküldés, hanem a kicsinek, a meglevőnek a
felhasználása. Ti adjatok nekik enni. Veletek van az élet kenyere, adjátok
tovább. A kicsit előbb tegyük az Úr kezébe, mert ott van jó helyen, és akkor
lesz elég. Ez fontos sorrend, előbb az
Úr kezébe, és csak azután az emberek elé. A kevés Jézus nélkül valóban kevés, de Jézussal bőven elég. Ő meg tud elégíteni sokakat. Számára nincs
lehetetlen.
Az Ő kezében az öt kenyér és két
hal több, mint elég, még marad is: néhány darabból tizenkét tele kosárral. Ez
Isten gazdagsága, Isten országának valósága. Tekints fel ma is az égre, és
Jézusban a kevés is sok lesz. Mert a
csoda maga Jézus. Tőlünk is azt kéri az Úr, hogy a meglévő kevés bizalmunkat,
hitünket, erőnket, képességünket, időnket vigyük Elé, bízzuk Rá, és
megtapasztaljuk, hogy elég lesz.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos
kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen,
Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő
előtt az Úr Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s
belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése