Kövess engem!

I

sten ismeri népét, tudja, mennyire makacsok, mégsem vetette el őket (Ézs 48,1-22). A nyomorúság azért történt, hogy általa megpróbálja és formálja őket az Úr. Életünk nyomorúságai eszközök Isten kezében. Általuk tesz próbára, mert a bajban derül ki, mi van a szívünkben, mennyire vagyunk hűségesek. A nyomorúság nem azt jelenti, hogy Isten elhagyott, hanem épp azt, hogy keres, törődik velünk. Izráel sem hallotta meg az Úr szavát a fogság előtt, a maguk feje után mentek, és a bálványokra hallgattak. A fogságban azonban sokak szíve megnyílt Isten előtt.

Amíg minden rendben, nem mindig figyelünk Urunk szavára, gyakran a rendezett élet, a baj, betegség távolmaradása azt sejteti, jó úton járunk. Amíg nem maradt magára a tékozló fiú, úgy gondolta, minden rendben van, csak akkor kezdett keresni, amikor egyre rosszabbá vált a helyzete. Ez azonban nem azt jelentette, hogy az atya nem törődött vele, végleg elengedte, hanem épp a vályúk mellett döbbent rá, hogy minden baj abból származik, hogy eljött otthonról. Nyomorúságaink oka, hogy eltávolodunk az Úrtól. Áldott legyen, amiért ezeken a nyomorúságokon keresztül is meg tud szólítani.

Van, amikor a nyomorúság kohója által tisztítja a szívünket az Úr. Próbáljunk meg egy-egy betegségre, nehéz élethelyzetre így tekinteni. Isten jelen van, kézbe vesz, és ezen baj által is tisztogat, mert azt akarja, hogy egyre jobban kiábrázolódjék bennünk Fia képe. A nyomorúságra, a szenvedésre is szükségünk van, mert ezek még közelebb visznek az Úrhoz, megmutatják Rászorultságunkat. Meglévő bajaink vigyenek még közelebb az Úrhoz. A leprást is gyógyíthatatlan betegsége vitte Jézushoz. Pál apostol a tövis idején kapta ezt az igét: Elég neked az én kegyelmem. Igen, az Ő kegyelme ma is elég, bárhol legyünk is, elég.

Mindig vannak idegen hangok, amik más irányba akarják terelni Isten népét. Azt mondják, ne figyeljünk az Úrra, ma már vannak jobb tanácsadók. Sokféle módon igyekszik a gonosz Istentől elszakítani. Igénken keresztül az Úr rámutat, Ő mindig arra tanít, ami javunkra válik. Ő tudja igazán, mi szolgálja a javunkat. Nem mindig az. ha mindent megkapunk. A szülő is tudja, hogy van, amikor a fenyítés válik a gyermek javára.

Most azt kéri, figyeljünk Rá, mert azon az úton vezet, amin járnunk kell. A keskeny úton vezet, ami járható út. Vezet, vagyis velünk jön, előttünk jár. Soha nem hagy magunkra. Az ige által mindig tanít. Olyan, jó hogy van ige, és benne megtalálhatjuk minden kérésünkre az Úr válaszát. Azonban nem elég megtalálni, hanem cselekedni is kell.

Voltak, akik úgy gondolták, nem érdemes Istenre hallgatni, ha komolyan veszik szavát, tönkremennek. Igénk azonban arról biztosít, hogy aki Benne bízik, az nem tönkremegy, hanem még a nehéz terepen is megmarad. Ha bíznak Benne, a pusztában sem fognak elveszni, mert az Úr ott is tud róluk gondoskodni. Urunk a kősziklából is fakaszt vizet, mindent felhasznál népe megmentése érdekében. Mi se féljünk, mert mi már az élő víz forrásához, Jézushoz járulhatunk. Jöhetünk, mint a samáriai asszony, és megtapasztaljuk, hogy ez a víz megelégít, eloltja belső szomjunkat. Őbenne megtaláljuk békességünket. A bűn nem ad békességet, de a kegyelem igen.

Az Úr Jézus, amerre megy, gyógyulást visz (Mt 8,14-27). Engedjük be mi az életünkbe, engedjük a beteg területekhez. Ahogyan Péter anyósát nem rejtették el Előle, úgy mi se rejtsük el problémáinkat. Ő sem megy el mellettük, meglátja a bajt, és ráteszi a kezét. A láz mindig azt jelenti, bennünk van a baj, nem a környezet okozza a problémát, hanem bennem van a betegség. A bűn bennem van, és csak Jézus érintése képes eltávolítani. Nemcsak gyógyulás van ebben a történetben, hanem szolgálat is. Akit az Úr meggyógyít, akinek rendbe hozza az életét, annak magától értetődővé válik, hogy szolgálni akar Neki. Amikor az Úr belép az életünkbe, megtisztít a bűntől, és új életet ad, belső vágyat tapasztalunk a Neki való szolgáltra. Felismerjük, hogy Jézusért érdemes élni.

Ő az, Aki elveszi erőtlenségünket, menjünk Hozzá ma is, mert a kereszten győzelmet aratott. Ott hordozta betegségünket. Azonban Ő nem a testi problémák orvoslására tette fel az életét, hanem ezek által is Isten országába hív. Követésére szólít fel. A gyógyítás is azért történik, hogy általa felismerjük, kicsoda Ő. És nem elégszik meg a test gyógyulásával, azt akarja, hogy belülről is egészségesekké váljunk.

A sokaság előtt parancsolja meg, hogy menjenek át a túlsó partra, vagyis rámutat, akinek nem csupán a gyógyulás, hanem Ő kell, az szálljon hajóba, és menjen át a túlsó oldalra. Most derül ki, mi kell nekünk. Jézus ajándéka, vagy Ő maga. Azt látjuk, az innenső partnak nagy vonzása van, kevesen indulnak Jézussal. Jobb maradni, és nehezebb elhagyni az eddigi biztos életet. Te mit választasz: Jézust, Vele a túlsó partot, vagy az innensőt, a jólétet, Jézus nélkül?

Könnyű felbuzdulni, szép szavakat mondani egy nyugodt napon, egy lelkes igehirdetést követően, de vállalom-e Őt, azt az életformát, amit Ő hozott? Az egyik önkéntes jelentkező eloldalog, lemarad, amikor látja a valóságot. Ő nem akarja Jézusért a kényelmes lakását hátrahagyni. Barlang, sőt, még ez sem, ennyit Jézus nem ér meg. Mit vállalok én érte? A másik személy, akit tanítványnak mond az ige, egy darabig elment, de a tó jelenti a határt, eddig és nem tovább. Számára a múlt, a családi gyökerek, és főleg a vagyon jelentenek sokat. Ha ezt magam mögött kell hagyni, akkor nem megyek tovább.

Csak a tanítványok követték a hajóba. Te beszálltál már, vagy csak eddig jöttél? Könnyebb és biztonságosabb a partról szemlélni a viharban hánykolódó hajót? Mert azt látjuk, Jézus viharba viszi őket. Nem erre várunk, mi nem viharba akarunk kerülni, inkább azért jövünk, hogy viharainkat lecsendesítse. Valószínűleg a parton maradtak örültek: milyen jól döntöttünk, még csak ez hiányzott volna. Talán örülsz, nem tudott Jézus palira venni, engem nem lehet csak úgy megtéveszteni, jobb itt a parton. Azonban a tanítványok megtapasztalják Jézus hatalmát. Felismerik, hogy viharok voltak és lesznek, azokat nem lehet elkerülni, de ha Jézussal egy hajóban megyünk, nem kell félni. Aki Vele utazik, nem veszik el. Az életre jut, célba ér hajója, mégpedig ezen az életen túl, az örökkévalóságban.

Vele egy hajóban, nem kell félni, mert van jobb megoldás. A félelem nem old meg semmit, ám helyette Jézushoz fordulhatunk. Viharaink idején forduljunk Hozzá, lássuk meg, Ő a fedélzeten van, akkor is, ha eddig nem számoltunk Vele. Ideje felébreszteni, megszólítani: ments meg, mert Nélküled elveszünk. Igen, ez a lényeg, valljuk meg, Uram, azt gondoltuk, Nélküled is minden rendben lesz, azonban látom, baj van, szükségem van Rád. És Jézus cselekszik, szavára lecsendesedik minden. Ha Ő szól, elcsendesedik a szívünk, belső viharunk megszűnik. Csak ennyit kell mondani: „Uram, ments meg!”

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.