Nevetés

 

M

eglátogatta Isten Sárát, és ez pozitív felhangot jelent (1Móz 21,1-34). Isten látogatása pozitív, azért jön, hogy beteljesítse ígéretét. Itt a látogatás azt jelenti, eljött az ígéretének beteljesedése. Sárát megáldotta az Úr. Valósággá válik, amit Isten korábban kijelentett, hogy Neki semmi sem lehetetlen. Öreg koruk ellenére születik meg Izsák. Akkor történik ez, amikor már nem hitte senki, hogy ez valósággá válhat. Isten akkor szerez nevetést és örömöt, amikor nem gondoljuk. Isten előtt nincs akadály, az életkor, a biológiai folyamatok sem azok. Ő valóban Mindenható. Boruljunk le Előtte és imádjuk! Ha ezt látjuk, nem esünk kétségbe.

Azt is olvassuk, abban az időben született Izsák, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak. Az Isten szerinti időben teljesednek be az ígéretek. Ezt is tudnunk kell, mert ha nem, kimerülünk és feladjuk. Az Isten szerinti időt ki kell várni, mindezt úgy tehetjük, hogy szem előtt tartjuk, Isten nem siet, de nem is késik. Ő nem marad le soha. Azonban ezt mindig fel kell elevenítenünk. Sátán el akar csüggeszteni, ezért azt súgja, nem lesz abból semmi. Jó, ha vissza tudunk felelni azzal, hogy az Istentől elkészített időben meg fog valósulni. Ezért nem félek, és nem is csüggedek. Hittel várok az Úrra, mert aki így vár Rá, az nem csalódik.

Micsoda öröm, amikor átélik, hogy Isten szava beteljesedik és megszületik az ígéret fia. A búslakodás nevetéssé változik. És így van ez, amikor valaki új életre születik. Az Isten országa szempontjából reménytelennek tűnő személyt a Pásztor megkeresi és hazaviszi, akkor nagy öröm lesz a mennyben. Isten országában mindig öröm a születés, amikor valaki ígéret, vagyis a Lélek szerint születik. Mert nem elég egyszer megszületni, hanem felülről is meg kell születnünk, mert Isten országába csak így juthatunk be.

Azonban az örömbe, üröm is vegyül.  A korábbi rossz döntés, az emberi megoldás választása visszaköszön. Itt van a következménye. Hágár és Izmael fölényben érzi magát. Úgy gondolják Izmáelnek előnye van, idősebb és ő az elsőszülött. Hágár elfelejti, hogy a fia nem ígéretből, hanem testből, emberi elképzelésből, és vágyból született. Azonban Isten számára a hitből született az ígéret fia, az áldás örököse.

Ábrahámnak kedves Izmael, mert ős is a fia, és eddig benne látta az ígéret teljesedését. Ő már meg volt elégedve így is. Meg kell tanulnia elengedni Izmaelt, rábízni Istenre.

Amikor ez megtörténik, Hágár is átéli, Isten gondoskodik róluk. Előtte azonban kétségei, és félelmei vannak. Megfeledkezett a születés előtti ígéretről. Olyan könnyen elfeledjük, amit Isten mondott. Bele lehet kapaszkodni. Hágár mondhatta volna, ha elfogyott is a víz, Izmael nem fog szomjan halni, mert Isten azt mondta, nagy nép lesz belőle. És amit Isten mond, az megvalósul. Ne engedjünk helyet a reménytelenségnek. Ne adjuk fel nehéz élethelyzetben sem, hanem ragaszkodjunk Isten szavához. Aki ismeri az Urat, nem veszíti el reményét, tisztában van azzal, hogy Ő megcselekszik, amit ígért. Mindez Ábrahám életében is láthatóvá válik. Meglátják, hogy Isten Ábrahámmal van. Élete az Örökkévalóról beszél. Kiről beszél az életem? Látható az Úr Jézus a mindennapjaimban?

Pál apostol tud nem dicsérni is, vagyis dorgálni, azért, mert látja, hogy van, ami félrecsúszott a gyülekezetben (1Kor 11,17-34). Ami ott folyik, az istentiszteleten az nem az Úrra mutat. Vajon nálunk minden rendben van? Minket dicsérne az apostol? Mi a probléma? Összekeverték a dolgokat, talán a régi kultuszukból hozták a mintát. Azt gondolták, hogy az az úrvacsora, ha a gyülekezetben vacsoráznak. És ezt is úgy tették, hogy mindenki magának hozott otthonról, és azt ette. Közben voltak olyanok, akik nem tudtak magukkal hozni semmit, ők csak nézték. És ezt a magatartást Pál nem dicséri meg. Rámutat, vacsorázni otthon kell. Az Úrvacsora nem elválaszt, hanem összeköt, Krisztus áldozata által. Az Úrvacsora nem közös étkezés, hanem az Úr haláláról való megemlékezés. A kenyér és a pohár jelzi, mit tett értünk az Úr. Megláthatjuk, kegyelemből van üdvösségünk. Az Úr Jézus senkit nem zár ki a Vele való közösségből, és nem is szégyenít meg. Az úrvacsorai közösség arról beszél, senkinek nincs érdeme, senki nem tud letenni semmit. Mind koldusok vagyunk, és kegyelemre szorulunk.

Ezek után elmondja az apostol miről is szól az úrvacsorai közösség. Maga az Úr Jézus szerezte, és ebből nem zárt ki senkit. Még Júdás is részt vehetett benne, mert ez a közösség lehetőség a bűnbánatra, a megtérésre, az új kezdésre. Az Úr eljövetelére is figyelünk, mert Isten gyermekei Őt váró közösség.

Nem mindegy hogyan állunk az úrasztala elé, milyen szívvel részesülünk a szentjegyekből. Lehet méltatlanul is enni, ezért kell megvizsgálni magunkat. Úrvacsorázni nem kötelező program, akkor menjek, ha átélem, miről van szó.  Megbecsülni azt jelenti, átérzem és megvallom, hogy Isten kegyelmére van szükségem. Isten nevel, formál, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Azért keményebb az ige, mert még lehet változtatni. Ami nem jó az életünkben azt az Úr kegyelméből megváltoztathatjuk.

 

 

Ím béjöttünk nagy örömben

 

1. Ím béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te Szentidnek gyülekezetébe, A te

templomodba, Felséges Atya Isten.

2. Itt megállunk te előtted, Felséges Isten! És igaz hitből áldozunk előtted, Vallást te-

szünk rólad, Felséges Atya Isten!

3. Úgy kívánkozik mi lelkünk Te szent igédhez. Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A

hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten!

4. Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten! Mert bejutottunk immár te elődbe, A te

templomodba, Felséges Atya Isten!

5. Csak ez nékünk vígasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, Di-

csértetel tőlünk, Felséges Atya Isten!

6. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te

tiszteletedben, Felséges Atya Isten!

7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd

meg életünket, Felséges Atya Isten!

8. Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten! Örvendetes szókban, dicséretekben, Ékes

énekekben, Felséges Atya Isten!

9. Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten! Kit illet dicséret a szent templom -

ban, Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten!

 

 

Isten áldásával.

Ne nézz vissza!

 

I

sten megjelenik Ábrahámnak és elmondja, egy év múlva Sárának fia lesz (1Móz 18,1-20,18). És ez annyira hihetetlennek tűnik, hogy amint korábban Ábrahám, Sára is nevet. Viccesnek látja, pedig nem vicc, mert Isten előtt a hihetetlen, valóság. Az Úr kijelenti, hogy számára nincs lehetetlen. Valójában kérdő formát használ Isten, „avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?” Ezzel arra készteti Ábrahámot, hogy maga mondja ki, Isten számára nincs lehetetlen. Mert ha valami az lenne, akkor nem volna Isten. Aki ezt a világot, benne az embert is megteremtette, soha nem kerül megoldhatatlan helyzetbe. Isten számára nincs megoldhatatlan, nincs lehetetlen. A probléma inkább velünk van, nem ismerjük igazán Istent, magunkhoz hasonlítjuk, és ezért leblokkolunk. Úgy gondoljuk, ami nekünk nem megy, az Neki sem. A Szentírás az elejétől a végéig azt hangsúlyozza, Isten ott is tovább megy, ahol mi megállunk, ahol elfogy a tudományunk. Azonban Ő azt akarja, hogy a Benne való hit által mi is menjünk tovább. Ne álljunk meg tehetetlenül, hanem hívjuk segítségül az Ő nevét. Tegyünk úgy, ahogyan majd Dávid is, az Úr nevében induljunk a legyőzhetetlennek látszó ellenséggel szembe. Mert Jézus győztes, és a Benne való hit által mi is győzhetünk.

Ezt követően Isten beavatta terveibe Ábrahámot, és ő amikor megtudja, hogy Isten megítélni készül a várost, közbenjár érte. Lealkudja tíz emberre, és Isten azt mondja, ha talál tíz igaz embert, elmarad az ítélet.  Isten mindig menteni akar, azonban ebben megvan a mi részünk is. Akarnunk kell, hogy az Úr megmentsen.

Isten angyalai megérkeznek Sodomába, hogy Lótot és családját kimentsék az ítéletből.  Isten nem feledkezik meg Lótról, nem mondja neki, te választottad. Másrészt Lótért is alkudott Ábrahám. Lót bajba kerül. Amikor Isten követei megérkeznek, a város lakói ellenük támadnak, erőszakot akarnak elkövetni velük szemben. Lót menteni szeretné őket, de a maga élete is veszélybe kerül. Végül őt mentik ki a követek. Amikor Lót tétovázik, kezüknél fogva kivezetik őket. Szinte ki kell ragadni abból a világból Lótot annyira hozzá kötődött. Másrészt, mintha elbizonytalanodott volna, vői kinevették, talán nem is úgy lesz, ahogy ezek a férfiak mondták. Isten szeret, és jó itt az élet. Ha közösséget vállalunk az Isten nélküli világgal nehéz kijönni belőle.

Ezt látjuk Lót életében is. Isten jelzett neki. Amikor mindenével elrabolta őt is az öt király, majd Ábrahám kiszabadította, meg kellett volna látni, innen menni kell. Azonban Lót elszalasztotta a kedvező alkalmat és így egy hajszálon múlt az élete. Mintegy tűzön át, veszteségekkel, de megmenekül.

Lót mindig jobban tudja, mint Isten. Nem akar a hegyre menni, végül mégis ott köt ki.  A maga választotta helyen nem érezte magát biztonságban. Isten Krisztusban készítette el a menekülés útját. Ne akarjunk mást, vagy jobbat, mert nincs más és nincs jobb. Ne tekintsünk hátra, amikor az Úr azt mondja, hanem mindig arra a célra nézzünk, amit megmutat. A hátratekintés veszély. A régi élet, természet a bűn visszahúz. Azonban az Úr le tud róla választani. Ne engedjünk a visszahúzó erőknek, mondjunk rájuk nemet, és foglalkozzunk többet az igével, az Úrral. Ha Megváltónkra figyelünk, gyengül a gonosz hatalma.

Nagyon kell az Úrra figyelnünk, és szavára hallgatni, bízni Benne teljes szívvel. A bizalmatlanság rossz tanácsadó. Tanuljunk a korábbi élethelyzetekből, bukásokból, az Úr munkáiból. Ha így teszünk, nem esünk bele ugyanabba a gödörbe ismét. Ábrahám beleesett. A sok csoda és szövetségkötés ellenére is félti az életét. Ne feledjük, az Úr hatalmas, és ha a nehézségekben is Rábízzuk magunkat, ad megoldást. Ábrahám azonban ismét nehéz helyzetbe keveredett, de az Úr hűséges, és kimentette őt.  Jó látni, ahogyan elkészíti a szabadulás útját. Abiméleket is meg tudja szólítani, és így Ábrahámnak is jelez, ne félj, mert mindenkinek Ura vagyok. Hányszor előre félünk, kapkodunk, mert nem ismerjük Urunkat. Lássuk meg, hogy Ő az egész teremtett világ Ura. Fölötte áll a helyi istenségeknek, királyoknak, minden hatalmasságnak. Az Ő kezében, biztonságban vagyunk.

Az apostol tovább vezetgeti a korinthusiakat a hit útján. Izráel pusztai vándorlásának történeteit állítja eléjük példaként, azt kéri, tanuljunk belőle (1Kor 10,1-11-16). Lássuk meg, Isten megítéli, ha hamis isteneket imádunk, vagy a test vágyait követjük. Izráel népe elfordult Istentől, elégedetlenkedett, és a bálványok szokásait vette át. Így azután úgy viselkedtek, mint azok, akiknek nincs Isten tapasztalata és ismerete. Izráelt az élő Isten hívta el és szabadította meg. Mindez azért történt, hogy az életük a többi nép felé bizonyságtétel legyen. A hit nem magánügy, sem nem magán érdek. Isten azért ragad ki a bűnből és ad szabadítást, új életet, hogy másoknak reménységet kínáljunk. Az életüknek Isten munkájáról, dicsőségéről kell beszélni. Azonban Izráel, amikor bálványt imádott, és úgy szórakozott, mint a nem hívők, rossz bizonyságot tett. Végig kell gondolni, miben veszünk részt, hogyan viselkedünk mások társaságában. Miért? Mert, ahogy élünk az mások felé bizonyságtétel. Másrészt helytelen dolgokra is ösztönözhetjük a másikat, a gyengébb hitű embert. Ha azt látja a másik, hogy mi azt tesszük, amit a világ, felbátorodik és úgy gondolja, ez tetszik Istennek, ezért ő is megteszi.

Vigyázzunk, hogy mi magunk is el ne essünk. Mert el lehet esni.  A gonosz arra törekszik, hogy elbuktasson, elszakítson az Úrtól. Aki visszatér a bűn útjára, vagyis tudatosan választja ismét a világ életét, nem biztos, hogy ismét meg tud újulni. Azt gondoljuk, minden rendben van, mert járunk gyülekezetbe, olvassuk a Bibliát, és még szolgálunk is. Azonban az Úr az életformánkat nézi. A hitünknek egybe kell csengeni az életvitelünkkel.

Az apostol hangsúlyozza, semmi sem tilos, minden szabad, azonban az Úr ad helyes látást, szabad ugyan minden, és a hit nem arról szól, hogy nem szabad, de vannak dolgok, amik nem válnak a javunkra, nem használnak, és nem építenek. Az ilyen dolgokra mondjunk nemet, és a szabadság pont ezt jelenti a Krisztusban. Most már látom mi az, ami nem használ, és képes vagyok rá nemet mondani. Nemcsak önmagamra, hanem a másikra nézve is igaz ez. Én megihatom, vagy megehetem mindazt, amit elém tesznek, nem okoz problémát, de ha tudom, a másiknak probléma, akkor én sem élek vele. Ha ezt komolyan vennénk, akkor segítenénk azokat, akiknek probléma az alkohol, azzal, hogy nem kínáljuk őket, és mi sem fogyasztunk alkoholos italt a jelenlétükben.

Azt is látni kell, nem mindegy hová megyünk. Ahol a nem biblikus szokások, nem a Krisztusi természet van jelen, ott nincs helyünk. Az apostol Isten dicsőségét helyezi a szívünkre. Mindent az Ő dicsőségére tegyünk. És ez vonatkozik a gyülekezeti alkalomra is. Úgy éljük meg, hogy az az Úrról tegyen bizonyságot. A tanítvány mindig és mindenben Krisztus követője. Így azután mindig Őreá figyeljünk, Őt kérdezzük és az Ő nyomdokaiban járjunk.

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

Isten áldásával.

Menj tovább!

 

T

íz éve vándorol már Abrám Kánaán földjén, de az ígéret második fele, hogy gyermeke lesz, még nem teljesedett be (1Móz 16,1-17,27).  A tíz év alatt egyre megerősödött benne, nincs már remény, és ez a gondolat úgy elhatalmasodott, hogy úgy látta nem volt értelme Istenre hallgatni. Mert ugyan mi értelme volt elhagyni a régi, de jó és nyugodt életét, a bizonytalan nomád életre cserélni, ha végül mindent itt hagy. Úgy látta hiába az új föld, ha végül az is itt marad, és nem lesz utód, akiből nép válhat. Amikor telik az idő és nem teljesedik be az ígéret, olyan könnyen értelmetlennek látjuk az életünket. Sátán gyorsan a szívünkbe súgja, minek hallgattál Istenre, lám nem kaptad meg, amire vártál. Ne engedjünk a kísértőnek. Ne hagyjuk, hogy megerősödjön a hangja. Csavarjuk le időben, és állítsuk lelkünket az Úr hangjára. A nép, a világ hangja helyett Isten hangjára álljunk rá. Bármi történjen is arra figyeljünk, amit Isten mond. Mindezt akkor is tegyük, amikor úgy látjuk hiába várunk Istenre. Azonban az ige megerősít abban, hogy Isten mindig megtartja szavát, és időben cselekszik.

Ábrahám azonban most nincs Istenre hangolva, Sárára figyel, aki emberi módon gondolkodik. A másoktól megszokott módon próbálja megoldani ezt a problémát. Saját megoldást talált, Hágárban látja beteljesedni Isten akaratát. Úgy gondolja eddig félreértették Istent, azonban Isten nem használ kiskaput, nem megy szembe saját akaratával. Mivel Sára Ábrahám felesége, így az ígéret is Sárán keresztül fog megvalósulni az évek számától függetlenül. Ne az éveket figyeljük, hanem bízzunk az Úrban.

Ez az ötlet rossz megoldásnak bizonyult. Sőt rossz bizonyságtétel is volt, mert azt üzente, Isten is csak úgy képes megoldani, ahogy korunk embere teszi. Isten megoldása azonban mindig más, mint a mi szokásaink. A saját utunkból mindig baj származik. Azt is megtanulhatjuk, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre.

Hágár visszaél helyzetével, azt gondolja, mivel gyermeket vár, Sára helyére léphet. Sára Ábrahám felesége az ígéret birtokosa. Helyét nem veheti át senki. Hágár menekül, de Isten nem mond le róla sem. A menekülés eltávolít Istentől, de Ő utánunk jön. Ezt tette, amikor az Úr Jézus eljött a világba. Emberré lett és személyesen keresett meg minket. Hágárnak vissza kell térnie, mert nem a menekülés a megoldás, hanem az alázat. Ebben az esetben azt jelenti a várandósság ellenére is fogadja el, hogy ő szolga. Hasonló üzenet érkezik Páltól azok felé, akik hitre jutottak az Úr Jézusban. A megtérés nem változtatja meg társadalmi helyzetüket. A rabszolga továbbra is rabszolga, de más szívvel. Most már Krisztusnak engedelmeskedik, az Ő felszabadítottja, ezért a rabszolgaságot is megtudja másképp élni. Erre a belső változásra van nekünk is szükségünk. Isten a látás Istene, döbben rá Hágár. Az Ő kezében van a jelen és a jövő is. Isten ad nekünk is látást, és ennek fényében járhatjuk utunkat.

Az idő tovább telik, már kilencvenkilenc esztendős Abrám, és még mindig nem született fia. Isten azonban folyamatosan mellette van, szól hozzá. Azt kéri tőle, hogy mindig előtte járjon, ne válasszon saját utakat, ne figyeljen másokra, ragaszkodjon ahhoz, amit Isten mondott neki. Ne hallgasson Sárára sem, ha ő mást mond, mint amit Isten kijelentett. Legyen tökéletes, mondta az Úr. Mi ez az elvárás? Tud tökéletes lenni az ember? Itt az elhívott Ábrahámnak mondja Isten,, és azt várja el tőle, hogy mindenben hallgasson Rá, engedelmeskedjen Neki. A tökéletes élet, engedelmes élet. Ábrahámmal Isten szövetséget kap, ennek a jele a körülmetélkedés lesz. Ez a jel látható módon erősíti meg Isten ígéretét. Amikor elcsügged, akkor ez a jel rámutat, Isten hűségére, felerősíti az Úr szavát. A mi jelünk a kereszt, a legnehezebb pillanatokban is rá tekinthetünk, és meglátjuk Isten szeretetét. A kereszt elmondja, lásd ezt tette érted Isten, Fiát adta halálba, hogy megmentsen. Ezért ne csüggedj, ne add fel, bízz abban, Aki így szeret!

Az apostol elmondja neki az a fontos, hogy minél több embert megnyerjen az evangéliumnak (1Kor 9,19-27). Miért? Mert maga is megtapasztalta, hogy ez segít. A Krisztusról szóló beszéd Isten orvossága a lélekben megbetegedett, hűtlenné vált ember számára. Amikor arról beszél, hogy a zsidóknak zsidóvá lett, a törvény nélkülieknek pedig törvény nélkülivé, akkor ez nem azt jelenti, hogy visszatért a zsidóságba, vagy pogánnyá lett volna. Itt arról beszél, hogy igyekszik úgy hirdetni az evangéliumot, hogy mindig megértsék azok, akik közt szolgál. Ha a zsidóknak beszél Krisztusról, akkor a törvény, az ószövetség nyelvén teszi. A zsidóknak az ószövetségi igék alapján bizonyítja, hogy a Messiás a názáreti Jézus. A nem zsidóknak pedig más formában mondja el. Nekik nem idézhet Ószövetséget, mert nem ismerik. Az Úr Jézus az életből vett képeket használta fel üzenetei célba juttatására. Mindig az vezérelte, hogy hallgatói olyan képanyagot kapjanak, amit magukkal tudnak vinni, amit értenek, és így általa megérthetik Isten akaratát is.

Pál az Úr Jézus követésére igyekszik megnyerni embereket. Tehát nem egy új szervezetet hoz létre, nem toboroz. Azt akarja, hogy a bűn miatt tönkrement és megrekedt embereknek segítséget kínáljon. Ő tudja, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, ami segít rajtunk. Az a problémánk, hogy megszakadt Istennel a kapcsolatunk, és ez a Jézusba vetett hit által állhat helyre. Tehát Pál mindenkinek Krisztust kínálja. A zsidókon sem segít már, csak egyedül a Megváltó, Aki a kereszten életét adta értük. Meg kell látniuk, hogy a saját messiási elképzelésük, a hagyományaik elavultak. Ezeket félre kell tenni, és teljes mértékben Isten akaratához kell igazodniuk. Az életük, és a miénk is csak akkor jön egyenesbe, ha hittel átadjuk életünket az Úrnak.

Arról is beszél nem elég hitre jutni. Mert itt nem egy vallásváltásról van szó, most már keresztyének leszünk, és ennek a hitnek a szabályaihoz igazodunk. Nem erről van szó. Elmondja, aki megtér, rálép egy versenypályára. A megtérés a startpisztoly, elindultál a rajtvonaltól egy új pályán. Ez a pálya a keskeny út.  Azonban nem elég csak elindulni, nem elég csak ott lenni. Végig kell futni, sőt elsőként kell a célba érni. Ahogyan egy futball csapatnak nem elég a mezt a pályára küldeni, úgy nem elég nekünk sem szokásainkat, hagyományainkat felmelegíteni. Élő hitre, kapcsolatra, és verejtékező futásra van szükség. Miért? Mert sátán azt akarja, ne érjünk célba. Sátán továbbra is azon dolgozik, hogy kárhozatra jussunk. Nem véletlenül beszél Pál futásról, önmegtartóztatásról, küzdelemről. El lehet bukni. Az Úr azonban azt akarja, hogy célba érjünk, győztesek legyünk. Aki győz, jutalmat kap.

Az úton nem a másik, hanem önmagunk a legnagyobb ellenfél. Pál arról beszél, hogy magával kell megküzdenie. A testével, a régi emberével kell megküzdeni. A test kényelemszeretete, lustasága, betegségei mind visszahúzó erők lehetnek. Azonban Pál igyekszik ezeket legyőzni. Megsanyargatom testemet, vagyis a Krisztustól való erő által győz önmaga felett. Megtanul nemet mondani saját vágyára és akaratára. Vajon hányszor meg kellett ezt tennie? Gondoljuk el, amikor megkövezték, és majdnem meghalt, a test mennyire nem akarhatott tovább menni, de Pál tudta, hogy menni kell. Sokan vannak, akik várják az életmentő szérumot, az evangéliumot. Ne engedjük, hogy bármi visszahúzzon, hirdessük és éljük az igét. "Menj, az úton menj tovább, ne nézz, ne nézz vissza már"! „Mert aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).

 

 

Ó, Ábrahám Ura

 

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet.

Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.

A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te

barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon.

Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

 

Isten áldásával.

 

Ingyen

 

I

sten Abrám keze által megszabadította Lótot a szolgaságból (1Móz 15,1-21). Mindent visszakapott, és újrakezdhette az életet. Abrám nem fogad el semmit Sodoma királyától, ügyel, hogy ne mondhassa senki, emberek által lett gazdaggá. Abrám élete Istenről szól, Őreá mutat, Róla tesz bizonyságot. Abrám nagyon ügyel, hogy semmivel se homályosítsa el Isten hatalmát. Mindennek Istenről kell vallani, azt kell üzenni, hogy Ábrahám élete mögött nem az emberi lehetőségek, ügyeskedések állnak, hanem az Úr. Bizonyságtétel is volt ez, amely rámutatott, akár Lótnak is, érdemes Istenre bízni magunkat az anyagiakat illetően is. Ha Lót nem veszi a maga kezébe megélhetése dolgait, hanem vár Istenre, ez a kaland kimaradhatott volna az életéből. Sok feszültség és nehéz pillanat kimaradhatna a mindennapjainkból, ha hittel rábíznánk magunkat Istenre. Ez a hit ezt jelenti, nemcsak mondjuk, énekeljük, hogy Rád bízom a nehéz napokat is, hanem valóban úgy is tennénk.

Amikor lemond a zsákmányról, talán megszólal benne egy hang, vagy mellette valaki, jó ötlet volt ez? Mi lesz így velünk? Hogyan élünk meg? Mert sátán azonnal megtalálja hogyan is férkőzzön be a szívünkbe.  Elbizonytalanít, kétséget ébreszt, és ezt a megélhetésen, a mindennapi anyagi dolgokon keresztül tudja a legjobban elvégezni. Azonban az Úr megszólítja Őt. Mi az ellenszer? Isten szava, az ige. Azonnal vedd kézbe a Bibliát, és nézd meg, mit mond Isten. Ne a sugdosóra hallgass, hanem olvasd azt, amit Isten mond. Ha így teszel, megerősödsz hitedben. Mit is mond az Úr? Ne félj! Mennyire tudja az Úr, hogy most erre van szükség. Belelát Abrám szívébe, és a miénkbe is. Azt üzeni, nem kell félni, bármit láss magad körül, és bármi fenyegessen is.  Az Úr a pajzs, Aki mögé be lehet húzódni. Ő ad igazi védelmet.

Jutalmat is ígér, ne azt nézd, amit elengedtél, hanem arra figyelj, amit Isten fog adni.  Nála kész a jutalom, és ez több minden emberi jutalmazásnál. Ki kap jutalmat, aki hűséges az Úrhoz, és aki a világ jutalmát, kitüntetését elutasítja. A farizeusok azt várták, hogy emberek dicsérjék és ismerjék el őket, megkapták jutalmukat. Mindenki olyan jutalmat kap, amire vágyakozik. Mit vársz, emberi dicséretet, vagy Isten jutalmazását?

Abrámban kételyek merülnek fel, mert emberi módon tud gondolkodni. Mit adhatna neki Isten, amikor nincs gyermeke? És Isten megerősíti, nem a szolga fog örökölni, hanem az ő gyermeke. Abrám hitt az Úrnak. Te hiszel az Úrnak? Hiszed, amit mond és engedelmeskedsz Neki?

Isten szövetséget köt Abrámmal, előtte kijelenti, hogy Ő az elhívó, Ő az Aki kihozta régi életéből. Abrám új élete is szabadítással kezdődik. Isten munkája az új élet alapja. Úgy hangzik ez, mint a tízparancsolat első igéje. Ott is a szabadítás adja a tíz ige alapját. Mindig arra kell visszagondolni, hogy Isten szabadító, és Ő hozott ki a bűn szolgaságából. A szövetség feltételeit teljesen magára vállalja az Úr. Abrámnak nem kell keresztül mennie a kettévágott állatok között, mert képtelen az ember hűségesnek maradni. A kereszten láthatjuk meg igazán, mennyire magára vállalt Isten mindent a megmentésünkért.  Ő halt meg Krisztusban, hogy nekünk életünk lehessen. Ez egy egyoldalú szövetség. Isten kegyelmének köszönhető, ennek a mindent magára vállalásnak, hogy még van Izráel, és van emberiség. Volt már kemence, és minden, de Krisztus a világító fáklya, és aki ráfigyel, az nem téved el. Annak mindig lesz reménye és segítsége.

Pál az őt támadóknak leszögezi, látta az Urat (1Kor 9,1-18). Találkozott Vele, és ezért apostol. Ezért kezdte el hirdetni az evangéliumot, mert ez a találkozás meghatározta az életét. Nem teheti, hogy ne mondja el, amiben bizonyosságra jutott. Most már tudja, hogy eljött a Messiás, és az nem más, mint a názáreti Jézus. Elmondja, hogy belső kényszer hajtja, nem is tudná nem hirdetni az evangéliumot. Nem, mert ott van benne, hogy tovább kell adni. Azért ismerhette meg Isten kegyelmét, és a Megváltót, hogy ezt elmondja másoknak. Rátalált az élet forrására, és ezt nem lehet eltitkolni. Hajt ez a belső kényszer?  Milyen kényszer hajt? Szenvedélyeim kényszere? Muszáj hajtani, rohanni a munka és a pénz után? Kényszerít a vásárlás, a szórakozás? Pált az evangélium szolgálata, Krisztus szeretete hajtja.

Elmondja, Isten gondoskodik szolgálattevőiről. Ahogyan az ökrökre gondja van az Úrnak, úgy az Ő szolgáira is. Pál tudja ezt, ezért reménység alatt végzi szolgálatát. Azonban nem él vissza jogaival. Elsőként azt tartja szem előtt, hogy az evangéliumot ingyenessé tegye.  Az evangélium ingyenes. Isten ingyen kínálja nekünk az életet, és az Ő országának minden gazdagságát. Nem azért, mert ezek értéktelenek, hanem azért, mert az Úr Jézus kifizette az árat a kereszten. Mi nem tudnánk megfizetni, de az Ő élete elég. Az is benne van, így válik mindenki számára elérhetővé a kegyelem. Mit tudott volna fizetni Bartimeus, a harmincnyolc éve béna ember? Semmit. Ha fizetni kell a gyógyulásért, betegek maradnak. Azonban Jézus kereszthalála elég, Ő kifizette az új szem és az új élet árát. Ő lehetővé tette minden bűnös számára a szívcserét, az új életet. Az evangélium hirdetése nem üzlet. Szabaddá kell tenni a hozzávezető utat.

 

 

AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

 

1.  

Amit szívünk esdve kér,

Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres,

Amit a világ keres.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

 

2.  

Ne a test legyen urunk,

Kit követni indulunk,

Lelked szóljon csak velünk,

Mert mi Őrá figyelünk.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

 

3.  

Tartsd kezedbe’, hű Urunk,

Amit mondunk, gondolunk;

S míg szemünk csak Rád tekint,

Hűn igazgasd tetteink!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

 

 

 

 

 

4.  

Lelkedet reánk kitöltsd,

Érjen így a jó gyümölcs;

Lássa mindaz, aki él,

Életünk, hogy mit beszél.

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

5.  

Ó, mi áldás, kegyelem

Benned élni szüntelen,

Eszközöd gyanánt, Uram,

Függni Tőled untalan!

Lásd, Uram, mi Lelkedet

Kérjük, Aki hűn vezet,

Föl ne tartsa semmi gát,

Hadd jelentse meg magát,

És szívünk töltse be

Mindörökre szent heve!

 

 Isten áldásával.

Áldás

 

I

sten tanít minket Lót történetén keresztül, és rámutat, vigyázzunk, ne csupán az anyagiakra, a megélhetésre figyeljünk (1Móz 14,1-24). Mert ami ma nagy lehetőségnek tűnik a szemeink előtt, abból holnap veszély kerekedhet. Lót nem Istenre figyelt, nem várta, hogy Ő mutasson neki új helyet. Emberi szempontok alapján döntött, amelyik terület szebbnek, jobbnak, gazdagabbnak tűnt azt választotta. Nem nézett a dolgok mögé. Nem figyelt arra, kik és milyen emberek élnek ott.  A mohóság vitte őt előre, és most nagy bajba kerül.

Ma is kezd nehezedni az élet, nem jövünk már ki annyiból, mint korábban, de ez vigyen Urunkhoz közelebb. Ne kapkodjunk, ne azt nézzük hol több a pénz, hanem tanuljunk megelégedni, és várjunk az Úrra.  Pál a börtönben is megelégedett volt, tudta, hogy az Úr vele van, és ez garancia volt a számára.  Másrészt ígéretet kapott, hogy el fog jutni Rómába, és amíg ez meg nem valósul, nem kell félnie. Ha van feladatunk az Úrtól, ne féljünk, mellettünk lesz és támogat annak befejezésében, és gondoskodik is rólunk.

Mivel Lót csak a megélhetésre koncentrált és arra, hogy lehetőleg jobban járjon, mint Ábrahám, szembe kell, hogy nézzen a következményekkel. Ábrahám mellett Isten oltalmát élvezhette volna. Isten gyermeke mindig védelmet jelent. A teremtő Isten védelmét. Ahol Isten jelen van, ott mindig megoldásra jutunk. Istennél van a megoldás, azonban ezt ki kell várni.

Eljut Ábrahámhoz a hír, Lót fogságba került, mégpedig mindenével együtt.  A vagyonát, a jószágait féltette, maga akarta megmenteni, és most mindene elveszett, és az élete is veszélybe került. Nem tudjuk magunkat megmenteni. Ne csapódjunk be sátán trükkjétől. Azt is meg kell látnunk, Ábrahám nélkül semmire sem megy Lót. Amikor Ábrahám meghallja mi történt, nem hárítja el magától a felelősséget, azonnal Lót megmentésére indul. Ábrahám nem mondja, ő ment el, nem fogom magam veszélybe sodorni. Amit főzött egye meg. A tanítvány igyekszik a másikat kimenteni a bajból, vagy a megoldás felé segíteni.

Ábrahám győzelmet arat, Lót mindent visszakap, és ez egy figyelmeztetés számára. Isten megkönyörült rajta, újat kezdhet, de csak akkor lesz áldás az életén, ha Istennel kezdi ezt az újat. Megtanulhatja, többet ér, ha minden helyzetben Istenre bízza magát, mintsem emberekben bízik. Ne bízzunk magunkban, a látásunkban, hallásunkban sem, mert ezeken keresztül a világ befolyásol. Merjünk hitben dönteni, a Lélek vezetése által. Bízd magad az Úr Jézusra!

A győzelem után a semmiből bukkan elő Sálem királya és megáldja Ábrahámot.  Ebben a királyban és papban Isten áll Ábrahám elé. Ez is jelzi, az igazi békesség Istentől jön. Aki megbékél Vele, és engedelmeskedik Neki, békességre jut. Megtudja Ábrahám, hogy a győzelmet Istentől kapta. Igen, nem mi vívjuk azt ki. Minden győzelem, ajándék és csakis az Úr neve által érhetjük el. Mivel Istentől kapta a győzelmet mindenből tizedet ad az Úrnak. Ez a tized önkéntes és hálából fakad. Ábrahám maga ismerte fel, hogy tizedet kell adnia, senki nem parancsolta meg neki. Ez az igazi Istennel való kapcsolat, amikor a hála motivál, és késztet adakozásra, cselekvésre.

Figyelemre méltó Ábrahám tette, elutasítja a zsákmányt. Ő nem szerezni akart, hanem csak felszabadítani a rabokat. Ő mindent Istentől vár és fogad el.

Pál rámutat, az Istennel való kapcsolat, szeretetkapcsolat (1Kor 8,1-13). Ő szeretetből hajolt le Krisztusban és mentett meg a bűn hatalmából, és tett szabaddá. Ő előbb szeretett minket, és ez a szeretet viszont szeretetre ösztönöz. Az ismeri Istent, aki szereti Őt, mégpedig teljes szívből. Szeretem Istent? Igazi Isten ismerete annak van, aki szereti Őt. Miért? Mert ez az ismeret megtapasztalásból, és nem megtanult ismeretből származik. Azért szeretem Őt, mert átéltem, hogy a bűnnel szembeni tehetetlenségemből kiszabadított. Jó pásztorként lehajolt hozzám, a nagy mélységbe és felhozott onnan. Vérével megtisztított, és leoldotta kötelékeimet. Ha ezt nem éljük, ha nem látjuk meg, hogy szabadításra van szükségünk, akkor csak elméleti a hitünk. Akkor van teológiánk, de nincs személyes kapcsolatunk. Akkor Isten még nem Atyánk Jézus Krisztusban.

Aki így megismerte az Urat az már emberekhez is félelem nélkül kapcsolódik. Nem fél sem embertől, sem az emberek bálvány istenségeitől. Istennek tarthatják a császárt, nekünk az élő, Teremtő Isten az Atyánk. Urunk is, egyedül az Úr Jézus Krisztus, akkor is, ha más úr dicséretét várják is el. Az Úrral való kapcsolat szabaddá tesz, már nem félünk azoktól a dolgoktól, amiktől korábban féltünk. Amit nem volt szabad, Krisztusban szabad, mert szabadságra vagyunk elhívva.

A szabadság azonban nem tehet gőgössé, nem végezheti el bennünk, hogy nekünk minden szabad, és nem törődök másokkal. A szabadságot szeretetben és felelősségben éljük meg. Ha a másik testvér még gyenge a hitében, vagy nemrég élt át szabadítást, a kedvéért én is lemondok arról, ami már nekem nem jelent problémát. Ne a másiktól várjuk el, hogy úgy tegyen, mint mi, hanem mi igazítsuk szabadságunkat az ő hitéhez.

 

 

ÁLDÁSODDAL MEGYÜNK

 

1.  

Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap!

2.  

Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap, mindennap!

 

 

Isten áldásával.

Hála oltár

 

E

zt a fejezetet oltárok keretezik be (1Móz 13,1-18). Oltárral kezdődik, és oltárépítéssel fejeződik be. Mi keretezi be a napunkat, az életünket? Az oltár azt fejezi ki, Abrám együtt van az Úrral, Őrá figyel, és hálát ad Neki. Ilyen keret lehet a reggeli és esti csendesség, körbefogja napunkat a bibliaolvasás és az imádkozás.

Az első oltár korábban készült, de ismét arra a területre érkezik Abrám az Egyiptomból való kimenekülés után. Megtapasztalta, hogy a maga hitetlensége, és bizalmatlansága ellenére Isten hűséges, nem hagyja őt cserben, és megmentette Sárát is. Isten ragaszkodik akaratához, kijelentett tervéhez. Ha Ő azt ígérte, hogy nagy néppé teszi Abrámot, akkor ezt meg is fogja valósítani. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az ígéret Sárával együtt szól. Ezért volt rossz ötlet, amit kigondoltak. Nem kell elmenekülni, mert Isten megmutatja, hogy az éhínségnek is Ura. Ő az övéit a nehéz időkben is megtartja. Ábrahám számára próba volt, bízik-e most is az Úrban, vagy inkább másokra figyel, és azt teszi, amit a környezete. Abrám nem Istenre figyelt, de az Úr megmentette Sárát, megmutatta, hogy Egyiptomban is Úr.  Ezt soha ne feledjük, a mi Urunk mindenütt hatalommal bír. Őreá mindenütt számíthatunk.

Az oltárnál Abrám segítségül hívja az Úr nevét. Mondhatnánk, tanult a korábbi esetből, most már Isten vezetését kéri. Ezt kellett volna tenni az éhínség idején is. Egyre nehezebbé válik az élet, mit teszünk? Azon gondolkodunk, hogyan tudunk belőle minél jobban kijönni? Figyeljük, mit tesznek mások, vagy kérdezzük az Urat, mit akar, hogy mi tegyünk? Bízzuk Rá magunkat, mert viharok lesznek, de Ő a viharban is az övéivel van. Hívjuk segítségül és megtapasztaljuk hatalmát!

Az oltár mellett eltöltött idő, a hálaáldozat bemutatása és az imádság felkészít a következő próbára. És ez váratlanul és olyan területről érkezik, amire nem számít Abrám. Szűk lesz a terület a juhok számára, feszültség alakul ki a pásztorok között. Abrám csodálatosan oldja meg ezt a helyzetet.  Idősebb létére, elengedi a választás lehetőségét, nem tartja fogva a megélhetés kérdése. Hittel tekint az Úrra, nem fél, hogy nem tud megélni, ha Lót választ először. Az Úrra tekint, és átengedi a választás lehetőségét. Abrám nem a testi, hanem a lelki szemeire hagyatkozik. Lót azt választja, amit a fizikai szemeivel lát. Látszik, hogy Ő nem ismeri az Urat, nincs Vele élő kapcsolata. Ezért úgy látja, a saját kezében van az élete. Sátán elvakít, gazdagságot vetít elénk, és a jó lehetőségek megrontják a lelki látásunkat. Lót csak a bővizű földet látja, Abrám pedig Istent. Ez nagy különbség. Mit látunk? A sok gazdagságot, vagy az Urat? Látjuk-e azt is milyen az élet körülöttünk? A jó munkalehetőség, a nagyszerű fizetés mellett figyelünk-e arra is, kik és hogyan élnek ott? Lót nem figyelte, hogy Sodoma lakosai gonoszok, és bűnösök voltak az Úr előtt.  Figyelünk-e arra, hogy az Úr hogyan látja a környezetünket? Fontos, hogy mindig Tőle kérjünk vezetést!

Abrámot megszólítja az Úr, és azt parancsolja, ne csak maga elé tekintsen, hanem messze előre, és így ad neki új távlatot, a biztos jövő ígéretét. Mindent neki ad és utódainak örökre. Aki az Úrban bízik, sokkal többet kap, mint amit a világ képes adni. El kell engedni „Lótot”, és arra kell koncentrálni amit az Úr ránk bíz, ami előttünk van. Abrám ezután oltárt épít, és ez a hála oltára. „Építsünk” hála oltárokat!

Igénk rámutat, a hívő, a krisztusi ember életének középpontjában Isten országa van (1Kor 7,25-40). Nem a mindennapi élet gondjai kötik le, hanem az Úr akarata, a Neki való élet. Az apostol az Úr eljövetelére koncentrál, az Ő várására, a szent életre. Mert a tanítvány szent élettel várja az Urát. Ebben a világban arra kell törekednünk, hogy osztatlan szívvel és állhatatosan ragaszkodjunk az Úrhoz. A tanítványnak nem kell kapkodnia, hanem abban az állapotban legyen felkészült, amiben van. És aki az Úrnak él az nem marad le semmiről.  Az egyedül élő hívő élete is teljes.

Pál rámutat, az idő rövidre van szabva, és ez mennyivel aktuálisabb ma, mint akkor.  Ha Pál úgy vélte, hogy rövid az idő a szolgálatra, a hiteles életre, mennyivel inkább rövid ma. Ne hárítsuk el azzal ezt a kérdést, hogy az Úr eljövetele témájában tévedett az apostol, hanem mindez helyezze a szívünkre, hogy ma még közelebb van az Ő eljövetele. Ne nyugtassuk magunkat, messze van még ez az idő, hanem éljünk úgy, hogy készen legyünk. Mit jelent ez? Aki várja az Urat, az az Úr dolgaira visel gondot, Isten ügyével, az igével, a lélekmentéssel van elfoglalva.

Az apostol rámutat az Úr Jézus követője nem a világ dolgaival foglalkozik, hanem az Úr dolgaival. Mindez azt is jelenti, hogy amennyit foglalkozunk a világ híreivel, ügyeivel, minimum annyit foglalkozzunk az igével, az Úr akaratával. De van annyit a kezünkben a Szentírás, mint a hírközlő eszközök? Eltöltünk az igével annyi időt, mint a hírekkel, vagy a világ egyéb dolgaival?

Pál számára fontos a szent élet, fontos nekünk is? Figyelünk arra, hogy az Úr megszenteljen?  De a szentség nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati dolog. Igénk rámutat, mind lélekben, mind testben törekedni kell arra, hogy szentek legyünk. Ha a látható életünk nem tiszta, ha a bűn uralja a férfi nő kapcsolatot, nem vagyunk szentek. Azonban most még rendbe hozhatjuk életünket, a kegyelem megtapasztalható, a vér megtisztít minden bűntől.

 

 

Adjatok hálát az Istennek

 

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét :/:

És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/:

Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne

felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4-22. - - -

23. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/:

Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő

szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

 

Isten áldásával.

 

Elhívás

 

N

oéval és utódaival újrakezdte Isten, újabb lehetőséget kapott az emberiség, de azt láttuk Bábel történetében, hogy ezzel nem élt (1Móz 12,1-20). Nem Istenre hallgatott, és egyáltalán nem bízott benne. Maga keresett biztos pontot, és úgy gondolta, majd ő Isten nélkül is megoldja a problémáit, elég ő a maga számára, nincs szüksége másra. Isten a bábeli ítéletet követően egy embert választ ki és hív el. Ez a személy Abrám, és ő csodálatos módon meghallja Isten elhívó szavát.  Mindez arra mutat rá, Abrám csalódott a maga isteneiben, üres és szomjas volt a szíve.  Isten szólt, é pedig készségesen megnyitotta Előtte a szívét. Abrámnak szüksége volt Istenre, az űrt semmi sem tudta betölteni, csak egyedül Ő. Isten nélkül űr van a szívünkben, és ezt senki és semmi sem tudja tartósan betölteni. Amíg Istennel nem kerülünk élő kapcsolatba, csak pótszerekhez jutunk, de ezek nem segítenek.

Isten parancsot ad Abrámnak, hagyja el eddigi hazáját, életterét, mindent és induljon el, és Ő majd mutat neki új hazát. Isten elmondja, ha Rábízza magát, akkor vezetni fogja.  Megmutatja neki hová kell mennie. Ha engedelmesek vagyunk, Ő vezet, nemcsak azt mondja, hogy menj el, hanem azt is, veled vagyok. Az Úr Jézus is hív a maga követésére. Azt ígéri, hogy jó Pásztorként jár az előtt, aki elindul követni Őt. Követem műár Őt? Rábíztam teljesen magam? Elmerek mindent engedni az Ő szavára? A tanítványok is hasonlót éltek át, ők a hajót, a halászatot hagyták maguk mögött Jézusért.  Ezzel teljesen kiszolgáltatták magukat Jézusnak. Bíztak Benne, hitték, hogy Ő gondoskodni fog róluk. A mai helyzetben is lényeges, hogy így bízzuk Rá magunkat, és ne féljünk. Ő gondoskodik. Az Úr ígéreteit megtartja, csak bízzunk Benne, akkor is, ha esetleg a pillanatnyi helyzet mást mutat.

Abrám ígéretet kap, Isten megáldja és így áldássá lesz.  Csak úgy lehetünk áldássá, ha rajtunk van Isten áldása. Ebben a gyermekáldás ígérete is benne, de ne feledjük el, ezeket az áldásokat úgy kapta, hogy még semmi sem látszott belőle. Akkor fognak realizálódni ha Abrám elindul és követi az Úr vezetését. Akkor sem azonnal, hanem majd a maguk idejében. Isten nem ad ide mindent azonnal, Ő nem ömlesztett áruként adja áldását, hanem egymás után. El kell indulni, majd el kell jutni az ígéret földjére, és ott kapják meg évek múlva a várva várt gyermeket. Isten órája másként működik, mint a miénk. Ezzel várni tanít az Úr.

Abrám elindult, és ez nagyon lényeges mozzanat. Nem elég hallgatni az igét, világosan megérteni mit mond Isten, hanem el is kell indulni. Meg kell tenni, amit mond. Mi valósul meg az életünkben Isten igéjéből? Sorozatban halljuk az igét, a tanítást, de a gyakorlatba mennyi kerül át ezekből?

Abrám minden állomásnál oltárt épít. Így ad hálát Istennek. Vannak-e hála oltáraink, amik jelzik Isten munkáját az életünkben? Szükség van arra, hogy hálát adjunk, magasztaljuk az Urat.

Egyre beljebb hatol a földön Abrám, feltárul előtte az ígéret földje, és megerősödik abban, hogy Isten tartja a szavát, és valóban élő valóság. Ez a legfontosabb, bizonyosak legyünk abban, hogy Isten, élő valóság. A bizonyosságot az élő kapcsolat által szerezhetjük meg. Azonban Isten megpróbálja a hitét, éhség lesz az országban. Az éhség, a nehezebbé váló gazdasági helyzet, az árak emelkedése, az ellátás nehézségei próbára teszik a hitünket és életünket. Itt derül ki, valóban és teljes szívvel bízunk-e Benne? Hisszük-e, ha mindenki menekül és fél, Isten tud rólam gondoskodni, és nekem nem kell a nem hívők mintáját követnem?  Abrám megingott, félti magát. Nem látja, hogy az ígéret nem neki, hanem neki és a feleségének szól. És Isten be fogja teljesíteni az ígéretét.

Pál hangsúlyozza, ne akarjuk a magunk feje szerint, és erőből megváltoztatni külső körülményeinket, hanem ezt is bízzuk az Úrra (1Kor 7,17-24).  Nem a külső megfelelésre kell összpontosítani, hanem a gyakorlati életre. Nem az a lényeg, hogy a hívő körülmetélt vagy nem, hanem az, hogy látszódjon Krisztushoz való tartozása.

Ha valaki rabszolgaként lesz tanítvány, ne a felszabadításért harcoljon, hanem éljen úgy, hogy a gazdája meglássa a változást az életében. Ha a gazda szabaddá teszi, éljen vele. Bármilyen társadalmi helyzetben éljünk is, a hangsúly Krisztus szolgálatán van. Áron vétettetek meg, sokba kerültünk az Úrnak, saját életét adta értünk. Ezért ne embereknek akarjunk megfelelni. Amikor a hívő ember a világ ügyéért, a társadalom ügyéért kezd el harcolni, ugyanúgy emberek szolgájává vélik. Aki Krisztust követi és képviseli az valóban szabad. Szabad az emberi akarattól. Igaz, a krisztusi szabadság és szolgálat, szenvedéssel is jár. Egyetlen dolog számít, ez pedig nem más, hogy Istennek engedelmeskedjünk, tegyük, amit mond, vegyük komolyan parancsait. A tanítvány első számú feladata az evangélium képviselete.

 

HALLD MEG A HÍVÁST

 

1.  

Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: „Jöjj!”

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

2.  

Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

3.  

Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

 

Isten áldásával.

A keresztről szóló beszéd

 

A

 Szentírás első lapjai elmondják, hogy mind a földnek, mind az ember életének van kezdete (1Móz 1,26-2,4/a).  Nem véletlenül vagyunk, nem. Van, Aki akarta, hogy minden létrejöjjön. A Biblia elmondja, hogy ez a Valaki, az élő, Szentháromság Isten. Nagyon nem is kell bizonygatni, hogy Isten élő valóság, hisz ilyen világot ahol élő lények nyüzsögnek, ahol minden él, csakis élő Lény hozhat létre.  Ő készítette el a földet az ember lakóhelyéül, tehát ennek a világnak is konkrét rendeltetése van. Nem csak kialakult és majd lesz vele valami. Istennek mindennel terve van. És csodálatos, hogy ezt a világot nekünk szánta és adta. Mindent úgy rendezett el, hogy a lehető legjobb legyen a számunkra. Itt minden megvan, ami az élethez szükséges. Nem kell semmi más, mint élni mindazzal, amit Isten adott.  Már itt láthatjuk, hogy Ő ajándékozó. Ajándékozó Istenünk van. És majd később fogjuk látni, hogy a Fiút is ideadja, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Igen, mert Isten nem évekre, évtizedekre tervezte az életet, hanem örökre. Azt akarta, hogy minden örökké létezzen, mégpedig Vele való élő kapcsolatra.

Az ember a teremtéskor közvetlen kapcsolatban volt Istennel, beszélhetett Vele, ismerte Őt. Ez csodálatos volt, lényegében erre lett az ember teremtve, kapcsolatra az élő Istennel, és kapcsolatra a másikkal.  Az élet lényege a személyes kapcsolat. A bűn ezt a kapcsolatot törte meg. Jó látni, Isten rábízta ezt a világot az emberre. A földön az ember Istent képviselte.  Csodálatos Istenünk van, bízik az emberben, nem félti tőle azt, amit létrehozott. Mindent a kezére bíz, és az ember feladata, hogy minderre vigyázzon, fejlessze, gondozza. Mindebből jól láthatjuk Isten nem rabszolgának teremtette az embert, hanem szabad akarattal ruházta fel. Önként, és szeretetből hallgatott Istenre. Megtapasztalta az Ő jóságát. Ma is Jézus Krisztusban ilyen szeretetkapcsolatra hív. Azt akarja, hogy megtapasztaljuk kicsoda Ő. És azért hallgassunk Rá, mert megismerjük szeretetét.  Aki találkozik az Úr Jézussal és látja, hogy mit tett Ő a mi elrontott életünkért, és hogy saját vére által ment meg, az nem tudja Őt nem szeretni.  Látom mit tett értem az Úr? Hálás a szívem, és szeretetből Rábízom magam? Felismertem, hogy nekem a Vele való élő kapcsolatban a legjobb. Nem a függetlenség, hanem az Úr Jézus követése jelenti a szabad életet.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Önmaga volt a minta, Önmagához hasonlót hozott létre. Kommunikációra képes személyt. Ezért a kígyó teljesen megtévesztette az embert, nem ezután kell olyanoknak lenni, mint az Isten, mert amikor létre lettünk híva, már Isten képét hordoztuk. Nem a sátán szabadította fel az embert és bontakoztatta ki képességeit, hanem már a teremtéskor alkotóképes volt az ember. Rendelkezett ismerettel, hiszen ismerte Teremtőjét, mégpedig személyesen. Ádám nem teológiai irodalomból szerezte tudását és Isten ismeretét, hanem Isten volt az első, akit megpillantott. Ezt a csodát élte át a vakon született is, megpillantotta azt, Akitől a látását kapta. És Ő mindent elhomályosított. Ma is az a legnagyobb, a mindennél jelentősebb, ha átélem az Úrral való találkozást. Amikor Krisztus arcán felragyog előttem Isten dicsősége.

Minden készült, semmi sem csak úgy magától jött létre, mert magától semmi sem lesz. Aki létrehozza a világot az kívül áll rajta. Mint ahogy, aki a számítógépet létrehozta kívül áll rajta. Az ember teremtése után megáldotta. Isten áldással bocsátja útjára az embert. Áldáshordozóvá teszi, minket is azzá tesz Krisztusban. Az Ő áldását vihetjük bele a világba.  Isten leellenőrzi a teremtést, és azt mondja, igen jó. Tehát átmegy a vizsgán a világ, benne az ember. Isten nem ad ki a kezéből hibás munkát. Azért mondja, hogy igen jó, mert mindent megvizsgált, megpróbált, és a próbát kiállta. A földet úgy adja át az embernek, hogy minden jó, minden rendben van, minden jól működik. És ez valóban így van. A bűneset ellenére is láthatjuk, ezredévek után is kiválóan működik a világ. Ha valamiben azt tapasztaljuk, hogy mégsem, akkor az azért van, mert Istent játszunk, belepiszkálunk abba, ami jól lett megalkotva.  Isten drága kegyelme, hogy kész a Fiúban helyreállítani, amit mi elrontunk. Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett, és orvosa legyen a betegnek.

Pál az evangéliumot hirdeti, de nem igazítja kora előadói stílusához, a tartalmat sem teszi elfogadhatóbbá (1Kor 1,18-31). Ő a megfeszített Krisztusra koncentrál. A keresztről való beszédet vállalja be, bármit is gondolnak és mondanak mások. Miért? Mert megtapasztalta, hogy a keresztről szóló beszéd Isten ereje.  Isten általa munkálkodik. Ezért fontos, hogy ne hígítsuk fel az üzenetet, hanem mindig a megfeszített Úr Jézust állítsuk a középpontba. Mert Ő a Lényeg. A keresztre feszítés megmutatja, hogy milyenek is vagyunk. Nem elég a szép beszéd, a sok ragyogó program, kereszt nélkül elveszünk. Isten a kereszten békéltette meg Önmagával a világot. Csak ott szabadulunk meg a bűntől és leszünk újjá, tisztává. Nincs más, a keresztet nem lehet kihagyni, mert nélküle csak egy vallást kapunk a sok közül. Olyan vallást, ami képtelen az embert megváltoztatni Isten pedig a szívünket akarja újjá tenni. Ha nincs bennünk változás, ha nem leszünk más emberré, a világ sem változik meg.  És ez a változás csakis a kereszt alatt megy végbe. Meg kell látnunk, hogy az Úrnak az életével kellett értünk fizetni. Más nem elég, csak az élő áldozat.

Pál apostol akkor is a keresztről beszél, ha azt némelyek bolondságnak tartják. Saját maga is felismerte, hogy a Messiás meghalt a kereszten. Nem véletlenül jutott Jézus a keresztre, hanem ezért a pillanatért jött. Jézus tudatosan vállalta értünk a keresztet. A kereszten ragyog fel Isten bölcsessége és ember szeretete. Ott láthatjuk meg, mit volt képes megtenni a bűnös emberért.  Nem tartotta vissza a Fiát a brutális szenvedéstől és haláltól. Ott a kereszt tövében ragyoghat fel Isten mentő szeretete. Az egyik lator a kereszten fordult Hozzá, mert meglátta, hogy Jézus Isten.  Felismerte, hogy van hatalma neki megbocsátani, és Jézus vére eltörli addigi életét, mindazt, ami mögötte van. A római százados előtt pedig a kereszt tövében állva ragyogott fel, hogy ez az ember valóban Isten Fia. Felragyogott már ez előtted? Leborultál Előtte és követed Őt?

Amire az emberi tudás, bölcsesség nem képes, azt elvégzi a keresztről szóló beszéd. Mert az igehirdetés Isten beszéde, maga az élő Isten szól, és szavában ma is erő van. Aki hittel fogadja az igét, annak az életében nagy dolgok mennek végbe. Amire nem képes az emberi szó, a tudás, azt elvégzi Isten szava. Így élhetjük át a függőségekből való szabadítást is. Jézus szavára, az ige ereje által lehullnak a bilincsek. Sok ember, akinek már nem volt reménye a szabadulásra, az új életre, mert a társadalom gyógymódjai nem tudtak rajta segíteni, az igét hallgatva, Krisztushoz kiáltva meggyógyult. Elég, ha csak a bibliai szereplőkre gondolunk, akár a gadaraira, emberileg semmi esélye nem volt, de jött Jézus, és emberré formálta őt. És azóta is sokan élik át az igehirdetés által Jézus hatalmát. Mert az Úr ma is munkálkodik.

 

 

Krisztus, ártatlan Bárány

 

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál,

:/: A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.

Hordozván bűneinket, Te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, ó Jézus!

 

Isten áldásával.

 

 

Ajándék

 

F

antasztikus, lélegzetállító  mindaz amit a Biblia első lapjain olvasunk (1Móz 1,1-25). Mert hol találkozunk még olyannal, hogy valaki egyszer csak fogja magát és létrehoz olyan dolgot, egy bolygót, ami addig nem létezett.  És ez még csak hagyján, de ezt nem a saját céljaira, kedvtelésére, anyagi gyarapodására használja fel. Ilyen nincs. Ez Isten csodálatos szeretete. Mindent értünk tett. Nem akar hasznot húzni a világ megteremtéséből, hanem azért teremtette, hogy legyen egy másik világ és rajta élet. Tovább adja az életet. Isten Lényének jellemzője az adás. Ő nem elvesz, nem kihasznál, hanem ad. Elsősorban Önmagát adja mindazoknak, akik vágyódnak utána. Legteljesebben az Úr Jézus Krisztus eljövetelekor látjuk ezt, Isten Önmagát adja bele ebbe a világba, és Jézus által szabadulás, gyógyulás, új élet lehetőségét. Mennyire más az az Isten, Aki a Biblia lapjain bemutatkozik, mint Akit az emberek lefestenek. Minden tette szeretetből fakad, mert Ő maga a szeretet. Isten létrehoz, mégpedig olyat, ami eddig nem volt. A semmiből teremti meg, és ez azt üzeni, hogy a mi életünkben is létre tudja hozni, azt, ami még nincs jelen.  Másképp mondva, belőlünk is ki tudja hozni az új életet. Ha úgy látjuk magunkat, hogy nincs esélyünk már változtatni, hívjuk Őt segítségül, mert Isten soha nem tönkretesz, hanem létrehoz. A lerobbant életből is Krisztus által újat akar kihozni, olyat amilyen még nem volt. És amikor ez az új megjelenik, az bizonyságtétel.

Istennel kezdődik minden, mégpedig a Szentháromság Istennel. Jelen van az Atya, Aki teremt, ott a szó, vagyis az Ige, a Logosz, Jézus. Ott látjuk a Szentlélek Istent is, mintegy anyamadár veszi körül a teremtést. Óvja és vigyázza, az új világot. Isten figyelme mindenre kiterjed. A Lélek így veszi körül ma is Isten gyermekeit, oltalmazza és vezeti őket. Az Úr mindig összegyűjt, a szárnyai alá hívogat. Ezért jött el az Úr Jézus is, a szárnyai alá akarta gyűjteni Izráel fiait, azonban ők nem akarták. Az új világ akarja, nem lázad, hanem elfogadja az oltalmat. Fogadjuk el mi is az Úr oltalmát! Engedjük, hogy kegyelmével körülvegyen és igéjével igazgassa az életünket.

Isten szava élet szava, amit mond, az megtörténik. Többször olvassuk, hogy miután mondott az Atya valamit, az úgy lett. És ez harmóniáról beszél. Istenben összhang van, és ez az összhang minden megnyilvánulásában jelen van. Amit mond, az mindig úgy van. Akkor lesz összhang az életünkben, ha Isten jelen lesz benne. Isten nélkül nincs összhang, zűrzavar található mindenben, akkor is, ha ezt álcázzuk. Azonban ha meglátjuk, hogy azért van zavar, mert Ő nincs jelen, már jó úton járunk. Menjünk tovább és keressük Őt, hívjuk segítségül és akkor elkezd kiigazodni az életünk. Amikor őszintén Jézust hívjuk a zavar megszűnik. Ahol Ő jelen van, eltűnik mindenféle zavarodottság, letisztulnak gondolataink, az idegrendszerünk is, békesség lesz a szívünkben. Ebből a békességből egy új, minőségi élet jön létre. A Krisztusba vetett hit által új irányt vehetünk, már nem a bűn, hanem Isten szava fog irányítani. Amikor letisztulunk, már képessé válunk az ige által megkülönböztetni a jót a rossztól.

Azt is látjuk a teremtéstörténetben, hogy Isten minden egyes teremtési fázis után megvizsgálta azt, ami létrejött.  Akkor lépett tovább, ha azt jónak találta. Isten nem ad ki fércmunkát a kezei közül, így azután, amikor elromlanak a dolgok, Őt nem vádolhatjuk, hiszen mindent időben leellenőrzött és jónak találta. Mert amit Isten létrehoz, az jó. Tőle és Belőle mindig jó származik.  Minden jó, mert jól működik, nincs keveredés, minden a maga neme szerint hoz gyümölcsöt. És amit Isten így elindított, az a mai napig jól működik, hacsak nem nyúlunk bele a működésébe.

Pál apostol Korinthusiakhoz írt levelét kezdjük el olvasni, és ez a levél nemcsak az akkori gyülekezetnek, hanem nekünk is szól (1Kor 1,1-17). Hiszen azért is olvassuk, és csakis így érdemes hozzáfogni. Legyen ott a szívünkben, hogy találkozni akarunk e sorok által a levél szerzőjével, a feltámadott Úr Jézus Krisztussal.  Ő akar minket megszólítani. Van üzenete a számunkra, sok dolgot elmond az ige Urunkról.

Ő hozta létre a gyülekezetet, tagjait kihívta az addigi életformájukból, bűneikből. Ma is Ő hív, és ennek a hívásnak kell engedelmeskednünk.  Aki kijön addigi életéből, és hátat fordít mindannak, amiben addig élt, az a kihívottak közösségéhez tartozik. Mert az egyházat a kihívottak, a bűnből, a világból kihívottak közössége alkotja. Nem az egész Korinthus a gyülekezet, nem egy település összefogásáról van szó, hanem egy új közösség létrejöttéről. A gyülekezet élete mutatja meg, hogy valóban kihívottak vagyunk, és most már másképp élünk, mint addig. A gyülekezet Istené, egy új minőségi nép. Ez a nép másokat is az Úrhoz vonz, és mindig Őreá mutat. A gyülekezet bizonyságot tesz arról, hogy Jézust kell segítségül hívnunk. A gyülekezet tagjai is az Úr segítségére szoruló emberek. Az tapasztalja meg Őt, aki segítségre várva jön, aki megvallja, hogy elakadt, képtelen maga tovább menni. Aki pedig Őt segítségül hívja, azt Ő meghallgatja.

Azt is elmondja az apostol, hogy az Isten hű. Ez csodálatos üzenet, mert világunkban egyre jobban kikopik a hűség, azonban Isten soha nem lesz hűtlen. Amikor az ember hűtlenné vált, mert elfordult Tőle és a gonoszra hallgatott, Ő hű maradt. Mindent megtett, és megtesz ma is, hogy ránk találjon. A mai napig lehetőséget ad arra, hogy hűtlenségünket megbánva visszaforduljunk Hozzá. Amikor ez megtörténik, egy új életbe, az Ő országába vezet be. Isten hűsége végzi el, hogy most már mi is hűek maradjunk.

Isten gyermeke feladatot is kap, mégpedig, az evangélium hirdetését. Az a feladat, hogy hirdessük az Úr Jézusról szóló jó hírt. Mondjuk el mit tett Ő értünk, hogyan tette újjá az életünket. Merjük Őt ajánlani a körülöttünk élőknek. Mondjuk, nincs más Isten, és nincs más segítség, csakis Ő.  Olyan jó, amikor valakiben felragyog a Krisztus. A hirdetés azt jelenti, elmondom, amit rám bízott az Úr, és várom, hogy a Szentlélek végzi tovább a másikban a munkát. Nincs semmi erőltetés, mert a bűnvallást és az új életet nem lehet kierőltetni.  Az új élet Isten kegyelméből fakadó ajándék.

 

 

ATYÁM, KÉT KEZEDBEN

 

1.  

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.

Biztonságot csak Tőled kapok.

Újjá így teremtesz, sebem ápolod.

Boldogság, hogy itt van otthonom!

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2.  

Atyám, két kezedben teljes az öröm,

Ajándékodban gyönyörködöm.

Tékozlóként éltem, tárva most karod,

Hűtlenségem nem hánytorgatod.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

3.  

Atyám, két kezedben bátran sírhatok,

Fájdalmaim hordozod, tudom.

Ott fönn a kereszten áldó két kezed

Bűneimmel én szegeztem fel.

Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram,

Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

 

 

Isten áldásával.