Hála oltár

 

E

zt a fejezetet oltárok keretezik be (1Móz 13,1-18). Oltárral kezdődik, és oltárépítéssel fejeződik be. Mi keretezi be a napunkat, az életünket? Az oltár azt fejezi ki, Abrám együtt van az Úrral, Őrá figyel, és hálát ad Neki. Ilyen keret lehet a reggeli és esti csendesség, körbefogja napunkat a bibliaolvasás és az imádkozás.

Az első oltár korábban készült, de ismét arra a területre érkezik Abrám az Egyiptomból való kimenekülés után. Megtapasztalta, hogy a maga hitetlensége, és bizalmatlansága ellenére Isten hűséges, nem hagyja őt cserben, és megmentette Sárát is. Isten ragaszkodik akaratához, kijelentett tervéhez. Ha Ő azt ígérte, hogy nagy néppé teszi Abrámot, akkor ezt meg is fogja valósítani. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az ígéret Sárával együtt szól. Ezért volt rossz ötlet, amit kigondoltak. Nem kell elmenekülni, mert Isten megmutatja, hogy az éhínségnek is Ura. Ő az övéit a nehéz időkben is megtartja. Ábrahám számára próba volt, bízik-e most is az Úrban, vagy inkább másokra figyel, és azt teszi, amit a környezete. Abrám nem Istenre figyelt, de az Úr megmentette Sárát, megmutatta, hogy Egyiptomban is Úr.  Ezt soha ne feledjük, a mi Urunk mindenütt hatalommal bír. Őreá mindenütt számíthatunk.

Az oltárnál Abrám segítségül hívja az Úr nevét. Mondhatnánk, tanult a korábbi esetből, most már Isten vezetését kéri. Ezt kellett volna tenni az éhínség idején is. Egyre nehezebbé válik az élet, mit teszünk? Azon gondolkodunk, hogyan tudunk belőle minél jobban kijönni? Figyeljük, mit tesznek mások, vagy kérdezzük az Urat, mit akar, hogy mi tegyünk? Bízzuk Rá magunkat, mert viharok lesznek, de Ő a viharban is az övéivel van. Hívjuk segítségül és megtapasztaljuk hatalmát!

Az oltár mellett eltöltött idő, a hálaáldozat bemutatása és az imádság felkészít a következő próbára. És ez váratlanul és olyan területről érkezik, amire nem számít Abrám. Szűk lesz a terület a juhok számára, feszültség alakul ki a pásztorok között. Abrám csodálatosan oldja meg ezt a helyzetet.  Idősebb létére, elengedi a választás lehetőségét, nem tartja fogva a megélhetés kérdése. Hittel tekint az Úrra, nem fél, hogy nem tud megélni, ha Lót választ először. Az Úrra tekint, és átengedi a választás lehetőségét. Abrám nem a testi, hanem a lelki szemeire hagyatkozik. Lót azt választja, amit a fizikai szemeivel lát. Látszik, hogy Ő nem ismeri az Urat, nincs Vele élő kapcsolata. Ezért úgy látja, a saját kezében van az élete. Sátán elvakít, gazdagságot vetít elénk, és a jó lehetőségek megrontják a lelki látásunkat. Lót csak a bővizű földet látja, Abrám pedig Istent. Ez nagy különbség. Mit látunk? A sok gazdagságot, vagy az Urat? Látjuk-e azt is milyen az élet körülöttünk? A jó munkalehetőség, a nagyszerű fizetés mellett figyelünk-e arra is, kik és hogyan élnek ott? Lót nem figyelte, hogy Sodoma lakosai gonoszok, és bűnösök voltak az Úr előtt.  Figyelünk-e arra, hogy az Úr hogyan látja a környezetünket? Fontos, hogy mindig Tőle kérjünk vezetést!

Abrámot megszólítja az Úr, és azt parancsolja, ne csak maga elé tekintsen, hanem messze előre, és így ad neki új távlatot, a biztos jövő ígéretét. Mindent neki ad és utódainak örökre. Aki az Úrban bízik, sokkal többet kap, mint amit a világ képes adni. El kell engedni „Lótot”, és arra kell koncentrálni amit az Úr ránk bíz, ami előttünk van. Abrám ezután oltárt épít, és ez a hála oltára. „Építsünk” hála oltárokat!

Igénk rámutat, a hívő, a krisztusi ember életének középpontjában Isten országa van (1Kor 7,25-40). Nem a mindennapi élet gondjai kötik le, hanem az Úr akarata, a Neki való élet. Az apostol az Úr eljövetelére koncentrál, az Ő várására, a szent életre. Mert a tanítvány szent élettel várja az Urát. Ebben a világban arra kell törekednünk, hogy osztatlan szívvel és állhatatosan ragaszkodjunk az Úrhoz. A tanítványnak nem kell kapkodnia, hanem abban az állapotban legyen felkészült, amiben van. És aki az Úrnak él az nem marad le semmiről.  Az egyedül élő hívő élete is teljes.

Pál rámutat, az idő rövidre van szabva, és ez mennyivel aktuálisabb ma, mint akkor.  Ha Pál úgy vélte, hogy rövid az idő a szolgálatra, a hiteles életre, mennyivel inkább rövid ma. Ne hárítsuk el azzal ezt a kérdést, hogy az Úr eljövetele témájában tévedett az apostol, hanem mindez helyezze a szívünkre, hogy ma még közelebb van az Ő eljövetele. Ne nyugtassuk magunkat, messze van még ez az idő, hanem éljünk úgy, hogy készen legyünk. Mit jelent ez? Aki várja az Urat, az az Úr dolgaira visel gondot, Isten ügyével, az igével, a lélekmentéssel van elfoglalva.

Az apostol rámutat az Úr Jézus követője nem a világ dolgaival foglalkozik, hanem az Úr dolgaival. Mindez azt is jelenti, hogy amennyit foglalkozunk a világ híreivel, ügyeivel, minimum annyit foglalkozzunk az igével, az Úr akaratával. De van annyit a kezünkben a Szentírás, mint a hírközlő eszközök? Eltöltünk az igével annyi időt, mint a hírekkel, vagy a világ egyéb dolgaival?

Pál számára fontos a szent élet, fontos nekünk is? Figyelünk arra, hogy az Úr megszenteljen?  De a szentség nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati dolog. Igénk rámutat, mind lélekben, mind testben törekedni kell arra, hogy szentek legyünk. Ha a látható életünk nem tiszta, ha a bűn uralja a férfi nő kapcsolatot, nem vagyunk szentek. Azonban most még rendbe hozhatjuk életünket, a kegyelem megtapasztalható, a vér megtisztít minden bűntől.

 

 

Adjatok hálát az Istennek

 

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét :/:

És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/:

Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne

felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4-22. - - -

23. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/:

Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő

szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

 

Isten áldásával.