Menj tovább!

 

T

íz éve vándorol már Abrám Kánaán földjén, de az ígéret második fele, hogy gyermeke lesz, még nem teljesedett be (1Móz 16,1-17,27).  A tíz év alatt egyre megerősödött benne, nincs már remény, és ez a gondolat úgy elhatalmasodott, hogy úgy látta nem volt értelme Istenre hallgatni. Mert ugyan mi értelme volt elhagyni a régi, de jó és nyugodt életét, a bizonytalan nomád életre cserélni, ha végül mindent itt hagy. Úgy látta hiába az új föld, ha végül az is itt marad, és nem lesz utód, akiből nép válhat. Amikor telik az idő és nem teljesedik be az ígéret, olyan könnyen értelmetlennek látjuk az életünket. Sátán gyorsan a szívünkbe súgja, minek hallgattál Istenre, lám nem kaptad meg, amire vártál. Ne engedjünk a kísértőnek. Ne hagyjuk, hogy megerősödjön a hangja. Csavarjuk le időben, és állítsuk lelkünket az Úr hangjára. A nép, a világ hangja helyett Isten hangjára álljunk rá. Bármi történjen is arra figyeljünk, amit Isten mond. Mindezt akkor is tegyük, amikor úgy látjuk hiába várunk Istenre. Azonban az ige megerősít abban, hogy Isten mindig megtartja szavát, és időben cselekszik.

Ábrahám azonban most nincs Istenre hangolva, Sárára figyel, aki emberi módon gondolkodik. A másoktól megszokott módon próbálja megoldani ezt a problémát. Saját megoldást talált, Hágárban látja beteljesedni Isten akaratát. Úgy gondolja eddig félreértették Istent, azonban Isten nem használ kiskaput, nem megy szembe saját akaratával. Mivel Sára Ábrahám felesége, így az ígéret is Sárán keresztül fog megvalósulni az évek számától függetlenül. Ne az éveket figyeljük, hanem bízzunk az Úrban.

Ez az ötlet rossz megoldásnak bizonyult. Sőt rossz bizonyságtétel is volt, mert azt üzente, Isten is csak úgy képes megoldani, ahogy korunk embere teszi. Isten megoldása azonban mindig más, mint a mi szokásaink. A saját utunkból mindig baj származik. Azt is megtanulhatjuk, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre.

Hágár visszaél helyzetével, azt gondolja, mivel gyermeket vár, Sára helyére léphet. Sára Ábrahám felesége az ígéret birtokosa. Helyét nem veheti át senki. Hágár menekül, de Isten nem mond le róla sem. A menekülés eltávolít Istentől, de Ő utánunk jön. Ezt tette, amikor az Úr Jézus eljött a világba. Emberré lett és személyesen keresett meg minket. Hágárnak vissza kell térnie, mert nem a menekülés a megoldás, hanem az alázat. Ebben az esetben azt jelenti a várandósság ellenére is fogadja el, hogy ő szolga. Hasonló üzenet érkezik Páltól azok felé, akik hitre jutottak az Úr Jézusban. A megtérés nem változtatja meg társadalmi helyzetüket. A rabszolga továbbra is rabszolga, de más szívvel. Most már Krisztusnak engedelmeskedik, az Ő felszabadítottja, ezért a rabszolgaságot is megtudja másképp élni. Erre a belső változásra van nekünk is szükségünk. Isten a látás Istene, döbben rá Hágár. Az Ő kezében van a jelen és a jövő is. Isten ad nekünk is látást, és ennek fényében járhatjuk utunkat.

Az idő tovább telik, már kilencvenkilenc esztendős Abrám, és még mindig nem született fia. Isten azonban folyamatosan mellette van, szól hozzá. Azt kéri tőle, hogy mindig előtte járjon, ne válasszon saját utakat, ne figyeljen másokra, ragaszkodjon ahhoz, amit Isten mondott neki. Ne hallgasson Sárára sem, ha ő mást mond, mint amit Isten kijelentett. Legyen tökéletes, mondta az Úr. Mi ez az elvárás? Tud tökéletes lenni az ember? Itt az elhívott Ábrahámnak mondja Isten,, és azt várja el tőle, hogy mindenben hallgasson Rá, engedelmeskedjen Neki. A tökéletes élet, engedelmes élet. Ábrahámmal Isten szövetséget kap, ennek a jele a körülmetélkedés lesz. Ez a jel látható módon erősíti meg Isten ígéretét. Amikor elcsügged, akkor ez a jel rámutat, Isten hűségére, felerősíti az Úr szavát. A mi jelünk a kereszt, a legnehezebb pillanatokban is rá tekinthetünk, és meglátjuk Isten szeretetét. A kereszt elmondja, lásd ezt tette érted Isten, Fiát adta halálba, hogy megmentsen. Ezért ne csüggedj, ne add fel, bízz abban, Aki így szeret!

Az apostol elmondja neki az a fontos, hogy minél több embert megnyerjen az evangéliumnak (1Kor 9,19-27). Miért? Mert maga is megtapasztalta, hogy ez segít. A Krisztusról szóló beszéd Isten orvossága a lélekben megbetegedett, hűtlenné vált ember számára. Amikor arról beszél, hogy a zsidóknak zsidóvá lett, a törvény nélkülieknek pedig törvény nélkülivé, akkor ez nem azt jelenti, hogy visszatért a zsidóságba, vagy pogánnyá lett volna. Itt arról beszél, hogy igyekszik úgy hirdetni az evangéliumot, hogy mindig megértsék azok, akik közt szolgál. Ha a zsidóknak beszél Krisztusról, akkor a törvény, az ószövetség nyelvén teszi. A zsidóknak az ószövetségi igék alapján bizonyítja, hogy a Messiás a názáreti Jézus. A nem zsidóknak pedig más formában mondja el. Nekik nem idézhet Ószövetséget, mert nem ismerik. Az Úr Jézus az életből vett képeket használta fel üzenetei célba juttatására. Mindig az vezérelte, hogy hallgatói olyan képanyagot kapjanak, amit magukkal tudnak vinni, amit értenek, és így általa megérthetik Isten akaratát is.

Pál az Úr Jézus követésére igyekszik megnyerni embereket. Tehát nem egy új szervezetet hoz létre, nem toboroz. Azt akarja, hogy a bűn miatt tönkrement és megrekedt embereknek segítséget kínáljon. Ő tudja, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, ami segít rajtunk. Az a problémánk, hogy megszakadt Istennel a kapcsolatunk, és ez a Jézusba vetett hit által állhat helyre. Tehát Pál mindenkinek Krisztust kínálja. A zsidókon sem segít már, csak egyedül a Megváltó, Aki a kereszten életét adta értük. Meg kell látniuk, hogy a saját messiási elképzelésük, a hagyományaik elavultak. Ezeket félre kell tenni, és teljes mértékben Isten akaratához kell igazodniuk. Az életük, és a miénk is csak akkor jön egyenesbe, ha hittel átadjuk életünket az Úrnak.

Arról is beszél nem elég hitre jutni. Mert itt nem egy vallásváltásról van szó, most már keresztyének leszünk, és ennek a hitnek a szabályaihoz igazodunk. Nem erről van szó. Elmondja, aki megtér, rálép egy versenypályára. A megtérés a startpisztoly, elindultál a rajtvonaltól egy új pályán. Ez a pálya a keskeny út.  Azonban nem elég csak elindulni, nem elég csak ott lenni. Végig kell futni, sőt elsőként kell a célba érni. Ahogyan egy futball csapatnak nem elég a mezt a pályára küldeni, úgy nem elég nekünk sem szokásainkat, hagyományainkat felmelegíteni. Élő hitre, kapcsolatra, és verejtékező futásra van szükség. Miért? Mert sátán azt akarja, ne érjünk célba. Sátán továbbra is azon dolgozik, hogy kárhozatra jussunk. Nem véletlenül beszél Pál futásról, önmegtartóztatásról, küzdelemről. El lehet bukni. Az Úr azonban azt akarja, hogy célba érjünk, győztesek legyünk. Aki győz, jutalmat kap.

Az úton nem a másik, hanem önmagunk a legnagyobb ellenfél. Pál arról beszél, hogy magával kell megküzdenie. A testével, a régi emberével kell megküzdeni. A test kényelemszeretete, lustasága, betegségei mind visszahúzó erők lehetnek. Azonban Pál igyekszik ezeket legyőzni. Megsanyargatom testemet, vagyis a Krisztustól való erő által győz önmaga felett. Megtanul nemet mondani saját vágyára és akaratára. Vajon hányszor meg kellett ezt tennie? Gondoljuk el, amikor megkövezték, és majdnem meghalt, a test mennyire nem akarhatott tovább menni, de Pál tudta, hogy menni kell. Sokan vannak, akik várják az életmentő szérumot, az evangéliumot. Ne engedjük, hogy bármi visszahúzzon, hirdessük és éljük az igét. "Menj, az úton menj tovább, ne nézz, ne nézz vissza már"! „Mert aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).

 

 

Ó, Ábrahám Ura

 

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet.

Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.

A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te

barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon.

Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

 

Isten áldásával.