Leomlott a nagy Babilon

 

J

ó látni mennyire körülveszi az Úr oltalma az övéit még a száműzetésben is (Eszt 3,1-15). Előttük jár, és mielőtt bármit sejtenének, már készíti a menekülés útját. Isten mentő tervébe kapcsolódik Eszter királynővé emelkedése is. Amikor az Ő gyermekei nem is sejtik, mi készül ellenük, Isten már előttük jár, nem engedi, hogy a gonosz terve megvalósuljon. Amikor olyan helyre kerülünk, amit nem sejtettünk, amit el sem tudtunk korábban képzelni, mindig tegyük fel a kérdést, mit akar ezzel az Úr? Mert Eszter sem azért lett királyné, hogy jobban éljen, mint a többi zsidó, hanem azért, hogy a megfelelő pillanatban közbenjárhasson népéért. 

Azt is meg kell látni, hogy szinte derült égből villámcsapásként érkezik a fenyegetés. A zsidók eddig biztonságban érezték magukat, egyáltalán nem gondoltak veszélyre. Ráadásul egy olyan eseményből pattant ki a baj, amit senki nem várt. Hámánt a legmagasabb pozícióba emelte a király. Ő volt Ahasvérós után a legnagyobb hatalmú ember a birodalomban. Ki gondolta volna egy kinevezésről, hogy Isten gyermekeire ez bajt hoz? Mi se igazán tudjuk elképzelni, hogy egyszer csak megváltozik az Úr tanítványaihoz való viszonya a környezetének. Mi sem számítunk problémára, bajra. Egyéni életünkben is megtapasztalhatjuk, egyik pillanatban minden rendben, a másikban már viharfelhők gyülekeznek.  Ráadásul szóra sem érdemes dologból robban ki a feszültség.

Hámán egy törtető, gonosz ember.  Neki sokat jelent, hogy minél magasabb polcra jusson, és azt is elvárja, hogy ezt mindenki elismerje. Mindenkinek el kell ismerni, hogy ő valaki. És ha ezt egy ember nem teszi meg, harag fia. Micsoda birodalom, mindenki ugyanazt teszi,. Mindenki meghajol Hámán előtt, mert ezt diktálja az egyéni érdeke, az életben maradás ösztöne. Mindegy mit kérnek, de élni kell, és ha így lehet túlélni, vagy jobban élni, akkor meghajlunk és leborulunk. A gonosz célja ez, hajoljanak meg előtte az emberek. Mindig elénk hoz egy személyt, akitől függővé tesz. Elhiteti, ha nem borulunk le előtte kárt fogunk szenvedni. Nagy dilemma ez. Mit lehet ilyenkor tenni? Mégiscsak meg kell élni valahogy és ott a családunk is.

Mit lehet tenni? Nem leborulni. Ebben a birodalomban is van egy ember, aki nem hajt térdet, akkor sem, ha így veszélybe kerül az élete. Miért nem hajt térdet? Mert ő Isten előtt borul le. Neki Isten a legfőbb hatalom, és embereket nem imád, és nem dicsőít, akkor sem, ha azzal lavinát indít el.  Isten gyermekei egyedül Uruk előtt borulnak le. Nem emberi érdekek, a jobb megélhetés reménye mozgatják. Isten népe mindig Isten akaratának igyekszik megfelelni. Mordokaj arra hivatkozik, hogy ő zsidó, tudunk-e tanítványságunkra hivatkozva elhatárolódni a világ elvárásától? Azonban Hámánt ez nem hatja meg, megtelik haraggal. Az önimádó ember haraggal telik meg, amikor olyanokkal találkozik, akik nem borulnak le előtte. Mivel telek meg? El tudom-e fogadni, hogy az élet nem rólam szól? Hogyan dolgozom fel tanítványként az elutasítást?

Hámán nem tudja Mordokaj viselkedését elfogadni, ezért ezt jelenti a királynak. Nemcsak Mordokajról, hanem az egész népéről beszél. Elgondolkodtam, vajon ma rólam, mint az Úr tanítványáról el tudják-e mondani, hogy más vagyok, mint a többi, mint a nem hívők? Vajon tudnak-e ilyen jellemzést mondani mai hívőkről? Észrevehető-e a különbség? Ez ránk is a jellemző, elkülönülve élünk a világtól? Vagy inkább összekeveredve vele. Az elkülönülés nem azt jelenti, hogy félrevonulunk, mert Mordokaj sem ezt tette. Inkább azt, hogy a magunk helyén, nem a világ elvárásaihoz igazodunk, hanem mindig Isten szavához, és annak engedelmeskedünk. Lehet hűnek maradni az Úrhoz. Isten Lelke által megláthatjuk, mikor kell nemet mondani mások elvárásainak, és Ő ad erőt ahhoz, hogy ezt meg is tegyük.

Leomlott a nagy Babilon, amit senki el nem képzelt, megtörtént (Jel 18,1-24). Babilon, akiből éltek a népek, amit imádtak az emberek, egyetlen óra alatt összeomlott. Úgy tűnik mindenkit meglepetésként ért, pedig ez nem váratlan esemény, hanem Isten akaratának beteljesedése. Isten kijelentette ezt a pillanatot, és ez megtörténik. Isten gyermekének nem váratlan a világ, a gonosz összeomlása, tudja, hogy be fog következni. Valóban tudjuk, és ennek megfelelően élünk? Tudjuk, hogy eljön a világ ítélete? Ezért már most elszakadunk tőle, és egyedül Urunktól függünk?

A nagy Babilon,de ezt a jelzőt ő aggatta magára, és az emberek ezt el is fogadták. Megdöbbentő mit neveznek nagynak.  Olyan világ a nagy, és olyat dicsőítenek, ami Istentől elvonja az embereket, önmagától tesz függővé, és ahol a fényűzés, a gazdagság áll a középpontban. Ki áll életem középpontjában? Mindig az Úrra figyelek, vagy engem is lenyűgöz ennek a világnak a fényűző és gazdag élete? Ez a világ önmagát dicsőíti és dőzsöl, miközben nagyon sok ember mélyszegénységben, nehéz körülmények között él. Isten gyermeke nem követi e világ életmódját. Azonban végig kell gondolnunk, valóban így van? Valóban különbözik az életünk e világ életmódjától, felfogásától?

Az igére figyelve komolyan kell venni, bármennyire úgy tűnik, hogy ennek a világnak a gazdagsága, fényűző életmódja megmarad, össze fog dőlni. Ez a világ össze fog dőlni, mert Isten megítéli. Tart ugyan még a kegyelmi idő, de letelőben van. Bár jól élnénk vele és megragadnánk az Úr kinyújtott kezét, és megmentésért könyörögnénk.

Azonban ennek a világnak a szellemisége úgy megkötöz, hogy nem szabadulásként élik meg Babilon ledőlését, hanem összeomlásként, saját életük összeomlásaként. Miért? Mert nem tudják, és nem hiszik, hogy nem kell kétségbe esni, és nem kell a világtól függeni, mert a mennyei Atya tudja, mire van szükségünk. Aki azonban nem ismeri Őt, az össze fog omlani. Az Úr Jézus még keres, meg akar találni, és be szeretne vinni az Atya országába. Az igazi elrejtettség ma is ott található. Isten országa biztonságot jelent. Ezért szólít fel az Úr, menjetek ki Babilonból, én népem. Ma még ki lehet jönni belőle, kegyelemből. De az a kérdés, ki akarunk-e jönni ebből a babiloni életmódból, és rá szeretnénk-e lépni a keskeny útra? Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.

 

 

Siessetek, hamar lejár

 

Siessetek, hamar lejár! / Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt.

Elszáll a perc, az életed, / Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább: / Ma kérd Atyád bocsánatát!

 

 

Isten áldásával.