2016. december 31., szombat

Lezárás



H
atalmas megtapasztalásról, a bűnök bocsánatáról tesz bizonyságot Dávid (Zsolt 32,1-33,22). Amit leír, azt maga is átélte, a hozzá vezető út göröngyös volt, mert nem azonnal kereste az Urat. Nem sietett rendezni bűneit az Úrral. Miért? Mert mi általában addig vagyunk bátrak és hősök, amíg elkövetjük a rosszat, miután ez megtörtént, tele van a szívünk félelemmel.Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, nem a bűn elkövetésétől félünk, hanem Atyánktól, nem merjük vállalni tetteinket, és bújunk Előle, amint Ádám is tette.
Ez a bűn munkája, elidegenít Istentől. Ezt élte át Ádám is, amikor engedetlenné vált Istennel szemben, és a gonoszra hallgatott, szíve eltávolodott az Úrtól, megszakadt a szeretetkapcsolat. A szeretetteljes bizalom helyére a félelem lépett, félni kezdett attól, Aki a legjobban szereti, Akinek az életét köszönheti, Aki mindent megtett érte. Így vagyunk mi is, és mindennek következménye van. A bűn mindig következménnyel jár, ami elsősorban magunkra hat ki.  Dávid életéből eltűnt a békesség, és egyre rosszabb állapotba került. A menekülés, az Úrral és önmagunkkal való szembenézés elmaradása megbetegít. Lelki-testi életünkre rossz hatással van az eltitkolt bűn.
Dávid egy idő után rádöbbent, hogy nem mehet ez így tovább, a lelki egészség fontos feltétele a bűnvallás. Őszintén odaállok az Úr elé, és vállalom a vétket és a következményét is. Az a bátor ember, aki meri az Úr előtt vállalni vétkét és mindazt, ami vele jár.
A bűnvallásnak is megvan a következménye: a felszabadult, boldog élet. Dávid megtudja, hogy a boldogság a bűnbocsánatból fakad. Az igazi boldogságot akkor éljük át, amikor Isten eltörli a vétkeinket, és megkegyelmez.  Az igazi boldogság Isten ajándéka, de a boldogságnak ára van, és ezt az árat az Úr Jézus fizette meg a kereszten. Ne hordozd magadban vétkeid, ne rejtegesd életed sötét dolgait, hanem tárd fel Urunk előtt. Ne félj Tőle, mert tart még a kegyelem időszaka. Aki bűnbánattal, megszomorodott szívvel jön, kegyelmet nyer. Mert az Úr nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.
Ma lezárjuk a 2016-os esztendőt, legyen ez igazi lezárása a múltnak, ne cipeljük át az újba vétkeinket, szorongásainkat, hanem vigyük az Úr elé, kérjük bocsánatát. Ha így teszünk, a múlt lezárul, az Úr eltörli, és tiszta lappal kezdhetjük az újat. Nincs más útja a lelki felszabadulásnak, csak ez.
A helyreállt kapcsolat Isten ígéreteit hordozza. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Milyen régen tudja az Úr, hogy nekünk iránytűre vagy dzsípieszre van szükségünk. Segédeszköz nélkül nem boldogulunk idegen, ismeretlen helyen. Olyan könnyen eltévedünk, és bolyongunk össze-vissza. Az ige, az Ő drága szava az iránytű, ami mutatja a jó utat. Ő ígéri, hogy ad tanácsot. Az egyik fontos gondolat: kérjük, igényeljük a tanácsot, mert ha nem tesszük, ha nem tartunk rá igényt, Ő nem erőlteti azt ránk.
A másik fontos gondolat: ha megkapjuk az Úr tanácsát, vegyük is azt komolyan, ne bíráljuk felül, ne mondjuk, én jobban tudom. Ő tudja jobban.
A rendezett, az új lappal indult élet hálás, dicséri az Urat mindazért, amit Tőle kapott. Adjunk hálát Neki, magasztaljuk Őt! Adjunk hálát az Úrnak mindazért, amit ebben az évben adott a számunkra. Elsősorban az Ő személyes megismerésének mélységeire gondolok. Köszönjük meg, ha idén még jobban feltárult előttünk Isten Lénye, ha még jobban kibomlott előttünk az Ő szeretete. Mert életünk legfontosabb feladata Isten megismerése. Azért vagyunk a világban, hogy Őt megismerjük, és dicsőítve, Neki éljünk.
Dávid rádöbbent: nem a fegyverben, katonaságban, nem is tudományban, technikában, hanem az Úrban van a mi igazi és valóságos segítségünk. Ne mástól, hanem mindig Tőle várjuk a megoldást. Ő soha nem késik, és aki Rá meri bízni magát, megtapasztalja szabadítását. Meg kell tanulnunk őszintén bízni az Úrban.
Pál apostol börtönben van, mondhatnánk úgy is, megvan a maga baja, de mégsem siránkozik, nem magával van elfoglalva (Fil 8-25). Ő a fogságban is tanítvány, az Úr küldötte. Egy menekült rabszolgával foglalkozik. Valaki odasegítette Pálhoz, és Ő mindent megtesz, hogy megismertesse vele Jézust. Nem átnevelni akarja, nem jó fiút igyekszik faragni belőle, hanem hirdeti számára az evangéliumot. Ez miről szól? Jézus szereti a rabszolgát is, Számára ő is ember. A mai kor rabszolgáit is szereti, bennük is látja az embert, az értéket. Jézus új emberré akar formálni, aki nem a körülményeit akarja megváltoztatni, hanem belülről akar új emberré lenni. Krisztussal a szívében már nem a menekülésben látja a megoldást, hanem az új életben, amit a régi körülményei között kezd meg.
Pál sem magától képes így foglalkozni ezzel a rabszolgával, aki haszontalanná vált a gazdája számára. Maga is tudja, hogy ő is haszontalon volt Isten számára, de az Úr Krisztus lehajolt hozzá, megbocsátotta vétkeit, és újat kezdhetett. Mert a rabszolgafiú és a régi Saul rabbi szíve között nem volt semmi különbség. Mindkét szív gyűlölettel és gyilkos indulatokkal volt teljes. Ám az apostol megtapasztalta, hogy Jézus ezt a régi szívet újjá formálja, a régi elmúlt, és ő egy egészen új emberré lett. Hiszi és tudja, hogy ez Onézimosszal is megtörténhet.
Nagyon lényeges meglátni saját szívünk állapotát, hogy amíg nem adom az Úrnak magam teljesen, az én szívem sem különb Onézimosz szívénél. Rajtam sem segít más, csak az Úr kegyelme, vérének bűntörlő ereje. Ha ez megtörténik, másképp nézünk az emberekre, a mélyen lévő nagy bűnösben is meglátjuk az értéket. Nem tekintünk már reménytelenül, hanem ott lesz bennünk: az Úr képes újjáteremteni. Aki valamikor haszontalan volt Isten számára, Jézus által hasznossá válik. Amíg a bűn uralkodik bennünk, haszontalonok vagyunk Isten országa számára, függetlenül műveltségünktől, társadalmi pozíciónktól.
Pál nem kényszeríti Filemont Onézimosz visszafogadására, benne kell ennek megérnie. Filemonnak kell meglátni a rabszolgában a már megszületett új, krisztusi embert, a testvért. Pál kész átvállalni a szökött rabszolga tartozását, mert tudja, az ő adósságát Jézus vállalta magára. És így járt közbe érte az Atyánál. Urunk munkálkodjon bennünk is, tisztítsa meg szívünket, és adjon új látást. Segítsen, hogy mi is meglássuk mi a hitben a feladatunk.


Mind jó, amit Isten tészen


1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.


Isten áldásával.

2016. december 29., csütörtök

Üdítő élet



N
agy lelki tusakodásnak a gyümölcse ez a zsoltár, a végén látjuk meg az eredményt, ahová eljut (Zsolt 31,1-25). Megharcolta a térdein problémáit, belső feszültségét, és közben megszerette az Urat, rádöbbent, hogy mindenki számára Ő a megoldás, és akkor cselekszünk helyesen, ha szeretjük Őt. Isten nem ellenség, mindent megtesz értünk, ezért benne reménykedjünk. Aki pedig Benne reménykedik, bátor szívű, nem fél, mert Isten közel van Hozzá. Ne félj vállalni Őt, ne félj hinni Benne, az Újszövetségben minden hit által történik. Az Úr Jézus gyakran azzal zárja le a gyógyítást: A hited megtartott téged. Igen, a hited, a Belé vetett élő hit közvetíti az Úr drága kegyelmét és erejét. Ne félj, csak higgy, még a reménytelennek látszó helyzetben is, hidd, az Úr nagyobb, mint a probléma, Ő meg tud szabadítani.
Minden ott kezdődik, hogy a zsoltáros az Úrhoz menekül, minden gondját, vívódását az Úrhoz viszi. Ez nagyon fontos, úgy megyek, ahogy vagyok, nem várok lenyugvásra, nem én igyekszem elrendezni a dolgokat, hanem az Úrhoz menekülök. Hozzá zaklatott lélekkel is mehetünk. Mint egy erős sziklavárra, úgy tekint Istenre, ahová odamenekülhetnek az üldözöttek, és védelmet találhatnak. Régen a várba menekült az ellenség ellen a nép, és ott lelt biztonságot. Az Úr a biztonság. Az ellenség ellen is az Úrnál keresi az oltalmat, mert vannak ellenségek, érnek támadások, bántások, de menjünk ilyenkor is az Úrhoz. Ne mi akarjunk megfizetni, hanem bízzuk Rá magunkat.
Az Úr Jézus a kereszten ebből a zsoltárból idéz, ennek a szavaival imádkozik, és teszi az Atya kezébe a Lelkét. Mindez azt jelzi, ez a helyes út, Jézus sem vágott vissza a szenvedések közepette, nem vívott szóharcot, nem zúdított átkot a kereszt körül állókra, hanem az Atyára bízta magát. 
Ne azzal foglalkozzunk, hogyan viszonyulnak hozzánk mások, hanem keressük az Úr közelségét, legyen bizonyosság: sorsom a kezedben van. Mit is árthat ember nekem, ha az Úré az életem? Az a lényeg, hogy rendezve legyen Vele az életem, mert az élet nyomorúságainak a bűn a forrása. A zsoltáros is eljut a felismerésre, bűnöm miatt megrokkant az erőm. A bűn kihat a testi-lelki egészségünkre. Elszívja erőnket. Kereste, mi a probléma gyökere, és az Úr előtt rádöbben hogy a bűn, a nem rendezett, nem megvallott bűn elszívja az életerőt. 
A zsoltáros megtapasztalta, hogy a bűn miatt elfordultak tőle az emberek. Úgy érezte magát, mint egy kallódó tárgy, ami senkinek sem kell. Az Újszövetségben is látjuk, hogy egy-egy nyomorult emberre hányszor rásütötték: a bűnei miatt érte mindaz, amiben van. A vakon születettet kirekesztették, mert valaki biztosan vétkezett, ezért történt mindez. Az Úr azonban lehajol a vétkezőhöz is, nem rekeszt ki senkit, nem dob félre, hanem megbocsát és meggyógyít. Aki látja és bánja bűneit, jöjjön az Úrhoz bátran, Ő nem küld el, mert életét adta érted. Vére megtisztít, és új életre szabadít fel. A bűnvallás felszabadít, lehull a béklyó a lelkünkről. A végtelenségig nem lehet cipelni a terheket, le kell őket tenni, mert különben összeroppanunk alattuk. Jézus meg akar szabadítani, magára veszi terheinket, és hordozza. Hívogatja a megfáradtakat, hát jöjj Hozzá, és bízd Rá magad!
Egy rövid, de gazdag tartalmú írás van ma a kezünkben, ebből néhány gondolat jut erre a napra (Fil 1-7). A fogságban lévő Pál apostol írja ezt a levelet egy Filemon nevezetű embernek, aki szintén hitben van, és a kolosséi gyülekezet tagja. Pál Krisztus Jézus foglya, ami nemcsak azt jelzi, hogy Krisztusért, az evangéliumért börtönben van, hanem azt is, hogy a szívét rabul ejtette Jézus, az Övé az élete. Nem akar másról tudni, csak Jézusról, Róla is, mint megfeszítettről. Ki ejtette rabul a szívemet? Kié az életem? Jézusé már? Pál fogoly az Úrért, tehát nem csak addig szereti és követi Jézust, amíg sima az út, hanem amikor forróvá válik a talaj, akkor is vállalja. Ő nem trükközik, nem vált, nem egyéni érdekek mentén dönt arról, hogy kihez tartozik. Ma milyen gyakran váltanak az emberek, oda mennek, ahol megéri, ahol több előnyben részesülnek, Pál nem így cselekszik. Tudja, Megváltója életét adta érte a kereszten, így ő is hű marad. Jézus igazán szeret, és Ő a leghűségesebb barát. Még az életét is odaadta, nem kereste a menekülést, hanem kész volt értünk meghalni. Vállalta övéit a Golgotán is.
Filemont testvérnek nevezi, ez nem is volna meglepő, mert Krisztusban valóban az. De ez az írás és megszólítás azt jelzi, a testvér testvér marad a konfliktusok közepette is.  Pál másképp lát dolgokat, de ez nem választja el őket egymástól. Pál számára érték egy rabszolga élete is, Filemon eddig ezt még nem így látta, mégis testvér maradt az apostol számára. Ne engedjük, hogy a nézetkülönbségek elválasszanak egymástól bennünket.
Pál apostol imádkozó ember, a térdein harcolja meg az evangélium útját. Mindent az Úr elé visz, és szinte mindenért hálát ad. Most is hálás az Úrnak Filemonért, nem a nézetkülönbségre tekint, hanem arra, amit elvégzett benne az Úr. Hálás, mert ő is megismerte Jézust és a kegyelmet. Hálás mindazért, amit Filemonról hall. Jó azt észrevenni, hogy nem rossz dolgok terjednek róla. A hívők nem a rossz hírek terjesztésére specializálódtak, nem bemártani igyekeztek a másikat, hanem a jót látták meg és adták tovább. Bár mi is mindig a jót látnánk meg a másikban, és azt adnánk tovább.
Azért imádkozik Pál, hogy Filemon ismerje meg mindazt a jót, ami Krisztusban a miénk lett. Krisztus Lénye, Isten országának gazdagsága nem egyszerre tárul fel előttünk, hanem folyamatosan bontakozik ki. Egyre többet ismerünk meg Belőle. Filemonnak meg kell látnia, hogy Krisztusban másképp vannak a dolgok. Ami a világ szerint veszteségnek és rossznak tűnik, az Isten országban jóvá változik. Mert az Úr a rosszból is tud jót előhozni. Egy rabszolgának való megbocsátás, majd a felszabadítása abban a korban a világ szemével rossz dolognak tűnt, de Krisztusban jó. Hiszen az Úr is felszabadít minket a bűn rabszolgasága alól, megbocsátja bűneinket, elengedi tartozásunkat. Elviseli értünk a kárt. Mi is lenne velünk, ha nem így tenne, a kárhozat várna ránk. Meg kell látnunk, hogy ami Jézus nélkül veszteségnek látszik, az Őbenne nyereség. Mert az emberi élet minden anyagi haszonnál többet ér.
Filemon üdítő lélek. Az vagyok-e én? Elmondhatják-e, hogy a közelünkben lelkileg felüdültek? Ki tud felüdíteni? Aki Krisztusban maga is felüdült. Mert az Úr újít meg, a Vele való állandó kapcsolat teszi frissé és üdítővé a hitünket és életünket.



Lelki próbáimban, Jézus, légy velem


1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!


Isten áldásával.

2016. december 28., szerda

Ahol ott van Jézus ...



E
z a zsoltár is az Úr magasztalásával kezdődik, és így egy új szemlélettel ismerkedünk meg (Zsolt 30,1-13). Ez pedig az Úr neve dicsőítésének az első helyre kerülése. Isten magasztalásával kezd a szentíró, és ezzel kezdhetek én is. Bár mi annyira szeretünk panaszkodni, legtöbbször mi és a bajaink kerülnek első helyre még az imádságban is. A zsoltáros rámutat, kezdjük az Úrral. Szólítsuk meg Őt elsőnek minden ébredés után, és ez a szó legyen a hála, a köszönet szava. Annyi mindent köszönhetünk Neki, már az is kegyelem, hogy felnyílik a szemünk, és egy új napot kezdhetünk meg. Legyünk hálásak érte, hányan nem kezdhetnek már új napot. Dávid magasztaló szavai a Úrnak szólnak és az Ő megismeréséből származnak, Neki örül. Aki megismeri az Úr kegyelmét és szeretetét, az Neki magának örül, magasztalja az Urat, amiért Ő van, és amiért kijelentette magát a számunkra. El is rejtőzhetne, magunkra is hagyhatna, de nem így tesz, mindennap van ránk ideje. Várja, hogy felkeressük Őt.
Egy megtapasztalás után száll a magasztalás az Úr felé, betegségben, reménytelennek látszó helyzetben, a halál közelségét érezve kiáltott az Úrhoz a zsoltáros. Isten a biztos pont az életében, és amikor lemondanak róla, tudja, Isten nem mond le, van még lehetőség, és kiált. Az Úrhoz mindig kiálthatunk, nincs olyan probléma, amivel ne kereshetnénk meg, mert nagyobb Ő minden bajnál. Ő hatalmasabb a bűnnél, ami szétrágja életünket, és legyőzte a halált is. Ami minket rémít, azt Ő legyőzte.
Az Úr kegyelme egész életen át tart. Aki átéli az Úr kegyelmét, az mindvégig tapasztalni fogja. Nem vonja azt vissza az Úr, ezért biztos pont. Ha nagy mélységekbe jutunk, mert erőt vett rajtunk a bűn, ne csüggedjünk, mert ha bűnbánatra jutottunk, jöhetünk. A kegyelem nem csupán egyszeri megnyilvánulása Urunknak, hanem ebből élünk mindennap. Nincs nekünk érdemünk, amire hivatkozhatnánk, de kegyelemből megkönyörül, mert azt akarja, hogy a bűnös ember megtérjen és éljen.
Az életben jöhetnek fájdalmas időszakok, van, amikor sírunk, de soha ne feledjük, van kegyelem. Ha sötét felhők gyűlnek is életünk ege fölött, mögötte ott ragyog Isten kegyelmének a napja. Ma is ott süt a kegyelem napja feletted, ne félj, bízz Benne. Ne engedj a sötéten látásnak, hanem hallgass az ige szavára. Az ige azt üzeni, hogy a baj, a sírás rövid időszak, jön és megy, felváltja az Úrban való öröm. Ez azt is jelenti, amikor úgy tűnik, nincs megoldás, és elkeseredünk, az ige rámutat, van megoldás. Este még csüggedt vagy és fáradt, de reggel itt az ujjongás, mert az Úr maga a megoldás. Ahol Ő megjelenik, onnan a sötétség, a reménytelenség távozik. Ezt látjuk az evangéliumokban is, ahol Jézus megjelent, ott távozott a betegség, a félelem, a bűn, a démoni megkötözöttség sok ember életéből. Ahol ott a Jézus, mindenütt, mindenütt, ott a nap ragyogva süt.
Van itt egy ránk jellemző gondolat: amíg jó dolgom volt. Igen, amíg jól mennek a dolgok, nem igazán keressük az Urat. Megyünk a magunk útján, és mivel minden jól alakul, elhisszük, hogy nincs Istenre szükségünk. Kevesebb ige is elég, nem kell sűrűn istentiszteletre sem járni, mert minden megy magától. Hányszor Istent csak gyorssegélynek látjuk, ha baj van, jöjjön és segítsen, amikor pedig megteszi, ismét elfordulunk Tőle. Az óember belecsöpögteti a szívünkbe: nem fogunk elbotlani soha, erős lábakon állunk. Azonban Isten szeret, Ő nem gyors mentőszolgálat akar lenni, hanem Atya és gyermek kapcsolatot kíván kialakítani. Mindennap beszélni akar velünk, vár ránk, sőt, állandóan kapcsolatban kíván lenni gyermekeivel, mert Számára öröm, amikor él a vonal, amikor gondolataink Nála járnak, és szívják magunkba az Ő szavát. Azért, hogy rádöbbenjünk, Nélküle félelmetes a világ, van, hogy enged nehéz helyzeteket, próbákat, de ne csüggedjünk, mert ott van Ő, és várja, hogy hívjuk.
Újra azt látjuk, a tanítványi élet tanulás, az Úr iskolájába való beiratkozás (Tit 3,12-15). Pál adja tovább a tananyagot Titusz számára, ő pedig közvetíti a gyülekezetnek. Mi azt gondoljuk, egy vallás, egy felekezet szokásainak az ápolásáról van szó, de nem, hanem Isten országáról, és azt meg kell ismerni. Amikor kapcsolatba kerülünk az Úrral, megkezdjük az első osztályt, mert nem ismerjük az Isten akarata szerinti életet. Urunk azonban az ige által tanít. Bizony, rossz tanulók vagyunk, nem akarunk leckét, nem akarunk tanulni, és különösen nem akarjuk azt, amit az Úr mond. Mi mindig mást szeretnénk, a világot akarjuk utánozni, az Úr azonban az életre kíván vezérelni.
Sok tanulnivalónk van, az egyik a zúgolódásmentes élet. A hívő ember sem mentes a természet, az éghajlat változásaitól, de Pál nem panaszkodik, csak elmondja, hol kívánja tölteni a telet. Sőt, őt a tél sem akadályozza az evangélium továbbadásában. Ne engedjünk a test lehúzó erejének, hanem győzedelmeskedjünk felette, és vigyük a jó hírt. Ne kösse le a figyelmünket az időjárás, a közlekedés viszontagságai, hanem figyeljünk az Úrra.
A gyülekezetnek a szolgálattevők és az egymás iránti felelősséget is meg kell tanulniuk. Meg kell tanulni meglátni, ha a gyülekezetben, a testvérek közt valakinek sürgős segítségre van szüksége. Ne csak magunkra figyeljünk, hanem lássuk meg egymást. Ebben benne van az elfogadás elsajátítása, azt is meg kell tanulnunk.
A kegyelem legyen mindnyájatokkal! Pál nem lehet mindig velük, mi nem lehetünk mindig a másik sarkában, de Isten kegyelme jelen van, biztos segítség, rá lehet támaszkodni. Isten kegyelme itt van, Ő maga ma is elérhető, maradjunk meg a kegyelemben, maradjunk meg közelségében.

 Ahol ott van Jézus

Ahol ott van Jézus,
Ott bizton vagyok,
Mindenütt, hol ott van Ő,
Tűnnek a bajok.
Bárhol, ahol Jézus nincs,
Nincs öröm, se´ fény,
Mindenütt, hol Ő van,
Boldog vagyok én.

Ahol ott van Jézus,
Mindenütt, mindenütt,
Ahol ott van Jézus,
A nap ragyogva süt.

Ahol ott van Jézus,
Nem leszel magad,
Ha mindenki elhagy is,
Jézus hű marad.
Lakj a pusztaságba´ bár,
Elhagyott helyen,
Ahol ott van Jézus,
Nincsen félelem.
Ahol ott van ...

Ahol ott van Jézus,
Alszom édesen,
Bár dühöngjön vad vihar,
S zúgjon vészesen,
Mert tudom, hogy hű keze
Biztos oltalom,
Ahol Jézus ott van,
Ott az otthonom.
Ahol ott van …

Isten áldásával.

2016. december 27., kedd

Mit akarsz, hogy cselekedjem, Uram?



K
ezdjük az Úr nevének magasztalásával a karácsonyt követő napot, van miért magasztalni, annyi mindent kaptunk Tőle, elő sem tudjuk számlálni (Zsolt 29,1-11). Isten megelőzött minket, Ő nyújtotta át az első ajándékot, mégpedig Jézust és Benne Önmagát. Mi azért adtunk, mert Ő adott, és amikor adunk, azt is az Övéből tesszük, azt adjuk vissza, amit az Úrtól kaptunk. Ha valaki kimaradt karácsony emberi szeretetéből, törődéséből, úgy érzi, nem volt fontos senkinek, vagy nem kapta meg, amire vágyott, az ismerje fel, rá is gondoltak, hiszen Isten Jézust mindenkinek adta. Így mindenki meg van ajándékozva. Talán nem vettük ezt észre, mert erre az ajándékra nem is figyeltünk, otthagytuk a fa alatt, vagy nem tekintettünk bele, mert első ránézésre úgy tűnt, nem ezt vártuk. Vegyük most kézbe Isten ajándékát. Hogyan? Kezdjük el olvasni a Bibliát, ha pedig eddig is tettük, szánjunk rá még több időt, olvassuk rendszeresen és tervszerűen, és ha így teszünk, folyamatosan bontakozik ki előttünk Isten országa és annak minden gazdagsága. Aki megtalálta Jézust, az örök gazdagságra lelt. A Bibliát olvasva eltűnik a magányunk is, mert napról napra az Úr Jézus közösségét élvezzük. Rádöbbenünk: Ő a mi útitársunk. Nem vagyunk egyedül gondolatainkkal, gondjainkkal, mert velünk van az Úr.
Magasztaljuk dicső Urunkat, boruljunk le Előtte szent öltözetben. Ez megragadott, nem lehet akárhogy az Úr elé állni, csakis szent öltözetben, szent élettel. Ki állhat akkor elé? Emberileg nincs esély, de az Úr Jézus megtisztít a bűntől, fehérre mossa ruhám. Erre a megtisztulásra mindennap szükség van. Az Úr vérének oltalmában állhatunk Isten elé, köszönjük meg, hogy ezt így elvégezte és lehetővé tette. Minden kegyelem, nincs érdemünk semmi.
Urunk hatalma megjelenik a természetben is, aki nyitott szemmel és szívvel közlekedik, az Őt látja a természet megnyilvánulásai mögött is. A vihar sem tölt el félelemmel, mert az Úr közelébe irányítja szívünket és gondolatainkat. Közben gondoljunk arra, hogy Jézus a természet erői felett is Úr, sőt, a bennünk dúló viharok felett is. Ne engedjünk a félelemnek, mert ha Ő az életünk Ura, nem rémíthet meg semmi. Hit által belefogódzhatok az Úr erős kezébe. A tanítványoknak azt mondta Jézus, amikor megrémültek a viharban, hol van a hitetek, miért féltek ennyire? Hányszor megrémülünk az élet különféle viharaitól, pedig csak Őreá kellene emelni tekintetünket. Nem kell félni, figyelj Jézusra, ne engedd aludni, vagy ha elaludt, ébreszd fel és kérd, hogy könyörüljön rajtad. És Ő megteszi, szól a tengernek és a szélnek, és nagy csendesség lesz. Ezt a csendességet csak Ő képes megadni.
A zsoltáros is tudta, az Úr áldja meg népét békességgel. Igen, az igazi békesség forrása a mi Urunk, Tőle jön az a mély béke, ami sehol nem található. Én békességet adok nektek, ígéri, és meg is teszi, a mély tengerek békességében részesít. Ezt teszi, hogy a tengernek is csak a felszínét fodrozza a legvadabb vihar is, a mélyben béke és nyugalom van. Ott nem érződik semmi a szelek munkájából, ott nincs tajték, csak csönd. Ez található Krisztusban, az életet felszínét sok minden fodrozza, de a mélyben béke van. 
Megáld békességgel, azt is jelzi ez, hogy Isten gyermeke akkor lép tovább egy dologban, amikor abban békessége van. Az Úr igéjén keresztül adja meg ezt a békességet. Aki figyel rá, az megkapja, de csak akkor, ha az Úr akaratát elfogadom és megcselekszem. Ő a mi erőforrásunk is, a keskeny úton való járáshoz is Ő ad erőt, Ő tesz rá képessé. Saját erőnk hamar elfogy, hiszen törékeny cserépedényben végezzük szolgálatunkat, de Ő ezt is erőssé képes tenni. Az Ő kegyelme elég minden élethelyzetben. Támaszkodjunk a kegyelemre, legyen erőforrásunk mindenkor.
Kegyelemből, a Szentlélek megújító fürdője által lehetünk az örök élet részesei (Tit 3,8-11). Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Isten Szentlelke által újjászül, megigazít, vagyis Jézus igazságát nekünk tulajdonítja, enélkül esélyünk sem lenne az üdvösségre. Esélytelenek lennénk, de Krisztusban második esélyt kapunk. Áldott legyen Neve. Éljünk ezzel, ragadjuk meg, majd legyünk érte hálásak. A hála nem csupán szavakban nyilvánul meg, hanem szolgáló életben. A bűnbocsánatért és az örök életért hálánkat a megújult életünkkel fejezhetjük ki. A megújult élet pedig bizonyságtétellé válik a még nem hívők számára, és mindazok előtt, akik még távol vannak az Úrtól.
Igaz beszéd ez, mármint mindaz, amit eddig leírt az apostol, igaz az örök élet is. Mindez valóság, ám csak hit által válik azzá. Lelki szemeink előtt tárul fel a Krisztusban való hit által az örök élet.  Jézus nélkül mindez el van rejtve a szemeink elől. De Krisztusban minden kitárul.
A Krisztusban hívő emberek Jézus életét élve viszik előre az evangélium ügyét. Nem mindenhol és nem mindenkinek lehet azonnal az igét hirdetni, azonban a krisztusi élet, az önzetlen jó cselekedetek megkészíthetik a bizonyságtétel számára a talajt. Ezek a jó cselekedetek hálás szívből származnak, a motiváció annak a felismerése, amit az Úr tett értem. Erre válaszként az a kérdés fogalmazódik meg bennem, én mit tegyek Érte? Pál apostol is a damaszkuszi úton történt csodálatos találkozásakor azt kérdezi a feltámadott Úrtól: Mit cselekedjek, Uram? Aki a kegyelmet átélte, az cselekedni akar, szolgálni szeretné Megmentőjét. A megszabadított ember mindenben az Urat látja, nincs más vágya és célja, csak szolgálni Őt. Mindenkihez el akarja juttatni Jézus nevét. Munkálja ki szívünkben az Úr ezt a vágyat, és formáljon cselekvő életekké.


Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben


1. Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.
2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad; Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.
3. Ó, örök Úr Isten, A veszedelmekben Segedelmedet nyújtsad; Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.
4. Ó, áldott Úr Isten: Rossz testiségemben Lelkem hozzád hódítsad; Ó, erős Úr Isten, A világ fényében Szemem világosítsad.
5. Ó, teremtő Isten, A kísértetekben A Sátánt elfordítsad; Ó, megváltó Isten, sok vétkezésimben Irgalmad bizonyítsad.
6. Ó, szentelő Isten, Erőtlenségimben Kegyelmedet újítsad; Ó, kegyelmes Isten, Éltemnek végében Lelkemet boldogítsad.


Isten áldásával.