Üdítő élet

N

agy lelki tusakodásnak a gyümölcse ez a zsoltár, a végén látjuk meg az eredményt, ahová eljut (Zsolt 31,1-25). Megharcolta a térdein problémáit, belső feszültségét, és közben megszerette az Urat, rádöbbent, hogy mindenki számára Ő a megoldás, és akkor cselekszünk helyesen, ha szeretjük Őt. Isten nem ellenség, mindent megtesz értünk, ezért benne reménykedjünk. Aki pedig Benne reménykedik, bátor szívű, nem fél, mert Isten közel van Hozzá. Ne félj vállalni Őt, ne félj hinni Benne, az Újszövetségben minden hit által történik. Az Úr Jézus gyakran azzal zárja le a gyógyítást: A hited megtartott téged. Igen, a hited, a Belé vetett élő hit közvetíti az Úr drága kegyelmét és erejét. Ne félj, csak higgy, még a reménytelennek látszó helyzetben is, hidd, az Úr nagyobb, mint a probléma, Ő meg tud szabadítani.

Minden ott kezdődik, hogy a zsoltáros az Úrhoz menekül, minden gondját, vívódását az Úrhoz viszi. Ez nagyon fontos, úgy megyek, ahogy vagyok, nem várok lenyugvásra, nem én igyekszem elrendezni a dolgokat, hanem az Úrhoz menekülök. Hozzá zaklatott lélekkel is mehetünk. Mint egy erős sziklavárra, úgy tekint Istenre, ahová odamenekülhetnek az üldözöttek, és védelmet találhatnak. Régen a várba menekült az ellenség ellen a nép, és ott lelt biztonságot. Az Úr a biztonság. Az ellenség ellen is az Úrnál keresi az oltalmat, mert vannak ellenségek, érnek támadások, bántások, de menjünk ilyenkor is az Úrhoz. Ne mi akarjunk megfizetni, hanem bízzuk Rá magunkat.

Az Úr Jézus a kereszten ebből a zsoltárból idéz, ennek a szavaival imádkozik, és teszi az Atya kezébe a Lelkét. Mindez azt jelzi, ez a helyes út, Jézus sem vágott vissza a szenvedések közepette, nem vívott szóharcot, nem zúdított átkot a kereszt körül állókra, hanem az Atyára bízta magát. 

Ne azzal foglalkozzunk, hogyan viszonyulnak hozzánk mások, hanem keressük az Úr közelségét, legyen bizonyosság: sorsom a kezedben van. Mit is árthat ember nekem, ha az Úré az életem? Az a lényeg, hogy rendezve legyen Vele az életem, mert az élet nyomorúságainak a bűn a forrása. A zsoltáros is eljut a felismerésre, bűnöm miatt megrokkant az erőm. A bűn kihat a testi-lelki egészségünkre. Elszívja erőnket. Kereste, mi a probléma gyökere, és az Úr előtt rádöbben hogy a bűn, a nem rendezett, nem megvallott bűn elszívja az életerőt. 

A zsoltáros megtapasztalta, hogy a bűn miatt elfordultak tőle az emberek. Úgy érezte magát, mint egy kallódó tárgy, ami senkinek sem kell. Az Újszövetségben is látjuk, hogy egy-egy nyomorult emberre hányszor rásütötték: a bűnei miatt érte mindaz, amiben van. A vakon születettet kirekesztették, mert valaki biztosan vétkezett, ezért történt mindez. Az Úr azonban lehajol a vétkezőhöz is, nem rekeszt ki senkit, nem dob félre, hanem megbocsát és meggyógyít. Aki látja és bánja bűneit, jöjjön az Úrhoz bátran, Ő nem küld el, mert életét adta érted. Vére megtisztít, és új életre szabadít fel. A bűnvallás felszabadít, lehull a béklyó a lelkünkről. A végtelenségig nem lehet cipelni a terheket, le kell őket tenni, mert különben összeroppanunk alattuk. Jézus meg akar szabadítani, magára veszi terheinket, és hordozza. Hívogatja a megfáradtakat, hát jöjj Hozzá, és bízd Rá magad!

Egy rövid, de gazdag tartalmú írás van ma a kezünkben, ebből néhány gondolat jut erre a napra (Fil 1-7). A fogságban lévő Pál apostol írja ezt a levelet egy Filemon nevezetű embernek, aki szintén hitben van, és a kolosséi gyülekezet tagja. Pál Krisztus Jézus foglya, ami nemcsak azt jelzi, hogy Krisztusért, az evangéliumért börtönben van, hanem azt is, hogy a szívét rabul ejtette Jézus, az Övé az élete. Nem akar másról tudni, csak Jézusról, Róla is, mint megfeszítettről. Ki ejtette rabul a szívemet? Kié az életem? Jézusé már? Pál fogoly az Úrért, tehát nem csak addig szereti és követi Jézust, amíg sima az út, hanem amikor forróvá válik a talaj, akkor is vállalja. Ő nem trükközik, nem vált, nem egyéni érdekek mentén dönt arról, hogy kihez tartozik. Ma milyen gyakran váltanak az emberek, oda mennek, ahol megéri, ahol több előnyben részesülnek, Pál nem így cselekszik. Tudja, Megváltója életét adta érte a kereszten, így ő is hű marad. Jézus igazán szeret, és Ő a leghűségesebb barát. Még az életét is odaadta, nem kereste a menekülést, hanem kész volt értünk meghalni. Vállalta övéit a Golgotán is.

Filemont testvérnek nevezi, ez nem is volna meglepő, mert Krisztusban valóban az. De ez az írás és megszólítás azt jelzi, a testvér testvér marad a konfliktusok közepette is.  Pál másképp lát dolgokat, de ez nem választja el őket egymástól. Pál számára érték egy rabszolga élete is, Filemon eddig ezt még nem így látta, mégis testvér maradt az apostol számára. Ne engedjük, hogy a nézetkülönbségek elválasszanak egymástól bennünket.

Pál apostol imádkozó ember, a térdein harcolja meg az evangélium útját. Mindent az Úr elé visz, és szinte mindenért hálát ad. Most is hálás az Úrnak Filemonért, nem a nézetkülönbségre tekint, hanem arra, amit elvégzett benne az Úr. Hálás, mert ő is megismerte Jézust és a kegyelmet. Hálás mindazért, amit Filemonról hall. Jó azt észrevenni, hogy nem rossz dolgok terjednek róla. A hívők nem a rossz hírek terjesztésére specializálódtak, nem bemártani igyekeztek a másikat, hanem a jót látták meg és adták tovább. Bár mi is mindig a jót látnánk meg a másikban, és azt adnánk tovább.

Azért imádkozik Pál, hogy Filemon ismerje meg mindazt a jót, ami Krisztusban a miénk lett. Krisztus Lénye, Isten országának gazdagsága nem egyszerre tárul fel előttünk, hanem folyamatosan bontakozik ki. Egyre többet ismerünk meg Belőle. Filemonnak meg kell látnia, hogy Krisztusban másképp vannak a dolgok. Ami a világ szerint veszteségnek és rossznak tűnik, az Isten országban jóvá változik. Mert az Úr a rosszból is tud jót előhozni. Egy rabszolgának való megbocsátás, majd a felszabadítása abban a korban a világ szemével rossz dolognak tűnt, de Krisztusban jó. Hiszen az Úr is felszabadít minket a bűn rabszolgasága alól, megbocsátja bűneinket, elengedi tartozásunkat. Elviseli értünk a kárt. Mi is lenne velünk, ha nem így tenne, a kárhozat várna ránk. Meg kell látnunk, hogy ami Jézus nélkül veszteségnek látszik, az Őbenne nyereség. Mert az emberi élet minden anyagi haszonnál többet ér.

Filemon üdítő lélek. Az vagyok-e én? Elmondhatják-e, hogy a közelünkben lelkileg felüdültek? Ki tud felüdíteni? Aki Krisztusban maga is felüdült. Mert az Úr újít meg, a Vele való állandó kapcsolat teszi frissé és üdítővé a hitünket és életünket.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.