Akié a Fiú, azé az élet

A

 mai zsoltárunk könyörgés a királyért, egy másik emberért, és ez ragadott meg, mégpedig azért, mert nem átkot kér a másikra, nem bosszúért liheg, hanem meghallgattatást kér a felebarátja számára (Zsolt 20,1-10).  Ez csodálatos, ezért is jó az igét olvasni, mert egészen más levegő árad belőle, mint ami a világban van. Isten országának levegője áramlik felénk. Karácsony felé haladva tegyünk mi is így, imádkozzunk a mellettünk lévőkért, de ne csak a barátokért, családtagokért, hanem az ellenségekért vagy rosszakarókért is. Kérjük az Urat, változtassa meg azokat, akik még nem az Ő útján járnak, ismertesse meg velük szeretetét. Mert akkor lesz igazán jó légkörű az ünnep és az élet, ha Isten szeretete beárad a szívekbe, ha felragyog előttünk a Krisztus, és befogadjuk Őt az életünkbe.

Segítséget kér a zsoltáros az Úrtól, küldjön a másiknak segítséget, vagyis találjon kiutat, oldódjanak meg a problémái. Az Úr problémamegoldó, és ebben az ima segítségünkre jön, feltárhatjuk előtte minden gondunkat.  Hívjuk bele életünkbe az Urat, kérjük tanácsát és segítségét.

A zsoltáros hittel imádkozik, bizonyos az Úr segítségében. Az Újszövetségben is azt a biztatást kapjuk, hogy hittel kérjük, amit kérünk, vagyis bízzunk abban, hogy az Úr képes megcselekedni. Bizonytalan, kételkedő imára ne várjunk eredményt. Hányszor van bennünk kételkedés, nem hisszük igazán, hogy Isten képes győzelmet adni. Dávid biztos volt hitében, amikor kiállt Góliát ellen, tudta, hogy az Úr neve által győzni fog. Nem magában bízott, nem azt mondta, hogy majd én megmutatom, hanem az Úr nevében állt ki, tudta, hogy az Úr ad győzelmet.

Az is fontos gondolat, hogy Isten felel az imádságra, válaszol az Övéinek. Nem hagyja figyelmen kívül, a mikor megszólítjuk, Ő nem tesz úgy, mintha nem hallaná, hanem velünk ellentétben felveszi a telefont. Mert bizony, mi gyakran úgy teszünk, mintha nem hallanánk, amikor az Úr megszólít. Hányszor olvassuk, hallgatjuk az igét, és nem akarjuk meghallani, nem akarjuk észrevenni, hogy személyesen nekem szól. Nem véletlenül van pont ma ez az ige, nem véletlenül arról a textusról volt szó az istentiszteleten. Isten azt az igét személyesen nekem küldi. Kérdezzem meg, mit akar nekem mondani az Úr. Mi a szándéka ezzel a résszel vagy történettel, és ha nehezen érthető vagy kemény szakasz, akkor is higgyem, hogy az nekem szól. Tusakodjam az üzenetért, olvassam el újra, és keressek hozzá magyarázatot, vagy ha végképp nem boldogulok vele, kérdezzek meg egy tapasztalt hívő embert. Tehát Isten felel az imára, de van, amikor nem úgy, ahogyan mi szeretnénk. És itt szokott a gond lenni. Mert ha nem úgy válaszol, vagyis nem teljesíti kérésünket, azt mondjuk, nem válaszol. De amikor nem szól, azt jelzi: várj. Ne kapkodj, ne siettesd a dolgokat, várj csendben az Úr szabadítására. Nem szeretünk várni, de azt is meg lehet tanulni. Adventi énekünk is várakozásra szólít fel: várj, ember szíve, készen. Várjunk felkészülten, hogy amikor szól az Úr, ne érjen váratlanul, hanem legyünk készen a cselekvésre.

Meglátjuk mai igénkben a világ és az Isten gyermekei közötti különbséget. Az Úr népe mindig és minden helyzetben Istentől vár segítséget, az Ő nevében bízik. És ez azt jelenti, nem futkos politikai szereplőkhöz, nem a technikában, fegyverekben, hadseregben bízik, hanem egyedül Istenben. A nem hívők mindig emberekbe vetik bizalmukat, bármilyen probléma lép fel, keresnek illetékes személyt, aki meghallgatja őket, és a segítségükre siet. Nagy baj az, amikor Isten gyermekei a világtól vagy a világ módszereitől várják problémáik megoldását. Szabad nekünk egyedül az Úrra építeni, mert nincs Hozzá fogható. Nem a lovak, a harci kocsik, a politikai pártok, az állami apparátus szereplői, hanem egyedül az Úr ad reménységet és győzelmet övéinek.

János továbbra is Jézust látja és láttatja (1Jn 5,6-12). Isten Fiaként állítja Őt elénk, mindezt úgy teszi, hogy hosszú élete során meggyőződött Jézus Istenségéről. Számára nem kétséges, hogy Jézusban Isten látogatta meg az Ő népét. Amikor beszélt Vele, Istennel beszélgetett, azzal az Istennel, Akiről a próféták bizonyságot tettek, Akiről az Ószövetség szólt.

Aki eljött - Isten Jézusban eljött ebbe a világba, itt tevékenykedett, és életét adta a kereszten. Szeretetét mutatta meg, amikor Önmagát adta, hogy eltörölje bűneinket, és örök életet szerezzen. És ezt csak hittel el kell fogadnunk.

Fontos az eljött - azt jelenti, nem kell új messiást várni, mert eljött kétezer évvel ezelőtt. Csak meg kell Őt látni, és bűnbánattal rábízni magunkat. Nem kell valami új megmentőre várni, aki majd megoldja a világ problémáit. Ha új megmentő érkezik, az nem lesz más, mint az antikrisztus. Ő állítja majd be magát a világ megmentőjének, de tévútra viszi és kárhozatba dönti azokat, akik hisznek neki. Az ő megoldása az erőszakra, a csalásra, a kirekesztésre épül. Ezzel szemben Jézus megoldása a bűn alól való szabadítás, a betegségekből való gyógyulás, a tönkrement életek helyreállítása.

A víz, a vér és a Lélek bizonyságtétele azt jelzi, Jézus valóban Isten. Nem válik külön benne az ember és az Isten. Nem hagyta el Őt az isteni személy a kereszten, hanem Istenként halt meg értünk. Így azután nem mindegy, hogyan élünk, nem mondhatjuk, hogy a lélek a fontos, a test nem számít. Az Úr arra hív el, hogy testünkkel, lelkünkkel, tehát az egész valónkkal Neki éljünk.

Isten Jézusban ad örök életet, csak Vele egy csomagban van üdvösség. Jézus nélkül nincs. Akié a Fiú, azé az élet, nincs Nélküle életünk. Ezért csendességünkben vizsgáljuk meg, bennünk van-e Jézus?

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Õ.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gõg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.