D
|
icsőítésbe
kapcsolódhatunk be, Dávid mellé borulva dicsérhetjük mi is Teremtő Istenünket (Zsolt
8,1-10). Árad a magasztalás, mert bármerre fordítja tekintetét a zsoltáros, az
Úr munkáját fedezi fel. Az egész teremtett világ az Úrról beszél. Elég
feltekinteni az égre, és minden az Úrra mutat. A teremtett világ szépsége a
Teremtőről tesz bizonyságot, a sok természeti csoda, a rengeteg kibeszélhetetlen szépség, ami a világban megjelenik, amin ámulunk, amit
szeretünk megörökíteni, mind az Úr közelébe emeli szívünket. Így kellene
történnie, a természetben járva egyre közelebb emelkedni az Úrhoz. Mára már
minden természetessé válik, megszokjuk a természet csodáit, már nem ámulunk a
szépség láttán, és olyan ritkán borulunk le mindezért hálát adni. Tegyük ezt meg most, magasztaljuk Urunkat
mindazért, amit teremtett, és lássuk meg hatalmát és szeretetét.
A mai ember már meghódítja az eget, repülőn utazik, űrhajó szállítja a
holdra, és úgy tüntetifel, mintha minden az ő alkotása lenne. Dávid azonban tudta,
hogy mindez Isten teremtése, az Ő munkája, és belecsodálkozik a kegyelembe, az
Isten ajándékozó szeretetébe. Ámul Isten emberhez való jóságán, hiszen Isten a
saját teremtését, mindent, amit készített, az embernek adta. Mi mindent
magunknak akarunk, azt is, ami nem a miénk, az Úr azonban tud adni. Annyira
tud, hogy a Fiát is nekünk adta, hogy éljünk Általa.
Az Úr mindent az embernek adott, de nem azért, hogy ő kizsákmányolja a
világot, leigázza a teremtményeket, hanem azért, hogy velük együtt dicsőítse Istenét.
Kevéssel tette kisebbé Önmagánál az Úr, de kisebbé tette, nem vagyunk Isten, de
ha ezt elfogadjuk, emberi életünk ebben a keretben is óriási távlatokat nyer.
Azonban az ember nem akar teremtmény lenni, nem akar másodikként élni, első
akar lenni. Azonban amíg meg nem hajtjuk fejünket az Úr előtt, és nem ismerjük
fel, hogy a Vele való kapcsolat által élhetünk harmonikus életet, nem találunk
békességet.
Az Úr neve felséges, minden Róla beszél, de csak az dicsőíti, aki
megismeri Őt. A teremtett világ is Isten felé akarja irányítani a szívünket. A
Teremtőre mutat, és azt kéri, dicsérjük mi is Őt. Bízzuk Rá magunkat, mert
ahogyan a világról gondoskodik, úgy megteszi ezt velünk is. Amikor kitekintünk az ablakon, és meglátjuk a
hideg időben is éneklő madarakat, amelyek hálásak a gondoskodásért, az etetőbe
helyezett táplálékért, késztessen minket is hálára Isten iránt a megterített
asztal. Magasztaljuk a ruháért, a fedélért és mindenért, amit kapunk Tőle.
Semmi sem magától értetődő, minden kegyelem.
Tovább olvashatjuk János bizonyságtételét, mert amit leír, az mind
személyes vallomás (1Jn 1,5-10). Nem a maga filozofálását adja tovább, hanem a
Jézussal való személyes kapcsolatban megtapasztaltakat. Jézus élő személy, Aki
ezen a földön munkálkodott, János ismerte Őt személyesen, és amit elmond, azt
Tőle hallotta. Számára az ige nem mottó, nem a saját gondolatainak ugródeszkája,
hanem maga az Élet. Így Ő az élő Igéről beszél, Őt adja át hallgatóinak. Isten üzenete Jézus, és János ezt mondja el
nekünk, szavai továbbadják mindazt, amit Ő tapasztalt, elmondja, amit átélt,
amit a Jézus követése során maga is felismert. A bizonyságtétel mindig azt adja
tovább, amit az Úrból felismert, amit Tőle kapott. A bizonyságtétel mindig Róla
szól.
Mi is a mai üzenet? Tulajdonképpen üzenetcsokrot kapunk. Soha nem egy
üzenetet ad az Úr, hanem mindig többet,
szinte alig bírjuk összerakosgatni. Az igét azért kapjuk, hogy belőle és általa
éljünk, megvalósítsuk, amit Urunk mond, amit Ő is élt. Az első gondolat a
közösség, Isten közösségbe akar kerülni velünk, és ha ez megtörténik, egymással
is élő közösség alakulhat ki. A gonosz célja az élő kapcsolat lerombolása, azt
akarja, hogy ne legyünk kapcsolatban Istennel, és ha ezt eléri, akkor az
egymással való kapcsolat is meg fog romlani.
A közösség megújulása az Úrral való kapcsolat megépítésével kezdődik.
Amíg Vele nem kerülünk ismét élő közösségbe, nem javul az élet sem körülöttünk.
Olyan távol kerültünk Istentől a bűneset következtében, hogy mi nem tudunk
Hozzá jutni. Azonban Isten eljött a világunkba, emberré lett, és megkeres, mert
azt akarja, hogy a vallástól eljussunk Hozzá. Ő nem vallásokat akar, ahol
eleget teszünk az előírásoknak, hanem személyes kapcsolatba akar kerülni
velünk. Azért lett emberré, hogy megszólítson és követésére hívjon. Így szól ma
is: Kövess engem. Csodálatos hír, és ez a mi egyetlen reménységünk, Isten még
mindig keresi velünk a kapcsolatot, még ma is hívogat, de nekem kell
válaszolni. Nekem kell felkelni és elindulni követni Őt. Ő mindent megtesz értünk, ideadta igéjét, kezünkbe vehetjük,
olvashatjuk, hallgathatjuk, és általa Ő szólít meg. De vajon úgy olvasom, hogy
ez az Úr szava? Amit mond, ahhoz igazodom?
Az Úr szól és hív, azonban a távolság akkor fog eltűnni, ha felismerjük, hogy ahogy vagyunk, úgy nem követhetjük, mert a szívünkben jelen van a bűn. Ez a bűn
végzi el, hogy ne legyünk érzékenyek az Úr szavára, letompítja lelki
hallásunkat. Ezért van, hogy oly gyakran a felolvasott igét sem értjük, és így
azután a madarak jönnek és felkapkodják, elviszik, és marad a szívünk érintetlen,
marad a távolság.
János arról beszél, hogy mehetünk az Úrhoz bűneinkkel, ha igazán
érzékenyek akarunk lenni az Úr szavára, és új életre vágyakozunk, a szívünket
kell megtisztítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megvalljuk bűneinket. Ezt
nem lehet kihagyni. Őszinte bűnfelismerés és -megvallás nélkül nincs új
élet. Sőt, a megvalláskor jelen kell
lenni a bűn utálatának és annak a szándéknak, hogy már nem akarok vétkezni. Az
ígéret pedig ma is áll, és valóság is: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő;
megbocsátja bűneinket. Az egyetlen
megoldás a kegyelem, az Úr megbocsát, és Jézus vére pedig megtisztít minden
bűntől. Ez csodálatos hír, minden bűntől megtisztít az Úr vére. Hozzuk
felszínre a régen eltemetett bűnöket, amik azért a mélyben végzik munkájukat,
erjednek, és megrontják életünket, mert van szabadulás, van megtisztulás. A
rejtegetett szégyenletes bűnökre, a marcangoló múltra is van megoldás, Jézus
vére. Nincs olyan bűn, amitől ne tudna megtisztítani. Az Ő vére elég, más
azonban nem segít.
BŰNÖS VAGYOK
1.
Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,
Én Istenem!
Ki gyógyítná meg beteg szívemet,
Hacsak Te nem?
2.
Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,
Ha nem szeretsz,
Nem bírok járni, ha nem támogatsz,
Ha nem vezetsz!
3.
Nincs örömem, körültem, mint az éj,
Minden sötét,
E bús homályt a tiszta égi fény
Hadd űzze szét!
4.
Ó, Jézusom, mossa el bűnömet
A drága vér,
Amit Te ontál, égi szeretet,
A bűnökér’!
5.
Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,
Szívem óhajt,
S hűséged árja égő szomjamat
Eloltja majd.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése