Milyen az életem?

E

rőteljes bizonyságtétel és kijelentés: az Úré a föld (Zsolt 24,1-10). Ez határozott beszéd, kijózanító, amivel az Úr helyre teszi gondolkodásunkat. Övé a föld, és nem a miénk, mi lakhatást kaptunk, átengedte, hogy itt éljünk. Ezért hálával tartozunk, dicsőítenünk kellene, és örülni az életnek, a lakóhelynek, a berendezett élettérnek. Mert Isten nem úgy helyezte ide az embert, hogy itt van, és boldogulj, ahogy akarsz, hanem mindent megteremtett, ami az élethez szükséges. Ezen felül pedig Ő maga is jelen volt, kapcsolatban volt az első emberrel. Ennél többre nincs szükség. Isten gondoskodó, biztonságot adó jelenléténél több nem kell. Ám mi nem vettük mindezt hálás szívvel, hanem meg akartunk mindent magunknak szerezni. Így van ez a mai napig. Az ember mindent magához ragad, letagadja, hogy itt minden Istené, és úgy állítja be, mintha ő rendelkezne mindennel. A sátán valóban megvakította a szemünket, nem látjuk, hogy ez képtelenség, hanem elhisszük, hogy minden a miénk, és azt teszünk vele, amit akarunk.

Ez ragadozó szemlélet, és sok szenvedés jár a nyomában. Mivel elfelejtjük, hogy minden az Úré, mi rendelkezünk vele, így igazságtalanság alakul ki. Igénk világosan írja, a föld és ami betölti, minden az Úré, tehát a természeti kincsek, az energiaforrások is. Isten nem arra szánta ezeket, hogy harcok alakuljanak ki miattuk, egyesek túl gazdaggá váljanak, mások pedig nyomorba süllyedjenek.  A föld és kincsei Istenéi, és Ő ezeket mindenki számára adta. Miért van akkor a sok nyomorúság, éhezés, szegénység, háború? Nem Istennel van a baj, még csak nem is a földdel, hanem az emberrel. Velünk van a baj, mert szívünk minden gondolata gonosz. Megromlott a szívünk, és ezen saját erőből nem tudunk változtatni. Semmi nem segít rajtunk, tévúton járunk, ha azt gondoljuk, hogy más bolygóra telepítve az életet másabb, jobb lesz az ember. Mindenhová visszük romlott természetünket, mert azt ki nem cserélhetjük.

Karácsony felé haladva az ige reménységet nyújt, rámutat, nem kell elkeserednünk, van esély. Azonban ez nem a bolygóváltás vagy a kiberré válás útján valósul meg, hanem Isten újjáteremtő munkája révén. Isten a Fiút küldte el a világba, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától, és új emberré tegyen. Csakis Jézusnak van hatalma életet megváltoztatni, ezt látjuk Zákeus történetében is. Amikor enged az Úr hívó szavának, lejön a fáról, majd befogadja Jézust, nagy változáson megy keresztül. Gondoljuk meg, egy eddig csak a pénznek élő ember szétosztja a vagyonát, elismeri, hogy törvénytelenül gazdagodott meg, és kárpótolja a károsultakat (Lk 19,1-10). Ilyen változást egyedül Jézus, a Belé vetett hit képes elvégezni. Mert ez nem cégtáblafestés, nem, itt valódi életátalakulás történt.

Tehát az életünk akkor jön egyenesbe, ha beengedjük a dicső Királyt a szívünkbe. Erről beszél a zsoltáros, és ez a király az Úr. Ha Ő van jelen és uralkodik, minőségi változás következik be. És erre nagyon szükségünk van. Karácsony ne hangulat legyen a számunkra, hanem ajtónyitás az Úr Jézus előtt. Tárjuk ki Előtte a szívünket, és engedjük, hogy átvegye a hatalmat, az irányítást.

Titusz Pál apostolnak hitben fia, általa ismerte meg az Urat és jutott élő hitre (Tit 1,5-9). Isten így kárpótolta az apostolt a saját család hiányáért. Isten odafigyel övéire, és a lelki életben olyan kapcsolatokat ad, amelyek betöltik a saját család hiányát. Így Pál sem érezte magát kevesebbnek másoknál. És ez ma is így van, aki az Úrnak szenteli az életét, azt az Úr feltölti önmagával, és olyan kapcsolatokkal ajándékozza meg népe között, amelyek pótolják a gyermekáldás elmaradását. 

Titusz engedelmes lelki gyermek, nem a karrierépítést tartja szem előtt, hanem az Úr akaratát. Így azután kész Krétán maradni, amikor Pál megbízza ezzel. Nem mondja, minek maradna ennyi probléma között, mit kezdjek vele, hanem hitbeli bátorsággal marad és végzi a rábízottakat. A hívő élet fontos tartozéka az engedelmesség, teszem, amit az Úr mond. Nem reklamálok, ha nem az történik, amit én szeretnék, vagy nem olyan helyre állít az Úr, amit én kinéztem magamnak. A mai ember mindent a maga döntése alá igyekszik vonni, nem ismeretes már az engedelmesség, pedig az Úr Jézusra is ez volt a jellemző. Engedelmes volt mindhalálig, írja Pál apostol (Fil 2,8). Nem azt tette, amihez kedve szottyant, hanem amit az Atya kért tőle. Engedelmes volt akkor is, amikor ez az életébe került. 

Azt látjuk, hogy Isten népe között rend van, az életük is bizonyságtétel. Tehát nem csupán a hitvallás, hanem az életvezetés is fontos. Bár ma a hitvallás sem mindig egyértelmű. Sokan tartoznak a gyülekezetekbe, és a presbitériumokba is, élő hit nélkül. Nem ismerik személyesen az Urat. Ez a kiindulás, csak megtért, élő hitű emberek közül lehet a gyülekezet vezetőit megválasztani, ezt mondja az apostol. Már nagyon felhígultunk.

A püspök nem a mai értelemben vett egyházi tisztséget jelentette, hanem a gyülekezetből megválasztott helyi vezetőt. Pál leszögezi: a püspök Isten sáfára, vagyis Neki tartozik felelősséggel, elszámolással. Azt jelzi ez a számunkra, hogy a gyülekezetben forgolódó szolgálattevők, igehirdetők nem az emberek igényeinek a kiszolgálói, hanem Isten akaratának, igéjének a képviselői. Elcsendesedve gondoljuk végig, mi hogyan is forgolódunk az Úr egyházában? Ott van-e bennünk, hogy sáfárok vagyunk és Istennek tartozunk számadással?

Milyen az életem? Tükrözi-e, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagyok? Érdemes megfigyelni, hogy nem a képzésre, a tudományos fokozatra helyezi az apostol a hangsúlyt, hanem a krisztusi életvitelre. Fontos, hogy milyen a házassága a jelöltnek, hogyan élnek a gyermekei, nem szenvedélybeteg, vagy nem haszonleső, vagyis nem a pénz motiválja, hanem az Úr szeretete, a Neki való szolgálat.

Lényeges a világos hitbeli látás és az Isten igéjéhez való igazodás. Ha az apostol ma megnézné a gyülekezetek vezetőit, mit szólna? Én maradhatnék-e? Álljunk őszintén Urunk elé, és ha az ige fényében mínuszt látunk valamelyik területen, tartsunk bűnbánatot, és kérjük szabadítását, nagy kegyelmét.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.