A
|
zsoltáros lelki gyötrelmeit viszi az Úr elé (Zsolt
26,1-12). Őszintén elmondja, ahogy látja magát, és kiönti szívéből a másoktól
kapott támadást is. Az Úr gyermekeként él, mégis sok bántást kap, igaztalanul
vádolják, pedig ő mindig az Úr akarata szerint él. Az Úr gyermeki ma is
megtapasztalják a világ támadását, gyakran élik át, hogy ők, akik Krisztust
követve igyekeznek élni, cselekedeteik mintája az Úr, bántást kapnak, mert a
világ nem érti meg őket. A bűntől
átitatott világ kifordult önmagából, és letért az Úr útjáról. Átértékelődnek a
tettek, amit az ige jónak mond, az már nem jó sok ember számára. A világ más
norma szerint él, és mivel az Úr gyermeke nem jár velük egy úton, kitaszítják
maguk közül. A minta már nem a tiszta és becsületes élet, hanem tisztátalan,
és a törtető, a másokból élő vagy önmagát pusztító életforma. Bizony, ez gyötri
az Úr követőit, de Őt sem fogadták be. A tanítvány élete Krisztus-sors, nem
lehet nagyobb a tanítvány a Mesterénél. És ez fontos látás, így kezelhetjük a
támadást, az el nem fogadottságot.
Karácsony története is pont ezt mutatja, eljött Isten Fia a világba, de
nem fogadták be. Peremvidékre szorult, Betlehembe, de még ott is egy egyszerű
barlangistálló nyújtott Neki menedéket. Amikor pedig majd elkezdi szolgálatát,
istenkáromlónak nevezik, és azt mondják, ördög van Benne, és személyes karrierjük
végett beáldozzák. Emberi látószögből ezt mutatja az első karácsony, azonban
nem az emberek, hanem Isten adta Őt áldozatul, hogy megmentse az embert. Kifizette bűneink árát, és lehetővé tette a
megbékélést az Atyával.
Azonban nem kellett a világosság, így ma sem kell az emberek többségének,
de ne csüggedjünk, hanem örüljünk, mégpedig az Úrnak. Ne arra figyeljünk, mások
mit mondanak, hanem ismerjük fel, hogy nekünk, nekem és Neked született az Úr. Érted
jött el, és a te szívedet keresi, be akar térni hozzád, amint betért Zákeushoz
is. Nálad akar megszállni.
Azt is jelenti, megosztja magányodat, és így nem leszel magadban. Talán
senki nem nyitja rád az ajtót, és nem szól egy jó szót sem hozzád, magadban
fogyasztod el az ünnepi vacsorát, de az Úr be akar térni házadba, szívedbe,
veled akar lenni. Az is lehet, hogy szegényes lesz az a vacsora, de az Úr Önmagát
adja neked. Lelkével táplál és igéje által veled van.
A zsoltáros is az Úrral való élő kapcsolatban oldja fel szorongásait. Nem
törődik másokkal, hanem keresi az Urat. Szeretem házadat, mondja a zsoltáríró,
vagyis ő az Úr házba viszi magányát, keserűségét. Ez jó tanács, menjünk az Úr házába,
a gyülekezetbe, örüljünk másokkal együtt az Úrnak. Mert a gyülekezet
közösségében átéljük az egymáshoz való tartozást is. A templomban gyógyít az Úr
szava, koncentráljunk rá, figyeljük, mit is mond személyesen nekünk mennyei
Édesatyánk. És ha ez a szó a szívünkig jut, leoldóik a félelem és a depresszió
is. Isten szava ír, s gyógyító erő. Ha nem vársz senkit, ha nincs kit
felkeresni, keresd fel az Urat, indulj el a templomba, és engedd, hogy átöleljen
az Úr. Az idős Simeon is a templomba indult, és ott találkozott az Úrral,
Megváltójával. Öröm és békesség lett a szívében. Amit keresel, a lelki békét, Krisztusban fogod megtalálni.
Karácsony üzenete nem egy szép régi és kedves történet, hanem valóság (Tit
2,1-10). Krisztus ma is meg akar születni az életekben, és ha ez megtörténik,
annak hatása van. Erről beszél az apostol Titusznak, vezesse a gyülekezetet
ennek a hatásnak a megélése felé. Azt
jelzi ez, hogy Krisztus és az élő hit ne maradjon a templomban, hanem engedjük
behatolni mindennapi életünkbe. Hitben élni azt jelenti, belülről változok, és
az eddig megszokott magtartás és cselekvés átalakul. Krétán megszokott volt a
mértéktelenség, a tisztességtelen élet, nem volt igazi szeretet. Azonban
megérkezett az evangélium, és azt be is fogadták néhányan, de tovább kell lépni,
a befogadott igét meg is kell élni. Ahol Jézusban élő hittel hisznek, ott
átalakulnak a régi szokások, Krisztus által mértékletessé, tisztességesekké, józanakká
válhatnak. Az Úr pont azért jött, hogy megszabadítson minden megrögzött
szokástól, és bemutassa általunk, hogy lehet másképp élni. Lehet példa az életünk.
Pál korában sem volt könnyű az időskort megélni, könnyen az ital
jelentette a kivezető utat, vagy a mások életébe való beleavatkozás. Azonban
Krisztus mindezektől megszabadít és tartalmat kínál. Taníthatják a fiatalokat, az életük lehet
példa, bemutathatják, hogyan kell krisztusian élni a családban, hogyan
dicsőíthetik Jézust a mindennapi feladatok között. Legyen a mi életünk is példa
környezetünk számára.
Az ifjak felé is Titusz a példa, akár komolyan veszik, akár nem, de ő csak
élje meg beszédében és tetteiben egyaránt az evangéliumot. A szolgák számára
is az a lényeg, éljék gazdáik elé Isten kegyelmét, az új, minőségi életet.
Legyenek megbízhatóak, akkor is, ha ennek nem lesz azonnal hatása rájuk. Azt látjuk, rabszolgák is elfogadták Isten
kegyelmét, és így megtapasztalták szeretetét. De az állapotuk nem változott meg,
továbbra is rabszolgák maradtak. Pedig a szabadságra vágytak a legjobban,
megszabadulni a rabszolgaságtól, azonban a Krisztusba vetett hit nem hozott
azonnal szabad életet. De mégis szabadok
lettek, mert akiket a Fiú megszabadít, azok valóban, azok a lelkükben szabadok.
Azt is jelenti ez, hogy szabadokká váltak arra, hogy rabszolgaként éljenek.
Most már másképp állnak a helyzetükhöz, zúgolódás helyett engedelmesen végezzék
dolgaikat, és áldják az Urat. Adja az Úr, hogy a mi életünkben is belső
szabadságot hozzon karácsony. Váljunk szabaddá az elvárásoktól, a bennünk lévő
zúgolódástól, ne azt szolgáljuk, hanem az Úr felszabadítottjának lássuk
magunkat. Gyakran azért keseredünk meg, mert mindig azt figyeljük, hogyan
viszonyulnak hozzánk, és ha nem úgy, ahogyan mi azt szeretnénk, ezt érzékeltetjük
velük. Engedjük, hogy az Úr éljen a szívünkben, Ő soha nem arra figyel, hogyan
bánnak Vele, hanem mindig úgy bánik az emberekkel, ahogyan szeretné, hogy Vele
bánjanak. Tegyük mi is ezt, és akkor másabb lesz karácsony, majd az élet többi
napja is.
JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!
1.
Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét Neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!
2.
Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.
3.
Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése