Az ige orvosság

D

ávid gyakran áll az Úr elé, és ezt nem megszokásból teszi, hanem maga is vágyakozik rá (Zsolt 17,1-15). Úgy tesz, mint aki rendszeresen jár orvoshoz szűrésre, vizsgálatra. De ő nem a testét, hanem a lelkét igyekszik karbantartani. Az Urat kéri, hogy végezzen ellenőrzést, mert a lélek is megbetegedhet. Ő szívvizsgálatnak mondja, de ezzel a lelkére, Istennel való kapcsolatára utal. Menjünk mi is ilyen szívvizsgálatra, ne csak a kardiológust keressük fel, hanem Atyánk rendelőjét is. Jézus által végzi a rendelést, mehetünk Urunkhoz minden gonddal, Ő teljes vizsgálatot tart, és magas szinten végzi a szívcserét is. Minden problémánkra van Nála megoldás. Az elsőrendű tanács a hit, élő hitre van szükségünk, és ezt Tőle kérhetjük. A hitünket pedig az ige orvosságával gyógyítja, erősíti. Isten orvossága mindig az Ő igéje, áldott szava, tőle függ lelkünknek java.

Mivel állandóan az Úrral van kapcsolatban a szentíró, így ki tudja mondani: bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyeltem. Nem könnyű ez, mert gyakran figyelünk az emberekre, fontos környezetünk magatartása, irányvonala. Dávid azonban nem figyelt rájuk, ő nem az emberekhez igazodott, hanem az igén tájékozódott. Isten szavára figyelt. Ha emberekre nézünk, hamar felüti fejét szívünkben a félelem vagy a csüggedés, de Dávid kivédi ezeket, mert az Úrra néz. Lehet ma is az igén tájékozódni, és ha így teszünk, nem tévedünk el.

Őrizz engem, mint szemed fényét, olyan csodálatos ez a fohász, a zsoltáros Isten szeme fényeként látja magát. Annyira fontos Istennek az élete, mint a szemünk világa. De jó, hogy az Úr Jézus kegyelme által így láthatjuk mi is magunkat. Isten szeme fénye vagyunk, akiknek drága az életük, odafigyel ránk, még a hajunk szála sem eshet le az Ő akarata nélkül. Ez így igaz, de hiszem? Mert minden ezen fordul meg, hiszem-e, hogy szeme fénye vagyok, hogy drága az életem, és ennyire fontos vagyok Neki. Mert hiába ismerem, hogy ez meg van írva, de ha hit által nincs a szívemben, akkor problémás időkben békétlen leszek. Aki hiszi, amit az Úr mond, az félelem nélkül és bizalommal tekint a jövőbe, mert minden az Úr kezében van. Akik pedig Istent szeretik, minden a javukra szolgál. Ő a rosszból is jót hoz ki, akkor is, ha még most ez előttünk nem világos. A hit bízik Isten szeretetében, Krisztusban megjelent drága kegyelmében.

Csodálatos, mert amire Dávid vágyott, az Jézusban beteljesedett, Isten orcáját az Úr Krisztusban megláthatta az ember. És ma is, amikor kinyitjuk az Újszövetséget, Isten orcája ragyog fel előttünk, Krisztus Lényében. Szemléljük Urunkat egyre többet, szívjuk magunkba, mint szivacs a vizet, az evangélium történeteit, és egyre ragyogóbb, hatalmasabb lesz előttünk az Úr.

Te is ezt mondod reggel, amikor felkelsz: öröm tölt el, ha meglátlak? Valóban Őt látod ébredéskor, igéje és a Vele való beszélgetés az első? Örülünk Istennek? De örülsz-e, amikor reggel meglátod a társad, a gyermeked, vagy bosszúságok tolulnak eléd? Aki az Urat látja meg és örül neki, az örülni fog a másik embernek is.

Sok hamis próféta bukkant fel János korában, a gyülekezetekben, és azért voltak veszélyesek, mert nem hitetlenek voltak, hanem hívőknek, tanítóknak, prófétáknak, pásztoroknak tartották magukat (1Jn 4,1-6). Úgy léptek fel a gyülekezetekben, mint az Úr prófétái, szószékről hirdették tanításukat. Elvégeztek valahol egy kurzust, és így mentek az Úr népe közé. Megtévesztők voltak, mert formálisan, még beszédjükben is hívőknek látszottak, de szívükben nem voltak azok. János apostol azt kéri, ne higgyenek mindenkinek, aki hívőnek adja ki magát, hanem vizsgálják meg.  Az Úr gyermekei hitben növekednek, ismerik Jézus, az Ő hangját, és meg tudják különböztetni a béres hangjától.

Mindezekből megtudjuk, hogy nem elég csak igehallgatónak lenni, nem annyi a hívőség, hogy vasárnak elmegyek a templomba és meghallgatom az igehirdetést, hanem ez élő kapcsolat az Úrral. Igyekszem minél jobban megismerni Őt, hogy majd képes legyek a hamis prófétákat kiszűrni. Mert nekem kell őket felismerni és elfordulni tőlük. Minden igehirdetést, tanítást az ige mérlegére kell tenni. De képesek vagyunk-e erre? Annyira megszoktuk, hogy csak fogyasszuk a táplálékot, hogy eszünkbe sem jut megvizsgálni, igaz-e. Ha valaki lelkész, hitoktató, teológiai tanár, egyházi vezető, akkor kritika nélkül elfogadjuk, amit mond. Úgy állunk hozzá, mivel lelkész, vezető, úgy van, ahogy mondja. Pedig ez nem biztos, vizsgáljuk meg, amit kapunk. Nézzük meg, nem járt-e le a szavatossága. Az élelmiszereket nagy gonddal megvizsgáljuk, figyelünk a címkékre, pedig még így is megtéveszthetnek, hisz át lehet címkézni az árut. Lelkünk táplálékát azonban ritkán vizsgáljuk, kritikátlanul mindenevők lettünk. És ez ellentétes az igével, János világosan kimondja: vizsgáljátok meg a lelkeket. Különösen érvényes ez az internetes lelki tartalmakra, ne legyünk mindenevők, hanem csak azt fogyasszuk, ami valóban az Úr szava.

Mi a mérce? Jézus Krisztus? Ő a hitünk mércéje, hitünk minőségét a Hozzá fűződő kapcsolatunk, a Róla megfogalmazott gondolataink árulják el. Kinek mondotok engem? Hát ez a lényeg: kicsoda számomra Jézus? Ő a testben megjelent Isten? Hiszem, hogy amikor az Ő szavát olvasom, Isten hangját hallom? Hiszem, hogy testben jött el, és a kereszten meghalt értem? Ő nem egy jó ember, egy népszerű, de szerencsétlenül járt tanító, hanem maga Isten, Aki tudatosan értünk jött el a világba. Halála nem véletlen baleset, hanem értünk vállalt áldozat, mert nincs más mód megmentésünkre. És Jézus vállalta értünk a halált, így szeret. Mindent megtett értünk, még az életét is odaadta. Az igaz beszéd mindig erről az áldozatról szól, Isten tettére irányítja a figyelmet. A hamis próféták mindig az emberre irányítják a figyelmet, emberközpontúak, míg az Úr gyermekei Krisztusközpontúak. És ennek a világnak Krisztusközpontú emberekre van szüksége, sőt, magára az élő Krisztusra.

Ó Úr Isten, légy közöttünk

Ó Úr Isten, légy közöttünk,

Kik imádásodra jöttünk,

Szívünk egyedül rád hallgasson,

Hogy igédnek áldott szava,

Melytől függ lelkünknek java,

Minket minden jóra bírhasson:

Szent e hely, légyenek szentek,

Kik e házban megjelentek.

Isten áldásával.