Mennyei állampolgárság

D

ávid nehéz időket élt meg, a fia támadt ellene, de Ő az Úrhoz fordul (Zsolt 3,1-9). Még ebben a helyzetben is Istent keresi. Minden élethelyzetben, jólétben vagy menekülésben keressük Őt. Mert Dávid nem most, a bajban fordul először Istenhez, Úr Ő a számára gyermekkora óta. Mindig Őt kereste, és egyre jobban megismerte, ezért tudja most is személyesen Uramnak szólítani. Aki a mindennapokban is ismeri az Úr nevét, aki Vele jár, az a bajban is meg tudja Őt szólítani, és tud Benne bízni. Mert nem csupán a Hozzá való kiáltásról van szó, hanem a Benne való bizalomról. Bízom drága kegyelmében.

Ebből a zsoltárból is látszik az Úrral való személyes kapcsolat. Dávidnak maga az Úr jelenti az oltalmat, a biztonságot. Személyesen megy Hozzá, elbeszéli minden problémáját, mert tudja, a másik oldalon valaki meghallgatja. Így figyelhetünk az igére, Urunk itt van, meghallgat és tanácsot ad.

Most döbben rá a király, hogy milyen sok ellensége van. Mert a világ megtéveszt, amíg a trónon volt, mindenki hízelgett, most azonban kiderült, ki az igazi barát. Akik elpártoltak tőle, vagy egyenesen örülnek a menekülésének, támadják, azt mondják, hol van Istened? Azzal bombázzák, Isten nem segít, ez is tőle van. Milyen vigasztaló vagyok én? Tudok-e bátorítani, az Úr felé emelni, segíteni? Dávidot nem segítik, nem támogatják igével, és nem imádkoznak vele.

Családi viszályok közepette sem inog meg a hite, ezt is az Úr elé viszi. Sőt, a viszályok közepette is az Úrral való kapcsolat ápolása a legfontosabb a számára. Mert családon belül is lehetnek harcok, érhetnek támadások, ám Ő ezt is az Úr felé továbbítja. Hozzá menekül, Tőle vár oltalmat. Sőt, nem is kér az Úrtól semmit, hanem megvallja hitét. Bizonyságot tesz az Úrról, számára Ő a pajzs. Én mit is mondok a bajok közepette? Ilyen határozottam vallom: az Úr az én pajzsom, és bízom oltalmában? Hányszor szorult helyzetben, problémák közepette nem ez a békesség árad belőlem. De miért? Mert nem vagy egy az Úrral?  Pedig Ő mindig velem van, és ha Ő velem, akkor ki lehet ellenem?

Az Úr meghallgat, ez is milyen csodás vallomás, bizonyosság: Meghallgat az Úr! Ez apa-gyermek kapcsolatot fejez ki, odamegyek apámhoz, aki félreteszi értem a munkáját, időt szakít rám, és meghallgat. Fontos vagyok a számára, az én életemre, dolgaimra figyel. A világmindenségben oly apró porszem vagyok, és az élő, szent Isten számára mégis drága. Van rám ideje, figyelme. Ez csodálatos és hálára indító.

Üldözi Dávidot Absolon, nagyon gyorsan menekül, időt kell nyernie, mégis tud aludni. Hányszor nem hagynak aludni folyamatban lévő ügyeink, nyugtalanítanak. Dávid alszik, mert a problémát átadta az Úrnak. Most már Isten foglalkozik vele, a legjobb kezekben van. Ő pedig felszabadult és békessége van. Adjam én is tovább terheimet, aggodalmaimat, és akkor békességet kapok, mert az Úr a békesség.

Dávid azzal is tisztában van, hogy az Úrtól jön a szabadítás. Tehát nem én vágom ki magam a csávából, hanem Ő fog megszabadítani. Mivel ebben bizonyos, mert ismeri Istenét, ezért tud Rá várni. Mert nem elég hinni, hanem várni is tudni kell az Úr beavatkozására. Várj Rá, ma is!

A gyülekezetet is táplálja és vezeti az Úr (Fil 3,15-21). Igéje által megmutatja számukra akaratát. Ezért legyünk mindig kapcsolatban, és hívjuk a Szentlélek Istent, amikor igét olvasunk. Ő veszi el a fátylat szemünkről, és láttatja meg egy már ismert igén keresztül is, az itt és most küldött üzenetét. Az ige mindig itt és most akar szólni, az Úr most küldi hozzám, most akar elvégezni bennem valamit, megértetni akaratát. Ez a munka a Szentléleké, Ő hozza eszünkbe az igét és világítja azt meg előttünk. Azonban Pál számára az a lényeg, hogy amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk, vagyis azt éljük. Mert az ige az életünket alakítja, életformát kínál. Azért ismerteti meg velünk a Lélek Isten akaratát, hogy azt tegyük is, éljünk aszerint.

Hangsúlyozza, hogy az ő élete példa, és arra figyeljenek, és azokra, akik ugyanúgy élnek. Mert példaképekre szükségünk van, de nem mindegy, kit választunk. Pál arra mutat rá, az a lényeg, ahogy él a másik ember. Ne csak arra figyeljünk, mit tesz, hanem az életére. Pál élete Krisztust tükrözte, krisztusi volt. Igazi élet, ő nem a földi dolgokkal törődött, hanem az Úr dolgaival. Ma gyakran azokra figyelünk, akik ezzel a világággal, ennek dolgaival vannak elfoglalva, akik a világ szerint élnek.

A tanítvány számára az Úr Jézus a minta, Ő úgy élt, hogy abban gyönyörködött az Atya. Hát ilyen életet ne követnénk? És Ő jól élte meg az életet, jó döntéseket hozott, mert mindig átbeszélte az Atyával. A nehéz döntéseket is merte vállalni, nem magára nézett, nem a menekülést választotta, hanem a szenvedést, a keresztet, értünk.

Figyeljünk az Úrra, figyeljünk felfelé, mert aki Jézus Krisztusban élő hittel hisz, annak mennyei állampolgársága van. Az nemcsak ide tartozik, hanem Isten országába is. Úgy éljünk, mint mennyei polgárok, mint Isten országának követei. Van-e már mennyei állampolgárságom, mert ez a legfontosabb? Ezt ajándékba kapom Krisztus áldozatáért. Nekem csak hozni kell bűneimet, és elfogadni a kegyelmet. Advent van, irányítsuk figyelmünket az Úr eljövetelére. Irányítsuk tekintetünket a mennyre, ahonnan érkezik az Úr. Mert vissza fog jönni, elváltoztatja testünket, vége lesz a bűn hatalmának, és Vele leszünk örökké.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.