Lezárás

H

atalmas megtapasztalásról, a bűnök bocsánatáról tesz bizonyságot Dávid (Zsolt 32,1-33,22). Amit leír, azt maga is átélte, a hozzá vezető út göröngyös volt, mert nem azonnal kereste az Urat. Nem sietett rendezni bűneit az Úrral. Miért? Mert mi általában addig vagyunk bátrak és hősök, amíg elkövetjük a rosszat, miután ez megtörtént, tele van a szívünk félelemmel.Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, nem a bűn elkövetésétől félünk, hanem Atyánktól, nem merjük vállalni tetteinket, és bújunk Előle, amint Ádám is tette.

Ez a bűn munkája, elidegenít Istentől. Ezt élte át Ádám is, amikor engedetlenné vált Istennel szemben, és a gonoszra hallgatott, szíve eltávolodott az Úrtól, megszakadt a szeretetkapcsolat. A szeretetteljes bizalom helyére a félelem lépett, félni kezdett attól, Aki a legjobban szereti, Akinek az életét köszönheti, Aki mindent megtett érte. Így vagyunk mi is, és mindennek következménye van. A bűn mindig következménnyel jár, ami elsősorban magunkra hat ki.  Dávid életéből eltűnt a békesség, és egyre rosszabb állapotba került. A menekülés, az Úrral és önmagunkkal való szembenézés elmaradása megbetegít. Lelki-testi életünkre rossz hatással van az eltitkolt bűn.

Dávid egy idő után rádöbbent, hogy nem mehet ez így tovább, a lelki egészség fontos feltétele a bűnvallás. Őszintén odaállok az Úr elé, és vállalom a vétket és a következményét is. Az a bátor ember, aki meri az Úr előtt vállalni vétkét és mindazt, ami vele jár.

A bűnvallásnak is megvan a következménye: a felszabadult, boldog élet. Dávid megtudja, hogy a boldogság a bűnbocsánatból fakad. Az igazi boldogságot akkor éljük át, amikor Isten eltörli a vétkeinket, és megkegyelmez.  Az igazi boldogság Isten ajándéka, de a boldogságnak ára van, és ezt az árat az Úr Jézus fizette meg a kereszten. Ne hordozd magadban vétkeid, ne rejtegesd életed sötét dolgait, hanem tárd fel Urunk előtt. Ne félj Tőle, mert tart még a kegyelem időszaka. Aki bűnbánattal, megszomorodott szívvel jön, kegyelmet nyer. Mert az Úr nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.

Ma lezárjuk a 2016-os esztendőt, legyen ez igazi lezárása a múltnak, ne cipeljük át az újba vétkeinket, szorongásainkat, hanem vigyük az Úr elé, kérjük bocsánatát. Ha így teszünk, a múlt lezárul, az Úr eltörli, és tiszta lappal kezdhetjük az újat. Nincs más útja a lelki felszabadulásnak, csak ez.

A helyreállt kapcsolat Isten ígéreteit hordozza. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Milyen régen tudja az Úr, hogy nekünk iránytűre vagy dzsípieszre van szükségünk. Segédeszköz nélkül nem boldogulunk idegen, ismeretlen helyen. Olyan könnyen eltévedünk, és bolyongunk össze-vissza. Az ige, az Ő drága szava az iránytű, ami mutatja a jó utat. Ő ígéri, hogy ad tanácsot. Az egyik fontos gondolat: kérjük, igényeljük a tanácsot, mert ha nem tesszük, ha nem tartunk rá igényt, Ő nem erőlteti azt ránk.

A másik fontos gondolat: ha megkapjuk az Úr tanácsát, vegyük is azt komolyan, ne bíráljuk felül, ne mondjuk, én jobban tudom. Ő tudja jobban.

A rendezett, az új lappal indult élet hálás, dicséri az Urat mindazért, amit Tőle kapott. Adjunk hálát Neki, magasztaljuk Őt! Adjunk hálát az Úrnak mindazért, amit ebben az évben adott a számunkra. Elsősorban az Ő személyes megismerésének mélységeire gondolok. Köszönjük meg, ha idén még jobban feltárult előttünk Isten Lénye, ha még jobban kibomlott előttünk az Ő szeretete. Mert életünk legfontosabb feladata Isten megismerése. Azért vagyunk a világban, hogy Őt megismerjük, és dicsőítve, Neki éljünk.

Dávid rádöbbent: nem a fegyverben, katonaságban, nem is tudományban, technikában, hanem az Úrban van a mi igazi és valóságos segítségünk. Ne mástól, hanem mindig Tőle várjuk a megoldást. Ő soha nem késik, és aki Rá meri bízni magát, megtapasztalja szabadítását. Meg kell tanulnunk őszintén bízni az Úrban.

Pál apostol börtönben van, mondhatnánk úgy is, megvan a maga baja, de mégsem siránkozik, nem magával van elfoglalva (Fil 8-25). Ő a fogságban is tanítvány, az Úr küldötte. Egy menekült rabszolgával foglalkozik. Valaki odasegítette Pálhoz, és Ő mindent megtesz, hogy megismertesse vele Jézust. Nem átnevelni akarja, nem jó fiút igyekszik faragni belőle, hanem hirdeti számára az evangéliumot. Ez miről szól? Jézus szereti a rabszolgát is, Számára ő is ember. A mai kor rabszolgáit is szereti, bennük is látja az embert, az értéket. Jézus új emberré akar formálni, aki nem a körülményeit akarja megváltoztatni, hanem belülről akar új emberré lenni. Krisztussal a szívében már nem a menekülésben látja a megoldást, hanem az új életben, amit a régi körülményei között kezd meg.

Pál sem magától képes így foglalkozni ezzel a rabszolgával, aki haszontalanná vált a gazdája számára. Maga is tudja, hogy ő is haszontalon volt Isten számára, de az Úr Krisztus lehajolt hozzá, megbocsátotta vétkeit, és újat kezdhetett. Mert a rabszolgafiú és a régi Saul rabbi szíve között nem volt semmi különbség. Mindkét szív gyűlölettel és gyilkos indulatokkal volt teljes. Ám az apostol megtapasztalta, hogy Jézus ezt a régi szívet újjá formálja, a régi elmúlt, és ő egy egészen új emberré lett. Hiszi és tudja, hogy ez Onézimosszal is megtörténhet.

Nagyon lényeges meglátni saját szívünk állapotát, hogy amíg nem adom az Úrnak magam teljesen, az én szívem sem különb Onézimosz szívénél. Rajtam sem segít más, csak az Úr kegyelme, vérének bűntörlő ereje. Ha ez megtörténik, másképp nézünk az emberekre, a mélyen lévő nagy bűnösben is meglátjuk az értéket. Nem tekintünk már reménytelenül, hanem ott lesz bennünk: az Úr képes újjáteremteni. Aki valamikor haszontalan volt Isten számára, Jézus által hasznossá válik. Amíg a bűn uralkodik bennünk, haszontalonok vagyunk Isten országa számára, függetlenül műveltségünktől, társadalmi pozíciónktól.

Pál nem kényszeríti Filemont Onézimosz visszafogadására, benne kell ennek megérnie. Filemonnak kell meglátni a rabszolgában a már megszületett új, krisztusi embert, a testvért. Pál kész átvállalni a szökött rabszolga tartozását, mert tudja, az ő adósságát Jézus vállalta magára. És így járt közbe érte az Atyánál. Urunk munkálkodjon bennünk is, tisztítsa meg szívünket, és adjon új látást. Segítsen, hogy mi is meglássuk mi a hitben a feladatunk.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.