2022. október 5., szerda

Gyümölcsöző élet

 

J

ákób meghalt és Kánaánban temették el (1Móz 50,1-26). József megtartotta ígéretét és elvitte apja holttestét az ígéret földjére, arra helyre, amit Isten nekik adott. Ebben az időben már túl vagyunk a hét szűk esztendőn, így mindnyájan visszamehetnének. Mert Izráel helye nem Egyiptomban van. Ez arra is rámutat, a nehéz időszak is le fog telni. Isten nem hagyja magára az övéit. Ezért ne aggódjunk, és ne adjuk át magunkat a csüggedésnek.  Isten munkálkodik. Bízzunk Benne, és legyünk készek a változásra. József népe nem volt kész, nem gondoltak a visszatérésre, hanem maradnak. Miért? Mert megszokták a jólétet. Már nem akartak mozdulni, változtatni. Még él ugyan bennük az ígéret földje. Még tudják, hogy nem itt helyük, de nem indulnak haza. Olyan könnyen beleragadunk ebbe a világba. Megszokjuk, amit kínál nekünk, jól érezzük magunkat, és nem jut eszünkbe, hogy mi vándorok vagyunk. Nem a világ fiai vagyunk. Isten azonban nem hagy magunkra, törődik az övéivel, és mindig ad magáról kijelentést. Ő jelen van népe  között.

Jákób halála után, József testvérei féltek, azt gondolták a testvérük visszafizeti mindazt, amit ellene elkövettek. Úgy vélték csak atyjukra való tekintettel bánt velük jól. Hiába telt el sok idő nem ismerik Józsefet.  Ez azt jelenti, nem kerültek közel hozzá. Megmaradt a távolság. Fontos, hogy közel kerüljünk az Úrhoz. Nem elég hitre jutni, meg is kell Őt ismerni. Minden nappal egyre közelebb kerülhetünk Hozzá. Mert aki szereti Őt, az meg is akarja ismerni, az egyre jobban meg akarja tudni milyen is Ő? Nem tudják, hogy József valóban megbocsátott, így már a régi sérelem el van törölve. József már elfelejtette, lezárta, amit elkövettek ellene. Isten országában nincs törlesztés visszafizetés. Mennyire nem ismerik a testvérek Isten világát. Mi ismerjük? Vagy még félelem, bizonytalanság van bennem?  Tudom, hogy amit az Úr megbocsát, azt el is felejti? Háta mögé veti minden bűnünket? Ez csodálatos, ha visszatértünk Hozzá, a múltat lezárja. És már csak arra figyel ami előttünk van. Zárjuk le mi a múltat. Ne cipeljük bűneinket, hanem éljük át a vér bűntörlő erejét, és éljünk szabadon. Isten nem olyan, mint az ember. Ő nem jegyezgeti a bűneinket, Ő nem úgy van mint mi, megbocsátok de nem felejtek. Ő megbocsát és elfelejt. És aki Krisztusban van, szintén ezt gyakorolja. A Krisztus a minta ebben is és mindenben. Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan a Krisztus is megbocsátott nektek. Így bocsátasz meg? Ő a minta?

József, amikor meghallja a bocsánatkérést sírva fakad. Ennyire nem ismerik őt, és nem bíznak benne?  Még mindig félelemben élnek, pedig már rég szabadok lehetnének a múlttól. Légy szabad Krisztusban, fogadd el a bocsánatot, és élj szabadon! Élj az új élet örömében, és figyelj az Úr szavára! József kétszer is azt kéri, ne féljenek. Nincs mitől félniük, mert őszintén el van rendezve a múlt. József Isten szemszögén keresztül látja a múltat. Ti rosszat gondoltatok, de Isten úgy gondolta, jóra fordítja,. Ne arra nézzünk mit tettek mások ellenünk, hanem azt, mit hozott ki belőle az Úr. Mindig arra figyeljünk, amit Isten cselekszik. Még a nehéz időkben is azt figyeljük mit fog ebből az Úr kihozni. Ha így teszünk, nem bénítanak le az események, az emlékek, a másik ember magatartása. Isten mindig jóra fordítja a gonoszt. Saját életünket is jóra akarja fordítani. Isten nem azt nézi most mi vagy, hanem azt, hogy mivé lehetsz. Ő előhozza belőled az új embert. Addig formál, amíg ez meg nem valósul. De engedd, hogy formáljon. József nem magára épít, hanem Istenre. Tudja, hogy az Úr gondoskodik. Meg van az Ő gondoskodása felől győződve. Van bizonyosságunk Istenről, az Ő munkájáról? Ha igen nem fogunk félni, akkor sem, ha elmegyünk. Miért? Mert Istenre bízhatjuk azokat, akiket itt hagyunk. Mi elmegyünk, de Ő marad. Ez a lényeg, Ő marad, és nem változik. Ő mindenkor ugyanaz. Ha tegnap bízhattunk benne, akkor ma is és holnap is számíthatunk Rá.

Páltól tanulhatunk, hiába akarják, hogy a börtönben megkeserítsék az életét, nem engedi (Fil 1,18-30 ). Nem másokkal foglalkozik, hanem az Úrral. Pál mindig arra figyel, hogy az adott helyen, hogyan tehet bizonyságot az Úrról. Tudja, azért van ott, hogy az embereket Krisztussal ismertesse meg. Nekik is szükségük van az Úrra, ha még eddig ezt nem is tudták. És ezért Pál beszél nekik Róla. Sátán azzal tesz minket hatástalanná, hogy mindig másokra figyelünk, másokkal foglalkozunk. Amíg ezt tesszük, nem tudunk azokra figyelni, akik közt vagyunk. Pál nem azzal foglalkozott mások hogyan szolgálnak, hanem a saját feladataira koncentrált. Ő annak örült, hogy mások is viszik a Krisztust, az Ő nevét teszik ismertté. Hogy hogyan teszik, azt majd az Úr ítéli meg. Mit is mond Pál? Csak az számít, hogy Krisztust hirdetik, csak az számít, hogy hirdesd Őt. Igen, az volna jó, ha mindenki szívből tenné, és nekünk arra kell figyelni, hogy mi szívből tegyük. Én szívből hirdetem? Nem a másik a lényeg, hanem az, én hogyan teszem? A saját életem, motivációm a lényeg. Pál örül annak, hogy Krisztust hirdetik. Nem engedi elvenni az örömét. Te se engedd, csak figyelj Rá!

Ha Krisztusra figyelsz, nem vallasz szégyent! Ne félj a kudarctól, mert Jézussal a Szentlélek munkája által, a kudarcnak látszó hely is áldás helyévé válik.  Így Pál börtön élete is, kudarcnak tűnik, de tudja, hogy nem az. Nem vallok szégyent semmiben, ott is lesz eredménye a munkájának. Az elvetett mag ki fog kelni. Pál előtt az Úr Jézus áll, amikor megfeszítették úgy tűnt, minden kárba veszett, de feltámadt és él. A kereszthalál életté lett mások számára.  Az egyik lator a kereszten, a százados a kereszt alatt jutott hitre, és látta meg, kicsoda valójában Jézus.

Pálnak az élet Krisztus, vagyis Ő áll élete középpontjában. Csak Neki él. Ki neked az élet? Vagy úgy is mondhatnánk, mi neked az élet? Minek élsz? Mi tölti ki napjaid? Krisztus? Vagy valami más? Nézd meg, mennyi idő jut egy nap az Úrra, az igére? Mennyi időt fordítasz imádkozásra, és mennyit az Úrnak való engedelmességre?

Mivel Pálnak Krisztus az élet, Ő tölti ki és be egész életét. A meghalás nyereség, írja.  Miért, mert tudja, hogy a halál után azzal fog lenni, Akiért most él. Pál úgy gondol a halálra, mint amikor valaki egy romos épületből egy új szép házba költözik. Nem tragédia, hanem öröm, az új helyre, a jobb helyre való költözés. Pál számára Krisztussal lenni mindennél jobb. Mi a te nyereséged?

De tudja, hogy még a maradásra van szükség, mert az élete még gyümölcsözni fog. A gyümölcsöző életért akar maradni. Mik az ő gyümölcsei? Az gyülekezetek, a hitre jutott, rendbe jött emberek. Az a gyümölcs, amikor a sátán által tönkretett emberek kijönnek a mélységből, újjá lesznek, és dicsérik az Urat.

 

KRISZTUS AZ ÉNEKEM

 

1.  

Krisztus az énekem,

Krisztus az életem,

Mindenem énnekem Ő!

Elfogy az énekem,

Elfogy az életem,

Megmarad énnekem Ő!

2.  

Elfogy az életem,

Ámde az égbe’ fenn

Rám örök üdv hona vár.

Vár oda Jézusom,

Szívem is arra von,

Hadd megyek én haza már!

3.  

Elfogy az énekem,

Ámde az égbe’ fenn

Angyalok kórusa zeng.

Ott fogom hallani,

És vele vallani:

„Szent vagy, ó, menny Ura, szent!”

 

Isten áldásával.

2022. október 4., kedd

Szabadításodra várok, Uram!

 

J

ákób már a célszalag előtt van, nemsokára átszakítja és beérkezik (1Móz 49,1-33).  Hová? Isten mennyei világába. Nemsokára látni fogja azt, Aki annyit dolgozott rajta, amíg Izráellé vált, Akivel birkózott a Jabbók révénél. Mert a Biblia bizonyságtétele szerint nem a meghalás a cél, és nem is az, hogy minél jobban éljünk ezen a világon, és jól kiélvezzük mindazt, amit lehetséges. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük mennyei Atyánkat, és eljussunk az örök hazába. A cél megérkezni Hozzá. Ez kegyelem, hiszen saját erőnkből be nem jutunk oda, elválasztanak a bűneink, a romlott természetünk, de Isten Krisztusban utat készített. Ő az út, Aki által életre juthatunk. Ráléptél már erre az útra?  Ismered már Őt, és Neki szolgálsz? Átélted, amit Jákób is, hogy az Úr kézbe vett és alakított? Ha igen, adj hálát, mert amit elkezdett azt be is fejezi.

Jákób összegyűjti gyermekeit és megáldja őket, mielőtt eltávozik ebből a világból. Amit ő is kapott azt tovább adja. Olyan jó, hogy áldást, tehát magát Istent adja tovább, Őreá bízza gyermekeit.  Megrendítő, hogy a nagy családi összejövetel, az utolsó nagygyűlés miről szól. Nem a földi vagyon elosztását beszéli meg Jákób a fiaival. Nem arra hívja fel a figyelmüket, mit tegyenek a hagyatékkal, hogyan osszák szét az örökséget. Nem a vagyon, hanem az Úrtól való áldás, és a küldetésük van a középpontban.  Az apa fiai szívére helyezi, küldetésük van, és ezt ne feledjék. Az életük nem csupán annyi, hogy tovább fejlesszék a gazdaságot, és minél magasabb polcra jussanak az életben. A lényeg, tudatosítsák, és ne feledjék, hogy elhívottak, Istennek terve van velük. Te is céllal vagy ebben a világban, és nem az a cél, hogy minél többet keress, vastagodjon a pénztárca, és mindent meg tudj venni, amit a világ kínál.  A cél, hogy megismerd Őt, mármint Jézus Krisztust, és az Általa hozott kegyelmet. Erre szól az élet küldetése, és amikor megismered Őt, elhívatsz, kiküldetsz az Ő szolgálatára.  Az Úr az evangéliumot és Önmagát bízza ránk. Az a feladat, hogy úgy éljünk, hogy ebben a sötét világban láthatóvá váljon Ő. Lássák meg az emberek a világ Világosságát. Látni és láttatni ez a küldetésünk. És csak az tudja Jézust láttatni, aki maga is látja, aki kapcsolatban van Vele.

Az áldások a fiúk karaktereiről és lelki valóságukról is beszélnek. Nem takargatja a bűnt sem, és rámutat arra, amilyenek, és amit majd képviselnek. Azonban mindezek nemcsak azt mondják el, hogy jelenleg ilyenek, hanem lehetőséget kínál arra is, hogy mássá legyenek. Isten elmondja milyennek lát, de megadja a segítséget az átalakuláshoz. Sőt Ő maga tesz újjá. Az egész Szentírás erről beszél, Isten látja, milyenek vagyunk, és mindent megtesz, hogy változzunk, és ne a bűn és a gonosz uralkodjon bennünk. Jézus Krisztus által személyesen eljött a világba. Elmondja, hogy az életünkben akkor jön el a változás, akkor fogunk kifelé haladni a mélységből, a hamis kegyességből, az önbecsapásból, ha meglátom szabadításra van szükségem. Miért? Mert önerőből nem leszek más. Magamat nem tudom megszabadítani, ezért kiáltok és várom a szabadítást.

Ki a szabadító?  Júda oroszlánja. Az ige már most az Úr Jézusra irányítja figyelmünket. Ne keseredj el, mert van, Aki segítsen. Ez a Valaki, Jézus. Hívd Őt segítségül. Ő legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált is. Mindezt érted tette. Azt akarja, hogy szabadon élj. A szabadság pedig nem más, mint az Ő uralma alatt élni. Akkor vagyok szabad, ha a Szentlélek betölt és vezérel. Mert a szabadság azt jelenti, már nem ez a világ befolyásol, és nem azt teszem, amire kényszerít, hanem szabadon választom Isten akaratát.

Pál apostol börtönből írja a Filippi levelet, azonban nemcsak börtönben van, hanem Krisztusban is (Fil 1,1-17). Ezért tudja másként látni a helyzetét. Mert semmi panaszt nem olvasunk. Nem a fogság körülményeit veti papírra, és nem is afölött sajnálkozik, milyen kár, hogy fogoly, mert így nem tud szolgálni. Pál meglátja ennek a helyzetnek a jó oldalát. Sőt csak azt látja, a többire nem is figyel. Természetes számára, hogy Krisztus követése elutasítással, szenvedéssel jár. Ő mindig Krisztusra figyel, a börtönben is Krisztusban van, vagyis nem maga, hanem az Úrral. Tudja, hogy az Úr ott van Vele. Kapcsolatban van az Úrral ott is. Nem önmagára, hanem Krisztusra tekint. Kire tekintek? Mi határoz meg? A szenvedésem, vagy Krisztus? Pál azért látja másként az életét, mert Krisztusban van. Ahogyan a víz a szivacsban, úgy van Pál Krisztusban. Egész lényét átjárja a Krisztus, és nem lehet már Tőle elválasztani.

Mivel Krisztusban van, ezért olyan tulajdonságok jellemzik, amik egyébként nem volnának jelen benne. Mi is hívőknek nevezzük magunkat, azonban elcsendesedve vizsgáljuk meg a szívünket! Mi van bennem? Hála és öröm? Megdöbbentő, hogy egy börtönben lévő emberben hála és öröm van. Mi van benned most? Mi tölt be? Miről tudsz beszélni? Hálát adsz, és öröm tölt be? Mivel foglalkozol, amikor nehéz a helyzet? Pál imádkozik. Az imádság, beszélgetés az Úrral. Ő ott is beszélget Jézussal. Beszélgetésének tartalma a gyülekezet és nem önmaga. Nem a maga bajait sorolja, hanem a Filippiekért imádkozik. Velük foglalkozik, meglátja pozitívumaikat. Ezért szinte nem is veszi észre a maga helyzetét.  Pált a másik ember, a testvérek foglalják le. Velük van elfoglalva, értük imádkozik. Kivel vagy elfoglalva? Mennyi idő jut imádkozásra és a másikkal való foglalkozásra?

Pál azért imádkozik, hogy szeretetük bővelkedjen ismeretben és megértésben. Nem elég, hogy átélem az Úr szeretetét, és én is szeretem, hanem meg is kell Őt ismernem. Ismerem Jézust? Tudom ki Ő? Hogyan ismerhetem meg Őt? Úgy, hogy állandóan Vele vagyok. Mert igazából lakva lehet megismerni a másikat. Ez arra ösztönöz minket, hogy rendszeresen keressük a Vele való kapcsolatot, minél többször vegyünk részt a gyülekezeti alkalmon, és olvassuk az igét. Mert az Urat az ige által ismerhetjük meg igazán. Ott jelenti ki magát, és ott tárul fel előttünk az Ő Lénye. Pál még azt is kéri, hogy megértés is legyen bennünk. Értsük meg mi az Úr akarata. Ezt is az ige olvasása és az imádság által érhetjük el. Az igét olvasva a Szentlélek Isten megérteti velünk Isten akaratát. Mondhatnánk úgy is meg kell értenünk Istent, kicsoda Ő és mit akar? Értem Őt, akarom megérteni? Mert ehhez időre van szükségem. Akit meg akarok érteni ahhoz, odatelepedek, arra figyelek. Istent is akkor értem meg, ha időt szánok Rá, és figyelek arra, amit mond. Ha megértem Őt, akkor könnyebben megértem a másik embert. Értem én a mellettem lévőt? Megértem mi van benne, mi neki a fontos, vagy hol tart most? Mintha legtöbbször nem értenénk meg egymást, talán nem is akarjuk, mert önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Krisztusban azonban lehetséges egymást is megérteni.

 

A nagy király jön: Hozsánna!

 

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat

szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa

léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a ma-

gasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, sze-

gény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A

bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi öröksé-

gét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Is -

ten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki

pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő

táborban.

4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra

egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban

Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kin-

cseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cseleke-

detink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És

hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

 

 

Isten áldásával.

 

2022. október 3., hétfő

Vizsgálat

 

J

ákób és családja megérkezett Egyiptomba, és az ország legjobb részén telepedett le (1Móz 47,1-48,22). Isten hatalmas csodát vitt végbe.  A nyomorúságból kivette elhívott népét, és áttelepítette őket egy olyan helyre, ahol van gabona. Nemcsak gabonájuk volt, hanem az állataiknak is volt legelőjük. Gósen földjét az Úr megőrizte a szárazságtól. Isten mindig a legjobbat adja övéinek. Neki van hatalma népét kivenni a nyomorúságból, és átvinni egy jobb helyre. Izráelnek nem kell keresztül menni az éhség hét esztendején, mert ez nem nekik szól. Így veszi ki Isten a ma is az övéit a nyomorúságból. Ő jobbat készített a gyermekeinek. Mit? Egy bővölködő életet.

Jákób találkozott a halottnak hitt fiával. Olyan volt ez számára, mintha feltámadott volna. József él, nagyszerű hír volt ez Jákóbnak. Ennél is nagyszerűbb hír, Jézus él. Akiről azt gondolták, hogy halott, él, mert Isten kihozta Őt a halálból. Élő Urunk van. Keressük Őt, és igyekezzünk megismerni. Mert ahogyan Jákób családjának József volt abban a helyzetben a megmentő, úgy a mi megmentőnk az Úr Jézus Krisztus. Egyedül Ő tud rajtunk segíteni. Ő ad kenyeret, és védelmet. Átvisz minket a maga országába, ahol békesség és biztonság van. Nem a földi országok jelentik számunkra a biztonságot, hanem Isten országa.

Jákób halála közeleg és ő hívatja és megáldja őt. Jákób tudja, hogy elhívása nem Egyiptomra, hanem Kánaán földjére szól. Ezért azt akarja, hogy azon a földön temessék majd el. Jákób nem akar a világban maradni. Most Egyiptomban van, mert Isten kimentette őt a szűk esztendők elől, de tudja, hogy népének hol a helye. Isten gyermeke nem merülhet el a világban. Mi nem oda, hanem az Úr Jézushoz tartozunk.

Jákób József fiait fiaivá fogadja és megáldja őket. Igaz, a sorrendet felcseréli, de ez nem az öregség miatt van. Isten akarata ez. Mert Ő nem az emberi sorrendekhez alkalmazkodik. Őnála az utolsókból is lehetnek elsők. Sőt az Úr Jézus arra törekszik, hogy akiket utolsóknak tartanak, azokból elsők legyenek. Ő azokat sem rekeszti ki kegyelme megismeréséből, akik lemaradtak, akik még nem hallottak Róla.  Így azután van esélyünk Istenre találni. Van esélyünk a bűnből megszabadulni és új életet kezdeni Vele.

Az áldást követően Jákób elmondja, hogy ő meghal, de Isten velük lesz. És ez a lényeg. Ha az emberi segítség elmúlik is, vagy teljesen magunkra maradunk, nem kell félni, mert az Úr velünk marad. Ő nem hagyja cserben az övéit. Isten veletek lesz, ennél nincs nagyszerűbb üzenet. Ezt hagyja hátra Jákób, nem én vagyok a lényeg, hanem Isten. Ha meghalok, Ő itt marad, és Vele mehet tovább az  élet. Mit hagyunk magunk után? Én is Istent hagyom családtagjaimra? Ezzel áldom meg őket, hogy Isten marad, és Őreá támaszkodhatnak? Isten veletek lesz, és visszavisz. Ebben benne van, hogy Isten szabadítására lesz szükségük. Nem maguktól mennek majd vissza Kánaán földjére. Belesüppednek a jólétbe, de Isten kiemeli majd őket Gósen földjéről. Amíg jól megy a soruk, eszükben sincs az ígéret földje. Nem akarnak visszamenni. Akkor kiáltanak majd, amikor nyomorgatják őket. Az Úr meghallja majd kiáltásukat. Kiáltsunk, kérjük a szabadítást, hogy e világ vonzásából Isten országába léphessünk.

Az apostol levele végén önvizsgálatra szólít fel (2Kor 13,1-13). Ne mások hitét, hanem a sajátunkat tegyük mérlegre. Próbáljátok meg, vizsgáljátok meg, hogy hitben vagytok-e! Miért fontos ez? Mert ezek szerint megtörténhet, valaki úgy gondolja, hitben van, és mégsem. Ez tragikus önbecsapás. Azért, hogy ezt elkerüljük, vizsgáljuk meg önmagunkat. A próba eszköze az ige, és az Úr Jézus Lénye. Az igébe tekintve és az Úr Jézus mellé állva látható meg, hogy hitben élünk-e. Az ige megmutatja milyen gyümölcsöt terem az életünk. Krisztus jelenléte meglátszik. És ezt nekünk is meg kell magunkban látni. Ha Ő jelen van, akkor Krisztusi gyümölcsök fognak megjelenni. És ezeket meg lehet különböztetni a világ és a test cselekedeteitől.

Pál azért imádkozik, hogy semmi gonoszt ne tegyenek, és azért, hogy tökéletesebbek legyenek. Másképp mondva, haladjanak előre a hitben. Legyen látható változás és különbség. Különbség a világ életétől. Mindezzel azt mondja az apostol, lehetséges tökéletesebbé válni. Isten Lelke formálja a tanítványokat. Ne maradjunk le annál, ahol tegnap tartottunk, hanem törekedjünk a tökéletességre.

Pál imádkozik a gyülekezetért, fontos számára az imádság, fontos nekünk is? Imádkozunk egymásért, a gyülekezetért? Hordozzuk egymást az Úr előtt? Odaborulunk minden dolgunkkal az Úrhoz?

Végezetül Az Úr kegyelmét, Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét helyezi a szívükre.  Legyenek mindig közösségben a Szentlélekkel, éljenek az Ő jelenlétében. És ezt helyezi a mi szívünkre is, maradjunk meg élő kapcsolatban az Úrral. Kapaszkodjunk mindig a kegyelembe. A kegyelem azt jelenti, az Úr Jézus Krisztus elengedi ítéletünket. Kegyelemben az elítéltet részesítik. Azt az elítéltet, aki kéri a kegyelmet. Mindez azt jelenti, a kegyelmet akkor tapasztalom meg, ha látom, hogy ítélet alatt vagyok. Akit nem ítéltek el, nincs szüksége kegyelemre. Akinek nincs adóssága, annak nincs mit elengedni. Ezért lényeges, hogy mindig lássam az életem, lássam, hogy kegyelemre szorulok. A kegyelem Krisztus által elérhető, mindenkor szükségünk van rá. Hiszen Isten kegyelme erőforrás is. Merítsünk erőt belőle.

 

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

Isten áldásával.

2022. szeptember 29., csütörtök

Vigyázzunk!

 

J

ákób fiai Benjáminnal együtt lementek Egyiptomba, József meglátta testvérét is (1Móz 44,1-34). József  Benjámint bőségesebben megvendégelte, mint a többit, majd útnak indította őket. Kaptak gabonát, sőt még a pénzt is visszatették a zsákjukba. Így azután megtapasztalták Isten kegyelmét.  Amiért másnak fizetnie kellett, azt ők ingyen kapták. Mivel József testvérei, ingyen juthatnak hozzá a gabonához. Ez az esemény Isten kegyelméről beszél, ilyen a kegyelem, Jézusért megkapjuk bűneink bocsánatát, egyedül érte és kegyelemből. Az is igaz, hogy el kell érte menni, a kereszt tövébe. Le kell borulni az Urunk elé, és kérni. Nekik is meg kellett fogalmazni miért mentek, úgy nekünk is el kell mondani, mit is akarunk. El kell mondani, bocsánatért, gyógyulásért, új életért jöttem. Ha ezt megvalljuk, Ő megadja, amit kérünk. Sőt így működik továbbra is, Jézusban mindent megad Isten, ami az új élethez, és a Neki való szolgálathoz szükséges.

Ők még mindig nem tudják, hogy a fáraó felügyelője József. Elindulnak, és legnagyobb megdöbbenésükre, utánuk jön az intéző, meggyanúsítja őket, és a vád igaznak bizonyul. Benjámin zsákjában lapul József ezüst pohara. Megdöbbennek, nem tudják ez hogyan lehetséges. De már készek mind ottmaradni és a felügyelő szolgájává lenni. Az intéző csak azt akarta elvinni, akinél megtalálták a poharat, azonban a testvérei nem hagyják magára. Kiállnak mellette és mind visszamennek, vállalják, és nem hagyják őt a sorsára, nem szolgáltatják ki. Mindez arról beszél, változnak a testvérek. Már nem közömbösek, nem csupán a saját életük a fontos. Gondolnak apjukra, és mellé állnak kisebb testvérüknek. Van-e változás bennem? Látszik-e, hogy az Úrhoz tartozom? El tudom-e mondani, hogy amit még tavaly nem értettem, vagy másképp gondoltam, azt ma  már Isten akarata szerint teszem?

Ha nem értettük mi is történt, és azt kérdeztük, hát miért nem ismertette meg már magát velük József, akkor itt a válasz. Azért, mert meg akarta tudni, hogyan reagálnak. Mellé állnak-e Benjáminnak? Készek-e vállalni őt, és vele a büntetést? Kiderült, most már készek. Nem mernek a legkisebb nélkül visszatérni apjukhoz.

Amikor József elé kerülnek, és ő Benjámint akarja ott tartani, Júda elő áll és védbeszédet mond. Nem hárítja Benjáminra. Nem mondja, nekünk ehhez semmi közünk. Nem mutogat, mint Ádám tette az Édenben. Én is tudom vállalni a bűnt és annak következményét? Vagy én másra hárítom, és magam védem?  A bátorság azt jelenti őszintén vállalom a következményeket. Itt még nem mondják el, hogy ők a felelősek, de Júda megvallja, Isten büntetését látja ebben a dologban.  Szívük mélyén már tudják, hogy József miatt történik mindez.

Júda kész maradni a többivel együtt, vállalják Benjámint, kimondják: Nem mehetünk nélküle vissza. Nem menekülnek, nem mentik a saját életüket, Júda kezességet vállal, kész maradni Benjámin helyett.  Júda, akinek törzséből származik majd az igazi kezes, Aki helyettem megy a keresztre. Mert Ő nemcsak fogollyá lett, hanem meg is halt, hogy nekünk életünk legyen. Jézusért kapunk kegyelmet, szabadságot, új életet.

Csodálatos képet fest a gyülekezetről, úgy írja le, mint Krisztus menyasszonyát (2Kor 11,1-15). Szeplőtlen szüzet, ami azt jelenti, aki Krisztusban hisz, azt Ő megtisztítja, tisztává teszi. Az eltörölt szennyet, bűnt, elfelejti, nincs, azonban a tisztaságra ügyelni kell. Ezt szolgálja Pál munkája, féltő szeretettel félti őket, nem akarja, hogy szennyeződés kerüljön rájuk, hogy a szívük elforduljon az Úrtól. Amit kemény beszédnek gondolnak, az azért van, mert így akarja őket megőrizni Krisztus számára. Fontos üzenet ez, ügyeljünk magunkra, fehér ruhánkra. Ne engedjük bekoszolódni az életünket, a szívünket. Sátán mindent megtesz, hogy a bűn felé irányítson, azonban meg kell látnunk mi az, ami az Úrtól és mi az, ami a gonosztól van.

A kígyó, vagyis a sátán minket is el akar tántorítani Krisztustól. Csábító, tehát, szépnek biblikusnak tűnő gondolatokkal bombáz, és ha nem figyelünk, ha nem ismerjük eléggé a Bibliát, megtévedünk. Meg kell vizsgálni a hitünket, a biblikus ismeretünket, meg tudjuk-e különböztetni a tiszta evangéliumot a hamistól? Mert nem csak az a lényeges, hogy ki tesz bizonyságot, hanem az is fontos, hogy mit hirdet? Nem mindegy milyen tartalommal ismertetnek meg minket. Nem minden biblikus és nem minden evangélium, ami ma eljut hozzánk. Ezért meg kell tanulnunk felismerni azt, ami idegen, ami nem Krisztustól származik. Hogyan juthatunk el ide, úgy, hogy mindennél jobban ismerjük az Úr Jézust, az igét, és mindazt, amit hallunk, mellé állítjuk. Szánjunk minél több időt az ige megismerésére, olvassunk minél nagyobb részeket belőle, és olvassuk rendszeresen.

Azt is elmondja Pál, hogy mivel a sátán is a világosság angyalának adja ki magát, így a szolgái Krisztus apostolainak adják ki magukat. Ez azt jelenti, külsőre nem igazán lehet megmondani, hogy a sátán szolgáival van dolgunk. De a beszédéről, a törekvéséről kiderül. Sátán célja az ember Istennel való kapcsolatának megakadályozása, vagy szétrombolása. A sátán embergyilkos, és ezt a tevékenységét végzi ma is, szolgáin keresztül is. Azonban csak akkor van esélye, ha világosságnak adja ki magát. De ezt csak külsőleg tudja megtenni. Utánozza a kinézetet az elnevezést, a szokásokat, de a gyümölcs, és a beszéd az nem hasonlít Krisztusra. A fenevad szarva a Bárányéhoz hasonló lesz, de úgy beszél, mint a sárkány. Ez a lényeg, a beszéd, ezért kell Krisztus hangját megismernünk, és ha így teszünk, nem leszünk megtéveszthetők.

 

 

 

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

 

 

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

 4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

 

 

Isten áldásával.

2022. szeptember 28., szerda

Mérce

 

N

ehéz feladatot kaptak Jákób fiai, Benjámint is magukkal kellett vinni, ha ismét élelemért mennek (1Móz 43,1-34). De közben Simeont ott kellett hagyni. Nehéz a helyzet, de Jákób vonakodik Benjámint elengedni, fél, hogy őt is elveszíti József után. Az éhínség, a nyomorúság, egyre erősebb lett, és ez a szorítás rákényszeríti Jákóbot a döntésre. A nehéz helyzet arra serkenti, dönteni kell, és nincs más lehetőség, csak Egyiptom. A fiai azonban nem akarnak Benjámin nélkül menni. A feszültség egyre nő. Mi ennek az oka? Úgy látom, ez az egész helyzet abból fakad, hogy Jákób elfeledkezett József álmairól. Nem kellene félnie, és a fiára sem kellene halottként tekinteni. Ha előtte vannak az álmok, akkor azok garanciát nyújtanak arra, hogy József él. Mert csak akkor borulhatnak le előtte, ha József él. Ha az álmok Istentől vannak, ha azok az Ő jelzései, József él, mert nem halhat meg addig, amíg az üzenet be nem teljesedik.

Isten az Ő kijelentése által felkészíti, erősíti, bátorítja övéit. Ha ezt komolyan vesszük, félelem nélkül haladhatunk előre. Az ígéret reménységet és erőt ad.  Arra bátorít, hogy higgyem, amit Ő mond az igaz, az valóság. Hiszem-e, ha Vele vagyok, ha azt teszem, amit Ő mond, akkor a nehéz pillanatokban sem kell kétségbe esnem? A tanítványoknak is meg kellett tanulniuk, ha Jézus a hajóban, akkor nincs okuk a pánikra. Jézus nem halhat meg a tengeren. Soha ne feledjük Isten ígéreteit, bízzunk bennük lehetetlen helyzetekben is!

Jákóbnak kellene bátorítani a fiait, ne féljetek, bízzatok Atyáink Istenében. Ő adta nekünk ezt a földet, megígérte, hogy nagy néppé tesz minket, nem veszhettek el. Ne féljetek, József él! De Jákób megfeledkezett Isten munkájáról. Jákób Benjámin nélkül akarja visszaküldeni a fiait, de azok nem mennek, csak legkisebb testvérükkel. Félnek az egyiptomi kormányzótól. Pedig már nem kellene félniük, mégis félnek. Miért? Az előbbiek mellett azért is, mert sötét titkot hordoznak. Ők nagyon is tudják mi történt Józseffel, de még mindig nem beszélnek róla. Nem mondják el apjuknak, azt amit tudnak.  A nem beszélés sem megoldás. Nem tudják, hogy Isten előtt nincs rejtve az életük. Vigyünk mindent Isten elé, beszéljük meg vétkeinket, tárjuk fel Előtte bűneinket.

Végül Júda kezességet vállal Benjáminért. Eddig nem vállaltak felelősséget egymásért, most Júda előlép. Így lépett elő a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Ő is vállalt minket, magára vette bűneink büntetését, hogy megmentsen a rabszolgaságtól, a kárhozattól. Az idő szorítja őket, egyre nehezebb a megélhetés, így azután, döntenek és mennek. Isten a megélhetés nehezebbé válásán keresztül is szólongat minket. Azt akarja, hogy végre elinduljunk felé. Amíg mi meg tudjuk oldani az életünket, nem igazán keressük Őt. De amikor egyre rosszabbá válnak a dolgok, keresni kezdjük a megoldást. Elindulhatunk hamarabb is Isten felé. Annyiféle módon jelzett már, megmutatta, hogy aki Hozzá fordul, aki visszamegy Őhozzá, arról gondoskodik. Megmutatta, hogy Ő él, és rajta kívül nincs Isten, de mégis tétovázunk.  Nem akarunk szembenézni magunkkal. Nem akarjuk feltárni szívünk mélységeit. Pedig a kereszt Istentől való gyógyír. Ott gyógyulhat meg az életünk. Mivel Jézus átvállalta az adósságunkat, félelem nélkül jöhetünk.

Amikor odaérnek, ott is a félelem vesz erőt rajtuk. Pedig József felügyelője Istenről tesz bizonyságot, és ez sem elég nekik. Egész eddig nem gondolnak Istenre. A választott nép fiainak nincs kapcsolata Istennel. Neked van? Mélyítsük el a kapcsolatunkat az Úrral. Idegenben, egy idegen személy ébreszti őket rá, van Istenük. Atyátok Istene, ők eddig Róla elfeledkeztek. Ha Isten itt van és cselekszik, minden rendben, akkor van megoldás.

Az apostol mércéje maga az Úr (2Kor 10,12-18). Mellé állítja magát és azon méri le életét szolgálatát, amit Ő mond neki. Ki a mércénk? Kihez mérjük magunkat? Önmagához sem méri magát. Mert önmagunk hamis mérce. Igazán jól mindig az Úr mellett látjuk meg az életünket.  Ne másokra figyeljünk, egyedül az Úrra, az igére. Az ige az a zsinórmérték, ami mellett jól tudunk tájékozódni.

Pál mindig Isten akaratát figyelte. Nem arra nézett hol tartanak mások, merre viszik az evangéliumot. Ő kereste az Úr Jézus vezetését és meg is találta. Ne másokhoz igazodjunk. Ne azt nézzük mások milyen területen mozognak, hová jutottak el. Azt keressük mi a mi utunk.

Az apostol nem ajánlotta soha magát, nem mondta, hogy akkor fognak előrébb jutni a hitben, ha őt hallgatják. Nem a maga képességeiről, tudásáról beszélt. Mindig az Úrra mutatott. Önmagát alkalmatlannak ítélte, de tudta, hogy Krisztus alkalmassá teszi őt. Mindig a gyengeségeiről beszélt. A tanítvány soha nem magáról beszél, nem magát ajánlja, tudja, hogy az élet problémáit csakis az Úr oldja meg. Nem emberek, és módszerek, hanem a Krisztusba vetett élő hit segít rajtunk.

Pál rámutat, nem az a kipróbált, az alkalmas a szolgálatra, aki a maga sikereit, eredményeit sorolja, hanem az, akit maga az Úr ajánl. Hogyan ajánl? Az elvégzett munka, a hit gyümölcse által. Mert aki Krisztusban van, az sok gyümölcsöt terem. A gyümölcs mondja el, hogy milyen fák vagyunk.

 

 

Szűkölködünk nagy mértékben

 

Szűkölködünk Nagy mértékben Segedelem nélkül, :/: Reménykedünk, Örök Isten, Te

légy segítségül: Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói.

 

 

Isten áldásával.

 

2022. szeptember 27., kedd

Feltör a mélység

 

A

z Úr munkálkodik, ezt láthatjuk mai igénkben is. Megbizonyosodhatunk Róla, Ő akkor is cselekszik, amikor mi erről nem tudunk (1Móz 42,1-38). Jákóbnak is csak a pillanatnyi helyzetről van tudomása. Látja, egyre nehezebbé válik az élet. Nincs élelem, de arról nem tud, hogy Isten előttük jár, és megmentésük érekében előre küldte fiát, Józsefet. Isten mindig előttünk jár néhány lépéssel. Jó ezt tudni, mert akkor nem fogunk aggodalmaskodni. Mi még a bajt látjuk, de ha ismerjük az Urat és az Ő igéjét, akkor tudnunk kell, hogy Ő már elkészítette a kimenekülést is. Még ha csak a fellegeket látjuk is, ne engedjük, hogy ezek ránk telepedjenek, hanem hittel gondoljunk a munkálkodó Istenre. Isten az Úr Jézusban előttünk jár, már akkor elkészítette a megoldást bűneinkre, életünkre, amikor még nem is tudtunk Róla. Mindig előttünk jár, mint jó Pásztor és vezet, és egyengeti az utat.

Jákób fiai elég tétovának tűnnek, ők csak a készletek fogyását látják, és nincs reményük. Nem tudják mi a megoldás, mit tegyenek? Mintha egymásra is várnának, nem akar senki megmozdulni, és nem keresik a megoldást.

Úgy látjuk Jákób figyel, kapcsolata van Istennel, és így látja a teendőket. Először is meghallja, hogy Egyiptomban van gabona. Ez sem véletlen, Isten gondol rájuk, eljuttatja hozzájuk a hírt. Mert valószínűleg nem az internetről tudta meg, hogy Egyiptomban van gabona. Ő nem akar oda menni, emlékszik Izsák és Ábrahám történetére, tudja, itt kell maradnia a nehéz időkben is, mert ezt a földet adta nekik Isten. Sokat változott, egészen másképp gondolkodik Jákób, már nem menekül, nem a maga eszközeivel akarja megoldani a problémát, és nem is mások kárára.  Változom? Látszódik Isten munkája az életemben? Az Úrral való kapcsolat által megérti, Egyiptomból kell gabonát hozni. Isten megmutatja azoknak, akik rá figyelnek a megoldáshoz vezető utat. Meg van az ő részük is, el kell menni Egyiptomba.

Tíz testvér utazik, Benjámin marad. Jákób félti Benjamint, nem tudja, hogy Józsefet is megmentette az Úr. Sőt az őt ért nyomorúságot is az ő megmentésükre használta fel. Ne féljünk, hanem bízzunk az Úrban. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink.  Ő mindenkor megmentésünkért munkálkodik. Ő nem akarja, hogy elvesszünk. Krisztusban eljött, hogy lehajolva kimentsen a bűn hatalmából, és a kárhozatból. Isten mindig ment. Akkor is, ha mi egyelőre ezt még nem látjuk. Figyeljünk Jézusra, és akkor megerősödünk a hitünkben, elmúlik a félelem és bizonyosak leszünk, Istennél van megoldás. De ezt ki kell várnunk.

József megismeri testvérüket, de ők nem. Kémeknek tartja őket, vagyis megpróbálja változtak-e? Mi van most a szívükben. Isten megpróbál, változunk-e, előrébb tartunk-e, mint korábban? Megnézi, mi van a szívünkben. Itt azt vizsgálja, még mindig irigyek, féltékenyek, önzők, vagy már készek magukat odaadni a másikért.

Sok év eltelt már, mégsem rendeződött a testvérek élete. Nincs a múlt bűne feldolgozva. Nem tudnak vele mit kezdeni. Azt gondolták az évek múlva majd elfeledteti velük, amit Józseffel tettek. Azonban nem így történt, a lényünk mélyébe való söprés nem segít. Eljön az idő, amikor onnan a felszínre tör, amit el akartunk hallgatni.  Isten azonban azt akarja, hogy miden előjöjjön, mert csak így gyógyulhat meg a múlt. Vállalni kell önmagunkat, tetteinket elsősorban Isten, majd egymás előtt is. Úgy tűnik ezek az emberek eddig hallgattak, nem vitték Isten elé, és nem vallották meg apjuknak sem a valóságot. Azonban az idő nem gyógyír, nem oldja meg a problémát, és nem gyógyítja a sebet. Az évek múlása nem ad bocsánatot, feloldozást. Ezt csak Isten adhatja meg, ehhez azonban bűnbánatra van szükség. Mi már tudjuk, mindent odavihetünk a kereszt alá. Jézus vére megtisztít, és Érte az Úr megbocsát. De oda megyünk? Letesszük a vétkeket?

A testvéreknek azonnal eszébe jut mindaz, amit Józseffel tettek. Tudják, hogy a bűnt rendezni kell, és hogy Isten számon kéri testvérük életét rajtuk. Lelkiismeret furdalásuk van. A mélyből előrobbant az, amiről eddig hallgattak. Vigyük időben az Úr elé, mert Ő megtisztít minden bűntől. Aki megvallja a bűneit,  bűnbocsánatot nyer.  A gabona megvan, a pénzt is visszakapták, de nincs velük Simeon, vissza kell menni, ráadásul Benjáminnal együtt. Nehéz időszak ez Jákóbnak, de az Úr már készíti a megoldást. Jó Istenre bízni magunkat, mert Ő ad megoldást. Lehet, addig szenvedésen vezet keresztül, de ne csüggedjünk, Isten hű.

Pál azt szeretné, ha a gyülekezet megoldaná a problémát és nem kellene erélyesnek lenni (2Kor 10,1-11). De ha arra lesz szükség, akkor erélyesen fog fellépni. Ez az erély nem az emberek ellen szól, hanem a gonosz munkája ellen. Sátán a gyülekezetet meg akarja osztani, és így el szeretné az evangéliumot lehetetleníteni.  Hiteltelenné kívánja tenni az hívőket a sátán. Azt akarja elérni, hogy a kívül valók, úgy gondolják, az egyház sem más, mint a világ. Ott is ugyanolyan bűnök vannak, ugyanúgy harcolnak egymás ellen. Ott is a hatalmi vágy mozgatja a szálakat. Ez is csak egy vallásos csoportosulás, semmivel sem különb, mint a többi. Mit lát a környezetünk a mi életünkben, gyülekezetünkben? Hitelességet? Azt látja, hogy a bűnt kirekesztjük? Lát szentséget, krisztusi életvezetést? Látszódik a Krisztus az életünkben? József életét figyelve Potifár is elismerte, vele van Isten. Meglátszik, hogy Istenhez tartozik. Látszik, hogy az Úr tanítványa vagyok? Mert nem az a kérdés, mi hogyan gondolkodunk magunkról, hanem hogyan gondolkodik az Úr az Ő népéről? Ő mit gondol, milyennek akarja az egyházat, és követői életformáját?

Az apostol elmondja, ha erélyes lesz is, ha szembe száll a hamissággal, azt nem úgy teszi, ahogyan a világban látható. Mert ő is testben él ugyan, de nem test szerint harcol. Ő más fegyvereket használ, mint a nem hívő emberek. És ezt akarja megtanítani a korinthusiaknak is. Isten gyermeke az Úr harcosa, de nem világi fegyverekkel, hanem Isten fegyverzetével harcol. Nem igazán szoktunk erre figyelni, pedig Pálnál visszatérő gondolat, hogy a hívő, Krisztus katonája Mik a fegyverek? Az ima, az Isten igéjének forgatása. Igével győzhetjük meg az ellenszegülőket, az ige ad reményt az elveszetteknek. Isten szava szabadít meg a bűnből.

Pál célja, hogy Krisztusnak legyenek engedelmesek. A gondolataikat is igazítsák Krisztushoz, és a tetteiket is. Ez számunkra is lényeges. Mindenben az Úrnak engedelmeskedjünk. A katona a parancsnoknak engedelmeskedik.

Vannak, akik lenézik az apostolt, gyöngének tartják, és arra hivatkoznak, hogy csak levélben erélyes. A testi megjelenésére figyelnek, a beszédére, és nem Isten Lelkének a jelenlétére. Milyen vigasztaló is, hogy még Pál beszédét is szánalmasnak mondták. Ez nem engedi, hogy csüggedjünk, mert az Úr a szánalmas beszédet is felhasználja. Nem a mi beszédünk formája, hanem a Lélek jelenléte a lényeges. Isten Lelke hat, Ő munkálkodik a másik emberben. Ne a beszéd formájára, hanem a jelenlévő Úrra figyeljünk!

 

 

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

 

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

 

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

 

Isten áldásával.

2022. szeptember 26., hétfő

Hála Isten ajándékáért

 

J

ózsefet Isten előre vitte Egyiptomba, hogy majd általa kimentse Izráelt az éhínség nyomorúságából (1Móz 41,1-57). Isten kimenti az övéit a bűn nyomorúságából. Azért küldte előre Jézust, a Fiút, hogy kimentsen az ítéletből. Azt is üzeni mindez, hogy eljön az Úr, hogy kimentse népét a nyomorúságból. Várjunk Rá, mert Ő soha nem hagy cserben. József számára az Egyiptomba vezető út és az ott tartózkodás hosszú éveken keresztül próba. Azonban megtapasztalja, hogy vele van az Úr. Ma is a tanítványokat kiképzi az Úr. A cél, hogy az Úr harcmodorát sajátítsuk el, és így készen legyünk a nemes harc megvívására.

Miután megjárja a börtön és az elfelejtés mélységeit, megfejti a fáraó álmait. Tulajdonképpen nem is ő fejti meg, hanem elfogadja Istentől a jelentést, átveszi az üzenetet. Mert a tizenhárom év alatt egyre mélyebb kapcsolatban volt az Úrral, egyre jobban megismerte Őt. Ezt a nehéz időszakot a hitben való elmélyülésre használta fel.

Az álmokat Isten adta a fáraónak, általuk ébresztgeti őt. Rá akarja döbbenteni, hogy ő nem Isten. A népet is önmaga felé kívánja fordítani az Úr. Előbb jön a jólét, Isten nem azonnal fenyít. Mint ahogy mi is a jólétet, a bőséget éltük át eddig. Azonban a bőség, a nagyon jó élet ritkán és csak keveseket visz az Úrhoz. Nincs hála a szívünkben, és nem Hozzá megyünk, hanem még többet akarunk. A jólét sem változtatja meg az embert. A szívünket mássá csak az Úr teheti. Mivel a jólét nem végzi el, amit Isten szeretne, azért jönnek a szűk esztendők. Ne gondoljuk, hogy ez régi történet. Nem. A jólét azt vitte végbe, hogy az emberek a bálványaikat imádják. Mindenre van idő és erő, csak Istenre nincs. Megdöbbentő látni a rengeteg embert a vásárban, ugyanaz van, mint Mózes idejében, a pusztában, eszünk, iszunk, szórakozunk. Az Úr napján pedig alig van néhány ember, aki Isten előtt meghódol. A szórakozásért mindent elviselünk, az igéért már kevésbé. Amikor az ige szól, jönnek problémák csőstül. Túl meleg van, kibírhatatlan. Fázunk, mert nem süt a nap. Isten, mivel szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk, mindent megtesz, hogy meghalljuk, amit mond. Azt akarja, hogy felfigyeljünk Rá, és végre odaforduljunk Hozzá. Isten felhasználja, a szűkebb időszakot szívünk Önmaga felé fordításához. Ha a bőségben nem halljuk meg Őt, hátha a szűk esztendők nyitottá tesznek szava meghallására.

A szűk esztendők, az élet nehezebbé válása a hívők számára próba. Isten megvizsgálja, mit teszünk, amikor nehezebbé válik az élet? Hogyan reagálunk? Valóban bízunk Benne?

József bizonyságot tesz Istenről a fáraó előtt. Bátran vállalja, hogy neki az élő Isten az Isten, és nem a fáraó. A fáraó is meglátja, hogy József Istentől kapta meg a megfejtést. Mert Isten a Hozzáfordulónak ad választ. Vigyük elé kérdéseinket és várjuk meg a választ.

Amikor a fáraó meghallja, miről van szó, Józsefre bízza a felkészülést. Mert a szűk esztendőre fel kell készülni. Azért szól Isten előre, hogy felkészülhessenek. Milyen csodálatos az Úr, az egyszerű zsidó ifjút a világbirodalom leghatalmasabb emberévé teszi. Nem József tornázta fel ide magát, hanem Isten emelte fel őt. A pecsétgyűrű jelzi, a fáraóhoz tartozik, szava parancs. Isten nekünk adja a fiúság pecsétjét, és ez nem más, mint a Szentlélek. Ő a pecsét, Általa szavunk Isten üzenetévé válik.

Jeruzsálemben éhínség van, amikor Pál e levelet írja a korinthusi gyülekezetnek (2Kor 9,1-15). A jeruzsálemi tanítványok, akiket Jézusért üldöznek, nehéz helyzetbe kerültek. Ez a hír eljutott Akhájába és Macedóniába is és gyűjtést szerveztek. Pál az Úr Jézusra mutat, minden adakozás indítója és mércéje az Ő élete legyen. Gazdag létére, szegénnyé lett értünk. Otthagyta a menny csodálatos világát, gazdagságát, és szegénnyé lett értünk itt a földön. Mindezt azért tette, hogy meggazdagodjunk, vagyis Isten gyermekeivé váljunk. Mert az igazi gazdagság az Őhozzá tartozásban, Isten országában található.

Pál rámutat arra is, mindenki csak akkor adjon, ha ezt tiszta szívből és önként teszi. A tanítvány nem sodródik, nem arra figyel mit tesznek mások, hanem mit tett értünk az Úr. Azért adok, mert az Úr is ad nekem.

Isten országának van egy alaptörvénye, ez pedig így szól. Az aratáshoz vetni kell. Ha aratni akarunk, vetni kell, és a vetés mennyiségétől függ az aratás minősége is. Minél többet vetünk, annál nagyobb az esély a bőségesebb aratásra. Vizsgáljuk meg a szívünket és életgyakorlatunkat, vetünk-e? Mit vessünk? Igét, időt, és anyagiakat is. Vetünk-e Isten országába, a gyülekezetbe? Hintjük-e az igét, mert Isten vetőmagja az ige, minél többet foglalkozunk vele, és beszélünk róla másoknak, annál több esély van az aratásra. Vállaljuk, a vetőmagot, merjük elmondani, hogy Isten szava az igazi érték, olyan, mint a kenyér. Lelkünk tápláléka Isten szava. A gyülekezet olyan mértékben fejlődik, amilyen mértékben vetünk. Ha nem vetünk, nem is fogunk aratni. Ha nincs időnk, erőnk, anyagi javunk az Úr munkájára, Isten országára, ne panaszkodjunk, hogy nem aratunk.

Pál rámutat, ne  arra gondoljunk, ha adunk mások megsegítésére mi marad nekünk, mi lesz velünk. Lássuk meg, „Istennek van hatalma arra, hogy bőségesen rátok árassza minden kegyelmét.” Az övéi, mindenkor minden szükségessel rendelkezni fognak. Aki ad, az kap is, mégpedig az Úrtól, mert Ő gondoskodik vetőmagról, és kenyérről. Ő gondoskodó Isten. Ezt láthatjuk a József történetekben is. Egész Egyiptomot mozgósítja az Úr, Jákób családjáért. Mert Isten számára minden lehetséges.

Isten kimondhatatlan ajándéka, az Úr Jézus Krisztus. Adjunk Érte hálát Atyánknak, mert a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta nekünk, hogy Általa életünk legyen.

 

 

Nagy hálát adjunk az Atya Istennek

 

1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltal-

mazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És

hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.

3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsá-

tod őtet mi közénkben, emberi testben.

4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk,

Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jé-

zust: örök vigasságot, És boldogságot.

6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Marad-

hassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.

7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel

vigy be hajlékodba, A boldogságba.

8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jé-

zusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.

 

 

Isten áldásával.