|
A |
z Úr munkálkodik, ezt láthatjuk mai igénkben is. Megbizonyosodhatunk Róla, Ő akkor is cselekszik, amikor mi erről nem tudunk (1Móz 42,1-38). Jákóbnak is csak a pillanatnyi helyzetről van tudomása. Látja, egyre nehezebbé válik az élet. Nincs élelem, de arról nem tud, hogy Isten előttük jár, és megmentésük érekében előre küldte fiát, Józsefet. Isten mindig előttünk jár néhány lépéssel. Jó ezt tudni, mert akkor nem fogunk aggodalmaskodni. Mi még a bajt látjuk, de ha ismerjük az Urat és az Ő igéjét, akkor tudnunk kell, hogy Ő már elkészítette a kimenekülést is. Még ha csak a fellegeket látjuk is, ne engedjük, hogy ezek ránk telepedjenek, hanem hittel gondoljunk a munkálkodó Istenre. Isten az Úr Jézusban előttünk jár, már akkor elkészítette a megoldást bűneinkre, életünkre, amikor még nem is tudtunk Róla. Mindig előttünk jár, mint jó Pásztor és vezet, és egyengeti az utat.
Jákób fiai elég tétovának tűnnek, ők csak a készletek fogyását látják, és nincs reményük. Nem tudják mi a megoldás, mit tegyenek? Mintha egymásra is várnának, nem akar senki megmozdulni, és nem keresik a megoldást.
Úgy látjuk Jákób figyel, kapcsolata van Istennel, és így látja a teendőket. Először is meghallja, hogy Egyiptomban van gabona. Ez sem véletlen, Isten gondol rájuk, eljuttatja hozzájuk a hírt. Mert valószínűleg nem az internetről tudta meg, hogy Egyiptomban van gabona. Ő nem akar oda menni, emlékszik Izsák és Ábrahám történetére, tudja, itt kell maradnia a nehéz időkben is, mert ezt a földet adta nekik Isten. Sokat változott, egészen másképp gondolkodik Jákób, már nem menekül, nem a maga eszközeivel akarja megoldani a problémát, és nem is mások kárára. Változom? Látszódik Isten munkája az életemben? Az Úrral való kapcsolat által megérti, Egyiptomból kell gabonát hozni. Isten megmutatja azoknak, akik rá figyelnek a megoldáshoz vezető utat. Meg van az ő részük is, el kell menni Egyiptomba.
Tíz testvér utazik, Benjámin marad. Jákób félti Benjamint, nem tudja, hogy Józsefet is megmentette az Úr. Sőt az őt ért nyomorúságot is az ő megmentésükre használta fel. Ne féljünk, hanem bízzunk az Úrban. Az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Ő mindenkor megmentésünkért munkálkodik. Ő nem akarja, hogy elvesszünk. Krisztusban eljött, hogy lehajolva kimentsen a bűn hatalmából, és a kárhozatból. Isten mindig ment. Akkor is, ha mi egyelőre ezt még nem látjuk. Figyeljünk Jézusra, és akkor megerősödünk a hitünkben, elmúlik a félelem és bizonyosak leszünk, Istennél van megoldás. De ezt ki kell várnunk.
József megismeri testvérüket, de ők nem. Kémeknek tartja őket, vagyis megpróbálja változtak-e? Mi van most a szívükben. Isten megpróbál, változunk-e, előrébb tartunk-e, mint korábban? Megnézi, mi van a szívünkben. Itt azt vizsgálja, még mindig irigyek, féltékenyek, önzők, vagy már készek magukat odaadni a másikért.
Sok év eltelt már, mégsem rendeződött a testvérek élete. Nincs a múlt bűne feldolgozva. Nem tudnak vele mit kezdeni. Azt gondolták az évek múlva majd elfeledteti velük, amit Józseffel tettek. Azonban nem így történt, a lényünk mélyébe való söprés nem segít. Eljön az idő, amikor onnan a felszínre tör, amit el akartunk hallgatni. Isten azonban azt akarja, hogy miden előjöjjön, mert csak így gyógyulhat meg a múlt. Vállalni kell önmagunkat, tetteinket elsősorban Isten, majd egymás előtt is. Úgy tűnik ezek az emberek eddig hallgattak, nem vitték Isten elé, és nem vallották meg apjuknak sem a valóságot. Azonban az idő nem gyógyír, nem oldja meg a problémát, és nem gyógyítja a sebet. Az évek múlása nem ad bocsánatot, feloldozást. Ezt csak Isten adhatja meg, ehhez azonban bűnbánatra van szükség. Mi már tudjuk, mindent odavihetünk a kereszt alá. Jézus vére megtisztít, és Érte az Úr megbocsát. De oda megyünk? Letesszük a vétkeket?
A testvéreknek azonnal eszébe jut mindaz, amit Józseffel tettek. Tudják, hogy a bűnt rendezni kell, és hogy Isten számon kéri testvérük életét rajtuk. Lelkiismeret furdalásuk van. A mélyből előrobbant az, amiről eddig hallgattak. Vigyük időben az Úr elé, mert Ő megtisztít minden bűntől. Aki megvallja a bűneit, bűnbocsánatot nyer. A gabona megvan, a pénzt is visszakapták, de nincs velük Simeon, vissza kell menni, ráadásul Benjáminnal együtt. Nehéz időszak ez Jákóbnak, de az Úr már készíti a megoldást. Jó Istenre bízni magunkat, mert Ő ad megoldást. Lehet, addig szenvedésen vezet keresztül, de ne csüggedjünk, Isten hű.
Pál azt szeretné, ha a gyülekezet megoldaná a problémát és nem kellene erélyesnek lenni (2Kor 10,1-11). De ha arra lesz szükség, akkor erélyesen fog fellépni. Ez az erély nem az emberek ellen szól, hanem a gonosz munkája ellen. Sátán a gyülekezetet meg akarja osztani, és így el szeretné az evangéliumot lehetetleníteni. Hiteltelenné kívánja tenni az hívőket a sátán. Azt akarja elérni, hogy a kívül valók, úgy gondolják, az egyház sem más, mint a világ. Ott is ugyanolyan bűnök vannak, ugyanúgy harcolnak egymás ellen. Ott is a hatalmi vágy mozgatja a szálakat. Ez is csak egy vallásos csoportosulás, semmivel sem különb, mint a többi. Mit lát a környezetünk a mi életünkben, gyülekezetünkben? Hitelességet? Azt látja, hogy a bűnt kirekesztjük? Lát szentséget, krisztusi életvezetést? Látszódik a Krisztus az életünkben? József életét figyelve Potifár is elismerte, vele van Isten. Meglátszik, hogy Istenhez tartozik. Látszik, hogy az Úr tanítványa vagyok? Mert nem az a kérdés, mi hogyan gondolkodunk magunkról, hanem hogyan gondolkodik az Úr az Ő népéről? Ő mit gondol, milyennek akarja az egyházat, és követői életformáját?
Az apostol elmondja, ha erélyes lesz is, ha szembe száll a hamissággal, azt nem úgy teszi, ahogyan a világban látható. Mert ő is testben él ugyan, de nem test szerint harcol. Ő más fegyvereket használ, mint a nem hívő emberek. És ezt akarja megtanítani a korinthusiaknak is. Isten gyermeke az Úr harcosa, de nem világi fegyverekkel, hanem Isten fegyverzetével harcol. Nem igazán szoktunk erre figyelni, pedig Pálnál visszatérő gondolat, hogy a hívő, Krisztus katonája Mik a fegyverek? Az ima, az Isten igéjének forgatása. Igével győzhetjük meg az ellenszegülőket, az ige ad reményt az elveszetteknek. Isten szava szabadít meg a bűnből.
Pál célja, hogy Krisztusnak legyenek engedelmesek. A gondolataikat is igazítsák Krisztushoz, és a tetteiket is. Ez számunkra is lényeges. Mindenben az Úrnak engedelmeskedjünk. A katona a parancsnoknak engedelmeskedik.
Vannak, akik lenézik az apostolt, gyöngének tartják, és arra hivatkoznak, hogy csak levélben erélyes. A testi megjelenésére figyelnek, a beszédére, és nem Isten Lelkének a jelenlétére. Milyen vigasztaló is, hogy még Pál beszédét is szánalmasnak mondták. Ez nem engedi, hogy csüggedjünk, mert az Úr a szánalmas beszédet is felhasználja. Nem a mi beszédünk formája, hanem a Lélek jelenléte a lényeges. Isten Lelke hat, Ő munkálkodik a másik emberben. Ne a beszéd formájára, hanem a jelenlévő Úrra figyeljünk!
AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI
1.
Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,
Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.
Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:
Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!
2.
Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,
Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.
Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát
Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.
3.
Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,
Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!
Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!
Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.
4.
Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!
Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.
S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,
Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése