Krisztus illata

 

J

ákób ott van, ahol a part szakad. Semmi nem változott (1Móz 31,1-21). Eltelt két évtized, és most is menekül. Még mindig menekül. Nem akart az Úr előtt megalázkodni, nem hallgatott a szavára és nem ment Bételből vissza, ezért minden maradt a régiben. Otthonról is azért menekült, mert hamisan szerezte meg az áldást és az elsőszülöttségi jogot, és ezért Ézsaú a testvére megharagudott rá. Itt ugyanaz a helyzet. Lábán fiai haragszanak rá, meglátták, hogy mindent elszedett tőlük, becsapva érzik magukat.  Persze azt nem látják ők sem, hogy az apjuk is tisztességtelenül bánt Jákóbbal. Azonban Jákób már átélte, hogy az Úr megszólította, kapott Tőle ígéretet, de még nem igazán látszik mindez Jákóbon.  Jákób nehéz helyzetben van, de Isten nem feledkezik meg róla. És ez csodálatos és nagyszerű hír. Isten nem feledkezik meg rólad! Akkor sem, ha úgy látod összecsapnak fejed felett a hullámok, ha nem látsz már kiutat, Ő ott van, szól, és megmutatja az utat, amelyen járnod kell.

Isten határozottan szól, térj vissza atyáid földjére, menj vissza oda ahonnan eljöttél. És Jákób most meghallja, amit Isten mond. Rádöbben, ha ennyi év után ott tartok ahol, akkor tartottam, amikor ideérkeztem, nem tudok magamon segíteni. Ha Jákób őszinte, akkor meglátja és kimondja, semmi sem változott, ő ma is ugyanaz, mint eljövetelkor volt. A szíve csaló és hazug szív.  De ezt még nem akarja látni. Látjuk-e, hogy a baj az, hogy még mindig nem változtunk meg belül? Még mindig ugyanaz a természet irányít, ugyanazok az indulatok mozgatnak, mint korábban is.

Jákób mindent elmond a családjának, és ebből is látjuk, nem történt benne változás. Még mindig csak más a hibás, csúsztat, mint eddig.  Hiszen nem Lábán, hanem ő határozta meg, hogy milyen színű állatok képezzék a bérét.  Elmondja azt is, hogy az Úr szólt neki menjen haza. Isten bemutatkozik, én vagyok Bétel Istene, emlékszel még?  Emlékszel még, amikor Isten megszólított? Amikor először kijelentette magát? Ismered Őt? Hallod, amint mondja, én vagyok Jézus, akit te  üldözöl? Mit válaszolsz? Hogyan reagálsz?  Jákóbnak meg kell tudni, Isten elől nem menekülhet el. Ő itt is jelen van. De nem ellene tör, hanem érte munkálkodik. Itt nincs jövője, nem is lehet, mert az elhívás a szülőföldjére szól. Azért is alakulhatott így a helyzet, hogy Jákób meglássa, nem itt a helye. Ha minden jól megy, nem akar visszamenni.  A problémákon, az eredménytelenségen keresztül is szól Isten.  Az ilyen helyzetekben talán jobban meghalljuk, amit mond.

Isten beszélt Jákóbbal és ennek ellenére fél. Mert ahogyan elmegy az apósától, az azt jelzi fél. Még mindig nem borult le bűnbánattal az Úr előtt. Még mindig megfelel számára a hazugság és a lopás. Menekül, de Isten már vár rá. Isten rád is vár. Ha még nem borultál le Előtte, Ő vár, és elhozza a csodálatos találkozás és átalakulás pillanatát. Ráhel sem ismeri Istent, a házibálványra van szüksége. Sok munka vár még az Úrra, de amit elkezdett, azt Ő be is végzi. 

Meg kell érteniük a korinthusiaknak, nem azért szól Pál arról, ami helytelen, ami bűn az életükben, mert el akar távolítani a gyülekezetből (2Kor 2,5-17). Azért ír, mert azt szeretné, ha a bűn távozna el, a bűnös pedig megtisztulna, és rendezett életben növekedne. Mert a bűnnek nincs helye Isten népe között. Azonban aki vétkezett azt el kell vezetni bűnbánatra, és ha ez megtörténik a testvérek is bocsássanak meg neki. Meg kell nyugtatni a vétkezőt, hogy Pál is megbocsát neki. Pál ellen vétkezett, és úgy gondolja, nem elég, ha a gyülekezet bocsát meg.  Pál hangsúlyozza, az őszinte bűnbánat után az Úr megbocsát, és megbocsát a gyülekezet is. Ha Krisztus megbocsát, az elég. Sátán akar megtéveszteni, bűnvádat akar fenntartani. Elhiteti, hogy ezt nem lehet megbocsátani. Azonban az Úr vére minden bűnt eltöröl, mindenre van bocsánat, csak a Szentlélek elleni bűnre nincs.

Mindenben az Úr ad diadalt. Nélküle vesztesek vagyunk. Aki figyel Rá az nem vereséget lát, hanem győzelmet, akkor is, ha vereségnek tűnnek a dolgok.  Pálnak tovább kellett menni, mert vágyott Titusz után, és úgy tűnt nem tud bemenni a nyitott kapun. De megtapasztalta, hogy Macedóniában is megnyílt a kapu. Az Ő ismeretének illata terjedt ott is Pál által. Diadalt aratott az evangélium. Mi Krisztus jó illata vagyunk, mert az Ő illata terjed általunk. Pál bármerre megy, Krisztust viszi, Őt akarja megismertetni az emberekkel. Mert mindenki számára Krisztus az élet. Mi is Őt vihetjük, Róla beszélhet az életünk.

Pál szomorúan állapítja meg, vannak, akik nyerészkednek az igével. Pénzt csinálnak abból, amit az Úr ingyen adott. Ő maga mondta tanítványainak, ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Az ige semmilyen formában nem válhat üzletté. Jézus kifizette az árát megmentésünknek. Pont ez a nagyszerű, a csodálatos, hogy mindazt, ami megmentésünkre, és örök életünkre szolgál, az Úr ingyen adja. Ingyen foglalkozik velünk. Nem kér kezelési költséget, és nem pénzért adja az orvosságot, sem a lélek vitaminját. Az ige az orvosság, és ezt is ingyen adja. Adjuk mi is tovább, illatozzuk bele a világba Krisztus Lényét. Mert csak akkor vagyunk jó illat, ha Ő van bennünk, ha Őt adjuk tovább. Magunkban nincs jó illatunk. Azonban Ő illatossá tehet. Azzal küld útra ma is, hogy Őt jelenítsük meg. Benne bízzunk, és a Benne való bizalmat erősítsük másokban is.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

Isten áldásával.