|
J |
ózsef születése után Jákób rádöbben, nem itt a helye, és haza szeretne menni. Isten munkálkodik benne, annak ellenére is, hogy Jákób még a maga útján járt (1Móz 30,25-43). Emlékezteti, hogy az ő elhívása Kánaán földjére szól. Isten utánunk jön, és rámutat, nem itt a helyed. Ha még távol vagyok, ha a világban élek, megmozdítja szívem és honvágyat ad. Nem a véletlen műve, amikor néhány évtizedes Isten nélküli élet után valaki elkezdi keresni Istent. Keresővé válunk, mert a szívünk, lelkünk vágyakozik Isten után. Nélküle űr van bennünk, keressük a helyünk, próbáljuk megtalálni békességünk és nem megy. Isten azonban szól, jöjj haza. A világ idegen hely a számodra. Ha jól megy is sorod, mégsem vagy otthon. A szíved csak bennem nyugszik meg. Jöjj, hagyj magad mögött mindent, és én, hazaviszlek. Az én földemen fog kiteljesedni az életed. Érzed a honvágyat Isten országa után? Nyugtalan vagy? Nem tudod miért? Szánj időt Istenre, kezd el Őt keresni! Fordulj Hozzá teljes szívből és fordíts időt a Biblia olvasására.
Az elmúlt évek alatt Lábán meglátta, sejtette, hogy Jákób élete mögött jelen van az élő Isten. Rádöbbent, hogy Jákóbért nyer áldást. Ha még nem is adta át az Úrnak az életét Jákób, Isten jelenléte tapasztalható általa. Isten nem hagyta magára, munkálkodik érte, és így Lábánnak is üzen. Lábánt is keresi az Úr, neki is fel kell ismernie, hogy nincs rendben az élete. Lehetőséget kap, hogy a bálványoktól, az önszeretettől, a magának valóságtól megszabadulva Isten gyermeke legyen. A Lábán által megtapasztalt áldás Jákóbot is formálja. Ő is meglátja, Isten nem hagyta őt magára. Terve van vele és haza akarja vinni, arra a földre, ahol az lehet, amire elhívást kapott, aminek Isten akarja látni.
Azonban mégsem indul el Jákób. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy eddig Lábánnak szolgált a feleségeiért. Úgy látja, nem kapott semmit, és ez is bizalmatlanság Isten felé. Maga akarja megoldani anyagi helyzetét. Így marad még, és beveti minden trükkjét, a gyarapodás érdekében. Még mindig emberi módon reagál a helyzetre. Meg akarja mutatni, hogy mit tud, hogy mit ér. Nem meri úgy rábízni magát Istenre, ahogy van. Megmerjük mi ezt tenni? Bízunk az Úrban nehéz gazdasági helyzetben is? Vagy úgy gondoljuk, nekünk kell tenni valamit? Meg kell mutatni mit tudunk, mit érünk. Jákób még nem Istenért munkálkodik, mindent bevet, amit a nem hívő társadalomtól tanult. Azonban az Úr megőrzi őt.
Isten Jákób lábnyomán áldja meg Lábánt, azért mert figyel Jákóbra. És ez rámutat, arra a tényre, hogy az Úr Jézus lábnyomában kaphatunk áldást. Ez azt jelenti, hogy Érte áld meg Isten. Akkor lesz áldott az életem, ha követem Őt. A lábnyom azt jelenti, az előttem haladó Úr Jézus lábnyomába lépek. Tehát nem a magam útját járom, hanem mindig a Pásztor nyomaira figyelek. És addig leszek áldott, addig haladok jó irányba, amíg az Ő nyomait követem. Az ige a szívünkre helyezi, hogy az Ő nyomdokait kövessük (1Pét 2,21). A tanítvány mindig a Mester nyomaiban jár, Őrá figyel és Tőle tanul.
Pált némelyek kritizálják, amiért nem ment még el személyesen Korinthusba (2Kor 1,23-2,4). Úgy gondolták majd apostoli tekintélyével megoldja a problémát. Azonban Pál azt akarja, mégpedig azért, mert ez Isten országának is a szellemisége, hogy maguk lássák meg a hibákat, és igyekezzenek kijavítani őket. Isten országa így működik. Nem egy diktátor szavai irányítanak, nem azért teszünk meg dolgokat, mert ha nem tesszük meg, büntetés következik. Nem, mi nem a kényszerből követjük az Urat, hanem az iránta való szeretetből. Az Úr is szereti övéit, sőt előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerettük Őt. Szereti és menti a bűnöst. Szent életre hív. Ha azonban elbukunk, ha a gyülekezet eltér az Ő akaratától, mindig szól, figyelmeztet. Azt akarja, hogy magunk lássuk meg, ami rossz. Vegyük észre a bűnt, és változtassunk. Ne azért változtassanak, mert Pál szigorú, megparancsolja, hanem azért, mert ők maguk is meglátják az Úr Jézussal való kapcsolatuk által, mit rontottak el. Aki meglátja, annak fáj az engedetlenség, és ezen változtatni akar. Miért, mert szereti az Urat.
Fontos üzenet ez, ne azért tegyünk valamit, mert mások mondják, hanem saját meggyőződésből. Ne azért térj meg, mert valaki elvárja? Ne azért olvasd a Bibliát, mert ez hozzátartozik a hívő élethez. Azért tedd, mert magad is vágyakozol rá. Azért mert megláttad, hogy rossz úton jársz, és most már Krisztust szeretnéd követni. És mindezt azért, mert látod, hogy Ő igaz, szent, és megszeretted. Azért olvasom a Bibliát, mert szomjas rá a szívem, és szeretném az Urat egyre jobban megismerni. Tehát Pál senkit sem kényszerít, de úgy éli meg a hitét, hogy az hasson másokra, odasegítsen az Úrhoz.
Könnyek között írt levelet Pál, de mindezt azért, mert szereti őket, és azt akarja, hogy visszataláljanak Krisztushoz. Nem megszomorítani akarja őket, nem azt, hogy elforduljanak megsértődve, hanem azt szeretné, ha ez a szomorúság örömre fordulna. Pál mindig a jobbítás érdekében szól. Nem megszomorítani, az Úrtól eltávolítani akar, hanem bűnbánatra segíteni. A bűnbánat elismeri, hogy én rontottam el, és megvallja, hogy visszatér az Úrhoz a helyes útra. Az jelenti majd az örömöt, amikor megtörténik a korrekció. Visszaigazodnak az Úr szavához, és akaratához. Az ige azért szól, hogy változtatásra késztessen. Akkor van öröm a mennyben, amikor komolyan vesszük az Úr szavát és változtatunk.
JÉZUS, VILÁG MEGVÁLTÓJA
1.
Jézus, világ Megváltója,
Üdvösségem megadója,
Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő díja:
Jézus, add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
2.
Szent kereszteden kereslek,
Szomorú szívvel szemléllek,
Mert így gyógyulást remélek.
Moss meg szent véredben, s élek!
Jézus, add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
3.
Engem ily nagy szerelmedből,
Végy Hozzád szent kegyelmedből!
Vegyek erőt keresztedből,
És végbúcsút bűneimtől!
Jézus, add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
4.
Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj,
Halál rabját, kínra ne adj,
Sőt ha eljő majd halálom,
Szent jobbodra engedj állnom!
Jézus, add, hogy Hozzád térjek,
Veled haljak, Veled éljek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése