Újjá lett minden

J

ákób hatalmas belső átalakuláson ment végbe az Úrral való találkozás által (1Móz 35,1-36,43). Isten legyőzte a régi természetét, és egészen új emberré tette. A neve is megváltozott, innentől kezdve ő már Izráel. Erre volt szüksége, mert amíg a szüleitől örökölt természet uralkodott benne és alakította az életét, makacs, és önfejű volt. Addig önmagát helyezte a középpontba, és csak arra figyelt, ami neki jó. Isten azt akarja, hogy a mi életünk, természetünk és egész lényünk megváltozzon. Ő új természetet kínál nekünk az Úr Jézus Krisztusban. Enélkül igazán nem változik semmi. Nem segítenek vallásos tevékenységeink, önsegítő programjaink, csak egyedül Isten természet átalakító munkája. Ehhez arra is szükség van, hogy mi magunk is kimondjuk, kik vagyunk, és elismerjük, új természetre van szükségünk.

Az Úrral való találkozás átformálja egész életét, másképp áll már élete dolgaihoz is. Úgy indul Bételbe, hogy előtte eltávolítja egész háza népe közül a bálványokat. Nem csak belsejében újult meg, hanem az kihat a külsőre is. Úgy látja, Isten elé teljesen megtisztulva állhat oda. Meg kell minden bálványtól szabadulni. Meg kell tisztulni mind lélekben mind testben. Nem vihetjük tovább bűneinket, a régi életünkhöz tartozó dolgainkat.  Jákób elásta ezeket. Mi pedig az Úr Jézus vére által tisztulhatunk meg, és kérjük, hogy minden függőséget oldjon le, amivel a régi életünkhöz kötődtünk. Minden olyan dolgot el kell távolítani, ami a régi élethez kötött, ami visszavihetne oda. Isten teljes szabadításban akar részesíteni. Mik a bálványaink? Mik azok, amik nagyon fontosak voltak nekünk, amik nélkül élni sem tudtunk?  Jákób Istenben mindennél nagyobb értéket talált, és így már ezekre nincs szüksége. Ő már nem csaló, nem emberi módszerekkel halad előre, hanem mindenben Istenre figyel. Aki mindennél nagyobb kincsre talál az Úrban, az rádöbben nincs már szükség azokra a módszerekre, taktikákra, amiket eddig használt. Isten országában a megtisztult élet a bizonyságtétel.

Jákób oltárt épít az Úrnak, és ezek hála oltárok. Ott építi, ahol az Úr megjelent neki. Nem felejti el, hogy Isten, amit ígért azt megtette, beteljesítette. Mi se feledjük el, legyünk hálásak mindazért, amit elvégzett az életünkben. Köszönjük meg, hogy szüntelen vezet.

Az új életben is vannak nehéz pillanatok, meghal Ráchel és Izsák is, de ezeket már Istennel éli meg Jákób. Mert minket sem kerülnek el az élet velejárói, így a betegség, és a halál sem. Hiszen az újjászületett ember továbbra is a bűntől megfertőzött világban él. Ha belülről újjá is leszünk, de a külső továbbra is romlandó. Azonban az Úr övéivel van a nehéz pillanatokban is. Őreá mindig számíthatunk.

Megoldódik az Ézsaúval való kapcsolat is.  Ő költözik el más vidékre és ott lesz belőle nép. Nem Jákób küldi el a testvérét, és nem is ő menekül el. Mennyire más most, mint korábban volt. Ő elfér most már Ézsaú mellett. Ézsaú nem fér el Jákób mellett. Valószínűleg nem bírja elviselni Isten Jákóbon keresztül megnyilvánuló jelenlétét. Mert a hívőben Isten jelenléte megtapasztalható. Isten rajtunk keresztül kommunikál a világgal, és jelez a számukra. Ézsaú esélyt kapott Istentől amikor Jákóbot visszahozta Kánaán földjére. Ézsaúnak azonban nem kell Isten jelenléte, nem akar Vele élő kapcsolatot, nem akar Isten akarata szerint élni, ezért tovább megy. Ő a világhoz szeretne hasonlítani, nem Jákób élete a minta. Ezt onnan látjuk, hogy Edómban hamarabb lesz királyság, mint Izráelben. Elképzelhető, hogy majd később, pont Edóm lesz olyan hatással Izráelre, hogy ők is királyt akarnak.

Pál apostol rámutat, Krisztus halála átalakítja az életünket, új szemléletet ad (2Kor 5,11-6-10). Kiemel a magunknak valóságból, és magához von.  Azért halt meg értünk, hogy amikor ezt megértjük, amikor Rábízzuk az életünket, Neki kezdjünk el élni. Érte éljünk, ez az új irányvonal. Tehát nem kellemes vallásosságról van szó, egy klubműhelyről, az életünk irányának megváltozásáról. Eddig magunknak éltünk, mi voltunk a lényegek. Azon dolgoztunk, mindenki értünk éljen, kedvünkre tegyen. Jézus megváltoztat, és elvégzi, hogy már Érte éljünk. Aki megismeri Őt és megszereti, az magától, önként Neki akar élni. Ez azt jelenti, Jézus akarata és vezetése az irányadó. Azt teszem, amit mond. Úgy élek, ahogyan Ő akarja. Azt kérdezem, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem. Mondhatnánk azt is, Róla szól az életem. Róla szól? Neki élek már?

Isten Krisztusban új teremtéssé tesz. Ezt Ő végzi el, a teremtés az Ő munkája. De kérhetem, vágyódhatok rá. Uram tégy újjá engem, és amikor ezt kimondom, átélem a csodát. Újjá tesz, és ez a múlt lezárását hozza magával. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden.  Ez ragadott meg most, újjá lett minden.  Tehát az egész lényem, a személyiségem, az életvitelem. Mondhatnák, aki új teremtés lesz, arra nem lehet ráismerni.  Tehát nemcsak egy részlete, nem csupán a gondolkodásom, nem az ideológiám, hanem teljesen újjá leszek. A régiek elmúlnak, ahogyan Jákóbnál is láttuk. Egészen másképp közelíti meg Ézsaút az Úrral való találkozás után, mint ahogy előtte tette.

Aki új teremtés lett az Isten követévé válik. Új megbízatást kap, másokat békéltet meg Istennel. Az életünk megváltozása akkor lesz valóság, ha megbékülünk Istennel. És ez a békesség Krisztus által megy végbe. Isten a kereszten békéltet meg Önmagával, és ez a békesség tovább árad.

Pál rámutat, ma van az alkalmas idő. Mi mindig azt mondjuk, most nem alkalmas. Mindig a ma az alkalmas, azaz idő, amikor Isten szól. Ne halogassunk, hanem éljünk a lehetőséggel, béküljünk meg Istennel, és béküljünk meg egymással.

AZ ÚR JÓSÁGA, HOGY MÉG ÉLÜNK

1.  

Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,

Mert az Ő irgalma soha véget nem ér:

Újjáéled reggelre, minden reggelre,

Nagy a Te hűséged, ó, Urunk,

Nagy a Te hűséged!

 

Isten áldásával.