Találkozás

 

M

eghalt Sára, Ábrahám pedig temetkezéshez való helyet vásárol (1Móz 23,1-24,67). Nem akarja, hogy csak úgy neki adják a területet. Megvásárolja, mert így az utódai elmondhatják, ez a mi földünk. Mindez azt jelenti, hogy lesz majd, ami oda köti őket. Sára Isten hatalmas áldását tapasztalta meg életében. Megtudta, Isten számára nincs lehetetlen. Ez hatalmas üzenet, nekünk is ebbe kell belekapaszkodni. Reménytelen helyzetben is legyen a szemünk előtt ez az üzenet. Mert Isten nem változik. Ahogyan Ábrahám korában lehetséges volt Neki a lehetetlen, úgy az ma is. Soha nem Istenen múlnak a lehetetlen dolgok, hanem rajtunk, a hitünkön. Hiszem-e, hogy az Úr ma is meg tudja tenni? Hatalmas dolgokat visz végbe ma is, ha hittel fordulunk Hozzá.

Ábrahám felett is telik az idő, és ezt ő is látja. Ezért úgy dönt, Izsáknak feleséget hozat a szülőföldjéről. Hozat, mert ő már nem vállalkozik ilyen hosszú útra. Rábízza ezt a feladatot egy szolgájára, és az Úrra. A szolga elmegy, de kíséri őt az Úr angyala. Sőt előtte megy, és elrendezi a dolgokat. Isten előtte jár a szolgának, neki csak figyelni kell, és követni a vezetést.  Aki az Ő dolgában jár el, annak az Úr előtte jár. A szolga sem volt tétlen, hiszen ment, majd amikor célhoz ért, imádkozott. Ábrahám nevében szólt Istenhez. Így szólhatunk mi is az Úr Jézus Krisztus nevében Istenhez. Az Ő neve jelenti a reményt. Jézus nevében van üdvösség.

Ábrahám kikötötte, hogy eredménytelenség esetén se mehet Izsák vissza Mezopotámiába. Nincs visszatérés a régi életbe. Akit az Úr kihívott, az semmilyen indokkal nem mehet vissza, mert elveszíti az elhívást és az áldást. Ma is fontos üzenet ez. Ne menj vissza a világba. Ha az Úr kihívott onnan, akkor már oda nincs visszaút.

A szolga jelzést kér az Úrtól. De nem olyant, amit általában fontosnak tartunk. Nem a testi szépségre teszi a hangsúlyt, hanem a belső értékekre. A figyelmesség, a kedvesség, a szolgálatkészség, az, ami lényeges. Rebeka pedig ebben tűnik ki. Nemcsak a kötelezőt végzi el, hanem még a tevéket is kész megitatni. Ez pedig kemény, és időigényes feladat volt. Egyáltalán nem várható el egy fiatal nőtől.  Rebeka azonban nem a munkára, hanem az Úrra néz. Látszik-e rajtam, hogy az Úr szolgája vagyok?

Amint Ábrahám megfizette a jegyajándékot, úgy fizetett értünk az Úr a kereszten. A menyasszonyért fizetni kell. Ő pedig kifizette az árat, saját életét adta értünk, mert szeret. A vőlegénynek menyasszony kell, és ma is ez az egyház feladata. Menyasszonyt állítani a Vőlegény elé. A menyasszonynak találkoznia kell a Vőlegénnyel. Ott leszek?

Megragadó, Isten mennyire nem erőlteti ránk akaratát. Rebekának is döntenie kell.  Ő úgy döntött elmegy. Igent mondott a vőlegénynek. Te is igent mondtál már Neki? Elindultál már Felé?

Pál leírja, a gyülekezet Krisztus teste, és ebben a testben mindenki fontos (1Kor 12,12-14,40). Mindenkinek megvan a maga szerepe és feladata. Pontosan úgy, ahogyan a testben egyik tag sem mondhatja, jelentéktelen vagyok, ugyanúgy a gyülekezetben is mindenki fontos. Még a kis csavarra is szükség van egy nagy gépben. Úgy Krisztus testében is. És aki ilyen kis csavar, hálás szívvel mondhatja, köszönöm Uram. Meg kell látni, már az is óriási dolog, hogy csavar lehetek az Úr kezében.

Arra is rámutat az apostol, hogy a legkiválóbb út, az agapé, az isteni szeretet útja. Ez a jellemző Isten népére. Mert itt is a gyülekezetről van szó. A gyülekezetben Isten szeretete nyilvánul meg. Ez a szeretet annak ellenére való szeretet.  Maga Isten van jelen az életünkben. Mert Nélküle is elérhetünk sok mindent, lehet látványos, vonzó, kiemelkedő az életünk. Pál azonban azt mondja, ha nincs jelen a Krisztus, akkor semmik vagyunk. Mert a szeretet itt magát Krisztust jelenti. Az apostol az Úr Jézusról készít egy belső képet. Ilyen Ő. És ilyen lehet az életünk Általa. Pont azt mondja el, ha Krisztus nincs jelen az életünkben, akkor olyanok leszünk, amit az első szakaszban leír. Azért jött el az Úr, hogy onnan kiemeljen, és más emberré tegyen.

Az agapé, vagyis Isten jelenléte azért lényeges, mert minden elmúlik, csak az agapé nem. Isten örökre megmarad. Az marad meg belőlünk is, ami az agapéból való. Minden elmúlik, de Isten kegyelme és az országa örök. Isten állandó jelenlétére van szükségünk.

A gyülekezetben, Isten népe között rendnek kell lennie. Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. És ennek az istentiszteleti alkalmakon is meg kell jelennie. Az istentisztelet akkor lehet vonzó és eredményes, ha ott rend van, ha érthető, ami elhangzik. Így az istentisztelet középpontja, az igehirdetés. A többi ajándék akkor kap szerepet a közös alkalmon, ha azokat úgy éli meg a gyülekezet, hogy az érdeklődők is megértik. Minden ajándékot épülésre adott az Úr. Azonban ha nem megfelelően használjuk őket, nem építenek. A cél az alkalmon, hogy mindenki tanuljon és bátorítást kapjon. Mert a növekedés az ige, az Úrtól kapott üzenet által megy végbe.

 

 

Jehova, csak néked éneklek

 

 

1. Jehova, csak néked éneklek, ki volna más tehozzád fogható? Dícséretet csak néked zengek, csak téged áldlak, ó Mindenható! Jővel, segíts, én édes Jézusom, hogy könyörgésem mennybe feljusson!

2. Ó vonj, Atyám, Fiadhoz engem, Hogy szent Fiad is hozzád elvigyen; :/: S mig jóvoltodat áldv. zengem, Keblem Szentlelked hajléka legyen; Add békességed ízét érzeni és dicséreted vigan zengeni!

3. Ha semmi mást nem kérek tőled, Csak amit Lelked által kérhetek, :/: Te szükségim beteljesited, Mert Jézus hozzád útat készitett, Ki gyötrelmével értem áldozott, És üdvösséget jussomúl hozott.

4. Jó tudnom azt, hogy közbenjáróm Hű Jézusom, ki jobbod felől ül; :/: Ő általa, ha hitből várom, Kérésem nálad bizton teljesül ; Jó nékem, hogy mig tart ez életem, Szent neved vigan, áldva zenghetem!

 

Isten áldásával.