|
I |
zsák úgy látja közeledik halálának órája, ezért szeretné átadni az atyai áldást az elsőszülött fiának, Ézsaúnak (1Móz 27,1-33). Azonban van itt egy probléma, Isten kijelentette, hogy a sorrendet Ő megfordítja, Jákób az elsőszülött és őt kellene Izsáknak megáldania. Miért nem így történik? Azért ahogyan a mi életünkben sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan Isten megmutatja azokat. A mi szívünk a hagyományokhoz, társadalmi szokásokhoz kötődik, ahhoz ragaszkodunk, amit őseinktől örököltünk. Úgy tűnik Rebeka nem beszélte meg az Úr kijelentését a férjével. Nem beszélgettek Isten akaratáról, mert Izsáknak még most is Ézsaú az elsőszülött. Őt hívatja és nem Jákóbot. Ha annak idején beszéltek is róla, de nem vette komolyan. És úgy tűnik nemcsak a fizikai látását veszítette el Izsák, hanem a lelkit is. Nincs lelki látása, nincs kapcsolata Istennel. Ebből kifolyólag fél eltérni a megszokottól, nem mer lemenni a kitaposott ösvényről. Meg van-e még a lelki látásunk? Fel merjük-e borítani a hagyományokat, ha, Isten azt kéri? Merjük-e vállalni az Úrtól kapott változásokat?
Amikor Rebeka hall Izsák tervéről pánikba esik, úgy gondolja, kútba esik Isten terve és be akar segíteni. Milyen balga gondolat is ez, besegítünk Istennek. Neki nincs szüksége a mi segítségünkre. Ő mindent a maga idejében cselekszik, terveit célhoz juttatja. Nem kell félni, hogy az ígéret nem teljesedik be. Aztán láthatjuk, hogy segítés helyett jobban összegabalyítjuk a fonalakat. A kapkodás, a magunk igyekezete az emberi kapcsolatokat is megrontja. Egy pillanat alatt forr a levegő, gyilkos indulatok röpködnek. Mindez azért, mert nem várjuk meg Isten lépését.
Rebeka kézbe veszi az ügyet, ételt készít és beküldi Jákóbot az apjához az áldásért. Jákób bemegy ám Izsáknak gyanús lesz, azonban lelkileg teljesen el van tompulva, és csak a külső jelekre figyel. Megismeri Jákób hangját, és ki is mondja, ez Jákób hangja, és nem ez alapján dönt. Súlyos tévedés ez. Az ördög ravaszsága, aki ma is így működik. Megtévesztett minket és kimunkálta, hogy ne a hangra figyeljünk, hanem a külsőre. Ma már nem az számít, ami a szívből származik, hanem teljes mértékben az emberi kinézetre, produktumra, anyagi javakra figyelünk. Ezért megtévedünk. Nagyon lényeges a hang, mert az Úr is szól, arról beszélt, hogy mint Pásztor szólít meg minket, és a juhai hallják, megismerik a hangját és követik Őt. Azért tévedünk el, mert nem figyelünk Isten hangjára. Nem figyelünk arra a szóra, amit Ő mond. Már nem az ige a fontos, hanem valami más. Izsák megismerte ugyan Jákób hangját, mégsem aszerint cselekedett. Hányszor tudjuk mi is, mit akar az Úr, mégsem aszerint tesszük a dolgainkat.
Ézsaúnak is szembesülnie kell azzal, hogy amit nem becsült meg, azt már elvesztette. Eljutott ebben a dologban egy pontra, amin már nem tud változtatni. Kapott lehetőséget, hogy megbánja az elsőszülöttségi jog eladását, azt, hogy megvetette Istent. Azonban ez nem történt meg, és most már egyre kevesebb az esély a változtatásra. Ragadjuk meg a megtérés lehetőségét. Ne mondjuk, nincs szükségem Isten bűnbocsánatára, se Őreá. Igenis szükségünk van Rá. Nélküle, a Neki való engedelmesség nélkül minden összegubancolódik. Figyeljünk az Úr szavára!
Nehéz dolgokról beszél az apostol, a feltámadásról és az elváltozásról (1Kor 15,35-58). Nehéz dolgok ezek, mert értelemmel felfogni nem lehet. Ez már kizárólag a hit útja. A hit pedig Isten szavára épít, az Ő lehetőségeire alapoz. A feltámadást Krisztusban érthetjük meg. Ő a minta. Aki hisz Őbenne, ha meghal is él, mondja az ige. Az érti meg, az hisz benne, aki a bűnből való feltámadást átélte, aki új emberré lett. Ez nem egy tantétel, hanem csodálatos reménység, amiből majd valóság lesz. Már most hit által a miénk, és aki a Krisztusé az majd át is fogja élni. Megtapasztaljuk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.
A feltámadáskor nem a régi, vagyis a mostani romlandó testünk elevenedik meg, hanem egy új romolhatatlan testet kapunk. A feltámadott Jézushoz hasonló testet kapunk majd. Ami azonban a lényeg, lezárul a bűn okozta romlandóság ideje. Véget ér mindaz a rossz, ami Ádám engedetlensége által érkezett a világba. Elkezdődik egy új, amit az Úr Jézus Krisztus hozott el. Ennek az újnak már most a részesei lehetünk.
Test és vér nem örökölheti Isten országát. Semmi, ami ebből a bűnös világból származik nem juthat be Isten országába. A bűn által megfertőzött ember és földi dolgok oda át nem kerülhetnek. Ezért szükséges újjá születni. Isten országába már most is, csak az kerülhet be, ami Lélektől született. A testtől született dolgok kint maradnak, mert azokban benne van a bűn vírus. Az újjászületettek már nem fertőznek. És ez a lényeg, az új teremtést nem lehet megfertőzni. Csak vírusmentesen léphetünk oda be. A vírusra pedig Jézus Krisztus vére a megoldás. A Belé vetett élő hit által tisztulhatunk meg, és lehetünk újjá.
Isten Jézusban diadalt aratott, és eljön a pillanat, amikor átéljük, hogy Benne a halál is elnyeletett. Nem lesz többé halál sem. És ez ad erőt, Krisztus diadala tölthet fel erővel, és ad hit által reménységet, amikor még találkozunk a halál munkájával. Azonban ne feledjük a mi Urunk Jézus Krisztus által, a halál elnyeletett, legyőzetett. Őreá tekintsünk, és hittel szolgáljunk az Úrnak.
Az Úr Isten az én reménységem
1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom
Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -
szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-
gem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:
Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-
kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől
szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése