Mérce

 

N

ehéz feladatot kaptak Jákób fiai, Benjámint is magukkal kellett vinni, ha ismét élelemért mennek (1Móz 43,1-34). De közben Simeont ott kellett hagyni. Nehéz a helyzet, de Jákób vonakodik Benjámint elengedni, fél, hogy őt is elveszíti József után. Az éhínség, a nyomorúság, egyre erősebb lett, és ez a szorítás rákényszeríti Jákóbot a döntésre. A nehéz helyzet arra serkenti, dönteni kell, és nincs más lehetőség, csak Egyiptom. A fiai azonban nem akarnak Benjámin nélkül menni. A feszültség egyre nő. Mi ennek az oka? Úgy látom, ez az egész helyzet abból fakad, hogy Jákób elfeledkezett József álmairól. Nem kellene félnie, és a fiára sem kellene halottként tekinteni. Ha előtte vannak az álmok, akkor azok garanciát nyújtanak arra, hogy József él. Mert csak akkor borulhatnak le előtte, ha József él. Ha az álmok Istentől vannak, ha azok az Ő jelzései, József él, mert nem halhat meg addig, amíg az üzenet be nem teljesedik.

Isten az Ő kijelentése által felkészíti, erősíti, bátorítja övéit. Ha ezt komolyan vesszük, félelem nélkül haladhatunk előre. Az ígéret reménységet és erőt ad.  Arra bátorít, hogy higgyem, amit Ő mond az igaz, az valóság. Hiszem-e, ha Vele vagyok, ha azt teszem, amit Ő mond, akkor a nehéz pillanatokban sem kell kétségbe esnem? A tanítványoknak is meg kellett tanulniuk, ha Jézus a hajóban, akkor nincs okuk a pánikra. Jézus nem halhat meg a tengeren. Soha ne feledjük Isten ígéreteit, bízzunk bennük lehetetlen helyzetekben is!

Jákóbnak kellene bátorítani a fiait, ne féljetek, bízzatok Atyáink Istenében. Ő adta nekünk ezt a földet, megígérte, hogy nagy néppé tesz minket, nem veszhettek el. Ne féljetek, József él! De Jákób megfeledkezett Isten munkájáról. Jákób Benjámin nélkül akarja visszaküldeni a fiait, de azok nem mennek, csak legkisebb testvérükkel. Félnek az egyiptomi kormányzótól. Pedig már nem kellene félniük, mégis félnek. Miért? Az előbbiek mellett azért is, mert sötét titkot hordoznak. Ők nagyon is tudják mi történt Józseffel, de még mindig nem beszélnek róla. Nem mondják el apjuknak, azt amit tudnak.  A nem beszélés sem megoldás. Nem tudják, hogy Isten előtt nincs rejtve az életük. Vigyünk mindent Isten elé, beszéljük meg vétkeinket, tárjuk fel Előtte bűneinket.

Végül Júda kezességet vállal Benjáminért. Eddig nem vállaltak felelősséget egymásért, most Júda előlép. Így lépett elő a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Ő is vállalt minket, magára vette bűneink büntetését, hogy megmentsen a rabszolgaságtól, a kárhozattól. Az idő szorítja őket, egyre nehezebb a megélhetés, így azután, döntenek és mennek. Isten a megélhetés nehezebbé válásán keresztül is szólongat minket. Azt akarja, hogy végre elinduljunk felé. Amíg mi meg tudjuk oldani az életünket, nem igazán keressük Őt. De amikor egyre rosszabbá válnak a dolgok, keresni kezdjük a megoldást. Elindulhatunk hamarabb is Isten felé. Annyiféle módon jelzett már, megmutatta, hogy aki Hozzá fordul, aki visszamegy Őhozzá, arról gondoskodik. Megmutatta, hogy Ő él, és rajta kívül nincs Isten, de mégis tétovázunk.  Nem akarunk szembenézni magunkkal. Nem akarjuk feltárni szívünk mélységeit. Pedig a kereszt Istentől való gyógyír. Ott gyógyulhat meg az életünk. Mivel Jézus átvállalta az adósságunkat, félelem nélkül jöhetünk.

Amikor odaérnek, ott is a félelem vesz erőt rajtuk. Pedig József felügyelője Istenről tesz bizonyságot, és ez sem elég nekik. Egész eddig nem gondolnak Istenre. A választott nép fiainak nincs kapcsolata Istennel. Neked van? Mélyítsük el a kapcsolatunkat az Úrral. Idegenben, egy idegen személy ébreszti őket rá, van Istenük. Atyátok Istene, ők eddig Róla elfeledkeztek. Ha Isten itt van és cselekszik, minden rendben, akkor van megoldás.

Az apostol mércéje maga az Úr (2Kor 10,12-18). Mellé állítja magát és azon méri le életét szolgálatát, amit Ő mond neki. Ki a mércénk? Kihez mérjük magunkat? Önmagához sem méri magát. Mert önmagunk hamis mérce. Igazán jól mindig az Úr mellett látjuk meg az életünket.  Ne másokra figyeljünk, egyedül az Úrra, az igére. Az ige az a zsinórmérték, ami mellett jól tudunk tájékozódni.

Pál mindig Isten akaratát figyelte. Nem arra nézett hol tartanak mások, merre viszik az evangéliumot. Ő kereste az Úr Jézus vezetését és meg is találta. Ne másokhoz igazodjunk. Ne azt nézzük mások milyen területen mozognak, hová jutottak el. Azt keressük mi a mi utunk.

Az apostol nem ajánlotta soha magát, nem mondta, hogy akkor fognak előrébb jutni a hitben, ha őt hallgatják. Nem a maga képességeiről, tudásáról beszélt. Mindig az Úrra mutatott. Önmagát alkalmatlannak ítélte, de tudta, hogy Krisztus alkalmassá teszi őt. Mindig a gyengeségeiről beszélt. A tanítvány soha nem magáról beszél, nem magát ajánlja, tudja, hogy az élet problémáit csakis az Úr oldja meg. Nem emberek, és módszerek, hanem a Krisztusba vetett élő hit segít rajtunk.

Pál rámutat, nem az a kipróbált, az alkalmas a szolgálatra, aki a maga sikereit, eredményeit sorolja, hanem az, akit maga az Úr ajánl. Hogyan ajánl? Az elvégzett munka, a hit gyümölcse által. Mert aki Krisztusban van, az sok gyümölcsöt terem. A gyümölcs mondja el, hogy milyen fák vagyunk.

 

 

Szűkölködünk nagy mértékben

 

Szűkölködünk Nagy mértékben Segedelem nélkül, :/: Reménykedünk, Örök Isten, Te

légy segítségül: Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói.

 

 

Isten áldásával.