Higgy az Úr Jézusban!

 

M

iután Jeftét megválasztották vezérré, ő tárgyalás útján igyekezett megoldani a konfliktust (Bír 11,12-12,15). Ez számunkra is útmutató, igyekezzünk átbeszélni a problémás, viszállyal fenyegető ügyet is. Az Úr mindig ebbe az irányba terelgeti övéit. Jefte engedett a terelgetésnek, és előbb bizonyságot tett Isten elhívásáról és hatalmáról. Izráel minden engedetlensége ellenére a pusztában is felcsillantotta másságát. Láttatta, hogy az élő Istenhez tartozik, ezért másképp oldja meg a problémákat. Amikor Edom nem engedte át őket a területén megkerülte országát Izráel. Miért nem engedték át őket a földjükön azok a népek? Mert még nem tapasztaltak olyat, hogy egy másik nép békésen vonuljon keresztül az országukon. Ezért nem hitték el nekik, hogy békés a szándékuk.  Ez a megnyilvánulás is jelezte, ők nem úgy élnek, nem úgy viselkednek, mint más népek. És amikor nem engedték keresztül őket, nem fegyverrel válaszoltak, hanem inkább a kerülőt választották, a többlet kilométert. Urunk is azt tanácsolja, menjünk el többlet mérföldre. Menjünk el magunktól a második mérföldre, tegyünk kerülőt, mert az bizonyságtétellé válik. Mi nem szeretünk kerülni, mert mindig sietünk. Azonban, ha nem vállaljuk be a kerülőt, a többlet időt, vagy munkát elmarad a bizonyságtétel. Miért? Mert semmivel sem viselkedünk másképp, mint a környezetünk!

Ammón királya azonban nem hallgat Jeftére, ő a fegyverekben bízik, Jefte pedig az Úrban. Az ammóniak királya úgy gondolja, most még ők vannak fölényben. Izráelt eddig elnyomták, katonailag is fölényben vannak, ki akarják használni a lehetőséget. Nem tudják, hogy Izráel Istenhez kiáltott, és az Úr meghallgatta őket. Jefte is Istenre bízza a dolgot. Nem magára, hanem az Úrra tekint. Mi is, ma is bármilyen túlerővel, legyőzhetetlen problémával álljunk is szembe, ne az ellenséges erőre, hanem az Úrra figyeljünk. Mindig az Isten ígérete, az ige legyen amire ráállunk. A győzelem mindig az Úr nevébe vetett hit által van.

Jeftére az Úr Lelke száll, ezáltal megtapasztalja, nincs maga. Nem egyedül, hanem az Úrral száll harcba. Így azután, borítékolható a győzelem. Önmagában a fogadalom nem rossz. Arra mutat rá, hogy Jefte a győzelem után, hálát akar adni Istennek, hálaáldozatot mutat be. Azonban két problémát láthatunk a fogadalom tételben. Az első: Jefte nem határozott, kétely van a szívében. Erre utal a „ha valóban” formula. A „ha” a kételkedés, a bizonytalanság szava. Mi van a szívünkben? Határozottság, vagy kétely? Mi is bizonytalanok vagyunk, mint Jefte?  Az Úr bizonyosságot ad, és ha Ő azt mondja, veled Vagyok, akkor velem van. Akkor a kételynek nincs helye. A második probléma, Jefte nem jól ismeri Istent. Hitébe pogány elemek vegyülnek. Honnan tudjuk?  Onnan, hogy amikor a házából elsőnek kilépőt ígéri áldozatnak, tudnia kell, hogy a házból ember léphet ki elsőnek. És ez azt mutatja, elfogadja az emberáldozatot. Az emberáldozat azonban nem Isten szerint való. Isten ezt bűnnek tartja, és ilyet nem kér az övéitől. Isten mindig tudatos hálát kér, ez is pogányos elem, a sorsra bízom, ami kijön a házam ajtaján. Mondhatta volna a győzelem után, bikát, vagy bárányt áldozok.  Ne tegyünk fogadalmat, hanem szánjuk életünket engedelmességgel az Úrnak. A nem biblikus Isten ismeretből vakbuzgóság, és ennek következtében tragédia származik. Pál is vakbuzgó volt, és így erőszakossá vált. Azonban az Úr le tudja győzni szívünket, meg tud tisztítani az idegen elemektől is.

Az Úr terelgeti a második út során Pál apostolt (ApCsel 16,1-40). Nem engedi, hogy a saját útvonalán haladjon.  Megmutatja, hogy Európába kell mennie, mert ott szomjas szívek várják. Egy látomás által érti meg Isten tervét. És ő azonnal engedelmeskedik. A macedón férfi valószínűleg Lukács, aki a maga életére is segítséget kér. Kérted már a magad számára Krisztus segítségét? Megláttad már, hogy nincs más út, mint a keskeny?

Filippi lesz az első európai állomás. Isten Lelke hatalmasan fog munkálkodni. Már itt meglátszódik a talajelőkészítés. Az Úr Pál előtt járt és megkészítette az evangélium fogadására az emberek szívét. Előbb a folyóparton, majd az utcán, végül a börtönben nyilvánult meg az ereje. Nyílnak a szívek, mert maga Isten nyitja meg az evangélium előtt. Amint olvassuk Lídia szívét az Úr nyitotta meg, ezért tud figyelni arra, amit Pál mond. Az ige szól, de figyelni kell rá. Ez érdeklődést, vágyakozást is kifejez. Lídia keresi az Urat, szeretné megismerni Isten tervét, és ez meg is adatik neki. Aki keresi Isten életére vonatkozó tervét, meg fogja azt ismerni. Isten nem hagy bizonytalanságban. Rámutat Krisztusra, mert Őbenne valósul meg Isten minden terve. Ő a megoldás. Európába megérkezett a Megváltó. Jézus itt van, megtalálható. Aki vágyakozik Utána, aki meg akarja ismerni Őt, az meg fogja találni, annak kijelenti magát.

Amíg az Úr nem érkezik meg, elnyomás, kihasználás van jelen. Azt a kislányt is, nem meggyógyítani, felszabadítani akarják, hanem a bajából hasznot húznak. Az anyagiak állnak az életük középpontjában. Csak a haszon a lényeg, hogy ebbe tönkremegy egy ember, az nem számít. Azonban az Úr Jézusnak minden ember számít. Azt akarja, hogy a gonosz erői alól mindenki felszabaduljon, és önként és hálás szívvel Neki szolgáljon.

Az evangélium vállalása konfliktust eredményez. Pált elfogják, megverik, bebörtönözik. Ahol az ige a maga teljességében és erejében megnyilvánul ott üldözés is történik. Az evangélium leleplezi a gonoszságot, érdekekkel ütközik, és ebből konfliktus támad. Az ige amerre jár, leleplezi a gonoszt, és felszabadítja az embert. Mert a valódi szabadság Jézus követésében van. A Jézust követő ember felszabadul a bűn hatalma alól, nemet mond rá, és igent mond Jézusnak. Jézus egészen más irányba vezet, mint a világ, a hagyományok. Az Úr Jézus a mennyei hazába vezeti követőit.

Az evangéliumot követő bántást az Úr bizonyságtételre használja fel. Ha Pál elmenekül a szenvedés elöl, a börtönőr élete nem változik meg. Azért kerül az apostol börtönbe, hogy eljusson a jó hír a börtönőrhöz és családjához. Mert csak az Úr Jézusban való hit által fordulhat meg az életünk. Jézus neve, a belé vetett hit, a legreménytelenebb pillanatban is reményt ad. Jézus neve ad értelmet az életnek. A börtönőr megtudja, Jézus megmentő. Azért jött el a világba, hogy ne tegyünk kárt magunkban. Nem a károkozás, az önpusztítás bármilyen formája a megoldás. Az igazi és teljes megoldás a Jézusba vetett hit. Általa új irányba fordulhatunk, és új tartalommal telhet meg az életünk. Pál tanácsa ma is aktuális: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

 

Felkészítés

 

M

egtörtént az Úrhoz való kiáltás (Bír 11,1-11). Tizennyolc év után döbbentek rá, van Istenük, Akihez oda lehet fordulni. Hány év nyomorúság, önfejűség után ébredsz rá, van Istened, van egy élő Isten, Aki annyiféle módon kijelentette már magát, Akit eddig nem vettél figyelembe. Eltávolították az idegen isteneket Isten pedig jelzett, eljött a szabadulás ideje. De ki legyen a vezér? Ki az, akinek van tapasztalata a harcban?

Most derül ki, hogy a hosszú elnyomás alatt nem tanult senki hadászatot. Nincs senki, aki képes lenne megszervezni és csatába vinni Izráel népét. Azonban a legnagyobb baj, nincs senki, aki úgy ismerné Istent, mint a seregek Urát. Nincs, aki odaállna, és azt mondaná, majd én harcba megyek az Úr nevében. A baj idején mutatkozik meg igazán a hitünk. Ilyenkor derül ki, mennyire ismerjük az Urat. Meglátszik, hogy van-e Vele kapcsolatunk és van-e tapasztalatunk hatalmáról. Izráel lelkileg is mélyponton van. Elfordultak az Úrtól, maguk oldottak meg minden problémát, és már nem tudják, Isten tud szabadítani. Nincs már személyes tapasztalat. Talán eljártak még istentiszteletre, de a személyes megtapasztalás hiányzik. Van-e megtapasztalásunk? Ismerjük-e az Urat úgy, mint szabadítót? Vagy csak ismereteink vannak róla, de már nem él a kapcsolat? Az Úr most személyes kapcsolatfelvételre hív. Azt akarja, közeledjünk Hozzá, figyeljük az Úr Jézus Krisztust, mert Őbenne mutatkozik be. Lássuk meg életét, csodáit, mert ezek hozzák létre a hitet, és erősítik azt! Az Úr, életünkben korábban elvégzett munkái erőt jelentenek a jelenlegi gondok közepette.

Amikor nincs senki, eszükbe jut a kitaszított Jefte, aki szabadcsapata révén katonai tapasztalatra tett szert. Ismerőssé vált a neve harcai során, rádöbbennek, ő megfelelő lehet. Persze az is benne van, csak menjen ő harcolni, mert ha elesik könnyebb dolgunk lesz az örökség elosztásánál. Saját életüket féltik, senki nem áll elő, hogy majd ő megmenti Izráelt. Most Jefte is jó. Korábban nem volt jó, hátrányos helyzetbe hozták. Pedig ő nem tehetett szülei kapcsolatáról. Jó látnunk, ő sem véletlenül született. Istennek terve van vele. Egy élet mögött nemcsak a szülők akarata, hanem Isten akarata is meghúzódik. Ha a család feleslegesnek tartotta is, Istennek megvolt vele a terve. Általa készít szabadítást, és erre Jeftét fel is készíti. Talán bosszankodott miért kell neki kitaszítottként élni, miért nem törődik vele Isten? Miért engedi, hogy bántsák? És ezek a nehéz pillanatok mind beleillettek a felkészítésbe. Isten felkészít a maga harcaira, engedjük, hogy formáljon.

Jó látni, Jeftének van kapcsolata Istennel. Amikor vezérré választották kereste az Urat és megbeszélte mindezt Vele. Mert nem elég az emberi felhatalmazás, Istentől való elhívás és küldés is szükséges. Jefte elmondta mindazt, ami történt az Úrnak, megbeszélte Vele a helyzetet. Így vigyük mi is életünk eseményeit az Úr elé!

Isten Lelke nem engedi szabadságolni Pált. Visszakívánkozik a misszióba. Tudja, hogy a hit útján nemrég elindultaknak segítségre van szüksége. Átadták ugyan az életüket a Megváltónak, de még újszülött állapotban vannak. Meg kell ismerniük az Úr Jézus életét és tanítását. Újszövetségi iratok nem voltak még ekkor. Nem tudták kézbe adni az evangéliumokat, így arra volt szükség, hogy valaki beszéljen Jézusról, munkásságáról, egész életéről. Pál elindul, mert a szívét az Úr tölti be. Mindig Róla akar beszélni, és mindent megtesz, hogy a hitre jutottak növekedjenek hitükben, és az életük bizonyságtétel legyen.

Arra is kíváncsi Pál, hogy távollétük alatt milyen munkát végzett a hirdetett ige (ApCsel 15,36-41). Mert Isten szava nincs Pálhoz kötve. Ők eljöttek azokról a helyekről, ahol jártak, de az ige ottmaradt. A Szentlélek tovább munkálkodott. Isten Lelke ma is munkálkodik, eszköze Isten szava. Ahol belehull, a szívekbe, ott elvégzi a munkát. Sőt tovább munkálkodik, a már hitre jutottakon keresztül.

Sátán azonban igyekszik megbontani az eddigi csapategységet. Barnabás ismét vinni akarja Márkot, Pál nem, és így külön válnak.  Ez csak első olvasatra tűnik problémának, mert Isten ügye nem szenved kárt. Barnabás helyett elindul Szilász. Az Úr mindig tud előhozni odaszánt életű tanítványokat.

Pál szerint Márk még nincs felkészülve erre a nehéz útra, szolgálatra. Semmivel nem tart előrébb, mint az első út idején. Pál azt akarja, hogy még szerezzen tapasztalatokat.  Valószínűleg az a probléma ami visszatérésre késztette Márkot még nem oldódott meg. Így azután benne van, hogy újra magukra hagyja őket. Ezért nem viszi magával őt az apostol. A szolgálatban nem elég az érzelmi töltés, tanulásra, tapasztalatszerzésre, a Lélek általi érésre van szükség. A mostani döntés nem jelenti azt, hogy Márkkal nincs terve az Úrnak, vagy, hogy félre lenne téve. Eljön az idő, amikor meglátja saját feladatát és papírra veti evangéliumát. Talán most érlelődik Benne, vagy még most fog bizonyságtételeket beszerezni. Még élnek szemtanúk, és olyan emberek, akik az elbeszélt csodákat átélték. Most még más feladatai vannak.

Másrészt azt is látni kell, így két irányba mennek. Leválnak Barnabással Pálról és ők is viszik az evangéliumot. Az Úr hozott elő új embereket, így már nem szükség együtt menni. Mehetnek ketten, és bizonyságot tehetnek más helyeken. Eljön az önállóság ideje. Eljön az idő, el kell jönnie, amikor leválunk a lelkigondozónkról és megtaláljuk saját utunkat. A Lélek nemcsak Pált vezeti, hanem Barnabást és Márkot is. Tudunk-e már önállóan szolgálni, bizonyságot tenni? Van-e az igéből saját látásunk, vagy csak azt tudjuk, amit mástól hallunk?

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.

 

Kiálts Hozzá!

 

T

öbbször is olvassuk a következő megállapítást: „ismét azt tették Izráel fiai, amit rossznak lát az Úr” (Bír 10,6-18). A szabadítás után elhagyják Istent. Ismét a bálványkultusz csábítja őket és ők nem tudnak, vagy nem is akarnak ellenállni neki. Isten népe ők, és úgy gondolkodnak, de emberek is vagyunk. És az ember bűnös, vétkezik, nincs semmi probléma. Hiszünk mi Istenben is, de haladni kell a korral és más népek szokásait is át kell vennünk. Miért élnénk mi másképp? Aztán ha vétkezünk, Isten megbocsát. Az övéi vagyunk, és Ő nem fog elfordulni tőlünk. Így nyugtatgatjuk és mentjük fel magunkat ma is. Keresztyének vagyunk, de emberek is, és így megtűrjük a bűnt az életünkben. Átvesszük a világ szokásait, mert nem akarunk különbözni. Azonban saját véleményünk helyett nézzük meg, mit mond az Úr? Ő is úgy gondolkodik, mint mi? Megfelel Neki az állandó elesés, az állandó bűn?

Ha mai igeszakaszunkra figyelünk, azt látjuk, hogy nem! Az Úr haragja fellángolt Izráel ellen.  Nem azt mondta, nincs semmi baj, megesik az ilyen, hanem haragszik Izráel bűne miatt. Fellángolt haragja ellenük, és ennek meg lett a következménye. Isten haragja szeretetből fakad. Tudja, hogy a bálványimádás, a bűn elpusztítja őket, és Ő ezt nem akarja. A haragja által is menteni akar, mert csak úgy lehet megmenteni, ha látjuk a bajt. Azért adja előbb az idegen népek hatalmába őket, hogy felébredjenek, és meglássák, nagy a baj. De mindez Isten felé is terelgeti őket. Amikor igen nehéz a helyzet segítségért kiáltanak. A mi életünkben is Isten felhasználja a különböző problémákat ébresztésünkre. Azt akarja, hogy meglássuk nehéz a helyzet, vagyis mi képtelenek vagyunk megoldani és kiáltsunk Hozzá. 

Azonban Isten nem ad azonnal szabadítást. Miért? Mert nem elég szóban bűnbánatot tartani, életváltozásra van szükség. Akkor lesz komoly, amit mondanak, ha eltávolítják az idegen isteneket.  Vagyis megválnak a bálványoktól, és az idegen szokásoktól, és Isten akaratához igazítják életüket. Ennek van folytatása is, az Urat szolgálták. A megszabadított élet, már az Úrnak szolgál. Szabadítóját dicséri, Róla tesz bizonyságot, és szavát követi. Mindezt örömmel és hálás szívvel teszi. Miért? Mert megtapasztalta, hogy a bálványok rabbá tesznek, de segíteni nem tudnak. A bálvány minden formája sátánhoz köt, és kiszívja az életerőt. Azonban Isten meghallja a kiáltást. Aki valóban szabadulni akar, és új életet szeretne kezdeni, Isten igazsága szerint, azt Jézus Krisztus által megszabadítja. Jézus a Szabadító! Bátran és bizalommal forduljunk Hozzá!

Jakab beszéde után az apostolok gyűlése felismeri, nem Mózest, hanem Krisztust kell hirdetniük (ApCsel 15,22-35). A zsidókból lett tanítványoknak már az evangélium hirdetése a feladata. Nem a régit kell védeniük, hanem hirdetni az újat, vinni a Szentlelket. És ahol befogadják az igét, ott nem terheket kell az emberekre rakni, hanem Krisztus szabadságát megmutatni. Aki Krisztust követi szabadságra van elhíva.

Amit üzennek azt a Szentlélektől kapták. A Szentlélek is jónak látja, meg ők is. Ez is fontos, együtt figyelnek a Lélekre, és amit a Lélek jónak lát, azt elfogadják. Nem bírálják felül. Megértik, hogy Jézus a terheket levenni jött. Nem a törvényt, hanem az evangéliumot helyezi övéi szívére. A jeruzsálemi keresztyének testvérnek tekintik és fogadják el a pogányokból lett hívőket. Nem tartják magukat különbnek, többnek. Krisztusban testvérek vagyunk. Nem az számít milyen a bőrünk színe, melyik néphez tartozunk, hanem az, hogy a megtérés után, a Lélek útmutatásához tartsuk magunkat.

Kísérőket is adtak Pálék mellé a jeruzsálemi testvérek. Olyanokat, akik maguk is hitben éltek.  Ismerték az Urat, és volt mondanivalójuk. Próféták voltak, vagyis napi kapcsolatban álltak az Úrral, megértették, átvették és továbbadták a kapott üzenetet. Isten ma is megszólít igéje által, amit mond, az érthető. Az ige mindenki számára jól érthető. Isten úgy íratta meg, hogy amíg lesz ember a földön, és lesz, aki meg akarja Őt ismerni, az a Biblia által megismerhesse.  A Lélek, Aki az Ige Írását vezette, az az olvasásánál is jelen van. Aki segítségül hívja Őt, azzal megérteti az igét, világossá teszi Isten akaratát. Urunk azt akarja, hogy olvassuk és értsük a szavát. Amit pedig megértünk, azt adjuk tovább!

A prófétálás azt jelenti, megértem Isten akaratát és igazodom hozzá. Szilász nemcsak másnak prófétált, hirdette Isten akaratát, hanem a maga számára is. A tanítvány mindig magának olvassa az igét. A saját maga számára keresi Isten üzenetét. Az ige mindig engem szólít meg először. Ha megértem, akkor tegyem is. Minden szolgálattevő, igehirdető számára lényeges, hogy amit hirdet, az neki is szól. Sőt őhozzá szól elsőre, és akkor lesz bizonyságtétel az életünk, ha mi magunk is tesszük, amit megértettünk. Az ige megértése nem másoktól vár el dolgokat, hanem először annak kell engedelmeskednie az Úr szavának, aki azt kapja. Szilász megérti, hogy ott kell maradnia Antiókhiában. Ő nem megy vissza Jeruzsálembe, mert ott van a helye Pálék között. Ott kap feladatot. Szilász ezt elfogadja, a Lélek által kész átalakítani életét.

 

 

HOZZÁM KIÁLTS! – ÍGY SZÓL AZ ÚR TENÉKED

 

1.  

Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2.  

Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3.  

Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4.  

Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5.  

Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

 

Isten áldásával.

Otthon

 

A

bimelek királynak tartotta magát, azonban nem azt végezte, amit egy királynak kell (Bír 10,1-5). Csakis a saját hatalmával volt elfoglalva. Izráel érdekeit nem tartotta szem előtt. Nagy kísértés, hogy nem a nép érdekeiben jár el a vezető, hanem csak a saját előnyeire figyel. Honnan tudjuk? Halála után szabadítóra van szükség. Ismét olyan a helyzet, hogy kell valaki, aki által Isten megszabadítja népét. Nemcsak a külső ellenségtől kell megszabadulni, hanem a belsőtől is. Megkötözte őket a félelem és a bálványkultusz.

Tólá a következő bíra, fölkel Izráel megszabadítására. Látja a problémát és odaszánja magát az Úr szolgálatára. Az Úr Jézus arról beszélt, hogy a munka sok, de a munkás kevés. Sokat beszélünk arról, hogy kevés a hívő, kevés a szolgálattevő, de meglátjuk-e, hogy mi is bizonyságot tehetünk. Ahogy Tólá nem várt másra, hanem ő cselekedett, úgy megtehetjük ezt mi is. Sőt, aki igazán szereti és ismeri az Urat, minden külső kényszer nélkül, magától kész bizonyságot tenni. Aki ismeri az Úr kegyelmét, és azt megtapasztalta, beszélni fog róla. A samária asszonynak se mondta senki, hogy beszéljen Jézusról a városban. Mivel ő találkozott Vele, és megtapasztalta kegyelmét, ezt tovább kell adnia. Azt akarja, hogy a többiek is találkozzanak Vele. Pedig a samáriaiak nem kedvelték ezt az asszonyt, ő mégis elmondja a jó hírt. Eljött a Messiás, és itt van. Erre a hírre van ma is szükség.

Ő utána Jáír következett, egymás után két bíra, akikről nincs sok feljegyzés. Valószínűleg azért, mert csak tették a dolgukat. Nem akartak kitűnni, nem ők voltak a lényegesek, hanem Isten népe, és az Úr akarata. Ma is vannak olyan hívők, akikről mindenki tud, akik felhívják magukra a figyelmet. És van olyan is, akit szinte észre sem lehet venni. Ilyen volt Anna is az Úr Jézus születése idején.  Csak imádkozott és várta a Krisztust. És ez elég is volt. Ezzel a legtöbbet tette. Várjuk mi is az Urat kitartó imádkozással. Az imádság mindenkinek kéznél van, és a közbenjárás nagyon fontos és erőteljes szolgálat.

Péter bizonyságtétele fantasztikus volt, mindenki az Úr Jézus kegyelme által üdvözül (ApCsel 15,12-21). Ő elvégezte a kereszten az áldozatot, kifizette az árat, nem kell hozzátenni semmit. Mindenki számára Jézus az út az életre. Ő a Megtartó! Pogányok és zsidók egyaránt kegyelemből nyernek életet. Ezt tapasztalta meg Péter. Meg kell tanulni Isten szemével látni a másik hívő embert. Ne azt nézzük ki volt, hanem vegyük komolyan, Isten megtisztította, és már a megtisztított, újjáteremtett embert lássuk.

Péter után Pál és Barnabás számolt be tapasztalatáról. De nem magukról beszéltek, hanem az Úrról. A sok jelet és csodát nem ők végezték, hanem az Úr általuk. Itt nem rajtuk van a hangsúly, hanem a feltámadott Úr Jézus Krisztuson és a Szentlelken. Isten Lelke nélkül Pálék nem indultak volna útnak. A Lélek indította őket, és ők igent mondtak. Így azután eszközökké váltak az Úr kezében.

Isten ma is eszközöket használ az evangélium terjedésében. Kiket? Akik engedelmeskednek a szavának. Azokat használja, akik igent mondanak Neki és készek mindenütt elmondani a rájuk bízott hírt. Mindenki ott lehet az Úr követe, ahová a Gazda állította. A család, a munkahely mind lehetőség a bizonyságtételre. Az a lényeges, hogy mindig Őreá mutassunk. Ne magunkról, hanem mindig Isten életünkben elvégzett munkájáról beszéljünk.

A tanítványok gyűlése mindent az igének vet alá. Amit Péter, és amit Pálék mondtak, azt mérlegre tették Isten igéje alapján. Jakab ezt fogalmazza meg, rámutat, amit hallottak, egyezik az igével. Ez fontos felismerés, ezt nekünk is követnünk kell. Bárkitől hallunk bizonyságot, vagy kapunk tanácsot, ne azért fogadjuk el, mert egy vezető, vagy egy barát mondta. Vizsgáljuk meg a Biblia alapján, hogy valóban egyezik-e Isten akaratával.

Ebből a bizonyságtételből is jól látható, Isten mindazt, amit a gonosz lerombolt az Úr Jézusban helyre akarja állítani. Azért jött el az Úr, hogy elromlott életünket helyreállítsa, illetve megjavítsa az Istennel való kapcsolatunkat. Mert az a legfontosabb, hogy Istennel helyreálljon a kapcsolat.  Enélkül nem találjuk meg életünk értelmét, nem találjuk helyünket sem a világban. A kapcsolat által megismerjük Isten szeretetét, megtudjuk, hogy Önmagát adta értünk a kereszten. És ez a legtöbb, ami adható. Isten nem valamit ad, hanem Önmagát.

Lényeges még az a gondolat is, Isten keresi az emberek maradékát.  Ő ma is keres, nem akarja, hogy egy ember is azt mondhassa, ő nem hallott Istenről. Keres mindenkit, mert mindenki fontos, mindenkiért az életét adta az Úr Jézus. Minden ember nagy érték az Úr előtt. Az is, akiben mi már nem látunk értéket. Isten előtt mindenkinek drágagyöngy, lehet, hogy némelyek elgurultak, az is megtörténik, hogy sok szennyeződés rakódik a gyöngyre. Azonban a gyöngy a szemét alatt is gyöngy. És Ő azért jött, hogy letisztítsa rólunk a szennyet. Azonban mindezt nekem kell meglátni.  Én jövök rá, hogy mesze elgurultam, de megkérhetem az Urat, vegyen kézbe, tisztítson meg, és vigyen haza. Mert az ember helye az Atya házában van. Akkor vagyunk a helyünkön, ha hazataláltunk, ha az Úrral vagyunk. Nem az az érdekes hol vagyunk a világ mércéje szerint, hanem az, hazamentem-e már? Otthon vagyok-e már? Jöjj haza most!

 

 

OTT A MESSZE FÖLDÖN

 

1.  

Ott a messze földön árván, hontalan,

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,

Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!

2.  

Rajtad a nyomornak súlyos terhe van,

Tested-lelked szenved, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,

Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!

3.  

Búsan összetörve jársz vigasztalan,

Megpihenni vágyol, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,

Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!

4.  

Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van,

Drága csak nekem vagy, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,

Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!

5.  

Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan,

Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,

Jöjj a messze tájról, ó, jöjj haza!

 

 

Isten áldásával.

Isten ismeri a szívünket

 

A

bimeleken keresztül megláthatjuk mi is van az Isten nélkül boldogulni akaró ember szívében (Bír 9,50-57). Ennek az embernek az élete kiábrándít abból a hiedelemből, hogy az ember jó. Világosan látjuk, romlott, bűnös az ember. Isten mindent megtesz érte, hiszen Abimelek is olyan  közegben élt, ahol hallott az Úrról. Maga is megtapasztalta apjának, Gedeonnak hatalmas győzelmét Midján felett. Isten senkit nem hagy bizonyság nélkül. Valamilyen formában mindenkinek jelez. Bizonyára hallott Isten hatalmas szabadításáról, de ő nem engedte, hogy saját életét is legyőzze az Úr. Ő nem akarta Istent szolgálni. Így azután szolgálta régi természetét, a vágyait, és általuk a gonoszt. Mert amikor a szabadságunkra hivatkozva nem akarunk Istennek szolgálni, rabok maradunk. Mert születésünktől a bűn és önmagunk rabjai vagyunk. Akit azonban az Úr megszabadít, az valóban szabad lesz Az Úr Jézust követve éljük meg a legnagyobb szabadságot. Ő semmit nem kényszerít ránk.

Isten minket is keres, rengeteg jelzést ad magáról, de vajon meglátjuk-e ezeket. És nem is elég meglátni, hanem meg kell hódolnunk az Úr előtt. Miért? Mert ha nem tesszük, a magunk természete alapján élünk, és ez sodor az árral. Másoktól veszi a mintát. Azt gondoljuk, minden rendben van, de egyre- másra jönnek a problémák. Azonban ezekben az időkben is kiálthatunk. A problémák azért is adódnak, hogy Isten közelébe segítsenek. Amikor nem mennek a dolgok, elgondolkodhatunk életünk felől. És, aki ezt úgy teszi meg, mint a tékozló fiú, felismeri a bajok okát. Eljöttem otthonról. Nem Isten jelenlétében élek. A megoldást is megláthatjuk, vissza kell térni Hozzá.

Abimeleket saját hatalmi vágya irányítja. Ő akar uralkodni, és ennek érdekében mindent megtesz. Keresztülgázol másokon, vér és könny jelzi útját. Aki ellenáll neki, azt megöli. Elszabadultak az indulatai, elborítják az ösztönei.  Amikor Isten kimarad, vagy nem engedelmeskedünk amikor megszólít így járunk. Isten azt akarja, hogy az Ő igéjének fegyelme alatt éljünk. Ne mi akarjunk megszerezni pozíciókat, hanem bízzuk magunkat Urunkra. Isten vezetése alatt egészen másként mennek a dolgok. Aki hisz, tudja, Isten megadja, amire szükségünk van. Nem nekünk kell szerezni, hanem elfogadhatjuk az Ő kínálatát. Abimeleknek véget ér az ámokfutása. Ha nem ragadjuk meg az Istentől felkínált lehetőséget, az idő letelik. Addig nyújtsuk az Úr felé kezünket, amíg lehet. Ne várjunk az utolsó esélyre, hanem mindig a most megszólaló igére hallgassunk. Isten is bátorít, amikor így szól: Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Ma, nem holnap, vagy holnapután, hanem ma. A mai nap az Istennel való találkozásra, és az előtte való meghódolásra adatott. A legfontosabb: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Ne halogassuk, hanem tegyük fel Neki ma ezt a kérdést.

Pál és Barnabás felment Jeruzsálembe, és elbeszélte mindazt, amit az Úr tett általuk a pogányok között (ApCsel 15,6-11). Örömmel számoltak be Isten munkájáról. Örömmel mondták el, hogy a pogányok is megtérnek. Nagy öröm ez a hír, mert így alakulhat át az emberiség, ez a világ. Isten a Krisztusban hívő emberek által formálja át a világot. Azonban, sajnos a gonosz is tudja ezt, ezért azonnal közbelép. Viszályt akar szítani a zsidó és a pogány keresztyének között. Azt akarja, hogy egymással harcoljanak, a bűn helyett. Sátán a mai napig megtalálja, hogy teheti hatástalanná Isten gyermekeit. Mert ha Krisztusban vagyunk, illetve ha a Szentlélek által valóban Ő él bennünk, annak meg van a hatása. Ahol Ő jelen van, ott változás megy végbe. De vajon változunk? Kétezer év igei munkája látszik a keresztyéneken? Átalakult a világ az evangélium által? Azt kell mondani, Isten ma is munkálkodik, de kevesen vannak, akikben ez a munka meglátszódik. Sokan hisznek valamiben, de kevesen követik a Krisztust.

Jeruzsálemben vita támadt, mert voltak, akik magukhoz akarták kötni a hívőket. Nem Krisztushoz igazították őket, hanem a törvényhez akarták. Meg kell most érteniük, hogy engedni kell, hogy az Úr formálja az embereket a maga képére. Nem a magunk, nem a közösségünk képére kell alakítani a másik embert. A minta Krisztus. Gyakran itt rontjuk el a dolgokat, magunkhoz akarjuk igazítani a másikat. Mi akarjuk átgyúrni, ahelyett hogy engednénk Isten Lelkét munkálkodni. A Lélek Krisztus képére formál, Őhozzá igazít.

Péter elmondja, hogy Isten őt választotta ki az apostolok közül, hogy a pogányok hallják az evangéliumot és higgyenek. Isten azt akarja, hogy a nem zsidók, a még nem Krisztushoz tartozók is hallják az evangélium igéit. Erre hív el. Mondjuk el, adjuk tovább az evangéliumot. Mert az igét hallva válhatnak hívővé azok, akik még nem azok. Azért szól az ige, hogy higgyünk. Isten szava nem azért jut el hozzánk, hogy lelkünket gyönyörködtesse. Nem irodalmi élményt kíván nyújtani, hanem hitre akar eljuttatni. Az igén keresztül az Úr, élő hitet munkál bennünk. Azt akarja, hogy higgyünk az Úrban, mint Megváltónkban.

Isten ismeri a szíveket, látja, ha szomjasak vagyunk. Aki éhezi és szomjazza az igazságot, azzal azt meg is ismerteti. Nem engedi, hogy szomjan haljunk. Éhezem, szomjazom Isten igazságát? Vágyakozom rá?

Jöhetünk, ahogy vagyunk. Nem az számít milyen a szívünk, mennyire fekete, hanem egy a fontos, szomjazzuk Őt. A szívünket Ő megtisztítja. Csodálatos ígéret hangzik: „ Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú” (Ézs 1,18). És ez az ígéret az újszövetségben teljesedik ki. Jézus vére tisztít meg. A törvényeskedők igát helyeznek a nyakba, az evangélium hirdetői pedig felszabadítanak az iga alól. Jézus szabadságot ad, az Ő igáját kínálja a világé helyett, de ez az iga segítségünkre van. Nem megterhel, hanem felszabadít.

 

 

Amint vagyok, sok bűn alatt

 

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 

 

Isten áldásával.

A Lélek munkálkodik

G

edeon még elhárította magától a királyságot, de az egyik fia, Abimelek már maga akart Sikem királya lenni (Bír 9,1-49). Ő már nem Istent tartotta a nép királyának, nem az Ő uralmára vágyott, hanem ő maga akart uralomra törni. Nem kérdezi Istent, hanem enged a saját kívánságának. Amikor a kívánság, a régi természet vezérel, abból mindig probléma támad. Sok ember hal meg egy személy nagyravágyása következtében. Amikor nem Isten tölti be a szívünket, és nem alázzuk meg Előtte magunkat sok szenvedés történik. Jó, ha meglátjuk Isten országában nem az a rend, nem az a mozgató erő, ami a világban. Isten gyermeke leborul az Úr előtt, és engedi, hogy Ő uralkodjon, és az Ő akarata valósuljon meg. Elcsendesedve vizsgáljuk meg szívünket milyen indulat és vágy uralkodik benne.

Azt is látnunk kell maga a nép is felelős, mert ők választanak maguknak királyt. Milyen jónak, demokratikusnak tűnik, majd mi királyt választunk magunknak. Azonban amikor Isten népe maga választ, és nem az Úrtól kéri és várja a vezetőt, minden összegabalyodik. Miért? Mert mi azt nézzük, ami a szemünk előtt van, tehát emberi mérce alapján választunk. Isten azonban azt nézi, ami a szívben van. Isten mindig figyelmeztet, ne csak a külsőre figyeljünk, hanem a belső tartalomra is. Az a lényeg, ami belül van. Ismeri-e, szereti-e az a másik az Urat? Neki szolgál, vagy csak önmagának.

Gedeon ugyan az uralkodást elutasította, ezen a területen győzedelmeskedett. Azonban a test vágyainak nem tudott ellenállni. Sok feleséget vett, általuk a bálványimádás is betört az életébe. Már a bálványkultusz szokásai alakították. Így azután az Úr szavától teljes mértékben eltért. Az Úr szava helyett a test szavára hallgatott. Amikor így teszünk, annak mindig következménye van. A sok kapcsolata közül az egyikből született Abimelek, mennyi fájdalom, mennyi nyomorúság származott belőle. Vigyük testünket is az Úr Jézus uralma alá. Ne engedjük, hogy vágyaink irányítsanak, hanem engedelmeskedjünk az igének. Ma is sok probléma származik abból, hogy a férfi nő kapcsolatot nem Isten akarata hatja át. Ma már nem mindenki rendeli az ige fegyelme alá életének ezt a területét.

A Szentlélek hatalmas munkába fogott, és Pál és Barnabás az eszköze (ApCsel 14,8-15,5). Megy a Lélek és egyre több embert ragad meg. Hatalmas dolgok mennek végbe, és egyre többen élik át, a feltámadott Jézus erejét. Mert a Lélek Jézusról tesz bizonyságot. Ráirányítja a tekinteteket, és Benne való hitet hoz létre. A Lélek munkálkodik, de hatása a hitünkön keresztül lesz valósággá.

A bántalmazások is előre lendítik Pált, ő nem a meghátrálás embere, hanem a hité, ami által győzelmet arat. Viszi az evangéliumot, és ahol hittel fogadják, ott gyógyulás, szabadulás megy végbe. Lisztrába is eljut, és ott egy lábával tehetetlen ember is hallgatja az apostolt. Ahogy hallgatja, meglátja, hogy Pálban Isten hatalma érkezett meg hozzájuk, így már nincs lehetetlen. Ez az ember eddig úgy gondolta élete nem vehet más irányt, mindig sánta fog maradni. Az igét hallgatva azonban hit támadt benne, rádöbbent, hogy megváltozhat az élete, Meggyógyulhat, és egy új kezdődhet el.

Itt fel kell tenni a kérdést, hogyan hallgatom az istentiszteleteket? Hogyan olvasom a Bibliát? Úgy, hogy hit keletkezik a szívemben? Olyan hit, ami erővé válik, és rádöbbenek, hogy az eddig lehetetlennek tartott dolog lehetségessé válik? Az Úr Jézusba vetett hit által bennünk is változás mehet végbe. Az eddig mozdulatlan életünk lendületbe jöhet.

Az apostol látja, hogy az igehirdetés hitet hozott létre a sántában. Nem véletlenül írja majd, hogy a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Megtapasztalta mindezt. Ha nyitott szívvel és érdeklődve hallgatom az Úr szavát, hit támad bennem. egy mustármagnyi hit, és már nagy eredménye lesz. Az Úr Jézus is azt mondta, ha annyi hitünk lenne, mint a mustármag. Nem a hit mennyisége, hanem az ereje a lényeges.

Ennek az embernek volt hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Milyen hite volt? Engedelmes. Amit mondott Pál azt megtette. Talpra ugrott, amikor ezt parancsolta Pál. Isten hatalma engedelmesség által működik. Hiszem, hogy amit mond, az megtörténik, és ezért megteszem. Ez a gyógyulás lehetőséget ad a bizonyságtételre. Előbb azonban rá kell mutatni, hogy ők is emberek. Pál elhárítja az emberek imádatát, rámutat, hogy az élő Isten, aki teremtett, vitte végbe a gyógyulást. Nincs Hozzá fogható. Azért történt a gyógyulás, hogy megismerjék Istent, és megtérjenek Hozzá. A megtérés azt jelenti, eddigi hiábavaló életüktől, szokásaiktól, bálványaiktól elfordulnak, és Istenre hallgatnak.

A Lélek munkája ellenségeket is előhoz. Nem csak hitre jutó emberekkel találkoznak, hanem gyűlölettel is. Vannak, akik ellene támadnak az Úr nevének. Mert az evangélium megélése mindig üldözéssel is jár. Pált megkövezik. Teljesen az Úr Jézus útját járja az apostol. Mert miért ítélik halálra? Valami gonosz tett véget? Nem, meggyógyít egy embert, és sokak élete megváltozik. Az élő Istenben hisznek, és Jézus tanítványai lesznek. Ezt azonban képtelenek elviselni.

Azt gondolták Pál meghalt, vége ennek a hitnek. De az Úr másképp gondolta. Tanítványok körbeveszik, nem hagyják magára, valószínűleg imádkoznak érte. Mert Isten az imádságot csodálatos lehetőségként adta övéinek. Használjuk? Mire használjuk? Istennek panaszkodunk imádság címén, vagy hittel kérjük beavatkozását? Hisszük, hogy Isten még az ilyen helyzetet is jóra tudja fordítani? Ezek hitték, hogy az Úrnak még terve van vele. Azt ígérte Pálnak, hogy a császárig fog eljutni az evangéliummal. Még nem jutott el oda, ezért nem halhat meg. És ezért imádkoznak a tanítványok. Isten ígéretén alapszik az imádságuk. Mi is az igére alapozva imádkozzunk! Kapaszkodjunk az ígéretekbe!

Megdöbbentő, hogy Pál, amikor talpra áll visszamegy az őt megkövezők közé. Krisztusi magatartást mutat fel. Nem az életét menti, hanem fontos, hogy lássák az Úr hatalmát. Mindenki lássa meg Jézus valóban feltámadt és él. Hirdeti tovább az evangéliumot. Bizonyságot tesz arról is, hogy sok nyomorúságon át kell Isten országába bemennünk. Ez bizony nagyon ellentétes a mi elképzelésünkkel, a jóléti teológiával. Isten gyermekei nyomorúságon át vonulnak, de az Úr velük van. Nem egyedül megyünk végig a nyomorúságon. És ebben a helyzetben is megélhetjük az evangéliumot.

Visszatérnek Antiókhiába, a kibocsátó gyülekezetbe, majd onnan felmennek Jeruzsálembe. Ott elbeszélik mi tett velük Isten. Nem a maguk munkájáról, hanem a Lélekéről beszélnek. Bármerre mennek, az Úr Jézusra mutatnak rá.

 

 

Isten élő Lelke jöjj

 

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

 

Isten áldásával.

Hirdessük az evangéliumot!

 

M

idján legyőzése után újabb problémák támadnak (Bír 8,24-35). Nem csupán az ellenség fenyegetése a gond, nem az elnyomás az egyetlen nehéz esemény. Sőt gyakran azt látjuk, hogy az elnyomatás időszaka megedzi a hitet. Egy idő után Isten közelbe szorít a nehéz helyzet. Izráel is az Úrhoz kiáltott szabadításért. Így van az ma is sok esetben. Azonban a győzelem nem mindig jelenti azt, hogy most már nyugodt lesz az élet. Sőt gyakran a béke időszak nagyobb kísértést jelent. Amikor lazább az élet a kísértő még inkább munkálkodik. Az elbukás is gyakran a nyugodt élet idején történik.

Gedeon életében is ezt látjuk. Amíg az ellenséggel kellett harcolni, amíg az elnyomás elleni harc volt a középpontban semmi rendkívüli nem történt. Amikor legyőzték Midjánt megjött az első kísértés, amit még jól tudott kezelni. Királlyá akarták tenni, de ezt elutasította mondván, az Úr legyen a királyuk. Van olyan kísértés, amit könnyedén elhárítunk, bár a hatalom kérdése nem is olyan egyszerű. Amikor jobb körülményeket és pozíciót kínálnak, nem könnyű nemet mondani. Nem mindenki tudja a jobb lehetőséget elutasítani. Különösen, azt, hogy legyen valaki. Elismerjék, felnézzenek rá, ezt nem könnyű elhárítani. Aki az Úr kezébe teszi az életét, csak rá figyel, Neki ad minden dicsőséget képes ilyen helyzetben is jól dönteni.

Sátán újra támad, mégpedig az aranyon keresztül. A pénz, a vagyon a mai napig jó fegyver a gonosz kezében. Amikor az ember elé rakja a ragyogás elvakítja. Még a hívő ember is könnyen elvakulhat tőle. Gedeon is meglátja a sok aranytárgyat, nem tud nekik ellenállni. Pedig ezek a függők pogány istenségeket ábrázoltak ki. Mégis vonzotta őt. Valószínűleg arra gondolt, beolvasztja, más formában használja fel, és akkor már nem bálvány. Nagy csapda ez, nem arra figyelünk, honnan származik a pénz, hanem azt mondjuk, jó célra fordítjuk és akkor minden rendben van.

Gedeon azonban olyan tárgyat készíttetett, ami által Istent akarta kiábrázolni, és ami mindig emlékeztet Gedeon győzelmére. Valahol már megjelenik ő. Igaz, Isten adta a győzelmet, de ott volt Gedeon is, ezt meg kell örökíteni. Évente ünnepet tartanak ott, és amikor hálát adnak Istennek, önkéntelenül megemlékeznek Gedeonról is. Elmondják majd az utókornak, mit tett a hős Gedeon. Nagy csapda, hogy engedünk szívünk vágyainak, és magunknak tulajdonítjuk, ami nem a miénk. Utasítsuk ezt el, és adjunk minden dicsőséget az Úrnak. Istent ne akarjuk kiábrázolni, se ne akarjunk pózolni mellette. Az Úr Jézus soha nem reklámozta magát, mindig az Atyára mutatott, Neki adott hálát.

Gedeont is befolyásolta az a gondolat, úgy kell tenni, ahogyan mások. Igazodjunk a többi nép vezetőinek szokásaihoz. Ha azoknak sok felesége van, miért ne lehetne neki is. Sok baj származik az ilyen gondolkodásból. Isten gyermekét soha nem vezetheti az, hogy mások mit tesznek. Nem minta a nem hívők magatartása. A mi mintánk az Úr. A kérdésünk pedig: Mit tenne Jézus? Ő is másokat követne? A környezethez igazodna, a társadalom szavára hallgatna? Gedeont megítéljük, de magunkat is? Ő a maga korában azon a területen igazodott a világhoz. Mi mely területeken igazodunk? És magunknak miért írjuk jóvá?

Az evangélium gyors menetben, hatalmas erővel halad előre (ApCsel 14,1-7). Azonban Pálék szempontjából nem volt ez diadalmenet. Emberileg nem volt sikeres út, hiszen nem éltették őket, nem kaptak kitüntetéseket, nem vonták be az adott település vezetőségébe. Hirdették az Úr igéjét, voltak, akik befogadták, azonban szinte mindenütt megjelent az ellenállás, a bántás, üldözés. Ennek ellenére öröm volt bennük. Ők nem arra figyeltek, hogyan viszonyulnak az emberek hozzájuk, hanem csak arra, hogyan fogadják az Úr Jézust. Az örömük a feltámadott Úr sikeréből fakadt. Mert siker volt, ha egyetlen ember elfogadta Jézust, mint Megváltót, és elkezdte Őt követni. Maga az Úr is arról tanított, a mennyben egyetlen bűnös megtérése felett nagy öröm van. Van öröm bennünk, amikor valaki hitre jut? És ez jelenti az igazi örömöt. Akkor is örülünk ennek, ha ez  nekünk szenvedést hoz? Nagyszerű látni, Pálék örömmel és Szentlélekkel telnek meg, ezért nem fáradnak bele. Pedig gyakran menekülniük kell, és ők mennek örömmel tovább, mert ott maradt az ige. És ez a lényeg, az ige, a vetőmag, ami ha bekerül a földbe termést fog hozni. Mi van a szívünkben? Mi is tudunk örömmel továbbmenni, akkor is, ha minket nem részesítenek dicséretben? Pál nem sértődik meg, legközelebb is a zsidókat keresi fel elsőként. Nem mondja, ha bántanak, akkor hagyom őket. Megy, mert nekik is hallani kell a jó hírt.

Pálék bátran szóltak a támadások ellenére is. Miért? Mert az Úrra néztek, és Belőle erőt merítettek. Meglátták, hogy Ő maga is átélte a támadásokat, Ő sem kerülte el a szenvedést. Munkásságának a látványa is erősítette őket. Átélték, hogy az Úr ott van és munkálkodik az emberekben. A támadások ellenére is nyílnak a szívek. Az emberek szomjasak az igazságra, a Krisztusra, és ők bizonyságot tesznek Róla. Jó látni, hogy az Úr övéi mellett áll, és amíg veszik az emberek az adást, addig megőriz a támadások közepette, az ellenfelek ellenére is. Hatalmas Urunk van, mindig nézzünk rá!

Támadások azt eredményezik, hogy mozgásban marad az evangélium. Nem telepednek le egy helyen, hanem mennek tovább. Isten ezeket is felhasználja. Az üldözés időszaka jobban segíti az evangélium terjedését, mint a nyugalmas időszak. Amikor tovább kell menniük, viszik az evangéliumot. Nem megpihenni mennek, ami érthető lenne az eddigi fáradság után. Nem, ők ott is igét hirdetnek, ott is Jézusról beszélnek. Majd látni fogjuk milyen jó, hogy hintik a magot, mert Lisztrában jó talajba fog hullani, és amikor ismét erre jár Pál, már egy fiatal tanítványjelölt fogja várni. Mert az elhintett mag által munkálkodik az Úr. Hitelesen írja majd később: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2Tim 4,2). Ő maga is hirdette az igét, előállt vele akkor is, ha alkalmatlan az idő. Ikóniumban is az volt, mégis hirdette, mert az ott élőknek hallani kellett az Úr Jézusról. Legyen számunkra is a legfontosabb, az evangélium hirdetése. Ahol vagyunk, ott tegyünk bizonyságot a jó hírről. Annyi rossz hír van, mondjuk, el, mit tett értünk az Úr, és ad lehetőséget új életkezdésre.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.

 

Bízd magad a kegyelemre!

 

G

edeon az Úr kijelentésére támaszkodva legyőzte Midján vezéreit, majd visszatért Szukkótba (Bír 8,13-23). A kétkedőknek, csúfolódóknak megfizetett. Nekünk ezt a történetet az Úr Jézuson keresztül kell látnunk. Mivel Ő magára vette a bűneinket és megbocsát a bűnösnek, nem áll bosszút. Nem is bátorít bosszúra, hanem azt kéri, az ellenségnek is bocsássunk meg. Tegyünk vele jót, mert az lesz bizonyságtétel. Minden tettünknek bizonyságtétellé kell válnia. Az a lényeg, aki minket lát, az Úr felé forduljon, Őt hívja segítségül.

A szukkótiakat a félelem irányította. Féltek Midjántól, és úgy gondolták, ha Gedeon nem győzi le őket, bosszút fog Midján rajtuk állni, amiért támogatták Gedeont. Megláthatjuk, a félelem a pusztulás felé segít. A félelem soha nem tesz jót, ezt tapasztalták meg ezek az emberek. Féltek és nem álltak ki Isten népe mellett, de a félelmük így is pusztulást hozott. Vállaljuk az Urat, ne engedjünk a félelmek szorításának.

Gedeonnak a győzelem után próbákkal kell szembenéznie. A másodikat kiállta, elhárította az uralkodást, és határozottan rámutatott az Úr uralkodik Izráel felett. Izráel királya Isten, ember nem válthatja Őt le. Isten a mi királyunk, ne cseréljük le Őt emberekre.

Csenedességünkben gondoljuk végig, el tudjuk utasítani az ilyen ajánlatot?elhárítjuk, amikor minket akarnak kiemelni, elismerni, az Úr helyett? Gedeon megtette, mert világosan látta, hogy mindent az Úrnak köszönhetnek. Isten az Ő kegyeméből lehajolt hozzájuk és megszabadította őket. Meglátta tehetetlenségüket, és megkönyörült. Azért jött el az Úr Jézus is, mert Isten látta tehetetlenségünket, a bűnnek való kiszolgáltatottságunkat és elküldte Jézust, hogy megmentse az embert. Egyedül Ő segíthet. Bármilyen problémával küzdjünk is, csakis az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit a megoldás.

A gonosz nem adja fel, próbálkozik. Ha a királyság által nem tudta elfordítani Istentől Gedeon szívét, akkor majd a vallásosság által megteszi. A legyőzött ellenség bálványait veszi magához Gedeon. Aranyból készültek ezek az amulettek, és csábítóak. Nem is tud ellenállni nekik Gedeon. Mi van a szívünkben? Isten tölti be, vagy ez a világ? Hányszor megkísért minket is, hogy a világ tehetetlen bálványai tudnak segíteni. Utasítsuk el, bárhogy csillogjanak is. Gedeon legyőzte Midjánt az élő Isten hatalma által. Mégis elcsábult, mégis belopakodott a szívébe azért jó lesz ez a vallás is. Hasznosakká válnak az arany lapocskák. Sátán vallásossá akar tenni. Azt suttogja mindegy, hogy miben csak higgyünk. Ez azonban nem igaz. Gedeon tette megtévesztően hat embereire, úgy gondolják, amit a vezető tett, az helyes. Miért is ne tehetnék meg ők is. Vigyázzunk, mert a gonosz pont ezt akarja, mi is gondolkodjunk így, amit a vezetők, amit a templomba járók tesznek, az csakis jó lehet. Azonban minden tettet az igén kell lemérni. Azért mert az egyház teszi, nem biztos, hogy ez Isten akarata. Pál is azt gondolta, István megkövezése és a többi hívő üldözése Isten akarata. Kiderült, hogy ez Jézus üldözése volt.

Pál apostol határozottan Krisztusra mutat (ApCsel 13,38-52). Őáltala van bűnbocsánat és megigazulás, mindazoknak, akik hisznek Benne. Mindenki megigazul, aki hisz. Már nem egész Izráelnek hirdeti az üdvösséget, hanem azoknak, akik hisznek az Úrban. Jó ezt nekünk is komolyan venni. Nincs kollektív megtérés, hanem személyes. Az ige mindenkit személyesen szólít meg, és a megszólított dönt, elfogadja e az Úr kegyelmét. Nem, mint nép igazulunk meg, hanem, mindenki személyes döntés által. Nekem kell az Úr megszólítására válaszolni. Nekem kell felismerni, hogy eljött a Krisztus, és szükségem van Rá. Amíg nem látom magam segítségre szorulónak, addig nem kapok segítséget. Nekem kell Őt hívni.

Pál apostol a bűnök bocsánatát hirdette a zsinagógában. Ez felháborította a zsidókat. Ahogy sok mai embert is. Úgy gondolták, ők nem bűnösök, náluk minden rendben van. Megtartják hitüket idegenben is, mi lehet a probléma? Az, hogy az Úr nem a formalitást igényli, azt akarja, hogy egész életünk Róla szóljon. Mózes törvénye nem segít, a keresztre van szükség. Jézus által válhat igazzá Isten előtt az ember. Az Ő igazságát tulajdonítja a megtérőknek az Úr.

Azért itt is van néhány ember, aki akar hallani Isten dolgairól. Ők azt kérik, hogy a következő szombaton is beszéljenek a Krisztusról nekik. Van bennük vágyakozás, és őket buzdítja Pál. Bízzák magukat a kegyelemre, és maradjanak is meg benne. Nem elég elfogadni Isten kegyelmét, meg kell benne maradni mindvégig. Mindennap kegyelemből élünk. Azt jelenti mindez, hogy teljesen Istenre bízzuk magunkat. Nem mi intézzük már ügyeinket, hanem engedjük, hogy Ő alakítsa életünket. Ő járjon előttünk és mi az Ő nyomdokaiba lépünk.

El lehet utasítani Isten kegyelmét, de ha ez megtörténik, senki nem mondhatja, hogy Isten vet el. Az történik ilyen esetben, hogy az evangélium által megszólított, nem tartja magát méltónak az üdvösségre. Fontosabb neki a világ. Itt akar szerepelni, látszódni, itt akar sikereket, elismeréseket, ezért Isten hívását elhárítja. Aki azonban tanítvány lesz, örömmel és Szentlélekkel telhet meg. Isten megtisztít és az üres helyet betölti a Szentlélek Istennel. Nem hagy magunkra. Olyat kapunk, amit mi nem tudunk megszerezni. Öröm és Szentlélek. Az Öröm Krisztus jelenlétéből fakad, a Lélek pedig tovább kalauzol a keskeny úton.

 

 

 

MILY DRÁGA NEKÜNK EZ A JÓ HÍR

 

 

1.  

Mily drága nekünk ez a jó hír,

Mily édes örömteli zeng!

Halljátok a nagy szabadítást,

Mely Jézusba’ lett a mienk!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

2.  

Leszállott a mennyei fényből,

Elhagyta a dicső hazát,

Hogy széttörhesse rabbilincsünk,

Hogy hintsen az éjbe sugárt.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

3.  

Ó, jöjj mi hatalmas Urunkhoz,

Fáradt, szomorú, jer ide,

Érted gyötrődött a kereszten,

Hát bízva jöhetsz elibe.

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

 

 

 

 

4.  

Csak Jézus az, aki segíthet,

Üdvöt nem ad más, csakis Ő,

Itt áll és türelmesen vár még.

Mit késel? Nincs már sok idő!

Ó, bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég!

 

 

Isten áldásával.